Dunántúli Napló, 1953. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-11 / 9. szám

A .*■» 1. O 195» JANUÁR ti Kultúrélet a kökönyösi vájáriskolában A K«coJó-kököny6si vájárisióle ab­lakán kitekintve kitárol elibénik az e<3*6sz születő, épüli, sürgő-forgó vá­ros. Ott a szénosztályozó, amott meg. az emelkedő falu új igazgatóság, a másik oldalion pedig a betonkeverők­kel, feranszportörökikel körülvett nö­vekvő bán y á&zházak sora 'kínálkozik mggcsocíálnivailó közelségben a né­zelődő elé. Odakint épül Komló, au új város, idebann. a vájáriskolában pedig tépül" a jövő váj-ámemzedéke. Az előcsarnokban fiatal fiúk állnak sort a borsisakért. .csizmáért, munkaruhá­ért. azután, ha megkapják, huss, már­is indulna^ a munkahely, a bánya felé. A vájáriskolában a’ hangulat forróbb, a zstvaly erősebb, minit más. kór. Á másodévesek maguk között ~ és az elsősök kíváncsi kérdései­től ostromolva — az alig egy hét múlva történő budapesti utazás. elö- réatiiatö élményeit feszegetik. IC 17—18.ún Ugyanis a másodéves vU- tanyszerelö és vasipari tanulók összesen harmincnyolcán — megláto­gatják a Rákosi Müveket, a Gheor- qhiu Dej hajógyárat, a MÁVAG-ot. hogy a leiszedett tapasztalatokkal megrakodva még sikeresebben te­gyék le a szakmunkás-vizsgát. Az utazásra jnég a betegük is jelentkez­tek. Egyik már idősebb, ütközőbaj- szúfiaaíkállú tanuló a pénteki napon boldogan, szinte gyerekes örömmel jelentette Pinczits Imre igazgatónak: — Igazgató elvtárs, az orvos enge­délyezte hogy én is utazzam Pestre! Azonban nem csak a másodévesek várnai érdekesnek ígérkező esemé­nyeket a közeljövőtől, hanem a töb­biek is. Kultúrversenyre, farsangi műsorra készül az iskola, és o száz­tagú tJcultárszakasz" különböző osz­tagai —r azínjátszók, táncosok, éne­kesek — harcnakétszeii várják az újabb szereplési lehetőséget. Danin István, a színjátszók egyik' fiatal. kóco3 tagja az „Ifjú gárda" egyik „jó“ • szerepére vágyik, de azt sem bánná, ha „ „Ludas Matyi’'-ban kap­na szerepét. Ezek azonban még tá­volabbi célok, április negyediké mé<j öiéggé messze van. A közelebbi cél a farsangi kabaré megrendezése.. A „Babona bajnoka", „Csak a hatóság­nak” című villámtréfák a gyerekek, sőt a nevelők szerint is megteszik majd hatásukat, .nevettetnek, szóra­koztatnak, és ha emellett a tánco­sok és énekesek sem maradnak tét­lenek, úgy egészen kellemes farsangi ünnepélynek lesz szintére a hatalmas wájáriskola. A próbák máris rendszeresen foly- iWik. Csütörtökön, pénteken fél négy­től fél hatig mozgalmas a bársony- hlggönyös, gyönyörű nagyterem, de még a folyosó és az e’őcsamok is. A nagyteremben az énekkar próbé- zik, az előtérben pedig a tánccsoport tagjai forognak, peregnek, ropják a pusztafalusi és ecseri párost. A színjátszók vagy a színpadon vagy egyik szobában tartják próbáikat. . Ha a kívülről jövő egy ilyen próba kellős közepén toppanna be, joggal azt hlhetné, hogy a vájéTÍskola kul- túrélete a legnagyobb rendben fo­lyik, itt azután már valóban nincsen semmi javítanivaló. Pedig bizony vaníliák itt ia problémák, mégpedig nem is akármilyenek. Először is „külső'’ problémák: A váj ár iskola vezetői és nevelői szerint a város csak akkor veszi észre, hogy vájár- iskola és kultúrterem is van Kökö- nyösön, ha a nagyteremre szükségük van valamilyen rendezvény lebonyo­lítására. De ha a vájáriskolának ku. Összára, táncruhára, csizmára lenne szüksége, akkor bizony nem találja meg a kapcsolatot a várossal. Ezeír azonban csak külső . problé­mák. Vannak azonban a vájáriskolá­ban olyan belső kérdések is. ami­kot maga a vezetőség, maga Rácz Sándor tanár elvtárs a kuttürcsoport- tai foglalkozó nevelő sem vesz ész­re. Ez a probléma elsősorban a kul- túrcsopoft, azaz a kultúrszakasz el­sőrendű céljának tisztázatlanságában ütközik ki- Mi póldául a vájáriskcda színjátszó , csoportjának célja? „A színjátszócsoportok elsőrendű íekido. ta, hogy minél többször mutassanak be szocializmust építő népünk életé­nek fontos küzdelmeit megjelenítő darabokat" — . mondja az országos népművelési bizottság által kiadott művészed tanácsadó. Ez a tanács va­lamennyi színjátszócsóportra vonat­kozik. A vájáriskola színjátszóinak ezen belül különleges feladataik van. nak. Feladatúk, hogy mind bányász­problémákkal, mind az ifjúság prob­lémáival foglalkozó darabokat, jele­neteket mutassanak be. hogy ezzel segítsék iskolájukat, nevelőiket, ta. nulótársarkat. saját magukat minden­napi munkájukban. * Eleget less-e a csoport ezeknek a feladatoknak ? Bizony nem! Nem, mert a ..Ludas Matyi'1 például semmi kapcsolatban sincs a vájártanulók életéve] - amel­lett. hogy'óíéggé hosszú is. Az előbb említett Labarétréfúk sem erősítik a fegyelmet, pem támogatják a tanu­lást. a vers-ényt, . pedig lenne éppen elég olyan jelenet, villámtréfa is — csak utána kellene nézni, — amely jobb munkára biztatná az elmaradó fiatalokat, mely felébresz­tené a fegyelmezetlenek öntudatát, mely segítené á vájártanulók edzé­sében, a bányászhivatás megszerette­tésében. Természetesen nemcsak a színját­szókra, az énekesekre és a láncosok, ra’is vonatkozik az, hogy a vájáris­kola speciális helyzetének megfejelő J műsorpolitikát kell folytatniok. Az > énekesek ifjúsági tárgyú és bányász' j tárgyú dalokkal lépjenek színre, a \ táncosok pedig a helyi néptáncok be- J mutatásán kívül igyekezzenek a nép- a táncot lehozni a színpadról és f vonják bele a néptánc táncolásba 4 az egész fiatalságot. I { Halálos csapáéit tudnának Így mérni 4 a kozmopolita táncokra, a ,.jampi- 4 zásra", melynek minden bizonnyá' 4 a vájáriskolában is vannak itt-ott 4 hívei. 4 Ezek a jelenségek — a kuHúraso- 4 port műsorának az iskola életétől va- 4 ló elszakadása — legélesebben a rig- 4 musbrigád hiányában ütköznek ki. 4 A hatalmas épülettömb számtalan 4 fiatal lakójából nem állt össze egy J kicsiny csoport, hogy a munkában, ? magatartásiban, kitűmteket köszőntse J és a fegyelmezetleneket, lemaradók* t f kipellengérezze. A tanulókban bi* j rí 4 CSORBA GYŐZŐ: KODÁLY ZOLTÁN KÖSZÖNTÉSE Mikoron már a sírásók járlak kerítésünknél s halálra váltak a gyávák éppúgy, akár a bátrak, mikoron nyelv és torok már kiszáradt, tetőgerenda roskadt recsegve, ablakainkon jeges szél vert be, asztalainknál iszonyat et te sovány falatunk s szájunkból kivette, mikoron sírt és szűkölf n lélek, s nem tudta nevét rémületének, s a ritka nyugság, ha tán betévedt, futó örömét nem mondta dicséret, mikoron a jó, erős bizalmat, mely mindig bennünk, akárhogy hallgat, nem bírták szóra semmi hatalmak, s kötél adott vagy vándorbot nyugalmat: zonnyal meg lenne egy ilyen brigád J alakítására a szándék, hiszen a Ha- J ialok mozgékonyak, bátraik, harcosak. J Nem sok erőfeszítést kívánna meg * tehát az iskoiavezetőségtől egy ilyen t csoport megalakítása — a legjobb J tanulókból, akiknek minden erkölcsi 5 alapjuk megvan a bírálatra, dicsé- 1 rőtre egyaránt. Rigmnsköltőkben sem x lenne hiány. Egy Müliler nevezetű J fiatal már foglalkozik is rigmusok J fabrikál ásóval, természetesen „ né- i nwtanya.nyelvű fiú támogatásra szó- j rul. Egy fecske azonban nem csinál . tavaszt, tehát másoknak is be kell J kapcsolódó lók a rígmusköHésba. J Hogy szükség van a bíráló rigmus- <* brigádra, azt bizonyítják a kultúr- 4 csoport próbái is. Koczab Anna tánc. í oktatónak nemcsak a kultúrosoteat, f de még a bámészkodókat is fegyeí* <• meznip. kellett akik a próbákat nagy- 4 mértékben , zavarták. Ha pedig egy- J egy rátermettebb tanu’ó foglalkozoitt f a kul túrcsoporttal, annak meg egye. $ * nesten azt vetették fel a tagok: 4 Ki vagy te, mennyivel különb nálunk, miért dirigálsz? Az ilyen fegyelmezetlen tanulók­nak minden bizonnyal használna egy- egy csípős, jókor alkalmazott rig­mus, az Ilyeneknek használna, ha saját magukra, a rhagufc helytelen ma gatartására ismernének rá a színpa­don szereplők előadásában. Lelkes, jó kultúrgárdá van » kö­könyösi vájáriskolában. A kék tá­nyérsapka alól vidáman csillognak vagy j| fülébe vágott mentőn áz ének, hangja bújának, rettenetének, hunyt bizalmának, szellő örömének: h Fülébe vágott hatalmas hangod, kiálthatott már, aki szorongott volt, kivel osszon emésztő gondot, tudta: amit kell, te előttemondod­1 S lassan, mert lassan oszlik az emlék, oldottad némák, dadogok nyelvét, emberségüket rajtad nevelték, magyarságukat benned visszalciték. ! 4 4 4 4 4 4 ! S ma, Hetvenéves, az ország zengő, hangos liget már, mesebeli erdő, s akár ujjongó/ akár kesergő, van éneked rá, erre-arra kellő, * A népé volt csak — a nemzeté lett, a te müved is, hogy nemzetté lett, ami csak nép volt, hogy az ítélet szegény fejéről mégis tovaszéledt. Nap, felhő, szélcsend, vihar, homályos ősz, éle« tavasz — ki bábja már most: csöng a gyerekszáj, dobban a táncos, kársán a Psalmus, mesél Háry Janó*. 4 v 4 4 4 b 4 4, ! A Ml azért mostan, Ifjak és vének letelepszünk itt csöndben körébed, szólaljon meg a szülöttedének, jsueárnrzon ránk áldott hetven éved. r 4 4 4 i ■«T-ev-s*' Kodály „Psalmus üungaricu$“-áról i,szemek, akárki látja, jó vájárok lesz­nek e fiatalokból! Ehhez azonban járuljon hozzá az eddigieknél is job­ban a „kultúrszakasz’’. Nincs sok tennivaló: céltudatosabb irányítás, jobb műsorpolitika — és máris meg. szűnník a problémák! A kultiírvonal- beli hiányosságok megszüntetése pe­dig hamarosan magával' hozza a fe­gyelem megszilárdulását is. . Dalolni... fejezni)adui!an. Megénc- kelni a természet szépségeit, a sze retem üj érzéseit, zenébe önteni a munka, az új élet örömdalát, a béke teremtő diadalát.,. Vladimir VLcek, Sztálín-díjas film.; művész, vidám, színes, filmet készí­tett a dalról, és a táncról, a szerelem­ről és a fiatalságról. Vale*zka festői hegyeitől, Buda­pestig, Prágától—Berlinig vezet a filmben szereplő daloló, táncoló fia­talok útja. Fgy népi tánccsoport születésével, .munkájává! ismertet meg a film .&> közben elvedet a prágai, budapesti és ■berlini Viiágiifjúsági Találkozók­hoz. ' A tánccsoport tagjai, Pável c« Ale­na, az örökké vid:yn Lojza és a bá­jos Rozárka barátságának, szerelmé­nek szálai egyre erősebbé válnak a Világiíjé*ági Találkozók felejthetett ien napjaiban. Ott látjuk őket zászló- dfczbe öltözött fővárosunkban, a Hő­sök torén, amikor versenyt énekel­nek és táncolnak a világ ik-szeft fia­taljai és Berlinben, ahol a iene forgatagában az'utcúkon. tCrekeu e másba karolva, önfeledten / láncol er.er meg ezer fiatal: szovjet ős an­gol, koreai és amerikai, jnagyar és olasz. Pável és Alena itt vallják be egymásnak szerelmüket. Ez a fiten a fiatalságé, a dalé és a táncé, a szerelemé és ;i munkáé. S a film jelenetei közben ezebbnél- •ópi táncokat: a Mojezejev A dal a tánc, az ifjúság filmje: Holnap mindenki táncra Együttes műsorát, a kínai, koreai, éscáiszlövák együttesek szín'ponvás számait. láthatjuk. Arról beszél a fium, hogy ha mindenütt megvalósul a lto­ké, akkor az élét boldogabb, vidá­mabb, szebb lesz és akkor mindenki „táncra perdül" — ahogy a c'.ie mondja. Az 1030-as e s ellsz le vák fiirjbét leg­kiemelkedőbb alkotása a „Holnap mindenki táncra perdül“ ciinü színes játékfilm, ine-ly az 1ÍÖ2. óid nemzet­köz i filimvevsényen n „Népek közti íi barátság díjá'l-t nyerte.. E film való­ban a népek közötti barátság filmje. A hazaszeretet és a nemzetköziség ábrázolása a nép énekeiben, táncai­ban, a világjifjúsági találkozóra ö«z- Szwrogliőtt fiatalok baráti:ozásábdli, elvtársi együtttnüködéeében domboro­dik ki. E kéKérzést e gyönyörű e-sejt- szlovák film a gyönyörködő nézőben méginkább felszítja, ezért különösen méltó volt arra, hogy éppen a kpt nép barátságát dokumentáló uselis^io- vá-k filmhéten kerüljön bemutatásra. Jelenet a „Holnap mindenki táncra penlül" című színes filmből A Kodály Zoltán tisBbeletérő rendezett hangvemanyűnnepségeb kere. lében hétfőm este Pécsett először hangzik el Kodály világhírt szétverne' nve a Psalmus Hungaricus. A bemutató alkalmával idézünk néhány — a műre vonatkozó — gondolatot. Ujt&l ussy Józsefnek, a népművelési m;' nfeztérium zenei osztálya vezetőjéne k az „Uj zene; szenvle” legutóbbi szá­mában megjelent cikkéből. Nevezetes dátuma volt a magyar a 16. században Íródott, olyan szaka­zenei alkotóművészeinek, az egész svában a magyar történelemnek, m'- magyar zenekultúrának 1923 novem- kor a magyar nép a három részre bér 19. Két nagy mester két nagy szakadt országban egyaránt szenve- alkotását hallotta először a magyar dett saját uraitól, külső ellenségtől közönség: Bartók Béla Hl. szvitjét és és belső árulóktól Maga Vég Mi; Kodály Zoltán Psalmus Hungáriái- hály is távoli múltban keresett te sát 1 mát, s kora szokása szerint a biblia­Fennállásának ötvenedik évfordu- ból merített ihletet, hogy Dávid ki­lóját ünnepelte ,,székesfővárosunkig rály álorcájábaii mondja el pema- az egyesített Pest-Buda. Az ' egyesü- szg-l-átkát, hitét-bizalm&t saját pe- tst 1873Jyan ünnepelte a kiegyezett ménytelen helyzetében. , Magyarország az után a kiegyezés Az a mód ahogyan Kodály ezt. a után, amelyben nem n magyar nép kétszeresen aMegórikus szöveget ze- egyezett ki elnyomóival, hanem a nőjében életre keltette és saját népe magyar uralkodóosztály Ferencz Jó- sorsán érzett fájdalmával megtöltőt- zsejtel, a magyar feudális főurak az te, azoknak a nagy alkotói lángét- idegen nagytőkével és a magyar méknek a tervező-formáló géniusza- dzsentri a ném&t burzsoáziával, ra veTfi akik egyént sorsukban elvá- ■Ali basa zsibongó hadserege fut Oszthatatlanul forrnak egybe népünk eszünkbe, ahogyan Arany; „Szondi életével. A próféta haragjának, hó­két a.prwija" című versében győzel. zafiid felháborodásának törtánelemidé inét ünnepli Az elnyomott mag wir Z(j lángja csap tel a rnü első ütemei- numkásforradalom véres Ali basc^a- ben, s mikor a zenekar hangja hit Horthy, 1923-ban éppenúgy Szondi leien, egy-két lobbanással clcsende- két hü dalnokának szájából akarta sedik, a keretben megjelenik a muB hallani saját dicsőségét, mint a tör- idők felidézett krónikása, amint szin­ten ele m valamennyi szabadságon tip- tén múltak könyvében lapozva rój ja ró zsarnoka.' Bartók Béla és Kodály a sorokat: ,.Mikoron Dávid nagy bu Zoltán megbízást kapott egy rende- sulidban baráti miatt volna bánat- zendő díszhangversenyre, nagyszabá. ban, panaszolkodván nagy haragja' sú új zenemű megírására. ban, ilyen könyörgést kezde ö ma­A két nagy mű megszületett, de gában.” Ettől kezdve egyetlen ha- a magyar nép két nagy alkotója, az talmasívű rondó-f ormában kovácsa- elnyomott magyar nép dalának tudó- lódik eggyé a szöveg és a zene min sa és szerelmese, nem lett hűtlen gen rezdülése, önmagához és népéhez. Nem az fin- ...... , neplő Horthy ék magasz tolását, ha. A krónikás - most már Dávid nem az eltiport, szabadságától újra király szavával fohászkodva sörül» megfosztott maqvnr nép fájdalmát és azokat a nyomorgátfutásokat. ke* dicsőségét írták meg. Az a Bartók socket, amelyeket ellenségeitől kcU Béla. aki három évvel azelőtt állta eltűrnie. SHasában-r,vasában éppúgy a magyar sovinizmus orvtám,adását a ,n,ncs egyedid, mint később a zene* román zenefolklór gyűjtéséért és tu- gondolat visszatértekor könyörgése- dós kutatásáért, megírta a nemzeti. A kórusban és zenekarban egV ségek legkönyörtebnebb zsarngká. eQosz nép keserve zo ~ag a prédám­nak ünnepére a népek kulturális torral. testvériségének nagy apoteózisát, a A Psalmus, a bemutatója óta eltelt hatalmas Táncszvitet. Az a Kodály rgy híján harminc év alatt számla- Zoltán, akí nemrég ment keresztül lanszor csendült fel hangversenytér- üt új ..rendszer1’ különböző szekatu- meinkben. Népszerűsége egyre nő. a rái ’ megalázó „vizsgálatain" azért, közönség szeretettel.. lelkesen zárj« mert a Tanátsköztársasán idején, tel. mindinkább szívébe Kodály nagy /es szívvel állt ki azoknak a zene- müvét Megrázó erejű emlék, hatch politikai és nevelői eszményeknek más dokumentum ez az alkotás, min- megvalósítása mellett, amelyekén (!pn hangja arra figyelmezteti lelsztr egész addigi és azutáni munkássá- badu’t. népünket, hogy milyen mér- „ü—7 -----n— he teilen szenvedéstől szabadult meg, 1945-ben. Népünk szeretettel fogadja el Kodálv remekművében újra és új­gával küzdött, megírta a Psalrmis Hungaricust. Témáért és szövegért ij magva történelem régi emlékeihez, tért visz. ra megelevenedő intést. Mint a szu­sza. Azt az utat járta, amelyet a melényóre vigyáz megszerzett satt- magyar költők, írók már nem egy- hódságára és a Husit Umiilsógávrrt szer követték az elnyomás sanyarú ajkán vág neki az előtte álló nagV évedben: régi témát keltett új élet- icladaloknak: „Hass, alkoss, gyaro- re. Kecskeméti Vég Mihály szövege pits s a haza fényre derül."

Next

/
Thumbnails
Contents