Dunántúli Napló, 1952. augusztus (9. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-31 / 204. szám

2 NAPLÓ £952 AUGUSZTUS SÍ PÁR T ÉS PÁR TÉPI TÉ S « Együtt erősödik a pártszervezettel a rózsafai tszcs Termelőszövetkezeti mozgalmunk fejlődése a gabonafélék betakarítása óta ismét meggyorsult. A jó szövet­kezeti terméseredmények hatására már igen sok dolgozó paraszt család­ban megérlelődött az az elhatározás: nem vesztegetik az időt, az ősszel már szövetkezeti földön végzik síántást-vetést. A szigetvári járásban két hét alatt 550 új belépő voit a szö­vetkezetbe. A szigetvári járás Ró­zsafa községében is négy nap alatt az egész község a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett. ' A szép eredmény nemcsak annak köszönhető, hogy a termésátlaguk a kedvezőtlen időjárás ellenére is felül­múlja az egyéniekét, hanem annak is, hogy a csoport nagy ütemben fej. Ioszti állatállományát, új épületeket épít és jó jövedelmet biztosít tagjai nak. Ezek az eredmények természete, sen nem születtek meg maguktól. A f>ártszervezet és a népnevelők szívós felvilágosító munkát végeztek. Jól használták fel agitációjukban a cső. port eredményeit, saját példájukon keresztül igyekeztek a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit megmagyarázni a dolgozó parasztoknak. Lovász elvtérs az üzemi pártszervezet titká­ra 1952 márciusban lépett a csoportba. Belépésekkor 12 gazdatársát is bevit­te magával. „Megmutatjuk — mond­ta 'Lovász elvtárs, — hogy lehet jól gazdálkodni és lesznek is eredmé­nyek“. Mőször a vezetésen javítottak. Munkatervet készítettek, újjászervez­ték a brigádokat. így tették tervsze­rűvé a munkát. Ment is a munka. Az uralást is sokkal előbb befejezték, mirit az egyéniek és sok munkaerőt takarítottak meg a három aratógép segítségével. Termésátlaguk három­négy mázsával több lett az egyéniek­nél. Ezt figyelte meg a falu döntő többsége, köztük a középparasz­tok is. Amikor Lovász elvtárs belépett a csoportba, még azt mondták: „Te sem csinálsz egyebet, mint a többiek — majd meglátjuk, milyen eredmé­nyek lesznek". Most ixsdig van mit nézni az egyénileg dolgozó középpa- íasztoknak. Van 21 anyakocájuk, sa­ját villamos fűrésztelepük, új istálló­juk, de emellett a csoport tagjainak is sokkal több jut szórakozásra és ruházkodásra. Merk András a csoport elnöke fej adagján kívül 10 mázsa búzát és más természetlxeni juttatást is kapott. Pötteiuli Istvánná jövedelméből fiá­nak és lányának kerékpárt, esőkabá tot és más olyan ruhaneműt vásárolt, amire míg egyénileg dolgozott, soha nem jutott Lovász elvtárs a pártszervezet tit­kára egy hónappal ezelőtt maga mel­lé vett három becsületes középpa rasztot és így ment el a faluba házi agitációt végezni. Lovász elvtárs el­mondta, Nagy Dezsőnek: „Egész né. pünknek érdeke ez, nekünk pedig egyéni érdekünk is, meri a szövetké­zen gazdaságok többet termelnék, több élelmet, nyersanyagot adnak az országnak, nagyobb jövedelmet biz­tosítanak a dolgozó parasztoknak mint az egyéni gazdaságok De Lovász elvtárs emlékezteti a közéDparasziokat a múltbeli életükre Is. Elmondta: +A múltban egy évig fu­varoztam az akkori Hangya-boltnak, míg egy kerékpárt tudtam venni. Most pedig motorkerékpárom van. Pöttendiné pedig egy esztendőbe ket­tőt vett. De nem égy középparaszl van Rózsafán is, akinek elárverez­ték a földjét, mert nem tudta fizetni adóját". Az egyénileg dolgozó parasztok azt is mondták: „sokkal többet kell a csoportba dolgozni". Lovász elvtárs megmagyarázta Nemes Papp János­nak, Balog Kálmánnak hogy ő sok­kal többet dolgozott, míg egvéni volt. A csoportban az aratás ideje alatt mindig a gépen ült és irányította, míg Nemes Papp János Balog Kál­mán és a többi középparasztok reg geltől-estig húzták a kaszát. „Nem cserélnék egy egyénileg dolgozóval sem". Az agitációnak eredménye már az első nap mogmutatkozott: hat dolgo­zd paraszt írta alá a belépési nyilat, kozatot. Másnap tovább folytatták az agitációt a párttitkár elvtárs irányí­tásával. Most már úgy szervezték meg, hogy az új belépők is mentek agitálni. Ment Nagy Dezső, Nemes Papp és Balog Kálmán középparaszt is. Az agitáció nyomán megértették a község dolgozói, hogy a felemelke­dés, magasabb életszínvonal csak a nagyüzemi gazdálkodással lehetséges. Így sikerült Rózsafán azt elérni, hogy az egész falu a nagyüzemi gaz­dálkodás útjára lépjen. Ezzel azonban nem fejezte be a munkáját Lovász elvtárs, a pártszer. vezet titkára. További feladatának tekinti a gyengén működő pártszer­vezet megerősítését. Eddig kilenc tag­ja volt a pártszervezetnek, de ebből is naiv része alkalmazott. Most már foglalkozik az új belépőkkel, a be­csületes középparasztokkal. Vannak olyanok, mint Bürge Sándorné, aki munkát kért a pártszervezettől, mert ő is szeretne a párt tag jel öl tje lenni, vagy Magda Jánosné, aki egy hónap óta népnevelőmunkából jól kivette részét. De ott vannak Gulyás István, Csábráki Pál dolgozó parasztok, akik a felszabadulás óta már sok esetben megmutatták szeretetüket a párt iránt úgy is, hogy elsők voltak a beadásban, hogy helyesen alkal­mazták az új agirétechnikai eljáráso­kat. Egyikük oklevéllel, míg a má­sik éremmel lett kitüntetve. Most a szövetkezetben megmutatják ezek a dolgozó parasz­tok, hogy kell sokkal jobbat és töb­bet termelni, hogy kell Rózsafán olyan szocialista községet kialakíta­ni, mint Tengelicen. Ez megvalósít­ható ha erős. harcos pártszervezetet kovácsolnak ki. amely motorja lesz Rózsafán a szocializmus építésének. Na nyílik meg a „Rákosi elvtárs harcos élete,<-cimű kiállítás a volt Tiszti Klubban, a Molotov- és Zetkin Klára-utca sarkán lévő nagy épületben- A megnyitó beszédet Moór József elvtárs, a városi pártbizottság titkára mondja délelőtt 10 órakor megyénk gyárai­nak, üzemeinek és mezőgazdasági dolgozóinak megjelenő képviselői előtt. Az ízlésesen megrendezett komoly dokumentációs anyagot tartalmazó kiállítás iránt máris nagy az érdeklődés. A kisebb- nagyobb tömegekben érkező dolgozók inellett több üzemünk dolgo­zói csoportosan tekintik meg a Rákosi elvtárs harcos életét _ híven tükröző kiállítást. Az ,,élüzem" címet nyert Pécsi Porcelángyár dolgozói például hétfőn, a délutáni műszak után mintegy 300 főt számláló csoportban közösen fogják megtekinteni az igen értékes kiállítást A nagyszerű kezdeményezést többi üzemeink dolgozói is kövessék, hogy ők is erőt tudjanak meríteni népünk nagy vezé- rénck életéből« A kiállítást délelőtt 9—12-ig és délután 2—9 óráig lehet megte­kinteni minden nap, díjtalanu. A kiállítást október 20-án zárják majd be, hogy ezután máshol is bemutathassák országunk többi részein. EPITOK napja Már szántja a traktor as áionan alakult nagypeterdi tszcs földjeit y sérti János nagypeterdt dolgozó parasztot, mindenki régóta ismeri 'J a községben. Hogyne ismernék, amikor ő a falu legtekintélye- Sebb embere rosszat mondani rá egy becsületes dolgozó paraszt sem tud. Az állam iránti kötelességét minden évben becsülettel teljesítette, — idén sem marad adósa az államnak. A munkában mindig eISjárt, példát mutatott a községbelieknek és követték, mert ha Zseni Jánost kö­vették még soha nem vesztettek. Éppen ezért ezelőtt néhány héttel ot küldték el a tengelici lermelőszövet kezet be, hocjy saját szemével győződjön meg, mi-yen ott az élet, olyan jó e az a tszcsj mint ahogy beszélik szerte a megyében. Két napig tartózkodtak Tengelicen, mindent alaposan meg­nézett Zseni János. A . látogatási idő letelt, hazafelé indultak. Zseni János boldogan ug­rott le a lépcsőről mikor Nagypeter- (Jen lefékezett a vonat. Ekkor azt mondta a járási pártbizottság titkára: —• Úgy mondjon el mindent Zseni elv társ, ahogy ott a valóságban látta. ÉS Zseni János el is mondta. Hétfőn mindjárt 13 becsületes példamutató dolgozó parasztot hívott össze és el­mondta a látottakat. Ezek között volt Sár József felső, Zsigmond József, Sár József temP’onú és még tíz o'yan dogozó paraszt, akik Vgnéldamuta. tóbban végezték munkájukat. Zseni János mindjárt itt elsőnek írta a'á a belépési nyilatkozatot, utána Nagy látván ezt mondta: — Hát akkor második pedig én t*sz*kl —és ö is kitöltötte a belépési nyilatkozatot. Ezen az estén nyolcán téptek a nagyüzemi gazdálkodás út­jára. Másnap befutotta a hír a községet hogv 13 dolgozó paraszt e’ött tartott beszámolót Zseni János. Voit is iz­galom a községben. Többen az utcán szólították meg Zseni Jánost, volt aki a lakására ment el és ott érdeklődött a látottak felől. Nagy Sándor este ment Zseni­hez beszélgetni, őt is érdekelte a cso­portalakítás. — Mondj már valamit nekem is, mit láttál Tengelicen? — kérlelte Zseni Jánost. — Sokat, nagyon sokat tudnék mondani! De hol kezdjem? Mi érdéAk legjobban? __ Én úgy gondoltam, hogyha be­lépek, akkor kocsis teszek — felelte Nagy Sándor. — Hatvankét éves vá­gyói;. nem bírom már a nehéz mun­kát. de a lovakat elhajtom úgy mint bárki. Ezért inkább az állatállomány ról és a kocsisok munkájáról sze­retném ha beszélnél! — V an nekik 32 darab ló. ezen­kívül hét versenyló, ami Pesten van. De a kocsisok ott nem etetik, nem tisztítják a lovakat. Erre külön em­ber van beállítva. A kocsisok csak befognak és mennek dolgozni!... — Es milyen a fizetésük? — teszt fel a kérdést Nagy bácsi. — ök is úgy munkaegységre dől goznak. mint a lobbi tagok! Ev végén megkapják a rendes részesedést. Lea. több munkaegysége a kocsisoknak van mert azok minden nap . .. — No jó, várj csak — sízakítia félbe a szót Nagy Sándor. — Én még nem is láttam ám, mi az a munkaegység? Azt sem tudom, meny_ nyit kel; egy munkaegységért dolgoz ni. Ugv csapnak be. ahogv akarnakI — Becsapás? . .. Arról szó sem le­het. Mit gondol miért van a munka­egység könyv? Abban van megálla­pítva, hogy mennvi munkát kell el végezni egy munlraegvségért... Azt maga is meg tudja nézni! — És csak annak a 13 családnak lehet beléml, ha alakul egy tszcs, akit összehívtatok ? — Nem —. felelte Zseni János. — Minden becsületes dolgozó paraszt beléphet.. Különben én már be­léptem nyolc társammal! — Hát ha neked jó. nekem is jó tesz — mondta Nagy bácsi és kitöltötte a belépési nyilat ko/atot, utána pedig még egyet kért amit fe. ;eségének vitt haza. Reggel pedig alá írva hozta vissza mindkét be­lépési nyilatkozatot. De nem mindenki beszélt ígv nem ment sámán a csoportalakítás. Voltak olyanok, akik azt mondták: „Csak törjétek ki a nyakatokat, én bizony be nem lének!" Ez azt bizo­nyítja, hogy az elíenség sem ült tét­lenül, mindent elkövetett, hogy visz- szatartsa a dolgozókat az új úttól. Kumcz Dezső aki a múltban bíró és leventeoktató volt a községben, azt beszélte székében hosszában, hogy ő ugyan nem dolgozik akármilyen em­berekkel, alakítsanak egy harmadik termelőcsoDortot. Ez valóságos zavart keltett a tahiban. Etgyik dolgozó pa­raszt a meglévő csoportba akart lép­ni, másik új esopoTtot akart alakí­tani, ő pedig még egy harmadik cso­port alakításával zavarta a fejlesz­tést. Még azt is mondták: „Le lett fizetve, hogy csoportot alakítson." A7 alakulógyűlésen dőlt ed a vita, ahol Zseni János az egész falu előtt megtartotta a beszámolót. Jobban asszonyok voltak ezen a gyűlésen. Legjobban az aratás érdekelte őket, — hogyan végezték a tengeliciek, mert bizony ne.m könnyű dolog nyá­ron abban a forróságban egész rtaP a markot szedni. Erről beszélt hát elő­ször Zseni János. Nem Is beszámoló volt ez, inkább olyan családi beszélgetés problémák megvitatása, mert ahogy pár szót beszélt, mindig beleszóltak az asszo. nyok. — ök komháirmal és aratógéppel végezték az aratást — kezdte Zseni János. — Kombájn? — szólt közbe Kaliló Józsefné. — Nem jó az... Sok sze met széjjelszór! — Ne higyjék el — mondta Zseni. — Egyáltalán nem is szórhat e! sze­met, hisz olyan burkolata van annak, hogv ha a kalászból ki is pereg a szem. nem tud a tarlóra hullaniI — Sokáig vitatkoztak míg végül is amelilett állt ki mindenki: „Bizony mégis sok fáradtságtól menti meg a dolgozókat a gép. — Megnéztük a tehenészetet is. Dél volt. éppen leitek, amikor odaér tünk. Itt láttam először lejőgépet. Be­vezették a háromszori fejőst és nem kell fáradozni az asszonyoknak, gyor­san elvégzi a gép a fejésl, csak irá­nyítani kelt. Az istálló átlagukat ez­zel 12 és lét literre emelték — ma­gvarázta Zseni János. — Itt ebben a könyvben le van fényképezve a gép tehénfejés közben. Ha nem hisznek meg van a lehetőség, rá, hogy más is elmenjen és saját szemével győződjön meg róla. A kételyek lassan elosztottak, — nem Zseni János szavait nem hitték el, hanem közelebb akartak kerülni a valós-ágihoz, úgy gondolták: sokkal jobb igy. ha megvitatják A beszámoló után AZ ÉPÍTŐK NAPJÁNAK CÉLJA, hogy kifejezze dolgozóink fokozot­tabb megbecsülését az építőipar munkásai iránt, felhívja dolgozó né­pünk figyelmét az építőuiunka fon­tosságára, hogy a dolgozókat továb­bi jó munkára serkentse. A pártnak és az államnak a dol­gozók iránt érzett őszinte megbecsü­lése a legkülönbözőbb formában nyilvánul meg az építő dolgozók iránt. „Nincs nagyobb ajándék meg lrecsülés és megtiszteltetés annál, hogy a Szovjetunióban, mint ösz- tödníjas tanulhatok az egyetemen", — mondta Czukor Anna, az egy­kori kőműveslány a jövendő építész­mérnöke, a Komlói Építési Vállalat volt fiatal dolgozója. Az ilyen meg­becsülés az építő dolgozók iránt ná­lunk a múltban ismeretlen fogalom volt. S ma is csak azért lehetséges, mert felszabadított bennünket és minden segítségével, támogatásával mögöttünk áll a hatalmas Szovjet­unió. A felszabadulás előtt az építőmun- kás még a dolgozók között is a legalacsonyabb réteget képviselte, mert így akarták azt az urak. A „málterhordókat" pedig már nem is tekintették embernek. Erről az idő­ről, ha nem is szívesen, de sokat beszélnek az idősebb kőművesek és az építőipari dolgozók, akik a múlt­ban a , pallérok“ és az építészmér­nök urak irányítása mellett építették a villákat és palotákat — természe­tesen az urak számára. Építettek ká­véházakat és tisztikaszinókat is, ahol a dolgozó nép legádázabb ellenségei, a dolgozóktól zsákmányolt pénzen dőzsöltek és tivornváztak. A kőmű­vesek sorsa reggel tói-estig való verej- tékes munka volt. Nem tudják soha­sem elfelejteni, hogy ha a múltban vidéki munkára vetette őket a sors, rengeteget éheztek és fáztak, mert az urak még megfelelő fekvőhelyről, vagy meleg ebédről sem gondoskod­tak számukra. MA MÁR MINDEN MÁSKÉNT VAN. A gyárak és üzemek mel­lett a munkáslakóházak ezreit épít­jük, a munkásszállások tömegét ál- ítjuk fel. Egekben a lakásokban és így ért el a meszes! építkezésen a Maksziraenko-tnódszer alkalmazásá­val 226 százalékot a Gruber.brigád. „Jó /itt Meszesen dolgozni és látni, mint nőnek a falak kekünk munkája nyomán", — mondta Vizner elvtárs, a meszesi építkezés ifjú betonozó brigádjának tagja, aki néhány hét­tel ezelőtt még 100 százalékon alul teljesítette tervét, az Építők Napja tiszteletére pedig 116 százalékra fo­kozta azt. Építőipari dolgozóink valamenv- nyien érzik a párt és az állam gon­doskodását, érzik a megbecsülést, amely feléjük sugárzik az életszín­vonal állandó emelkedésében, a kulturális igények kielégítésében. Tudják, hagy két kezük munkájával szocialista hazájukat építik. Pártunk- nak és államunknak erre a megbe­csülésére úgy válaszolnak az épí­tők, mint a komlói lakásépítkezésen Lukács István brigádja teszi. A bri­gád tagjai az Építők Napja tisztele­tére bekapcsolódtak a napi kétezer tégla befalazási mozgalomba és 147 százalékos eredményt értek el. A brigádtagok a vállalt fejenkénti 2.000 tégla helyett 2600 darabot fa­laznak el. Bokrovics Erzsébet brigádé ja hasonló, 143 százalékos teljesít-: inényt ért el. Hasonló jó teljesít­ménnyel köszöntik az építők napját Nyári Gergely és brigádja, akik a Porcelángyárban átlag 20Ö százalék­ra teljesítik a normát, selejtjüket pe­dig három százalékról kettőre csök­kentették. EZEKBŐL’ AZ EREDMÉNYEK-: RÖL világosan látható, hogy az építőipari dolgozók jó munkával akarják megköszönni pártunknak, kormányunknak azt a szerető gon­doskodását, amelyben a felszabadxl- lás óta részük van. Körülbelül har­minckét szakma dolgozói ünnepük ma az Építők Napját. Többezer dol­gozó ünnepel megyénkben is. Olyan dolgozók, akik jobb munkával kö­szöntötték ezt a napot. Ifjúságunk is étérzi milyen meg- • tiszteltetcst jelent ma építőipari mun­kásnak, építőipari tanulónak lenni Ugyanezt érzik a nők is, akik a fér­fiak mellett számos kimagasló ered­ményt mutattak már eddig is fel az ezeken a szállásokon helyet kap min. | építőiparban. Az építőipari tanulók 60 család 108 taggal lépett u boldoguld» élet útjára. Már satántja a traktor a földjeiket, segíti a tagokat, hogy a miniszterta­nács határozata alapján idejében vé. gezzenek az őszi munkákkal. Zseni Jánost pedig megválasztották a cső port elnökévé. Linőezki József den becsületes dolgozó aki sok más kedvezmény mellett ezen keresztül is érzi. hogy munkáját megbecsülik, liven körülmények között szívesen dolgoznak az építők is és örömmel vállalkoznak olyan merész tervek megvalósítására, mint amilyen a Sztálin Vasmű’ az Inotai Erőmű, vagy Komló felépítése. Öröm és büszkeség tölti el szívüket, ha arra gondolnak, milyen megtisztelő fel­adatot bízott rájuk hazánk. Ez a büszkeség megmutatkozik abban, hogy az építők igyekeznek napról- napra jobb eredményeket elérni. és az építőiparban dolgozó nők eddi­gi eredményei buzdítsanak arra, hogy minél több fiatal, minél több nő jelentkezzen ebbe a szép ipar­ágba. Hatalmas harc folyik ma a vilá­gon a békéért. Az építőipari dolgo­zók a mai napon én további mun­kájuk során tegyenek tannbizonysá- got arról, hogy jól megállják helyü­ket a béke frontján. Adjon az Épí­tők Napja újabb erőt. újabb lendü­letet a jobb eredmények eléréséért, a béke ügyének győzelméért folytatott harcban. KEDVES KISS Már régen olvastam levelét a Du­nántúli Naplóban. Nagyon sokat gon. dolkodtam már azon, hogy mi lehet az oka annak hogy az elvtársnő már nem írja meg észrevételeit és tapasztalatait a pártsajtónak, pedig leveléből mindig sokat tanultunk. Úgy gondoltam, hogy levelemen ke­resztül kérdezem meg és majd az elvtársnő válaszol rá. En is bányász vagyok és úgy hal­lottam, hogy Kiss elvtársnő is beállt azok közé az asszonyok közé, alcik térjük mellett dolgozva, hősies mun. kával bátran és eredményesen ve szik ki részüket a széntermelésből. En is dolgozom és tudom, hogy lel adataink nagyok, de ezek a ieladatok bennünket levelezőket nein gátolhat­nak levelező munkánkban. En már nem is tudnám megállni, hogy ne írjam meg egy-egv kima­gasló eredményünket, vagy a csapat­ban mutatkozó hiányosságot a sajtó. nak. Én büszke vagyok arra. hogy levelező oapynk. Nagu megtiszteltetés számomra hogy írásomat a sajtón keresztül ezren és ezren olvassák 'és tapasztalataimat sokszáz bányásztát sam alkalmazza munkájában. Nekünk levelezőknek harcosoknak és kitar­tóknak kell lennünk, hogy munkánk és írásaink nyomán szép eredmények születhessenek. Én mégkérem az újságon keresztül Kiss etvtársr\őt, hogy válaszoljon <* levelemre és írja meg: mi az oka annak, hogy nem tudósítja azokat oz eredményeket, melyeket munkahelyén elér és azokat a hibákat, melyeket munkahelyén tapasztal.' Nekünk bá­nyászoknak nehéz és felelősségteljes a munkánk éppen azért szükség van még a legkisebb lMnyosságnak a feltárására és kijavítási módiénak az ismertetésére PUCUR ’ 4 37I.Ö bstrán-dknai vájár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents