Dunántúli Napló, 1952. május (9. évfolyam, 101-126. szám)
1952-05-11 / 109. szám
Mit Ígértek és mit valósítottak meg a pécsi bányászpáríiskola volt hallgatói? ' 1950-ben jelent még 4 szénbányászat fejlesztéséről szőlő nagyjelentőségű párt- é* kormányhatározat. A határozatban a minisztertanács és a Központi Vezetőség felhívja a szénbányászat mindeo dolgozóját a termelési, termelékenységi és ön költségcsökkentési tervek teljesítésére és túlteljesítésére. Az MDP II. kongresszusának határozatai még további megnövekedőt! feladatokat állítottak elénk. E határozatokat csak azok a bányászok tudják végrehajtani, akik elsajátítják a marxista-leninista elméletet. A marxista-leninista elmélet elsajátítása erőt ad és lelkesít bennünket a tervek teljesítésére é* túlteljesítésére, a párt. munka odaadó elvégzésére. A marxi.v U-leninista elmélet erőt ad és lelke- •íti a pártcsoportvezetőket lent a bá cya mélyén és a munkahelyeken ahhoz, hogy szocialista bányászokat ne- yeljenek. , _____ • Mi, a Bányász Pártiskola veze 0 tősége igyekeztünk mindezeket ncgértctni az iskolán tanuló elv. társainkkal és legjobb tudásunk szerint nevelni őket A* iskola ideje alatt sok elvtárs elmondotta, bogy csak most (látta meg igazán a tanulás jelentőségét és fontosságát. Zarasics János eivtárs például, aki a Széchenyi-akna egyik alap szervezetének a párltitkára — megígérte, hogy a tanultak szerint fog ezután dolgozni. — A munkában élenjárok, az oktatásban példamutatóan részlveszek, új elvtársakat szervezek be az oktatásba magam is példamutatóan veszek benne részt és megerősíteni a pártcsopor. tokát — ígérte Zarasics elvtárs. És Zarasics divtára ígéretét valóra Is váltotta. A termelésben és a tanulásban valóban élenjár, sokat foglalkozik a pártcsoportvezetőkkel, többet törődik a párlcilenőrzé.sseL , Papp Imre elvtárs, a komlói Kos- s auth-akna egyik párttitkára, miután . megjött az iskolából, levelet írt az iskolavezetőségnek, amelyben szintén jó munkát ígért. Papp elvtárs így is tesz. Az alapszervezetben púrtcsoport- ! vezetőket választottak, mint azt az iskolán tanulta, ahogy a járási titkárok országos értekezlete megjelölte számunkra. Az oktatásra mindig jól felkészül, de emelllett neveli a párttagokat is, megmagyarázza nekik, milyen fontos az oktatásban résztvenni. Ugyanezeket elmondhatnánk mé^g igen sok elvtársról. Szilas Adolf elvtárs, a komlói Kossuth aknán mozgalmat indított el; „A csapat minden dologzója vegyen részt az oktatásban“. Hasonlóan dolgozik még Kopun Kálmán, Balogh István elvtárs és a többiek, akiknek nevét még sokáig sorolhatnánk. Büszkék vagyunk mi ezekre az elvtársakra, akik ígéretüket kommunista példamutatással és becsülettel végrehajtják. Ezeknek az elvtársaknak a példamutató magatartása segítse azoknak is kijavítani hibájukat, akik a párt- iskola elvégzése után újra visszavonultak megszokott, régi magatartásuk, hoz, akik még mindig nem érzik át a tanulás fontosságát és az ígéret- megtartásának jelentőségét. Ezek az elvtársak az iskolán is megtanulhatták, hogy pártunk szervezeti szabályzata mire kötelez minden egyes kommunistát, amit ők vállallak is aikkor, amikor a Magyar Dolgozók Pártja tagjai lettek. Több elvtárs azonban elfelejtkezett kötelességéről. Podierz István elvtárs, — a Széchenyi-akna dolgozója — az iskolán tanuló elvtársak egyik legjobbja volt. A példamutatást mindig hangsúlyozta az iskolán és többször elmondotta, hogy a példamutatás mi'ven nevelő-hatású. Mégsem mutatott példát az iskola elvégzése után. Bu. tor SándoT elvtárs, DISZ vezetőségi tag, a Széchenyi-akna dolgozója is sokat ígért az iskolán. „DISZ politikai kört fogok vezetni, én magam is részliveszek az oktatásban, a pártmunkábóil aktívan kiveszem a részemet“ — ígérte a többi között. Bútor elvtárs azonban csak ígért, mert a Széchenyi-aknán a további hangos felszólalásokon kívül nem tesz semmit. Balogh Dezső elvtár« pedig, — aiki a komlói Kossutb-aknáról került pártiskolára — önbírálatot gyakarolt az elvtársak előtt: — Azelőtt nem végeztem pártmunkát — mondotta a pártiskolán — de most már belátom hibámat. ígérem, hogy aktív tagja leszek pártomnak — szólt Balogh elvtárs ünnepélyes fogadalma. Balogh elvtárs azonban ígéretét nem váltotta valóra hibáit csak elismerte, de nem javította ki. Töhb ilyen elvtársat sorolhatnánk még fel a Széchenyi-aiknáról, mint például Gráf Vilmos, Süvec János, Kelofcsák Ferenc és Nemes János elvtársakat; a komló! Kossufh- aknáról Kapracai János, Ilomh Dezső, Appel János és Andrasek József elvtársak nem tartották be szavukat. Az Itt felsorolt elvtársak szívleljék meg a megyei pártsajtón keresztül adott bírálatunkat és adott szavakat váltsák valóra! Tartsák meg ígéretűket, hogy felemelt fejjel találkozhassanak a velük egv- idöbiai pártiskolára járt elvtársakkal. A pécsi hány ászpárt iskola * vezetősége. Kultúrtermet kaptak a mohácsi tanyavilág dolgozó parasztjai Mohács városhoz tartozó alsókana_ dal, felsőkanadai és papréli tanyavilág dolgozó parasztjainak régi kíván, sága valósult meg május elsején, ami. kor a városi tanács átadta nekik az újonnan létesített kultúrtermet. Eddig nem volt egyetlen hely sem ahol a mintegy 350 családot kitevő lakosság összejöhetett volna egy gyűlés. re vagy kultúrműsorra. A Duna be. tárta őket a szírjét tanyavilágába és nem igen tudlak résztvenni semilyen kultúrműsoron, vagy szórakozásban. Ezért üdvözölték most oly örömmel kérésük megvalósulását. A csakne.m teljesen délsz!ávokbóI álló dolgozó parasztok május 1-én már a délutáni órúkban zsúfolásig megtöltötték a kul. túr ter met, A legnagyobb örömmel tapsolták meg a városból vendegszereplö ut- töröcsoportot és ők maguk ts magyar és délszláv nyelvű színdarab, énekszámok előadásával ünnepelték együtt magyarok, délszlávok a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepét. Külö. nősen szép volt a kanadai délszlávok tánccsuportja, amely nemzeti táncait mutatta be. A kanadaiak ígéretet tetm tek arra, hogy továbbra is élenjárnak a begyűjtésben és a növényápo. lási munkákban. VÉRTES TIBOR 'féifet Sétáért/ 'ttffriuftvy ßh<£MomMMum nmn Béhekisgyűlés a Fogaras-utcában A Fogaras-utcába igyekeztem békekisgyűlésre. A Kürt-utcában szembejött velem két pöttömnyi kislány. Megállítottam őket és megkérdeztem: — Kislányok, merre van a Foga- ras-ute-a? — Merre van a Fogaras-ntea? Hisz anyukánk is ott lesz, mert bé- kekisgyillést tartanak. Kézenfogtam a két kislányt, és elindultam. Hamarosan a Fogaras- utcába érkeztem. Az 1-cs házszámnál nyitva volt a kapu. Bementem. Gyönyörű rózsalugasos udvarra értem, köriilötie gyümölcsfákkal. Hat órakor vagy húsz asszony állt már ott, de néhány perc múlva 35-en voltunk- Hamarosan egy kis asztal került elő. Hody Szilveszter- né felállt az asztal mellől és el kezdett beszélni. Az asszonyok körben álltak és ú.gv hallgatták, sokan egymásbakaroltak .. . — Nagy napot ünnepiünk ma — mondotta H°dy elvtársnő. — Hét évvel ezelőtt verték le a hitlerfa- sizmust a Szovjetunió és a szövetségesek ... És Hody elvlársnő beszélt. Szavai egyszerűek közvetlenek, nagyon lebilincseltek bennünket, A két kislány is odament eléje, felvetették fejecskéjüket és úgy figyelték. Hody eívtársuő maga elé húzta őket, megsimogatta hajukat és beszélt: — Nekem nincsenek gyermekeim — mondotta, — de én minden gyereket magaménak érzek. Ezeket a kicsiket is .. . Mi azt akarjuk, hogy ezek felnőjenek és szebb életük legyen, mint nekünk volt. Ezért kell harcolnunk, ezért tartjuk meg mi a június elsejei nemzetközi gyermeknapon bé- ketaláikozónkat.... Ezután a hallgatóság besz.élt. Reiter elvtársnő felajánlást tett, társai nevében, hogy júnitis l.re kidekorálják az utca elejét. Radnai Pálné. elmondotta, hogy a front idején Székesfehérváron lakott, sok mindenen ment keresztül és ezért tudja, mit jelent számunkra a béke. Ezután megválasztották a Fogára«- és Mikes Kelemen utcai békebizottságokat és amikor Hody elvtársnő javasolta, hogy május Bl-én este kollektíván vonuljanak fel a lampio- nos felvonulás színhelyére, ax asszonyok megígérték; — Ottleszünk, hisz akarjuk a békét és harcolunk is értei Legutoljára én szóltam fel a városi békebizoltság nevében. Üdvözöltem az újonnan megalakult békebizottságokat, Úgy éreztem, hogy többet talán nem is kell itt beszélnem, de a lelkesedés heve elragadott. Csak azt láttam, hogy előttem állnak az asszonyok, mögöttem fák. Gyümölcsfák, dús lombokkal. És beszéltem tovább: A jó gazda, aki szereti gyümölcsösét, idejében megpermetezi, hogy a férgek le ne tarolják, őrt áll, hogy a henyélő tolvajok meg ne rabolják. Igv van ez a békével is. Harcolnunk kell érte, nehogy elvegyék tőlünk, őrt kell állnunk, nehogy a henyélő tőkések arassák le békénk gyümölcsét..- IladUugcr Nándor a városi békclro&i munka társa. Jobb munkával készülnek a béketalálkozóra a Kesztyűgyár dolgozói Békegyű’és volt a Kesztyűgyárban, amelyen az üzem legtöbb dolgozója résztvett. Most már a Kesztyűgyár dolgozói is kezdik megérteni, hogy az ő békeharcuk nem más, mint le gyelmezetten végzett, jó minőségű munka é. emellett a tanulás. Ezt bizonyították azok a hozzászólások amelyek Odor Sámdorné etvtúrsnö be számolója után. elhangzottak. Mohács Tóth Géza DISZ-titkár vállalta, hogv , eddigi 160 százalékos teljesítményét ! június elseje tiszteletére 171. százától: ‘•ra /okozza. Deák Ilona 115 helyett- 120 átlagszázalék elérésére tett lel. ajánlást, Helecz Gyuláné fogadalmat tett, hogy eddigi 95.5 százalékos mi. nőségi munkáját három tizeddel ' tel emeli és 158 százalékos átlagteljesítményt ér el. Klotz Alajosné 125-re. 5 százalékos teljesítményemelést vállalt, Szabó József átképzős pedig elhatározta, hogy két hónap helyett egy hónap alatt sajátítja e7 a kesztyüsza. búst és június elsejétől, a béketalálkozó napjától teljesítmény bérben dolgozik. A teljesítményeik emelése mellett komoly vállalásokat tetteik még a Kesztyűgyár dolgozód a minőség javítása érdekében. Odor Sándomé pél, őául felajánlotta, hogy eddigi 95.3 százalékos minőségi munkáját két tized százalékkal fokozza, ezzel akar hozzájárulni a béketalálkozó sikeréhez- Odor e’v társnő példáját nagyon sokan követik. ’ 'A kiadó* áprilisi eső utón nagyokat Bélekzik a föld. Frissen, fényesen bar_ , Bálinak a hantok, üdébben, zöldebben ágaskodik a fű és úgyűóitszik, hogy még az akácák illatos fürtjei is fehé- 5 rebbr-e mosakodtak, } ("’SURKA JÁNOS komótosan bal- lag az eke után. Furcsán ma. gasra emeli lábait néha meg a földhöz sikálja talpát és közben szitko- oódik: — A megváltóját! ... Egész emelet nyi föld ragad a bakancsomra! Dohát mit is tesz az! Hiszen nem telckcipő van a ’óbán, hanem szöges- tál pú zsírosbakancs! Méghozzá miiyen bakancsl Nem akármilyen! Büszke is rá Csurka János és a for. dűlőnél meg is áll egy pillanatra és gyönyörködve nézi: — Szakasztott olyan, mint a Forgó Tóth Ferencé... A negyvenholdas Forgó Tóthé, a volt a gazdájáé. — Bizony, soha sem hittem votoa, hogy valaha is ilyen lábbelim lesz! Azért nem gondol vissza rossz szívvel Forgó Tóthia, hiszen enni adott bőségesen, vasárnapra még ital is jutott, méghozzá nem js karcos, de ruhára, cipőre már nem futotta __ Cs urka János nagynehezen elfordítja szemét a bakancsról kiemeli az ekét. Persze ez nem megy csak úgy csendesen, szó nélkül. A töpörödött, görnyedt mokány kis ember akkorát kiált a kalapja alól, hogy csak úgy harsog: — Hél Hé Srapnel! A megváltódat! Végre észheztér a ö, az eke beáll u barázdába és folyik tovább a szántás. Odább ugyan már nem szán. tarnak, a termeíőcsoport nagy tagján már a vetés utolját végzik. / — Hát csak csináljátok! — mór. nrogja magában Csurka János. — Csak pazaroljátok az időt! Persze a gondolat nem marad eny. nyíben, folytatódik ott belül, a zsíros kalap alatt: — Jó komám nékem mégis ez a Forgó Tóth! Már mikor megmondta, hogy vigyázzak a szántással-vetéssel, ne hamar kod jam el a dolgot, mert megjárom ... Kieszi a magot az egér ▼agy a vamyú .. Igaz meg is érGARAMI LÁSZLÓ: J () AKAROK“ demlem, hogy törődik velem, hisz a 19 év szolgálat alatt kétszeresére nőtt a földje.., Újabb forduló, újabb gyönyörködés, újabb kurjantás: —- Hé Srpanel! A megváltódat! Hát görcs állt a bokádba?! Persze rendbejön megint minden most már szeretettel néz Csurka János a lóra. Hát hogyne nézné szeretettel! Hosszúlábú csikókéra óta is. ismeri és neveli ezt a lovat. Még a patájának a nyomát Ls ott őrzi a bal combján, mert csikókoréban úgy rúgott, mint a sistergő istennyila. — Mondta is nemegyszer: Úgy vág ez a csikó, mint egy srapnel. És így ragadt rajta a. név is Kis káposiztapilie pihent meg a Srapnel farka fölött. Csurka János szeme megpihen a billegő, rezgő fehér főtten a nagy barna mezőben. Akkor is nézi még a lepkét, mikor az újból nekiiramodik és már a levegő égben lebeg. így látja meg a lepke alatt a távolban, hogy a csoport ve- tögépei már kiálltak a földből és úgy látszik: hazafelé tartanak. A dű'őút ott visz a falu fele Csurka János földje mellett. Vakarja is a fejét a., öreg: No, ezek most nevetnek majd ra jtam ... ök már végeztek, én meg csak taposom a sarat! De a megváltóját, majd sírnak később! Kora öröm, késő bánat... Vethetnek majd még egyszer! Mikor pedig ott mennek e! a fogatolok mellette, tüntetőén elfordítja a fejét. De hiába! Mert Szőrös Ko_ vács István (azért nevezik így, hogy megkülönböztessék a másik Kovács, tói, akinek olyan a képe, mint egy gyerekéi, csak odakiabál neki: _ f f AT SZÁNTUNK, szánloga- tunk. János bácsi? Hogy mit fel*»1 erre az öreg, azt még a Srnpne! sem érd, pedig igen nagyon meresztgetá a fülét hátrafelé. De nem tesz semmit! Szőrös Kovács olyan Ártatlan, mosolygós képpel folytatja, mintha dohánnyal kínálták-E volna: — Hát azért júniusra befejezi a szántást, igaz e? — Befejezem, amikor befejezem! Ne magyarázz te nekem! Szántottam én már akkor is, amikor te még benn gubbasztottál a kemence mellett és a cuclit szoptad, ha ttod-e?! — De akkoriban korábban te szántott! ML ÉKSZEL IS te arra! — és most Csurka János me. gint csak zümmög valamit, majd rá. kiállt a lóra, mintegy jelezve, hogy befejezte a beszélgetést a maga részéről. Azonban a másik nem hagyja amy- nyiban a dolgot. Most már nem mosolyog, nem derűs, úgV ráncolja a homlokát, hogy szemöldöke középen, az orra fölölt összeér egyvonalba. — Szóval megint a ku’.Akrn hallgatott, János bácsi, igaz.e?! Nem ta. nult a földosztásból? Hát ez szíven találta, de alaposan Csurka Jánost Mert igaz, akkor, a földosztáskor nagy szamárságot csinált. Ma megkapta a hét holdat, holnap pedig már ment, hogy visszaadja. Rábeszélte Forgó Tóth Ferenc: ..Régi jó emberem vagy, nem akarom, hogy károsodás érjen ... Azt ajánlom, add vissza a földet, de sürgő, sen ... UgyhaJóik. maholnap visszajön a Putnoky nagyságos, és sv.ámomkéri, kik szabdalták fel a birtokát...“ — No, de ez rég volt, van már vagy hét éve. .. Még az a szerencse, hogy ott a földosztó bizottságban meg. magyarázták, ide már többet a Putno, ky nagyságos úr vissza nem jön, mert valahol Amerikában eszi ígér a fene. De azért Forgó Tóth sem akart rósz. szat... Féltette a cselédjét. Ila rósz. ftsát akart volna, akkor miért adta a lovát? A Sroar.eh?! Az már igazán csekélység, hogv viszonzásképpen egv kicsit dolgozgatni kell a,zon a 40 holdon! — így valahogy füstölög ma gában Csurka János és nem fele'. Ho_ gyan te felelhetne, hiszen a hibamegl történt és még manapság is kérdezgetik a gazdák: „Aztán nem várod már Put.nokyékat?“ Szőrös Kovács meg csak kíséri egy dairabig a lesunyt fejjel poroszkáló öreget, azután megunja, megfordul, és a többiek után ered. Már csak úgy futtában köpi visszafele: __ Hát csak hallgasson tovább is 1— ’4 1 kjára! Legyen a lábafcapcája! Dolgozzék helyette! Hadd nevesse to. vább az egész fan!... Csurka János mondana is valamit, meg nem is. De csak a fordulónál szólal meg, mikor a fogatosok már messzié járnak: — Taknyos! Eztán már fáradtabban, görnyedteb. ben baktat az eke után. A Srapnelt- sem szidja olyan hangosan. Igv meg bántani az embert! Méghogy kulákok lábalcapcája! Hiszen vannak itt a fa luban olyanok is, akik valósággal szívták a cseléd vérét... De Forgó Tóth... Az azután egészen más! Áz úgy e’iétta a cselédeit, mint Baját gye rekét! De ezek... Ezek nem tisztelik már sem a kort, sem a tfkí iúlytl Eh, nem is érdemes velük törődni! így azután valósággal megköny nyebbül, mikor a távolból meglátja a feleségét. Ott jön az asszony, fehéren. csillog a nap a kaskán, ami a karján himbálódzik. Jön az ebéd! Az öreg árnyékba vezeti a lovat, a gör- becíerekú epería a á és a nyakába köti a zabostarteznyát: Ebédelje-, az id 'IVT EMSOKKAL KÉSŐBB 5 te ne. i-' kilát. A bableves méq meleg, valami füsjőít is úszkál benne, elmerül a kanál, emelkedik és 'm^T üres a piros fazék. Az asszon-^. — ugyanolyan töpörödött, mint az ura gyorsan összeszedi a cókjnókot: a kendőt, kanalat, maradék kenyeret, belerakja a kosárba és már ott sincs. De nem soká marad egyedül Csurka János.. Egy óra sem télik bele cs észreveszi, hogy a görbederekú akácra támaszkodva valaki nézi Amolyan városi ruhás borotvált ember az illető, lehet, hogy valamiféle ellenőr. — Lehet, hogy M« 1b éHenőrlznl Jött — gondolja a ml emberünk é* önkéntelenül a kabátját tapogatja» megvan~e a gazdakönyve. — Aha, itt van... Nem, ez még sem az, hanem a határsáv-ág azolvány. A gazdakönyv itt van a másikban. • Ezután már nyugodtabban teszi ujját a kalap széléhez és szót a városi ruhás felé: — Aggyonteteat Az a barátságos hangra közelebb kecmereg. Visszaköszön és rögtön megjegyzi, mint a városi ember szokta falun: — Jói jött a k3s eső, Jgaz-e? — Ilát... Nem jött rosszul! — íj5" Idli a másik és azit gondolja: „Nohi- Bzien, ha te sem tudsz okosabbat kérdezni .. De az észre sem veszi Csutka János borús kedvét, éppen e'mornio goit válaszát. Újból kísérletezik: — Jó föld! Az a ... — Azután hány hold van belőle^ — Vagy hét... “ Egyéni? — Az ... Egy darabig csönd van. A városira- hás úgy követi a szántogaitó Csutkát, mint a jó kutya a gazdáját. Végre csak megszólal: Azok már felszántottak? — veto is kérdés ez, inkább rosszalló megái- api tás. Csurka János rögtön felfigyel, azt hiszi, hegy felé irányul 3 szemrehányás, __ p LLENŐR EZ! A járástól jő« ^ és a Biíntást nézi... -gondolja és már szorítja a gallér: Hátha megbüntetnek? — Fel a, meg bP is vetettek! Majd 'átják a kárát! Kieszi a magot Ellér bizonyosan! — szajkózza támadólag az öreg és nyakát behúzva vár u válaszra. — Igaza van bátyám. — nagyon igaza v an ... A válaszra C'urfca János úgy meglepődik, hogy há'.rarántja a gyeplői Srapnel megáll, hátranéz és látható- iog csodálkozik, mikor gazdája elkezdi szidni: (Folytatjuk)
