Dunántúli Napló, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1952-09-21 / 222. szám

1952 SZEPTEMBER Í1

NAPLÓ

5

Sütőék kölcsöne egyre növekvő jólétükben is kamatozik

SÜTŐ JÁNOSNENAK a múltban ®sak olyan volt a* élete, mint a többi hiajsászassnonynak. Ha a hét apró gyepek után elvégezte a napi munkát, kiültek este a ház előtti lépcsőre a Szomszédasszonyokkal é-s meghányták- vetették a napi eseményeket. Legtöbbször a szegénységről, a nincstc- lenségrö! folyt a szó, hiszen a Sütő család tagjai voltak azok, akik legtöbbet szenvedtek a nyomor miatt.

Még jól emlékszem arra, amikor iskolába jártunk Gizivel, a család második gyerekével. Alacsony, pirospozsgás leány volt és mindig almát hozott uzsonnára, egy darab kenyérré!. Almikor azután elfogyott a kertben termett alma, Gizi már csak száraz kenyeret hordott uzsonnára a táskájában. Pista, — a hátyja — nem sokkal előbb végezte cl az elemi iskolát, mint ml. Tizenkét éves korában kifutónak adták és csak később lehetett belőle inas. ,

Sok év telt el azóta. Pista megnősült, Gizi a honvédségnél dolgozik, Klári az Épületszerelő Vállalatnál szerelő (de előtte ő is, Gizi is cselédek swllak), Laci vájártanuló Komlón, Sanyi pedig most lett ipari tanuló, Még • két legkisebb gyerek, Erzsiké és

Rózsika vannak odahaza. Erzsiké most kezdte meg az általános iskola harmadik, Rózsika pedig a második osztályát.

Ha Sütő Jánosné most kiül a lépcsőre, nyomorról, niacstelenségről már nem beszélhet. Nehézségek még vannak, hiszen a gyerekek gombamód nőnek, s ha ezen a télen még fel tudják húzni a téli,kabátot, a jövő évben már másikat kell nekik venni. De az ilyen nehézségek ellenére Sü- töék elmondhatják, hogy megváltozott az életük.

— Én annak őrülök legjobban mondja Gizi, — hogy ma már minden testvérem tanulhat és ha tanulnak, elérhetik a céljukat.

GIZI SZORGALMAS TANULÁSÁNAK is van eredménye: komoly feladatot lát él a honvédségnél. Pistii a pécsi Gyümölcs és Zöldség Kiskereskedelmi Vállalat vezetője, Laciból vájár lesz egy év múlva, de Testnevelési Főiskolára szeretne menni, Sanyiból lakatos tesz. A kis Rózsinak is vannak már tervei, ő gépírónő lesz, ha megtnő.

— A Pistát keservesen tudtuk csak taníttatná — mondja Sütő Jánosné —

de a kisebb gyerekeket taníttatni már sokkal könnyebb lesz.

HOGYNE LENNE KÖNNYEBB, löszén amikor Pista kereskedőinas volt, nem volt még olyan jó soruk a ta' melóknak, mint ma, Pista nem kapott feszes, sötétkék egyenruhát, mint Laci kap a vájár iskola ban és őt olyan kitűnő ellátásban sem részesítetté*, mint öccsét. Annak idején Pistának sem juthatott más uzsonnára, mint alma és száraz kenyér, de ma mór jobb ételeket is „teremtenek“ az asztalra, Hiszen átlag 870 forintot keres az. édesapa, Klári 500 forint körül visz haza pénzt, Gizi fizetés« pedig 900 forint. Ez az összeg elegendő ahhoz, hogy egy olyan nagy csalód, mint a Sütőéké is, jól megéljen belőle.

A Sütő csa’ód tagjai eddig már többezer forint értékű kölcsönt adtak a hazának, s most ők is reménykedve várnak, nyernek-e kötvényeik?

— Ha most nem nyerünk, hát majd nyerünk legközelebb, — mondja búcsúzóul Gizi. ’— Hiszen mi azért adtuk kölcsön a pénzünket, hogy segítsünk a jólét megteremtésében. így pedig már eddig is sokat kamatozott a kölcsönünik.

Harsányi Márta

KÉT KÖLCSÖN BOGÁDON

~~ . ,, , i Püspökbogádon is

Annak Me»* \ osszeverödötl

______egy

dii

zotlság1' és házról házra járlak bú takötvényt jegyeztetni. Már jóval tlőtte egymás között megbeszélték a bizottság tagjai, hogy kitől mit fognak tlvirmi, mert a búzakötvényért o lakiban nem is búzát adtak és nem <s pénzt, hanem szarvasmarhát, sertést vagy vaiami más jószágot.

A bizottság tagjai Gyenls Józselék brz is eljutottak. Rá akarták vermi Gyenisékel, hogy tinójukat adják oda búzakötvónyért ígérgettek mindent, hogy majd kifizetik, ennyit meg eny- nyit adnak érte. Nem is olyan sokat teketóriáztak, egyszerűen megmondták Gyenls Józsefnek, hogy elviszik a linót búzakötvény fejében.

— De... de... hát ezt a szép jó szágotf Hiszen már megvan vagy három mázsa, — mondta könnyes szemekkel Gyenis Józscl, mikor a Unó értékét megállapították. Úgy látszik, nem igen érdekelte a „bizottságot“ a löszig értéke. Osstenéztek és kikötőt. lék az istállóból a jólmegtermett tinót.

Teltek a hónapok. Egy év múlva aztán szólt a bíró, Berta István, hogy megjöttek a- búzakötvények, mindenki elmehet érte a „jegyző úrhoz." Várták a kiosztás után, hogy

majd csak történik valami, talán még nyernek is valamit a „sorsoláson.” De abból sem lett semmi. A tinóért sohasem kaptak semmit.

ha kissé gya.

____________________i nakodva . fa.

ga

dták az ötéves tervkölcsön jegyzé sét is, de azért jegyeztek 150 forintot.

Nagy Izgalom volt az egész faluban az első sorsolás alkalmával. Rebesgette is a kulák: „Ezzel is úgy jártok, mint a búzakötvénnyel Azo„ sem nyertetek, meg ezen sem fogtok nyerni."

A faluban azonban többen is nyer tek a sorsoláson: így Kovács József, Lakatos József és méq sokan mások. Gyengéktől is megkérdezték a szom szádok, hogy nyertek-e?

— Hat mf... nem tudjuk — felelte Gyenis József, — majd megnézi a kötvényeket a fiam, ha hazajön."

Nagy volt az öröm a családban, amikor megtudták, hogy ők is asze rencsés nyerők között vannak. De nemcsak ebből látták meg Gyenisék, hogy államunk megtartja szavát és jól gazdálkodik pénzükkel A faluból igen sokan járnak Komlóra dolgozni.

F.vulán +nh.etfí

Azok meg elmondják, mi minden épül ott. Az új bányászházak, a kul tárház, a mozi, az új orvosi rendelő mind-mind azt mutatja, hogy a meg. takarított forintokból hatalmas építkezések folynak és mindez, a dolgozók életét szépitj meg, teszi egyre gondtalanabbá, boldogabbá.

Gyenisék aztán az első és a má sodik békekölcsön jegyzéskor „kitettek magukértA 150 forinttal szem ben a két alkalommal ezer forint érlékben vettek kötvényeket. Később aztán Gyenis Jóska is üzembe került dolgozni. Az öt és fél holdat megművelték a család többi tagjai. Gyenisék jövedelme is évről évre gyarapodott Az idén aztán lebontották a régi házukat és újat építettek.

*

szag lakóinak életével. így válik lehetővé falun is a dolgozó parasztok álmainak megvalósulása: a szabad, boldog élet. Mindezt az öléves tervtől kapták a dolgozók, Gyenisék és a sok sok ezer család örömmel jegyezte a kölcsönöket annakidején, mert tudták, hogy ezerszeresen térül vissza az élet legkülönbözőbb terüle_ tén. Sz. E.

„Szakszervezetünk segítse fokozottabban a munkaverseny kiszélesítését"

A Komlói Szerelőipari Vállalat dolgozói elsők között voltait megyénkben, akik Rákosi elvtársnak jelenthették: teljesítették harmadik negyedévi tervüket. Kovács elvtárs, a vállalat igazgatója erről az eseményről így szárnoU be levelében:

A * első negyedben igen

szépen nőtt az egyfőre eső termelési értékünk is. A II. negyed egy- főre eső termelési értéke 56Ó7 forint volt, ezzel szemben a III. negyedév ugyanezen számadata már 6t>67 fo. rintot mutat.

Vállalatunk dolgozói, harmadik ne.

gyedévi tervük idő előtt való teljesítésével 1,100.000 forint értékű munkát végeztek el népgazdaságunknak terven felül.

Jó eredménynek tudható be az is, hogy vállalatunknál az tttolsó negyedévben igazolatlanul mulasztó nem volt.

•Negyedévi tervünk túlteljesítéséhez igen komoly mértékben járult hozzá az alkotmányunk évfordulójára tett vállalások teljesítése, valamint az építők napjára tett fogadalmak valóra váltása.

Ha megvizsgáljuk vállalatunk négy különböző üzemét, megállapíthatjuk, hogy a jó tervteljesítésben, a tervszerű munkában, a munkaidő jó kihasználásában és a munka minőségé, ben legelső helyet asztalosüzemünk dolgozói foglalják el. Asztalos üzemünk dolgozói egy brigádba tömörül, lek és átlag 130 százalékos teljesítményt értek el. Itt a legjobb dolgozók, Nagy és Kurc elvtársak, élenjárnak a munkában, mindenbem ki. érdemlik munkatársaik megbecsülését. Igen szép eredményt ért el az üzemrész a jelenleg építendő hat kö- könyösi kockaház nyílás-záró ezerke. zeténeíc elkészítésénél. Ha az aszta, losüzem ebben a hónapban végig meg tartja jó eredményeit, akkor az üzem vezetője méltán veheti majd át a legjobb üzemvezetőnek járó 71)00 forintos jutalmat.

A legjobb üzem címért folyó versenyben méltó társra akadtak az aez- talosüzem dolgozói a villany, víz. és fűtésszerelő üzemek dolgozóiban. Ez utóbbi üzemek főleg a komlói bá- ny ász fürdő munkáin érnek el jelen, tűs eredményeket.

Ennél a munkánál tűnt k( Ifjú Tuti Imre fűtésszerelő DISZ brigádja, 155.6 százalékos teljcsftményével. Azonkívül Pálfi György villanyszerelő brigádja, 137.3 százalékos ered. ményével, és a vízszerelő brigád

102.6 százalékos átlagteljesítményével.

Vízszerelőink, fűtésszerelőink és ml lány szerelőink hatalmas lelkesedéssel, dolgoznak, hogy december elsejére, az újabb határidőre átadhassuk a bő. nyászfürdőt Komló bányászainak. Ebben a munkában különösen a három átképzés brigád tűnt ki, valamint Sáros; István fűtésszerelő brigádja, akik valamennyien a negyedév szakma legjobbja címért versenyeznek.

Kató eTvtárs már nem fiatal, de korát meghazudtoló lendülettel és akarattal dolgozik, ugyancsak a fürdő szellőzési csatornáinak munká-ján. Pontos, szép munkát végez, midién bádogos példát vehet róla.

Kőkönyösön, az új bányászházak építésén dolgozik az Előre lakatos, brigád, amelynek tagjai már a 180 százalékot is elérték. Ez a brigád is nagymértékben elősegítette, hogy a vállalat idő előtt teljesíthette negyedévi tervét.

A vállalat fizikai dolgozóinak let- kcsedésc átragadt műszaki értelmiségünkre is. Müszakiaink napi munkájukon belül a szállásokon sokszor keresték fel a brigádokat és megbeszélték velük a problémákat, s a következő napi feladatokat is. Hiba volt azonban náluk az, hogy nem volt rendszeres a segítségadásuk és főleg az élenjárókat támogatták. Ezért a jövőben ezc* változtatni kel! és műszaki dolgozóinknak első. sorban a gyengébbeket kell pártfogásukba venni, nekik kell elsősorban segítséget nyújtani.

Vállalatnnk kommunistái élen’ jártak a munkában, ha a versenyről volt szó, soha nem voltak fáradtak és mindig maradt idejük mások segítségére is. Most az a feladat, hogy szakszervezetünk a kommunisták példáján keresztül fokozottabban vegye ki részét a verseny fejlesztéséből, kiszélesítéséből. Csak Így biztosíthatjuk a verseny sikeres továbbvitelét november hetedikére, csak így biztosíthatjuk a következő negyedévi és az évi terv sikeres berfe. jezését."

Kovács József

a Komlói Szerelőipari Vállalat igazgatói«

n

A RÉGI JÓ VILÁG"*

rT8bb«*»r lehet hallani amint a

■ amit levitézlett alakjai fel fel- •óhajtanak: „Hej, abban a régi jó világban.. -” Nemrég Meszestelepcn

Garamszegi György olvtárshoz té vcdt be a múlt rendszernek egy kié- rua által megbízott visszasírója és többek között arról akarta meggyőz- nif hogy „abban a régi jó világban mífytn jó sora is volt a bányásznak.“ Hogy miért sírják vissza a múltat a kvitézlett alakok, azt minden bányász többé kevésbbé jól t tudja, de •okán kezdik elfelejteni, hbgy a va ■óságban milyen is volt a múlt és főleg a fiatalabb generáció nem emlékszik a múltra, merf vagy nagyon •latal vo-lt, vagy pedig nem óit benne.

Pedig a muú sokat tud mesélni, megmutatja: a mostani szép életért t Magyar Népköztársaság felviragoz. tatáiéért, további erősítésért minden áldozatot érdemes meghozni.

„Az a régi jó világ* ■ ■ • Előkerül ■óbb hlvatűk)» okmány, amely a Pécsvidéki bányászok sorsáról beszél ** 1933—35-ös években. 1934 ben a Pécsvidéki bányászok sztrájkba lép - H, így tiltakoztak és harcoltak a hegyetlejn nyomor ellen, a fizetés "regjavításéért. A harc azonban nem hozott eredményt — minden maradt * régiben. így Ír erről az „II j N:mzo- üék" 1934 szeptember 8 i száma: „Té öoly/ió nyomorban sínylődnek a pécsi bányászok. Wlcsner telep, Vasas iség nemrégiben épült bányatele- *>«.., At egyik hé* előtt megáll unté. Hét család lakik itt. Tizennégy szülő G harmincöt gyermek. Ötgyermekes r»aládanya áll elém. Ruhája foltos és ’ángyos. A szeme tele könnyel és "tfy mondja: „A hell kereset 12—24 Jeagő. Ot gyermekem van, a hatodi szivem alatt hordom, de nincs bátyám, amibe betekerjem majd sze. Vényt” Blénk sorakoznak az aptfrsÖL

* A frIhsonAlt MA’tlcfc. «»Amnk orcürti telit,mrittaiálhstók MuiUpr»tcs »

^,,>0.1.,n-.it-,Inn lnfr/ri tfi-htiiiiiiiliin, •i rrrtlrll in-litiinviiKrtU kr.nilt rotl/nln- Ink t».11e l'iirlnkt.1 luk Uti/tiltitii r 1 » I Iti ti.it, inl, Nn|,lu lit iti-»llti,l|cbi-a,

mény formájába,, megjelent az aknákon, a villanyoszlopokon és másutt. Egyik ilyen 1933 ban keltezett hirdetmény ezeket mondja: „A most b'dejezett szénszállítást üzletösszeköt tetéseink olyan nagy mértékben csők kentik széntermelésünket és bevételeinket, hogy az üzem továbbvitele érdekében megfelelő intézkedések váltak szükségessé. Ennek folytán vagy egyik kerületünk teljes leállítását és ezzel ezernél jóval több munkásunk azonnali elbocsátása mel lett az ezzel járó lényeges veszteségeink némi ellensúlyozására a bérig/ hek csökkentését kell elrendelnünk.“ ■Tehát választhattak a bányászok, vagv az addiginál is kevesebb bérért, vagy egyáltalán nem dolgoznak.

A bánya volt urai úgy áMítot. ták be a helyzetet, mintha a bányászok munkájára ráfizettek volna. Pedig erről szó sincs. Hogy hova került a pénz, arró; beszél egy 1935 március 2 i „Pro memória" címzésű írás, mely arról szól, hogy egy Baty- tyán Béla nevezetű ember felkereste ezt az olvashatatlan aláírásé „Pro memória” szerzőjét és igy be.-zélt neki: „Az emberek a városban ismét beszélnek Balsay Öméltósága távozásáról, mégpedig olyan beállításban, hogy Esztergályos János országgyűlési képviselő felment Korwik vezérigazgató úrhoz, akinél eredeti bérfizetési könyvecskével igazolta, hogy a munkásság alig 3.60-as napi bért kap. Erre állítólag Korwik vezérigaz gató úr azt válaszolta, hogy neki erről tudomása nem volt, mivel a bá. nyamunkások részére 7 P napibétf, számol el a bánya. (Ennyi fizetés soha nem volt.)

Mikor megkérdeztem Bottyánt, hogy a7 állítólag elszámolt és a munkások nak ki nem űzetett pénzzel az ő hír- lorrása szerint' mi történt, azt válagok Nincs egy ép ruhadarab rajtuk.

Ingük, nadrágjuk csupa cafat. Az asszony csak sir: ,,Tegnap nem volt ebédünk. A gyermekeket lopni küld tem a szöllökbe. Barackot hozlak és azt ettük meg. Az uram keresete 40 pengő volt. (Egy hónapra.) Ennek háromnegyed részét elvitte a múlt havi élelmiszer számla. Maradt 10 pen gő. Ezen lisztet vettem. Már megetette a sok éhes száj." Térdre esik úgy könyörög: „Uram, segítsen rajtunk, mert megtébolyodunk." Az\asz szonyt felsegítem, aztán megígérem, hogy majd intézkedünk a Steíánia Szövetségnél.

Megérkezik a lérj. „Nem hiszi, milyen szenvedés bányásznak lenni — beszéli. Nyolc órát vagyok lenn a lejtésben, étien szóróján. És otthon a táplálékom héjjábaiötl krumpli és kenyér

Minden házban hasonló panasz Szoba, konyhás lakásban kilenc gyermek. A kereset havi 65 pen gö. Éhből is levonnak 3 pengő 50 Iliiért lakbérre. 75 fillért világításra és csaknem 50 pengőt élelmítárra.

Két heti kenyérszükségletük negyven kiló kenyér volt. Két hften keresztül ugyanis az egész család nem evett egyebet száraz kenyérnél.

Az utca végén, síró asszonyra! ál lit meg: „Uram, segítsen rajtunk.

Éhen veszünk gyermekeinkkel együtt"

Es ahelyett, hogy az akkoriban fen„ álló ,,Magyarországi. Bánya• és Kohó. munkások Gazdasági .Szövetsége” se. gltetto volna a bányászokat, annak egyik vezetője, Kraft Jenő, így könyörög a „Nagyságos Blascek Aladár hányatanácsos úrnak“: ... Az élelem- tárban a hitelre vásárlás tárgyalás alatt áll. (Ekkor már megvalósult.) szólta, hogy informátora szerint ezt Amennyiben ez megvalósulna, úgy* vgyéb beruházásokra használta le.

kérem a tek, igazgatóságot, hogy a hirdetést, mint a mi szövetségünk eredményét tennék közre."

így éltek a bányászok és emellett ott lógott fejük felett a munkanélküliség réme, umely újra és Újra hirdet

Sa/say főtanácsos úr... azon a vállalat egyes vezetői osztozkodtak." Diznny osztozkodtak a műn. *-* kások verejtékes munkájának gyümölcsén a múlt rendszer urai, lehetett az vezérigazgató, igazgató,

üzemfőnök, magasrangú főpap és más, ebbe a galériába tartozó kizsákmányoló. Egyszer kiszipolyozták a munkást, hogy bérét nem fizették meg, annyi fizetést kapott, hogy száraz kenyérre jutott, másrészt pedig úgy, hogy felállították a magazint. Ennek szerepéről így beszél a „Kis Újság“ 1934. szeptember 30i száma: „A magazin a Dunagözös központi élelmi tára. Kenyértől cipőig mindent megkaphat a magazinban a bányász- Hitelbe is, mert elsején úgyis levonják fizetéséből. A magazin árai semmivel sem olcsóbbak, mint a pécsi vagy falusi kiskereskedőknél, sőt cl DGT nck még a magazin ts hasznot hajt."

Kevés pénz maradt a bányászíele- f»óg zsebében, amikor kilépett fizetés után a magazinból, — s ha néhány fillér maradt, valóban nem tudta, mire költse. És az urak, hogyan éltek? Erről a pécsi bányászok 1934 október 28 án így írtak a „Szabadság“ című újságnak: „Tessék csak megtudakol. ni, hogy milyen fizetést kap a budapesti vezérigazgató, bizony abból 40 család is tisztességesen megélhetne.”

Erre azt mondaná a régi világot visszasíró alak: „De segítették ezek az urakx <* bányászokat “ Hogyn® ké. rém. akár az akasztott embert a kötél. Hogy milyen segítség volt ez azt világosan megmondja egy „ősz- szeállílás“, amelyet az 1930 as években csináltak valami céllal és ebben többek között azószerint ez áll: „Családi pótlék. Minden munkásnak felesége és önálló foglalkozással nem bíró 14 éven aluli gyermeke után minden tényleg teljesített műszakra 0.03 P családi pótlék jár.“ Azaz 10 műszak után 30 fillér családi pótlékot adtak — ami talán a 10 nap alatt elfogyasztott sóra volt elég,

lie a magazinon kívül is volt

levonás, beszél erről az ,.ösz- szeájlítás". „Az egyes csapatok össz- keresetéból levonásba kerül a munka elvégzésénél lelhasznált szeg és robbanóanyag." Ennek alapján egy kiló Szegért 45 fillért, egy kiló dinamitért 88 fillért, egy kiló panonitért egy pengőt, 100 darab gyutacsért 226

pengőt, 100 darab lzz ógyújtóért 5.66 pengőt vontak le a bányász fizetéséből, — de ezzel nem áll meg a sor, mert egy műszakra átlag 5—6 fillére« lámpaműszakbért is levontak és ,,a kereseti adót a munkások maguk viselik és ez a kereset kifizetésénél le- vonatik."

Egyszóval azért, mert a bányász 'lámpafénynél dolgozhatott a bányában, és munkaeszközt használt, amivel a tőkésnek termelte a szenet — fizetnie kellett az amúgy is alacsony béréből.

Ilyen volt a „régi jó világ“ amelyről még a tőkésérdekeket szolgáló újságok is úgy emlékeztek meg, hogy tébolyt tó nyomor volt a bányász sorsa, de nem különb a gyárak, építkezések dolgozóinak sorsa sem. Ne feledjék ezt a múltat bányászaink, bányászasszonyaink, a fiatal generáció tagjai — ezt szeretnék visszahozni minden dolgozó számára a múltat visszasírók, vi-sszakívánók.

• •

4~ksszchasonIítaní sem lehet

a múltat a jelennel, párhuzamot a kettő között nem lehet vonni Nézzünk néhány számadatot a mai világból. A MESZHART és komlói bányák legjobb dolgozói között csak ebben az évben 5,706 059 forintot osztottak ki hűségjutalomként. A komlói bánvánál 895.265 forintot fordítottak a bányászok munkaruhával való ellá, tására, míg a MESZHART-nál ennek az összegnek mintegy ötszörösét. — Ezenkívül Meszesen és Vasason 367 kétszobás, fürdőszobás lakás épült. Komlón pedig megkezdték az lt28 ik fürdőszobás lakás építését.

Ilyen a megváltozott élet és azért az életért a legjobb munkával harcolni minden bányásznak saját érdeke, hogy az még szebb, még gondtalanabb legyen. A múlt tanulsága azt mondja: „Soha többé a múltat" — a jelen pedig arra kötelez: minden erővel harcolni a Magyar Népköztársa, ság felvirágoztatásáért.

• Kúszon József