Dunántúli Napló, 1952. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1952-06-29 / 151. szám
6 NAPLÓ 195? JTTMTTS S9 KÉT LEVÉL A PÉCSI BŐRGYÁR KULTÚRCSOPORTJÁNAK MUNKÁJÁRÓL Btyvaaarf* érkezett SEarkeszfósé- gflpthe Fehérváry Györgynek, a Bonryfaádi Cipőgyár kultúrtefelősémek tevéié, Harvam József eivtárs, börgyári txidósítónk írásával. Mindkét tevéi a bőrgyára kulKnircsopoi>t szereplés ót te. mrí bírásat tárgyává, lemérve, bogy a megyei pántsajtőban megjelenít kritika mennyit használt, az azó te eltelít Idő alatt hogyan javult meg a munka. / úsitta lA-én szerepek üzemünk kuHúrotthomíban a Párisi Bőrgyár kultúrgárdája, csereműsor keretéiben. A szereplők játéka, a jól szervezett műsor igazolták az alapos előkészítést. Az építő kritika tehát igen gyorsan éreztette hatását a Pécsi Bőrgyár kuttúrgárdájártál, mert valóban a szocialista művészet vök az, amit dolgozóinknak nyújtottak. A ,,Béke hadserege‘‘ és a „Korbács“ című egy let vort ásások igen nagy hatással voltak, ránk. A jó előadásnak köszönhető, hogy valamennyien átér estük a darab mondanivalóját. A tánccsoport magyar és oroez szvitet mutatott be, ugyancsak nagy sikerrel. A szereplésnek üzemünk tánccsoport- jura Is nagy hatása volt. Komoly fejlődést várunk a Bonyhádi Cipőgyár jj^ táncosaitól. Leszűrve a tanulságot elmondhat, fűk- hogy a cseremüsorok rendezése ‘— bár ez mind a két lét számára elég gé költséges, — komolyan elősegíti az üzem kulturális fejlődését. Fehérváry György, Bony hód." Harvan József elviéra, üzemi tudó- aitónik már mélyebben látja a bőrgyára kuMiúrosopotit problémáit, — hiszen 8z tizeim bein dolgozik, és éppen ezért olyan kérdésiekéit is Mvet, amelyeknek megoldása csak ezután köveíike- r.ifc. A bőripari maahmarrrract elnökségének határozata ki mondja, — írja Harvan elvtárs, — hogy kultúr csoportunknak csökkente. nie kell kinti szerepléseit és mindinm kább a terv teljesítésének szolgálatába kei! állítania a kultúrmunkát. A Dunántúli Naplóban megjelent bírálat óta a kultúrmunka javult. Sikerült felfrissíteni a dalárdát, a színjátszó- és tánccsoportol. Jelenleg is újabb és újabb kultúraktívákat szervezünk és állítunk be különböző mű. veszeti ágakra. Az üzemen belül többszőr tartottunk családi estet, melyeknek keretén belül színdarabokat mutattunk be a dolgozóknak. Ezek a színdarabok azonban nem a tervteljesí- téssel, a termeléssel a selejitermelés- nck és az igazolatlan mir’asztás megszüntetésének kérdéseivel foglalkoztak, hanem inkább a dolgozók hazafiasságra való nevelését szolgálták. A Bonyhádi Cipőgyárban fs adtunk tapasztalatcsere jellegű műsort, mely mindkét lé!, számára hasznos volt. Mindezek a tények azt bizonyítják, hogy fejlődőképes, jó kultúrgárdánk von és azt, hogy kuítúraktíváink telkesen és jól dolgoznak. Azonban ennek ellenére sem tettünk meg mindent az üzemen belüli kultúr agitáció kiszélesítésére és tej teszt és érc. Sokkail többéi lehetett volna és kel! is tennünk az eddigieknél ezen a téren! Cmasztuskabrlgádokat ugyan alakítottunk, melyek elég jól működnek és mikrofonon keresztül köszöntik az élenjárókat, kipel'engérezik a fegye- lemlazílókat. A dolgozók figyelemmel hallgatják a rövid, tréfás rigmusokat és verseket, még szívesebben hallgatnák azonban akkor, ha elnvennénk ve. lük egészen a munkapadokig és ezen leiül még számtalan lehetőség nyílna arra, hogy a kultiíragitációs munkát megjavítsuk, elevenebbé, színesebbé tegyük. Érmek megbeszélésére ük össze szerdán kibővített kultúraezetőségünk. Az elvtársak belátták, hogy a kultúrm munka hiányosságait teltétlenüt ki kell javítanunk, és a versenyszerem élénkítését, a verseny nyilvánosságát elsőrendű feladóinak kell tekintenünk, segítenünk kell dolgozóinkat tervük, vállalásaik teljesítésében. lha< árnatnlr, hogy bevezetjük a nyilvános ellenőrzést, azaz napról napra, óráról órára megdicsérjük (íz élenjárókat és könyörtelenül leleplezzük. kipellengérezzük azokat, akik akadályozói a munkának. Ezt eddig csak kampányszerűen, bizonyos ritka időközönként végeztük, de az értekezlet határozata előírja az agitám ció ilyen formájának állandósítását Csasztuskabrigádunkat átszervezzük, egy új csasztuskabrigádot is szervezünk, melyek reggel és ebédszünet alatt felkeresik a dolgozókat és tréfás köszöntőkkel, vidám szemé1 y reszóló rigmusokkal serkentik őket. Sem szakszervezeti nap, sem párt nap nem múlik el anélkül, hogy kuHúraktívá- ink lel ne lépjenek és ne szórakoztassák a dolgozókat oJyan műsorral, mely a termeléssel kapcsolatos. Egy harmonikái beszervezésével (ha az igazgatóság erre lehetőséget teremt), a tánccsoport és az énekkar tagjai is lei-kerekednek majd, hogy a műhelyen belül üdvözöljék az élenjáró dolgozókat, biztassák a lemaradókat. Az értekezlet kivihető munkatervet fogadott el és annak végrehajtása osak rajtunk múlik. Döntően tőlünk is tügg, hogyan mozgósítjuk kultúrmun_ kával fe az augusztus 20-1 versenyre dologzóinkat. Ha az igazgatóság és a pártszervezet segítsége nem marad el, úgy bizonyos, hogy végrehajtjuk feladatainkat." A két beéri* eiett leve! valóban utáltja, hogy a bőrgyári kulMúr- csoport megindult a gyors fejlődés útján. Valóban helyes, mint ahogy Bonyhádról írják, a tap aszta.»te serein űsorok rendezése, de legelsősorban helyes az, amiről Harvan elvtárs ír: az üzemi kuktúragitáció jó megszervezése. Ha ez már megtörtént, csak akkor tehet és szabad tap asztalai csere. műsorok rendezésére időt és energiáit fordítani. Az üzemen belüli kultúragitáció azonban legyen, még színesebb és változatosabb, mint ami yenről börgyári tudósítónk 'beszámol! Nem szabad megfeledkezni a Bőrgyárban a szemléltető agitációró'l, a faliújságról, a tüskéről vagy villámról sem, melyeknek al_ kailmamása az esetek nagy többségében azonna.S és kézzelfogható eredményekben térül meg,. Egy-egy hanyag, késő vagy seiejfitennelő dolgozóról készített karikatúra, illetőleg villám, a külpolitikái események és az üzem termelési eredményeinek öez_ szefüggésóről besizóő faliújságicikk — természetesem névreszóló és nem általános megfogalmazásban, — egész üzemrészek tervtelj.esítósét emelheti meg komoly mértékben. É ppen elért ügyéiül kéH ama, nemcsak a kultárosaknak de a pártbizottságnak és a válla, atvezeiő- ségrtek ia, hogy a kulltúrosok tervei valósággá váljanak. A segítség, melyet a kibővített kuikúrvezetői értekedet és, tudósítónk kér, olyan segítség mely bőségesen kamaitoziik majd az egé??z üzemnek, egész népgazdasá_ g,unitnak, ötéves tervünknek. Á MES2HART dolgozóinak is biztosítson a Filharmónia i A megyei pártsajtó „Két hangverseny** című, november 24-én megjelent kritikájához annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a MESZHART dolgozói is szívesen meghallgatták vol- ua a hangversenyt, melyen Gyurko- vles Mária Kossuth-díj as érdemes művész is szerepelt, ha a Filharmónia Vállalat ezt lehetővé tette volna. Az a kérésünk a Filharmónia vezetőihez, hogy Komlóhoz hnsonlóan Pécs-szabói esőn is rendezzenek a hangversenyt! Jövőben hangversenyt. Az IBUSZ jegy-losztó módszerén Is javítani kell, hogy ne csak az utolsó napon kezdjék a jegyeket árusítani. Vegyék fel a jegyelárusító szervek az üzemi kultiirfeielőstikkel már előbb a kapcsolatot, tájékozódjanak az üzemek jegyigénylése felől és csak azután árulják a jegyeket szabadforgalomban. GAR.AMSZEG1 GYÖRGY üzemi tudósító dftŐMntlflK MEG A VAtÓlÁCOTl] Semmelweis, a haladó tudomány harcosa 105 évvel ezelőtt, 1847-ben az egyik folyóiratban kis előzetes közlemény jelent meg egy magyar orvos felfedezéséről. Az orvos fiatal ember, 29 éves. Bécsiben dolgozik a szülészeti klinikán. A felfedezés: a gyermekágyi láz kóroka. Az orvos neve: Semmelweis Ignác Fülöp. „Az anyák meg- mentője“ — ahogyan később nevezték, és ahogy ma is emlegetik szerte a világon. Körülbelül ennyi jut eszünkbe, amikor Semmelweis nevét halljuk. Ritkán gondolunk. arra, hogy mi van e felfedezés mögött, milyen nehézségek és küzdelmek árán született ez meg. Semmelweis előtt a gyermekágyi lázról úgyszólván csak annyit tudtok, hogy van, és hogy néha elképesztő pusztítást okoz. Tudták azt, hogy a szülő nők egy része a szülés után pár nappal lázas lesz, súlyosan megbetegszik és igen sokszor meg is hal. Ezt a betegséget nevezték el a XVII. század végén gyermekágyi láznak. Maga a betegség nagyon régi, csaknem egyidős az emberiséggel. Akkor kezdtek komolyabban felfigyelni rá, amikor kórházak és szülőintézetek keletkeztek, mert itt a nagy tömegben együtt lévő asszonyoknál sokkal feltűnőbb volt a sok megbetegedés, mint a magánházakban lefolyt szüléseknél. 1660-ban például a párisi kórházban az asszonyok kétharmad. része halt meg gyermekágyi lázban. De később sem lett sokkal jobb a helyzet: Bécsiben az 1840-6*5 években nem egyszer 20—30 százalékos halálozást figyeltek meg. A betegség okára és keletkezésére vonatkozólag som mit nem tudtak. Ennyit tudtak a gyermekágyi láz. ról, amikor 1840 februárjában Semimel- weisz, mint fiatal tanársegéd Bécsbe került az Allgemeines Krankenhaus- ba, a Klein által vezetett szülészeti osztályra. A fiatal orvost megdöbbentette az az óriási pusztítás, amit a gyermekágyi láz okozott. Kutatni kezdte a betegség létrejöttének okát, figyelni kezdte, kik és hogyan betegszenek meg. Sok apró megfigyelésből alakult aztán ki és tevődött össze benne egységes egésszé a betegség létrejöttének módja és a betegség oka. melyet Semmelweis 1847-ben így fogalmazott meg: „A gyermekágyi lázat a terhes, a szülőnő és a gyermekágyas szervezetébe bekerült bomló szerves anyag okozza. Ez legtöbbször kívül-1 ről jut az anyai szervezetbe, néha I azonban magában az egyénben is termelődik... A fertőzés hordozója lehet a vizsgáló ujj, az operáló kéz, a műszer, az ágynemű, de szerepe van a levegőnek is.“ (Ne felejtsük el, hogy a kórokozó baktériumok felfedezése csak évtizedek kel Semmelweis ezen megállapításai után történt!) Mindezek ma is teljes mértékben megállják a helyüket, ma már tudjuk azt is, hogy amit Semmelweis annak idején „boinló szerves anyagnak" nevezett, azok tulajdonképpen a kórokozó baktériumok. Az ellene való védekezés kidolgozása is Semmelweis nevéhez fűződik: még jóval Lister an tiszepszis-fogal mának bevezetés» előtt a legnagyobb szigorúsággal követelte meg — ekkor már Pesten volt a szülészei professzora — orvosaitól a klórvizzel történő kézmosást. Ennek eredményeként a rendkívül rossz higiénilms viszonyok ellenére is 3.6 százalékra sikerült neki az anyák halálozását lecsökkenteni. Persze, neun ment ilyen gyorsan és könnyen a dolog. Rengeteg nehézséggel fíeUettt megküzdenie, elsősorban politikai magatartása miatt. Az 1848- as bécsi forradalomban diákjai élén ő is ott van a barriliádokon, együtt harcol, a fiatalsággal. Az év őszén pedig belép a magyar szabadságharc megsegítésére alakult egyetemi légióba. A reakció működésbe lép, kinevezik ugyan magántanárrá Semmel- weis-t, de azzal a kikötéssel, hogy beteggel nem foglalkozhat, hanem osak fantom-gyakorlatokat, tarthat. Ekkor végleg elmegy a kedve Béestől, -és tSőO-ben Pestre megy, ahol először a Rókus kórház főorvosa, majd 1855- he.n a szílleti klinika professzora lelt De nemcsak politikai, hanem tudományos területen Is állandó harcban állott a fejlődési akadályozó. szűklátókörű kortársaival. Hihetetlen energiával küzdött felfedezésének elismeréséért, mert, tudta, hogy ezzel az anyák ezreit leheit megmenteni. Azonban messze megelőzte korát, felfogása annvira újszerű volt, hogy osak hosszas harc mán fogadták el. Végül is a gyakorlat és a tapasztalat meggyőzte a kétkedőket Semmelweis felfedezésének nagy hord erejéről. A gyermekágyi láz fellépése igen erősen lecsökkent mindenütt, ahol Semmelweis tanításaira és útmutatásaira hallgattak. Semmelweis már száz évvel ezelőtt rájött arra. hogy a betegségek megszüntetésében a legnagyobb jelentősége a megelőzésnek van. ö maga is munkájának ezt a részét tartotta leglényegesebbnek, amikor azt mondta: „P.n felfedeztem a gyermekágyi láz őrök, igaz és kizárólagos okát, de nem ez az igazi érdeme m én tanításomnak, hanem az, hogy miként keü ezt 4 szerencsétlenséget elhárítani.“ (Becsi) ANDRÉ STIL, CSATA AZ ISKOLAKERTBEN Az amerikai imperialisták engedelmes francia kiszolgálói által börtönbe vcfett André Stíl nemzetközi Sztálin-békedíjas Író, a bátor francia békeharcos „Ágyusortűz“ című új regényéből való az itt következő részlet. Az fró, mint „Az első összecsapás“ eimű regényében, ezúttal is a francia népnek a* amerikai megszállók elleni hősí harcát írja meg. Ez a regényrészlet egy kikötőváros Iskolájában játszódik, amelynek egyik részét az amerikai tisztek gyermekeinek tartották fenn.., 'Az iskolában akkor kezdődött a forrongás, amikor a gyerekek megtudták, hogy az amerikai fasiszták parancsára óraszünetekben ezentúl Bem mehetnek le az udvarra. Régen övék volt az egész udvar, amikor az amerikai gyerekek bevonultak elvet_ fék egy részét, csak az elkülönített helyen játszadozhattak, most elvették az egészet >. . Már órák alatt óraett. hogy a gyerekek valamit forgatnak a iejült- ben. Tanítás után aztán kitört a vi- htr ... Hogyan kezdődött, pontosan nem derült ki, csak arra figyeltek fái, hogy az elsöosztályos Gittona ráug rótt az egyik jól fejlett amerikai gye rekre és á földrétegérte. Az összecsapás nem maradt elszigem beit jelenség és olyan verekedés kerekedett, hogy csak úgy porzott az iskola környéke. Mindez a gyermekekre váró francia anyák és az amerikai gépkocsivezetők jelenlétében történt. A nevelők mindjárt közbeléptek, Chevreaux igazgató úr jobbra baba osztogatta tanítványainak a PQ. Ionokat, az amerikai tanítók sem ma radtak el az ütlegelésben, de — szintén a francia gyerekeket verték... A rendet csak nagynehezen Állították helyre, az amerikai gyerekek beültek a rájuk várakozó gépkocsikba és elrobogtak, de a motorbúgás sem íudta elnyomni megtépázott, összekarmolt kis ellenteleik harsány kiáltását: — Takarodjatok Amerikába! Taka rodjatok! Az i'yen eseményt nem lehet eltitkolni. Az igazgató úr meg akarta büntetni a vétkeseket, de a tanítói karban heves ellenzésre talált. Chevreaux úr meglepődött, hogy az enge, detlenség a tanítókra is átterjedt, fenyegetőzni próbált, de Tirmaun, aki az ellenzék szószólója volt, kifejtette: helytelen és jogta'an csak az egyik okialt büntetni .,. * Másnap megérkezett a7 iskolába a felügyelő és nagy patáHát csapott, az igazgatót fegyelmivel fenyegette. — Chevreaux úr gyáván a tanítókra igyekezett hárítani a felelősséget, mert nem engedték megbüntetni a vétkeseket. Amikor a felügyelő eltávozott, szemrehányóan fordult a tan testületéhez: — Önfík miatt kapom életemben az első legyelmit! — Miattunk? — csattant lel Roger, az egyik fiatal tanító. — Talán az amerikaiak mialt! Hát tehetünk mi arról, hogy a jenkik a nyakunkon ülnek és megkeserítik az életünket? Keményen, kertelés né'kül beszélt A többi tanító arcán a helyeslés tükröződött. Az igazgató megfordult és bement a szobájába. Tirmaun legyintett: — Nem keü törődni vele! Az igaz. gatók kétfélék. Az egyik tajta öníel- áldozóan végzi munkáját, becsületesen teljesíti kötelességét. Nem fél serijeitől és semmitől! Emlékszem a vlchyt időkből is olyanokra, akiket ijesztgettek a Gestapoval, nem engedtek egy tapodtat sem ... Aztán van a másik tajta, aki mindentől tél, megalkuvó, mindig felfelé tekint... Ekkor tért visssn Chevreaux. Ügyi átszik odabenn megionto'ia tennivalóit, s olyan ünnepélyességgel tor- duH tanítótársaihoz, mintha először állt volna velük szemben: — Uraim! Nekünk mindenesetre meg kell magyaráznunk tanítványainknak, milyen érte’metlen gyerekek között az ilyen összetűzés ... Ezt könnyebb mondani, mint megtenni. A mi gyerekeink érzik, hogy az amerikaiak megszállása óta sok minden megváltozott. Hallják, a felnőttek beszélgetését, de maguk is sok mindent ösztönösen megértenek. Ki tudná megértetni velük, hogy semmi nem történt, hogy szüleik nyugtalansága és felháborodása alapta'an s hogy annak a harcnak, amit az egész város; az egész nép folytat, nincs komoly indoka. Kinek van joga elfojtani a gyerekekben a nemzeti büszkeség M lángolását azzal, hogy — hibáztak. Megmagyarázni csak egyet lehet cs kell, hogy ebben az egész iigybcij nem az amerikai gyermekek hibáinak.. Ez; a magyarázatot azonban nem lehet megtenni anélkül, hogy az ember ne matatna rá az igazi bűnösökre ... Chevreaux úrnak még volt néhány kenetteljes szava: — Az iskola falai között nincs helye semmiféle politikának, jóllehet vannak, alctk gyűlöletet vetnek még a gyermekszívekbe is... Hát *z olyan ostobaság volt, hogy Roger csak gúnyosan Rittyentett hozzá. Mindnyájan tudták, hogy Chevreaux itt a kommunistákra célzott. Tirmaun nem hagyta szó nélkül a megjegyzést: — Tudja mit, Chevreaux, nem kejl a gyerekek szivében elvetni a gyűlöletet. Megterem oft, minden vetés nélkül fs A mi feladatunk a segít, ség, hogy ez a gyűlölet a helyes irányba fejlődjék! így gondolkozott a többi tanító is. Es így gondolkoznak a gyerekek szülei is, akik épp olyan jól tudják, hogv az amerikai gyerekek nem hibásak abban, ha helytelenül nevelik őket... Sokmaor elnézik a várom utcáin áz idegen gyerekeket ■.. ügy élnek, mint a prlncek .. Nincs hiányuk sem. miben, ha új játékra vágynak, már meg is kapják, gépkocsin robognak az iskolába, luxuskocsikon mennek a városon keresztül és mégis — a leg szegényebb dokkmunkás felesége is olyan részvéttel, sajnálkozással tekint rájuk, mintha ezek a jólétben fürdő gyerekek is áldozatai lennének azoknak, akik ellen a dokkmunkások harcolnak .. Nem egyszer megtörtént, hogy egy dokkmunkás ta’álko. zott egy amerikai gyerekkel és szánakozva megsímogatia ... Azzal a ke. zével, amely az éjszaka csöndjében és sötétjében kemény belüket testeit ha jók testére, vagy a kikötő falára: ~- „Amerikaiak, takarodjatok hazai“ A HÉT KÖNYVEI Szikra könyvkiadó J. V. Sztálin művei 9t kötőt 19E6- december — 1027. július VI. Gagarin: Az amerikai burzsoá filozófia és szociológia az imperializmu# szolgálatában. Orlov: A világ népeinek harca a békéért. Szépirodalmi könyvkiadó Gergely Sándor: Forró nyár (regény) Irányi Ödön: A püspök atyafisága (regény) Jovine: Elátkozott föld (regény) Radnóti Miklós válogatott versei (Szépirodalmi kiskönyvtár őt) ifjúsági könyvkiadó Móricz Zsigmond-: A nehéz kótg*- rasos. Osvdt Zsuzsa: Felelet a császárnak (regény) Pesti Gábor: Az aranytojás és más mesék. UJ Magyar Könyvkiadó Szokolov: Szikrák I. kötet (regény) Tyihonov: Pakisztánó történetek (elbeszélések, vázlatok.) Művelt Nép Könyvkiadó Fedotov: A bábszínház paraván építése. Munkácsy Mihály (H844—1900) album, 24 színes tábla. Toporkov: Sztyaniszlavszkij a próbákon. Visszaemlékezések. Népszava Thar na György — Szakács György: Acélok méíyhütése (Szakszervezeti ismeretterjesztő előadások) Horváth Mihály: Fele se tréfa (kia szatírák) A Rödcr-mozgalnm. (Szakszervezeti ismeretterjesztő előadások) A szakszervezeti instruktor a Szovjetunióban (cikkgyűjtemény) Szemerey Zoltán: Erőátviteli Irans*, formátorok. Szénelemrési módszerek (Népszava műszaki könyvtára) i
