Dunántúli Napló, 1952. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-29 / 151. szám

4 M Ä P L 6 1952 JUNIUS 29 ÉPÜL A KOMMUNIZMUS ÜJ VÁROS SZÜLETIK Ha (t7 ember Észak-Turkméniából, Tctóauz városa félő. Tahia-Tasba uta­zik, hosszú hosszú ki'ométereken nem láija jelét a Turkmén Főcsatorna ha tailmas építkezésének. Már késő esie van, csak a gépkocsi motorzúgása borzoi'ija a csendet. Utunk homok- és agyagdombok között kanyarog, sűrű sötétség borul a tájra, amelyet át- óipásratáz a gépkocsi fényszórója. A mélykék égboltozatról leragyognak a hidegfényű csillagok. Fe kapaszik odúnk egy dombra, in­nen az út balm fordul s ahogy el­hagyjuk a domb vonulatát, hirtelen villanylámpák fényözöne szikrázik fel előttünk. Még 10—15 kilométer az út a telepig, de a távoli házak ablakai úgy fény­lenek. mintha itt lennének egészen közel. Szinte elbűvö ten nézzük a fé nyékét, amelyeket az ember munkája és akarata lobbantott fel a sivatagban. Tahin Tas... Ma az egyik legtöbbet emlegetett földrajzi név, hiszen itt von a Turkmén Főcsatorna építkezé­sének központja, a térképek nagy ré­szén azonban hiába keressük. És azo_ kon a térképeken is, amelyeken elő fordul, nem várost jelez, hanem az Amu Darja partján emelkedő sziklás kiszöge lést Olyan az alakja, mint valami süvegnek s innen ered az el­nevezés Ls. Tahia-Tas: kösapka ... Most innen villognak a fények, de nem a sziklatokról, hanem az új tele. pülésról, amely napról-napra terjesz­kedik s maholnap már várossá fejlő dik. — 1951 áprilisában épü t fel a tele­pen az első munkásszállás — magya­rázza Fjodor Igmatov, az építési kör­zet vezetője. — Akkor még 200 kilo­méter távolságról szállították a gép. kocsik a kenyeret, mégsem panasZko­dott senki. Megértették, hogy minden kezdet nehéz s idővel majd mindin ..beolajozottan" szalad ... így is tör­tént, meg kell nézni Tahia-Tast m,a! Hata ma* Lendülettel- indult meg aiz építkezés. Az első időben Szibériá­ból és az ország más erdő« vidékei röl érkeztek az összerakható típusha zak, amelyeket hihetetlenül rövid idő alatt állítottak fel. Később megkezdő dött a kőházak építése, a település szemlátomást terebélyesedett, az or­szág minden részébő. az építkezéshez érkező dolgozókat jó! berendezett, kel­lemes otthon várta. Tahia-Tas elindult az úton, hogy várossá fejlődjék. Egy esztendő: csak piilanattöredék a városok történetében, de érdemes és tanulságos megnézni, hogyan fejlődött Tahia-Tas az első esztendő alatt... A vendég, amikor reggel kilép a korszerűen berendezett emeletes szál- óda kapuján, iskoliásgyerekek vidá­man zsibongó csoportjával találkozik. Az építkezés 1951 augusztus 5 én in­dult meg s egy hónappal később már megnyílt az iskola, hogy tanulási le­hetőségiét nyújtson a négy építkezé­sen dolgozók gyermokeirvlk ... Az is ko!>a növendékei 12 nemzetiséget kép­viselnek, ez is bizonyság, hogy a Turkmén Főcsatornát a Szovjetuniót népei testvéri együttműködésben épí­tik ... Járunk aiz új urnákon ... Béke utoa. Lenin utca, Sztálin út A Kommuniz­mus Nagy Építkezései sugárút, Győ­zelem körút — mindegyik útvo-nai el­nevezésében a tahin-tasiak szíve dob ban meg Az új utcákon szép, világos, házak, mindegyikben gőzfűtés, fürdő- dőszoba, zuhany, vezetékes rádió. A házaik előtt kis virágos kertek és fia­tal fák. Idén áprilisban negyedmUHió csemetét — topolyát, szilfát és juhar, fát — ültettek; fás Kanak minden ut­cát és évek mu'lva erős, zöld erdöaá veik ölelik körűi a várost és védel­mezik'atz északkeleti, meg dél-nyug-atá szelektől. Tahla-Tasban már mind érzékelhe­tőbben bontakoznak ki a jövendő vá­ros körvonalai: emeletes házak emel_ kednek, kiformálódnak az utcák. Be fej-ezéséhez közélednek a csatornázási munkálatok, a vízvezetéket már üzembehéiiyezték. Működik a posta és a városi telefonközpont, ahonnan 5— 6 perc alatt Moszkvával is lehet be szélni Az új utcákon öntözóautók gördülmtlk végiig, mint egy ,,igazi'‘ vá. rosban ... PoliiiklinAkát építettek, áru­házak nyíitaik, van vendéglő és für­dő, garázs és könyvtár, 50 gyermek részére napköziotthon, elkészült már a nyári film színház is. de télire meg. esz a nagy kul'túrház,-benne vetítőte­remmel, előadóhelyiséggel és a terem sportok űzésére alkalmas lehetőség­gel. És ma már nieim kell messziről szállítani a kenyeret, mert főépült a kenyérgyár is ... Egy év leforgása alatt több, mint 150 épületet emeltek az Amu-Darja partján. De ez csak a kezdet, aiz első kerület kis része. Ta­hia-Tas három nagy kerületből fonó­dik majd várossá. A munka üteme lüktet a születő városban. És a munka nem sc.ünik meg Tahia Tas ban és környékén a sötétség beálltával sem. A kőbányék- bam, a kikötőben, a vasútállomásom, az épülő repülőtéren fényszórók mel­lett is folyik a munka ... Fények ha­sítanak a7 éj sötétjébe. A munka, az aűkotás, aiz új élet fényei! AZ ELSŐ KENYÉR A HAZÁÉ Mit mondanak a számok, ha A kiskereskedelmi árak ez év áp ri-ks 1-én végrehajtott újabb, a hábo rú befejeződése óta immár ötödik le szálMtésa még magasabbra emeli a Szovjetunió ak osságának éietszinvo. nailát. Az árleszállítás minden szovjet család háztartásában jelentős össze­gű megtakarítást tesz lehetővé. A szov. jet társadalom az élelmiszerárak újabb csökkentése révén mintegy 28 milliárd rubelt takarít meg évente A kiskereskedelmi árak le szál ítása még jobban megstzdlárditot t® a szovjet rubelt, fokozza a rubel vásárlóképességét, növeli a dolgozók reálbérét, megjavítja az ösztöndíjasok és a nyugdíjasok helyzetét és nagy előnnyel jár a kolhozparasaUág szá­mára. A fokozódó jólét alapját a szovjet emberek az üzemekben és a gyárak­ban, a számításban és az építkezése­ken, a kolhozok és szovhozok földje­in áldozatos munkával, a munka ter­melékenységének szakadatlan nőve. lésével, az állami és társadalmi tu­fáidon kommunista kezelésével és vé de'mével teremtik meg. A szovjet üze­meik évről-évre növelik termelvénye ik mennyiségét, a mezőgazdaság egy­re több élelmiszert ad a lakosságnak és egyre több nyersanyaggal látja el ai ipairt. A szovjet gazda-ági rendszer szakadat, an fejlődésének és a közjóét növekedésének egyik legfényesebb h-;_ zonyítóka a Szovjetunió nemzeti jő vé­delmének emelkedése és e jövedelem elosztása. A Szovjetunió nemzeti jö­vedelme, összehasonlítható árakon szá mitva, 1950 ben 64 százalékkal 'olt magasabb, mint 1940 ben, 1951.ben pe­dig 1950-hez viszonyítva további 12 százalékkal emelkedett. A kapita i»ta országokban a dolgo tó tömegeik létrehozta nemzeti jőve delem zömét az uralkodó, kizsákmá­nyoló osztályok sajátítják ki, a dol­gozók részesedése pedig évről évre csökken. A Szovjetunióban a nemzeti jövedelem az egész népé ée fekreatása a munkások, parasztok és értelmiségi dolgozók anyagú és kul­turális életezínvona ának emelését, va­lamint a szocialista termelés kiszélesí­tésén ok érdekeit szolgálja. 1951-ben a seovjet dolgozók a nemzeti jövede­lemnek mintegy háromnegyed részét kapták írnsg személyes anyagi és kit! turália szükség-eleik kielégítésére. A nemzeti jövedelem ilyen, csak «oóalieta társadalomban megváló oltható elosztása eredményezd a7 áru­forgalom növekedését, ami a népi tö­megok növekvő jólétének mutatója. 1951 ben. összehasonlítható árakon számítva, a szovjet lakosság húsból 32 százalékka', cukorból 29 százalék­kal, felvágottakból 29 százalékkal töb­bet vásárolt, mint a megelőző eszten­dőben. Ugyanakkor jóval több ipar­cikket — szövetet, cipőt, bútort, ke­rékpárt, s!b. — is vásároltak. Az áru­forgalom egé-ze 15 százalékkal ha­adta meg az 1950. évit A kiskeres­kedelmi árak újabb csökkentése máris az áruforgalom további hatalmas fel­lendülését eredményezte. A szovjet társadalom é'letszínvoma- tiáraaik növekedését e számok imideit, amelyek némán is beszédesek és túl - harsogják zengő szavukká' az impe riahsta háborús uszítok rágalmazó ha­zugságait, mutatják még más adatok is. A Szovjetunióban, a békés építő munka hazájában, amint ez az egész világ előtt ismerete®, vizierőmü óriá­sok, csatornák és öntözőrendszerek, új gyárak és üzemek, Lakóházak, is­kolák, klubok, óvodák, bölcsődék és gyógyintózmények épülnek. A szovjet dolgozók teremtő ereje hatalmas és egyre gyor­suló ütemben növeli a Szovjetunió gazdasági halaim át, gyarapítja a nép vagyonát, fokozza a tömegek jólétét. A közszükségeü cikkek árának le­szállítása a kapitalista országokban el­képzelhetetlen. A -kapitalista országok vezetőinek, hogy csökkenthessék az árakat, el kelme &zónniok magukat, a spekulánsokkal va>ó összeütközésre, meg kellene zabo'ázniak a nép vérén hízó élósdi üzéreket, A vezetők azon­ban nem nyúlnak ilyen rendszabályok hoz. mert a spekulánsok — barátaik. A tőkés országok kormányai éppen ellen,kezől-eg, emelik a közszükségi éti cikkek árát. Angliában 1951 első felé ben hatvan rendeletét adtak ki a köz- szükségi élj cikkek árának emeléséire. Az Amerikai Egyesük Államokban, még a munkaügyi miniaetárium sta­tisztikai hivatalának hivatalos adatai szerint is. 1951 végéin csaknem két és félszer akikorák voltaik az élelmi­szerárak, mint a háború előtti évek­ben. Még súlyosabb helyzetben van­nak Olaszország. Japán, Nyugat Né­metország, Jugoszlávia és az amerikai imperialisták igájában vergődő más országok dolgozói. A kapitailista világ elnyomorodását bizonyító adatok fokozzák a szovjet einbeirtík büszkeségét, amit saját jólé. megszólalnak-tűk növekedése, hazájuk felvirágzása láttán éreznek. A szovjet emberek tudják, hogy boldogságukat, gyermekeik és egész népűik boldogságát szeretett Kommunista Pártijuknak, Sztálinnak, a szovjet népek vezérének köszönhetik. A Szovjetunió déli kerületeinek szovhozaiban és kolhozaiban meg­kezdték az idei bő termés betakarítá­sát. Szántóföldeken éjjel-nappal zúg­nak az arató- és cséplőgépek. A kol­hozparasztok, a gépkezelők mindent elkövetnek, hogy gyorsan és szem- veszteség nélkül takarítsák be a ga­bonát. Becsülettel teljesítik hazafias kötelességüket és az első gabonaszál- lítmányokat közvetlenül a mezőkről az áltatni raktárakba szállítjáik.­Megkezdődött a gabona betakarítása az azerbajdzsán! „Kaganovics'Vkol­hozban Aszaljanak! kerület kolhozistái a szérűről közvetlenül a gyüjtőáUomásokr« szállítják az új termést. IGYÁL, ÖREG FÖLD! A gépkocsi fáradhatatlanul robogott, át a sztyeppén s közben nagyokat huppant a fonnyadt ürömmel borított buckákon. A kocsi oldala, teteje fehér volt a rárakódott portól, de a kormánykerék melleit ülő fiatal legény is öregesnek tetszett: barna haját meg- őszítette a finomszemcséjű por, ami sűrű felhőkben áradt az autó körül. Felbukkant a veszeliji körzet „Szitcra"- kolhozának első háza. Az autó lassított, majd megállt és a legény, le sem szállva az ülésről, odaszólt a ház előtt foglalatoskodó öreg kozákasszonynak: — Hahó, nénikéin! Mondd meg az embereknek: ma éjjel megjön a víz! Készüljetek a fogadására... A gép továbbrobogott, ment a következő kozákfalu­ba. Az asszony meg rohant a házba, már amennyire öreg lábaitól tellett.. — Szányka! Szuny ka! — s aztán, hogy előbukkant az unokája, lázas izgalommal folytatta: — Szaladj át KruzMlinához, azt mondják, hogy jön a víz... Én meg a kolhozvezetőséghez sietek ... Surn téruvni 'ina rt-inf, eitnon tnny. A múlt év végéiig a kertészeti brigádban dolgozott, s miközben az öntözés fegyverével vívta harcát o természet mostoha- ságu ellen, sokat tűnődött azon, mi lenne, ha a búzaföl­det is ügy lehetne öntözni, mint a konyhakerti tetemé, nyékét. Aztán egy nap nagy változás híre érkezett. A ..Szifc- ra"-kolhoztól alig 25 kilométernyire megjelent a Ciml- janszfei-tenger. Uj tenger, amelyet az ember akarata es munkája teremtett meg. A forró sztyeppéi szél, amely eddig csak port kavart, meyfürdött az új tenger fehér, habos hullámaiban, teleszívta magát a páradús, hús ten­geri levegővel és így száguldott tovább. A változás mindenfelé megmutatkozott. A tenger­től elindulva egyre mélyebben s egyre távolabb fúródott a sztyeppébe hét öntözőcsatorna: a veszeliji és az azovi. Víz még nem volt bennük, kiásott földheauek övezete jelezte a csatornáic útvonalát, amelyek később, mint egy hatalmas fa, több ágra szakadtak és <i keskeny csalorna. Tnedrek szétkígyóztak minden irányba, hogy később el­vigyék az éltető vizet a szomjas szlyeppékre. ♦ Sura Kruzsilina életében is fordulat liövctkezett be. A lányt, aki olyan lelkesen és gondosan öntözte a kony, hakertészet veteményes tábláit, Novocserkasszkba küld­ték, öntözötanfnlyamra. A fiatal leány sokat tanult. Meg tudta, hogy 1952 nyarán már sokezer hektár szántóföl­det öntöznek a manicsi 1 sztyeppéken. Egy hektár ön­tözéséhez 600—700 köbméter víz Ml. amit. majd az új tenger ad... A Cirnljanszki-tenger vize előbb megtölti a veszeliji medencét s innen árad tovább m örutözöcsalor- nákba, aztán pedig az öntöző és levezetőbarázdákba. A térképen, amely a öntözőcsatorna-rendszer hatalmas há­lózatát mutatta, Sura már úgy eligazodott, mintha gye relikora óta ismerte volna. Amikor visszatért a kolhoz­ba, az öntözési brigád helyettes vezetője lett s most rá várt az izgalmas és gyönyörű feladat: ha elérkezik « nagyszerű pillánál — a vizet ráereszteni a földekre... * _ Jön a víz! Az örömhír szétfutott a kolhozban s aznap éjjel senki nem gondolt alvásra. Tudták, hogy már napok óta úton van, a megérkezés pillanatát azonban senki nem akarta elmulasztani. — Készüljetek a fogadására! — mondotta az öreg kozákasszony és a csatorna medrébe frissen sütött, szép, nagy, kerek kenyeret helyeztek el, köréje pedig sót hin­tettek. Régi kozák szokás szerint kenyérrel és sóval vártáJi az örömmel látott vendéget... Lobogó fáklyák fénye mellett virrasztottdk árt, az éj­szakát. Amikor eljött a hajnal aranyszínű fényével, vé- gigharsant a kiáltás: — Jön! Gyerekek futottak a csatorna medrében vidám vi- háncolással és nyomukban már kígyózott a viz, — az öntözőcsalorna vize. Előbb csak vékony sugárban, majd egyre duzzadtabban, végül hömpölygő erővel megtöltötte a medret. Harsány hurrá zengett a vidám hajnalon, vi­rágok repültek a vízbe és Sura ott állt az iráni/itóké- -szillék mellett, amely a csatorna vizét a mellékcsator­nákba, az időszaki öntözőcsatorndkba tereli. Sura az egész kolhoz tekintetét magán érezte. Klocsnyev, a párt- titkár állt mellette és mosolyogva biztatta: ~ Rajta, Sura! — Sura Kruzsilina megrántotta n fogantyút, amely felemelte a mellékcsaiornák zsilipjének zárólapjait z most ide is áramlott a viz, a hátán cikázva ficánkolt egy kövér, ezüstpikhelyes ponty. A szomjas barázdák szörcsögve itták a vizet. — lávát ar»t fald, távét, hisz úgyis sokat szom­jaztál! — mondta egy öreg kolhozparaszt. — lís hozz dús termest! — tette hozzá a párttUkár. (Vlagyimir Szolonhin)

Next

/
Thumbnails
Contents