Dunántúli Napló, 1952. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1952-06-04 / 129. szám
2 1952 JUNIUS 4 NAPLÓ Jacques Dudos szabadonbocsátását követelő megmozdulások Franciaországban Páris (MTI) Az „Union Fran- eaise d‘Information“ ismét igen •ok tiltakozó megmozdulásról ad hírt Franciaország minden részéből. A Páris környéki Vernonban a Kommunista Párt helyi szervezete nagygyűlése határozatot fogadott el arról, hogy a végző győzelemig folytatják a harcot Duc- los »zabádonbocsátása érdekében. A nyugatfranciaországi Ango- tuleme-ben és egész Charente megyében igen sok tiltakozó nagygyűlést tartottak. A bordeauxi dokkmunkások egyórás figyelmeztető sztrájkot tartottak. Az Amiens környéki Escarb- letin-ban gyűlést tartottak, tiltakozásul Jacques Duclos fogva- tartása ellen. A gyűlés után a község utcáin tiltakozó menet vonult fel. Rendőri megerősítések a szerdára hirdetett sztrájk letörésére Páris (MTT) A francia hatósá- gök a szerdára hirdetett sztrájk letörésére rendőri és rohamrendőri egységeket vonnak össze. A jobboldali „France Soir“ értesülése szerint a hatóságok külön figyelmeztetést készülnek intézni a tisztviselőkhöz és az állami vállalatok munkásaihoz, hogy eltántorítsák őket a sztrájkban való részvételtől. A Francia Nők Uniójának kongresszusa egységes akcióra hívja fel a francia nőket Páris 1MTI) A Francia Nők Uniójának párisi kongresszusán Claudine Chomat hangsúlyozta, mennyire felháborítja a francia nőket Ridgway Párisba jövetele, amely valóságos kihívás a békés francia néppel szemben. Jacques Duclosnak, a Kommunista Párt titkárának letartóztatásával a hatóságok újabb bizonyítékát adták annak, hogy háborút^ akarnak — folytatta. — Mozgósítjuk országunk népét a háborús politika ellen. Ez a hatalmas mozgalom elsöpri a Pi- nay-ket Pleven-eket, Bidault-kat és Schuman-okat. Nem kérünk az ő politikájukból. Eugenie Cotton asszony, a Fran cia Nők Uniójának elnöke kijelentette: a békét nem ölhetett kezekkel kell várni, a békéért harcolni kell. André Stil levele a börtönből Páris (MTI): Andre Stil, az ,Jíu- manité“ letartóztatott főszerkesztője levelet írt a börtönből, amelynek részleteit közli az „Humanifcé“. A levél hangsúlyozza: Minden franciának tudomást kell szereznie arról a veszélyről, amely Duclost fenyegeti. Nem szabad elfelejteni, hogy •zok a vichyi politikusok, akik ma a kormány élén állnak, nem bocsájt. ják meg Duclosnak, hogy a megszállás alatt sikerült a Gestapo elől megmenekülnie és megszerveznie a francia nép ellenállását. Ha ehhez hozzátesszük: Ridgway tábornok most érkezett Franciaországba, hogy terébe vegye a háborús politika irányítását, senki sem kételkedhet abban: a Francia Kommunista Párt titkára mindenre elszánt emberek kezei között van. Ilyen körülmények között a legrosszabbtól lehet tartani, ha a tömegek egységes akciója nem mutatkoznék elég erősnek ahhoz, hogy kiharcolja Duclos szabadonbocsátását. Éppen ezért minden hazafi, minden békeharcos, minden dolgozó, elsősorban minden kommunista tartsa múlhatatlan kötelességének, hogy — egy percet sem veszítve — hatalmas tömegakcióoal kiharcolja Duclos azonnali szabadonbocsátását, hogy megmutassák a háborús uszí- tóknak: nem nyúlhatnak büntetlenül a franciák legnagyobb pártja, a munkásosztály, a nemzeti függetlenség és a béke pártjának kimagasló vezetőjéhez. A Komán Népköztársaság nagy nemzetgyűlésének ülése Bukarest (TASZSZ). A Román Nép- köztársaság nagy nemzetgyűlése június 2-án ülést tartott. Az ülésen ismertették C. I. Parhon akadémikus nyilatkozatát. Parlion akadémikus kérte, hogy előrehaladott korára és tudományos munkássággal való túlterheltségére tekintettel mentsék fel a nagy nemzetgyűlés elnökségében betöltött elnöki tisztsége alól. Parkon akadémikus biztosította a »agy nemzetgyűlést, hogy ezután is, utolsó lelielletéig odaadóan szolgálja a béke és a szocializmus ügyét. A képviselők hosszasan éljenezték Parhont. Ezután C. I. Parhon az ülésen választott bizottság nevében a képviselők viharos tapsa közepette ja. vasolt a, hogy a nagy nemzetgyűlés elnökségének elnökévé Petru Grozát válasszák. Az ülés Petru Grozát egyhangúlag a nagy nemzetgyűlés elnökségének elnökévé választotta, egyúttal felmentette a minisztertanácsban betöltött elnöki tisztsége alól. A képviselők lelkesen éljenezték a nagy nemzetgyűlés elnökségének új elnökét. Petru Groza tetette a fogadalmat. Petru Groza ezután a nagy nemzet, gyűlés elnökségének megbízásából javasolta, hogy Gheorghe Gheorghiu Dejt, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának főtitkárát válasszák meg a Minisztertanács elnökévé. Az ülés résztvevői hatalmas lelkesedéssel Gheorghe Gheorghiu Dej éltetésével fogadták Petru Groza javaslatát. Gheorghe Gheorgiu Dejt egyhangúlag a Minisztertanács elnökévé választották. Gheorghe Gheorghiu Dej fogadalomtétele után mondott beszédében kijelentette, hogy — mint a Minisztertanács elnöke — minden erejét latbaoetoe teljesíti kötelességét a népi demokratikus állam megszilárdítása, a román nép gazdasági, politikai és kulturális előrehaladása, a román és a szovjet nép közötti örök barátság elmélyítése érdekében. Hangsúlyozta, hogy soha sem tér el Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításaitól és elszántan harcol az angol-amerikai imperialisták és külföldi ügynökeik mesterkedései ellen, az ország védelmi erejének megszdár- dí fásáért. Gheorghe Gheorghiu Dej zárósza- oait az ülés résztvevői hosszantartó viharos lelkesedéssel fogadták. A képviselők és az ülés résztvevői felállva kiáltották: „Dicsőség a nagy Sztálinnak!“ Truman a kongresszus elé terjesztette a keretszerződést London (MTT) Mint a londoni rádió jelenti, Trnman jóváhagyás végett a kongresszus elé terjesztette a Nyugat-Németországgal kötött háborús keretszerződést. Hétéves a Német Demokratikns Köztársaság rendőrsége Berlin (MTI) 1945 június 3-án, hét évvel ezelőtt alakult meg a mai Német Demokratikus Köztársaság területén a német demokrácia karhatalma: a népi rendőrség. Az évforduló ^ alkalmából Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke és Walter Ulbricht miniszterelnökhelyettes. a Német Szocialista Egységpárt főtitkára üdvözletét intézett a népi rendőrséghez. Negyvenezer ember hallgatta meg Robeson* az Egyesiül Államok és Kanada határán Newyork: Az Egyesült Államok és Kanada határán, a Peace Arch-park- ban 40.000 főnyi, főleg kanadai hallgatóközönség gvült össze, hogy meghallgassa Paul Robesont, a nagy békeharcost. Az Egvesült Államok kormánya tudvalevőleg megtiltotta Paul Robesonnak, hogy elhagyja az országot. A kanadai területen helyet foglaló hallgatóságnak hangszórók közvetítették Paul Robeson beszédét és dalait. Paul Robeson angol, orosz és kínai dalokat énekelt és a béke megvédésének jelentőségéről beszélt a megjelenteknek. Már most beadható a szálastakarmány A beftvüjtési miniszter a dolgozó parasztok kívánságára megengedte, hogy- az 19J2/55. évi beadási kötelezettség tel*ítésére a termelők már most beadhatnak új kaszálásé szá- lasíakarmányt, illetve tavalyi első- osztálvú szálastakarmányt. A begyűjtési miniszter utasítása részletesen megállapítja, hogy az egyes szá- lastakarmányfajtákból milyen minőséget lehet beadni. A beszállított árunak gondosan kiszárítottnak kell lennie, olyannak, amely további külön kezelés nélkül hosszabb tárolásra alkalmas. Ezért igen fontos a kaszálás időben való végrehajtása, valamint az új módszerek alkalmazásával a minél rövidebb idő alatt történő gyors megszárítás. A begyűjtési miniszter intézkedése lehetővé teszi, hogy a termelők már mostantól kezdve valóra válthassák a „kaszálóról a begyüjtőbelyre“ jelszót. A dolgozó parasztok tudják, hogyha szálastakarmányukat közvetlenül a kaszálóról viszik a begyűjtő helyre, jelentős fuvanmegtakarítást érnek el, elkerülik a fölösleges kaz- lazási munkát és az esetleg helytelen kazlazás folytán a minőségi romlással járó veszteséget. A szálastakarmánvboadást szeptember 30-ig kell teljesíteni. Helyes tehát, ha a termelők úgy ütemezik a szálastnkarmánybeadást, hogy már most a kenyérgabonabetakarítás megindulása előtt, teljesítik azt. Ezzel elkerülik a legszorosabb időkben a munkatorlódást és tervszerűbben használhatják fel az igaerőt. NYOLCVAN ÉVE HALT MEG MONIUSZKO Nyolcvau évr, 1872 június 4-én halt meg Stanislaw Moniuszko, a lengyel zeneirodalom Chopin mellett legnagyobb alakja és a világ zenoköltészetének kiemelkedő egyénisége. Küzdelmes, nehéz ifjúsága volt. Varsóban, majd Bécsben tanult, később elkerült Vilnába, ahol sokáig a zeneleckék adásából szerzett sovány keresete jelentette szűkös megélhetését. Élete akkor kezdett gondtalanabbá válni, amikor visszatért Varsóba, ahol 1858- ban — közel nagyvenéves korában — az opera karmestere, később pedig a konzervatórium tanúra lett. Termékeny és sokoldalú zeneszerző volt. Operákat, baletteket, kantátákat, oratóriumokat, kórusműveket, zongoradarabokat, színpadi kísérőzenét — a többi között Shakespeare: Hamlet-jéhez — és több; mint négyszáz dalt szerzett. Dallamgazdagsága, amely későbbi müveiben is megnyilatkozik, dalaiban jelentkezett először. Ezek a dallamok nem keresve csinált melódiák, hanem népi elemekből táplálkoznak, amelyek forrására Moniuszko akkor bukkant, amikor fiatal korában gyalogszerrel sok lengyel vidéket bejárt. A nép szólal meg Moniuszko dalaiban, amelyek éppen ezért váltak a nép közkincsévé, ezért bizonyultak maradandó értékű- oknek és hatásukban ma is frissnek. A dalköltő munkássága vezette be Moniuszko, az operaköltő műn kásságát. Dalművei ú j korszakot jelentettek a népi zenében gyökerező lengyel nemzeti operairodalomban, de jelentős szerepet játszották az európai operairodalom fejlődésében is. Főműve a „Halba“, amelyet 1847-ben írt meg, bemutatójára azonban csak hét évvel később kerülhetett sor. Színrehozatálától erősen húzódoztak, mert az opera mind zenéjében, mind szövegében forradalmi hangot ütött meg. Moniuszko ebben a művében Halka, az elcsábított jobbágylány sorsán, egyéni drámáján keresztül a jobbágyság és a feudalizmus áthidalhatatlan ellentétét írta meg és ez nemcsak az opera meséjéből tűnik ki, de kicseng az opera minden üteméből. Moniuszko zenéjében, amikor Halka tragédiáját festi meg, ott izzik a népet ért sérelem és a dalmű egyik legszebb részletéből, a harmadik felvonás fináléjának sodróerejű kórusából már a nép öntudatra ébredése, a jobb és boldogabb életbe, a szabadságba vetett hite csendül fel. A kor nagy muzsikusai értékelték és barátságukba fogadták Moniuszkót. Pétervárott Glinka. Dargomizsszki.i és Szeröv segítették fejlődésében, Prágában Smetana mutatta be operáit. Liszt pedig saját zongoraátirataiban népszerűsítette Moniuszko legszebb műveit. Halála nyolcvanadik évfordulóján nemcsak hazájában, de a haladó nének mindenütt kegyelettel emlékeznek Moniuszkora. a nagy zeneszerzőre, a nép muzsikusára • Kiragadott példák a sok közül A brazil imperialisták szerint mi nem létezünk Brazíliában ötmillió gyermek részére nincs iskola. A brazil dolgozók gyermekei még a legelemibb oktatásban sem vehetnek részt, csupán a kiváltságosok gyermekei tanulhatnak. A középiskolákat tehát már fel sem említhetjük ebből a szempontból. De fel kell említenünk egy másik oldalról. A brazil közoktatásügyi és közegészségügyi minisztérium, amely új tantervet állít össze a középiskolák számára, ugyanis úgy rendelkezett, hogy egyes országokat nem szabad feltüntetni a térképen, hanem a helyükön fehér foltot kell hagyni. Ezek az országok — természetesen — a Szovjetunió, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, Lengyelország és a Német Demokratikus Köztársaság. Az ezekről az országokról szóló fejezeteket kihagyták a földrajztanítás tervéből is. A brazil hatóság-ok tehát — mint minden reakciós imperialista — azt akarják, hogy a történelem kereke visszafelé forogjon. Eddig ugyanis — szinte már évezredek óta — az emberek arra törekedtek, hogy újabb és újabb földrészek, tavak és folyók felfedezésével teljesen eltüntessék a fehér foltot a térképről. A térképen lassan nem is maradt fehér folt. És lám a brazil hatóságok most a XX. században „csinálni“ tudtak maguknak. Nyilván azért csinálták és nyilván úgy gondolják, hogy majd egyszer ők is azok között lesznek, akik „felfedezik“ újra ezt a hatalmas területet. Hogy miképpen képzelik el ők ezt a felfedezést, érdemes visz- szanózni egy kicsit példaképükre, a liitlerfasizmusra, amit egyébként ők már sok tekintetben túlszárnyaltak. A hitlerfasiszták 1930-es években, a Sztálini Alkotmányra azt mondották, hogy a Szovjetuniónak nem lehet alkotmánya, mert hisz a Szovjetunió „semmi egyéb, mint pontosan meghatározható földrajzi fogalom.“ Sztálin elv- társ 1936-ban azt mondotta erről a többi között: „..Ezeknek az uraknak a Szovjetunió már régen szálka a szemében. Tizenkilenc éve áll a Szov jetunió, mint világítótorony, az egész világ munkásosztályában a szabadulás szellemét terjesztve s veszett dühre szítva a munkás- osztály ellenségeit. És ime, ez a Szovjetunió nemcsak egyszerűen van, de még nő is és nemcsak nő, de sikerei is vannak, és nemcsak. hogy sikerei vannak, de még új Alkotmánytervezetet is készít, mégpedig olyan tervezetet, amely fölkavarja az elméket és új reménységgel tölti el az elnyomott osztályokat. Hogyne háborodnának fel ezek után az urak ott a német felhivatalosnál? Miféle ország az, kiáltják, milyen alapon létezik, s ha 1917 októberében megnyitották, miért nem lehetne akkor megint becsukni, hogy híre se maradjon? És így szólván elrendelték: a Szovjetunió újra becsukandó, világgá kiáltandó,hogy a Szovjetunió mint állam nem létezik, hogy a Szovjetunió nem egyéb egyszerű földrajzi fogalomnál!“ — mondotta Sztálin elv társ általános derültség közepette. n Azóta, mint tudjuk, sokat fej lődött a világ. A „földrajzi foga lom“ nemcsak, hogy megsemmisítette a támadó német fasizmust hanem ezenkívül egy sor országéi fel is szabadított, minden eddigi munkaeredményét túlteljesíti stb Hát a brazil fasiszták? Ök is „továbbfejlődtek“ talán? Tovább bizony, a megkezdett úton a Hitlert követő fasizmus útján; ől< ugyanis — mint tudjuk — még földrajzi fogalomnak sem ismerik el a Szovjetuniót és minket. És mintegy ráadásul, miudezt a középiskolások földrajzkönyvével teszik meg, vagyis saját csemetéikkel, mert a középiskolába csak az ő csemetéik járhatnak .. • A brazil népet azon lián nem zavarják meg az ilyen intézkedések. Nagyon is jól tudja, hogy mi a Szovjetunió és milyen országok a népi demokráciák. írójuk. Jorge Amadó így fejezte ki ezt: „Szovjetunió! Sokmillió azok nak a száma, akik feléd fordulnak Latin-Amerikából, s egyre a te nevedet, a Békét hangoztatják; az_ utak köveit is készek felragadni, ha a dollár urai arra vetemednének, hogy megtámadjanak téged.“ És mi is, a Szovjetunióval együtt, annak ellenére, hogy a brazil hatóságok nem létezőnek nyivánítottak bennünket, továbbra is élni fogunk; de nemúgy: ahogy a. brazil és a többi imperialisták akarják, hanem úgy- ahogy a szovjet nép és mi akarjuk. És hogy a szovjet nép hogyan akar élni, arra álljon tanúbizonyságul a most elkészült V olga-Don csatorna, a komniü; mzmus nagy építkezései, hogy mi hogy akarunk élni. arra álljon tanúbizonyságot a diósgyőri nagy- koho, a szocialista Komló, ötéves tervünk, boldog új életünk. Nyikolaj Csumakov: * 1 A Volga találkozott a Donnal 1952. május 51-e esővel köszöntött be, de a rossz idő nem ronthatta el az emberek ünnepi hangulatát. Sok tízezer sztálingrádi igyekezett ezen a napon a. város déli szegélye felé a Volga—Don hajózható csatorna zsilipjeihez, hogy szemtanúja legyen a két nagy orosz folyó, a Volga és a Don találkozásának. A történelmi jelentőségű esemény 1952. május 51-én 1 óra 55 perckor ment végbe. A Volga és a Don vize találkozott, a kommunizmus építésének első szülötte, a Volga—Don-csatorna el. készült. A Don vize négy hónappal ez. előtt, február 1-én kezdte meg útját a Volga felé. Az egymásután üzembehelyezett hatalmas szioaty. tyúállomások, a karpovkai, here szlávi majd a varoaronkai ’oíztá- rolóba emelték a folyamot. A kör. nyezö falvak lakói ekkor hallották először a folyóvíz csobogását. a hullámok fölött keringő sirályok vijjogását. Elvirágzottak az új helyre költözött kozák falvak kert. jei, jöttek az első viharok és a Don vize egyre csak emelkedett a a vízválasztó magaslata felé. A munkálatok befejezésének idő. szakában nem lehetett már élen- járókról beszélni. A hősiesség általános jelenséggé vált. A Volga- Don-csatorna sokezer főnyi építő- kollektívájának szíve egy ritmusra dobbant. Május 24-én megnyílt az út a Don vize előtt a vízválasztótól, a két folyót elválasztó 101 ki- lométeres távolság legmagasabb pontjától, a Volga felé. Ettől kezdve az építkezés dolgozói már nem napokkal és órákkal, hanem a víz közeledésével mérték az időt. Reggel ébredéskor jóreggelt helyett azzal a kérdéssel köszöntötték egy. mást az emberek, hogy mennyire jutott az. éjjel a Don vize és hol van most. „A S-as számú zsilipnél". „Most érkezik el a ?. kapuhoz", ^Elhagyta. fa 6-ot", sMost érkezik az 5-höz", így hangzottak a válaszok. — ...május 5l-én 12 óra után a Don vize ott csobogott már a 2-es számú zsilip bejáratánál. A Volga vize az első zsilip cellájáig jutott- A két zsilip közölt tízezrek nézték a csatornameder utolsó száraz szakaszát. A sztálingrádi üzemek és a csatornaépítés dolgozói ellepték a csatornameder lejtőjét és sokan a csatornamederben várták a folyó vizének megérkezését. És ime az első zsilipnél szélei vízcsík csillan. Egyre nő és közeledik. »Jön, jön!" — hallatszanak mindenfelől az örvendező kiáltások. A két folyó, a Volga és a Don most már neki — nekicsapód' va a csatorna partjainak rohan egymásfelé. Egyre keskenyebb H két folyót elválasztó szárazság- Ezen a részen még sok ember áll örvendező, ragyogó arccal. A oD mind kisebb helyre szorítja őket• Lármásan, nevetve, tréfásan hátrálnak és szinte elbűoölten nézik a vizet. A zenekar tust húz. — Hurrá! Harsán fel mindenült a csatorna körül, amikor a két folyó találkozik. Az órámra nézek: 15 óra 55 perc moszkvai idő sze' Hnt. Felejthetetlen pillanat. Tap*' orkán tör ki, majd újból és újb°‘ felzúg a hatalmas orosz hurrá. Felcsendülnek a szovjet Himnusz ünnepélyes akkordjai. Rezem áz ál vlziutat megalkotó emberek boldog, büszke arcát. Mindenütt meleg. szívből jövő jókívánságokul hallani. Meghatóit, elfogódott hangok hallatszanak: „Járj szerencsével Volna—Don" — mondogatják. A szél szétzavarta a felhőket- Ragyog a tavaszi nap. Sugarai fényűzőben borítják u természetátalakító tervek nagy ihletűjének- J- V. Sztálinnnak fenséges szobrát- Megvalósult az orosz nép évszázados álma. A Don vize megtette a *ogy utat, egyesült a Volgával.
