Dunántúli Napló, 1953. február (10. évfolyam, 27-49. szám)

1953-02-08 / 33. szám

1953 FEBRUÁR* NAPLÓ ÉLENJÁRÓ TERMELŐSZÖVETKEZETI DOLGOZÓINK IS, ÜDÜLNEK A MECSEKEN IÖ5ö január 2Ü. Mecseki Üdülő, oeütörtök délelőtt. Hangos embercso­portok igyekeznek a Mecsek kanyar­góé útjain felfelé, a hegytetőn épült gyönyörű SZOT üdülő felé. hogy két* héten keresztül élvezhessék a nép ál­lama által nyújtott, kedvezményeket, pihenést, kényelmet, szórakozást, kul­túrát. Áz ország különböző űzőméi­ből, ' gyáraiból, termelőszövetkezetei­ből jöttek ide sztahánovistáink, élen­járó dolgozóink, mintegy 130-an. a régi rend egykori fellegvárába, a hajdani Hotel Kikeletbe, ahova az urak országában dolgozó nem lehette be a lábát. Az üdülő vezetősége és személy »eie szeretettel, igaz ürömmel foga­dott bennünket. Tiszta meleg szoliá vai, elvtársi kedvességgel vártak. Első esténk a baráti ismerkedés je gyében folyt le. Egymásután mutat­koztak be a vendégek az egész kol­lektíva előtt. Miskolc, Budapest. Nagykanizsa s más városok dolgozói­nak bemutatkozását tapssal fogadtuk. Engem is megtapsoltak az elvtársak, mikor bejelentettem, hogy a eeány- os/.rói termelőszövetkezet építési bri gádvezetője vagyok. Figyelemre méltó az az érdeklődés, »melyet városi dolgozóink a falu szó eiaJista szektora ós a termelőszövet­kezetek irányában tanúsítanak. Kü­lönösen a termelőszövetkezetek növe­kedése és az újfajta agrotechnikai módszerek alkalmazása, a hibák ki­küszöbölése, az ellenség befolyásának letörése irányában érdeklődnek. Ellátásunk terén mindenben a legjobbat kapjuk. Tej, kávé, méz, vaj, húsételek, sütemények, gyümölcs, bőséges mennyiségben áll rendelkezé­sünkre. A figyelmes felszolgálók, különösen Horváth Lajos eivtárv.. a szakácsok, minden teljesíthető kíván­ságunkat kielégítik. Az üdülő igaz­gatója örül legjobban, ha jól érez­zük magunkat. A városi, üzemi dolgozók alkot­mányunkban biztosított üdülésüket, pihenésüket élvezik. Falusi dolgozó tnk is ma már mind nagyobb mérték­ben veszik ki részüket a kedvezmé­nyes üdültetésből, mint ahogyan egy­re inkább megismerik és megszeretik az új életet. Mezőgazdaságunkban az új utat, a szocializmus útját egyen­getjük. Falusi dolgozóink közül egy­re többen térnek rá a közös gazdál­kodás útjára. Termelőszövetkezeteink tagsága pedig mind tisztábban látja, hogy a még boldogabb jövőt, gond­talanabb életet, a dolgozók államának fokozott támogatásával, becsületes áldozatvállalással, a nehézségek le­küzdésével biztosíthatjuk. Terme I ősz övetk e ze te in le n ek e zért kuli jól kidolgozott üzem-tervet, mun­katervet készíteniük. Az állattenyész­tés, növénytermesztés területén emel­nünk keli! eddigi eredményeinket, a minisztertanács által megadott elvek alapján. A csányoszrói termelőszövet­kezetben Is nagyarányú fejlesztést hajtunk végre. Marhaállományunkat 99 darabról 159-rc, Ióállományunkát 52-ről ó’t-re, baromfiállományunkat 86 darabról 1602 darabra emeljük lOSS-ban, 201.000 forint értékben. Kér tószelünk 502 ezer forinttal emeli jö­vedelmünket. Allatleadásból 170.000 forintot nyerünk, Növénytermeszté­sünk 74S.OOO forint értéket hoz tag­ságunknak. mok elméleti és gyakorlati színvona­lát és mindezekep keresztül biztosí­tani keli a Szovjetunióban jó! boa ált füves-vetésforgó bevezetését, a helyes trágyakezelést., talajerőutánpót.ást. Állatállományunk részére ezév- ben 500 férőhelyes süldőszállást (új-tt) ezenkívül, négy darab 60 férőhelyes ló- és marhaistállót építünk átalakí­tással. dórét, gyapotszáritót, bognár- műhelyt, dohánypajtát is építünk mintegy fél millió forint értékben, öregjeinknek, a munkában megrok­kant dolgozóknak, gyermekeinknek szociális gondoskodást' biztosítunk. De gondot kehi fordítanunk a kul­túra és művelődés istápolajára is. Különösen fokozni kell tagságunk és vezetőségünk szakmai képzettségét, különböző tanfolyamok és. iskolák útján. Feltétlenül emelnünk kei! a most folvó mezőgazdasági tanfo’va­Alkalmazn! kell a vetőmagok előmelegítését, jarovizálását, a kereszt- soros gabona ós négyzetes kúkorica- burgonyavetést, pótbepórzást. stb. Ezévben jutalmaznunk kell a külön böző brigádokat az elért jövedelem­többlet arányában. Sürgősen ki kell használni a még hátralévő telet seprűk ütésre és ko­sárfonásra. Mintegy ezer darab sep rürc való cirokunk van, szép pénzt tudnánk belőle keresni. Vállalások is történtek • qzirányfoan, a végrehajtás azonban elmaradt. Itt van, már el is mult a trágyakihordás ideje. Mikor gondolják a trágyakihordást elvégez­ni? Tavasszal, amikor már vetni kel­lene? Érvényesíteni kel! a szövetke­zeti demokráciát, a vezetés, bírálat, kezdeményezés és javaslatok terüle­tén. Az intézőbizottság, a pártszerve­zet és különböző bizottságok segít­senek a hiányosságok kijavításában, a lemaradás behozásában, hogy ter­veink ne csak tervek maradjanak, hanem segítsék tagságunk, egész né­pünk szebb és boldogabb életét. Sólyom József Csányoszró. Á vósórosbéci do’gozók — a könyv barátai A oásdrosbéci könyvtár két évvel ezelőtt a falu dolgozóinak kulturá- Us fejlődése nrilpkrhpv Hitt létre K ormánu satunk rnenadta a. te­lis fejlődése érdekében jött létre. Kormányzatunk megadta a helőséget falunk számára, hogy mint alkotmányunk előírja: képezhessük magunkat és ezzel behozhassuk a múltban megvolt nagy kulturális elma­radásunkat. Falunk dolgozói megértették ezt a célkitűzést és mind mgyobb szám­mal kapcsolódna,I: be , a könyvtár olvasótáborába. A 250 állandó olvasó minden hónapban újakkal szaporodik, akárcsak a könyv'ár könyvállomá­nya. De nemcsak a puszta számok, hanem a dolgozók állandóan növekvő érdeklődése a könyvtár iránt, a legfőbb bizonyíték arra nézve, hogy rolóban betölti azt a szerepei, amely reá vár. A könyvtárat állandóim népszerűsítjük a faluban, összeköttetésbe lép'ilnk a pedagógusokkal, tömeg szer vezetékkel és velük együtt igyekez­tünk a dolgozóknak' tömegeit, bevonni olvasóink közé. így jöttek léire a könyvtár rendezésében megtartott ünnepélyek nagy nemzc'i ünnepeinken, haladó költőink és íróink tiszteletére rendezett könyvankétjaink, y előadá­saink, felolvasásaink. » Ezek a rendezvények mutatták meg könyvtárunk igazi, értékéi a dol­gozóknak. A rendezvényeken minvl többen és többen vettek részt. Igen nagy sikere volt például a legutóbbi rendezvényünknek, melyen Petőfi Sándor 130. születésnapját ünnepel tűk. Az ünnepség sikerét egyrészt a résztvevő közönség nagy száma bizonyítja: a párthelyiség zsúfolásig meg. telt, de megmn'atkozott a siker a szűnni nem akaró tetszésnyilvánítás, ban is. Ma már minden családban van olvasónk és könyveink a hosszú téli estéken a dolgozó parasztság legjobb barákti. ) KISS LAJOS népkönyvtáros. N ápfényp ót lás István-akn án Szocialista Alkotmányunk törvény­szerűen előírja a betegségeknek nem­csak gyógyítását, liánom megelőzé­sét is. Ötéves tervünk beruházásai kö­zött jelentős tételeket fordítunk a gyógyító-megelőző egészségvédelmi létesítményekre. Csak a napokban nyílt meg a eikonűai éjszakai, mun­kás-szanatórium. s ezen a héten kezdte meg működését; az István-ak- nai quareóló állomás is, az ország első ilyen intézménye. A tervek előkészítését 14)52 tava­szán. kezdtük meg a várost közegész­ségügyi felügyelő segítségével, a Szovjetunióban már működő,ilyen in­tézmények mintájára. A vállalat ak­kori szovjet vezetői azonnal támo gatták a javaslatot, a tervóv utolsó negyedére megérkezett a felszerelés, elkészült az átalakítás, s a héten a vállalat vezetősége, valamint mun­kavédelmi. osztálya átadta a dolgo zóknak szociális gondoskodása újabb bizonyítékául. A bányamunkásoknál, akik f«lí munkaidejűket a föld mélyéi' fénytől teljesen elzárva töltik, a i fényhiány foglalkozási ártalom^ tekinthető. Egyes betegségeknek bányászok körében való 'gyako(*j é&öfordulúea szorosan összefügg, munkaklimával, melynek egyik, főbb tényezője éppen a napfény I nya, ezért nagy jelentőségű séges napfénypóblás bányászok!™] betegftég-csoport'l a napféuyhiany 1 Az István-aknai nagy munkásfürd’ö egyik oldalán a /tusolók és ruhás- kampók között egy folyosó-szerű he­lyiség épült, melyen fürdés után ru­hátlanul keresztülhaladva két oldal­ról quarc-lámpák vakító fénnyel su­gározzák a dolgozókat. A szem védé­sére a dolgozó már a bejáratnál fény védő szemüveget tesz fel, a helyiség­ben elhelyezett villanyórán pedig -fi­gyelheti, hogy ne tartózkodjék tovább bent az eléírt 2—3 percnél. Táblák figyelmeztetnek az óvatosságra, a betartandó távolságra és időre. Már az első napokban .megtöltötték a dol­gozók a korlátok közötti kis folyo­sót, ez a tény és vidám beszélgetésük mutatja, hogy dolgozóink tudják és érzik: a dolgozók államában legfőbb érték az ember! A napfény (ultraibolya sugárzás) csökkenése, vagy hiánya általános elgyengti'éshez, a, fertőzésekkel szem­beni fogékonysághoz vezet, különösen így van ez télen, mikor .a nap su­tira! csak rövid időre, ferdén, s ak­kor is rendszerint felhőkön keresztül érnek. Ezért csökken a szervezet tartalék- ereje, védőtevékenysége télen, ezért gyakoribbak például a htiléses, fertőző megbetegedések a téli, k-ora-tavaszi hónapokban. Az így legyengült szer­vezetnek ultraibolya bosurgázása (quarc kezelése) visszaadja az ellen­álló képességet, azt fokozza, emeli a szervezet tónusát, általános erőnlétét, emeli az egyén kondícióját, csökken­ti a megbetegedések valószínűségét, a gyógyulás folyamatát elősegíti (kü­lönösen a- seb-gyógyulást.) Három nagy .látszik szerepet álltalános erőnléten kívül: a bőr bőralatti kötőszövet gyulladásai!11 30 sijjizalékát, a légutak huruto* M .»égetnek, köhögés, nátha, hörghun tüdőgyulladás 17 százalékát, a Ht- más betegségeknek, izületi, izo®? dalmaknak 14 százalékát, a csoport együttesen tehát 60 száffl kát tette ki az elmúlt években apy vidéki bányák összes me.gbeteg© eeinck. vl Ebből a néhány adatból 1 átW hogy a napfényhiány pótlásának P tyen nagy területen "van jelentőst Szovjet bányaüzemnél, aihóí már 1“ ben bevezették a dolgozók rend**9* r,„,.t. „1 /vő A, „ l/iíuc--,n, AÜ Sr qmrefénykezrlését, «•. létszám 4(1 zalékáná! hozott javulást, s az ®- lánoe megbetegedések számát t* százalékkal csökkentette. Vagy16, bányászok egészségügyi helyzeté®! » javításán kívül a betegségek kentése, valamint az egyén telje*! I képességének emelése útján ■ 1 jük a termelékenység emelkedését öntudatos bányászaink megr est, s tudják, hogy az egyéni ezociáWÍ! I &égügyi érdek mellett, .-_ kai, valamint üzemgazdasági 0q I indokolják ezt a munkavédelmi yjT ményt, mellyel Tűi egészségügyi ® gozók is segítjük a „több szene* hazának“ jelszó sikerét.-I Az fizemí párt- ós szakszó inári» * sok segítséget adott a felóltlítás és indítás munkáin^ j most ismét nagy feladat vár az ak“jk hálózatra: kivinni a dolgozók ^.jj * minél nagyobb- rétegnél öntudato®1,1 ni a rendszeres igénybevétel jel^j k ségót, felvenni a harcot azokkal- f1 J minden újtól való idegenkedésé®,: I ijesztik a többi dolgozót- így H I csak igazán sikeres ennek a bányáknál elsőnek felállított j állomásnak a működése, így szol?" majd dolgozóink egészségét. lesz majd valóban jelentős lét®6?!* ménv a szocialista megelőző eg' védelemben. Cséffalvay Tibor • ez. orvos eil. áll, vezető. ZÄDOR naqy napja Negyedikén regige! félág szunyó" 1 Mikor a kocsi bekanyarodott a kálivá hallgattam a kerekek egyhan- | házak -előtti térre, a közgyűlési terem ejtú ütemes kattogását, míg Szigetvár- ajtajából egy ember lépegetett to­vább. Egy érdeklődő, akit az esze és józansága elhozott a küszöbig, de ról Sellyére érkezett velem a vonat Fö’.-föliriadva néztem a megszokott ismerőp tájat & egyszercsak gondo­lataim visszakanyarodtak a felsza­badulás ütötti időkbe, melynek már csak « rossz emléke él ezer és ezer ember képzeletében. LTebruár első hete évről-évre az ia/Á n-rlnrn'rtu V c-zévm n rt t élet vándorainak szomorú ide szaka volt. Oly biztosan ismételte ön­magát. mint amilyen biztosan lesz minden hónapban újho’d és holdtölte. Február elseje a puszták népének ret­tegett napja, bek-beletépett száz és ezer család agyonhajszoit életébe: ’elmondás napjának hívták. Másodi­ké, gyertyaszentelő pedig a kiebru- daltak kálváriajárása volt. Sokan maguk égettek fel maguk mögött minden hidat és kérték ki könyvü­ket, jobb helyet remélve, de mindig rosszabbat találtak. Még többen aka­ratuk ellenére muszájból rótták az országutakat, mert a hideg szobában mint fászsk szélén a fecskefiókák, tá* togot/t a sok éhes száj. Mikor mindez eszembe jutott, még nem tudtam, hogy ezen az estén va­lami nagyszerű eseménynek leszek szemtanúja, Estéié kelve munkámat bevégeztem és éppen akkor érkeztem « járási pártbizottságra, amikor az autó úirakészen pöfögött a kijárat előtt. Pavlicsek elvtérs. a járási párt- bizottság helyettes titkára Zádorba indult, ahól tszcs-aíakuló közgyűlést tartottak. — Gyere velem ha van időd mondotta. Nem kérettem kétszer magam, be­ültem ,i kocsiba s alig fél óra mülva már Zádot utcáin szaladt velünk kocsi. — Egyensúlyba jönnek a járás te­rületén a csoportok — magyarázta Pavlicsek elvtárs. — Eddig csak a keleti részen volt nagyobb számú csoportunk, de most új csoport ala­kult Szörényben és Bettenden, még ma Zádor követi példájukat. így a somogyi határszélnek is súlya lesz. a szívének egyik felét otthon feled­tette, s most elment érte, hogy le­gyen bátorsága belépni g gyűléste­rembe is. Kinyitottam az ajtót és beléptünk, azaz csak beléptünk vol­na, ha lett volna hová. Ember,* em­ber hátán tolongott. Úgy kell bepré­selni magunkat a tömeg közé, pedig Igyekeztek helyet szorítani számunk­ra. Régi, fagerendás ppület, alacsony mennyezettel a gerendáról hosszú dróton lelógó petróleumlámpa gyér világánál látja vendégül a sok em­bert A füstöt szinte vágni lehet a szűk helyiségben. A maguknak élő régi világban ki gondolt arra, hogy majd valamikor az egész falu egv család lesz és néha össze-össze jönnek megbeszélésre. Nincs nagyobb épület az egész községben. Még jókor érkeztünk ahhoz, hogy társuk a születő újat. A vita heve­sen folyik valami körül Az cgvik családból két fiatal elszegődón a-gö- rösgaii állami gazdasághoz és van­nak akik azt követelik, hogy jötté­nek vissza, mert k?M a munkáskéz. — Dehát még hárman belépünk a csoportba — magyarázza a gazda, akinek a gyerekeiről van szó — ők nem tudták, hogy lesz-e csoport vagy sem. nem á csoport elől mentek el.. Rácz el-vtárs a JB-'ől nagy hozzá­értéssé' igazítja egyenesbe a évű lés szekerét. A jelenlévők a demokrati­kus elvek betartásával minden tagot szcmólyszefint bírálnak a felvé­telnél A kor-elnök olvassa belé- oő nyilatkozatokról a neveket.-- Farkas Vendel öt hold. 2 tag, Huber István 12 hold, 2 tag. Horgos Sándor 8 hold. 2 tag. Szabó Király 'stván 12 hold. 1 tag. Y? aluli o' hátul megszólal „ meg­nevezett: írják be a feleségemet tsl Egymásután, jön a nevelt hosszú ;ora. A tagság egészséges felfogását “tét eset is bizonyltja, Csepregd Jó­zsefet nőm veszik fel. mert közös háztartásban él testvérével és mind­kettőjük nevére külön-külön akar eg-y-jgy háztáji parcellát. Majd mi­kor a háztáji gazdaság kérdését tár­gyalják, az egyiv tagnak az az óha­ja, hogy van néki kétszáz négyszög­öl szőlője ós azt a háztáji parcellán hagyják meg ráadásnak. A tagság nem alkuszik, kérését elutasítja. — Ha vinicellérkedni akarsz, ak­kor nem jut időd a csoport dolgai­val törődni — jegyzi meg valaki. Ifjú Király Istvánt egyhangúlag választják meg a csoport einer kének. Harmincöt év körüli, java erejében lévő ember, 15 holdas kö- zépparaízt. Nyugodt, kimért léptek­kel megy az, asztalhoz, hogy elfoglal­ja- az elnöki széket. Egy-két szóval msyipróbál ugyan tiltakozni, de a közóhajnak kénytelen engedelmes­kedni. Egy másik tag a brigádveze- tö=égtől vonakodik.-- En egyszerű lag akarok lenni. Dolgpzní szeretnék — mondja. — Talán az elvtárs a brigádveze­tőt naplopónak tartja? — kérdeztem tőle. mire ő maga is együtt nevet a többiekkel. Akárcsak az elnök, vál­lalja a megbízást. A hivatalos aktus négy-.légy a’.íiással zárul, amint oda- kunyaritják nevüket a jegyzőkönyv alá. Már sokan vannak, akik mehet»- nérmk haz.a, későre is jár az idő. de a terem még mindig tele van. Vidá­man beszélgetne^ mint valami szü­reti bál két tánc közötti szünetében. Beszélgetek a körülöttem átlókkal. A melóéttem ülő tanácselnök int egy távolabb álló, feketekabátos prémgalléros embernek — Mondj eqy keveset az <4v'.ári­nak, merre jártál - nógatja az el­nök Talán csak nem külföldön járt az elvtárs? — kérdezem. — Annál is messzebb elviár«, mert mi vasárnap meseországban jártunk ~ néma kérdező tekintetemre foly* ‘atja: — Ivándárdán voltunk csopor­tot látogatni. Kan-izslai Ferenc nyolcholdas újgaz­da a beszélő tizenhét évét cselédkc- de'.t a pusztán. A tehén-baicsárkodáf- tó’l kezdve mindent megpróbált v»te az éltet. — Na és mit láttak Ivándárdán? érdeklődöm. — Nehéz azt így elmondani, pedig •már sokszor megpróbáltam, miótá megjöttem. Inkább azt mondanám, hogy de jó volna már ott tartani, ahol az Iván,dárdaiak vannak. Gaz­dag jószágállomány, négyenrrkilenc- száz liter tejhozam tehenenként. Van huszonhétliteres tehenük is, de a leg­rosszabb sern ad kevesebbet tizen­négy liternél És a termés, búzából 9.13 mázsa, az egyénieknek ugyanak­kor 6 mázsájuk termett holdanként. Sorolhatnám a számokat tovább is — mondja —. de ez is mutatja már. hogy nekik nincsenek gondj-aik. — Őszintén mondom, én kíváncsi em­ber vagyok és bizony ellátogattam a csoportt-agok házába is. Az eredménv •unit ott láttam: majd minden család két dismót vágott, de azok disznók voltak ám nem malacok, a sonká­juk elárulta. Van olyan család, aki 27 mázisa gabonát vitt haza. Nem tartoznak az álfámnak és amellett építkeznek is, szóval nem lehet, azt (gy elmesélni, hanem látni kell’ elv- *árs. Mondtam is hazafelé az autó­buszban Márton elvtársnak, na most esz csoport Zádorban. fogadom. Körülöttünk állottak Kis Tóth Jó­zsef. Biró József, VaLer János kö­zépparasztok csak úgy itták Kanizslai szp.vait. i — Hisznek Kanizsilai elvtársnak? kérdeztem tőlük. _ VIár hogyae hinnénk, nem szokott hazudni — mondja Valler bácsi. Fekelcfoltos hajlított somfabotjára támaszkodik, amit a kutyák miatt hozott magával. — M xj hát a fiam is oda volt — teszi hozzá hunéul moso'y kíséretében, mini aki a saját fiával bebiztosította magát a félrevezetés ellen. — N.i és nem kényszerítette ma­gukat senki a belépésre? — kötődök Velük tovább. — Ugyan már, n.< mondjon ilyet — mondja Kis Tóth József. — hát kelJ valakit kényszeríteni mikor olyan­ról ball, mint amit ezek láttak Iván­dárdán — int Kanizslai fe'é. — mi kü.tdtük őket. hogv nézzenek s/.é* lói. Ami nekip ló. az nem lehet rossz nekünk sem. Márpedig- ezek igen akarják a csoportot. ^ ! » Nem tudom eldönteni m­_ Kan izslai bü^zkébb-e a küldőire, ' ők a kü'l'dötitjülkre. A I — Előbb is terveztem belép“’ de hogy a Ram megjött, vég’eS1 döntöttem — vészi át újból a Valler bácsi — negyedmag»1 léptem a csoportba, a fiam meg ? lön a saját családjával. \/| icsoda jövés-menés vj 1 itt héttőn.' kedden —©uí Már®*' iák egyszerre háirman is. — ^ szén berek ed tünk a fiatal V allem, együtt, annyiszor elmondtuk az ,MT\­dárdai do'lgokat, — teszi hozzá V 1 nizslai. — Mikor elindultunk. va^ nap még csak hét család akart \ lépni, ma este pedig három ü®?, rá, megalakultunk n-egyvew1?tjl családdal, kil-encvenltárom fővel • holdon. Ivándárda jó példát mut>w nekünk. . Az aszttal másik végén egf ,', gyobb csöpög a jövőről tervezfr9^ |i — Elvtársiak, milyen disznókat » t nyésszüuk. mangalicát, vagy , shireit? — kérdezi valaki. j Egy másük ember a zöldtakarm“11' zást tervezi: ,. A — Legalább húsz holdon luce1 kell vetnünk — magyarázza. 4 Nézem a sok értelmes, jövőbe kintő arcot és összehasonlító© j Atr.f fo<l*\rnár*f N4ily0tl í múlttal ezt a februárt, volt ez a február elseje, mint. alig tíz évvel ezelőtt" is. Egy fä' A kél embert elküldött helynéz óbe. - f, nem sárosán csoszogtak az útsz^i hanem autóbuszon, kényei©^ utaztak, és útjuk végén nemcsak ,( ketten, hanem még negyvenei ji család talált biztos helyet a földön. A jövőbe vetett, hit és ,,, kodás tölti el a beszélők minéaífy két és fogadkozással búcsúznak lünk: Ji Meglátja az elvtárs hamarc=7. nem Ivándárdára. hanem Zádorba ^ nek csoportot látogatni! j Ml, nkik láttuk a zádori embett'IA '‘Zen az estén, nem igen lepődj ©eg. ha arról olvasunk majd. ^ j* a zádori caoDort ió példája nvoA újabb termelőszövetkezetev alak©" megyénkben. GyenU ibrtr

Next

/
Thumbnails
Contents