Dunántúli Napló, 1952. augusztus (9. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-24 / 198. szám

6 NAPLÓ mi AUGUSZTUS ti Készül a Porcelángyárban az „Első fecskék6'-című új magyar film Nedves-fényesen, vakító fehéren, sebesen forog a kaolinkupac a ko­rongon. Ügyes kézzel, szakavatott mozdulatokkal húzza feljebb, maga sabbra Rozsos István. Mellette, alig Dáhány lépésnyire tőle rózsaszínű agyagból félemberuyi szigetelőt esz. tergályoz Tompa Sándor. Símán, puhán hasad le kése nyomán a fe lesleges anyag és egyre feismerhe többen bontakozik ki az előbb még alaktalan, nyers tömegből a jól­ismert formájú szigetelő karcsú tes te. törékeny tányérja. Komoly, nehéz munka folyik ebben a — szigetelőkkel zsúfolásig megrakott polcokkal elbarikádozott — műhely részben. A sebesen pergő gépek, surranó szíjak, kemencére várakozó magasfeszültségű szigete­lők között készül egyik új filmünk: az „Első fecskék“ című szatirikus zenés filmvígjáték. Nem nehéz hát kitalálni, hogy s korong mellett dolgozó Rozsos 1st ván, az csztergályozó Tompa Sán­dor nem állandó munkásai a Pécsi Pdrcellángyárnak. Csupán szívesen látott vendégek ők itt Kováts Nórá­val, Juhász Józseffel, Kállai Fe­renccel, Ladomerszki Margittal. Maklári Zoltánnal és a többiekkel együtt, akik valamennyien szerep lói az új filmnek. Nem ez az első film, melvet Pé­csett forgatnak. Sokan emlékeznek még a város dolgozói közül arra, hogy g felszabadulás, a háború éőtt ia megjelente.k Pécsért filme­sek. Csakhogy azok a filmesek egészen másról készítettek filmet, mini ezek, a mostaniak. A ,,Hotel Kikelet“ című ..mű" az úri világ dőzsölését, a mecseki üdülőszálló akkori lakóinak: a tőkéseknek, ban­károknak, földésuraknak henye, erkölcstelen életét igyekezett elkö- dökíteni. A jólelkű igazgató vagy többszörös háztulajdonos (ki emlé­kezne már rá pontosan?), aki fele­ségül veszi gépírónőjét és n közben felmerült bonyodalmak alkották a film meséjét, célja pedig az volt, mint á többinek: Megmutatni, hogv bárkiből leltei gazdag ember, „csak kis szerencse és összeköttetés, el­hivatottság kell hozzá“... — Mondjátok kj jobban a mondat- végeket. szó.végeket! •'-i— harsogja egy mély hang a hatalmas műhe­lyén keresztül és Tompa Sándor, Juhász József, Rozsos István ismét felállnak a próbához. Hatalmas, izzó, fehéren tündöklő lámpák fe­nve ragyogja be őket, a három porcellán gyári népnevelőt. Mert a film cselekménye egy porcellán gyárban játszódik le. A probléma: a gyár dolgozóinak és még sok-sok más gyár, üzem munkásainak prob­lémája, a film célja pedig az. hogy a felmerülő kérdések megoldására rámutasson, segítse a nehézségek elhárítását, segítse a termelést és mindenekelőtt: szórakoztassa, jól szórakoztassa a dolgozókat! Természetesen sok fáradtság, ke­mény munka kell ahhoz, hogy az év végén, vagy a jövő év elején a pécsi és baranyai dolgozók, a Por- eellángvár munkásai gyönyörköd­hessenek az új filmben, — Legnehezebb az első nap volt — meséli Tompa Sándor —. Kinn V> fokos hőség nvomta az emberek mellét, benn a kemencéknél, fel­vétel közben pedic 6!? fokos meleg­ben folytak a felvételek.. Bizony rnesrizzadt alaposan a „Hajrá-bri­gád“ ... • „Hajrá-brigád" ngvanis a film egyik korongos-brigádjának a neve. melynek tagjai felveszik a küzdel met a maradi, a versenyellenes mű­vezetővel. De sok kedves, szép élményt is magával visz majd Pestre Tompa Sándor. Közülük is a legszebb: a porcellángyári munkások kedves égé cs szerető segítsége. soká figyelő) dolgozók Nagy Géza jellegzetes mozdulatait, viselkedését Zajlik a gyárban az élet. Uj szi­getelők százai, ezrei kerülnek ki a kések alól. a korongokra vetett kaolintömbökből ügyes ujjak egy kettőre tányért formálnak, az izzó hőséget lehető kemencék tüzes ölé­ben érik a fehér porcellán, a barna­mázas szigetelő, n November 7 Erő­mű számára gyártott áru. Az egyik hatalmas műhely sarkában pedig néhánv művész és műszaki Bán Frigyes kétszeres Kossuth-díj as, ■ Sokat tanultunk a dolgozóktól. Most már magam is konyítok vala­mit a korongoíáshoz, esztergáláshoz. Még a szigetel őrá gasz fást is meg­magyarázták. megmutogatták. Ha egyszerre nem jegyeztük meg a mozdulatot, megmutatták tízszer is. lányok, fiúk már messziről kia­bálják: „Jónapot, Tompa bácsi!“ És így. emlékezik meg az üzemi dolgozókról nemcsak Tompa Sán­dor, hanem a többiek is. Juhász József például Nagy Géza elvtúrsnt, á Porcellángvár léngőköpenyü doh gozójét figyelte meg. Mozdulatai­ban, játékában, viselkedésében nem egyszer felismerik a felvételeket fi­gyelő (és néni egyszer túlságosan érdemes művész-rendező irányításá­val filmet készít erről a színes, zajló, küzdelmes, szép életről. Gyárfás Miklós, a forgatókönyv írója, az ország valamennyi por­celángyárát végiglátogatta, míg vé­gül is a pécsinél kötött ki. Az író alaposan körülnézett a gyáriban. Jól megnézte a munkásokat és az „Első fecskék“ bemutatásakor a sötét nézőtéren nem egy porcelángyári dolgozó magáraismer majd a vá­szonra vetített alakokban vagy a cselekmény egyes részeiben. Ezért is fogadták olyan szeretet­tel a porcelángyáriak a film alko­tóit. Tudják: ezek a mi művészeink, a mi filmjeinket készítik és ne­künk játszanak, nekünk fáradnak. A művészek pedig érzik: ilyen kö­zönségnek érdemes játszani, ilyen embereket érdemes filmen is bemu­tatni! Pénteken múlt egy hete, hogy mesrkezdték, hétfőn pedig már be is fejezik a forgatást a Porcelán" gyárban. Azután Martonvásárhely- re költöznek a vakítófényű, ha­talmas lámpák, a kábelek, oda­költözik a kocsin guruló, jobbra- balra forgatható filmfelvevogép, a hosszúnyakú mikrofon és velük költöznek a művészek, rendezők, operatőrök, műszakiak valameny- nyien. Néhány hónap mnlva azon­ban viszontlátjuk őket, munkájuk eredményét Pécsett. Talán igazuk lesz a porcelángyáriaknak és elő­ször az országban Pécs filmszínhá­zaira kerül fel a messzirelátszó fel­írás: . „Ttt mutatjuk be az „Első fecs­kék" című új magyar zenés, szati­rikus vígjátékot.“ A pénztárablakon pedig egy Iris tábla csak ennyit hirdet: „Mai elő­adásainkra minden jegy elkelt!“ »(merjük m ec. a vaióMc or 1] A világ végtelensége Derű«, holdtalan éjszakán sok csilla got látunik az égbolton. Köztük húzó dik egy fényes, ezüstös sáv, a Tejut. A távcsőben, fényképfelvételeken lát­ható, hogy a Tejut igen halvány csil­lagok sokaságából áll. De a fényesebb csillagok az égnek azon részein he­lyezkednek el sűrűbben, amelyek kö­zelebb vannak a Tejut sávjához. Más halvány és nagyon messze fekvő csil­lagok is a Tejut közelében láthatók nagyobb mértékben. hogy a ceiflagrend E; azt mutatja, szer kiterjedése a különböző irányok ban nem egyforma. Legnagyobb a ki­terjedése a Tejút síkjában. Egész osil. lábrendszerünk a Tejut síkja mentén helyezkedik el. Keresztmetszete a len­cséhez hasonló. Ezt az óriási csillag- rendszert Galaktikának nevezzük. Hozzá tartoznak a nyílt és gömb- halmazok is. A nyílt csillaghalmazok­ban néhány száz vagy ezer, rendszer­telenül szétszórt csillag van az ég egy kis részén, a Galaktika egész szé­lességében mindenütt előfordulnak. A gömb a lakú csillaghalmazok többszáz­ezer csillagot tartalmaznak s ezek összesűrűsödnek a halmaz középpont­jában, a Galaktika szélén helyezked­nek el. Naprendszerünk a Galaktika belse­jében fekszik. Ez a Galaktika olyan nagy, hogy a fény százezer év alatt jut el az egyik szélétől a másikig. Forgó mozgást végez, ebben a moz­gásban részvesz a Nap is. Megállapították, hogy a mi Galak­tikánk neon az egyedüli. Sok hozzá hasonló csillagrendszer létezik. Eze­ket szintén Galaktikának nevezik. Kö­zös nevük Extragalaktika, azaz a mi Galaktikánkon kívüli csillagrendszer. Az Extragalaktikák közül többet táv­csővel Is megfigyelhetünk- A legtávo- labbiak, amelyeke* mai műszerei nikkel figyelni és fényképezni tudunk, ep millárd fényév távolságban vans* tőlünk. (Fényév az a lávolstág, a® lyet a fény háromszázezer kilométer' másodpercenkénti sebességével egy i alatt befut.) A hozzánk legkőzelt" eső Extnagalaktiikáról, az Andromtl ködről nyolcszázezer év alatt ér M a fény. A Galaktikák méretei és az ff1 alkotó csillagok száma hasonló, mi» a mi Galaktikánké. Tehát minier százmilíiárd csillagból állanak, a»* lyek zöme olyan, mint a mi Nap©* Bármily nagy a világmindeneégn‘‘j vizsgálódásunk számára hozzáféri?1 térsége, mindez mégis csak kis rés* a világegyetemnek. A jövendő cs» lagászai még jobban kiszélesítik ff galmaikat a mindenségröl. Azt most is tudjuk, hogy a világegyet« térségei óriásiak, mérésüknél férj években is hatalmas számokkal d°: gozunk. növeli Ahogy a teleszkópok ereje szik Ó6 a t» tató móds»1 rek tökéletesednek, a világnak egp távolabbi részei tárulnak fel előtt©* Nincs egyetlen észlelési adat se*» mely azt mutatná, hogy a világiw határa volna. A világmindenség Is tárlalan és végtelen. Bármely Irán! ban haladnánk is előre, sotoasfif jutnánk el a végére, hanem mhidij újabb, és újabb részei tárulná©' elénk. A természet tehát nem végi' és korlátozott mint azt az ideali»t:“; tanítják, vagy a vallás hirdeti. A tlL domány meggyőz minket, hogy a vl lágnrindenság Végtelen a térben, vi­telen nck kell lennie időben is. A vili? mindenség mindig létezett és liéter» fog, jóllehet szerkezete az idő folp1 mán változik. Természettudományi Társul*1 Csillagászati Szakosztálya Megszerezheti minden dolgozó az általános iskolai tudást és mu veltséget, ami jobb elhelyezkedést és megélhetést biztosít számára. Te­hát minden dolgozónak és családjá­nak érdeke, hogy szeptemberben minél többen jelentkezzenek a dol­gozók általános iskolája tanfolya­maira. Városunkban már öt őwel_ ez­előtt megindultak a dolgozók álta­lános iskolája tanfolyamai. Azóta ezeken a tanfal vonlokon 3t>4 si­keres vizsgát tettek. Az 1581/íj®. tanévben az általános iskola V—vl. osztályaiból 86, a VlI-ből 90 és a VlII-ból 110. összesen 554 dolgozó vizsgázott sikerrel. Városunk dolgozóinak tehát el# tekintélyes száma megértette, hop mit jelent a tudás, amit népi dere? kráciánk úgy biztosít, hogy dolff. zóinknak napi munkájuk után ]ß felszerelt tantermek és kiváló szak tanárok álljanak rendelkezésük»* ingyen, magasabb iskolai végzettsé gük gyors és mégis alapos megsze' zésére. Mert nem kétséges, hogy * több tudás megszerzésével sokk»; sikeresebben szolgálhatja mindenk' ötéves tervünket és ezen keres* tül saját életszínvonalának eme^ sét is. MÓRICZ SZAVA TI7. ÉVE halt meg Móricz Zsig- morid. Röviddel halála, után a hivatalos nemzet örömürmepet ült, görögiüzeket gyújtott és rakétákat röppentett, hogy történelmi vezéralakká emeljen egy harmadrangú regény- és színmű írót. Az. újságok és tolyóiraiok a színházak és legényegyletek, de ta­lán még az autógarázsok és csillag- vizsgáló intézetek felelős vezetői is dagály os kprinonda tokban emlékez­tek meg a „mester4' nyolcvanadik szű letésnapjárói: Ez az .,alkotóereje tel­jében. tér*?' aggastyán, akinek álUrn- lérfiui elődjét az ünnepségek felbé­relt. és önként vállalkozó szónokai Széchenyiben vélték megtalálni, író dalmi nagyságának megjelölésekor pedig a reménytelen választás kétség, beesésével kapkodtak a világirodalom klasszikusaihoz, Herczeg Ferenc volt. A kormányzat azt kívánta hogy a magyar milliók a Hűk és unokák ta- nttásszomjas koszorújaként, szájtátva gyűljenek egy országgyűlési képvise, lő köré, akinek soha, még a mitte- nrumi időkben, még a parlamentben sem volt önálló mondanivalója. Art a kevés borúlátót, melyet a Móricz Zsigmond halálhírére közzé tett nekrológok hoztak. csakhamar eltüntette a Herczeg-jubileum színpa­dias reflektorfénye. * 'A knrnmenciós béreslegény este beletúrta lejét a szalmába, „sietve és mélyen aludt, hogy virradat előtt fel tudjon ébredni, s vetni bírjon a lovak elé“, az alföldi tanyavilág cse. lédéi behordták a trágyát a kihűlt, földes szobákba, „de csínján, hogy «ok ne fogyjon belőle, csak ép addig legyen meleg, míg levetkeznek a gye. rökek s elbújnak a dunna alatt", a lőv&ros nincstelenjei, közel ötvenezer ember, az ingyemebéd íőzőhelyeken „a szemérmes szegénység csökönyös elszántságával, a mindenen átesettek elszánt hidegvérrel“ kanalaztál: a bab­levest a Kiserdőből kitelepített földön, falók pedig tclcpröl-telepre vándor ották hogy, lelüthessék ringy-rongy desz­kákból, rozsdás abroncsokból össze; tdkölt bódéikat. A nép tehát abban a valóságban élt amely annyiszor gyújtotta lángra Móricz Zsigmond képzeletét * Rengeteget dolgozott, a kortár­sak vallomása szerint sokszor napo­kon át pattogott az írógépe, de még többet figyelt. Zömök alkata, nyu. godt hapghordozása, szótlansága nem árulta el azt a páratlanul mozgékony szellemet, mely munkált benne, elég. heletlen szenvedélyét és lázát, mely szünet nélkül vibrált cikkázott, lo­bogott. A barátai elbeszéléséből és életműve tanulmányozásából kibomló képzelet hol harminckötetes sorozató nak rendezése közben villantja lel öt, amint éppen egy érvénytelen monda­tot töröl, hol riportírás közben a szerkesztőségben, most a karcagi puszta ragadós sarában nyikorgó pa. rasztszekéren ül roppant juhászbun­dájába burkolódzva, majd a liszcu ladányi váróteremben húzódik meg őszen, ingujjasan és gyorsírással jegy zi lel tömött aktatáskájára fektetett noteszébe az tutasok párbeszédeit. Anyaga változatos volt, mint a legképtelenebb helyzeteket feremtö nyomorúság, alkotó módszere gyors, mint az élményeit luttató Idő. * Munkabírása élete végén csak fo­kozódott. A vesztét érző kapitalizmus egyre görcsösebb szorítása, a földesúri Magyarország végletekig csigázott uzsora-politiká)a, a háború, elemi erejűvé duzzasztotta telelösségtuda. tát, követelő tettekre ösztönözte né­péhez való hűségéi és szavát mind élesebbé, célbalalálóbbá tette. NEM ELÉGEDETT MEG többé az egyén társadalmi problémáinak áb. rázolásával, érdeklődése, mely pá­lyája derekán főleg a feudális dzsentrivilág, a kisváros típusai leié tordidt olykor bizonyos nosztalgiá val szemlélve pusztulásukat, (Kivilá­gos kivirradtig. Nem élhetek mu­zsikaszó nélkül, Úri muri), vissza­kanyarodott a parasztsághoz és a nagy nemzeti-népi eseményekre kon. centrálódott, világképe sokrétűvé, hatalmas arányúvá vált, mint az epo­szoké (Boldog ember, Rózsa Sándor) * Legnagyobb fájdalma, mely ma­gányosságában sokszor búskomorrá tette, abból a meggyőződéséből lo. kadt, hogy igaz, szép szavakba for­mált élményeit nem tudja visszajut­tatni oda, ahonnan merítette őket. A NÉP NEM OLVAS. Se öt. se mást. „Nincs hatalom sem löldön, sem égen, hogy ti szólhassatok hozzájuk, tj Íróitok, — panaszolja, — felőlük jajgathattok, mint az erdőben a ma­dár, ti tudósok tervezhettek s gon­dolkozhattok, mint a hód' épít a ta­vak partján ti írók a lejeteken állva kukorékolhattok vagy a csíi tagok harmóniáját hozhatjátok le:4' azt épp azok nem tudják meg, aki­ket illet, a kommandósok, cselédek, nincstelenek és földönfutók. * Aggodéi,ma látszólag ellenkezik népszerűségével, meíyef a liberális polgári olvasóközönség egyes réte­geiben kvyivott magának. Igaz, hogy éppen azok a művek tették ismertté nevét, amelyeket később kevéssé ér­tékelt, hiszen inkább csak kísérletek voltak az egész magyar társadalmi élet ábrázolására a legváltozatosabb műfajokban a bűnügyi regénytől (Forró mezők) az idillig (Pillangó). Mihelyt élete nagy vállalkozásába kezd és a „Boldog ember“ Joó Győr_ gyében, majd a lázadó magyarság minden romantikus torzítás nélkül leitámasztott betyáralakjában, Rózsa Sándorban meg akarja mutatni a po­zitív eszményt is, úgyszólván telje­sen magára marad, légüres teret te­remtetlek körülötte, Csak egy pél­dát. A Pesti Napló 1939-ben két re­gényét közli folytatásokban, az ,,Aranyfüst“-öt, meg a „Boszorkány“-!, ezenkívül minden vasárnap tárcát, 1940 ben azonban már nem tart Igényt írásaira, kiszorítja hasábfai­ról. * A szót azonban nem sikerült el­fojtani. A mellőzés éveiben átveszi a „Ke­let népe“ szerkesztését és tolyóiratát saját erejéből tartja lenn. Az üzlet­hez nem ért, lépten-nyomon becsap­ják, kijátsszák jóhiszeműségét. Meg­ismeri a rosszul borotvált ügynökö­ket, akik szájukban cigarettával be­szélnek vele és a7 ,,amerikai könyv­vitel44 előnyeiről próbálják meggyőz­ni. de az eredmény lesújtó az el­számolási bajok megsokszorozódnak és pereket zúdítanak a nyakába, meg­ismeri. a bírósági fogalmazás pimasz zagyvaságát, a parazita ügyvédek méregdrága jegyzékeit, megismeri a jól betanított altisztek konokságát, akik a csukott ajtókhoz támaszkodva állnak és a házőrző komondorok sze. repét töltik be, de a szivart Is el­fogadják, melyet a reménytelen vá­rakozók a markukba csúsztatnak, szóval az üzlet és ítélkezés egész bonyolult gépezetét. * A ,.KELET NÉPE“ minden számáért keményen meg kell küzdenie, de Mó. rícz vállalja ezt a küzdelme' mert tudja, hogy seholsem állhat ki nyíl­tabban a nép ügye mellett, mint saját lapja hasábjain. Elvi csatározások helyett főleg a gyakorlati élet problémáival törődik. Nincs olyan bíztató vagy kártékony jelenség, o!yan haladó vagy reakciós mozzanat, amelyre lel ne figyelne. Csaknem mindig úton van, folyóira­tát nem kávéházi páholyból, hanem az egész országból szerkeszti. Hód- mezővsárhelven meglátogatja a ta- noncok házát és kifogásolja, hogy nincs szerszám, nincs hely nincs elegendő szaktanár, hét tanerő íog- lalkozik hatszász növendékkel ősz- szesen öt tanteremben Cegléden a mg y gazdák házait körülvevő, három méter magas desz­kakerítéseket nézi, melyek szerinte „törvényes gátjai a magyar vérke­ringésnek“. Erdélyi útja során két népi tehetséget fedez fel, Sümegi Tóth Tivadart, a halálos ágyán fekvő költőt és Nagy Imrét a csíki havasok festőfét. Szatmár megyébe* újfajta téglaégetési módszert t/rk* cikket ír róla és tizenkétezer P* dányban. díjmentesen megküldi 1 képviselőhöz taglóinak, a főrended nek és a szakembereknek. EGY ALAKJA van csak a rruvPl" irodalomnak, aki Ilyen szenvedély** érdeklődéssel járta a falvakat ** városokat, megnézni, érett-e már & ország a forradalomra: Petőfi. Hangjuk is rokon: életteljes, b°] tor, őszinte. A népük boldogulásáé* vívott harc teszi azzá. / Ebbem az étszánt, szövés és tné!' atkuvást nem ismerő harcban taWr a halál mindkettőjüket. * A Móricz Zsigmond halála $ eltelt tíz esztendő történelmünk 1*9 jelentősebb évtizede Eseményei a W- gyötrőbb kétségbeesésbe taszították- majd a felszabadulással és szőrig lista államrendünk megszilárdulását a legragyogóbb jövő elé állított^ dolgozó népünket. Korszerűen telsz* telt. világos, tágas iskoláinkban & nutnak ma már a fiatalok Hódmeik vásárhelyen és mindenütt. Nincs m* mesterséges elszigetelődés falvaik, ban. Tehetségeink, a Sümegi Tó* Tivadarok és Nagy Imrék nem kfe lódhatnak el többé, lehetővé tesszúf fejlődésüket. Az újítási javaslatok* szükségtelen tizenkétezer példánk ban sokszorosítani, egv szál íven ** eljutnak az illetékesekhez. , A történelem elrendezte irodá' műnk dolgait is. , A görögtüzel: kialudtak, a rakétád elröppentek, az „írófejedelem4' lek* rütt a7 ünnepi emelvényről. Hét * alatt összesen három cikk jelent róla. Az egyiknek ez a címe: „He< czeg Ferenc tegnap és tegnapelőtt “ De Móricz Zsigmond a máé. Égé* könyvtárra való méltatás szól ró’* nincs hónap, hogv új kiadásban W# ne jelenne valamelyik müve. I»? nagyobb kritikai realista írónk, aK nelc temetésén, tíz év előtt maroknr csoport vette körül a friss sírt, iá milliókhoz szól. Vannak már olvasó' Azok olvassák akikhez szólni akid[• népünk szabad életre érdemesük fid1­GALSA1 PONGRÁC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents