Dunántúli Napló, 1953. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-30 / 25. szám

19M JANTTAI? SO NAPLÓ a A pártokfatn* anyásához .* A politikai'gazdaságtan néhány alapfogalmáról HOGYAN VÁLT A MUNKAFRÖ ÁRUVÁ? A gazdálkodás kezdetén a termelést tgysze-rü, primitív módon folytatták. A termelők azért cserélték el terinel- vényeiket, azért adták azokat el, hogy olyan szükségleli cikket szerez­zenek be, amit ők magúik nem tudtak előállítani. A társadalom minden tag ja környezeti adottságának megfele­lően megszerezte magának a létfenn­tartásához s®ü!kségtes élelmiszereket ruházatot. Amit környezete miatt ö a maga munkájával nem tudott meg­szerezni, azt kénytelen volt más he­lyen élő emberektől csere útján bizto­sítani. Persze a csere során előfordult az, hogy a különböző.ezükisógleti cik kék nőm értékükön, hanem arányta­lanul cseréltek gazdát. De nem ez volt a ti-pikus. Hanem az, hogy pél­dául ugyanannyit érő élelmiszerért ugyanolyan értékű ruházati cikkel, (á’Jlatbört, vagy lábbelit) ad* ak cseré­be. Az emberek szabadon éltek, nem függtek egymástól, nein használta ki senki másnak a munkaerejét. A társadalmi formák fejlődése több fokozaton álha'adva eljutott odáig, hogy az emberek szabad társadalma felbomlott, egy gazdaságilag fejlet­tebb társadalmi formába ment át, ahol a termelést már magasabb fokon folytatták. Az embereknek egy kisebb csoportja különböző' módon termelő­eszközökre tett szert, míg a többsége termelőeszközök nélkül maradt. Ezt az állapotot megtaláljuk már a rab­szolga lAw&dalómban és a feudálisán társadalomban fe. De méginkább meg­találjuk a kapitalista társadalomban. Világos, hogy az embereknek az a csoportja, amely termelőeszközökkel nein 'rendelkezett, alárendeltségi vi­szonyba került n termelőeszközökké' réndeTtezüílikel szemben. Egyszerűen azért, mert nem volt birtokában sem­mi egyéb, csak a saját munkaereje. Ha .meg akart élni, ha magát és csa­ládját fenn akarta tartani, ódák egy választása lehetett; elmenni ahhoz dolgozni, aki termelőeszközzel, rendel­kezett, — vagy más szóval eladni a munkaerejét. Tehát, amíg a szabad emberek tár­sadalmában osak a használati cikkek váltak áruvá, ugyanakkor a tőkés társadalomban, — amely tipikusan árutermelő társadalom — nemcsak a közszükségleti cikkek, hanem a mun­kaerő is áruvá vált Nézzük meg azt, hosrv mi is tulai- demképpen a munkaerő? M-.-\ errő1 a kővetkezőkét írja: „Munkaerőn, vagy munkaképességen azoknak a fizikai és szellemi képességeknek ösz- w.epségét értjük, amelyek egv ember testi mivoltában, élő személyiségében adva vannak, S amelyeket mindany- nviezor mozgásba hóz, valahányszor va'arúi'ven használati értéket ter­mel.“ (Marx, Tőiké' I. 181. old. Szik­ba.) ­A MUNKAERŐ-ÁRU ÉRTEKE ft HAS7NÁ’ ATI ÉRTÉKÉ A Tőkéből vetít idézetből láthatjuk hőgv a munkaerőnek értéke .van, hi­szen amikor azt ..gazdája“, a munkás .»mozgásba hozzj”, akkor új értékei termel. Nézzük most-meg azt, hogy mi határozza meg a mumkaerő-árii értékért? Ugyanúgy, mint minden más árunál: az újra előállításához társa­dalmilag szükséges munkaidő, vagyis a létfenntartási cikkek értéke, áme­nét a munkásnak el kel! fogyaszta­nia'. ahhoz, hogy ’'másnap újra tudjon dolgozni. Miből állnak ezek a létfenntartási cikkek? L Élelmiszer, amit a munkás el­fogyaszt. 2. Ruházati cikk, amit a munkás­nak magának és családjának vásárol­nia kell. 3. A munkásoknak rendelkezniük kell bizonyosfokú szakmai képzett­séggel. Tehát a munkaerő értékéhez hozzájárulnak a képzési költségek. Hogy a tőkések szemében is meny­nyire értékes a munkaerő, arra vilá­gos példa a következő: Amikor Ang-. iában az első túltermelési válságok idején a munkások nagy tömege akart kivándorolni, az angol tőkések fel ja jduihtak és követelték az állam- tok tiltsa meg a kivándorlást, a mun­kásokat zárja dologházba. Az angol ‘tőkések azt mondták: könnyebb egy ország valamennyi iparágát új gépek­kel ellátni, minit új szakmunkásokat felnevelni. Mert ahhoz, hogy új, szak­képzett munkásokat neveljenek, hosz- s7.ú évtizedek kellenek. Láttuk tehát, hogy mi a munkaerő értéke. Most nézzük meg P haszná- ’ati értékét. A munkaerő-árú hasz­nálati értéke az általa termelt köz szükségleti cikkben jelenik meg. Ha tehát egy munkás a tőkés gyá. rában mondjuk, asztalt készít, akkor az ő munkaerejének a használati ér­téke új értékben és használati érték* ben az asztalban, jel-enk meg. — és ez az asztal a tőkés tulajdonát ké­pezi.- A munkás munkaerejét tehát a megvásárlás után a tőkés haszná'- )a. annak új értékét és használati ér. ‘ékét ő élvezi. Nézzük meg ezt. egy oóldán: Tegyük fel. hogv a munkás műn,ka,er?jenek új.r,, előállításához 5 oengőre van szüksége —, tehát a munka erei ének az értéke 5 pengő. Ezt az értéket — az 5 pengőt — a munkás négy órai munkával megter. mell. Igen ám, de amikor a tőkés megvásárolja a munkaerő-árut. ak­kor kiköti, hogy a munkás nem 4 órán, hanem 8 órán keresztül dolgoz, zon. A »másik négy óra hossza alatt a munkás ismét megtermel 5 pengő értéket, — és ezt az 5 pengőt, már n:m kapja meg. hanem a tőkés zse­bébe vándorol. Ebben az esetben a mun,kaerő*áru használati »értéke 10 oengő ugyanakkor az értéke ped’g esek 5 pengő. Ezt. az értéket a mun­kás .általában megkapja. Hiszen kü­lönben nem tudná fenntartani magát és családiát. Itt ebben az..esetben az egyenlő értékek cseréiéről beszélhe- ‘ürak. Ilisztn a mutikaerő.áru érté­két, a tőkés megfizette De nem il­lette meg a munkaerő-áru használati értékét, vagyi® nem fizette még a munka „értékét.” Mert „ munkaerő- árunak — mint különleges árunak. :— az' a tulajdonsága, hogy a husi:* nátlát,• értéke nagyobb, mint az érté­ke. Vagyis több értéket tud terme’, ni. mint- amennyi érték az újra elő­állításához szükséges. A7 CoTá/Tiinm ft FOGAI MA ES A y*T-'aymányo1 As fokának KISZÁMÍTÁSA . Az eddigiekből látjuk azt. hogy az értéktöbblet, am.lyet a tőkés önba :a'.múiag a saját céljaira kisa'álít, nem származhat csalásból, a munka­erő-áru értékének a még nem fize­téséből. Az értéktöbblet a munka- erö*ám kü’önleges tulajdonságából származik. Mert mit is vág zsebre a tőkés értéktöbbletként? Azt az érté­ket. amelyet a munkás a túlim un, le­idében termelt. Ha az előző példái vesszük, akkor egy munkás foglal­koztatásánál »a tőkés 8 órás munka­nap makett 5 pengő értéktöbbletet tesz élj'" Ennél a példánál maradva nézzük meg, hogy milyen mértékű a kizsák. mányolás. Hogy ezt ki tudjuk számi, tani, ismernünk kell a tőke szerves összetételét. Vagyis ismernünk kell azt, hogy abban az összegben. ame­lyet a kapitalista befektet a terme­lésbe, milyen az aránya az állandó és változó tőikének. (Állandó tőke alatt azt értjük, apait a tőkés a gépekbe, nyersanyag* ba, épük teltbe, stb. fektet be, A vál­tozó tők,ét pedig az az összeg képezi, amit a tőkés ..munkabérre” fizet ki.) Ugyanis annál magasabb a kizsák­mányolás foka, miinél nagyobb az ér. téktöbblet a változó tőkéihez viszo­nyítva, vagy — ami ugyanezt je­lenti. — a túlimunkaidő a szükséges munkaidőhöz viszonyítva. Példánk­ban tehát a munkás szükséges mun­kaideje 4 óra, túlmunkaideje ugyan­csak 4 óra. A naponta termelt érték* többlet 5 pengő, és — tegyük fel. hogy — az állandó tökc szintén 5 pengő. A kizsákmányolás foka, vagyis az 5 értéktöbbletráta — =1, illetve ®/o* ban kifejezve 10O százalék. Ebben az esetben tehát a tőkés a munkást 100 százalékosan kizsákmányolta. Ezt a mutatószámot. amely megmutatja a kizsákmányolás fokát, Marx az ér. ‘élrtöbb'et rátojánák neveid. A ki­zsákmányolás foka és az értéktöbb­letráta, tehát azonos. A tőkések törekvése a kapitalista társa dalomban állandóan arra ir>.. ívül, hogy. r. munkabért — a munka, erő árát — a minimumra szorítsák. A munkásosztálynak állandó, szívós harcot kell folytatni azért, hogy ma­gas,r>bb munkabért csikarjon ki. A munkásosztálynak a kifosztott, re- ményte'en életét feiert' ki József At* ‘Ha a ..Bérmunkás-ballada’1 című ver. lóbfn: Hiába emelünk falat, és rakjuk sorsunk kaszárnyáját. riunk utcán, üveg alatt ' ézi rs,ak éoitő kockáját, ha lánvunk babaruhácskáját ■■ári. — hisz szövetet »•'evünk — összegzőrttja puha szálát. Bérünk van. nincs örömünk A legjobb eset a tőkés társadalom, bg.n a munkásosztály számára az. hogy , megkapja munkaerejének az árát.- de nem kilói a meg munkájú­nak az értékét”. Époen ezért á mun kásosztálv előtt, más kivezető út o’ncs. csak n tőkés társadalom meg. 'döntése, a tőkések elűzése és szabad szed a’Irta társadalom feléoítése. — Mágl’-ikább így van ez az impsiinl'iz- mois korscakábanHiszen itt a tőké­sek nem elégedne« meg azzal, hogy vi átlagiorof-'itot zsebreváeíák, hanerc a munkásokból maximális profitot isítoln-uk ki. Sz.tál'h elvtárs ..A s.zpcializuvu's kö'n-a.zjnsáoi problémái a Szovjet* unióban” című nagyjelentőségű m*. Vében a köve*k<»zőt. íria erről:. „A modem kapitalizmus gazdasá­gi alaptörvényének fővonás,al+ é* követeknénveit körülbelül így Isiiét, ne mea.foga’uvzni: A maximális tő kés p-Qfit biztosítása az adott or. szag lakossága többségének k'zisák- mánvolása. tönkretétele és nyomor­ba döntése út'ár; más országok, kü­lönösen az (»'maradott országok né* őrinek leigázás,, ,és kifosztása út. ián. végül a legmagasabb profit biz­tosítása. háborúk és a nemzetgazda­ság militarizáiása útján.“ Horváth László A városi tanács propagandista szemináriumának munkájáról Az SZKP XIX. kongresszusa anya­gának és Szitál in e’vtárs legújabb művének tanulmányozása jelentős fejlődést hozott a pártojetatásban. Ez tapasztalható a mi propagandista sze* mrlnáríumunkon ,is. Például Kovács Vince, elvtárs propagandista rendsze­reién eljár a propagandista szeminá­riumra, gondosan tanulmányozta XIX. pártkongresszus anyagát s á‘érezve ennek nagy fontosságát, megfelelően tovább is adja hallgatóinak. Szemi­náriumi foglaikoz'áson c'érte Kovács elvtárs a 98—100 százalékos megje­lenést és azt. hogy a hallgatók rend­szeresen felkészülnek a foglalkozó sokra. Egészséges viták alakultak ki a foglalkozásokon; leginkább a .Szov. jetunió mezőgazdaságával kapcsola­tos kérdéseket vitatták meg alapo* san. A szeminárium hallgatói, mint a tanács dolgozói lelkesen beszéltek arról, hogy a Szovjetunióban járt parasztik ül döttség a Szovjetunió ta­pasztalatai alapján milyen szép ered- mén yeket ér el a termelőszövetkeze. tek: megszilárdításában, továbbfejlesz., lésében. Ezenkívül igen élénk vita volt a nemzetközi helyzettel kapcsolatban Ü A hallqatók nagy érdeklődéssel beszeltek Sztálin elvtársról és a Szovjetunióról. Például Téczeli Mag. da 1 elvtársinő hozzászólásában elmon­dotta. hogy mennyi mindent köszön­hetünk a Szovjetuniónak a felszaba­duláson kívül (szovjet parasztküldött* ség, Valigura elvtárs és kü.önböző tudósok milyen segítséget adtak munkánkhoz és ezután is milyen nagy segítséget várhatunk mind anyagi, mind erkölcsi téren)1 A XIX, pártkongresszus anyagá­nak tanulmányozás., során a bírálat és az önbíráliat nemcsak a szeminá­rium színvonalát emelte, hantin a gyakorlati munkában is igen sok se. gitséget nyújtott. így sikerült az anyakönyvi hivatal dolgozóinak, az új családi törvény gyakorlati végre­hajtásában a tömegekkel szorosabb kapcsolatot kialakítaná. Ugyancsak elmondhatjuk ezeket a jó eredtné. nyékét Arató Nándor, Bencze Ist­vánná elvtársaknál még egynéhány propagandista elvtársnál. Kovács János elvtárs városi ta­nács propagandistája. - követte Ko­vács Vincé elvtárs példáját.. Elérte azt, hogy a szemináriumi -hallgatók 40—45 százalékról 90 százalékra pon* tosan felkészülve jelennék meg a foglalkozáson. Kovács János elv'árs szemináriumán érvényesül a bírálat és az önibírálat. Bírálják a hallgatók egymás munkáját, de bátran meg­mondják a szemináriumvezető elv- társnak is a hiányosságokat» Az eredmények - nj^Iletí azonban hiányosságok 1s tapasztalhatók a vá_ rost tanács propagandista szeminá­riumaiban. Balogh O’ga el v társnő megyei tanács prooagandis'áia nem érzi át párttól kapo.tt meulisztelő inegbizaitás jetortöségét. nem érzi, mit jelent a rábízott 20 elvtársnak fejlődéséi segíteni, azokból kommu. fiistákat neve’ni. Balogh elvtársnő nem jár el oropagandista szeminá- riúmra. mindössze egv esetben je­len? meg A mulasztás káros hatása termésize'esen meg is mutatkozott a szeminárium vezetésénél, nem tudja megfelelő módszerekké! érdekessé, tdevenné tenni ap anvagot a hallgá* tők előtt. így nem csoda, ba a reú- bizott esti iskola teljesen lemorzso* lódott. Hasonló mulasztásokat ■ követ el Nagy János és Majoros József elvtárs is a nregvei tanácstól. Mied József elvtárs pedig a városi tanács­tól. Ezek az elvtársak úgy látszik „nem ismerik” a Politikai Bizottság­nak az 1952—53. évi pártoktatásról szóló határozatát. Helyes lenne, ha újból elővennék mert különben nem tudnak eleget tenni a reájuk bízott feladatoknak. Sm-ndrödl Jó rM-fné városi békéi rótta vezetője. Cseplcgép!u!a!donos kulak lazítja a munkafegyelmei, szabotálja a tervieljes.tést a versendi tszcs-ken Nemrég a bólyi gépállomást látogat, tűk meg, ahol igen sokat beszéltünk a traktorosok munkájáról. Legtöbb szó esett a lazaságokról és ekkor ve­tette fel egyik dolgozó, hogy Volbek Füllöp traktoros is csak azért lépett be a versendi Egyetértés tszes-be, hogy leplezze kuíák voltát’. Kimentünk Versendre, hogy meg vizsgáljuk valóban kul»t-e Volbek Fü öp. vagy hogyan került be a term elő ovo portba, miilyen munkát végez. A bó­lyi gépállomás dolgozójának igaza volt. Volbek Füllöpnek egy társával együtt — aki jelenleg Németország­ban van — volt egy cséplőgép garni­túrája. A cséplőgép ekkor közös volt és VoC’bek járt vele csépelni, min* lakatos. De a cséplőgép mellett saját darálója is volt Volbek ne k. A háború idején, 1944-ben, mikor mindenki azon törte magát, hogyan küzdjön meg a háború nehézségeivel, miből tartsa el családját, — Votbék FüCöp egy új cséplőgépet vásárolt Pesten. A falubeliek néztek egy nagyot, honnét van ennek az embernek annyi pénze, hogy új cséplőgépet tini vásárolni, amikor ők alig tud­tak megélni. Igaz azután nein sokáig beszéltek már róla, örüitek, hogy munkát kaplak a gépnél. Maga Antaiovics Antal elvtárs, a pártszervezet jelenlegi titkára is nyolc évig volt nála cséplőgép etető. A cséplőgép most már a mohács­szigeti gépállomáson van, a daráló1 pedig újból Vollb.k használ ja, neki adta ki bérbe a föidnüive&szövetke- zet. Távai’.y pedig Volbek, mint „dol­gozó paraszt” belépett az Egyetértés csoportba. Igaz, nincs is kuláknak nyilvánítva. Antaiovics elvtárs szerint sem kuilák, a tanácsnak is az a véle­ménye, hogy dolgozó paraszt, a ter­melőszövetkezet flnöknöje pedig azt mondja: ,,ö nem is tudott erről.“ Érdemes tehát megnézni, milyen „dolgozó paraszt“ Volbek. A nyár folyamán, sorozatosan for. dúlt elő „géphiba1“ a cséplésnéL végül i.s teljesen szétrázatta a gé­pet Volbek. „Ha az én saját gé. pern lenne, nem fordulnának elő ilyen' esetek!“ — mondotta. Igen, .akkor vigyázott voCna a gép­re és nem arra törekedett volna. Iiogy minél nagyobb kár érje a gép­állomást, hogy minél tovább húzza e! a csépltst, mert ezztfl is jelentős kárt okozhat a temielőosőportnak. A csáp lés alatt bizonyára nem itta volna le magát sorozatosan, ha a saját gépévé dolgozik. De ez csak egy eset a sok közűi. Sok esetben pincébe csalt* él a traktorosokat, ott leitatta őket és nyilvánvaló, másnap nem ment a munka, egyik sem szívesen ült a trak­torra. És amíg ők dőzsöltek, pihen­tek, addig a csoport földje varia az ?két, rohamosan közeledett a határ- dő, mire be kellett fejezni a vetést, a mélyszántást. Sok esetben traktoros társait is becsapta azzal, hogy megmondotta nekik: „Ma egész éjjel szántunk, és mint felölő* vezető, ő nem ment ki a géphez, hiába várták traktorostársai. Jakab Kálmán, aki vele dolgozik, össze is veszett vele yés szunébe mondta, hogy kulák, ami még fokozta az elieplétet Vol'bek és a többi traktoros között. Ez természetesen a munka rovására mént, mert senki sem ment szívesen dolgozni, Volbek elvette műn,ka kedvü­ket. Most pedig a saját darálóját vei* te ki bérbe, és IH hibát követett el a földművcsAzövctkezet is­mert a csoport több esetben kérte s darálót, és azzal utasították vissza a csoport kérelmét, hogy „Majd. ha termelőszövetkezeti . község ilesz Ver­send, akkor nekik adják.” rtyeo „dolgozó paraszt“ Volbek. És hogy mégis még mindig a csoportban dolgozik mint traktoros, ez a pártszervezet és a tanács opportunizmusát mutatja, azt. hogy igen gyenge Iá,bon áll Ver­senden az éberség, az ellenség elleni harc. Gerő eüivtárs a Központi Veze­tőség ülésén a mezőgazdaságban elő­forduló hibákat elemezve, azt mond­ta: „Mindebből az a tanulság, hogy » tavasz: mezőgazdasági munkákat elő- relátóbban, tervszerűbben kell meg­szervezni, a vetőmagot elő keli! készí­teni, elő kell teremteni, s hogy az ellenséget idejében le kell leplezni, s el kell szigetelni.“ Versenden sem lehet más a feladat, minthogy Volbek kulákot távolítsák el a portból is a gépállomásról Is» hogy a tavaszi mezőgazdasági mun­káikat már jobban meg tudják szer­vezni. Amíg az ellenség dolgozik * .csoportban, addig nem tudnak ered­ményt elérni, addig állandóan rossz lesz a tagok munkakedve, munkafe­gyelme. De az ellenség eltávolításává'! új sikerek kivívására lesznek képesek a szövetkezet tagjai, még nagyobb eredményt érnek el, mipt az elmúlt gazdasági évben. Lipóczkl József Sövelicdik a brigádok teljesítménye a mohácsi I. számú Téglagyárban, amióta bevezették az egyéni elbírálást A mohácsi I. ézáitnú Téglagyár aiz I gátottak az elmúlt évben elkövetett hiányosságokra, megmagyarázták * 1952. évi nyers és égetési gyártási tervót az egyesülésen belül globáli­san teljesítette, azonban sok hiányos, ság volt a terrne:őmunika megszerve­zése, valamint a munkafegyelem te* rón. E hiányosságok ttóaft azonban nemosak az üzem vezetői és dolgo­zói felelősek, hanem az Egyesülés műszaki vezetője is, aki az Í952. évi terv teljesítésénél nem nyújtott kel­lő támogatást és segítséget az üzem­nek. Például nem biztosítottak kettő mennyiségű oldallaikanót a nyérstég- la eső elleni védelmére ami miatt több, mint egytniltió dO-t'tb nyers­tégla vált használh'J-tat!anná. Az 1953-as évi terv teljesítésének agylp döntő felvétele ebben az üzem­ben is a műszaki feltételek btztosítá. sa, amelyre az Egyesülésnél Sóinál József van hivatva Meg kell azon* ban állapítani, hogy Solnai József már az év elején nem úgy támogat­ja a vezetőséget, ahogy kellene. — Nem gondolkodik időben arról, hogy a-kemence eddigi ■ kapacitásán javít­son, A kemence termelékenységének tokozását nem tartjh feltétlenül szűk-, ségismek. mert ő úgy vélekedik, hogy nagyon jó lesz, ha ebben az évben is amnyit termelnek, mint az.elmúlt 1952.es esztendőben. Ez pedig gátol­ja a fejlődést a mohácsi téglagyár ban. A termelés terén való léniára, dúst. midden esetben csak az üzem- vezetőség hibájának tünteti fel, a gyárvezetőt ’«váltással fenyegeti a dolgozók előtt. A dolgozók is hely* telenítík magatartását, mert durván kezeli őket. Éppen ezért helyes len­ne, ha Solnai József változtatna hely­telen viselkedésén. A legutóbbi termelési értekezle- ten>ismsrtettók az üzem 1953-as évi feladatait a dolgozókkal. Itt rávüá­’cihordó és behordó brigád tagjainak, hogy miilyen helytelen, ba a brigád “agj.ai közösen nem pedig egyéni elbírálás alapján dolgoznak. A bri. gádók tagjai megértették ezt es el­határozták, hogy a brigádokon belül ■gyéni versenyben dolgoznak. Ezután már a verseny .első napján nemvárt eredmények születtek A Sraur-bri­gád 146, a Betló brigád 130 százalék­ra teljesítette tervét. Ezt követően az eredmények napról-napra javul, tak olyannyira, hogy január 22-én a Braun.briigád vezetője. Braun Járta» 170. Pulii János brigádtag 169 szá­zalékot teljesítettek, A Belio-brigád 153 százalékra teljesítette normáját. Azóta is jól dolgoznak, a Braun*bri- gád 150—170, a Belló-brigád tagjai 130—150 százalékos átlagteljesít, rnéhyt érnek el. Az üzem vezetősége a -dolgozókkal Bgyütt arra törekszik hogy elősegíts« az 1953-as évi terv teljesítését, hogy tervüket napról-napra, dekádról-de- kádra megvalósíthassák. A terv tel« jesitéséhez azonban a műszóid vehe­tők hathatós támogatására van szükség. Következetes harcot folytat* naik a munkaidő teljes kihasználásá­ért, a késések megszüntetéséért, és a. becsületes, selejtmentes munkáért, A legutóbbi termelési értekezleten megbírálták a későn jövő. fegyelme» zetlenkedő. felelőtlen dolgozókat. Ma már olyan hangulat uralko­dik az üzemiben, hogy a későnjövő- ket nem a művezetők, vagy a gyár­vezető figyelmezteti, hanem a bri­gádtagok maguk közösítik ki és he­lyeztetik más munkára hanyag, fe­lelőtlen társaikat — írták' levelükben Morczi Albert művezető, Budovinszki Ferenc párttitkár és Heréb János művezető elvtársiak a mohácsi I. ns régiagyárból.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents