Dunántúli Napló, 1952. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1952-06-01 / 127. szám
6 NAPLÓ f« JUNIUS 1 ISMERJÜK MEG A™,Ó.Í4f»OT Az ember csokevenyes szervei — a fejlődéstan bizonyítékai Ka «anbei* éppé gy, asrfait as állat, minden tagja szervezetének felépítését és működését tekintve, hóra zó fejlődési folyamot ered »ősre. Jóllehet Idegrendszerének hatalmas kife jlődése révén minőségileg különbözik M éöatvíMg fajfejíődésileg hozzá legközelebb átló tagjaitól — szel leini tehetségével messze felül. »alva azokat — testében mégis számos, az alsóbbrendű szervezetekkel közös jegyet fcaiálhatirnk, Byenek elsősorban az úgyneve- aett csőké vén ve* szervek, vagyis azok a szerveik, melyeknek évezre Üefk előtt az ember, illetve az ember ősei életében fontos szerepük volt de később fokozatosan visszafejlődtek, «mewnvibe® a megváltó, ■ott viszonyok között a faj fenn. maradása szempontjából más szervek nagyobb jelentőségre tettek azért Aa ember teste néhány erősebb Msőrxettel borított, flletve teljesen szőrieden terület (mint példáni a tenyér és « talp) kivételével finomabb, egészen ritka úgynevezett ^piheszőrzettel” fedett Ezt az egyáltalán nem feltűnő piheszőe retet az emlősök hasonlíthatatlanul fejlettebb piheszőrzetének csőké, vényeként keH tekintenünk. Igazolj« ezt a fejlődéstannak az a ténye, hogy az embert egyéni fejlődésének korai szakában, a méhen- belűTI élet hatodik hónapjában a ten vér, talp és a fák kivételével sűrű píbeszŐTŐk borítják. Ritka esetekben ez a magzatkor! szőr. borda kifejlett korban fe »eg. marad. Számos Ilyen „szőrös emberről“ olvashatjuk hogy testét 20— 35 centiméter hosszú szőrzet borította. Az állatok szemét a két •zeni. héjon kívül még egy harmadik, „pislogó hártyának“ nevezett szemhéj is védi. Ennek nyomát működése nélküli hártvás redő (félhold, alakú redő) alakjában minden ember szemén megtalálhatjuk a belső szemzűgban. Az emlősálatoknak általában jól fejlett fiilkagylójnk van, melvnek mozgatásira küllőn izomnál fejlődött ki. Az ember füíkagyJója az em'őo álatokéhoz képest _ ,^ib esenevésznek mondható ngyan, de az emberi fűik agv Tónak is megvan saját izomzatn. Ezzel a csőkévé® yes iaomzattal azonban csak igen kevés ember tudja fülkagyló. ját mozgatni. Ha azonban az emberhez viszonyítva _ alacsonyabb szervezeteknél vizsgáljuk ezen izmok jelentőségét, ez rögtön világossá válik előttünk, hisz a fűk- izmokkal hegyezi a kutya a fülét, hogy mintegy hangfogó tölcsért képezzen s ezen izmok segítségével zárja d külső hallójáratát a fóka, ha víz alá merül. Ezen alacsonyabb szervezettség nyomai, ha csőkévé, nyes formában, de fellelhetők még a* embernél is. Az embernek kéthónapos méhmagzat korában valódi külső farka van, melyet pontosan olyan szelvények alkotnak, mint a gerincoszlop többi részét Erre a kifejlett emberi szervezetben csak a farkcsigolyák csenevész maradványaiból álló farkcsont s ezekhez tapadó satnya izommaradványok utalnak. Ránk maradt csontleletekből ítélve a mai ember fogazata és állkapcsa szintén csenevész szerv az őskori ember hatalmas rágókésziülékéhez viszonyítva. Hogy régebben számbelileg is több foga volt az ember, nek, arra a leleteken kívül főleg az ntal, hogy gyakran találunk ma is számfeletti őrlő. vagy metszőfogakat; továbbá az a körülmény is, hogy az ember fogazata számát tekintve ma is csökkenő tendenciát mutat, hisz nagyon sok embernél nem fejlődik ki az összes úgynevezett „bScseségfog." A csők evén vés szerved: kftíinő példája a féregnyulvány, mely