Dunántúli Napló, 1952. december (9. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-16 / 294. szám

ms DECEMBER 16 NAPLÓ 3 Hétfőn délelőtt megkezdődött az országgyűlés új ülésszaka (Fotj’tat&s a 2. oldalról.) * kokszolható fekete szén termaié- gét fejlesztjük. A terv itt majdnem ötven százalékos növekedést ír elő. Acél nyersvasunk termelése 44 szá­zalékkal növekszik. Az elektroacél 28 százalékkal nő. Nyersolajtermelé­sünket 25 százalékkal fogjuk fokoz­ni. Alumíniumtermelésünk 51 száza­lékkal nő. Timföld termelésünk 27 százalékkal emelkedik. Ezek a szá­mom azt, mutatják, hogy tovább foly­tatjuk ipari termelésünk alapanya­gainak fejlesztését. Ezek a célkitűzések magasak, de elérhetők, sőt túlteljesíthetek. Az új tervesztendó jó megkezdésének egyik előfeltétele, hogy a hátralévő két hétben azok az iparok, amelyek le vannak maradva a terv teljesítésé­ben, ezt a lemaradást erejük teljes megfeszítésével behozzák. Emellett különösen nagy súlyt kei helyezni arra, hogy ne ismétlődjék meg az elmúlt esztendő utolsó hónapjának az a hibája, hogy minden erőt csakis a tervév befejezésére összpon.tositot_ tak és emiatt elhanyagolták a januári termelés előkészítését. Ennek követ­keztében , januári ;|:melés erősen elmaradt a decemberihez képest és rossz hatása hosszú hónapokon át mutatkozott a tervteljesítés számai­ban. A mi iparunknak általános hibája még mindig, hogy nem tud egyen. Jelesen, ritmikusan termelni. A hónap első dekádjában nagy a le­maradás, amit az utolsó dekádban túlórázással, rohammunkával igye­keznek behozni. Hasonló ismétlő­dik a negyedévi terveknél. Jelent­kezik ez az egész esztendő terme­lésében, ahol az év elején történt lemaradást a tervév végén kapko­dó munkával, túlórázással igyekez­nek pótolni. Külön hatalmas feladat vár. mint mondottuk, az alapanyagok iparai­ra, a szénbányászára, a kohászatra és az energiatermelésünkre. A szénbányászatban biztosítani kell végre, bogy a gépesítés teljes sú­lyával érvényre jnssou, megszűn­jön az idegenkedés azoknak a bá­nyagépeknek a használatától, ame­lyek a bányász nehéz munkáját vannak hivatva megkönnyíteni és a termelékenységet növelni. Az a nagy feladat, melyet szénbányásza, tuuk elé a jövő évre kitűzünk, ar ra kötelezi a bánya- és energiaügyi minisztériumot, hogy az ezévben ta pasztáit hibák kiküszöbölésével tel­jes erővel készüljön fel a jövő évi termelésre. Tudatosítanunk kell a bányaipar fejlesztésének jelentő­ségét a bányászok köz.ött és gon­doskodnunk kell, bogy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, a szak­szervezet. a DISZ a nufguk részé ről szintén megfeszítsék erejüket, bogy e célok elérését biztosítsuk. Nemcsak több szenet kell a jövő cvben termelnünk, de jobbat is. — Gazdasági életünk fejlődése szükségessé tette, hogy az egyes te rületek jobb átfogása céljából a nagv minisztériumokat kisebbekre bontsuk. Ez a módszer jól bevált és tovább fogjuk folytatni. Jelenleg három ilyen minisztérium van szervezés alatt: a vegyipari mi­nisztérium, melynek létrehozását gyorsan növő vegyiparunk teszi szükségessé, a felsőoktatási mi­nisztérium, mely 27 egyetemünket és főiskolánkat fogja össze és a ko­hászati minisztérium, amely ko­hászatunk fejlődésének ütemét van hivatva meggyorsítani. Ezeknek a szervezés alatt lévő minisztériu­moknak költségvetése már a pénz- ügyminisztér elvtárs előterjesztésé­ben szerepel. — A vaskohászat fejlesztésének gyors üteme megköveteli, hogy mielőbb üzembelielyezzük a Sztálin vasműt, meg kell gyorsítanunk a diósgyőri kohászati üzem re­konstrukcióját. Üzembe kell helyez­nünk új, nagy villamos erőművün­két, be kell fejeznünk az inotai erőművet. Mindezekkel a nagy ipa­ri építkezésekkel párhuzamosan meg kell építeni az ott dolgozók szántára a lakásokat Az alapanyag ipar fejlesztésével párhuzamosán növelnünk kell az építőanyagipart, különösen a cementipart és be_kell fejeznünk építés alatt lévő új cementgyárat. — Mint speciális feladat jelent­kezik, hogy különös súlyt fektes­sünk azoknak a nagyüzemeknek tervteljesítésére, amelyek külke­reskedelmünk, exportunk szem­pontjából bírnak különös fontos­sággal. Az aszály következtében, mint erre rá fogok férni, erősen lecsökkentettük mezőgazdasági tér. »lékeink exportját és nagy mennyi­ségben importálunk takarmányt. Ha nem akarjuk, hogy külkereske­delmünkben történt változások kiv Dűkeztében csökkenjen a külföld f5j jövő nyersanyag és gépimpor­tunk, akkor az így előálló hiányt ipari exporttal kell pótolnunk. — Ezért különösen fontos, hogy sz olyan országos jelentőségű vas- és gépipari nagyüzemek, mint a Ganz Vagon, a MÁVAG a Beloian­nisz, a Gheorghiu-Dej hajógyár, a Győri Vagongyár, melyek nemcsak exportunk szempontjából, de szo­cialista iparunk fejlesztésénél is jelentősek, feltétlenül teljesítsék, sőt lehetőleg túlteljesítsék tervü­ket. — Gyakran tapasztaljuk, hogy gyáraink húzódoznak az exportra menő rendelésektől. Ez a helytelen politika természetesen megbosszulja magát, mert hiszen ugyanezeknek az üzemeknek nyersanyag és gép­ellátása jelentékeny részben attól a behozataltól függ, melyet az ex­portunk. árukivitelünk tesz lehető­vé. Ismétlem, ezen a téren változ­tatni kel] az eddigi káros és hely. télén gyakorlaton. Változtatni kell azon is. hogy a mennyiségi számok elérése érdekében elhanyagolják a minőséget. Nekünk terveinket nem- csak mennyiségileg, de minőségi­leg is meg kell javítanunk. Meg kell javítanunk népgazdasági ter­vezésünk munkáját, mert ezen a téren is az 1952-es év folyamán ko­moly hiányosságok mutatkoztak. Gazdasági életünknek még nem erős oldala a tervfegyelem, amit a tervüket nem teljesítő iparok és üzemek nagy száma mutat. Gazda­sági vezetőink, igazgatóink egy része a nehézségek láttán gyakran megtorpan, nem mer keményen kiállni, nem követeli meg a fe- gyeimet, a takarékosságot, a minő­séget, igyekszik a munka köny- nyebb végét fogni. Nem szereti, ha a hibákra rámutatnak s ezért el­fojtja az alulról jövő kritikát. Ezek a jelenségek népi demokrá­ciánk más területén is megvannak s mindenütt fel kell lépnünk elle­nük. — És harcolnunk kell nz önelé­gültség. a Iátsznteredmén vekkel való hivalkodás, a gondatlanság, az éberség hiánya ellen, az ellen a megnvugvő hangulat ellen, hogy n dolgok úgy is jól mennek. Ha nem lépünk fel az ilyen jelensé. rckkel szemben, nem fogjuk az előttünk álló feladatokat jól meg­oldani. — Végül feltétlenül meg kell ja­vítanunk biztonsági berendezésein­ket. munkásvédelmi berendezésein­ket és gondoskodnunk kell arról, hogy mindazokat a rendszabályo­kat, melyeket dolgozóink egészség- védelmére hoztunk. pontosan be is tartsuk. Ezt a kérdést az idén ismételten felvetettük, de meg kel! vallani hogy eddig nern sikerült megfelelő eredményt vagy éppen fordulatot ezen a téren elérni. Ezért fokozottan meg kell követel­nünk minisztériumainktól, igazga­tóinktól hogy a biztonsági beren­dezéseket. az egészségvédelmi in­tézkedéseket megvalósítsák. Párt­szervezeteink. szakszervezeteink, DÍSZ-istáink egyik legfontosabb feladata legyen az üzemekben, hogy ezeknek a rendszabályoknak a megvalósítását ellenőrizzék és lépienek közbe ott. ahol e téren mulasztást tapasztalnak Jövő évi tervgazdálkodásunk megvalósítására 146.000 új 'munka erő beállítása válik szükségessé. Ez a szára mutatja hogv a rumika- erőszükséglet messze túlhaladja a felnövő munkaképes évjárat szá­mát. Érdemes ezzel kapcsolatban rámutatni arra, hogy _ _ Angliából, amely pedig büszkén ...jóléti állam­nak" nevezi magát, ennek nz év­nek első felében százezer ember vándorolt ki mert nem tudta meg élheíését otthon biztosítani. Olyan gazdag országban, mint Hollandia állami' segítséggel cs támogatással küldik évente külföldre a kíván dorló ifjúság tízezreit, mert az oj szagban nem tudnak számukra munkát és megélhetést biztosítani Az 1952-es termelési számok ipa runk liatalams fellendülését mutat- ják, mutatják ipari munkásságunk és technikai értelmiségünk jó mun­kájút is. De amikor az eredménye­ket felsoroljuk, hálásan kell meg­emlékeznünk arról a sokoldalú, ön zetlen segítségről, melyet felszabad! tónk, a baráti Szovjetunió válto­zatlanul nvujt nekünk. A szovjet tapasztalatok kimeríthetetlen tár- háza szinte korlátlanul rendelke- zésünkre áll és felbecsülhetetlen támogatást jelent szocialista építé­sünkben, Fokozódik annak a köl­csönös segítségnek a jelentősége is, mely a népi demokráciákkal egyre inkább nő és amely egvre komolyabb segítséget jelent gaz­dasági fejlődésünkben. Rátérek most mezőgazdasági ter­melésünk alakulására. Növényterme­lésünket rendkívül hátrányosan be­folyásolta a kedvezőtlen időjárás és ennek következtében a mezőgazda­ság eredménye jelentősén elmaradt a íérv előirányzatunkhoz képest. Is­merete*, hogy májusban hosszantar. tő erős fagyok voltak, június végé­től kaoztva pádig hét héten kérőm­től olyan aszály ée olyan hőség ural­kodott, amelyre * meteorológiai in­tézet megállapítása szerint ebben a században nem volt példa. Ősszel viszont október és november hóna­pokban majdnem kétszer annyi eső esett, mint a sokévi átlag. A fagy és az aszály kedvezőtlenül befolyá­solta a gabonatermést és rendkívül nagy károkat okozott a kapá.snövé- nyekben. Az őszi esők zavarták a be­takarítást, megnehezítették az őszi vetést, a mélyszántást, a jövő tava­szi munkálatok megfelelő előkészüle. teit. A károk, amelyeket a rossz idő­járás okozott, kapitalista időkben ka- taezrtrófát- jelentettek volna, mint ahogy katasztrófát jelenítenek a szomszédos Jugoszláviában. ahol most valóságos éhínség dúl és a pa­rasztok százezrei jutnak koldusbotra. A mi államunk azonban a dolgozó nép állama ée mint ilyen, jól szer­vezett, erős, előrelátó állam, amely egy sor rendszabállyal nemcsak köz_ ellátásunkat biztosította, hanem az időjárás okozta nagy károk dacára gondoskodott népgazdaságunk zökke­nésmentes fejlődéséről is. Ezekhez a rendszabályokhoz tartozik, hogy igen jelentős mértékben csökkentettük élelmiszerkivitelünket ugyanakkor a baráti országokból, elsősorban a Szovjetunióból jelentékeny mennyi­ségű takarmánygabonát és abrakta- karmáuytt vásároltunk. Ez lehetővé tette, hogy csökkentsük a kukorica és burgonyabeszolgáltatás mértékét és ezáltal enyhítsünk a dolgozó paraszt, ság helyzetén. Több, mint 300 millió forint értékben meghosszabbítottuk a mezőgazdasági hiteleket és sok mil­lió forint új támogatást nyújtottunk vctömagvásárlásra és hasonló cé­lokra, Végül, de nem utolsó sorban mozgósítottuk azokat a tartalékokat, maíyeket az előző évben gyűjtöt­tünk. Ezeknek a rendszabályoknak a se­gítségével sikerült elérnünk, hogy bár 1950-ben is szárazság sújtott ben nőnket, az idei aszály dacára bizto­sítani tudjuk közellátásiunkat Mind­járt' hozzá kell tennem, hogy a fagy kár és aszály mejlett is sokkal jobb lehetett volna idei termésünk, ha a korszerű földművelés, a modern ag­rotechnika szabályait betartottuk volna. Az idén májusban a Német Demokratikus Köztársaságból mező- gazdasági szakértők jártak nálunk. A német elvtársak nem győriek csodál­kozni azon, hogy milyen alacsonyak a mi . terméseredményeinik. Ezeknek az alacsony eredményeknek fő okát a rossz trágyakezelésben láttáit. Lép- ten-nyomon felhívták' figyelmünket a helytelen trágyakezelésre, melynek következtében a földbe már érté­két vesztett, gyakran szinte csak szalmából álló trágya perül, A német elvtársak véleménye szerint egye­dül a helyes trágyázás következté­ben. — melynek végrehajtása úgy­szólván semmi befektetés^, vagy mun­katöbbletet nem igényel —25—30 százalékkal meg tudnék emelni ter­méshozamunkat. Rámutattak ezek az elvtársak arra, hogy kevés figyelmet fordítunk a vetőmag megválasztásá­ra. a mélyszántásra Amikor októberben a Német De­mokratikus Köztársaságban jártam, magam is meggyőződtem róla. hogy bár az ottani földek általában gyen­gébbek. mint. nálunk és bár az idő­járás az idén a Német Demokratikus Köztársaságban sem volt valami ked­vező. mS’ holdanként 1,6.5 mázsa volt holdanként az átlagos búza­termés Csehszlovákiában, amely szintén szenvedett a fagykár­tól, es aszálytól, különösen a szlo­vákiai részen, 13 mázsa volt az át­lagos búzatermés. Mindenki tudja és íz újságok számtalan példát hoztak fel rá. hogv nálunk is azok a szö­vetkezetek és egyéni parasztok, me iyek betartották a növényápolás és az agrotechnika szabályait, az idei fagy és aszály dacára, kimagasló eredményeket értek el. Az elmondottakból következik, hogy minden erőnket meg kell fe­szíteni. hogy emeljük’ növényter­melésünket és általában mezőgaz­daságunk hozamát és igyekezzünk utolérni e téren a többi, nálunknál haladottabb népi demokráciák eredményeit. Különösen fontos, hogy az idei gabonavetés tervét, melynek teljesítéséhez a rossz idő­járás következtében néhány száza lék még ,hiányzik, az utolsó holdig teljesítsük. A felszabadulás óta is mételten előfordult, hogy nz őszi búzát kénytelenek voltunk részben december végén, sőt január első fe. lében vetni és megfelelő talajelőké­szítés és a kedvező időjárás mel­lett ez a késői vetés a termésered­ményt alig befolyásolta. Most is azt kell tennünk, ltogv nz. utolsó holdig elvessük mindazt az őszi gabonát, amit tervünk előír. Kedvezőbb képet mutat ilLatte nyésztésiink fejlődése. Ez részben annak a következménye, hogy a tavalyi jó termés hatására állatál­lományunk megnövekedett. A rossz takarmány termés következtében most komoly gondot okoz a meg növekedett állatállomány áttelelte tése. Vigyáznunk kell, hogy a ren­delkezésünkre álló takarmányt gondosan őrizzük meg, takarékos kodjunk a meglévővel és biztosít­suk, hogy az állatállomány addig is, míg újra zöldtakarmánnyal táp­lálhatjuk, ne csökkenjen. Be kívánok számolni a mezőgaz- dasággal kapcsolatban a falu szq cialista átépítésének kérdéseiről is. A termelőszövetkezeti mozgalom a/, 1952-es esztendő folyamán egyenle­tesen és erőteljesen fejlődött. A termelőszövetkezetek és csoportok száma 658-al nőtt. Kilencvenkét- ezernégyszázhárom dolgozó paraszt család 715.500 kát. hold szántóterü lettel lépett a szövetkezeti terme- lés útjára. Hazánkban jelenleg 5515 termelőszövetkezet és csoport mű ködik. A termelőszövetkezetek szán. tóföldi területe kétmillió 215.000 kát. hold. Ez az ország szántóterü leiének 22.8 százaléka. Ehhez hoz­zájárul még a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdasága, mely 178.000 kát. hold. az, ország szántó­területének 1.8 százaléka. A 318.500 főt kitevő termelőszövetkezeti csa­lád kezén van tehát jelenleg az ország szántóterületének 24.6 szá- zaléka, majdnem negyede. A ter­melőszövetkezetek összterülete (szántó, szőlő, legelő, stb.) 2,606.000 hóid, összes tagjainak száma 446.900. Az állami gazdaságok, tangazda­ságok és célgazdaságok szántóterü. lete egyÁilIiószázkilenevene/.er kát. hold, az ország szántóte­rületének 12.7 százaléka. Ez a szám már meghaladja azt, amit az állami gazdaságok elé az ötéves tervben célul kitűztünk. A növe­kedés oka részben az, hogy az ál­lami gazdaságok átmenetileg meg­művelésre átvettek olyan földeket, melyeket a kétlaki ipari munkások ajánlottak fel, vagy kulákoktól vettek át és amelyek azonnal nem voltak a termelőszövetkezetekbe beilleszthetők. Kézenfekvő, hogy ezeket a járulékos {erőieteket a lehető leggyorsabban a szövetkeze­tek kezére kell juttatni. A terme, lőszövetkezetek és az állami gazda súgok szántóterülete együttvéve az ország szántóterületének 57.5 száza, lékát teszi ki., A termelőszövetkezetek állatállo- mánya erőteljesen megnövekedett. 1950. februárjában a termelőszö­vetkezetek közös sertésállománya 46.400 darab volt és az idén. októ­berre 522.000-re nőtt fel, a szarvas, marha ez idő alatt 19.000-ről 151.000 re, a juhállomány 4t.00C-rő! 274.0QŰ- re növekedett. Erőteljesen megnőtt az. állami szektor állatállománya is. Az ország sertésállományának 19.6 százaléka, szarva «marhaállományá­nak 11.1 százaléka volt az állami szektor kezén. A termelőszövetkezetek fejlesz- tűsénél vigyáztunk arra, hogy a fejlődés ne legyen gyors. A fő súlyt inkább a meglévő szövetke. zetek fejlesztésére, megerősítésére, vezetőinek jobb kiképzésére, a munkafolyamatok jobb megszerve­zésére, a munkafegyelem javításá­ra fektettük. Ezt a politikát to- vább is folytatni fogjuk. Ennek a helyes fejlesztési politikának követ­kezménye hogy bár a szövetkeze­tek jövedelmét az idei rossz időjá­rás természetesen károsan befolyá­solta, a szövetkezetek egészséges fejlődésének irama ettől nem szen­vedett és a termelőszövetkezet vál­tozatlanul nagy vonzást gyakorol az egyéni parasztokra A termelő, szövetkezetek mintegy nyolcvanöt százalékának földjét nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas területté tagosítottuk A termelőszövetkeze­tek nagvsága is növekedik. Már 557 olyan szövetkezetünk van. amely ezer kát. holdnál nagyobb szántóterületen gazdálkodik Ter­melőszövetkezeti községeink és vá­rosiunk száma az idén 489-ről 665. re emelkedett. TcrmebV/öve/ctke zeii várossá lett például Békéscsaba vagy Orosháza. És alig van ma az országnak olyan községe, melynek határában ne volna termelő szövet­kezet. Termelőszövetkezeteink még. erősítésében. de mezőgazdasági termelésünk fejlesztésében is az egvik legfontosabb ténvezőt a gép­állomások jelentik A gépállomások ezév folyamán komolv feilődésen mentek keresztül. Az év első 9 hó napjában 32.6 százalékkal több traktor és motor munkát végeztek, mint az 195t.es esztendő hasonló időszakában. Ennek dacára a gép­állomások távolról sem teljesítették a rájukháruló feladatokat nem tel. jesítették tervüket sem. Munkájuk gyakran szervezetlen, könyvvitelük és elszámolási rendszerük megbíz­hatatlan és rengeteg panaszra ad okot. Ugyancsak sok a panasz a gépállomások munkájának minősé­gére, a gépek kihasználási fokára is. A hiba elsősorban a földműve­lésügyi minisztériumban és a gép­állomások vezetésében van. A géj- állomások mumkáját sürgősen meg kell javítani, mert 1955-ban foko­zott feladatokat bízunk rájuk. Ig'v a gépállomásokon meg akarjuk duplázni az univerzális traktorok számát. A kombájnok számát not akarjuk háromszorozni. A kultivá torok és aratógépek számát egy- harroaddal akarjuk növelni. A gépállomások 195"-as felszerelése olyan lesz. hogy a termelőszövetke zetek összes alapvető talajmunká­ját el tudják végezni, ha jó] dol­goznak. A mezőgazdaság jővőévi fejleszté­si terv óben fontos szerepet játszik ál­latállományunk minőségének további feljavítása- Erre a célra tizenkétezer fajáliatot bocsátunk a mezőgazdaság rendelkezésére. Továbbfejlesztjük az ipari növények és új kultúrák ter­melését. A gyapotterület 88 százalék­kal. a rizstertiltetét több mint 28 '-■m- z ál ék kai kívánjuk emelni. Az idei aszály újra előtérbe állí­totta az öntözés kérdését. Bár jelen­leg már hatszor akkora területet ön­tözünk, mint a Horthy-i&őöen, e té­ren még mindig a kezdet kezdetén vagyunk, mert hiszen öntözött terüle­tünk az aszályos részeknek csak két százalékát teszi ki. A jövő esztendő­ben az öntözött területek kiterjedését 56 százalékkal akarjuk növelni. Mind­járt hozzáteszem, ltogv az idei vizsgá­lataink eredményei azt mulatják, hogy helyi eszközök és lehetőségek kihasz­nálásával minden kfi'ö nősebb anyagi befektetés nélkül, egynegyed millió holdat lehet-- öntözés alá vonni. Ter­melőszövetkezeteink és taná-csaink for ditsanak ezekre a helye Öntözési lehe­tőségekre nagyold) gondot Meg akarok emlékezni röviden a begyűjtésről. Az aszály dacára a be­gyűjtés menete kielégítőnek mondha­tó. ami az állampolgári fegyelem meg­szilárdulásával és a begyűjtő szervek jobb munkájával függ össze. Dolgozó parasztságunk buzabeadási kötelezett­ségét november végéig 9!) százalékra telejsitette. Ezzel szemben erősen le­maradt a kulákok teljesítése, ami arra mutat, hogy a tanácsok munká­jában még mindig sok a megalkuvás. Előfordul, hogy amit a killák nem ad be, azt s kötc!ezetNéglik már telje­sített., dolgozó parasztokra utólag ki­vetik. Az ilyen eljárás sérti a mun­kás-paraszt szövetséget, törvénytelen s ezért fel kell ellene lépni. A be­gyűjtési terv- teljesítésében i* sok az egyenetlenség. Kúzabeadási tervét például Zala megye hi t százalékra, teljesítette, október végéig, ugyan­akkor Báes-Kiskun megye csak 815.5 százalékra. Közellátásunk zavartalan menete megköveteli, hogy begyűjtési tervünket, melyet az aszály miatt csökkentettünk, pontosan végrehajt­suk. Ennek minden előfeltétele meg­van. Szólnom kei! a takarékosságról. Nem a takarékosságról egyes konkrét területeken vagy esetekben, hanem arról, hogyan fog’a'nak állást sokan ehhez a kérdésihez. A kapitalista világ­ban a takarékosságról a termelésben és fogyasztásiban egyaránt gondosko-- dott a" lét bizonytalansága, a holnap bizonytalansága Az ipari munkás vi­gyázott, hogy takarékoskodjon a rá­bízott anyaggal, mert ba ezt nem tet­te, a kapitalista elbocsátotta és a munka nélküliség, az éhség fenyeget­te. A mezőgazdasági alkalmazott, a béres, a cseléd, akinek a háta mögött ott állt a hptosispán, ugyancsak, taka­rékoskodott a nagybirtokos javával, mert ha ezt nem tette, ő is hamaro­san az emberpiaera, a köpködőbe ke­rült. De a gazdálkodó 'parasztság is vigyázott minden kalászra, minden szem gabonára, mert hiszen élete örö­kös bizonytalanság volt, sohasem tud; halta, hogy egy rossz termés, vagy betegség nem juttatja-e á tönk szélé­re, vagy ko’dusbolra. Ezért egész éle­tében kuporgatott. takarékoskodott -s munkás, aki sohasem tudhatta, mikor kerül a munkanélküliek közé. zsugo­rian takarékoskodott a kisember, hogy öreg napjaira legyen néhány garasa. A népi demokráciában » helyzet alaposan megváltozott. A munkánál- kill iség, a nyomor megszűnt és meg­szűnt az az ösztönzés, amely a kapi­talizmus idején a dolgozó tömegeket a maximális takarékossá» irányába szorította. A tőkés nyomorfegyelme eltűnt és helyette csak most van ki­alakulóban az öntudatos, szocialista fegyelem óa vele együtt a szocialista takarékosság tudata. Amig azonban ez a tudat kifejlődik és megerősödik, fokozottan kiizdenünk kell a takaré- nsságért minden fronton. Amíg a mun­kás húsába és vérébe nem ment á; az a tudat, hogy mindenütt magának dolgozik, addig nőm takarékoskodik (Folytatás a 4. »idaloft.)

Next

/
Thumbnails
Contents