Dunántúli Napló, 1953. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-09 / 7. szám

Ö DUNÁNTÚLI r NAPLÓ ViLÁO PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! A MAI SZAMBÁN: Mind nagyobb méreteket ölt a harc Henri Martin kiszaba­dításáért. (2. o.) — Hírek Tito Jugoszláviájából. (2 o.) — A jövő expressze. (2. o.) Széchenyi-akna pártalapszerve- zetel adjanak nagyobb segítséget a szépen fejlődő DISZ- szervezetnek. (3. p.) — Pécsett eddig 55 pártszervezet­ben osztották ki az új párttagsági könyveket. (3. o.) — Beszámoló a seliyei járás körzeti kultúrversenyéröl. (4. o) — Hozzászólás a „Baranya megye egészségügyi problé­mái" című cikkhez. (4. o.) DP BAR ANYA MEGYEI PÄ RTBI 2 O TTJ ÁGÁN A K LAPJA X. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM AKA 50 FILLÉR PÉNTEK, t#53 JANUÁR 9 Csapjunk le a kenyérellátásunkat megzavaró ellenségre Pártunk éra kormányzatnak egy év­vel ezelőtt, 1961 december elsejei határozatot hozott a jegyrendszei megszüntetéséről, a mezőgazdasági termékek szaibadforga.l máról. Egész dolgozó népünk — városokban és falvakon egyaránt — felszabadult örömmel vette tudomásul a határoza­tot és a december elseje után fellen­dült in unkákészség, a termelés ugrás­szerű növekedése, a gépek és * fo­gyasztási cikkek meggyorsult előállí­tása még ennél az örömnél is nagy­szerűbb bizonyítéka volt: milyen egy­hangú helyesléssel, milyen lelkese­déssel fogadta-népünk a kormány- határozatot. Rákosi elvtárs 1902 december 15- on az országgyűlésen is beszélt er­ről a határozatról. „Mi tavaly de­cember elsején megszüntettük a jetrv- rtm-dszert — mondotta — és hely'fe- al.ítottuk a mezőgazdasági termékek szabad forgalmát. Ez a rendszabály helyes volt -és sikerének jó kihatá­sai úgy gazdasági, mint politikai té­ren megmutatkoztak. Nem is kívá­nunk ezen a jövőben sem változtat­ná" Nagy vezetőnket és tanítónkat, pártunkat egy emberként követő dol­gozó népünk sem kívánja vissza a jegyrendszert, a vele kapcsolatos Ihketéaéat, az a.pró, könnyen vesző jegyek kezelését, ollózását. Vannak azonban még olyanok is ebben az országban, akik vissz aki vannak a jegyrendszert a dolgozó népnek, akik tét szeretnék, ha a dolgozók, felosé- ,ue, „ gyermekeik ismét sorbanállás- sa! tousftk szabadidejüket), pihenő­napjukat vagy — és ez számukra a og.enyegesebb — munkaidejük eg.v- rcszet is. Vannak, akik szeretnek, hogy a dolgozók, ismét a ráérők, he- rék, más zsírján élő-ködők össze­halmozott, jóé lőre felvásárolt árucik­keit vegyék meg — természetesen jóval a rendes bolti ár fölött. Ezek a sötétben bujkáló elemek, a szabotáló kulákok. a szoei-áldemokrá- ci-a ügynökei most. a határozat után egy évvel, egy aszályos, faggyal ter­helt gazdasági év után lehetőséget ■attak abban, hogy szándékaikat valóra vált-sák és megindították aknamunká- 'yukat. a kenyér frontján. Nézzük, mi történt, Pécs városában. A kenyér- kyárak, sütödék a-nnyi kenyeret süt­nek januárban is. mint decemberben. Vi*gy novemberben. Annyi -fenyőre! *n.inek üzemeink csak Pécs városa számára, hogy minden pécsi lakosra (beleértve az anyatejen élő maszüle- csecsemőket is) fél kilogramm Kenyér jut naponta. Ez a mennyiség "oven több, mint elég.- A kenyér mégis „kevés", a kenyérüzletek előtt már szervezik „ügyes" kezek a sor­baállást és az ellenség — mely ezt nz egész akciót kifundilta — dema- . f , anS°n uszít népi demokráciánk- n dolgozók állama, sőt nemegyszer a Szovjetunió ellen is, amelynek kö­szönhetjük, hogy a nehéz, aszályos ev következményeit nem kell éhség- ^eh nélktllöziéssel megfizetnünk. vásárolnak felesen kényé­rt. Mondanunk sem kell, hogy első- ioir a hegyüjtéat szabotáló, a liszt . feketézni akaró kulák az, aki ind a városban, mind a falun az el- í eo.rokban vásárol fel kenyeret — ■enyeret nem is káló, de tízkílószám. H,lr® használja fel a sok kenyeret? -sosorban is arra, hogy segítségéve! artalékolja lisz«,készletét,, vsgy bor­ii h:i/r<!n eladja a. lisztet olyanoknak- „L*" , óppen őmiatta — már kenyér. Vagy hány olvan GvöÍ akaf,1,, fa!un- mint Molnár öt mT/ v'i*hnyi lakos, aki kereken val é » kenyeret etetett fel disznói­nak uSvLtakarmányt a kenyér árá­tézlett városi "h.1* adt,a.e1- De a lí>v'i- le a falusi 1 mrzsoázia sem marad Kolben Györ^?*4 5uli!?“éR möSött- reszelővágó havi m* _^IZ,sákmányoló érkezési lisztet <■ 1klloSrajwn szelesen eng^ly8WÄ.fetermó- edziéaéhez. Tegnap délután téri hentesüzlet előtt Ueo-va ncJ. 'iia asszony volóságo-s ribiili/o 1(i(isebb hogy két gyermekének akar vonni kenyeret, engedi ék hl* előre. Kiderült, hogy Se^rn JóS horthyista beszerző alhadnagy, Poíöfi utca 58. alatt lakó özvegyének nem­hogy két, de egyetlen gyermeke sem várja otthon a kenyeret, viszont neki és bét — vele egy háztartásban élő — lakójának- több, mint két mázsa lisztje van — „raktáron". És ilyen példákat még lehetne sorolni, bizo­nyítva, hogy az osztályellenség, mint sarokbaszorított patkány, kétségbe­esett harapásokkal kísérletezik. De vájjon csak az ellenség vásá­rol-e tömegével kenyeret? Nem, nem­csak az ellenség, hanem néhány meg­tévesztett, egyébként becsületes dol­gozó is követi a >.jó- példát". A szent- egáti állami gazdaságból pillául a csütörtöki napon egy egész karaván jött be Pécsre — kenyeret vásárolni. Varga Györgyné, Kreizler Jánosáé és Horváth Imréné egy-egy 'nagy bugyorral, zsákkal cipelték a kenye­ret, hárman közel húsz kilót. Beszél­tek arról, hogy otthon nincs kenye­rük, hogy nem étkeznek az állami gazdaságban és nekik a legnehezebb: Pécsre ks.ll még a kenyérért is iá.r- niok. Nem kellett sok utánérdeklődés hogy kiderüljön: Varga Gvörgvné hét személyre jú'iiu-s 16-án és október 8-án ö®szesen 740 kilogramm búza­fejadagot vett fel, Horváth Imre ugyanebben az időben összesen 850 kilogramm kenyérgabonát kapott. Ez a mennyiség (kilenctagú családot szá­mítva is) bőven elegendő Ho*vátbék- nak, hiszen hal hónapra elosztva ezt a mennyiséget. 5.3 kilogram gabo-na jut a családnak egy napra. De ezen túlmenően a Horváth család négy tagja az állami gazdaság üzemi kony­háján átkozik, kenyerei i-:‘ kap. Miiért kell ezeknek az embereknek akkor Pécsre járniok kenyérért? Vagy azért, mert olfekeiézték fej­adagjukat és most a dolgozók elő! vásárolják fel a kenyeret, vagv azért, mert ..spórolni"' akarnak a járandó­sággal és nem gondolnak arra. hánv városi és hány falusi dolgozót rövi­dítenek meg méltatlan fe!vásá.rlá*V!.:k- kal. Hogyan tűrhetik a becsületes dol­gozók a kulákok. ellenséges . elemek kártevő munkáját? Hogyan tűrhetik kommunistáink, hogy még becsülete# dolgozók, volt cselédek, jól dolgozó középparasztok, munikásfeleségek is beleesnek az ellenség uszályába és nemcsak tűrik, hagyják orruk előtt mértéktelenül felvásárolni a kenyeret, nemcsak elhallgatják a demokrácia- ellenes uszítást, hanem maguk >« be­állnak a sorba és „míg van veszek" jelszóval szaporítják a felvásárlók számát. Jakobovics Béla elvtárs, «za- lántai tudósítónk hívott fel benntin- két telefonon a napokban és panasz­kodott, hogy neki nem jut kenyér, mert az ellátottak, a gabona- és liszt- tartalékkal rendelkezők felvásárolják az ellátatlanok elől. Vájjon miért panaszkodott Jakobovics elvtársi? Miért nem néz utána a többi kommu­nistával, becsületes pártonkívüüvel együtt, hogy ki az, aki feleslegesen vásárol, ki az, akj mások terhére „takarékoskodik" búzájával, lisztje, vei és többszörösét vásárolja vissza annak kenyér formájában, mint amit beadási kötelessége fejében a tor- ményraktárba vitt. Miért nem ez.égve. nítik meg, leplezik le ezeket az ele­meket a szalumat és más községbeli kommunisták, hiszen nyilvánvaló, hogy kalikóktól vagy uszályukba ke­rült emberekről van szó. De a kommunisták kötelessége nemcsak az éberség, nemcsak a. hal­mozók leleplezése, a megitévédték figyámeztetése, hanem a példamuta- tás, elsősorban a pó’damuPUás is. Az a kommunista, aki sortáll, aki nem emeli fel szavát a sortállás ellen, az nem is agitálhat a kenyérhalimo- zók, fe!ete.tflk ellen. Ki adna sza­vukra? Ki hinne nekik? De azoknak a kommunistáknak súlyos a szavuk, eredményes a fellépésük — és ilye­nekből áll a úti pártunk — akik sa ját példájukkal, példamutató maga­tartásukkal agitálnak elsősorban! ’ De elegendö-o ha csak a kommu­nisták veszik fel az ellenség új-abb manővere ellen a harcot? Nem, nem elégséges, Minden egyes munkásnak, parasztnak, értelmiséginek fel kell emelnie a szavát a kenyér biztosí­tása érdekében, «minden becsületes MI Ú.JSÁG BARANYÁBAN? Bővül a pécsi telefonközpont „Szerencsés a péosi posta" cftnű .cikkünkre válaszolt a pécsi posta­igazgatóság és- tájékoztatást adlak, hogy milyen javulás :várható rövid időn belül a pécsi telefonhálózatban. A felszabadulás után a domibadön- tött városokkal- együtt elpusztult a telefonhálózat is és elsősorban ezek­nek kijavítása volt az első feladat. Az újjáépítés megkezdésével, az öt* éves terv ideje alatt új létesítménye­ink, mint Sztá'.inváros, Komló. Inota városok telefonhálózatát kellett meg építeni.' Ugyanebben az időben léte­sült a so-kezer faiutelefon és így nem csoda, de nem is hanyagság, hogy „csak” most kerül sorra a pécsi te- .efonközpon-t kibővítése. Az eddigi nehézségeken is segített a posta, amely, h-ogy csökkentse a központ terhelését és többek között saját háziköz,pontot, a klinikákkal közvetlen összekötteteést létesített. Ezek az intézkedések azonban csak részben segítettek, mert olyan mér­tékben megnőve ke dett a pécsi tele* fonhálózat igénybevétele, hogy an­nak mértékét már csak a felszabadu­lás előtti országos adatokkal lehet összehasonlítani. így a felszabadulás előtt 1938—39-ben egész Magyaror­szág évi te'.efonamper-fogyasztása nem volt magasabb, mint jelenleg a pécsi telefonlcözéponté évi átlagban. A telefonálással előforduló sok bosszúság, időtöltés, rövidesen meg­szűnik, inert már. szelik $z új gé­pekhez szükség.« vezetékekét, az alapzatot és az állványt. Még mint­egy fél évre lesz szükség, hogy az új gépeket munkábaállítsák, és . a múlté legyon a búgó hangra való hosszú várás. Addig is, míg a néhány hónap el­telik, meg lehet javítani a telefon használatát. Mindenekelőtt a beszél­getések időtartamát kell csökkente­ni és csak a legszükségesebb eset* ben kell használni a telefont. Ha ennek érvényt szereznek, minden vál a latnál, hivatalnál, és a vezetőik nem engedik meg, hogy minden sem­miségén félórás telefonbeszélgeté­seket folytassanak egy;®ek, mert átalányban fizetik a telefondíjat a központ kibővítéséig is az eddiginél sokkal jobb lesz a pécsi telefon. Felavatták a siklósi járási kuitúrotthont Az 1952-es év utolsó napja nagy eseményt hozott a siklósi járás dol­gozóinak. Ezen a napon avatták fel a járás kultúrházát, volt Pelikán vendéglő átalakított épületében. Az a hely, ahol a múlt rendszerben a kupecek. Kizsákmányolok dorbézol- talc,, ma a szocialista kultúra céljait szolgálja. A népművelési minisztérium több. mint százezer forintos költségvetési kerettel építette újjá járásunk kultúr* otthonát A földszinti termekben ol­vasó és könyvtárhelyiséget rendezünk be, az előadóterem bővítésére pedig az emeleten százférőheiyes erkélyt építettünk. Az emeleti szobák a kü­lönböző szakkörök céljait szolgál­ják. Egész Siklós népe készült az ava­tásra. Ezen a napon kicsinek is bi­zonyult az új kultúrház. Egy hiányos* aág volt osupán: az avatóbeszédet a megyei tanács népművelési osztálya,, kiküldöttének kellett volna tartani este hét órakor (az avatás időpont­ját magúik állapították meg és ma­guk vállalták az avatóbeszédet), en­nek ellenére a megyei tanács népmú. velési osztályától senki sem kép vb seitettg magát. Az előbb említett hiú* hazafinak segítenie k-íl, hogy a sa- rokfoaszorítoft ellenség a megfelelő hglyre kerüljön. Különösen dolgozó parasztságunkra várnak nagy felada­tok, A dolgozó paraszt úgy vet, úgy arat, mint aki életet teremt. A mi népünk úgy nevezi a búzáit, a kenye­ret: ólet. Hát tűrhetjük-e- hogy ez az élet, gyermekeink kenyere, erőt adó táplálékunk a kulák disznajá­nak gyomrába kerüljön?! Tűrhet jijk- e, hogy az élet a munkások és pa­nyosság ellenére a járási kultúrház avatása szépen folyt le. Az ünnepi beszédet a járási tanács elnökhelyet­tese tartotta. Elmondotta, hogy kor­mán yzafunk milyen sokat tesz dol­gozó népünk kultúrájának emelése érdekében. ígéretet tett a járási ta­nács végrehajtóbizottsága nevében, hogy a kultúrotthon mindig a szocia­lista kultúrát sugározza majd. A sík* lóisi járás dolgozói nevében pedig azt ígérte, hogy pártunp és kormányza­tunk ajándékát az állam iránti kö­telezettség még jobb teljesítésével háláljuk meg. Az avatóbeszéd után kuHúrmüspr következett, melyan a siklósi Kis­ipari Szövetkezet kultúrcsoportja szerepelt nagy sikerrel. Az általános iskola le anyut törölt alig akarta a kö zönség leengedni a színpadról művé­szi táncuk után, A műsor után a kultúrotthon vendégei a szilveszter* estét jó hangulatban folytatták és vidáman köszöntötték az újévet. Kapitány Sándor járási tanács oktatási, nép­művelési csoportvezető. Nő az érdeklődés a Kodály-hangverse. nyék iránt A január 11—12-én sorrak erűié nagyszabású Kodály-hangversenyek iránt' országszerte nagy érdeklődés mutatkozik. Az érdeklődés egyik ki­fejezője hogy a Magyar Rádió a hangversenyekről helyezi«- felvételt készít későbbi adásai számára. Kodály Zoltán a város vendége­ként szombaton érkezik Pécsre és részt vés z minden hangversenyen. Az országos zenei élet budapesti és vi* déki kiválóságai egymás után jelen­tik be a hangversenyeken való rész­vételüket. Épül, szépül Baranya Az elmúlt évben jelentős létesít­mények épültök a megyében, ame­lyeknek építésénél a népgazdaság érdekeit szem előtt tartva, jelentős összegeken takarított meg a fa.u dol­gozó népe. Megyénk 25 községében épült a műit évben kultúrotthon, és a 25 Község apraja*nagyja találja meg bennük a szórakozási, tanu-ási lehe­tőséget. Ezek h kuitúrotthonok nagy. rész, a társadalmi munka segítségé­vel jöttek létre és a kuitúrotthont kapott községben alig volt olyan dolgozó, aki néhány téglával, né­hány láda habarccsal vagy éppen bontási anyagból származó épitő- anyagagl ne járult volna hozzá az új létesi.mónyhez. A lelkes munka többszer megtakarított forintban is megmutatkozik. Így Aranyosgadány* ban 120 ezer, Dravasztárán UK) eztr, Mecseknúdasdon 60 ezer forint érté- i-.ú társadalmi munkát adtak a dol­gozó parasztok. Állandó mozit az elmúlt évben 4 község kapott, amelynek építésénél 150 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a községek dolgo­zói. Ujabo 12 község kapott han- gosbeszélöt és Itt már nem a kisbíró dobolja ki a híreket. Tizenhat köz­ségben létesült járda, amelynek épí* iése során csak Nagypetexd község­ben 15 ezer forintot takarítottak meg a dolgozók társadalmi munkával. Fa- zekasbodán 20 ezer forint megtaka­rítást jelentett a közös összefogás, amelynek értéke a járdát kapott 16 községben összesen 130 ezer forintra eme.kedett. Játszót6r épiiit megyénk két községében és Pécs-Gyárvároson. Az utóbbinál 15 ezer forintot takarí­rosztok izma helyett a kulákot. az osztályelleneéget erősítse?! Tűrhet­jük-e, hogy az életet a mi Kzabgd országunkban, a nép országában az ólet ellenségei/ a háborús utóítók ügynökei, Tito bérencéi vásárolják fel'?! Az ellenség munkája természetesen eredménytelen marad. Törekvése si­kertelen. hl ezen ellátásunk tervszerű, bőséges, hónapról-hónapra kenyérben is biztosított. Az ellenség legfeljebb iottak meg a társadalmi munka nyi" mán. Néhány példa ez csak, amely mu­tatja, hogy közös összefogással, meg­takarítással, hogyan építhetjük, szé­píthetjük megyénket. (Berdmyi JÓTsel) Emelkedett a születések száma Ha a pécsi szülészeti klinika szü­letési statisztikáját lapozgatjuk, az ott látható számokból is a jelenben való bízás és a jövőbe vetett biztos hit tükröződik. Ez úgy mutatkozik meg, hogy 1952-ben 25Q*net több szülés volt, mint 1951-ben. Az újabb statisztikai adatokat január elsején három lány és két fiú születése nyi­totta meg, Uj kultúrotthonukban búcsúztatták az ó évet a sósvertikeiek Sósvertike község lakói nagy ün­nepre ébredtek 1952 december ál-én, mert ezen a napon avatták új kul* túrotthonukat. Az alig egy-két év­vel ezelőtt még sötétségben botor­káló, dolgozó parasztok, akik az el­múlt évben kaptak villanyt, hangos, híradót, most az új kuitúrotthont Is telkes, nagy ünnepség keretében ké* szültek avatni. Ezen az ünnepen sok környékbeli dolgozó is rósz tvett és együtt örült Sósvertike község dolgozó népével. A megnyitón Varga Kálmán VB-el- nök eivtárs a falu nevében köszö. ne tét mondott pártunknak és nép­köztársaságunknak a. falu eddigi fei* lódéséért. a művelődés, kulturált fejlődés újabb lehetőségeiért. A kul­túrotthon avatásra dl cséretreméltó módon készült a helyi DlSZ-szerve- zet és a drávasztárai határőrség jó- néhány tagja, akik fáradságot ' nem ismerve dolgoztak éjt nappaliá téve e szép nap előkészítésépek érdeké­ben. A határőrség és a helyi DlSZ'szer- veiet ugyanis a „Tűzkeresztség" c. színmű betanulásával készült a ku!. túrotthon felavatására. A színjátszók megérdemelték az aratott sikert, ntMtt minden egyes szereplő átélte alakí­tását a színpadon. Az előadás után a község dolgozó népe egyhangúan fogadta még Varga Kálmán VB-el- nökkel. hogy a jövőben még na­gyobb igyekezettel tesznek eleget kötelezettségűknek, és még hűsége* sebben követik pártunkat és nagy vezérét, Rákosi elvtársat. Az avatási ünnepség után öröm­mel, gondtalanul szórakozott a köz- aég lakossága és vidáman búcsúzott az ó-évtöl, Kisgyőrl Ferenc népművelési előadó, Sellye. Mi található az országúton? A vas- és fémgyűjtésnek lassan két hónapja vége lett, azonban az ivóndrádai országúton és a község­ben is nagyobb mennyiségű hulla* dókanyag fekszik, ami még most sem került elszállításra, A község köze. pén_ a kdesiúton egy összetörött ke­rekű vetőgép van, melyet egy kis akarattal fedél alá lehetne huzatni. Sárok község felé vezető úttesten, Ivándárda község faluszélén ugyan­csak több mázsa Vashulladék fekszik osupán csak azért, mert még „nem tudták” elszállítani. Ha nincs fuva­ros, akkor miért rakták ki a szabad­ba a hulladékanyagot, az országút szélére?! Helyes lenne, ha tanács ve* zetői gondoskodnának elszállításáról. múló zavart, nehézséget okozhat, ha a kommunisták, a dolgozók tűrik munkájukat. De türhetjük-e? Nem.’ nem tűrhetjük! A kommuntefák fó- gyelmezetteeige, ébersége egész dol­gozó népünk ereje, népi rendőrségünk tfe bíróságunk aoélos ökle csap le mindazokra, akik az életre, a kenyér­re törnek és zavarni akarják mun­kánkat, ellátásunkat, szépülő életün­kön

Next

/
Thumbnails
Contents