gyakori gyulladásai („vakbélgyullad ás”) révén szinte csak kárára van az embernek, míg a növényevő állatok erősen fejlett ezen bél szakasza a nehezen emészthető tápiá. lék jobb kihasználása végett az elválasztó és felszívó felület növelésére szolgák A esők erényes szervek, melyekre még sok példát említhetnénk, világosan bizonyítják, hogy az ember teste nem tehetett eredéitől fogva olyan mint ma. Bizonyítják, hogy az ember szervezete is hosszú fejlődés eredménye. Dr. El er kő Béla. KÖLTŐINK A BÉKETALÁLKOZÓRÓL Ha békét akarsz... Békemfisorra készülnek a Tatarozó Vállalat táncosai a kultúr, ünnepnapja K KülönOeeu ■agy «eemónyt jelent szoknak a kuL teresoportoknafc, melyek jő munkájuk, addig elért eredményeik jutalmán! a ma «rtl művészt békvesten szerepelnek. A Tatarozó Vállalat ttneceoportja már nem egyszer mutatta be tudását nagy közönség «főtt. Eret az alkalomra még» izga_ tofkabban. JeJkeeébben készülnek, mfet egyébként Érthető ts éri Hiszen ma este a megye élenjáró bé- kéharoosaft a bányák, üzemek, falvak béketeüldötteft fldvőrSk, gyönyörködtetik. New „drog** Tatarozó Vállalat Hánccsoportja csak a* ehnuft óv őszén ■tetetik meg és akkorában még sem ni bájuk, sem cipőjük, sem tudásuk nem vote. Egyszer a szigeti pártszervezettől, máricor aa Album! Árukártól kértek és kaplak köTceOnm. bákafc. de a nehézségite nem vettek St » tány ok kedvét. (Mert egyenlőre még csak lányok táncolnak- Azaz Mm te csak tinyefc, asszonyok te.) Tfit vas pl Pandur Jánosné: kétgyermekes csalddanipt, mégis fi a csoport »gyík leglelkesebb tagfa. Es « kedvvel. a jó munkával együtt jár a fejlődte te. A havi 2.200 forintos kultúr_ keretből már futott T2 teljes ruhára, hat pöttyös szoknyára, fefkendfirí, »fit, most, május elsején 10 pár tánc_ _ dpfivel is megszaporodott m csoport j úagyona. I Szeretik te a ttoooeofcst a* üzem dolgozói. Az áprtHe «egyedikéi ünnepi pártnapoa például nem érkezett meg a zenész. így a lányok nem akartak táncolni. Pernze a többiek nem hagyták ennyiben * dolgok — Dndolfuk majd a dafflasnot, ti osak táncoljatok.! —< ajánlották fel barátsággal eegtteéggkeL — Addig úgysem engedünk el benneteket, míg nem szerepeltek!. De nemcsak a beam dolgozó munkások, hanem a falvakba, különböző épSbkezteetehe* kihelyezett dolgozók » kérik, sőt követetik; JVe csak a bentieket szórakoztassa a kvttúrcso. port, hanem jöjjön ki hozzánk to" A sűrűn érkezfi kérésnek meg ts lett a foganatja: ma már a táncosok és színjátszók rendszeresen kijárnak a vidéki munkahelyekre is és sikeresebbnél sikeresebb műsorokkal biztat, ják a dolgozókat a terv teljesítésére. Utoljára, m eternit héten Mohácson jártaik. 60 építősnek és vagy 850 ven. d égnek mutatta be a erinjáltszóceo- port Moll er: Úrhatnám poégár-ált és ezen a héten a tami!óvárosnak meg kelt feraéteteiők műsorukat. A'íflag havonta egyezer-kötszer adnak vidéki iminkhahelyeken műsort: táncot, szakmába vágó jelenetet, csasstuskát, remet A gyakori szerep tte, * rendssere.. sen megtartott (heti kétezer kék óra) próba csiszolta, fejlesztette a táncosokat Ma már as építőipari vtKMatok között an elsők, megyei üzemi viszonylatban pedig a harmadik leg. jobb tánccsoport tűméi vívták ki maguknak. Persze eine! már ma nem elégszenek meg a tatatrooó tánooeaL — Le keß ptpáhwmk a vasutat tel — adta kt a jelszót Horváth •lvtárs, a váöaüai knRrúrfeteMse te ezzel mind a tíz lány vágyát te kifejezte. Igen ám, de hogyan? Hiszen a vzl. suta* tánccsoport párostámeokai te előadhat nagyobb területet átfoghat —< hiszen nemcsak lányok a tagjai. Gyerünk hát gyorsan fiúkat toborozni! — adták ki a jeteeót a taüaroeók te minden lány vállasáét te tett ennek érdekében: — Legalább egy fiú* beener raefcl Hatan már meg te valósították vállalásuk a*. Harth Erzsébet, például Ratios József, normást agitálta meg te nem te volt nehéz dolga, a fiú szí. résén jött táncolni. Romvári Mártának, már nehezebb dolga vodh Kovács Lajos, aa aszüatosmfSndy góp- nmnrkáea, bizony csak egynapi húzódás után áHt rá, hogy ezentúl a tánc területén te építsen, a kössön. Most, a böketelAJkozón tehát agy- Tőre csak lánytámccal lépnek tel a tatarozók. Egy «1 óagárdi íánybúosftz. tatóval te a „Tfk=&öm*‘.mei, egy baranyai Tányiánocal. Minden bizonnyai sikerük íeo».Sikerűk lesz, mert szívesen , szépen táncolnak, mert ági) készültek erre a szereplésre, »fel békefektjárdásra, I Ha békét akarsz bátor legyen a hangod — mely kiáltja azt! Ha békét akarsz kemény legyen az öklöd - mely megvédi azt! Ha békét akarsz teremt* itt örök tavaszt! Ha békét akarsz építs! Emeleteket húzz magasra, hogy kapjon a munkás lakhelyet. S hol a hőség húsodat harapva: gyorsabban olvaszd az érceket! Készíts egyre több traktort, mely termőföldünket szántja fel! Készíts millió gépet, mely fegyverré válik, hogyha kell! Ha békéi akarsz indíts támadást a tárnák mélyén! Készíts az Alföldön kerteket! Áss csatornát: és tedd termővé a sziket! Indítsd útnak a traktort dolgos nappalok hajnalán, hogy dnplán teremjen a földi S ápold a kertet, hogy érjen a gyümölcs az almafánt Állj keményen a poszton, mindenütt ahol á’lni krU § az ónos levegőjű múltat jobb munkával űzzed el! Tervezz házat vagy gépet, dolgozz szövőgépen, vagy gyógyíts halódó betegei. Vezess autót, tanulj, vagy tanít» de egy pillanatra ne feledd —: a béke katonája vagy s a szerszámod a fegyveredl S te közömbös ember, kit nem gyújt örömre semmi sem, az életed féltsd ha mást nem, vagy féltsd legalább a gyermeked, vagy a házad _ . _ és susogd el egyszer, hogy nem akarsz háborút, hogy a béke kell neked! S költő, te frj ma béke éneket! Festő, fess békezászlőt! » S te művész: hirdesd a békét hangos szóval, hogy a szavak dacoljanak a golyóval! S asszony, ha békét akitrsz. k csecsemőt ringatni fák alatt, kiálts hangosan, hogy szavad most a tengereket szelte át! S ne kelljen gyermeked elsiraính mint koreai anyának a fiát! S te Ifjú, ki szerelemre vágyódsz * álmodban csókolod kedvesed, kiálts megálljt a háborúnak: mentsd meg, mentsd meg az életed' S te leány, ki féltő, könnyes szemmel, szerelmed fészkét tervezed, állj oda az ifjú mellé s úgy védd jövendő gyermeked! Ha békét akarsz S ha békét akartok milliók, dülvörögjön a hangja, ahogy szivetek félrevert harangja vUágba zengi ezt a szőtt Békét! S ezerszeresen döngjék a hegyek* a városok minden házfala, hogy lássa a világ: vörös zászlóval leng • mi zászlósi1 te a béke zászlaja! S ezerszeresen döngjék a hegyet a városok minden házfala, hogy lássa a világ: vörös zászló a ml zászlónk — a béke zászlaja. PA LFAL VI NÁNDOR Ki állhat ellen ?.. Oly nehezen bújt elő a földből, S kúszott fel az ég boltozatán. Fénylő napánk, köszöntlek szívemből A szörnyű, vak sötétség után! Ezer éjtszaka folyt egy sötétté, Százezerszer vértek e napot Börtönben senyvedtűnk, pince mélyén, Húsunkban fájdalom szaggatott Üszkös romból Jöttünk ki a földre, Füstön, kormon derült át a fény — Drága hazám meggyötört, bús népe Csodát teremtett a föld ölén. Vidám aaftÖI hangosak a gyárak, A gép zenél—nézd, hogy tfiz a nap! A gabonán csendes eredők —zn«»!. Tépi a gép a hfis hantokat Gyermeketek Iskolába Járnak, üde arenk élénken figyel, Kedvesek, mint a csillogó nyárnak Kedves a sok kis virágkehedy. Értük Jöttünk ki szennye* odúkból. Nekik építjük az életet, Vérünkből nőttek fed, « húsunkból. Boldog napokra termett szivek. UMnk egymással szemben. Kör fis körül erdő, mely kellemes hűst nyufj és, nézpük az elénk táruló gyönyörű képet. Sört fszunk. En a másodikat, 6 az elsőt. Nem szereti az italt T alán 22 éves lehet. Politikai tiszt A többéves katonáskodás még nem tüntette el a kemény munka nyomait kezéről. 'Először a pártszervezetben láttuk egymást. Annak már több hónapja. 'Azóta sokszor találkoztunk és én meg. szerettem ezt a ftatal tisztet. Most együtt ütünk és beszélgettünk. 0 beszél, kérésemre lassan hozzáfog. hogy elmond fa élettörténetét ..Mióta eszemet tudom, mindig mérnök akartam lenni, építészmérnök. De otthon kenyérre Is csak szűkösen volt. nem hogy tanulásra. Anyám nem azért adott nekünk felváltva krumplit-babbal, paszujtburgonyával, mert nem akart jobbat adni, hanem, mert nem tudott. Ezért mentem én iá 12 éves koromban dolgozni. Korán kezdtem az életet. Még nem voltam 12 éves. amikor füvet szedtem. A lenézéssel együtt, heti 8—10 pengő fizetést kaptam Ezt csináltam három nyáron át az inko. lai szünidőben. Télen pedig cukrot árultam egy peremvárosi kis moziban. Az iskolában mindig valami csodáról álmodtam: arról, hogy jön majd valaki, alii meghallgat és segít tanulni. De nem jött senki! Mikor végleg vége lett a, iskolának, kijutóíiú lettem- 20 pengőért A BŰKÉ MÉRNÖKE dolgoztam egy Ätafo» behrárost drogériában. Hogy tudjam, hogyan kell viselkednem, ha leinővök, az arak vagy nagyságák Hbecsült meg fiam* jelszóval 20 fülére» borravalókat ad tak. Nehéz idő volt ez családunkra. Ezért, ha délután lehúztam a bolt rolm lóját, rohantam cukrot ártítnl. Titok, bon gyűjtöttem a pénzt: tanszerre. amit rendre-sorra elvitt egy-egy árhullám. Vékony, vézna gyerek voltam, mindig köhögő, 1944-ben, hogy apám köztünk maradhasson, a Dunántúlra jöttünk egy nagybirtok tövébe, nagy. szüléimhez. 'Anyám beteges volt, apám nem kapott munkát, a hat szájnak pe. lig ennie kellett, öcsémmel béresnek álltunk be. A napszám egy pengő volt. S hogy 20 fillérrel többet keres hessünk, „lölkelősök'' lettünk. Négy ökröt láttunk el naponta és 4 5 órá val többet dolgoztunk, mint a többiek 17 ágyam itt sem adtam fel. Az ' ökrök taránál számtalanszor ingerelt az álmom: házakat, szép lakd. sokat tervezni és építeni. Olyanokat, amelyekben elfér a nap, amelyek té. len bőven ontják melegüket, s ame lyek biztos menedéket jelentenek a félő éjszakában. Szűkszavú, halk emberke voltam: érzékeny. koravén. Néha esti beszélgetéseknél — mikor islállóbeli vackim. fcoa láncot járt a szó, — szóltam álmaimról Aztán egry-lcét gúnyos meg. jegyzés »oki befagyasztotta a szónk 4—5 hónapig voltam béres, amikor egy gazdatiszt kocsisa lettem. Mfet a tüztől, úgy féltem ifile. Nem alap tatomul. Jj1 gyszer rosszul fogtam be a >o- J j vat és Székessy úr — mert így hívták ezt a szemüveges sovány hajcsárt, — lóháton zavart végig a pusztán. 'Agyon akart taposni. Még meleg volt akkor, mikor egy éljel, úgy 3 óra felé, a napi dorbézolásból kellett hazavinnem Székessy urat. Fél négyig vártam a községi or vos előtt, mikor végre jött Székessy. Csak úgy tajtékzott rajta a jókedv, így indultunk pelei az éjszakának. Székessy úr szerette a vicceket Egész élete a lumpolás és a szórako. zás volt, most is ezt csinálta. Azt mondta, üljek fel a kocsi elé befogott ló hátára és lovagoljak úgy, mint az urak. Székessy kezébe vette a hajtószárai és az ostort. Hajtott. Egy darabig minden rendben ment. Egyszer aztán vadul elkezdte csapkodni a lovat. Az ütésektől persze bőven kijutott nekem is A ló a biztatásra vágtatni kéz. dett Én, mint az árnyék, imbolyogtam a hátán. Székessy a lovat csapkodva haholázott. Pompásan, mulatott. Én a fájdalomból, a megalázástól ét te-, hedettenségtSI strtaas. Mtf értünk, atéktmtj «ST1* MOtsbben verte a torst. A M megbokrosodott é* mtrrt a petéket vágott a kocsi «14. A kocsi huppanva «irret, kereaitüt ment rajtom, ma/d «yekergfl zörgéssel hazavitt* mulató (Katát. Sokáig feküdtem a porban, atfftor összesség tem erűmet törődött testtel bevdnexo rogtcim ez Istállóba- Napokig vért köptem, aztán visszamentem béresnek. Mikor örökre HvfOe sátorfáját Ezé kessy népnyázó hada, 44—45 telén a malomban kezdtem dolgozni. 45 má- fusában visrzamentünk Pestre. Munkába álltam. Több helyen segéd man. kás voltam, — zizegő pengők értéktelenségéért. 'Azután — dgy 45 szép temberében — egy nagyüzembe mentem dolgozni. Elhatároztam, hogy szak. mát tanulok. És ha már segéd leszek, magánúton vagy valahogy mérnökké képezem magam. Ezen az elhatározásomon annyira csüggtem, hogy le. verni sem tudtak róla. Egy évi csa. ládi harc után, aztán végre beleegyeztek. M int koldus az evésnek, úgy estem neki a tanulásnak. Sokat dolgoztam, de életem egyik leg. boldogabb időszaka volt ez Egy tavaszon aztán ismét megszakadt az ábrándozásom. A nemzetközi De agyamnak vad haragja láng0'* Torkom görcsösen összeszornL " Koreában foszforláng világot üszkös csont mered a rom alólBomba tépi el anyát fiától. Mocskos légy marja a gyermek^ /.senge bőre ég a kolerától — Atkozott vad, tetszik ez neked?* lövtezárok, gránát szánt m^ők*^ Orkánba csap sikoltva * jaJT Zúgva száguld szabad, nagy erdőknek A zsarnok meg a pénzről szavat De mind meghallják a Jajt a núp«k Acél öklük égre magasul! Ot világrész ke’ fel egy erőnek, S lecsap — ha kell — dörrenv«. vaM KI dühét rilen Ily nagy erőnek, Mely millió ökölből fakad? Ki vethet hitvány kezével fák** A népek békevógyainak? Torkom feszül — velem kiáltsátok Harsogjuk tú! a zúgó vizet: A jövőnek építünk világot! Békét a világ népeinek! ZAI-AVÁR1 LÁSZLÓhefy»«í art kíván la, hogy arfisődfí'J áHaanmk fegyveres srs/e. Bfr,nC* viaskodott as érzés, — am»ff ne t akarta feladni egyéni álmomat "L todaftaif amely az egyéni érdek ^ mondását kérte « közösség s*úa>ád»_ A kötelesség győzött bennem. Kow lettem, önkéntes katona Nagyon fájt otthagyni « ' Rajongtam a gyárért, h*5* oly ffi volt, hogy szerettek, örültek és segítettek. PiakrI \ de tekintélyem rótt az öregek fj - is. 'Arra, bogy elvtársuknak tartat* nagyon büszke voltam. Amilyen nehezen váltam et a lói, olyan hamar szoktam meg e 0°" seregben. Fegyveres munkások é*J\g. rasztok közé kerültem, akiknek *égével befejeztem a szakmámat. (V éves katona voltam, amikor tergályos segéd lettem. -A Azután tiszti iskolára kerül tea*-- ' napok hosszú sora múlt el kernjei- munkával, amikor tiszt: hadnagy lem Tiszt lettem, de úgy érzem rn\- nők is: A néphadsereg mérnök«- ^ Büszke vagyok erre és jobb, jobb mérnök akarok lenni, a ® mérnöke. Azért akarok jobban gozni, hogy szebb és erősebb le9r a mi hazánk.“ w Elhallgatott Egyikünk sem meg újra. O még mindig rnnlékA7^ gondolt, én meg arra, hogy iíK-^ tisztekkel, Ilyen mérnökökkel m«9v jük mi a békét! SZ1KORA IST.VA*
