Dunántúli Napló, 1952. május (9. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-15 / 112. szám

w R P T. O 1952 MÁJUS 1* A koreai íegyverszűneti tárgyalásokról „HOL VAN A KUTYA ELÁSVA?" Keszon (Uj Kína) A fegyverszüneti tárgyalásokat folytató küldöttségek hétfői (Illésén a koreai kínai küldöttség vezetője erélyesen tiltakozott az ellen, bogy május 11-én amerikai repülő­gépek ismét lőtték az északkoreai Kangdong közelében levő hadifogoly- tábort és annak négy lakóját súlyosan megsebesítették. Követelte, hogy az amerikaiak nyújtsanak biztosítékot az ilyen incidensek megismétlődése ellen, A koreai-kínai küldöttség vezetője a tiltakozás után erélyesen megbélye­gezte az amerikaiaknak azt a nevetsé­ges javaslatát, hogy a két fél „nví! tan és egvültcsen erősítse meg a ha­difoglyok rostálását és pártatlanul vizsgálja felre’, a roslálási eljárást.“ — Scmnuesetre sem engedhető meg, hogy hadifoglyokat bármiképpen is megrostáljanak — mondotta — az ilyen rostálás szöggs elleniéiben áll a hadifoglyokkal v,aló bánásmódról szőlő genfi konvenciókkal és a nemzetközi jog rendelkezéseivel. A hadifoglyokat megilleti az a jog, hogy visszatérhessenek ott­honukba és folytathassák ti békés életmódjukat, önök azonban hosszét ideje bántal­mazzák, fenyegetik, inzultáiják, üldö­zik és mészárolják ,n hadifoglyokat, hogv megvalósítsák célkitűzésüket: a hadifoglyok visszatartását, és kény­szerítsék őket, hogy vérükkel aláírt úgynevezett petíciókat nyújtsanak be. Az önök táboraiban a hadifoglyok nem nyilváníthatják ki szabadon aka­ratukat. Küldöttségünk május 2 ári teljes mértékben igazságos és méltányos kompromisszumot terjesztett elő, fo'y. tatta a koreai-kinai küldöttség vezető­je. Önök azonban május 2-u óta is- méte'.ter a tárgyalások meghiúsítására alkalmas módszerekhez folyamodtak. Ilyen módon igyekeznek küldöttsé­günket egyodalu és észszerütlen javas laluk elfogadására kényszeríteni. Világosan fel kell ismerniük, hogy önök végleges vereséget szenvedtek a tárgyaló asztalnál és » harc. téren egyaránt Ha így folytatják tovább, még katasz­trofálisaid) vereséget szenvednek Hz Uj Kína hírügynökség tudósítójának kommentárja Keazon (Uj - Kína) ; A fegyverszü­neti meg«íEapr>(.láá létrejöttének út­jában ’.izárólag arz aroeriicaiaknak az a me-óerkedése áll, hogy visszatart­sanak több, mint 10ü eizer koreai és kínai hadifoglyot. A koreai-kán fii kü . döttség jelentős engedményeket tett a hadifogoly kérdésben, az amerikai ak azonban ragaszkodnak az „önkén­tes hazatelepülésre" irányuló képte­len követelésükhöz és azt akarják, hogy a koreai kínai küldöttség eze­ket a követeléseiket elfogadja. A londoni Times május 8-án beis­merte: „Kétszáz éven át mindenki ál. tál e'fogadott volt, hogy a hadviselő teleknek az ellenségeskedés meg. szűnte után szabadon kell bocsátani az őrizetükben lévő hadifoglyokat. Maguk az amerikai agresszorok is beismerték, hogv a hadifoglyok „ros­tálása“ nélkülöz minden jogi alapot, — mutat rá a továbbiakban a kom mentár. így például Joy ellentenger­nagy n Reuter iroda tudósítójának kérdésére kénytelen volt beismerni, ,.a genii'konvenció nem tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek fel. hatalmaznának, hogy kiderítsük: a fogságba esett katonák közül kiket kényszeritetfek katonai szolgálatra Plieiijan (Uj Kína) A Koreai Köz­ponti Távirati Iroda május 7.én je­lentette, hogy az amerikai fegyveres erők a koreai arcvonal nyugati szaka­szán ismét mérgesgázt használtak. A Népgazdasági Tanács határozata alapján1 a fémgyüjtési hónap során a területi gyűjtésben eg jobb eredményt felmutató iskolákat, brigádokat, pe­dagógusokat, tanácsit dolgozókat és egyéni gyűjtőket 500 000 forint érté­kű jutalomba,, részesítik A legjobban gyűjtő iskola rádióké, szüléket, a második legjobb iskola könyvtárat, a harmadik legjobb ered. mévsyt elérő iskola asztalit mis/te'- szerelést és asztalt kap. A legjobban gyűjtő brigád vala­mennyi tagját kétheti ingyenes bala. ion! üdültetésben részesítik. A máso­dik díj egy ping-pong asztal, felsze­reléssel. A további négy legjobban gyűjtő brigád is ért éltes jutámat kap. Az, aki a fémgyűjtés során egyént teg a legtöbb vasat és fémet gyűjtőt, te, kísérőjével két heti díjtalan bala_ Az amerikaiak arcátlanul azt han­goztatják, hogy azért „rosta jak“ a hadifoglyokat, mert „tiszteletben tart jék minden hadifogoly óhajtását" A számos véres incidens azonban, amelyet az amerikaiak a rostálás so rán kiprovokáltak, bebizonyítja, hog,', mindez nem egyéb aljas hazugságnál. A tény az. hogy az amerikaiak kuo. mitangista és liszinmanista ügynökö­ket küldtek a hadifogolytáborokba, hogy azok ott fasiszta imickat hrides senek, reakciós szervezetekbe kény. szeritsék, tetoválják a hadifoglyokat és vérükkel aáírt petíciókat csikarja, nak k‘ belőlük. Ezek a titkos ügy­nökök nyíltan megfenyegették a ha­difoglyokat: „Tetoválva vagytok biz, tos halál vár rátok, ha viasza tértek a népi erőkhöz.“ Az amerikai agrosszorok semmikép­pen sem hárítják el magukról a te. lelősséget a nemzetközi jog megsérté. séért és nem kerülhetik el a jól meg. érdemelt büntetést — fejeződik be a kommentár. Április 22 és 2ö között az amerikai fegyveres erők öt alkalommal has/, náltak mérgesgázt repülőgépről dobolt gázbombák és tüzérségi gránátok alak jában. főni üdültetésben vehet részt. A to­vábbi öt legjobb egyéni gyűjtő könyvtár, illetve fényképezőgép juta. lomban részesül. A fémgyüjtési hónap során a leg­jobb szervező munkát felmutató pe­dagógus háromezer forint értékű bú- torvásárlási utalványt, a második és harmadik pedig két. illetve egyezer fo. rint értékű kész ruha vásárlási utal­ványt kap. A tanácsi dolgozók első díja egy 3000 forint értékű bútorvásárlási utal. vány, a második és harmadik díj kél., illetve egyezer forint értékű készruha vásárlási utalvány. A továb. bi hat legjobb tanácsi dogozó pedig 500—500 forint értékű ruházati bolt­utalványt kap. A legjobb ifjúsági szervezők 14.500 forint értékű jutalmat fognak kapni­Az amerikai agresszorok ismét használtak mérgesgázt 500.000 forint értékű jutalom a legjobb fémgyüjtőknek Lottie Newton asszony 23 éves néger férjét az egyik newyorki rendőr agyonlőtte. A rendőrt nem büntették meg. (Természetesen.) Ugyanebben az időben 12 tagú néger és fehér küldöttség jelent meg Dewey úrnál, Amerika egyik legbefolyásosabb emberénél. A küldöttség tagjai New York váro­sából és 07. állam felső részeiből jöttek. A küldöttség tagjai tilta­koztak a négerellenes terror ellen és követelték, hogy a bűnösök el­len indítsanak megfelelő eljárást, még ha rendőrről is van szó. Kent Bro"n, Dewey tanácsnoka azon KOMMENTA A New York Post cimű ameri­kai lap 211. számában figyelmet érdemlő cikk jelent meg. Már a cí­me is sokatmondó: .■Koreában elsőosztályú G. I.* gyilkosokat neveltünk — jelen­tették ki a képviselőházban “ ban elutasította ezeket a követe' léseket. Kijelentette, hogy nem a rendőrséggel van baj, mert akár­hányszor utánajártak a dolgoknak, mindig kiderül, hogy ,,hbl van a kutya elásva.' Valóban. Akárhányszor utána­járnak a dolognak, mindig kide­rül, hogy a rendőrök minden in dók. nélkül gyilkolják meg a nége reket. Világos tehát, hogy „nemű rendőrséggel van baj!... ' — hisz ők csak azt teszik, amit a Dewey urak parancsolnak. így aztán nem csoda, ha mindig kiderül, hoqv „hol van a kutya elásva.“ R NÉLKÜL! A szóbanforgó cikk így kezdő­dik: ,.Az Egyesült Államok hadsere­gének ma már hivatásos gyilko sokból álló szilárd magva van„." * G. I.-nck nevezik az egyszerű amerikai katonát. \ Német Kommunista Párt az esseni gyilkosok letartóztatását követeli Berlin (MTI) A Német Kommunista Párt parlamenti képviselői csoporlja az esseni vérengzés tetteseinek azon­nali letartóztatását és példás megbün­tetését követeli. A Német Kommunista Párt közötte a hatóságokkal, hogy a sortűzre Du­re k rendőrfelügyelő adott parancsot. A gyilkos sorlüzet Wolker rendőr, őrmester osztaga zúdította az ifjú békebar$tokra. A» essen< véres vasárnap sebesülteit nem létoeathntjókmeg hozzátartozóin lissen (Al)N) Albert Bretthauser és Bernhard Schwarzer, az esseni véres vasárnapon megsebesített két ifjú né­met hazafi horzótartozóinnk nem cn gedik meg, hogy meglátogassák őket a kórházban. A kél sebesült szobája elölt titkosrendfirök őrködnek. Az amerikai kcaiszol^ilat ügynöke fel akarta robbantani a Német Demobra'ikns Kiilér>at*g e»yih hajógyárát Berlin (MTI) A Német Demokratikus Köztársaság államvédelmi szervei ez év januárjában Mecklenburgban le tartóztatták Alfred Weigeilt. az ameri kai kémszolgálat ügynökét. Weigel löőt decemberében azt az utasítási kapta az amerikaiak nyugntnémetor. szági kémszervezetétől, hogy robbant sa t'e! az angermündei hajógyárat. Weigelen kártevő munkája közben az államvédelmi szervek rajtaütöttek és letartóztatták. Adenauer a |8vö bét eleién Páriában találkozik a nyugati ttfi ügy miniszterekkel Berlin (MTI) A bonni kormány a keretszerződés aláírásának előkészíté­sére kedden reggel — a koalíciós pár tok vezetőinek bevonásával rendkívüli ülést tartott, A koalíciós pártok veze tői. akik kezdetben a keretszerződés 20 különböző pontját kifogásolták, kedden már csak négy ponttal szem­ben tettek ellenvetést. Ezek az ellen­vetések is a nyugatnémet monopótlfőke és a fasiszta háborús előkészületek ér­dekében hangzottak el. Adenauer kan­cellár kilátásba helyezte, hogy a riyy gáti hatalmak külügyminisztereivel a jövő hét elején Páriában tartandó megbeszélés során, még a keretszer­ződés aláírása előtt kieszközCi a négy kifogásolt pont megváltoztatását. II. /“'YÜ TE, SRAPNEL! A mefvAHú­^ dat! Hát gyökeret eresztett a lábad! A ló erre mit tehet? Előrebiccenti fülét, megrázza nagy fejét, mint aki nem érti az embeiTk rigolyáit és ne. kilódul. Csurka János meg siet utána. De közben félfüllel hallgatja a városi beszédjét, aki észre sem véve a másik megrökönyödéséi, csak karatvol sza­porán tovább: — Nagvon igaza van! Nézze meg a nagygazdákal! Azok tudják, mikor kell vetni! Azok fejében van szakérlelem! De a csoport... — és erre legyint egyet, mintha orrára telepedett legyet »agy szúnyogot akarna elhessegetni. — .No ugye... — kap a szón ör­vendezve Csurka János és most már kevésbbé fukarkodik u szavakkal. — Hát nem megmondtam! Tudja jól az én voft gazdám. Forgó Tóth szomszéd, hogv mikor kell szántani meg vetni! A másik meg csak u helyeslésre vár. Úgy dicséri ezlún Forgó Tóthot, mint­ha akarná kommendálni flsurku Já­nosnak feleségnek: — Látja, látja gazduram! Ha a kö zösök mind összeteszik az eszüket, ak kor sem ér ki ez egy nagygazdáéval! En nem ismerem Forgó Tóthot, nem tudom mennyi földje van, de az biz. tos, hogy tudásúval szerezte, a tudás gyarapította . .. — No. azért más is kellett ahhoz! W: ketten — az asszony meg én — meg még két cseléd segített negyven nagyholdra növeszteni Tóthék földjét! — így vág közbe Csurka János, aki szívesen dicséri Forgó Tóth jóságát, de valahogyan nem szereti hallgatni, ha más is dicséri, Gondolatban még hozzáteszi, hogv a gazda igen jói liánt velük, de azt is, hogy a többi iiagv- gazda azután már tényleg a zsellérek zsírján növelte kövérre Földjét. Persze g városiruhás — ha okos ember is —. nem gondolutolvusó és Így csak fs>y tatja rendűiéi lenül, mi­közben Csurka János megemeli és megfordítja az ekét a fordulóban: De jut tartolta magukat niureká- iukért a gazda... Igazé? Akkoriban nem kellett a szájuk elől beadni u kenyeret meg a csirkéi? X disznót non az álamnak hizlalták?! Csurka Jánosban persze uiaglnt fel bred! a osaka/érlis. Vannak olyan /ugságok, melyeket hiába szeretne - <kl Igazsápnak hinni, mégsem tud­: maga maga tiltakozik ellene. így i mi emberünk Is. Szeme réve­GAH4MI LÁSZLÓ:J Ó AKARÓ K’ lödött arra a szép bakancsra és már rákezdte: — De azért ilyen bakancsom nem volt nekem akkoriban sohsem! A ru­hám olyan volt. mint a szita, átlátszott rajt az alsói Persze ennivalóm volt eleg, de nem paprikáscsirke nieg sült­malac ... Srapnel megindult, barnán, fényesen fordultak ki az eke nyomában a han­tok. Csurka János elgondolkozva né zeit a talpa elé és gondosan kerülgette a felvetett földigilisztákat. Közben ahogy szokta, folytatta a beszédet de magában: — Papplhatsz te nekem! Hiszen ha megkérdeznék: Mi kell. hét hold föld vagy a cselédsor? —• Hát mit válasz­tanék?! Még két holdat vagy akár egy holdat is szívesebben vennék, mint a zsellérkedést.' A városi lál!a. hogy rosszul Ingta meg a kalapács nyelét, hát elhallga­tott. Csak ott kullogott a másik mel­lett a szárítatlan iélt-n, várva, hogy amaz kezdje isméi a beszédet. Vonal azonban nem állt szóra a szája. Csak a nadrágszíj végén, n fordulónál bujt ki brlőle a kíváncsiság: — Hát... izé... Hogyan s tisz­teljem az urat?.j. — Molnárnak hívnak. Mólnál La­josnak — sietett a válasszal. — Hát hova igyekszik, Molnár úr? i Z OIUT.T. hogy végre beszélhet. * Egy rukrzdle. mintha napszélt tűig sein akarná ahhuhagynl: — IU voltam a sógoromnál, a ta nttónál — intett át a szomszéd falu bádogte.ejü templomtornya felé, mely mögött ott kékletl a Fruska-Gora hul­lámos hála. — K-ieszleőn voltam, fia született a húgomnak. Akkora a gverek, mint egy karonii'.ö: öt kiló. Most meg szeretnék az állomásra jut­ni, de elvétettem az utat. Tudja: előz. ni akartam és átvágtam a kertek alatt a rétnek ... Csurka János claknsztullu a szóára dalol. Barátságtalanul mutatta: — fiút akkor csak induljon neki en­nek a dűlőnek, menjen át a falun és '>t| majd megmutatják merre visz az át u vasút felé. Isién áldja! Fel sem nézett, mikor a másik meg­bántva elköszönt, még Srapnellal sem veszekedett. Valahogyan még keserűbb lelt n v/ájni/c, mint délelőtt. Hát iguz is. Délelőtt így beszó't, most amúgy... Szőrös Kovácsnak milyen Jól vissza­vágott, most meg azt ismételte, amit az egész falu népétől, hallott s amiért tnúr a fél faluval összeveszett. Es a legérdekesebb: Akkor is őszintén be­széd és most is! flát mikor volt iga. za? Ez rágta a máját, mikor hazafelé fordította szekere rúdjút. Csak akkor állt ki fejéből a gondolat, mikor a falu szélére ért és látta, hogy a nép csoportokbaverődik és nagypusmogva tárgyal valamit. Csurka nem szokott érdeklődni, most sem leszi. Nem való rendes gazdnemberhez, hogy kiváncsis kodjék, mint vn'nmi vénasszony. De azért lassúbbra fogja Srapnelt, hátha így elleshet valamit a beszélgetésből. Nem is kell sokat várnia. Ahogy el hajt a pártház előtt, rákiált valaki. Hál ki lenne az? Persze megint az az okvetellenkcdő Szőrös Kovács! — János bácsi! Hé. János bácsi! Áll­jon meg egy szóra! Az öreg lessék lássék morog, mint .1 hecceit kutya. de szírt belül örül neki: No mos! végié megtudok vala­mit! Höőö! Állj meg Srapnel! No, mit a. írsz megint? Szőrös Kovács Közben már ott is van a kocsi melleit. Rátámaszkodik a szekéroldalra és úgv szú! fel Csurka Jánoshoz: Nagy újság van János bátyám! Kémet lógtunk! A megváltóján Ez azután már valami! örül meg allűrnek az öreg. Eddig nekünk úgysem sikerült... Mindig a szomszéd faluban kapták el ezeket a tekergőket. A mull héten Szerdahelyen négyei is oyakoncsiptek, i mi fa’unkon meg úgy járlak ke­resztül. mintha itt a vakok földje en­ne! Hál némelyikre ráillik ez! veti közbe Dénes Lali. a párttitkár, nem minden célzatosság nélkül. ,— Van köztünk még olyan akinek nem nyílott fel a szeme! Persze erre Csurka Jánosban ismét ágaskodni kezd az önérzet. Erii ö. !eg. alább is azt hiszi, hogy érti, miről vun szú. M'gint őt kezdik ki ez 'k a csrt portbeliek. Így hát ráver :iz unakozó (óra — Szőrös Kovács elugrik a sze­kér mellöl — és rank mentében szól vissza, mert muszáj: No. islep velükl o ITHON éppen kifogja a lovat, jön lélekszakadva az asszonv- Cvak úgy sis ereg-susog rajt a kittem nyíléit keksz knyat — Gyere ki gyorsan Jánosi Hozzák a kémetl Viszik a vasútra! Hát erre azután természetes, hogy ott kell hagyni a lovat, szekeret és gyerünk n kapu elé! Közben még hall­gatja a feleségéi: — Valami fehér port dobott el mi­kor elfogta u cspportelnök. Volt nála egv táskáruvalól... Azt mondják: a kutakat akarta vele megmérgezni... Miire a kapu elé ér Csurka János, már ott járnak a határőrök ia. Es köztük ott megy.... Igen ö volt az! Molnár úr... A vároeiruhás ismeret, ien! Az öreg úgy szédül neki a kapu- bú Aránynak. E-ntre sem veszi, hogy a fél falu ott kuncsorog a határőrök nyomában és hogy ..Molnár úr“ va­lósággá örül az őrizotivek. Mert bí­zón,, nem dicsérik a-z emberek Ti!o küldöttét! Ha nem lenne mc lette a kút elvtárs. hát hamar szilánkokra fa. rágnák. Ott igyekszik a többi között Szőrös Kovács is. Persze nem állja meg. hogy egy-Ket „..rives" szóvá, eletet tie rázzon az öregbe: No. János bácsi! Ugye. hogy vannak a faluban vakok?! Ű* RT1 MOST MAR, érii Csurka János, mire mondta neki az imént i párttHkár ugyatvezi! Nem csak a Forgó Tó'hra. hanem célzott "rre a Molnár úrra is! Vagy csak a kémre értet le vixwl Nem a! Olyan egyformán beszél! ez a Molnár úr Forgó Tóthi«!, hogy vuáfinl vun emögöft! De hiszen jóakaróm nekem az a Forgó-Tóth — tűnődik az öreg. mi közben se szó, se beszéd, elindul le. öblíteni az izgalma!. _ Inez, ez a soiÓTi <s úgy mutatkozó.!, hogy jót akar, azután itt van-e! Meg akarta mérgezni u kutakat! Mu iszol, holnap temetnek! No, de azért a kettő nem ugyanazt Futgé Tóth nem hord ma (jártól fehér porti Ellenben.. E'len­ben je akart bőszéin i a főidről, hogy csolédcskcdjek neki tovább. Es hát. ha most a»! akarta, hogy ne toréin-, jen ez a juttatott föld?! így kúsztak, kavarogtak a gondo latok C-tarka Jánosban. Bántotta a csőrét szömyümód, hogy néni kapta •e Molnár urat ott a fődön. Most ft tehetne a fa u hőse! Szőrös Kovács n'yjn áhittattá/! h»’"ggvtná, mint az r.s iony a szón l beszédet! Deli át én vak vagyok! Olyan, mint a frissenszük macska! — állt tneg a koosraaajtóban az öreg ós mire vagy másfél óra múlva kifor­dult az ajtón, már nincs a fejében egyetlen szál gondolat sem. Másnap csak arra ébred, hogy a felesége rázza: — Ideje, vénember, hogy doígozní menj! A csoportbeliek megint előbb kinn tesznek, mint te! Erre már kiszáll az álom az öreg szemé bő!: Megint az a csoport! Hej, ha égi fogtam volna el azt a spiónt... Erre azután megéred az asszony nye ve: — Hél te még mindig részeg vaay. vénember I fia éjjé', mikor hazajöttél, csak úgy dőlt belőled a borszug! Mi­kor ramtehetitói, csak ogy kis szódát kívántam hozzá ... Csurka János nem bírja tovább, kiviharzik. Még Srapnelt is, olyan knerif! rinqós káromkodások özönében fogja te*, hogy a ló rosszat sejditve csapja hátra a fülét. Azután megin­dulnak Ki a kapun, neki az utcá­nak. Csak három házzá! odébb jtri eszébe az öregnek, hogy visszafogja a mindennapi szokás szerint úrnak tn, dúlt állatot: ■ Höőö! Nem erre hé! Ms nem megyünk Forgó Tót hókhoz! Megfordultak és egyenest irány * föld! Ott mennek el Szőrös Kovácsék me'tett. A., udvar üres-, de már ob­ren vannak a háziak, mert sz ujté tárva nyitva és a nyitott Utállóajtón keresetül kihajlik u megetetett bctfja#- tehén megelégedett bőgőse. Az öreg a ó hátára cserdít. de néhány há*- za! arrébb meggondolja mugát é* meghúzza a gyeplő'.. Anitán lckásr» íódik és óvatosan vlsszasompolyní ftekandlká! u kerítésen ő» minihu hi­deg vizet kapna a nyakába, úCY egyenesedik fel a házigazda Ivaoff­jára: * Joreggelt. János báyám! egyszer errefelé is kitaléi a földre? p SURKA JANOS egy darabtó 'J fürkészi, leni a másik fűim in­káját: csúfoédik.n vagy pedig be- rútságból beszél. Végül mcgeiégeH * gyönyörködést (— Barátságod enn«* a képe!) és fórig nyögve, félig mond­va kérdi: „V, ■ Hát aztán István őcnóra, rag®"1 csak ... Mikor kezditek a krumpf kupAlásái? ,.. (VÉGK)

Next

/
Thumbnails
Contents