Dunántúli Napló, 1953. február (10. évfolyam, 27-49. szám)

1953-02-01 / 27. szám

1933 FEBRUAR 1

NAPLÓ

•>

»Jolii) munkaszervezéssel csökkentjük építkezéseink önköltségéi66

Gero Ernő elvtárs legutóbbi besxé- 1 débea hangsúlyozta, hogy az építő- !«rban még most i® sűrűn előfordul * Pénz* és anyagpocfékolás, hogy lényüzöen építünk Qerö elvtárs beszédéi megvitatták vállalatunk dolgozói, fog-'.alikoztak vele a különböző ttunkahe.yeiv pártcsoportjai, valaa vállalat központi üzemi há- romszöge is. Ennek alapján javasolok üzemi ankét megtartását, amely január 22-án zajlott le.

Az ankét résztvevői

bírálták azokat a súlyos hiányossá- Sokat, amelyek vállalatunknál még •ennáttnak, különösen az anyag takarékosság területén. Hiányosság volt azonban az, hogy a társvállalatok képviselői nem. jelentek meg és a műszaki vezetők közül is sokan el* kerü lék a tanácskozást. Gerő elv- tars beszédében hangsúlyozta, hogy “z utóbbi években és 1952-ben is komoly iejlödést mutat építőiparunk, ®jh=»y egészében teljesítette tervéi.

_ álba, hogy túlságosan drágán épí- l*®k- Gerő eivlárs szavainak igazgat bizonyítják a következő sta- tísztikai adatok i»:

.Vállalatunk termelése 1951. évhez '’tszonyítva 40.3 százalékkal emel fedett 1952-ben. A termelési terv l®‘j esi lésében is emelkedés mutatko- ^k- 1951-ben 102 százalékra teljesí- vá‘íafatünk az évi tervet, míg ‘952-ben 113 5 százalékra. 1951-ben ®9V állományi munkásfőre eső terme- ési érték 36.545 lorintot tett ki. — m52-ben p°dig 45.421 lorintot értünk ■ Az önköltség alakulása H kctl- ^ezönek mondható a statisztika szt- nnt. Ennek ellenére meg kell álla* P^ani, hogy vállalatunk ö-sztermelé- 17.7 százalékát teszi ki a encitkö z b on' ’ fölmerült költség* "á'ónbözot, ami azt jelenti, hogy Matatunk az elmúlt esztendőben n összegnek 17.7 száza1 éká® termelt drágábban, mint az az fejteti költségvetés szerint megen- "®dhető lett volna.

Vállalatunknál az építés mcgclrt- KU'ásának több tényezője volt. Első* ^fban a munkahelyeken előforduló ®rvezetlensécj okozta. Vállalatunk Uhkahelyei állandó szervezés alatt in'äUa*' az&rt, hogy felsőbb szerve* Jrj1 ütasitásp szerint más vállalatok* vl“ . segik>égeí nyújtsunk Az átszer- áthelyezések következtében ‘J®h sok a műnk aidőpo csákó Iá-. Erre ®zve a statisztikában igen megdob- ®htö adataikat találunk. Vállalatunk- .y 1952-ben 1659 új munkást vettünk ,e > ugyanakkor 1267-A elbocsátot- aiJr, Tehát a dolgozók létszáma l^idnem teljesen kicserélődött. — 2&h kívül az is hozzájárul; a drá- ^k'áshoz, hogy nem volt rendesen

ütemezett az anyagszállítás és éppen a nyári hónapokban, amikor a. legnagyobb szükség lett volna rá — cemeuthiányunk volt. Ugyanakkor a városi tanács sem tudott vízzel ellátni berniünket.

Egyéb hibák éa hiányosságok

is akadályozták munkánkat. Például a meszes! bányász'akásokat sem tudtuk határidőre fölépíteni cementhiány miatt, majd amikor n cement megérkezett, és építeni kezdtünk, az Építési Minisztérium nem biztosított számunkra kokszot amelynek hiányában decemberben és januárban a kész vakolatok lefagytak. A banya- igazgatóság sem adott szenet, csak „akkor, amikor látták, hogy komoly bajok vannak. Azonban n leszállított szenei nem tudtuk haszná'ni, meit nem ég&tt, így késett el a bányásv lakásak átadási terminusa.

A megtartott ankét Határozatai alapján az újabb átszervezés lilán vállalatunk dolgozói a párt- és szakszervezet segítségével — jól akarják megoldani feladataikat az 1953-as tervévben felszámolva az eddigi hiányosságokat. Az ankét' részvevői javasolták. hogy az élenjáró műszaki dolgozókat jutalmazzuk é- az anyag* takarékosságiban jó eredményt elérő dolgozókat ugyancsak részesítsük prémiumban. Kötelezővé te-ozük a jövőben valamennyi munkahelyünkön a tervfe.lbontáson alapuló munkalapok kiadását. Ennek segítségévei a dolgozók előre tudják, milyen munkát keli elvégezniük és ezért menynyi fizetést kapnak. Ugyancsak kérni fogjuk trösztünktől, hogy egy anyagtelepet biztosítson vállalatunk számára, mert. ennek hiányában is igen sok pénz megy veszendőbe. — Brigádjainkat — különösen a kiszolgáló brigádokat — úgy akarjuk megszervezni hogy azok 100 százalékon alul ne termeljenek, ezen keresztül is csökkentjük az építkezések költségeit. Hs ezt elérjük, akkor sikeresen tudunk megküzdeni 1952- ban az előttünk áldó feladatokkal, az építkezés költségeit nagymértékben ’eszonthatjuk.

Ehhez azonban az is szükséges, hogy pártszervezeteink, munkahelyi pártcsoportjaink és szakszervezeti bizalmijaink még jobb munkát végez- zievnek,

segítsék a dolgozókat

a nehézségek megoldásában. Én magam megígérem, hogy a jövőben nagyobb segítséget nyújtok a munkahelyeknek és nem aprózom el munkámat, mint a múltban Sokkal több időt töltök majd kint a munkahelyeken.

Szegedi József igazgató.

É. M. 73/1. Építőipari Váll.

,fi Tsrsada’Gm- és íermészellüdnmár.yi teret er esz ő Tarsafa! munkája emelni fogja dolgozóin)! latfásat és szakképzettségéi“

Örömmel fogadtam c Társadalom- és Természettudományi Ismerek terjesztő Társulat megalakításáról szóló hírt. A szénbányászat előtt illő leiadatok maradéktalan végrehajtása is megköveteli, hogy hányás műszakilag és politikailag egyaránt széles mértékben tovább íejlessze szakismereteit és tudását. Gerő elv társ is megji gyezte 1952. november 29-i beszédében: ..Az ipari termelés 10 százalékos emelése 1953-ban olyan feladat, amely állami szerveinktől, minisztériumainktól, üzemeinktől, párt- és tömegszervezeteinktől, egész munkásosztályunktól és műszaki értelmiségünktől rendkívül ma gasfokú szervezettséget, fegyelmezett szorgalmas munkát, igen komoly erőfeszítést követel meg." Mindezek alapja pedig a tudás.

Mindenki előtt ismeretes, hogy liaszbányászatunk további fejlődését milyen problémák nehezítik meg, melyek megértésére és megoldására elég kevés tudományosan megalapozott ismeret áll rendelkezésünkre. Az új társulat megalakulása, ismeretterjesztő munkája intenzíven szolgálja ezeket a problémákat és az ismeret terjesztő előadások keretében lényt fog deríteni rájuk, más szóval emelni fogja dolgozóink elméhti tudását és szakképzettségét. Éppen ezért a magam nevében is ígérem, hogy a társulat munkáját támogatom, cgyb en íelkérem c pécsi szénbányák minden mérnökét és megyénk minden tudományos munkával foglalkozó dolgozóját, hogy tudásával támogassa a társaság munkáját

VERECKEI LAJOS

Pécsi Szénbányák igazgatója.

„Okultunk a tavalyi hibákból —terv szerint, brigádokban végezzük a munkát“

Most a napokban olvastuk a „Dunántúli Naplóban* a drávaszerdabelyi termelőszövetkezetről szóló cikküket. A mi termelőszövetkezetünkben is fennállnak a drávaszerdaheeyihez hasonló hiányosságok, amiért nagyrész ben a régi vezetőség a felelős. Náóunk is előfordult már, hogy a tagok a beadott, vollit sajjí lovaikkal járnak dolgozni. így például Tóth Kálmán is a tsz Covaiva! dolgozik és előbbre való volt neki a kuláksógornak a disznóját bevinni a vásárba, mint egy tsz tagét.

AZ 1952-ES GAZDASÁGI ÉVBEN belépő tagok valanmnyien saját házaiknál tartogatták a lovakat és nem ritka eset, hogy egjvegv tsz tagnak kettő-három, sőt négy darab szarvas- marhája is van. így azulán érthető, hogy a tsz-nek nincs szálastakarmánya, mert otthon is a tsz-ét etetik és nem szűkmarkúak saját állataikká’. széniben. Termelőszövetkezetünknek 4ö kataszlrális hold rétje és 23 hold fényéi- földje van. Ezekről az aszályos esztendő ellenére is 400— 500 mázsa szálastakarmányt takarítottunk be. Ha takarékoskodtak volna az állatgondozók az etetések alkalmával és nem Csáki szalmájaként kezelték volna a takarmányt, még lenne belőle. így azonban ezt a hatalmas mennyiségű takarmányt három hét alatt elpocsékolták. „Élenjárt“ ebben a munkában B. Dávid János, aki a í-o- va k alá még szalma helyett is szénát rakott addig, amíg volt. Ma pedig ugyanez a B. Dávid János a termelőszövetkezetünk ellen beszél s nem gondol arra, hogy az ő rossz munkája is hozzájárult ahhoz, hogy tsz-ünk most így leromlott, ö is azok közé tartozott, akik*pocsékolták, gondtalanul’. kezelték a közös vagyont. Most már nem tsz-tag, mert kilépett, de nem ártana, ha a tsz vezetősége felelősségre vonná elkövetett hibáiért, a mázsaszámra elpocsékolt szénéért.

G. Tóth Lajosné haso-nló volt B. Dávid Jánosihoz. A múlt év őszén varrni keveset járt munkába, nem dolgozott, pedig nagy szükség volt minden munkáskézre a csoportban, mert kissé cl voltunk maradva a betakarítási terv telj .-sít ésével. Moät, hogy a szövetkezetnek már nem tagja, állandóan rágalmazza, uszít a tsz ellen, pedig jól tudja, hogy saját magának is része van a hiányosságokban, inéit csak nagy szája volt a csoportban és nem dolgozott becsülettel.

Nézeteltérés van Körösi Lajosné és Kovács Sán lomé, tsz-tagok között. Körösi szemére veti Kovácsnénak, hogy „miért adta oda a tsz-nek búzáját“'. Pedig Kovács bajoménak dicséretére válik ez, mert vetőmagnak adta és annak a négy mázsa gabonának terméséből Kórósiné is részévül. Az ilyen vitatkozások a tagok között nem vezetnek eredményre és éppen ezért tsz-ünk vezetősége elhatározta, boav kijavítja ezeket a hiányosságokat a tagság segítségével.

így elhatároztuk és tervbe vettük, hogy jószágiállományunkát és a lovakat egy' helyre vonjuk össze. Ezzel a módszerrel tudunk takarékoskodni a takarmánnyal is és az ellenőrzés nii-a- javul.

TERMELŐSZÖVETKEZETÜNKBEN

jelenleg komoly tervkészítési munka folyik. Tervünket úgy készítjük el, hogv az 1352-es gazdasági év hiányosságait teljes egészében fel tudjuk számolni. Már most beosztjuk tncjainlkat brigádokra. A brigádokat állandó földterületekre osztjuk be. A gazdasági felszereléseket tavaszra teljesen kijavítva, üzemképes állapotban adjuk át a brigádoknak. ,

Még sok javítanivaló van, de remél, jiik, hogy az új vezetőség mindazt helyrehozza, amit Mezei Sándor wlt elnök vezetésével tavaly elmulasztottak. Biztosak vagyunk abban, hogy ebben az évben olyan eredményeket érünk el, melyek méltók hozzánk: szövetkezeti parasztsághoz.

Bogcia Julianna Antal Pál

könyvelő ngronómus

„Ta ka r é k os««ág

a zobáki erdőgazdaságban“

Gerő Ernő elvtárs felhívta az az üzemek vezetőinek és dolgozóinak figyelmét a fokozottabb takarékosságra. A dolgozókat sokszor foglalkoztatja ez a kérdés és el is mondják e téren szerzett tapasztalataikat.

A vasas! Petőfi-akna melleit lévő erdőterületen 1S52 elején a zobáki erdőgazdaság vezetősége fát termel, teteit ki. Á fát faiparunk nagy. szerűen felhasználhatta volna, mert

valamennyi törzs negyven centimé, térnél vastagabb. Mai felhasználása azonban már kétséges, mert a fa kérge alatt megtelepedtek a rovarok és az időjárás is kikezdte, x Ezekutún csak azt szerelném megkérdezni, hogy az erdőgazdaság vezető! mennyiben szívlelték meg Ge. rő elvtárs beszédét, amikor ilyen hanyagságokat megtűrnek?

RADO ISTVÁN, Vasas 1 )

nMegíogadjuk, hogy az összes tavasziakat keresztsorosan vetjük el“

J£ovács Mihál) né elgondolkodva ül az asztal mellett. Nem bő-- asszony, öt is, mint még sok fJHnyárádi dolgozót, csak hallgatás- f'1’ tűrésre, szenvedésre, kényszerf- a múlt rendszer. De amit mond, áo’j alaposan meggondolja és félig efófh/ogva, félig komolyan mondja I .'"Os? is úgy ül itt az asztal mel- , *, mintha vakoni nagyon fontos r n’nivalór> törné a fejét. Homlokán ^hvolc képződnek, szemét mereven lp9’e?i valamire, mintha nézné is. tP9 nem is. Körülötte három kis fia szorgalmasan, villanyfény ra- "?pja be valómén nyiöket. Kovdcsné

'Wcd

meg — mélyről jönnek a S3>a

lsT~ Milyen jó nektek gyerekek-... toÍr**1 járhattok, villanyfénynél falhattok... De ént... Tudjátok, hn. <<n ilyen gyerek voltam, Nagy. ,j. hányban lakiunk, egy kis földbe- kár/ ^nn)/l‘ában. Iskrlhiba nem jár- ' "m, mert. erre nem volt idő. Édes- mindig azt mondta: .,Neked ^ -ell kenyér, neked is kell dolgozis mondott volna még, de „j/lára terítette téli kendőjét és az /ío felé indult:

dHűtésre megyek... Csak tanul- Vo'c szorgalmasan.

■s*

'el ^rMaíl!H/űlés előtt• mint mindig, JJ hangos a Kossuth temdöszö- ikezet. irodája. Egyesek az el múl1 P eseményeiről, a lelkes munkáról ,Jéíáek, elmondják egymásnál:, ki tor jött munkába, vagy az asszo- '&?> hogyan löklek be valamelyik ^ a súógödörbe. Mások, ha már belemerülnek a beszélgetésbe, k ”1 ondják el, hogy milyen életei , j a csoport megalakulása előtt, nr* egyénileg dolgoztak. De ezzel vannak, hogy seafeisetn szívesen mert- nem eölt olyan gyöngy i hogy örömmel beszélnélek ró- azonban valaki elkezdi, akad

bővon követője, úgy dől a szó mindenkiből, egyik is szól valamit, meg a másik is.

Sáfár Jánosáé kezd el beszélni:

— Úgy emlékszem rá, mintha esel: ma történt volna, pedig van annak titár öt éve is ... Csak egy fiatat üszőnk volt és vetni kellett, hogy aratni is tudjunk — hogy legyen kenyér. De hogyan vessünk?... Még (i magot csak elszórná a férjem, de ki bor Ondija el? Az egész utcában nem találtunk senkit... Azért mégis megmutatjuk, hogy elvetünk — mond t-n az emböröm — én majd odaáUok a: üsző mellé és húzzuk ketten a boronát. Úgy is lelt. A járomba bújt és húzták a boronát. Én meg egy kötéllel emelgettem hátul a boronát, mert mindig tele lett gazzal...

Lehet, hogy még tovább is mesélte volna, de olyan jóízüt nevetett'mindenki, hogy csak'úgy csengett bele a tsz irodája, még maga Sáfár né is mosolygott.

Jl/Jost net,etünk, de nem Virít mindegy, mikor férjemet láttam a járomban ... Sírni tudtam volna.

— Józsi bácsi most mondja cl maga: mi volt azzal a targoncával? — hallatszik egy női hang, majd utána mindjárt több helyeslés.

— No beszéljen Józsi bácsi... Halljuk, mondja már el!

fíácz Józsefnek szóltak, aki sapkáját mélyen homlokára húzva gubbasztott a kályha melleit a sarokban Ahogy a nevét hallotta, kicsit szé. gyenkezö mosollyal felemelte „ fejet, torkát köszörülte és elkezdte.

— Ha annyira akarjátok, elmondom én. — Látszott rajta, hogy nem szívesen beszél arról, amire olyan kíváncsiak ezek az (iszonyok, ha inár elkezdte, hát folytatja is: — Az úgy kezdődött, hogy nekem meg volt- ugyan két tinóm, ile nem voll szekerem. Az őszi vetésnek már elmúlt a határideje, nagy sár volt mindenfelé... Ilyen sárban mondok, még üresen sem bírom tolni a targoncát, még ha jó út lett volna, ezzel toltam volna ki a vetőmagot és boronát... Mit csináljak? Mégis a targoncát ,kell igénybevenni, ha már kocsi nincs. Fogtam a vetőmagot, a boronát és a- targoncára raktam. Utána cléfog- tam a két tinót, felemeltem a tar- gonca hátulját és így huzatban ki vetni egészen a ,,Kecskés-dítlő‘\be...

így történt, és ha valaki kételkedne benne, beszéljen Rácz Józseffel, ö mindent elmond részletesen. Igaz, már régi történet, azóta olyan sok minden történt Nagynyárádon, megváltoztak még az emberek is, ahogy beálltak a termelőcsoportba. A közös ügy, a szebb és boldogabb életért vuló küzdelem egybekovéicsolta őket úgy,hogy szét sem lehet szakítani

— Nem js tudom mit kezdenénk, hogyan tudnánk megélni, ha nem lenne istené, — mondja Sáfár Jánosné — engem már el sem tudnának za. várni és nem is tudnék egyedül dől- gőz ni!

Hasonlóan beszél a szövetkezel valamennyi nőtagja, pedig milyen nehezen léplek az új útra, mennyi veszekedés, civukodás folyt le, amíg megegyezett a férj és feleség és beléptek a csoportba. Legtöbb helyen égig volt, hogy a férfi be akart lépni, de a felesége halkmi sem akart a cső. portról. Sáfár Jánosné azt mondta a férjének:

— Én nem bánom... Lépjél be, de én egy percig sem maradok veled tovább... Te maradsz Baranyában, én meg megyek Zalába, vagy mit tudom én hova, de nem lépek a tsz- csődbe.

— Én pedig még egyszer nem akarok járomba bújni, mert ember vagyok és nem állott... A csoportban majd ilyen munkát elvégez a gépállomás ... Ezt neked is látnod kellős ha tetszik, ha nem, én aláírom azt a papirt!

J/ o vács Mihály né arról beszélt:

* *- én már voltam cseléd éppen eleget: most örültem, hogy itt a füld

és adjam oda másnak? Megint ispán járjon utánunk?

Mások meg azt mondták:

. — lla kenyeret kellene sütni, nem tudok, ha mosni kellene, nem tudok, ha a városba akarok menni, hogy vegyek magomnál:, vagy a gyerekeknek egy darab rongyot, nem mehetek, mert le .vagyok kötve napról- napra... Ráadásul még lesz egy hajcsár és azt sem tudom, miért dolgozom!

Azóta az asszonyok ts szorgalmas dolgozói leltek a Kossuth termelőszövetkezetnek, látják már ők is, hogy a szebb és boldogabb élethez vezető út egyedül a szövetkezeti lit lehet számukra. Ez biztosít anyagi jólétet, kultúrát, napköziotthont és mindent. mindent, ami egy rendes családi élethez kell. Éppen ezért 1949 nevezetes esztendő marad számukra. Jól emlékezetükbe vésték, mert akkor alaJiult meg a Kossuth tsz.

Azóta sok szép eredményekkel büszkélkedhetnek a tagjai, mert pél- damutató munkát végeztek, alkalmazták a térméstfokozó új módszereket is. Ma már azok a nők. akik eleinte idegenkedtek a csoporttól, szorgalmasan dolgoznak « közösben.

142 tagja van a szövetkezeinek és-*• ebből 70 nő, de nemcsak papíron, néhány cm jobban kiveszik1 részüket a munkából, mint sok férfi. Erről is beszélnek most a pártiagg gídés sióid. Kovács Mihály né azzed dicsekszik boldogan, hogy a 615 köbméter silólakarmdnyt mind a nők taposták be:

— Nem igaz, — szó! közbe a szövetkezet -egyik férfi tagja — mi is tapostuk.

— Hogyne, mert beránfottunk a gödörbe, de ott is hagytál mindjárt! — adja meg a választ Kovácsné. A férfi, aki ellenkezni próbált, már nem Is tudott szólni, mert valóban így történt. De történtek a nyáron más dolgok is. Egyik nap éppen aratás idején, keményen nítámadtak az asz- szón gok Váradi Miklósra, a ki a kasza helyett a kétdecis poharakat emeI jette a kocsmában.

— Nem kell közénk olyan ember, aki csak a bor istán mászkál, mondogatták valamennyien Váradé Miidós szemébe.

leptek fel a munkafegyelem

lázitól ellen, követelték, hogy büntesse meg a szövetkezet azokat, akiknek nem használ a szép szó — nem járnak a csoportba dolgozni. És nem eredménytelenül léptek fel. Alig akad tag, akitől munkaegységet vontak le hanyagságáért, szorgalmasan dolgoztak valamennyien. A jó munka meg is hozta gyümölcséi. Munkaegységenként egy kiló 15 deka búzát, három kiló kukoricát, fél kiló árpát é$ 9 forint 52 fillért osztottak ki.

Így Kovács Mihdlyné, aki férjével

együtt 432 munkaegységet szertelt< közel öt mázsa búzát, 12 mázsa 96 kiló kukoricát, 216 küá árpát és 4.112 forint készpénzt vitt haza. Azonban vannak olyan családok, ahonnan többen dolgoztak, és így még ennél, is több jövedelemben részesültek.

— Kaptunk még szappant és étolajat is — szólal meg Sáfárné és Nagy elvtárs, az egységes pártvehetőség titkára azt vágja rá mindjárt:

— Az már nem lényeges.

— Nem lényeges? ... Hát akinek mosni, meg főzni kell, az tudja, hogy milyen lényeges... nagyon sokat jelent az... És a cukor? Abból ts kaptunk minden munkaegysécfre egy dekát ... Van nekünk mindenünk, ami kis nehézség mutatkozik, az az idei évben nagyon sok helyem megvan.

Ahogy Sáfárné abbahagyja, Kovács Mihdlyné kezd el beszélni, aki elején azt. mondta el, milyen körülmények között élteit a földkunyhóban.

— An én lányom a versendi tanácson dolgozik, mint tanácstitkár. A csoportból én ts szép jövedelmet ketp- Jam. A mi életünket össze sem lehet hrisonlUdnl a múlttal és a jövőben úti. a csoport nötagjaf is azon leszünk, az eddiginél még jobban har- - ólunk hoc/}/ szebbé tegyük életünket. Most itt megfogadjuk, hogy az összes- tavasziakat krr-sdsorosan rétiül: rl

LIFÓCZKl JÓZSEF