Dunántúli Napló, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1952-09-18 / 219. szám

WM SZEPTEMBER ts

M R P I, O

3

Uj embereket nevel a párt a komlói építkezéseken

135

együtt ÜB50 áprilisában a kökönyösi építkezésre. Azelőtt Csurgón dolgo- *ott. Komló nevét csak az újságból '»mert«. Mikor első nap munkába álltak, megfogadták, hogy olyan eredményeket érnek el a termelésbt-n, amilyenekre Közönyösön nem volt még példa.

„Versenyünk eleinte csupán virtus- lodás volit — mondja Lóval elvtárs. Nem tudtam ón sem, de társaim sem, hogy versen vünkkel egész népünk, belénk erősödését segítjük e'ő. A pártszervezet, főleg Duga elvtárs azonban megmagyarázta, mi a verseny igazi jelentősége.. Nap-nap után «eljött közénk és segített a nehézségek leküzdésében. Ha valamiért panaszkodtunk, ha a nehézségek elcsüggesztettek bennünket, Rákosi elvtárs életéről beszélt. Ha egy nap elmaradt, munka után mi kerestük fel a pártirodát.“

A pártszervezet szívó«, felvilágosító munkája, állandó segítsége nem volt hiábavaló. Lévai elvtárs is mind jobban megértette azt, hogy milyen meg- liszlelterté* Komlón dolgozni. Tervéi állandóan 210 százalékra teljesítette

Jó munkájának jutalma, hogv ö és « brigád másik két tagja tagjelölt lett. X tagjelöltsége ideje alatt állanFarka* Mária, a Mezőgazdasági Szeréi ugyár dolgozója még fiatal, 20 *ves, de már tagjelöltje pártunknak, íz*. « megtiszteltetést lelkes, jó munkával érdemelte ki. Átlagos eredménye 113—116 százalék között mozog. Példát mutat a többi ifjúmunkásnak is a termelésben, A legutóbbi tépnevelőértekezJeten Németh Imréné Pirtcsoportvezetö javaslatára kü.1- lüttntek választották az üzemi népnevelők megyei tanácskozására.

— Nemrég lettem » párt népneve•5 je _ mondja Farkas elvtársnö. —

to

eiótt leginkább kisebb feladatokat végeztom el. amit rám bíztak. A párt »opnevelójének lenni nagy megtisztel, tété« és komoly pártmegbizatás. Ezt t munkát is Jól akarom ellátni Még eok népneve'ő'.apasztalattal rendelkezem, de tapasztalatokat a min üennapi népnevvlőmunkán keresztül leihet szerezni. Most hogy résztve- hetek majd az üzemi népnevelők megyei tanácskozásán, sok ú/ szempontot kapok majd a leiadatom elvégró léhez. Sok népnevelő mondja el majd

dóan versenyzett az építkezés legjobb brigádjával. A II. pártkongresszus tiszteletére pedig országos rekord elérését vállalta. A pártkongresszus napján o'.érte a 438 százalékot. Ekkor már középfokú politikai iskolán tanult. Taggyűlésekről vagy politikai iskolákról nem hiányzott soha. Azóta már újra elmúlott egy év és Lévai elvtárs megkapta a tagsági könyvel. De megszerezte azóta a sztahanovista oklevelet és a jelvényt is.

c . , i,v I két vcrsenvzásalól

Szobájában {,Athat„nk Vgy.U[

azért kapta, mert az új normával a legnagyobb teljesítményt ő érte el. a másikat pedig azért, mert az egész építkezés területén is első lett.

A pártszervezet továbbra is mindenben segíti, figyeli, ha jól dolgozik megdicséri, de a segítség a bírálatnál is megmutatkozik. Taggyűlésen vagy pártcsoportértekezüeten bizony kapóit már bírálatot Lévai elvtárs, mért az utóbbi időkben a politikai munkát különválasztotta a termeléstől. Mint brigádvezetőnek, segítenie kell a brigád tagjait, hogy a napi tervet teljesítsék. De mint hrigádvezető, a brigád első népnevelőjének is kel! tennie. Kint az építkezésen kell megmagyaráznia, hogy mennyit fejlődőit Komló, Mondja cl, hogy az építkezés

tapasztalatait amelyeket én is felhasználok majd. Nagy József elvtárs. az ün:m párttitkára, hozzásegít ahhoz, hogy én is lelkiismeretesen felkészüljek a nagyjelentőségű tanácskozásra."

Farkas e’vtársnő tervbe vette, hogy a tanácskozáson szerzett tapasztalatokat ehtiondja a többi népnevelőnek is, munkatervet készítenek a népnevelő műnk a megjavítására. Felhasználják politikai lelvilágo- sltó munkájukhoz mindazt, amit az üzem kapott a tervtől. A jó érveléssel mozgósítják az üzem dolgozóit a harmadik negyedév sikeres befejezésére és a következő negyedév beindításéra. Nem feledkeznek meg a népnevelők példamutatásáról sem.

— A népnevelő tanácskozásra örömmel megyek, mert sok tapasztalatot ad majd munkámhoz. Uj lendületet ad majd ahhoz is. hogy még magasabb eredményekkel köszönhessem meg pártunknak mindazt, amiben bennünket részesít.

kezdete óta már 8000 ember kapott lakást Közönyösön, hogy 1953-ban az eddig épíiett lakások számát kétszeresére emelik, azaz még kétezer lakást keli! építeni. Mondja el Lévai elvtárs, hogy például egy három szekciós lakóház építéséhez 530.000 tégla, fj30 köbméter kavics, kétezer mázsa ó ment szükséges. Ez pénzben 2,487.554 forintot tesz ki.

Magyarázza meg a brigád tagjainak, hogy az ő munkájuk hogyan segíti az új város, az ötéves terv egyik legnagyobb alkotásának felépítését. Mutasson rá arra, hogy a II. békekölcsön jegyzéskor az államnak kölcsönadott forintjaikkal is hozzájárultak a terv megva ósílásához. Hozzá járult ehhez Lévai elvtárs 1000 forintja, de a többi 212.800 forint is, amit a dolgozók a második békekölcsön jegy zés alkalmával jegyeztek.

arculata teljesen meg változott. Eltűntek a bokros kukoricatáblák. Helyébe pedig új, modem kétemeletes házak kerültek. Megváltoztak az emberek is. Azok, akik két-három évvel ezelőtt passzívak, magukba zárkózott emberek voltak, ma már a párt harcosai, hirdetői hatalmas építésünknek. Uj építmények, új emberek születtek. S ezekkel az emberekkel formálja új várossá Komlót a párt.

Népi lánc

vagy jampectánc? !

Három héten keresztül oktattam népútánrra a Szigetvári Cipőgyár leány-tánccsoportját Többször tanúja voltam unnak, hogy a gyári kultúrotthon tagjai közül néhányan közvetlenül a népltánc próbája után — bekapcsolták a gramofont és táncoltak. Táncoltak, de hogyan? Megszégyenítve a vérbeli jampeeokal, „csörögtek“' azok, akik néhány perccel előtte még népi tánckultúránk szépségeivel Ismer keütek!

összcegyeztethelő-e a kellő: népi tánchagyományainkkal ismerkedni, népi tánckiiltúránkat fejleszteni és rá néhány percre a nyugati imperialisták undorító táncait „lejleni“? Természetes, hogy e kettő nem összeegyeztethető. Es minden becsületes, öntudatos fiatalnak — a Szigetvári Cipőgyár ifjúmunkásainak is — har- rolni kell az ilyeu kozmopolita megnyilvánulások ellen, az ízléstelen, tőlünk idegen jampcctáncok elleni

TORMA ISTVÁN a Színművészen Főiskola hallgatója.

Sokat akarok tanulni a népnevelők megyei tanácskozásán, hogy niég jobb murikat végezhessek

Kökönyüs

üévTÁVLATÁBÓL

„A szabadban való tanítással kap. csolatban e lapok hasábjain számos életrevaló eszme merült lel. mely eszmék bizonyára alkalmasak lesznek arra, hogy az egészségügv vé delmét az iskolákba,, előbbre vigyék . . Ennek elismerése mellett ne vegye tehát akadékoskodásnak, ha a Hagy Lajos-utcai elemi iskolához íű_ ződőleg megjegyzéseimet leadom... Elképedtünk, amikor tapasztaltuk azt, hogy az óriási telekhez tartozó egés7 területet bekertesítették úgy, hogv a gyerekseregnek egy talpalatnyi he lye sem maradt, hol futkoshasson, hol szabad idejében játsszék. Ennek folyományaként, nehogy az apró elemisták a kertet összeugrálják, megtiltották azoknak óraközben a szabadba való menetelt. A nagyobbacska elemisták pedig csak kettes sorokban, ielügyelet alatt sétálhattak a kertben. Vagyis szegények a nagy t>lek dacára el vannak zárva a levegőtől, a mozgástól.“ (Dunántúl, 1932. szegtem bér 18.)

„4534 tanuló iratkozott be a pécsi elemi iskolákba. A pécsi állami elemi iskolákba az 1932—33. tanévre beiratkoztak: a belvárosi fiúiskolába 3Ö9, a belvárosi leányiskolába 221, a Makárutcaj iskolába 458, a Felső_ vámház-utcai iskolába 345, az Egye tem utcába 654, a gyárvárosi iskola. ba 669, az istenkútiba 133, a Bártla- utcaiba 284. a megyeri kertvárosiba 102 a Fiume utcaiba 668. a kisegítő iskolába 43, összesen 4534 tanuló, akik közül 2481 fiúgyermek és 2053 leánygyermek. A népiskolák 1. osztályaiba 877 gyermek, a VII. és Vili. osztályaiba pedig összesen 278 tanuló jár, ezek közűt 154 a fiú-, és 133 a leánygyermek” (Dunántúl, 1932. szeptember 18.)

A „Dunántúl“4 című lap húsz évvel ezelőtt megjelent két cikke akaratlanul ts rávilágít a Horthy rezsim, a Wlcbersbergt „kultúrfölény*“ bűnös iskolapolitikájára. A lapban felvetett „szabadban való tanítás'4 azért vált szükségessé, mert nem állt az akkori Idők. kevésszámú tanulója rendelkezésére sem megfelelő hely, elegendő tanterein. Azóta már az iskolák udvarán, kertjein kívül 12 városi játszó, tér áll az isknlásgyermckek rendelte, zésére, valamennyi a felsr-abadutv* után létesült vagy bővült. 1953-ban 141.390 forintot fordítunk játszóterek létesítésére Pécsett. Ebből az összegből többek között («várvároson kát újabb, júlfelszerelt játszótér. Meszesen egy játszótér és a “Pettyén, valamint a Szabadság-téren egy-egy lubickoló épül gyermekeink, legféltettebb kincseink számára.

Iskoláinkat ebben az iskolai évben több tanuló látogatja, mint eddig bár. mikor. Nem részletezzük Iskolánklnt, a beiratkozott hallgatók számát, csak két jellemző számadatot közlünk, melyek bizonyítják, hogy a népoktatás valójában csak a felszabadulás utas, a népi demokráciában lett népoktatássá. A pécsi általános Iskolák első osztályaiba az 1952/53. iskolai évbe« összesen 1205 tanuló Iratkozott be, a pécsi középiskolák első osztályaiba szeptember másodikat adatok szerint összesen 1328 tanuló jár. összevetve e.sak az elemi Iskolai adatokat: 1952/ 53-ban majd 50 százalékkal több gyermek tanul az általános Iskolák első osztályaiban Pécsett, mint 1932/33- ban.

Megindult a munka

az újonnan berendezett németi iskolában

A Németi délszláv tanítási nyelvű általános iskola szépen kidiszftvo, 34 új vagy alig használt kényelmes ülőhellyel felszerelve várta a tanév kezdetén a diákokat. A kulákok természetesen még a délsziláv iskola megnyitása előtt agitállak: „Lássátok, most elszlávosítanak benneteket, most egyetlen magyar szót sem hallotok!’“ — suttogták arcátlanul a dolgozók fülébe. A szülők, akikhez elért * ku- lákagitáció híre, sorra jöttek érdeklődni az iskoláiba, hogy mi lesz a hallottakból. Természetesen megmutattuk nekik a rendeletet, az óraterveket, hogy lássák: gyermekeik anyanyelvükön kívül a helyes magyar nyelvet is megtanulják.

Azután a rádió küldött dalt * németi délszláv tanítási nyelvi iskolának. Most már hiába agitált » kulák, sorra jönnek már azért a dolgozók, hogy megnézzék ax új berendezést é« örülnek, hogy gyermekeik milyen szép iskolába járnak. „Ég és föld » különbség“ — hajtogatják a szülök — sőt egyik srülő igv adott kifejezést örömének: „No, most újra egy szép érért körte pottyan* a délszláv gyér mekek számára.“

Tudjuk valamennyien, hogy a délszláv iskolát és annak áj berendezését pártunk nemzetiségi politikája és » terv adta. Ezt az ajándékot pedig jobb munkával, több áldozatkészséggel, az ellenség «Ilenl fokozott harccal! akarjuk meghálálni.

Jakobovics Béla tanító

Németi.

TALÁLKOZÁS A KIÁLLÍTÁSON

C

l fry adódott, hogy délelőtti órák*

' ban néztem meg Rákosi e'vtárs harcos életéről szóló nagyszerű kitiltást

Mint megtudtam, munkaidő utá„ egymást érik a látogató csoportot és •cm fogy kj a nézelödök lánca, do •Iben az órában kevesen jártunk a •agy termekben. Egy asszony bévé- Mr.as közben ugrott be pár percre, de már velem együtt vagy fél órá )» jár asztaltól asztalig, kéD‘ői képig, ápróbb gyerekek, is mászkálnak itt, '■lendö csendben. Röviddel utánam *zürke viharkabátban, magas, szőke fiatalember érkcz.ett. poros bakancsai ban óvatosan lépdelt ét nagyon las. san haladt előre.

Fgv dicső, hősies élet tár ült fel •főttünk. Ismert és előttünk eddig ismeretlen képekot új-aglanokat, le- '“«'eket néztünk, nem tehettük ezt m«ghatódá.s, eJogódottság nélkül.

Rákosi elvtárs távirata a Tanács köztársaság mindenhonnan szoronqa tott, de győzedelmes frontjáról. Rákosi rívtárs a KMP első kongresszusa Ide )én Pécsben és újra Itthon. Vádoló •dalok nrról, amikor a börtönben •Inylődö dolgozó nép mellé n legmé iyebb börtönbe igazi vezetőjét, Rákosi elvtársat zárták. Festmény és ké Pék a biró-ági tárgyalásokról, ahonnét kirekesztették a dolgozókat a munkásokat. A vádlottak padján, két fegyveres fegyör közölt Rákosi elv, férs, körülötte sehol ogvitlen hei'sil. fetes arc sincs. Az uralkodó osztály vérblrái, hóhérai, rendörkopói és besúgói fogják gyűrűbe. Így megy végig, addig a pillanatig, amig ■3 Szovjetunió nóhánv évvel a ma- üyar nép fcl^zabaditása előtt kiszabadította börtönéből Rákosi Mátyást Képek a határon, a sorompónál. Vb 'lyongó rendőrtisztek sunyi detektt Állanak meUtlU, de van itt egy

másik fénykép, előtte egy percre elidőzöm. Még lebocsatva áll a sorompó, a szovjet oldalon két tiszt és két civil, a magyar oldalon Rákosi elv- társ mosolyogva könyököl a sorompóra, a háta mögött sovány Ms hon véd. különös, csodálkozó szinte értet-. len tekintettel. Talán évek óta ez az első alkalom, hogy egyszerű, szem látomást munkásembert véletlenül melléje engedtek.

Mert az messziről !át=zfyk a fia’al fiúról, hogv nem más, e.sak rendíoko z.at nélküli ..baka ” Nem rendőr, nőm tiszt, nem csendőr, Valaki a néoból. aki tanúja lett a nagy pillanatnak.

Eszembe villan, merre, lohet ez a fiú? El e még egyáltalán, meoérh“4.- ie o azt, hogy az a fórli aki akkor elment, visszatért és a párt élén új országot teremtett.

Már ezt mutatják a képek, a könyvek, a rajzok és laH«an a végéhez érek a gyönyörű Kiállításnak Amikor kifelé megyek, nem él lom meg, hogy oda ne szólja^ annak a vihar kabátos, magas fiatalembernek aki, olyan csigalassúsággal hala^ előre a vitrinek között.

Halkan válaszok és nem fordítja e: a fejét egy régi üj-ágjap fölül.

Már lépdelek is tovább. amikor hallom ám, hogjy az emberem, akit magamban máj régen traktorosnak könyveltem eg még valamit mond,

— Tessék? — kérdem tö'e.

— Azt mondom, hogv különösen ér deke* eT akKor. ha az ember maga Is szerepel benne.

Indul a terem másik oldalára mellette megyeit. Éppen az élőbb nézegetett képnél áll meg és rámutat a nyápic bakára.

— Ez voltam én tizenkét éve...— hangja bizony elérzékenyül. — Mi lyen bárgyú szemmel néztem akkor a másik oldalra, amikor édesapám ott állt mellettem.

1/ isse hihetetlenül nézek rá.

“ Különös véte'íen, így rábukan. ni arra a bakára. Közelebb hajol a képhez, semmi kétség. 6 az. . Meg férfiasodon, lebarnult azóta, de ö az az ismeretlen katona, akiről mind járt megtudom, hogy ki.

— Úgy emlékszem mintha tegnap lett volna... — folytatja. — Pedig tizenkét éve ‘.orient, 1940 november 2án. Éppen egy hónapra rá szereltem le. addig ott katonáskodtam a hátú ron, Uzsoknál

Ott voltam már akkor, amikor a Szovjetunió visszaadta a 48-as zász ó- kat. „Magyar közlegények““ vették ál azokat, de nem ni:... Ludovikások érkeztek. közlegényruhába bújtak, már csak azért is, hogy mi ne találkozhassunk a szovjet katonákkal, meg azért, nehogy kedvet kapjunk a 48-as zászlóktól valami lúzadozásra.

Az emlékezés kútja mély, vize meglepően tiszta és valóban úgy merit belőle, mintha szmúitig frissen telt volna a kút.

— Volt egy katonánk. Cserháti Miklósnak hívták, aztán egyszer, már a lengyel összeomlás utón, a tábortűznél megkérdezte tőlünk: „Tudjátok-e fiúk, ki a mi ellenségünk?“' llgvpáran tudtuk az igazat, vagy legalább is sejtetjük, de hallgattunk, vöt aztán, aki Így válaszolt: „A vörösök, az oroszok". Cserháti fát dobul a fűzre és dühösen válaszolt: „A fenét! Mindig az urak!"

— Éreztem én ezt már akkor, Menhclyeken, eseládsorsban nőttrm fel.

Itt a jó alkalom, hogy maga magáról is kérdezzem, válaszaiból egy küzdelmes élet útja bontakozik ki.

Adonyi Lstván egykori pécsi segédmunkás fia, Adonyi István. Az apja is segédmunkás volt és vezetője lc-tt a Pács-bajai Tanácsköztársaságnak. Ezért később annyit üldözték, hogy 1925-beu a Szovj.-lunióba szökött, ott Kruszkha került, gyári munkás, majd pirthizotts.igi tag lett lwláláig. Az ifjabb Adoayinak az anyja is meghalt, igv adták menh elvről-mcnhelvre.

Most a Hídépítő Vállalat szekszárdi kirendeltségénél dolgozik, legutóbb Sió-hidat épített, azt befejezték, rövidesen utaznak Málralüredre, ott az üdülő derítőjét építik. A két nagy munka között egy napra átjött Pécsre. Nincsenek itt rokonai, még ismerős utcákban sem nagyon járhat, apró gyérekként kiorttlt el innen, de a szíve mégis idehúzza. Nem is bánta meg. plakátot látott a kiállításról és idejött.

— Már bárom nappal előbb tudtuk, trogy vezető kommunistákat engedünk át a haláron. — révedezik vissza isméi az akkori eseményekre. — Készültséget. riadót rendeltek el. Egy órával Rákosi elvtárs odaérkf zése előtt állottam szolgálatba. Egyszeresük jön nyolc vagy tiz autó és rendőrtisztek közölt már jött is felénk Rákosi meg Vas elvtárs. Rákosi elvtárs mosolyogva köszönt nekünk, katonáknak, a tisztekre rá se néz»!t.

II ét-nyolc percig kellett ott

* * álatok a sorompónál, amia a formaságokat elintézték. Addig Ráko si elvtárs beszélgetett a szovjet emberekkel. Aki ott áll a képen halszélen. az a talarovi pártbizottság titkára volt, háttal * vállas tiszt, egy magyar származású tolmács és jobbszélen a határőrség parancsnoka.

— Amikor felhúzták a sorompót és Rákosi elvtárs átment, rögtön visszafordult és mosolyogva integetett mifelénk, egyszerű katonáknak. Mondta is utána Cserháti, hogy „Meglátjátok, fogunk még róluk hallani."

Adonyi sóhajt, ezzel intézi el a legnehezebb éveket, amikor többszőr sebesült, amikor az urak mindent elkövettek, hogy ne érje meg Rákosi e'vtárs visszatértét, az új világ eljöttét.

jllásodszor a Rigóder dűlőben látta, könnyiezve nézte Rákosi elvtársat, szeretet volna odamenni hozzá, beszélni vele, de úgy érezte, hogy nem mondhatna olyant, ami érdekelné.

Tévedett Adonyi István, mert Rákosi elvtársat bizonyára érdekli, hogy mi lett az cgvkori közlegényből, akit utoljára láthatott a sorompónál. R zo- nvára örülne annak, hogy Adonyi István 12« százalékot teljesít a hídépítésnél és becsületül m gél, sőt szórakozásra, kultúrára is jut neki l'ton van már ahhoz, hogy kommunistává

váljék.

— Eivtársak, tizenkét óra rezzeni fel egv hang lumniinket. — Most zárunk, de kettőkor ismét nyílik a kiállítás. Akkor visszajöhetnek.

— Vissza is jönnék, — mondja Adonyi. — De még egy óra elölt elutazom. Pedig jó lenne, ha csak így képekben, de- továbbra is együtt lenni Rákosi elvtárssal.

A kiállítás egv szerepleje elutazott, Mátrafüredre men', de a többi, névtelen és neves szereplője lltmnrad és ahogy országszerte, úgy Pécseit is tfz és tízezrek tódulnak megnézni őket.

Szántó Tibor