Dunántúli Napló, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1952-09-28 / 228. szám

6 N Ä 1» L O 1952 SZEPTEMBER 2» SCITOVSZKY ÉS A SZABADSÁGHARC „Pap éa nrvaszaág, pap ás árulás, ^ Pap éa minden rossz... egyf“ (P etflíli „A Pecaovtea If]al*oO Néhány érvl tie46tt ha « sétatéren, <n Árnyas Iák alatt jártál, mellbevágón a névtábla a házak frr tétén; JScitovszky-tér.“ Mellbevágott e tábla, hiszen te Is láttad felvonulni minden év március 15 én a gyér me keket, a diákokat, az egyetemi hallgatókat, amint éltetik március idusát, amint ünnepük a horthysta kultúrkör, nványzat, Hómann Bálint miniszter úr őkegyelmessége előírása szerint március 15-ét, a szabadságharc emlékün­nepét. Mellbevágott ez a felírás azért, mert tudtad, hogy ez a két dolog, a Scitovszky nevének megörökítése és a szabadságharc ünneplése nem fér össze. Tudtad, hogy egyik a kettő közül nem őszinte, hamis. De láttad tzt, hogv míg az egyikben nem kételkedhetsz, hiszen a névtábla kézzelfogható valóság, addig a másik nem mássá, mint nagyot pukkanó rakéták és semmitmondó frázisok, szólamok hangoztatásává süllyedt. Igaz, míg Scitovszky nevét viselte a tér, nem is járhattál arra olyan gyakran. Neked, a munkásnak, pa­rasztnak, vagy értelmiségi dolgozónak nem volt időd a hüs fák alatt lopni óraszám a napot, mint azoknak az araknak, akiknek egyáltalán nem szúrt szemet ez az elnevezés. Talán még arra sem volt időd, hogy bőveb. ben átgondold: ki is volt ez a Scitovszky, hogyan érdemelte ki a hercegprímást címet — amilyen címen az urak emlegetik — és hogyan a másikat, a hazaáruló címet — ahogyan a nép nevezte és nevezi. Ki is Tolt hát Scitovszky János pécsi püspök, később Magyarország hercegprímása? ' SrftoTBzfcy János egyike roh a 48­m Idák egyházíejedelmetnek, akik minden erejükkel, minden tevékeny, •egükkel elgáncsolni igyekeztek Kos­suth, Petőfi dicsőséges szabadság-har­cát; Scitovszky János szabadságelle- nes aknamunkája annál is inkább érthető volt, hiszen a római pápa és püspökét, valamint a Habsburg ural­kodók között a legtöbb kérdésben szoros szövetség állt fenn. A Habs­burgok biztosították a főpapság kép. vitetőinek a helyét a kancelláriában, a helytartótanácsban, valamint az országgyűlés alsó- és felsőtáblájában. De nemcsak a politikai hatalmat fétl_ tették a püspökök, élükön Hám Já­nossal és Scitovszky Jánossal, hanem hatalmas, kétmillió hold területű föld­birtokaikat és — a tűzzel-vassal a jobbágyok nyomorával nem törődve behajtott — egyházi tizedeiket is. Igaz, Sdtovszky János egyike volt annak a három egyházfőnek, akik 1848 március 18-án a felsőtáblán meg- 1 szavazták a tized megszüntetéséről szóló törvénycikket, viszont az is igaz, hogy 1949-ben a pápának irt levelében már arról számolt be, hogy a tizedről azért mondtak le, mert „folytonos terrorizmus alatt ál­lottak.'' De Scitovszky 1848 április 2—4—6 á„ a felsőtábla ülésén már hatizben élesen kikelt a vallásszabadságot biz- tositó XX törvénycikk ellen, A törvénycikket „el nem fogad hatom", — mondta, — mivel „ha vallások szabadságát feltesszük... ezáltal a vallásos súrlódásoknak, esetei szaporodni, nem pedig ki­sebbedül fognak." A püspök árnak úgylátszik csak ak­kor volt fontos a vallásszabadság, ha az a római katolikus vallásra szól. ■ Scitovszky volt egyike azoknak, akik Ocskay kassai megyéspüspök in­dítványát támogatták, mikor a válasz­tójogi törvény tárgyalásánál azt kér­ték az egyháztól, hogy a szószékről hirdesse ki a követválasztással kapcso latos határidőket. Scitovszky ekkor arról beszélt, hogy st egyház „függetlenségének ve­szélyeztetése" miatt nem enged­hető meg, hogy a szószékről „po­litikai Izgatás" folyjon. Ugyanakkor az alsópapság soraiban mozgalom indult meg a szabadság- harcos eszméknek támogatására. Ez a ba-npiílat még a szerzetesek között is érezhető voít. Erre mutat a pécsi cisztercitáknak a beadványa: „Legyen Nagyságod e végpillanat- han Igazságos, ne akarja magának tulajdonítani azt, mit Isten és emberek előtt, ha nem ugyanazon arányban, de szinte olyan joggal illet minket, mint Nagyságodat... Csak azt az egyet kívánjak, köve" teljük, hogy midőn, hóin a népek istenének, nincs többé Oroszorszá­gon innen ember, ki a hatalmat korlátlanul birtokolhatná, a zirci apát se kívánjon a felszabadott világ közepette, mintegy kétségbe­esetten ragaszkodni azon jogbl- tóriáshoz, mely felett, hogy mb kép Hél a világ, naponként ta­paszt alhat ja.“ Azonban pusztákba kiáltó »zó volt ez a hang is, mint annyi más. Háimék, Scitovszkyék nem hallották meg eze­ket a hangokat és hozzájárultak ahhoz ellenséges működésűkkel, hogy elkö" vetkezett a világos« fegyverletétel. A nemzet gyászát, a 13 aradi vértann pusztulását, sokezer hő« szabadsághar­cos bebörtönzését újjongva fogadta az egyházi reakció. Különösen kitűnt eb­ben az ujjongásbán és a császári ház előtti hajlon-gásban, s Habsburgok iránti hozsannázásbnn Háim János és Scitovszky pécsi püspök. Hám János a maga részéről 81*00 rénus forintot ajánlott fel a csá­szárt hadsereg számára, Scltovs»- ky pedig ugyancsak nagyobb ösz- szeget ajánlott fel Windisch- gratz-nek, a „törvényes rend hely" reállítása érdekében.“ Eme fényes szolgálataiért Sett az­után Scitovszky Hám János helyett hercegprímás és sohasem habozott, ha a szabadságharcot vérbefojtó csá­szári ház iránti lojalitást kellett ki­fejelnie. Büszkén hangoztatta, hogy 6 volt a nemzeti kormányzat (illeni országos autónómista mozgalom fó­liám yítőjh. Érdemként tüntette fel, hogy vissza tudta tartani a hazafias alsöpapságot a nemzetőrségbe való belépéstől és a fegyverviselést a «zent kánonok ellőni vétségnek minősítette. A császári haderő bevonulásakor 18-19 március 4-én a pécsi székesegyházban ünnepélyes hálaimát mondott, melyet 1849 április 9-én, a novarai győzelem emlékére megismételt. Talán idézzünk a főpásztori levélből, mely a „Reli- gió" című lapban 1819 október 11-én jelent meg: „Nngy.kéri Scitovszky Keresztelő János, Isten, s apostoli szék ke­gyelméből pécsi püspök, sz. István apostoli király jelesrendének kö" zépkereszíes vitéze, kegyesen ki­nevezett esztergomi érsek és Ma­gyarország prímása, a pécsi me­gye világi és szerzetes tisztelendő papjainak üdvet és atyai áldást! (Vvendcz* Sión leánya, pécsi egy­házi Ti pedig, az úrnak szolgál, áldozópapok, a e megyének hívei vigadjatok az úrban, ismételve mondom, vigadjatok" ... Ez mig a nép «Irt: siratta elvesztett szabadságát, a rabságra vetett katoná­kat, a ooha vissza nem térő hősöket, addig meg nem »zflnt a templomok­ban az örömteli Te Deem, Scitovoz- Vyék öröme. Az öröm csak egyszer szünetel, amikor 1849 november 8- án Scitovszky nagy halotti misét celeb rált a bet háború ban elesett császári és királyt katonákért, hős honvé­dőinkért, a császári és királyt kato­nák által legyilkolt véreinkért már nem szólalt meg a keresztényi kegye­let, ö értük Scitovszky egy szót »em -zólt, egy hangot nem ejtett. Ehe­lyett felszólított* a papokat, hogy: „Magok és papságuk nevében ő fölségének a hódolati nyilatko­zatot haladék nélkül megküld­jék; megköszönve azon fejedelmi gondoskodását, hogy a polgár- háború, mely magát az egyházat is végső veszedelemmel fenyegetni látszott, elnyomatására minden áldozatot hozni méltóztatott.“ ö maga is sietett hódolatát kifejez­ni Bécsbem és 1851-ben a Bécsbem járó püspöki bizottság vezetőjeként mély hálájának adott kifejezést az elnyomó kormányzatnak, az önkény­uralomnak és nem átalotta még úgy is császári gazdái talpát nyalni, hogy az egyházból kizáratta és bebőrtönőz- tette a 48-as eszmékkel rokonszenvező papokat. így segített ásni az ogrhá* * sza­badságharc Héjén a nemzet sírját, így ült Scitovszky püspök, majd her­cegprímás a nemzet sírja felelt győ­zelmi tort. És a szabadságnak, füg­getlenségnek erről az ellenségéről te­ret nevezett el a horthysta kormány­zat! 48-as szabadsághősehiknek, Kossuth­nak, Petőfinek elégtétel az, hogy ezek a névtáblák a szeméibe kerültek. (Forrás: Audios Erzsébet „Az egy­házi reakció 1848—49-ben" című könyve.) ____ Fe jlődéstörténeti vándorkiállítás nyílik n természettudományi múzeumban Bármerre járunk és bármerre tektn. tünk a Földön, mindenütt élőlények­kel — növényekkel és ágatokkal — találkozunk. A legmagasabb hegy­csúcsoktól a tengerek mélyéig, a for­ró zivatagoktól a hideg sarkvidéke Írig, a végtelen légtömegektől a féld mélyéig mindenütt különféle élőlé­nyek élnek — mozognak, táplálkoz­nak, növekednek, szaporodnak és pusztulnak. Már a legkisebb gondol­kodó emberkében is felvetődik a ki­váncsi kérdés: honnan származnak ezek az élőlények, mi az, eredetük? Hogyan fejlődtek, míg mai alakjukat elérték? Honnan származik az em­ber? Évszázadok, sőt évezredek óta fog­lalkozik ezekkel a kérdésekkel a tu domány, hogy elfogadható, megérthe tő,, beigazolható feleletet adjon a kérdezőnek. Azonban nemcsak a tu­domány, hanem mindenféle vallás, mindenfajta bölcselet is nagy figyel­met szentelt ezeknek a problémák­nak; Ä kizsákmányoló osztályoknak ér­dekükben állott a valóság meghami=í- tása és a fejlődés el tagadása. De érdé. kében állott az egyházi reakciónak is az igazság eltagadása, nehogy a teremtésről szó’ó mesékben bárki is kételkedni merészeljen s az igazság megismerésével ne talán még lázado- íásra gondoljon a kizsákmányolás, a papok és az urak rendszere ellen. A fejlődő tudomány azonban min­den erőszak dacára egyre több olyan bizonyítékot halmozott fel, mely tel­jesen ellentétben állott a teremtés történetével, a misztikus idealista el. méletekkel. Hiába volt minden üldö­zés, kínzás, máglyahalál és kiközösí­tés, Kopemíkus, Galilei, Glordáno, Bruno, Kepler, Servet, Vesalius, Ká verznvev, Darwin és az igazi tudó­sok hosszú sora megtorpanás nélkül vitték az igazság fényesen lobogó fáklyáját, A társadalom fejlődését hosszabb, vagy rövidebb időre meg lehet ugyan gátolni, de végleg meg­aka dádyovru nem lehet. Darwin 1859- ben megjelent művében bebizonyftot- ’a. hogy az élőlények nem vá'tozat- lanok. A ma élő állatok és növé­nyek r.em éltek mindig a mai formá­jukban. hanem hosszú történelmi fej: lődés során egyszerű felépítésű nö­vényekből, és állatokból alakultak ki. Ma már az élenjáró szovjet tudósok vizsgálatai alapján ismerjük a Föld keletkezésének elméletét, a Főig helyzetét, az élet eredetét, a növény­éi állatvilág kialakulását, az ember származását és fejlődését. Mindezeket a problémákat világo­san szemlélteti, magyarázza és meg­érteti az a 12 tabló, amelyet a Nép­művelési Minisztérium irányításával a Magyar Természettudományi Tár­sulat készített, s amely vándorkiállí­tás formájában ma délelőtt 11 órakor nyílik meg a Janus Pannonius Mú­zeum természettudományi osztályán (Rákóczi-út 64.) A kiállítás megnyitó beszédét dr. Boros István, az Or­szágos Természettudományi Múzeum főigazgatója, a bemutatásra kerülő kérdések kiváló tudósa mondja. A kiállítás szeptember 28 tói októ­ber 10 ig bezárólag minden délelőtt 9—-1-ig és délután 3—7 óráig megte kinthető, A csoportokat képzett elő­adók vezetik. Október 10 e után a kiállttá« meg. indul kőrútjára, hogy mpgyénk va­lamennyi dolgozója megtekinthesse. (dr. Bácskai) A könyvhét mérlege a MESZHART-aknákon Az ünnepi könyvhéten bányászdol­gozóink százainak lett segítőtársa a könyv, A bányakerületek között Ist­ván- és Ferenc-akna végzett az első helyen, ahol 362 könyvet 4904 forint értékben vásároltak dolgozóink. — Vécsújhegyen maga Kárpáti Ferenc párttitkár elvtárs mutatott példát a dolgozóknak. Nagv darab villamos­sági smkkönyvet vásárolt 77 forint értékben. Matakovics Márton három darab szakkönyvet vásárolt, hogy he. lőle is szakmunkás legyen, magasabb bérkategóriába kerülhessen Az újhegyi dolgozók közül sokan megbarátkoztak a könyvhét alatt a könyvekkel, Erről írt levelében Bar. ton József elvtárs, az Erőmű dol­gozója: ,,Szeretem a szépirodalmat, de talán még jobban a műszaki köny­veket, mert ezekből sokat lehet ta­nulni és a tanultakat munkámnál is hasznosíthatom Petőfi-akna dolgozói közül 260an vásároltak könyvet az ünnepi könyv­héten. Legjobban togyott Gergely Mi. hály „£hségtábor‘‘ című könyve. A bámy aigazgat óságon ezer forint érté­kű könyv került a műszaki vezetők és adminisztratív dolgozók kezébe. A MESZHART dolgozói az ünnepi könyvhéten 757 könyvet vásárollak 8800 forint értékben. Hatvan százalék­kal több könyv ez, mint mennyi az 1951 évi könyvnapokon elkelt. GÄRAMSZEGI GYÖRGY tudósító. MarshalSizált kultúra Görögországban Es a falusi „iskola“ OJnols községben, a Grammosz hegység alján van» annyi hősies csata színhelyén, Nincsenek henne padok, némely „vágyó« nos“ gyermek zsámolyt visz magával. A tanítók részére nincs szál és ns** tál, fűtőanyagról sem gondoskodik a dollár-zsolelbán álló mooarchofasiszta görög kormány. Az ősi, klasszikus kultúrával rendelkező görög népei ilyen nyomorúságos sorsra juttatta az amerikai Imperializmus. A MAGYAR GYERMEKEK már or Adás korukban érzik as fiiam, a nép fiiaménak gondoskodáséi, szerető, féltő tekintetét. A ml oródá lukban rldámán, boldogan játszanak a dolgozó szülők gyermeket, eGátá snkról az állam gondoskodik. (A képek u Geister Eta utcai napköziben készültek)

Next

/
Thumbnails
Contents