Dunántúli Napló, 1952. augusztus (9. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-13 / 189. szám

»52 AUGUSZTUS » NAPLÓ « ■ ■ i. PÁRT ÉS PÁR TÉPITÉS « l j tagjelöltekkel erősödik az István-aknai II. számú alapszervezet Ä Politikai Bizottság 1952 április ÍO-i határozata a tag- és tagjelöltfel- véteiij munkával kapcsolatosan a töb­bi között kimondja: „A tag- és tagje­lölttel vétel, a párt egészséges növeke­désének biztosítása párt szervez eleink állandó, rendszeres munkája kell, hogy Jegyen. A pártszervezetek a tagjelölt­felvételt a jövőben ne külön feladat­ként, a folyó párlniunkálól elvonat koztatva, hanem azzal szorosan össze, kapcsolva végezzék és a tagok, tagje­löltek felvétele a pártszervezetek e!A)t 41CÓ feladatok sikeres végrehajtása so­rán, annak eredményeképpen történ jók“. Nagyobb gondot fo di’anak a pártonkíviiliek nevelésére Az Isván-aknai pártbizottság a Po­litikai Bizottság határozata nyomán megvilatla tag- és tagjelölfelvételi munkáját és megállapította: „Erősíte­ni kell pártunkat új tag- és tagjelöl­tekkel. Arra kéül törekedni, hogy a termelésben kitűnt példamutató, be­csületes dolgozókból neveljünk tag­jelölteket.“ Az alapszervezetek vezetőségei azóta nagyobb gondot fordítanak a pártonkivüli becsületes dolgozók nevelésére. Megértették, hogy a tagjelöltség a párttagság előiskolája, ahol a nevelő szerepét elsősorban az alapszervezetek titkárainak, vezetőinek és a pártcso- portbizalmiaknak kell betölteniök. Az litván-aknai 11. szánni alapszervezel- néfl is megjavult a tagjelöltekkel való foglalkozás, A II. számú alapszervezet pártbizal­mija Bufli Lajos elvtárs is munkához látott. A Politikai Bizottság határozata után világosan látta, mi a feladata. A pártcsoportban dolgozott Varga Piros­ka. Már több, mint két éve, becsületes, jó munkát végez, nem mulaszt műsza­kot és mégsem volt tagjelölt. Azért nem, mert senki sem foglalkozott vele kellőképpen. Pedig harcos elvtársnő, •ki szereti az újat és szembeszáll Mokkái, akik a régi, a maradi munka­módszer mellett foglaltak állást. Több­ször látták vitatkozni, különösképpen abban az időben, mikor Valigura elv társ élenjáró módszerét adták át. A szovjet fejtőkalapács használatának az egyik legjobb népszerűsítője Varga elvtársnő volt. „Meddig várnak még, meddig akar­nak a régi módszerrel dolgozni — mondotta Kitli János elvtérs vájárnak — Nézzek meg a verseny táblát, meg. látják, mi a különbség a maguk és a mi munkánk között“. Kitti eCvtárs is ott állt a tábla előtt és olvasta: Má­jus 18—24. között a Tavasz-csapalon. ahol Bufli olvtárs dolgozik, a terv-telje­sítés 148 százalékra emelkedett és a normát 144.4 százalékra teljesítették. Ezután már a Ney-fcjlési csapat tagjai sem sokat várattak magukra, ők is átvelték a Rufli-munkamódszcrt. Rendszeres politikai felvilágosító munkát végeznek Amikor a koreai bélyeg eladására került sor, maga járt elől jó példával. 45 forint értékű bélyeget vásárolt. 