Dunántúli Napló, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)
1952-10-09 / 237. szám
1962 OKTÓBER 9 N A P I. O a P ÁRI ÉS PÁRTÉPITÉS * Szívós politikai felvilágosító munkával készítik elő a Széchenyi-aknai V.alapszervezet propagandistái hallgatóikat az oktatási évre A MESZHART-bányák pártszervezetei az elmúlt pártoktatási évben eléggé gyengén, helyesebben mondva rosszul szerepeltek. Az esti-iskolák egyrésze már évközben teljesen lemorzsolódott. Azok az elvtársak pedig, akik végig megmaradtak, nagyrésze nem jelent meg az évvégi záróvizsgákon. Vagyis a tavalyi évben nem értük cl azt a célt bányász párttagrágunk eszmei-politikai nevelésében, amelyet pártunk az aknai pártbizottságok. pártszervezetek elé tűzött. A tavalyi tapasztalatok bizonyítják, hogy az. évközben történő nagyfokú lemorzsolódások, a záróvizsgákon való megnem jelenések nagymértékben a rosszul kiválogatott propagandisták lóektelen és bürokratikus munkájából fakadtak. Abból, hogy bányász- pártbizottságaink figyelmen kívül hagyták a Politikai Bizottság 1951 május 17-i határozatát, amely már akkor leszögezie, hogy: „Most fokozottan olyan propagandistákra van szükségünk, akik alaposan ismeTÍk pártunk politikáját, gazdag tapasztatokkal rendelkeznek a gyakorlati munkában, szabadon tájékozódnak a belpolitika: és a nemzetközi helyzet- ‘ ben — választ tudnak adni a dolgozók kérdéseire, meg tudják magyarázni az egyes elméleti problémákat és szilárd meggyőződésre és állhatatosságra nevelik a hallgatókat.'“ Ezeket az alapelveket hánvászpártszerve- zeteink többsége nem vette figyelembe az elmúlt évben. Sok tapasztalatlan, tíj előadót állítottak be, s ugyanakkor nem vonták be a párti.skolát végaett elvtársakat, a régi jó propagandistákat pedig más pártfeladailal bízták meg. A tavalyi hibákból okulva bányász- pártszervezetcink sokkal naeyobb gondossággal, alaposabb munkával végezték a propagandisták kiválogatását. Ez tapasztalható a Széchenyi-aknai Y-ös alapszervezetben is. Az alapszervezet párttitkára, Pozsgai Pás elvtárs magáról a pártszervezet munkájáról bizony nem a 'legjobbat tudja mondani. A népnevelők nem elég harcosak, a pártcsoportbizalmi elvtársak- va nem tudnak eléggé támaszkodni, mert politikailag nincsenek eléggé tájékozódva, sokszor az ellenség demagógiájába esnek’: Ez különös élességgel mutatkozott meg egyes megmozdulá- sok alkalmával, mint például a legutóbbi békekölcsön-jegyzéskor is. Ebből a helyzetből kiindulva fogott hozzá Pozsgai elvtárs a propagandisták kiválasztásához. Elsőnek saját magát jelölte. Másodiknak Nagy István (18) elvtársai, aki tavaly is jól megállta helyét, jól kézben tudta tartani a reá- bizott politikai iskolát egészen az évzáróig. Harmadiknak Halmai Lajos elvtársat, aki jelenleg a kéthetes propagandistaképzőn tanulja meg a tanítás módszereit, a hallgatókkal való foglalkozást, bánásmódot és azt: hogyan lehet a legkönnyebben megértetni bányászainkkal a marxizmus-leni- nizmus alapelveit. A propagandisták kiválasztását, a hallgatók névsorának az összeállítása követte. Ezt már közösen a propagandisták végezték Pozsgai elvíárs irányításával. De nem is ez a lényeg, hiszen a hallgatók összeírása a legkönnyebb feladat volt, egv délután megtörtént. Az elbeszélgető bizottság is nagyjából megoldotta feladatát. Azért nagyjából, mert a munka, a harc lényege, a pártoktatás politikai előkészítése, az oktatás jó beindulásának biztosítása a legdöntőbb feladat még hátra volt. Ezt adminisztráció útján nem lehet megoldani, csakis szívós politikai felvilágosító munkával. Csak így tudjuk bányászpárttagságunkkal is megértetni a tanulás, a marxi-lenini tanok alapjai elsajátításának jelentőségét. Ezt a feladatot tűzte m.aga elé és a többi propagandista elé is Pozsgai elvtárs a pártoktalás beindulása napjáig hátralévő időre. Mindegyik propagandists* a mars beosztott hallgatóival foglalkozik. A fürdőben — öltözés közben, a munkahelyre menet, műszak végén, mikor hazafelé jönnek, mikor kiszállásra vagy leszállásra várakoznak —- állandóan a pártok tatásról folyik a beszélgetés. Hogy miért van szükség az állandó és következetes politikai felvilágosító munkára, azt Pozsgai elvtárs az esetek sorozatává'! tudja indokolni: A múlt bét egyik napján Ulrich Antal frontmesterrel beszélgetett a párt- oktatásról, a tanulásról. Ulrich elvtárs Széchenyi-akna legjobb fron'mesterei közé tartozik. Csapa!a állandóan túlteljesíti tervét és most is az élenjáró fejtések közt szerepel. Ulrich elvtárs véleménye abban megegyezett Pozsgai elvlárséval, hogy a politikai képzésre szükség „volna" — dohát, amikor nincs rá idő — és hivatkozott „nagy“ elfoglaltságára. Ez azt jelenlétté, hogy Ulrich elvtárs szavaiban egyetértett a tanulás jelentőségével, azonban meg kell őt győzni arról, — mert még eddig nem sikerült — hogy ilyen „objektív" nehézségekre való hivatkozással niég senki sem tanulta meg a inarxizinus-Ieninizmusl. Pozsgai elv- társ megkérdezte tőle: „Mit gondolsz Ulrich elvtárs, flehet-e jó frontmester az, aki politikailag nem képezi magát?" Erre már nehéz volt megadni a feleletet Ulrich elvtársnak. Mert nem lebet jó szakember, aki nem törekszik a politikai műveltség megszez zésére. Es ez vonatkozik azokra a koromu- n'sta műszaki vezetőkre is, akik hasonló kibúvókat keresnek, arravonal- kozólag, hogy nem tudnak résztven- ni a pártoktalásban. Tudhat-e jól vezetni az a frontmester, aknász, bányamester, aki nem ismerkedik meg a szocialista munkafegyelem stb. elvi kérdéseivel? Nyugodtan állíthatjuk, hogy nem. Politikai képesség nélkül, mindig nagyobb és nagyobb bot'láso- ka! követnek el munkájukban. Ulrich elvtárs is olyan a csapatban, mint a fronton a sz-akaszparancsnok. Ö irányítja a brigád munkáját, az ő szavára indulnak harcba a tervek túlteljesítéséért, a több szénért. Ez arra kötelezi Ulrich elvtársat, hogy a pártoktatásban való részvételben, a pontos megjelenésben és a tanulásban is élenjárjon. Ezt jogosan elvárják tőle a csapatban dolgozó kommunisták, de elvárja maga a pártszervezet is. így készíti elő a Széchenyi-aknai V. alapszervezet a propagandisták gegft- ségével az elöltünk álló pártoktatási év sikeres beindulását. így dolgoznak Pozsgai, Nagy elvtársak és a többi propagandista azért, hogy hallgatóik már az első alkalomkor is hiánytalanul megjelenjenek az oktatáson. Azonban ezt nem lehet általánosságban mondani. Nem ez jellemzi . n bányászpártszervezetek oktatásra való felkészülését. Legtöbb bányászpártszervezetiink, még mindig a pártirodában „szervezi" az oktatást. Nem szabad a bányász pártbizottságoknak sem megelégedő iök azzal, hogy kifüggesztették a hallgatók beosztását, névsorát. Ezzel még nincs blztos'tva a jó beindulás. Az idő sürget. Jövő héten mindenütt megindul a tanulás. Éppen ezért a pártvezetőségi tagok, a propagandisták, népnevelők az eddigieknél sokkal jobban fokozzák a felvilágosító munkát, kövessék a Széchenyi-aknai V. alapszervezet titkárának, propagandistáinak példáját annak érdekében, hogy bányászfronton is győzelemre tudjuk vinni az líl'52/03-as pártoktatási évet. A TANULOIFJUSAG HELYZETE JUGOSZLÁVIÁBAN NÁLUNK Ti tóék évröl-évre azt ígérgetik a dolgozóknak, hogy javítanak életfeltételeiken. De múlnak az évek, s a megígért boldogság és jóiét helyett tovább romlik a jugoszláv nép helyzete. A fasiszta főkolomposok a legutóbbi évek során a legtöbb ígérettel a jugoszláv ifjúságot, elsősorban a munkásai júságot halmozták el. Ki ne emlékeznék Ti ló éknak azokra az ígéreteire, hogv a sokat emlegetétt „ötéves terv’’ teljesítése után megszűnik Jugoszláviában a munkanéJkühség és a kizsákmányolás, hogy a jugoszláv muniká-sif jóságnak lesznek a legkedvezőbb feltételei a munkához és a művelődéshez? Az ígéretek teljesítésének összes határideje lejárt, s az ifjúság helyzete nem javult. Még' a „Borba" című fasiszta lap is kénytelen volt folyó év július 22 j számában beismerni, hogy a vál’al- kozók túlórázásra és éjtszakai munkák elvégzésére kény. szerít'ik a fiatat munkásokat, ütik, elbocsátással, mun- kabérleszéllftassal fenyegetik őket, sok fiatal munkásnak pedig hónapokon keresztül rém fizetik ki a bérét Macedóniában például a túlórázásra és éjtszakai munkára kényszerífcett ipari tanulók közül 65Ü setnmifé.e bért nem kap ezért a munkáért. Nem jobb a helyzet a lakásviszonyok terén sem. Azok az épületek ahol az ipari tanulók laknak, nem főéinek meg a legelemibb egészségügyi követelményeknek sem. Még Ti tóék úgynevezett „egészségügyi felügyelete" is beismeri, hogy az ipari tanulók volt magtárakban, raktárakban, stb. e helyezett munkásszállásai teljesen alkalmatlanok lakásra. Zágrábban például 255 ipari tanuló lakik hat elkorhadt. félig összedőlt barakban. A tanulók közül soknak egyáltalán nincs lakása és így kénytelenek az éjtszakát parkok és terek padjain, a legkülönbözőbb épületek lépcsőházaiban tölteni. így fest a mai Jugoszlávia tragikus jelene ezek a fasiszta Tito klikk bűnös uralmának következményei. De a rminkásifjúság, miként az egész jugosz'áv nép helyzetének tragikuma nemcsak abban van. hogy a legkíméletlenebb kizsákmányolást, rablást és jogi osztottságot kel? elviselnie, hanem mindenekelőtt abban, hogy a fasiszták még borzasztóbb, még sötétebb jövőt készítenek száméra. A jugoszláv ifjúság azonban nem hajlandó meghalni á titóista vezetők és azok tengerentúli kenyéradói kedvéért. Jugoszlávia dolgozóivá] együtt egyre határozó t- ‘abban harcol a fasiszta Tito rendszer ellen. A mi hazánkban az ifjúságé a jövő Ez nem üres szó, nem frázis, hanem tények egész sora bizonyítja ezt. Az utóbbi években éppen a munkásiijúság volt az, ame. lyik legtöbbet kapott cl tervtől, s éppen, elsősorban a munkásii júság az, amely számára a legnagyobb távlato kát nyitja meg a jövő. Nálunk a jövő szakmunkásainak képzésére igen nagy gondot lordít államunk. A tanulókat a szakmák legjobb munká sai oktat iák, nevelik kiváló dolgozókká. Vasser Erzsébet, aki példamutatóan járt élen a por. celángyári építkezésnél a békekölcsönjegyzésben — el mondta, hogy öccse a meszes/ építkezésen ipari tanuló. — Az apám boldog, ha végigtekint az öcsémén, — mondta. — Ö napszámos volt. de a fiából már szakmun kás lesz. mégpedig úgy. hogv nekünk ezért semmiféle áldozatot sem kelt hoznunk. Az öcsém elmondta, hocu évente tízezer forintjába kerülnek a tanulók egyenként az államnak Ilyen hatalmas összegre rúg fel az a sók juttatás, amiben als ivari tanulóknak részük van. Minden ipari tanuló — így Vasser Erzsi öccse is — szép. tekete egyenruhát, köpenyt kap. Ingyen kapnak reggelit, ebédet és vacsorát munkahelyeiken, illetve ott_ hónaikban. Ingyen biztosítják számukra, a munkaruhát, a legkiválóbb nevelőket. Minden tanuló hathónapos tan folyamon vesz részt a gyönyörű mohácsi tanulóváros, ban, vagy egyéb helységekben, ahol ugyancsak ingye nes ellátásban részesülnek. A mi tanulóink mindezek mellett a juttatások tue/ lett még fizetésben is részesülnek, havonta átlag 280~~ 300 forintot kapnak. A kapitalista rendszerben három év volt az ipari tanulók, a „tanoncok“ tanulóideje. Ma már azonban, a jó nevelők és oktatók segítségével két év alatt sajátítják el o szakmát a fiatalok De nemcsak ez okoz könnyebbséget a szakmák el sajátításánál, hanem az is, hogy a mi Hátuljáink, ipari tanulóink olyan barátságosan berendezett otthonokban laknak, mint amilyen a meszest tanulószállás is. Ugyancsak gondot fordítunk az ipari tanuló leányok elhelyezésére. Számukra külön szállást tart fenn a 73/1. Építőipari Vállalat vezetősége. De nemcsak a fiatalok, a tanulók szállásai kényelmesek, tiszták és otthonosak Ugvanigy vannak berendezve az idősebb munkások számára fenntartott szállások is. Ezeken a szállásokon rá dió, villany vasaló, rezsó és sok egyéb kényelmet szolgáló eszköz található. Ilyen a mi szocializmust építő ifjúságunk jelene, s a jövöjte még boldogabb lesz. Schönherz Zoltán emlékezetére A mi halluttaink bennünk élnek, kommunistákban. akik hőseinket nem vak bálványimádással, nem siránkozással ünnepeljük, hanem azzal, hogy cselekszünk az ő szellemükben, Sallui Imrének, a kommunisták magyarországi pártja bős mártírjának szavai ötlenek emlékezetünkbe, amikor a párt másik nagy mártírjára, Schönhevz Zoltánra emlékezünk. Tíz esztendeje 1942. október 9-én a fasiszta hóhérok forrasztották ajkára a demokratikus Magyarországot éltető szavait. 1905-ben született Kassán. Vegyészmérnök volt. Egyik irányítója » Csehszlovák Ifjúsági Mozgalomnak. 1939-ben került először kapcsolatba a budapesti kommunista pártszervezetekkel, mint a kassai kommunisták megbízottja. 1940-ben, amikor a Horthy kopóknak sikerült a kommunista ifjúsági mozgalomnak nyomára akadniok, egyidőre külföldre kényszerült, de rövidesen ismét hazajött. 1940 telén gyalogosan kelt át a Kárpátokon. Erről így emlékezik: „Mikor a vezető a Kárpátok túlsó oldalán útbalgaz.ttott és elvált tőlem, nekivágtam a havas hegyeknek, üt napig tartott, míg ál. jutottam. Az élelem a harmadik napon elfogyott, a* utat nem lehetett látni, betemette a hó. Volt úgy, hogy vállig érő hóba süllyedtem és azt hittem, soha nem jutok ki belőle. A negyedik napon már pirosnak - láttam a havat, a szemein állandóan kápráznit a fáradtságtól és álmatlanságtól. Lefeküdni nem volt szabad, mert tudtam, ha elalszom, nem ébredek fel többé. Az ötödik napon csak tántorogva tudtam már menni. Az élet- ösztön már alig működött bennem, csak az a tudat adott erői a továbbjutásra, hogy a párt megbízatását kellett teljesítenem, hogy Báknsi elvtárs utasításait viszem és ezeknek mindenképpen el kell jutniuk Budapestre. Átjutottam a Kárpátokon, mert nem a saját erőm vitt át, bánéin a párt- fegyelem ereje és népem iránti ragaszkodásom ... “ Amikor hazaérkezett Budapestre, azonnal bekapcsolódott a mozgn. lomba. Tagja lett a párt központi vezetőségének, ő irányította az ifjúsági munkát, Ságvárival együtt szervezte az 1942. március 15-1 tüntetést. 1942-ben, amikor a Ilorthy-faslzmus minden addigit felülmúló bajszába kezdett a kommunista mozgalom ellen, letartóztatták Srhönlier* Zoltánt Is, sokszáz más harcossal és vezetővel együtt. Öt is, mint Rózsa Ferencet és a többieket, borzalmas kínvallatásoknak vetették alá. De Schőnherzet nem hiába tekintette a nép egyik vezetőjének, i-?az kommunistának. Hasztalan volt a pribékek minden próbálkozása. Hiába kísérleteztek a legválogatottabb kínzásokk al, fizikailag összetörhették, de szellemileg soha. Több, mint hét esztendeje, hogy az olyan sokat sanyargalott masyar hazában a nép lett az űr, s olyan ország épül, amelyről Sehőnhrrz Zoltán és harcostársai álmodtak, — beszéllek, amilyenért harcoltak és életüket áldozták, és a szocializmust építő szabad Magyarországon... „Példaképül állít ink oda az új harcosok elé azokat a hősöket, akiknek önfeláldozó küzdelme nélkül, nem tudtunk volna rátérni a szabadság jobb jövője felé vezető útjára. Emléküket őrizni é9 ápolni fogjuk. Példaképpen állítjuk a feltörekvő nemzedék elé és erőt és ihletet merítünk belőle, a jövő nehéz, de győzelmes harcaihoz." (Rákosi Mátyás). Most tíz év múltán, amikor Sehőnherzre emlékezünk, édesanvia szavait idézzük, aki a bitófa árnyékában így búcsúzott fiától:: „büszke vagyok rád!“ „Malenkov elvtárs beszámolója újabb erőt ad a munkánkhoz" /*Írömmet olvastam az SZK(b)P Központi Bizottságának beszámolólábó! ^ Malenkov elvtárs beszédét — mondja Gruber János elvíárs, a 7317. számú Lakatosipari Vállalat dolgozója. — Különösen azok a számok ragadták meg figyelmemet, amelyek fényesen bizonyítják azt a hatalmas fejlődést, amit a Szovjetunió a második világháború óta elért. Kiszámítottam, hogy a Szovjetunió össztermelése 1947 tőt 1952.ig 130 százalékkal emelkedett. Eszembe jutott az. hogy a feL szabadulás óta nálunk is a Szovjetunió segítségével értük el szép eredményeinket. — Ez a kongresszus nemcsak a szovjet nép jövőjének távlatait jelöli meg. Ezen keresztül betekintést nyerünk abpa is, milyen lesz a mi jövőnk. A kongresszusnak viiágviszonylatban is hatalmas jelentősége van. Megmutatja azt. hogv a Szovjetunió milyen hatalmas beruházásokat fektet a nehézipar fejlesztésére, tömegszükségleti cikkek gyártására s ezzel leleplezi az imperialisták hazug rágalrpait, amit a Szovjetunióra szórnak. Malenkov elvtárs beszámolója újult erőt ad a munkánkhoz Mi is azt akarjuk, hogy minél több acélt termeljenek kohóink és sokkal magasabb legyen a dolgozók életszínvonala. — Ehhez azonban én tettekkél is hozzá akarok járulni. Mégpedig úgy, hogy az SZKfbjP kongresszusára a havi 156 */t-os átlagteljesítményemet továbbra is tartom. Ezenkívül munkamódszeremet átadom Koponya János, nah. Igyekszem úgy dolgozni, hogy munkámmal valóban hozzájáruljak ötéves tervünk sikeres teljesítéséhez. „Mi is érezzük a kongresszus történelmi jelentőségét“ A Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusa felmérhetetlen je. lentóségű esemény nemcsak munkásosztályunk és. dolgozó parasztságunk, de tudományos munkásaink számára is. Dr Kocsis Mihály elvtárs, a Jog- tudományi Egyetem dékánja három pontban foglalta össze munkatársunknak adott nyilatkozatában a kongresszussal kapcsolatos gondolatait. Az igazi társadalmi tudomány a s* marxista leninista elmélet, mely a mi jogászi tudásunknak, tudomá nyunknak és oktató munkánknak is az alapja, A Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusai e téren az ismereteknek, a vitáknak, bírá’a- toknak és önbírálatoknak olyan kincsestárai voltak mindig, amelyekből eddig mi is rengeteget tanultunk és merítettünk Mint jogászok, kutatók és oktatók a XIX. pártkongresszustól erre nézve is hatalmas lendítő erőt várunk és kapunk. ■ A Szovjet Hadsereg által felszabadított magyar dolgozó nép új. felszabadult életének útja: a szocializmus útja. Állami berendezkedésünk, társadalmi és gazdasági rendünk a szocializmus útján indult el és fejlődik. Alkotmányunk, számos törvényünk, sok intézményünk a szocializmus útján halad. Az eddigi párt kongresszusok e vonalon mind történelmi jelentőségűek voltak. A mostani XIX. pártkongresszustól saját hazánk szocialista építésére közvetlenebbül várjuk a kihatást a fent- jeizett irányokban ja, mert ez az első pártkongresszus népünk felszabadulása után. Várjuk és bízunk benne, hogy a nemzetközi =zocia’izmus kérdéseinek megvitatása során a népi de. mokráciák kérdését, bennük a mienket is. közvetlenül nemcsak érinteni; de továbbfejleszteni fogják. Bennünket, egyetemi jogi oktatókat megragad és magávalragad az a lél- kesedés,, amely a Szovjetunió népeit, az egész világ dolgozó népeit és a magyar dolgozó népet eltölti énnek a kongresszusnak meghirdetése és munkálatai folytán. Velük együtt mi is érezzük a kongresszus történelmi jelentőségét és éppen ézért annak üléseit, tárgyalásait, témáit, és döntéseit mint saját töriénelmünknek is részletét értékeljük. Mi a kongresszusról szó’ó anyagot' gondosan áttanu’mányozzuk. folyamatosan. napról napra átvizsgáljuk és raját viszonyainkra, isgsajátabb feladatainkra iparkodunk azokat feldolgozni és alkalmazni. Azt véljük, hogy ezzel végzünk legjobb munkát jogi tudásunk fejlesztése és hallgatóságunk szocialista hazafias neve'ése torén.
