Dunántúli Napló, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-10 / 238. szám

i» m» t 6 H 1 1952 OKTÓBER 10 PJRI ÉS PÁRTÉP1TÉS u Gondosabb munkát követel a tankönyvesére a vókányi pártszervezettől is Pártunk tagjai és tagjelöltjei a kö­zeljövőben új tagsági könyvet kapnak u ..régi“ lejárt tagsági könyvük he­lyett. A tankönyvesére komoly feladatokat állít a pártvezetőségek elé. Sok pártszervezetünkben eddig mel­lék-kérdésként kezelték a párttagság k nyilvántartását, egyik pártszervezetből K a másiklva való átjelentkezéseket, a tagdíjak rendszeres befizetését. Ezek a hiányosságok, bűnös mu­lasztások különös élességgel je­lentkeznek most, amikor a párt- vezetüségeinknek pontosan ki kell mutatniuk a tagság létszámát, azt, hogy kik jogosullak arra, hogy megkapják az új tagsági könyvet, mely elsősorban is a párthoz való tar­tozást jelenti. Tehát nem kisebb fel­adatról ran szó — mint a párttagsá­gunkról. A vókányi pártszervezetben la ezt a munkát végzik. Hogy mennyire nem felelősségteljesen végezték a tagság nyilvántartását, az már az első órák­ban kitűnik. A nyilvántartó lapokban rendesen szerepel a taglétszám. A pártszervezetnek összesen 42 tagja van. Eddig rendjén is volna a dolog. De nézzük — mi van a számok mö- gött? A 42 tagból jónéhánynak nincs meg a könyvecskéje, jönéhány elvtár.s pedig már hosszabb idő óta nem fizeti a tagsági díjat. Márta Istvánná például már 1945-ös párttag, azonban több. min! két év óla nem vásárolta meg a tagsági bé­lyegeket. Hogy miért nem? — arra a következőket válaszolta Márta elv­társnő: „Nem tudom hova tűnhetett el .a könyvem. Már felforgattam az egész házat és nem találtam. Egvszsr mentem taggyűlésre és kiküldtek, mert nem volt párttagsági könyvem.“ Ugv gondoltam, hogy akkor hiába is veszem a bélyegeket.“ A hiba nem ott van, hogy tagsági könyv nélkül nem engedték végighallgatni a taggyű­lést Márta elvtársnőnek, hanem ott, hogy eddig senki nem kérdezte meg tőle, hogy miért nem fizeti a tagsági díjat, miért maradt el a pártnapok­ról, a népnevelőmunkától stb. Mindez matatja a párt vezetőségi nemtörődömségét a párttagság iránt. Mutatja azt a bü­rokratikus munkát, ahogy foglalkoz­tak a vókányi pártszervezetben a párt­tagság problémáival. De mutatja a pártvezetésig éhertelen- ségét is, art, hogy mégcsak utána sem nézett annak: vájjon a párt­tagsági könyv nem az ellenség kezeibe került-e vagy csupán az elvtársnő gondatlan­ságából tényleg „elkeveredett* a la­kásban. Ott van Mikics Mihály elvtárs, a tszcs élmunkás brigádvezetőjének ese­te. Mikics elvlárs egy év óta nem ren- dezle a tagdíját. Miért? Talán Mikies elvtárs nem akar a munkásosztály él­csapatához tartozni? Dehogynem! Ű becsületes kommunistának érzi magát. Csak egy év óta senki sem kereste feil. Senki nem hívta fel mulasztá­sára a figyelmét. Mikics elvtárs most az első szóra visszamenőleg rendezte tagdíj-hátralékát. A tagkönvvesere előkészítése tehát nem csupán adminiszlratív feladat. Nem csak arról van szó, hogy rendet teremtsünk a nyilvántartás az át je­lent kezesek, a tagdíjfizetések körül, hanem arról is, hogy javítsák meg a politikai ietvüágosíti munkát pártszervezeteink. A vókányi pártszervezet vezetősége. népnevelői keressék fel Hering Pál- nét, Gulyás Andrásnét, Járadi Jéger Jánost és a többieket, akik szerepel­nek ugyan a nyilvántartásban, de « tagdíjfizetésükkel el vannak maradva, Hívják fel mulasztásukra a figyelmet, beszélgessenek el velük a pártag megtisztelő voltáról, arról: Mit jelent Rákosi elvtárs pártja tagjának lenni. Z. I. Minőségi üzem lett a Szigetvári Cipőgyár A Szigetvári Cipőgyár dolgozói az Él­üzem cím elvesztése óta állandóan harcoltak azért, hogy üzemük újból jó helyezést érjen el az országos ver- -enyben. A megye üzemei közül min den versenyszakasz alkalmával elsők voltak, akik vállalásokat tettek és elsők voltak a fogadalmak teljesítésé­ben is. Augusztus 20 tiszteletére 710 pár cipő elkészítését vállalták meg. takarított bőrökből. Rákosi elvtárs­nak a minisztertanács elnökévé tör­tént választásakor újabb fogadalmat tettele és további 1000 pór cipő élké szításét vállalták a negyedév végéig. Ezt a fogadalmukat már szeptember első dekádjában teljesítették, össze­sen 2000 kvadrát cipőfelsőbőrt taka­rítottak meg. Szeptember első dekád­jában újabb fogadalmat tettek Akkor olvasták az újságokban, hogy október elején ül össze tanácskozni a Szov­jetunió Kommunista (bolsevik) Pártja XIX, kongresszusa Moszkvában. A kongresszus tiszteletére további 700 pór cipő elkészítését vállalták, s újabb 400 kvadrát felsőbőr megtakarítását. Eredmény az lett. hogy a vállalt 2400 kvadrát megtakarítás helyett. 3600 kvadrát bőrt takarítottak meg. 50.200 forint értékben és 2.529 pár cipőt ké szítetfek el terven felül. Amikor a kongresszusra tett fogadalmukat tel­jesítették. a dolgozók elhatározták hogv a padláson és a raktárakban el fekvő felhasználatlan és hulladék bő rőkből 130 pár cipőt készítenek el. A 130 pár cipő mint a kongresszusi ver­seny újabb terméke, el is készült. Ez zal a szigetvári cipőgyár dolgozói újabb 23.800 forint értéket adtak a hazának tervükön felül. Amikor a dolgozók megismerték az tizem' kongresszusi vállalását, egy sziwel-lélekkel kapcsolódtak a ver. senybe. — Mi, a kikészítő műhely dolgozói röpgyűlésen szereztünk tudomást üze­münk vállalásáról — mondja Gergő József elvtárs, művezető. — És ott, azonnal mi is megtettük a fogadal­munkat. Á^t, hogy a túlteljesítésként vállait cipömermyiséget mi Is átvesz szűk és terven felül készítjük majd ki. A kikészifők valóraváltották ígére_ tűket: már huszonhatodikán délben befejezték szeptember havi tervüket és igy elvégezhették a terven felül vállalt mennyiséget is. Ebben az üzemrészben felárat hirdeti, hogy: itt mindenki száz százalékon felül teje­síti a tervét. A legjobbak: Turbéki József né. Füredi Antal né. Kamper Ká- rotyné. Reszti tstvánné, Briqovácz Já nosné. ök is részesei annak a siker­nek. amelyet az üzem a fogadalmak teljesítésében elért. Október elmeién az illetékes mi­nisztérium értékelte a cipőgyári dol­gozók munkáiét és meaá’Jlapitották hogy a gyárban készített cipők 97 százaléka elsőrendű minőségű áru. s az üzem do'gozói megérdemlik, hogy üzemüket minőségi gyárrá nyilván;'.- sák. Annál is inkább, mert export ter­vüket újbél rekláméciómemtesen, öt nappal előbb és az engedélyezett biz­tonsági hányad őtven százalékának igénybevételével készítették el. Ez az eredmény azonban egy ki­csit a fejébe szállt a cipőgyárieknak, mert október elején lanyhulás volt tapasztalható a termelésben, miirt Lő­rén d Ernő elvtárs, az üzem verseny- felelőse elmondott. A tanyhirtás 280 páras lemaradást okozott a termeié* ben és most éppen „megérik“ törlesz­teni. Jelenleg 120 páras lemaradása van az üzemnek, de a dolgozók Ígé­retet tettek arra, hogy ezt két nap alatt pótolni fogják, azonkívül újabb fogadalmakat tesznek az SZKfbjP kongresszusa és a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évfordulójának tiszteletére­Az üzemben futószalagszerűen gyártják a cipőket, egyik dolgozó sem maradhat el, mert akkor akadályozza a másik munkáját. így állandóan se - kentik egymást és egyre jobb ered­ményeket érnek el. nemcsak a meny- nyiség. hanem a minőség terén is. A könnyűipari minisztérium elhatározta, hogy Budapesten — és lehetséges hogy később a nacvobb vidéki váró sokban is —, minőségi cipóboltokat állítanak fel. Az egyik ilyen buda­pesti minőségi cipőüzlet már rende­lést küldött a szigetvári gyárnak, öt ven pár gyermekcipő elkészítésére. E- a kitüntetés serkentsp még jobb munkára a Szigetvári Cipőgyár dol­gozóit. Látogatás Pécs egyik új diákotthonában A néhány hete még riadt szemek nia már otthono­san, érdeklődve pillanta­nak fel az érkezőre. Hosz. szúbársonyn'adrágos kis­fiúk, sokszoknyás kislá­nyok megszokottan fészke­lik be magukat a tanuló­szoba székeinek ölébe, vi­dáman röplabdáznak az őszi napsugár-sirnogatta udvaron, önfeledten táncol­ják esti szabadidejükben táncaikat, éneklik dalai­kat. Otthonos, vidám lett már az élet a pécsi dél­szláv tanítási nyelvű sza­kosított általános iskola diákotthonában. A kollé­gium 67 kis lakója fehér, rend be rak ott ágyak, új szekrények, padok, székek és asztalok között boldo­gan tanul Témun Mária kollégiumi igazgató fel­ügyelete alatt. Az év ele­jén bizony sokan vissza­sírták az otthont, a szülő­falut, az édesanya szok­nyáját. Azonban a szerető foglalkozás, a munka sze­retet« és nem utolsó sor­ban a kitűnő ellátás elfe­ledtette a sóvárgást, pótol­ta a szülői ház melegét. A szőke-szögha jú, mo- soíygós-kékszemű Popo­vics Milán Olasz község­ből a diákotthon egyik legkomolyabb, legfegyelmc- zettebb tagja, ü már anv- nyira megszokta itt. hogy fel sem cserélné ezt az életet az eddigivel. — itt többet lehet ta­nulni — mondja komo­lyan mérlegelve szavait — otthon még a szabadidő sem volt meg .. . Ha pedig nem tanulunk, táncolunk, énekelünk. — Kultúrcsoportot aka­runk ugyanis alakítani — dicsekszik nagybüszkén — aztán megyünk fanra! Táncolunk, színdarabokat, verseket tanulunk és mu­tatunk be... Talán elju­tunk az én falumba is ... Hogyne tanulnának szí­vesen ezek a délszláv gyermekek! Már előre ki­színezik maguknak a ké­pet: mit szólnak majd szüleik, ismerőseik, ha egyszer csak beállítanak a községbe — kultúrműsort adni! Micsoda dicsőség is lesz azl Éppen ezért, mert eny- iivire sz'viíkön viselik a gyermekek a kultúrcsoporl iigvé!, vezessék lie azt — amit különben a most in­duló ku'Itúrverseny sza­bályzata elő is ír — hogy csak a közepesnél jobb ta­nulók vegyenek részt a kultúraiunkáhan. Azután itt van a ver­seny! Bizony eddig nem nagyon versenyeztek a dél­szláv diákotthon Cakói. Az első idegenkedés elmúltá­val azonban itt az ideje, hogy a kollégiumban meg­induljon a szocialista tí­pusú tanulmányi verseny! Nem tú! nagy dicsőség az, hogv a fiúk ?1 tudják ka­parintani a lányok elől a röplabdapályát! De vájjon tudják-e olyan rendben tartani hálószobájukat, mint a kislányok? Popovics Milán bizonyá­ra élenjár majd a verseny­ben, hiszen tddig sincs rosszabb felelete, mint né- gves. A Ián vök között vi­szont ott van Knezapovios Anice, csupa ötös felelet­tel! Vannak versenytársuk bőven! Popovics Milán már tervezi a jövőt: ipari ta­nuló lesz. motorszerelő, eset'eg gépészmérnök vagv éppen technikus. Nem új­donság a Popovics család ban a tudomány, hiszen M'lán bátyja már a dél­szláv gimnázium mákod:!; osztályába jár Budapesten. Igaz viszont, hogy Anice, meg a többi kislány és kis­fiú is bizonyosan szövöge­tik már a terveket, mi lesz belőlük; sztahanovista, or­vos. vagy éppen tanár és e tervek érdekében szíve­sen versengenek a jő ered­ményekért. Persze vannak még hiá­nyok is a délszláv diákolt honban. A falak még csu­paszok, nincs rajtuk deko­ráció, az ágyak rendbe­rakva állnak ugyan, de egyiken másikon még van egy törölköző vagy éppen egy prémes sapka, és így lehelne sorolni az apróbb hiányosságokat. A hiá­nyok azonban befoltozód- nak. A falakra kerül majd dekoráció, a fiókokba ke­rül játék, ha a kuitúrcso- port eredményesen szere­pel vidéken, a sapkák, tö­rölközők és tuíylk is kike­rülnek az ág vak hói a szekrényekbe, ha megin­dul a szobák közötti ren- des'égi verseny. Öntudatos, hazaszerető do’gozókat. világosfejű, művelt embereket nevel népi demokráciánknak a pécsi szakosított délszláv iskola és kollégium. r „Pécs, inárc. 29. — A nagyhéten és húsvét első napján két halálos ön- gyilkosság történt Baranyában. Egy nagybudméri gazda váltóadössága miatt menekült a halálba, egy keszüi polgár periig családi perpatvar miatt dobta el könnyelműen magától az életet. A nagybudméri öngyilkost Mayer Istvánnak hívják. A derék, jóravaló ember egy falubeli ismerősének 470 pengős váltót írt alá. A váltó kibocsá­tója nem tudott «eget tenni fizetési kötelezettségének. Kamatot nem fize­tett, törleszteni sem tudott és így a bank Mayer Istvánt, a kezest, szólí­totta fel, hogy rendezze a válót. Ma- yernek pénze nem volt, félt a pertől és már napok óta idegesnek látszott. A .nagvhéten, míg hozzátartozói a templomban voltak, felment a széna- padlásra és ott felakasztotta magát. Mire rátaláltak, már halott volL“ (Dunántúl 1932. március 30). Nem elszigetelt Jelenség volt a mali­ban, bogy a dolgozó parasztok — a súlyos helyzetből kin tat nem lelve — öngyilkosságot követtek el. Mayer István öngyilkossági híre esők egy a sok közül. A „Dunántúl“ egyik, az öngyilkosságot nemsokára követő szá­mában újabb készülődő öngyilkossá­gokról ad hírt Baranya megye köz­igazgatási bizottságának üléséről szóló egykori beszámolójában: „A takarmányhiány hatás» alatt a tejtermelés a múlt év márciusához viszonyítva egyes községekben 30—60 százalékkal csökkent ... Az általános közgazdasági helyzet változatlanul sú­lyos, A jelentésbe.! Mándv Samu felső­házi tag szólt hozzá. Arról kért fel­világosítást. hogy a százpengős ta- karmánykölcsőnt milyen módon osz­tották szét. Gulner* Elemér válaszában eémon- dotta, hogy a kölcsönre Igényt tartók bonitását az OKH állapította meg. Ha a kölcsönkérő hitelképessége tekinte­tében a döntés kedvező volt, úgy a gazdasági felügyelőség útján a kérel­mezett összeget folyósították. Termé­szetesen voltak rtlyan baranyai bér­lők is, akiknek nem engedélyezte a kölcsön folyósítását az OKH, mert földjük és egyéb ingóságuk már be van táblázva." (Dunántúl, 1932, áp­rilis 13.) Arról azonban már nem ír a „Du­nántúl", bogy a nein hitelképes pa­rasztok közül hány dobta ei magától elkeseredésében az életet és hányról nyúzta le a bőrt a takarmányhitel felvétele után az OKH! Mándy Sá­muel földbirtokos, felsőházi tagot és a közgyűlés többi résztvevőit ez nem is érdekelte, őket csak egy Izgatta: a kölcsön meghozza a maga zsíros ka­matját, az eladósodott, kölcsönökkel agyontáblázott paraszti földek eLír- verezletését. Hogy valóban erre vár­tak, hogy az urak nem nyögték a ta­karmány-hiányt, nem estek bele az ál­talános elszegényedésbe, azt bizonyít­ja egy másik cikk a „Dunántúl“ 1932-es számából: „Mándy Samu újabb földbirtokot vásárolt. A „Pesti Tőzsde“ legfrisebb számában olvassuk, bogy az ország egyik leggazdagabb földbirtokosa, Mándy Samu, Bara.nva vármegye fel­sőházi tagja báró Herzog Mórral kö­zösen földbirtokot vásárolt Békés me­gyében. Az egyik gróf VVenckheim-féle csorvási uradalmat vették meg kas­tély nélkül másfél millió pengőért. A birtok terjedelme körülbelül 1800 hold... A „Pesti Tőzsde“ szerint az új bir­tokosok gazdálkodás helyett parcel­lázni fogják a csorvási uradalmat.“ (Dunántúli 1932. január 29.) így mutatkozott meg a gyakorlat­ban Mándy Samu és a többi hozzá hasonló „nemzetfenntartó úr“ szociál­politikája, így igazolja a „Dnnántúl“, a harminckettes idők klerikális lapja — akaratán kívül — József Attila, a nagy proletárköltő tőké.seUot leleplező „Vigasz“ című versének sorait: „ ... Szagon kis dorong édes szivarja * míg ml morgtmk, ő langyos vízben tt) s borong, hogy óh, ml mennyire nyomorgonk! Ha pincéjébe szenet hordunk, egy pakli ,,ba!kán‘‘-t Is kibont! Szívére veszi terhűnk, gondnok. Vállára remit nem bolond ...“ íz tszi antik haláiiilő elüli tilt jzísít válllják dolgozó parasztink az SZK(b)P XIX. kcngrosszisánat liszlelttire Dolgozó parasztságunk nagy lelke­sedéssel csatlakozott ahhoz a lelkes munkaversenyhez, amellyel munkás- osztályunk az SZK(b)P XIX. kongresz- szusát köszönti. Október 4 én lelkes­hangú rőpgyüléseket tartottak megye, szerte. Ezekről a kis rőpgyülésekről táviratokat küldtek a kongresszushoz, amelyekben megírták vállalásaikat. A bari állami gazdaság dolgozói jyjl, a bárt állami gazdaság dolgozói határtalan lelkesedéssel és s-l'l örömmel üdvözöljük az SZKfbjP XIX. kongresszusát, Megfogad, luk, hogy a kongresszus tiszteletére még nagyobb lendülettel dolgozunk tervünk teljesítéséért, még jobban harcolunk az önköltség csökkentéséért, a magasabb terméseredmények eléréséért. Feladataink elvégzését szocialis­ta munkaversennyel támasztjuk alá. A kongresszus tiszteletére brigádja­ink és a gazdaság dolgozói vállalásokat tettek. Traktoros brigádunk vállalja, hogy az őszi búza vetőszántási októ bér 20 helyett 16-ra elvégzi, az őszi mélyszántást november 30 helyett 20-ra befejezi. A kocsisbrigád vállalja, hogy az őszi búza vetését októ­ber 20 a helyett 17 re keresztsoros vetéssel befejezi és naponta 120 szá­zalékos teljesítményt ér el. — Gyapotszedő brigádunk vállalja, hogy agya. potot a határidő előtt öt nappal leszedi a szovjet gyapotszedési mód­szer szerint: kétkezes szedéssel A baromfitelepen dolgozó elvtársak vál­lalják, hogy a növendékbaromtinát az elhullást 20 százalékról 14 százalék­ra csökkentik, továbbá, hogy a háromnapos baromfiaknál a 75 deka súly- gyarapodás helyett 80 dekát érnek el. Azok a dolgozóink, akik a göböly- hízlalásnál dolgoznak, munkájukban felhasználják a szovjet módszereket és a napi súlygyarapodást 120 dekáról 125 dekára emelik. A mesterséges borjúneveléssel foglalkozó dolgozóink vállalják, hogy (ridegneveléssel) 20 százalékos teimegtakarítással egy kilogramm helyett egy kiló tizenöt deka súlygyarapodást érnek el Sertéshizlalásnál dolgozó elvtársaink vállalják, hogy ötven dekáról hatvan dekára emelik a napi súlygyarapodást. BARI ÁLLAMI GAZDASÁG DOLGOZÓI.-’ A béri állami gazdaság dolgozói közül igen sokan egyénileg is válla­lásokat tettek az SZK(b)P XIX. kon­gresszusának tiszteletére. Többek kö zott Borostyán Vince elvlárs, a bari műhely vezetője vállalja, hogy a gé­peiméi állandóan egy szakember el­lenőrzi a munka menetét és a legki­sebb rendellenességet ott a helyszínen kijavítják és így i= elősegítik a mun­ka sikerét. Bohus Irén elvtársnő a ba­romfitelepen dolgozik, ö vállalja, hogy a napos csibe elhullását 20 szá­zalékról 10 százalékra csökkenti. Nagyhajmás község dolgozó parasztjai l/f /, Nagyhajmás község dolgozó parasztjai vállaljuk, hogy a ka, seiet, púsok begyűjtését a szedéstől számított határidő előtt egy nap­pal 100 százalékra teljesítjük. A harmadik negyedévre, valamint október hónapra beütemezett hízottsertésbeadási kötelezettségünket október 15 ig teljesítjük. Ezt úgy biztosítjuk, hogy a leadott hízottsertéseket expressz- hizlalással hizlaljuk. Az őszi mezőgazdasági munkákat — hangzik a válla, lás, — mind a betakarítást, mind a vetési munkákat a minisztertanács ha­tározata értelmében határidő előtt öt nappal befejezzük. Az őszi vetések­nél 80 százalékban alkalmazzuk a szovjet módszert, a keresztsoros vetési. Ebben a munkában versenytársul hívjuk MágocS község dolgozó pa­rasztjait A verseny állását ötnaponként értékeljük és ári közöljük telető non, vagy tutár útján a másik község tanácsának dolgozó parasztjaival I1A.1MÁS1 IMRE DÁVID SIMON MDP-elnök VB-elnök-

Next

/
Thumbnails
Contents