550 forinl értékű koreai bélyegei adott el a csapat tagjainak. Ezenkívül még másoknak is eladóit 80 forint érték­ben bélyegeket. Bufli elvtárs, a pártbizalmi megbízta a DISZ szervezet megsegítésével. Varga elvtársnő rövid idő alatt hat bánvásznöt szervezeti a I)ISZ-bc, köz­tük Takács Lajosnál és Parngi Máriát. Jó munkájával bebizonyította, hogy érdemes a tagjelöltségre és kérte felvételét pártunkba. V júliusi taggyűlésen Varga elvtárs­nőt felvették tagjelöltnek. Dé. nem­csak őt vették fel tagjelöltnek, vele együtt lépett a tagjelöltek soraiba Páráéi József elvtárs, aki jól elvégez­te a pártmegbízatásokat és a terme­lésben is jól megállja a helyét Tag­jelölt lett Böriicz János (9) vájár, aki a július hónapban 171 százalékos át­lagteljesítményt érit el. Böiröcz elv- társ is példamutatóan elvégezte a párttól kapott feladatokat Az augusztusi taggyűlésen Hergert Nándor elvtársat vette fel a II. szá tnú alapszervezet párttagsága. A Tavasz-csapat új harcba indult. Alkotmányunk és a bányásznap mé' tó megünneplésére vállalták a csapat tagjai, hogy a felemelt tervet ISO százalékra teljesítik. Ebben a harc­ban új tagjelöltek születnek majd. Ezek közé tartozik Kovács György, aki 130—Í40 százalékot teljesít a nagyteljesítményű szovjet géppel. A jó politika! felvilágosító munka következtében a csillések is válla­lást tettek alkotmányunk ünne­pére. Vállalták, hogy « kitermelt szenet fennakadás nélkül elszállítják és a paiaszúzalékot a megengedett két százalék alá szorítják azáltal, hogy a palát nem keverik a szén közé a szál­lítás alkalmával. A csapat tagjai között rendszeres politikai felvlágp- sító munka folyik. Bufli elvtárs újabb és újabb párlmegbizatásokkal látja el a tagjelölteket és a párttagokat, de foglalkozik a pártonkívüliek nevelésével is. A II. számú ulapszervezet kommunistái nem választják külön a tag- és tag­jelöltekkel való foglalkozást a púrt- pítés többi munkájától, hanem becsületes pártonkivüli dolgozókkal erősítik győzelmeink szervezőjét, a pártot. Meg/avult a versenynyilvánosság a t Porcelángyárban Már többször foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy a pécsi Porcelángyár­ban nem kielégítő a versenyértékelés. Amióta megválasztották az új szak- szervezeti vezetőket, megjavult a hely­zet u verseiül yilvánosság terén. Úgy segíti a szakszervezet a fizikai dolgo­zók augusztus húszadikára indított munkaversenyét, hogy a kaimnál fel­állított versenytáblán a dolgozók fel­ajánlásának ismertetése melleit egy­ben a vállalások telje-kieséről is le­számolnak. „Magyarország nem t>csz részt az idei olimpiászon. Budapest, január 5. (MTI) A kormány ma miniszter- tanácsot tartott, amelyen a folyó ügyek letúrgyalása után az 1932. éoi losangelesi olimpiásszal foglalkoztak, illéloe a magyar versenyzőknek azon való részvételével. A kormány bár- bennyire tudatában van annak, hogy a magyar sport újabb jó eredményei­vel ismét világraszóló sikereket köny. vethetne el, j a távolmaradás világ­viszonylatban is számottevő hiányt jelent, mégis a súlyos gazdasági hely. zetre való tekintettel Magyarország nem vesz részt az idei olimpiászon". (Dunántúl 1932. január 6.) Az urak Magyarországa nem talált rá módot, hogy a magyar színek az állam tértiére képviseltessék magukat a losangelesi olimpiászon. A súlyos gazdasági helyzetre hivatkoztak ak­kor, amikor a palotákban s az úri villákban egymást érték a bankettek, díszebédek, társasvacsorák, és a gró­fok, bankárok külföldön szórták a magyar dolgozók verejtékének árát. Hogy mi a helyzet ma. ahhoz nem kell kommentár. Minden szónál szebben beszél az a 16 bajnokság, melyei spor­tolóink Helsinkiből hazahoztak. Azon­ban vannak még ma is olyan országok, amelyek a „gazdasági válságra való tekintettel“ nem támogatták sporto­lóik olimpiai szereplését. Éppen az el­múlt belekben adott bírt a Népsport arról, hogy az Amerikai Egyesült Ál­lamok kormánya nem biziosítolta a versenyzők utazásának és finnországi tartózkodásának költségeit. A Nép­sport megír!a azt is, hogy az ameri­kai sportolók „villa mtarhálást“ ren­deztek és Bin,g Crosbi filmszínészt is felkérték: segítsen ..összeénekelni“ a szükséges pénzl. „Növekedett az öngyilkosságok és a politikai bűncselekmények száma, iz öngyilkossúgok száma egyenes arányban nő a teljes leszegényedés. sel és a fokozódó munkanélküliség­gel. De növekedést mutat a politikai bűncselekmények statisztikája is. 1930-ban 101, 193t-ben pedig 121 iz­gatást és kommunista ügyet jelentet­lek az ügyészségnek'', (Dunántúl 1932. január 10.) Az elnyomás és terror, a fékleien kizsákmányolásból eredő nyomor el­len elsősorban a kommunisták emelték fel. bátor szavukat. Ezt mondja eC —• akaratlanul is — a „Dunántúl száraz ■bűnügyi statisztikája. De elmondja a statisztika azt is. hogy évrői-évre több embert hajszolt a halálba a tőkések irgalmatlan profitba jhászása, kapzsi­sága. Ezt a világot űzte el végleg1 ha­zánk földjéről a felszabadító Szovjet hadsereg 1945-ben. A mi földünkre vissza nem térhet a munkanélküliség, a kizsákmányolás réme. A Magvak Népköztársaság Alkotmánya 45. pa- ragjafusában leszögezi: „A Magyar Népköztársaság biztosítja polgárai szá­mára a munkához való jogot és a vég­zett munka mennyiségének és minősé­gének megfelelő díjazását“. * „A mai szegénységben a tanítóság helyzetén se lehet segíteni". » .. .Nem sorolja fel a tanítóság sérelmeit, me­lyeket a miniszter bizonyára úgy is ismer, csak azt kéri, hogy a válság miatt elrendelt fizetés- és nyugdíjle- vonások ne tartsanak tovább ez év július havánál, ameddig azt a kor- mány előre jelezte és hogy sürgős segítséget kapjanak az államtól azok a nem állami tanítók, akiket az iskolafenntartójuk, a gazdasági válság miatt már nem képes fizet­ni... A miniszter válaszában... hangsúlyozta ... hogy a, tanítóság érdemes minden támogatásra. De nehogy szavaiból bármilyen irány, ban teljesíthetetlen reménységek ke­letkezhessenek magyaros nyíltsággal meg kell mondani, hogy az ország mai szegénységében a tanítóság hely, zétén se lehet könnyíteni". (Dunán, túl 1932. január 14.j A ..nemzet napszámosaiból“ megbe­csült, jólfizetett pedagógusok váltak népi demokráciánkban. Mi nem c-sak beszélünk arról, hogy a „tanítóság érdemes minden támogatásra“, mint azt Kandiát kultuszminiszter tette 1932-ben. hanem tevőlegesen támogat, juk pedagógusainkat. A pedagógusok fizetését I950-b«n és 1951-ben rendez, te a kormány. Egy általános iskolai tanító kezdőfizetése 786 forint. Ezer­ben először tüntettek ki Pécsett és Ba­ranyában három pedagógust a kiváló címmel és az ezzel járó 3000 forint jutalommal. Ezen kívül a Pedagógus Napon további 280 nevelőt jutalmazott meg államunk 200-tól 1000 forintig terjedő jutalommal. A hogy megoldhatatlan talány, mi volt előbb: a tyuk vagy a tojás, éppe„ úgy hiáb0 törik a tejü­ket. á máriakéméndi lakosok, mi volt előbb: a faluszéli kegytemplom, vagy mellette a csárda. Egy azonban bízó nyos: a kettő valahogyan összeíűgg. aniz mindkettő a multszázadbeli cso­dának köszönhető. Vannak ugyan olyanok is Kémén­yen, akik azt mondják, hogy éppen lorditottja a helyzet: a kocsmának köszönhető a csoda és a kegytemplom — (tehát ezek csak kósza beszédek! Hiszen ki is emlékezne már arra, mi történt ezelőtt nemtudomhény évvel. A legöregebb szülék is már csak úgy emlékeznek hogy egy bolondos hbapásztorlánykának megjeleni a •tüzmária képe és a csoda helyén, a régi temetöben megépült a temp lom, a hívek pedig szorgalniasan lá­togatják azóta is. De nemcsak a templomot látogat­ják. Igen forgalmas tett a ,,csoda'' óta n csárda te és a kegytemplom met letf lakozó barátoknak kezdett göm- bötyödni a képük, hasuk. Jól jött ez a kis „csoda" hát mindenképpen és nem győzte áldani — magát az a furfangos barát, aki az egészet kita­lálta. Mert ugyan ki hinné el ma akár- melyik kéméndi kislánynak hogy megjelent neki a madonna? Persze, hogy senki! De ha már a pap is mondja, akkor hamarosan valószínű lesz a 'mese, az évek szépítő távol­ságán túl pedig már egyenesen igaz, •ő< bizonyos, megdönthetetlen valóság Márpedig annakidején váltig han- itozlatták a barátok: „Csoda történt! ÜQqy csoda történt!-' A csárdás se hallgatón. Tudta, hogy neki a haran Hozónak és a bábosnak csak előnye szArmazhatik egy apróka csodából is. Iffy hát ő is szívvel lélekkel kintijá­vá lett a csodának. Hát azért kérdés Mária kéménden, mi volt előbb: a csárda vagy a kegy templom és ezért liigg össze olyan *zorosan ennek a két épületnek a sorsa. A csodák azonban nem járnak egyedül. Ha a tizenkilencedik század, ban jutott egy csoda Kéméndnek, úgy Wlk, hogy jusson egy a huszadik század derekára is. Nézzük csak, hn. !tyan történt a második máriakémén di csoda, amikor nem a szüzmárUi jelent meg váratlanul, hanem a falu KÉT „CSODA" MAR esperesplébáaosa. maga Fröschl Gás pár úr M áriakéménd — termelöszövetke zeti község. Sok minden mutatja ezt a falun kívül de belül is. Kinn a határban g nagy. megszakítatlan láb Iák jelzik: itt nagyüzemi gazdálkodás J folyik, a tahiban pedig a földműves- "szövetkezeti bolt forgalma, a tanács, ház előtti versenytábla, a megváltó zott élet bizonyítja: íejlődik, gyara­podik a község. A lüldművesszövelkezeti bolt: 1949 júliusában 44.000 forint forgalom. 1952 júliusában pedig 98.000 forinl forgalom mutatja a nagy. hosszú számoszlopoklral teleirt könyvekben az életszínvonal emelkedését. Az áru­készlet 1949 ben 30 000, ma 300.000 lorintot képvisel. Az elmúlt év szep­temberében a könyvnapon 1600 to­rint értékű könyv fogyott és ebben a hónapban rádiót vett Légrádi Fe­renc a Rákóczi termelőszövetkezet tagja. Arám a rádiói A_ rádiók száma is mutalja mekkorát ' fejlődött ez a falu. Ha az ember sorraveszi, kiderül, hogy szinte minden házban szól egy Idsehb-nagyohb készülék. Dömötörök mellett rádió szól Mogyorósi Jáno- séknál, Nagyéknál, Billeg Istvánékuál, Mogyorósi Károlynál. Koszlolónyiék női. Tamáséknál Vajdáéknál, kifogy az ember ujja. ha tovább akarja szá­molni ... A postán azonban pontosan megmondják, hogy a kis tahinak 74 rádióctőfizetöje van. Az. egyik új előfizető Szabó Vince bácsi az idén szánta rá magát vásár_ lásra, amikor már a saját, bőrén ta­pasztalta, hogy jobb a hármas típusú csoport, mint az egyes. így hát nem esett nehezére 1500 forintos szupert, egy öltöny ruhát, egy másít, öltönyre való jó anyagot vásárolni egyszerre. A tahi gazdagságát,. jómódját mu­tatja a tanácsház előtti verscnytábla is. amelv büszkén hirdeti, hogy a község szövetkezetei teljesítették már gabormbeadási kötelességüket. Tctmé- stetcsm a beadás, a leadott gabona sem rzrgényitl a községet Hiszen ép pen a töldmüvesszövetkeiet növekvő torgaima. bőséges árié hálása mutat ja, hogy a jó beadásból elsősorban a község dolgozóinak van hasznuk. A löldmüvesszövetkeietj bolt mel­lett jobbfelé egy kis keresztutca nyí­lik a máriakéméndi főutcáiból. Pisze orrú. szőkehajú, halkbcszédű fiatal asszonyka és még piszébb, piros sza­laggal bekötött varkocsú kislány la kik. a poros kis utcácska egyik há­zában. A télikonyhában újf zöldre- lakkozolt konyhaszekrény mutatja, hogy a fiatalasszony lérje szépen ke rés Sztnlinváróshan. a kislány rákon. cátlansága pedig arra mulat, hogy ritkán jön haza az édesapja, aki né­ha igazi, néha pedig tréfás haraggal intené a jóra. Az új konyhaszekrényen érdek'S boroskészlet áll. Négy fényes, barna színű fajansz borospohár fölött egy kövér szerzetes terpeszkedik és meg­elégedetten dugja tenyerét reverendá, jóba, domborodó pocakja fölé. Ha a barát fejét kicsavarja az ember, akkor látja hogv tulajdonképpen bo ros fiaskóval kerüli össze, amelyet a háziak még nászajándékba kaptak. Kedvelik ezt a készletet a házban. A Mmdszenty-per idején Mindszenty- nak nevezték ki a kislány egyenes kívánságára, mostanában pedig (főleg ha tele van borral). Fröschl Gáspárhoz hasonlítják. Ugyanis a dercsedöiejií esperesplébános is csak akkor érzi magát jól, ha legalább annyi bor zötyög'a bendöjében, mint amennyi a boroskészlet szerzetesének a basá­ban. Ebben a kis utcában, ennek a kis háznak a konyhájában történt a második máriakéméndi csoda, amely­ről már hetek óta beszél az egész, la, iu. A csoda a következőképen kéz dödött: Jónéhány héttel ezelőtt egv rekke nő meleg nyári napon Fröschl Gás­pár plébános úr civilbeöltözve, a me légtől és az izgalomtól pulykavörö­sen tolta b'e kerékpárját a kis ház keskeny udvarára. % — Savót szerelnék vásárolni —, ha volna —, fordult tütighúzódó száj, jal. szem érme lesen pislogva a ház asszonyához — Az nincs, ha kell a plébános úr nak, vegyen a szövetkezetből — léiéit a liatalasszony és már fordult volna, hogy végezze a munkáját, de a pap megakadályozta. — Hál nem látja, mennyit szenve drk maga miatt? Se éjjelem, se nap palom... — suttogta szenvedélyesen ég most már a szemermetes pislogást is elhagyta. Annál nagyobb volt nz elkeseredése hogy a nagy meleg és a forró szavak ellenére sem lágyult meg a fiatalasszony szíve és ő dolga végezetlenül takarodhatott haza Azután néhányszor még kísérlete­zett az esperes úr. Egyszer az abla kon kopogott, máskor kacsintgatni próbált, vagy éppen a száját csücsö­rítette. mindez azonban hatástalan maradt. Éppen úgy hatástalan, mint a multszázadbeli kocsmárosnak abbeli igyekezete, hogy feljavítsa a bolt forgalmát. lgy hát Fröschl Gáspár is ugyanar ra az elhatározásra jutott, amire a multszázadbeli csárdás: Itt már csak a csoda segíthet! Es nemsokára rá az esperes-plébá­nos csodálatos körülmények között ,,meg jelent' q kis ház kicsiny hony hójában. Délután tél négy lehetett. mikor Fröschl Gáspár óvatosan besurrant a házba. A kisajtó ugyan zárva volt, — hiszen mikor a liatalasszony és a kislány elmentek a boltba, nem telel­tették e> azt becsukni, de könnyű volt kioldozni a kaput fogó drótot és így bejutni Még szerencse, hogy visszá­jára is leheteti alkalmazni a lcözmon. dúst éspedig úgv. hogy minden kis­kapu mellett van egy nagykapu. A pap azonba,, mégsem nézeti jól körül. Csoltján Istvánná látta, amint besiindörög a kapun. Persze akkor még nem sejtette, hogyha plébános ár éppen csodát készít. Közben elmúlt egy kis idő, a fia­talasszony hazatért, meguzsonnáztat ta a kislányt és., ekkor elérkezett a csoda pillanata. A kamra kilincse fosson lenyomódott, az ajtó kinyílott és megjelent teljes életnagyságban Fröschl Gáspár plébános úr, Maria- kémény erkölcsének szigorú őre. Minden bizonnyal éppen kinyilatkoz­tatásra készült, de a liatalasszony — akinél: úgylátszik kevés érzéke van a csodák iránt —. megakadályozta benne. — Takarodjék ki! Tessék elhagyni a lakást! — kiáltotta az asszonyka, majd kiszaladt az udvarra, kitárta a kaput és onnan kiabálta: — Menjen már, mert rendőrt hí­vok! Ekkor jött hazaleié Csőitjármi a löldművesszövethezetböl és látta, amint a pap. mint a megvert kutya, oldalog el. Hallotta azt is, amit a Ifiatalasszony a „lelkiatya' után szórt j De hallották és látták az esetet mú I sok is, így nem csoda, ha másnap már a „csodáról“ beszélgetlek az ara. tok is. Görög. Mihály cigarettaszü netben alaposan kifakadt: — Vizei prédikálnak és bort isz­nak! Hirdeti a jóerkölcsöt, közben meg a fiatal menyecskék kamrájá­ban bujkál. ■. Az asszonyok különösen felhábo­rodtak. Hát hogyne! Ilyen ember akar ja hittanra oktatni az ő lányaikatI Még szerencse, hogy senki sem Írat­ta hittanra a gyerekét a faluból. De hogy Csolljánné miket mondott az esperesre, az aztán már igazán ... an nak aiég a legenyhébbjét sem lehet leírni. Hiszen ő a saját szemével lát­ta, hogyan akart Fröschl Gáspár rá­törni a fiatalasszonyra, kihasználva azt, hogy férje háztól távol van. Persze voltak olyanok is akik vé. delmükbe vették a papot, az új cso­dát. Elsősorban Kómán Emil káplán és a kutálcok kezdtek agitálni. — Mindenről az asszonyok tehet, nek. Ha a fiatalasszony nem hívogat ja. bizonyára nem merészkedett vol­na házába az esperes úr!... A káplán szavának azonban nem sok hitelt adnak a faluban. Ö volt az. aki száraz kenyérrel ment ki aratni, azután Monyoródon azt pré­dikálta: ..Milyen nehéz az isten szol. górnak helyzete . ■. Száraz kenyéren kénytelenek a. papok — ló magam is — aratni! ■ Arról nem beszélt természetesen, hogy a száraz kevvé ren való aratás után otthon alaposan bevacsorázott abból a három diszrtó. ból, melyet a parókián ebhen (>z év­ben vágtak! Nyilvánvaló ha a fiatalasszony csalogatja a papot, akkor nem csap lármát, tnem kiállozik segítségért, ha a hívott fél meg is jelenik a légyot­ton. De Fröschl Gáspár mentegeted- zése is maga elicn bizonyít­Ha t'0,i isten az égben, akkor tudja, milyen ártatlan vagyok ... Még csak meg sem csókoltam a, Ti»?. szonyt... Ezek szerint a második mariaké néndi csoda nein sikerült Sőt. most n második után egyre kevesebben hisznek már az elsőben is • GARAMI IAS7.M'

Next

/
Thumbnails
Contents