Dunántúli Napló, 1952. május (9. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-04 / 103. szám

NAPLÓ 1955 MÁJUS I Versend község négy anyanyelven beszélő dolgozói közös erővel harcolnak a klerikális reakció ellen Vfecsettd községben egyetértésiben 4oigoznak a magyar, délszláv, cigány éá lilémet dolgozók az „Egyetértés“ téranclőcsoportban. Befejezték a ta­vaszi szántást, vetést és most kezdik a nővényápolási munkákat. Négy anya- nyelven beszélő dolgozók fogtak össze, hogy jó munkájukkal védjék a békét és erősítsék a béketáibort. Természetesen vannak olyanok is a faluban, akik­nek nem tetszik a közös munka, a békés egyetértés. Vannak olyanok Versenden, akik szeretnék ha azok, akik a felszabadulás előtt késsel tá­madták a csendőrökre, ma egymás el len emelnék bicskájukat. Keleti Kálmán, a falu plébánosa is ftzek közé az elemek közé tartozik. Ugyan a plébános „úr“ a templom­ban a izósrékiről a közös gazdálkodás előnyeiről beszél, mégis 5 az egyik legnagyobb ellensége a termelőcsoport nak. A pap és a vele közös háztar­tásban élő öt apáca szorgalmasan jár- í» a falusi házakat és követeli a pártiért, pedig van vagy évi 16—17 eter forint jövedelme, hiszen az állam a megélhetésihez szükséges kongirnát biztosítja számára. Tizenhat, tizen­hét ezer forint jövedelme van a plé­bános „úrnak“, és mégis az elmúlt héten nem átaálotta azt prédikálni, otthagyja Versendet, ha nem fizetik meg a dolgozó p-araszlok az egyházi •dót. nos ás a vele együtt lakó apácák be­lépése ellen. De a délszláv, magyar és németanyanyelvűak js nagyon jól tudják, hogy az apácák nem a dolgo­zók javáért, hanem saját érdekükért járják a hónap végén a házakat és követelik á havi öt forintot. A dolgo­zók, akik a Horthy rendszer idején nem egyszer megkéselték a csend­őröket, ma nem hajlandók a klerikális reakciót'szolgálni, nem hajlandók Ti­to ügynökeinek érdekeit elősegíteni. Versend község - dolgozó parasztjai látják ma már, mit jelent a közös, nagyüzemi gazdálkodás. Tavasszal tizenhárom újbelépó szaporította a csoporttanok számát és vagy negy­venre tett azoknak a száma, akik az aratás után már a szovjet példát kö vetve, belépnek az Egyetértés terme löcsoportba. Persze nemcsak a tcrmelőtsoport- ban, hanem más területen is megmu­tatkozik, hogy milyen egyetértésben élnek a különböző anyanyelvű dol­gozók Versend községben. — A kultúrcsoport szombaton tért visz- sza országjárásából, s egyaránt ter­jeszti a délszláv, magyar, cigány és német baladó hagyományokat, ősi népdalaikat, táncaikat. A falu dolgozói egy akarattal erő- sitiik a békét és nem hisznek, többé a klerikális reakció suttogó propa­gandájának. Tudják, hogy a korai ve­tés, a növényápolási munkák jó el­végzése nemcsak az ő jövedelmüket szaporítja, hanem erősíti az országot, azit a hazát, amely minden nemzeti­ség- számára a teljes egyenjogúságot, a szabadságot és a függetlenséget biz­tosítja. Versend község dolgozó pa­rasztjai — magyar, délszláv, német és cigány nemzetiségűek egy akarat­tal, igazi egyetértésben harcolnak a békéért. Mikor KM-etl Kálmá« látta, hogy a dolgozók mind inkább elfordulnak tőle, módszert változtatott Felkereste « termelőcsoport párttitkárát, Anfalo- vica Antal elvtársat és ,.felajánlotta“, hogy az öt kivetkőzött apácával együtt — akikkel együtt lakik — be­lép « csoportba. Anlalovics elrtárs azonban megmondta,.hogy nincs szük­sége a termélőcsoporlnak Keleti Kál­mán „segítségére“. Tudta Antalovics thytár», hogy a plébános és az apácák nem a termelőcsoport javát akarják, hanem éppen ellenkezőleg, bomlaszta­ni akarják a csoportot belülről, azt akarják, hogy nemzetiségi viszályko­dás üsse fel a fejét a csoportban és ■xerette volna, ha a növényápolási munkák elmaradnának és kevesebb »érmést takarítanának be, az Egyet­értés tszcs-ben. A* Egyetértés termelőcsoport tag­jai azonban nem hallgatnak a kleri­kális reakció szavára. Magyar, dél- Wláv, cigány és németajkú dolgozó parasztok már teljes egészében be­fejezték a tavaszi vetést és nincs más hátra, mint a háztáji gazdaságok munkálatainak előkészítése. Különö­sen a termelőcsoport cigány dolgozói akik a múltban saját bőrükön ta­pasztalták a plébános „úr" „gondos­kodó“ kezét, — tiltakoztak a plóbá­A Tűzkeresztség két szereplője — alakításairól A Pécsi Nemzeti Színház Urbán Ernő Kossuth díjas író Tűzkeresztség című színművét játssza- A színház vezetősége bátor kézzel nyúlt a fia­talok felé és jelentős szerepeket bízott a fiatalokra, valamint olyan mű­vészekre, akiket eddig még nem nagyon ismernek Pécs dolgozói. Megkér­deztük az előadás két kimagasló művészét,, nyilatkozzanak szerepükről. — A Tűzkeresztség előadásait nem sikerült Budapesten megnéznem, de az előadás kritikáját és a darab is­mertetését olvastam — mondja Ko­vács István, Ható Ignác alakítója. Nékem legjobban a középparaszt, Ha­tó szerepe tetszett. Hogy, hogy nem, éppen rámesett ez a szerep. Nagyon szeretem Ható határozott egyéniségét, szinte látom az ő szemén keresztül a jövő nagyüzemi gazdálkodását. Úgy szeretem ezt a szerepet, hogy az el. ső rendező próbára már súgó nél­kül tudtam Remélem, hogy a közön. ségnri- is tetszeni log az alakítás. — Mikor a szerepet megkaptam, valósággal megijedtem — így beszél Harsány! Margit, aki Halóné szerepét játssza. — Még nem játszottam soha színpadon parasztasszonyt. Urbán Er nő azonban olyan jól írta meg a da­rabot, úgy él a figura, hogy ez a fé lelem hamarosan feloldódott. Igen hasznos volt számunkra a mágocsi ki rándulás, ahol megismertük a falu hangnlatát, csendjét, a lakások hűvös ségét és főleg a dolgozók életét. Meg szerettem hát, nagyon megszerettem szerepemet és remélem, hegy a szín­ház látogatói is megszeretik a Tűzke resztséget. A Magyar Filmhéten május 8—14 lg a Park filmszínházban bemutatásra kerül # ,,Kis kakas gyé­mánt félkrajcárja" című csodálatosan szép mesefilm,’ az első magyar szí­nes rajzfilm, melyben gyermekek és felnőjek egyaránt gyönyörködhetnek. A MOKÉP baranyamegyei kirendelt ségie kéri a fi met megtekintő óvodá­sokat és általános iskolásokat, hogy | arról, amit a filmben láttak, ami fi gyelmükert megragadta, készítsenek színes rajzokat s azokat adják be a MOKÉP kirendeltségéhez, amely a három legjobb, rajzot jutalomban ré­szesíti. A Magyar Filmhét iránt me- gyeszerte óriási az érdeklődés. Egye­dül Pécsett több, mint 8000 jegy kelt el eddig elővételiben. LEVELEZŐINK — ISKOLÁINKRÓL Jól sikerült az egyetemi fordítási verseny A pécsi egyetemek orosz lektorátusa fordítási versenyt rendezett május elsejei felajánlásként mindkét egyetem hallgatói számára. A jelentkezőket már április elején a kötelező tananyag átadásával előkészítették. A verseny anyaga szakszöveg-fordítás volt. A hallgatók az ismeretlen szöveget szótár segítségével fordíthatták. A 26 án lezajlott versenyen az orvosi és jogi egyc'em harmad, négyéé és ötödéves hallgatói közül ötvennégyen vettek részt. Ncytjnenhármrm n* orvosi és tizenegyen a jogi egyetemről. A verseny fegyelmezetten, rendben folyt. A résztvevők olyan csendben, olyan feszült figyelemmel dolgoztak, hogy a szátártapok forgatásának zizegésén kivitt más zaj nem hallatszott. ! A versenyzők legjobbjai szótárjuíalomban részesültek. A jutalmakat má­jus elsejen ünnepélyes keretek között osztottál; ki a Pedagógiai Főiskolán. Huszonhaton részesülték díjazásban, a többiek nyilvános dicséretet kaptak mu és fegyelmezett magalartűsükért. Az orvosi egyetem résztvevői -o.n a- első díjat Mayor Katalin, IV. éves orvostanhallgató nyerte; ryll °rvosi szakszólárl. A jogi egyetemről Péteri Zoltán negyedéves kapta vz első dijat: egy 85.000 szavas nagyszótwt. , sikeres fordítási verseny minden bizonnyal nemcsak a versenyen 'el ke hl'“ w-fi’ n ^hieltet is nagyobb szorgalomra sarkalja és ,e.kelti az érdeklődést az orosz nyelv tanulása iránt. Elmondta: SZUCSICH TATJÁNA lektor Baranyai technikumok a békéért Mi, a Magasépítőipari Technikum hallgatói nagy lelkesedéssel készülő­dünk a május 24—2ö-én Pécsett meg­tartandó baranyamegyei technikumi napra. A technikumi napon rajtunk kívül a 3. az. Bányaipari Technikum a villányi Borászati Technikum, a pé_’ esi, mohácsi és szentlőrimci Mező gazdasági Technikum és a Szerszám és Vili amos gépipari Technikum vesz részt. Vájjon milyen célt szolgál a tc-ch- mtkus-nap? Tudjuk azt, hogy nemcsak kint a nuuukahelyekein szükséges a tapasztalatcsere, a munkamódszerát­adás, hanem a mi iiskoiáimlrban is, hogy kikerülve a gyakorlati munkáiba’ nagyobb tudással és tapasztalattal rendelkezzünk. Célja . technikus- napnak, hogy a technikumok között állandó tanulmányi, kulturális és sport kapcsolatokat építsen ki. E nap a megye, technikumok tanulóinak nagy demonstratív megmozdulása lesz amellyel kinyilvánítjuk békeakaratun kát és szeretetünlket a párt, a Szov jelunió iránt. Ezen a napon mérik össze erejűket a baranyai technikumok sportban ás tanulásban. Kultúrverseny j» lesz. Minden iskolt egy órás kultúrműsort ad. A sport­versen yibten csapat- és egyéni számok lesznek, így röplabda, labdarúgás, asztalitenisz, atlétika és MHK. A verseny pontozásos. A tegtöibb meg' szerezhető összesítő pontszára úgy 9 kultúrversenyben, ' mint a sportnál 1®- A győztes iskola várdorzás*- lót kap, melyet a következő verseny- lg megőriz. A csapat és egyéni ver­senyek győztesei éremdíjazásihan ré­szesülnék. A technikusinap alkalmából model' iákból és rajzokból nagyszabású ki' állítást rendezünk az SZVIT megvei kultúrotthonában. A kiállításra már most készítjük a modelleket, a rajzok köz-ul pedig a ^legsíkerül-Ieblkek Ikfc- riilnek majd a közönség elé. Udvaráéi Márk *z Építőipari Technilknm • hallgatója. Miért választottam a jogi pályát? feszített munkán kfvüt^mcdmzU^^a uáí^0^ ”f7'ó.r,a * komoly és meg' Iskolánkban ás egymásután" állnak előT f^k r^° 1?? ft kai, az egyik mérnök, a másik orvos akar l»ui é^U wfhh ^ Én jogi pályát választottam. Ehhez érzek dóm, hogy hazánknak nemcsak mérnökökre veSéLílSe ^ *t’í*-et ko­szokra, hanem jó jogászokra is szüksége van ' 6s koa8asda A jogászok ugyanúgy kiveszik részüket S70ci»li,+. K t mmt 'a többi dolgozó. Különösen szülésé« i,nn* deikező jogászokra, kiket tárt karokkal ,L,! <cchník«i tudással re«­Ezért íenne kívánatos, hogy . technikumok L^tt kezzenek a jogi pályára. 'egrett hallgatói is jelen* Én örülök, hogy' jogász leszek. Tudom, hotrv srflW* , , az igazságnak, . „ép szabadságának *££?Úja Somogyi Árpád kanna Pannonius gknná n z i um. .4 Hány évesnek gondolj . LJ ATVANNAK? Meg még ameny­c *- nyivel több. Vén csont va­gyok én már. Az. Eljárt az idő fölöt tcm.. Mikor ötven éves voltam, azt mondták, sose leszek hatvan, mikor megértem a hatvanöt, azzal vigasztal­tak: na, te Se húzod már sokáig. Az­tán, hogy a hetvenedikbe, léptem, erjyet se szóltak. Úgy látszik gon­dolták, megmaradok magnak. Hát persze, hogy él a feleségem. Múlt héten ültük az aranyiakodaL mai. Rákötöttem egy pántlikát a kosz- szú pipaszárra, az asszony a ciroksep- TŐrc és azzal csépeltük egymást. Hanem az igazi lakodalmunk nem rótt ilyen vidám. A nddaserdőbea folyt le, minden ceremónia nélkül. Se templom, se egyház, se községháza, se tanú. A szolgabíró fiát nem ne­vezhetem annak, mert a törvény ér. tőimében csak az olyan ember tanús­kodása érvényes, aki magánál van A bírótiú pedig eszméletlenül feküdt vagy öt lépésre tő’ünk a lápon ha­ttyúit, le kell szögeznem, hogy én nem akartam megnősülni. Azaz, magam aCm tudtam, nősüljek-e vagy, sem. — Apám azt mondta: tégy úgy fiam, ahogy jónak látod, úgyis megbánod. 'Asszonnyal vagy anélkül, minden mindegy volt nekünk abban az idő­ben. De azért a Borsa Annust Igen ke­rülgettem Nem én egyedül, minden­ki kedvelte, akinek csak szemet nyi­tottak a fejébe. Főképp az uruk. Ha valami úrféle jött a faluba nyaralni vagy vadászni, mind alkudni próbál­kozott vele. Édességgel, édes szóval, kiki a módja szerint. Nem csoda, hisz olyan szép terem­tés volt ez a Borsa Annus, míg el nem weitem, hogy festeni se lehetett vol­na szebbet. Egy szoknyát hordott csak télen-nyáron, igaz, két oldalt a csípőjére tűzve, de tejíehér volt a bő. re, cipóforma a térde kalácsa. S a szépsége mellett kedves is volt, meg dolgos is. De hogv ott fűzzem tovább, ahol abbahagytam, egy este horgászni GALSAI PONGRÁC: VONATON mentem az urasági tóra. Nekünk a tó tilos terület volt. Fürödni sem szabadott benne, hát még halakra les­ni. Mezítláb lopakodtam előre a ná­dasban, nagy óvatosan a vízi növé­nyek kardélei között, nehogy a csősz tölneszezzen. Igen kellett vigyázni, mivel a nád meg a sás árulkodös, nem barátja a szegény embernek ... Egyszercsak hangokat hallok. Nem a csősz hangját persze, hanem véko­nyát, segélykérőt. Megtelik a mellem forrósággal. — Na, majd adok én ne­ked csibehúst, majd megtanulok én, — ilyesmiket gondoltam hirtelenjében, pedig még azt sem tudtam, kj kia­bál és miért. Csak éreztem. Fene tud­ja, valahogy megérzi az ember, ha azt a lányt ölelgetik, aki őt gyereket fog szülni a takarója alatt. A szolga, bíró tia csalta be Borsa Annust a sűrűbe, ezt ugyebár könnyű kitalálni. Hát így esett a súlyos testi sértés, meg a házasság egyidőben. — Meg- védtek én máskor is, akárkitől — szóltam Annushoz az incidens után, s ő jóváhagyta. Nem sokat adtunk mi a nyilvántartásra. ölven év múlt el azóta negyven- három rosszban, hét esztendő jóban, amit átláboltunk. Mggam se hittem volna, hogy ennyi ideig kihúsom. De most már nincs kedvem a pokolba menni. Pedig a Kispéter Pál nem egyszer oda kívánt. TT GY TÖRTÉNT, hogy ez a Kls­páter még katonakorában le. nyelte a fele fogát, Valami kemény kenyérbe haraphatott, azon tört ki. Mert kenyeret még csak kaptunk, de fogorvost már nem adtak hozzá. Olyan volt a képe, akár a kelesztelt tészta. Hiába, fél fog )obban tud fáj­ni, mint egy egész. Pláne ha zápfog. A záp a tojásban sem jó. — Add ide, — mondtam neki, — majd én kihúzom a maradékot Hányd be a szemed, s mire húszat olvasok, kinn van. _ Y ETTEM egy madzagot, egyik végét odákőtöltem a kilincshez, másik végét a sajgó fog­hoz és becsaptam az ajtót. Jött a log, kétségkívül, de a loghús is vele. Az­óta ha bementem a szuszterájba, ahány kaptafa volt, annyi jött. elém. Tekintve, hogy szuszter ez a Kispéter Pál. Ott lakik a felső soron, a tanács- házával szemben. Ott. ahol az új is­kola épül. De hiába is mondom, ma­guk a mi iálunkban úgysem ismerő­sek. Minap azt kérdi tőlem a Kispéter: No, sógor, nem vitt el még az ördög? — Nem engem, — mondom én. Ha eddig nem vitt el, míg ötven kiló voltam, .most már bsak nem Visz, hogy hetvenöt vagyok. Rosszul megy mai napság az ördögöknek. — Jót ne­vetett ezen. Akkorát, hogv az összes loghúsa kivirított. De tóga egy se Nekem még van kettő, egy elől, egy meg hátul. Nem vagyok én öreg. Most is a Iá nyokhoz megyek. Mit néznek ezen? Úgy bizony. A saját lányaimhoz. Három lányom van és tizenhárom unokám. Azoknak meg harmincnégy családiuk. Így gyarapodunk. Ha jól számolok,, ötvenketlen vagyunk ö.tz- szesen. Egész kis nemzet A Rózsi lányom Pesten lakik a Len in-kő rút on, kicsivel lejjebb, mint az úristen. Hét százhét lépcsőn kell Odo. felmászni. a7 ember úgy véli, mindjárt az egekbe lyukad ki. Az Erzsi Csepelen dolgo­zik, a Sári meg csoportelnök Tár­csán. Tavaly ősszel az 6 csoportjuk lett megye-első a betakarításban. ~~ Még a Szabad Nép is írt róluk. Azt bizony nem tudnám megmonda- ni, melyiket szeretem leginkább a három közül, de talán a Sárit, mivel ő a legkisebb. Mihály napkor lesz ötven éves. Most is hozzá igyekszem. Két fiam közül már egy sem él. A nagyobbik bányász volt Vasason. Harminchétben halt meg. Akkor négy álló napig sztrájkoltak a bányászok, egy falat nem sok, annyi se ment le a, torkukon. Mi meg hiába akartunk ételt becsempészni nekik, csendőrök, álltak őrt a gurítóknál. A Józsi kü­lönben is gyenge gyerek volt, mikor feljöttek, klinikára kellett szállítani. Pár öreget meg beteget már első nap felhúztak, a Józsinak is mond iák, hogy tartson velük de ő nem és nem — mindent inkább! Így került a klinikára, aztán a koporsóba. Másik fiamat a németek vitték el negyvennégyben. Micsoda heteket éltünk át, nem lehet azt leírni. Pedig igazán elég módunk volt hoz. zászokni a rosszhoz. Cselédemberek voltunk mi, kérem. Látástól rogyó:sin a gróf földjén dolgoztunk. A grófot csajc hébekorba láttuk. A m/ main­kat egy lóverseny, színlelőadás már idegenbe húzta. Bécsbe vonultak vagy még messzebb, hosszú és zajos rajok­ban, mint a vadtuda!c. Sokszor éve. kig vissza se jöttek. De azért 0tt éreztük őket a hátunk mögött Ha tehenet lejtünk, a tej az urasán sai tárjaba csurgóit, övé volt a tehén a sajtár, a cselédek tőgyrángató ke ze. Minden. Mi magunk is. Ha éne keltünk, az intéző lekussolt. _ FqI ve ritek a csendet, — mondta. Méa a levegőt is az uraság birtokolta Hiá ba nem volt otthon, az Intéző'min-' dánképpen ügyelt arra, hogy ,j np feledjük. Nem is feledtük et A T ELSZAB ADULAS ELŐTT nem igen látogattam a rokonságot Hogy Is látogathattam volna, mjkot minden lélekzet gond volt. De ideig később se mozdulhattam M ha zu rol. Nyolc hold földet kaptunk ä földosztáskor, örültem neki, ne° mondom, mint aki a sajátját kaTn vissza, amit sokszáz évig elrahnh, tartottak az urak. Csak a^egZnká lás esett nehezünkre. Sötétben kel' tunk, sötétben tértünk nyugovóra akar annakelőtte. Szántani vetni' aratni betakarítani. nem gyérekjátfk két ilyen öreg embernek. Mert hiá ba azért csak öregek vagyunk Z ha olyan kémény dologról van Z' .Könnyű ezen segíteni ~ irta a tar «af lányom, akihez most mázom -_ be kel! lépni a szövetkezeibe.“ Hem Meinte sznbódlam egy ’ °2t<^n belementem. tozottta' cs°portta9 va9Y°k megvál- ozott az életem. Jut idő mindenre, f * rokonl látogatásra is. De soha­' ,r°m me?, mikor jövök. Engem Sjan ne várjanak. Azt is elmondom no9y miért. JtjhíLEKSZEM, ötven őszén a R^­'ányomat kerestem Irt ets5- öröm °WSl összeölelkezés volt, nagY 0iyan vacsorát főztem, hogY icy . apjz UW* megnyalja utána, "j lénvo Rózsi- ßn már sejtettem, m> „ yj} az. Töltöttkáposzta. Mivel el éleIem. Tele is tóm tért h(%n\ m a ló zsíros töltött káposztával neíY lt bWajn. Ha­kpdi,*ar!nadnap a cteP*R lányom w pn Zní nkart a gyomromnak. " ii.lHinb- mondta mielőtt asztalhoz tnltö»;*~ ma naTY kanállal ehd loln?ktP°S7M lesz ebédre.“ A má- I 1 v aöa.g még csak lecsúszott vqM0 gyan, de mikor a harmadik lányort- zzál fogadott, elfutott a méreg• m? 90nc‘ol., papa, mit főztem vacsorád í kérdezte. Csak nem töltőik Del\l^? ■ - ~ tanakodtam. - ue bizony, - felelte a Sári. — TU­KrJiúJ!.0gy ez a kedvenc étele. ta ™ce ám a hóhérnak! — kiáltó i.„l ’ kH A Z®11® meg bennete­— ax egész héten káposztát egyekI *. ,7 mindig váratlanul érkézért káposztából^9 V0U nekem ° mÓ“' bef/ebh rfv°n- ,Wép mrny®cs’ce’ l6’16* heá b' Vcln irt fte/y az ölért­*S7íendös, gyöngyöm! lehetne nkelt67 N°' m°9<l ha ;'Ínyí>'B kájíi? n a kis legény tán az tino­Jut annak is hely. ne féljen. I5„,,ílraIc^0n cs°k. 1Maiember, én wÁ *. eszáHok. Tárcsa messze van meg ide, az tgaz, de nekem jó lest H.ln^eík,ezö megálló is. Ott lakik a tf,in1£ed.,k unokám, s biztosan ne hét- ju^ ne {< ha nem néznék be hozzá­mindnyájuknakj XéUwttnn^ unokát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents