Dunántúli Napló, 1952. április (9. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-20 / 92. szám

2

« RPIO

1952 APRIMS 20

BOZSÉR JÁNOS CSAPATVEZETŐ VÁJÁR MÁJUS 1-RE KÉSZÜL

Istvánakna. A délutáni müszakváltás közeleg. A felolvasóterembcn már mun karuhában, lámpával á kezükben gyülekeznek a bányászok. A pártszervezet éppen röpgyülést tart. Vertike elvtárs szavait feszült figyelemmel hallgatják a dolgozók:

— Tárjuk fel bátran a hiányosságokat, mert csak így tudjuk behozni n lemaradást, tervünk túlteljesítésével ünnepelni a nyolcadik szabad május elsejét.

Még két óra sincs, de ruár indul* a váltás az akna felé, hogy mie'líbb a munkához kezdhessen. Nemsokára már lent a fejtésekben is megállnak a gépek, a Bozsér csapat csillései is meg töltik a 110-lk csille szenet és indul nal< az akna feló. A nagycsarnokba «gvmás után lépnek be a szénportól fekete arcú bányászok és szinte kivétel nélkül először a versenytáblához paennek. Az Arnold csapat két csillése meg is jegyzi: ,,Ha neon dolgozunk jobban, nemsokára az utolsók leszünk.“

Fél három lehet már. amikor Bozsér 'János csapatvezető kijön a bányából. Nőm fiatal ember már, de mozgása fiatalos és fekete arcából gyíicran vil lan ki a fehér foga, mert mosolygós jókedvű ember, ö is megnézi a verseny táblát, melyen legelsőnek csapata van feltüntetve. A százalékos eredményről hamarosan átsiklik a szeme a fejtési csapatok versenyének sorrendjére és elégedetten állapítja meg: csak egy csapat: a Háromszéki fejtés előzte meg őket kéttized százalékkal. Ha így megy tovább, hamarosan ők lesznek az elsők és a napi öt csillés vállalásukat nemcsak teljesítik, hanem túl is szárnyalják. A csapat tagjai de különösen Bo- esér elvtárs tudják azt, hogy a május elsejei készülődés nemcsak a napi öt csillével több szén kitermelését jelenti, hanem egyben bókeharc is.

Bozsér János, mint fiatal ember került István-aknára bányásznak. Sze bélyből hajtotta a kerékpárt nap, nvnt nap és őrült annak, hogy dolgozhatott. hogy nincs munka nélkül. Később 6 is szabolcsi lakos lett. Tizennégy érvel ezelőtt, április közepe táján ismerkedett meg május 1 jelentőségével. Azelőtt oem szokott munkára menni május elsejéik, de ezt a napot általában kirándulásokkal töltötték el 1938 ban Vincze Sándor — egyik' bányásztársa — kezdett el beszélgetni véle. Május 1 közeledett és erről be azélgettek. Később a röplapok is előkerültek. Más országok dolgozóinak

május 1-i harcáról szóltak, hogy ebből tanuljanak a magyar munkások is. A csendőrök ilyenkor már cirkáltak az aknák körül és nem kis veszéllyel járt a murkásmozgalomban résztvenni. Vincze Sándor így emlékezik erre az időre.

— Csak azokat a bányászokat kerestem fel és vittem nekik röplapokat akikről biztosan tudtam, hogy nem árulnak el. Szakszervezeti vezető vol tam ekkor még. de hn a csendőrök elkapnak ,rossz vége leit volna ennek, így azután vigyáztunk is nagyon. Csak lent a bányában szervezkedtünk, és készültünk Htokban a május 1-i összejövetelre. Az erdőbe kellett mennünk de nem egyszer még ott is szétkergettek bennünket a csendőrök.

A múltban a bányászoknak valóban csak az elnyomás jutott osztályrészül. Az akkori rend mindent megtett, hogy a kizsákmányolás ellen tiltakozó dolgozók szavát elfojtsa, de hiába volt minden erőszak. Május elsején az egész nemzetközi munkásosztály felemelte és felemeli ma t* a szavát a háborús uszítók. a gyárosok, a tőkések ellen. Bozsér János és még sok-sok bányásztánsa már évekkel ezelőtt megértette, hogy május elsején a világ dolgozói megmutatják erejüket, azt a hatalmas erőt, melytől rettegnek az imperialisták. így készült azelőtt is május elsejére és így készül ma Is a nagy ünnepre. Bozsér János azonban erejét ma már nem úgy mutatja meg mint a múltban. Akkor tüntetéssel, a termelés csökkentésével, sztrájkokkal kellett harcolni gyengíteni kellett az elnyomók hatalmát. Ma május 1 tiszteletére erősebbé kell kovácsolni a dolgozó nép országát. _____

A múlt május elsejék emlékei még nagyobb lendületet adtak a Bozsér csapat dolgozóinak. A csapatban nagy- részben fiatalok dolgoznak, vidám boldog fiatalok. Reggelenkint a faadás alatt jókedvük átragad az öregebbekre is. Varga János, Szemes Lajos és a többi vájár, Mészáros Zoltán Szijár tó Ernő csillések közösen megfogadták, hogy a napi előirányzott 105 csille helyeit 110 csille szenet termelnek mó jus 1 tiszteletére, de Bozsér elvtárs azért minden nap figyelmezteti őket:

— 'Nem megyünk haza, míg

a 115 csille meg nem lesz.

— Lesz annál még több is, felelnek nevetve, — az ö céljuk is az, hogy ha meg nincsenek az elsők között a csapatok versenyében, de azok legyenek!

A csapat ebben a lelkes versenyben eggyé forrt és nemcsak örülnek egymás eredményeinek hanem segítik is egymást a munkában. Ürescsillében, faanyagban, de lelkesítő szóban sincs hiány. A csapatvezető szavára meg különösen szívesen hallgatnak. Boasér elvtárs pedig ha szűkszavúan is, de lelkesen beszél az elért eredményekről.

— Olyan volt ez ez ország 1945- ban — mondja. — mint az az ember, akinek kezét, lábát levágták. Nézzük meg ma és láthatjuk: érdemes volt dolgozni. Ezért ünnepelünk mi boldogabban, nagyobb örömmel, mint a kapitalista országokban, ahol még harcolni kell « szabadságért.

Még tíz nap van májas elsejéig. Még Hzjzer szál! le a föld mélyébe a Bo zsér csapat, hogy szebbnél-szebb tér. melési eredményekkel köszöntse a nemzetközi munkásosztály nagy napját Példájuk követésre méltó és ar ra keli törekednie a többi fejtési csapatnak is, bogy a versenytáblán naponta változzon a sorrend, hogy az elsők közé kerüljenek a Tavasz, az Arnold és a többi csapat io. A nyolcadik szabad május 1 ét ünnepeljék az István.aknai bányászok is termelési tervük túlteljesítésével.

Mesterfalvl Gyula,

A begyűjtési minisztérium versenyjelentése

Egyre szélesebben bontakozik ki 3 Béikés, 4. Komárom, 5. Pest, a falun az a verseny-mozgalom, mely.

nek jelszava: ^Teljesítsük félévi tervünket június közepére.“ A heti eredmények alapján Borsod, Pest, Fejér és Vas megye egy-egy hellyel előbbre jutott, míg Baranya, Tolna, Bács egy.egv helyei visszaesett.

A szállítási szerződés alapján a ku- koricaibegyüjtés több helyen jó eredményt hozott. Egyes helyeken azon. ban nagyobb lemaradás tapasztalható. Ezeken a helyeken fel kell világosítani a szerződést kötött dolgozó parasztokat, hogy önként vá'lalt kö. telezettség-üknek most már haladéktalanul eleget Kell tenniük. Azokkal szemben alak a szerződésben vállalt kői:'nézettségüket nem tartják, be. a törvény kártérítés kivetését hja elő.

A begyűjtési verseny állása a .Jel- évi tervhez viszonyítva:

Hízottsortés: 1. Szabolcs, 2. Heves,

A párt kiadvány ok felhasználása, Baranya megyében

Pártunk írásos kiadványai ma már sós kiadványait, azok eredményein írvien pártszervezethez e jutnak, sebb munkát végiszinr.k. Markovics hogy azokat tanulmányozzák, a dől- Antal pártcsoportvezető vasesztergá- gozók között terjesszék. A kiadvá. lyos például oktatás vona tán jói nyok segítségével pártszervezeteink mozgósít. Az ő pártcsopoltjához tar. nagyrésze meg tudja javítani munka- toré elvtársak rendszereseit részi- ját, sőt egyes szervez tek a kiadvá- vesznek a szremmáriumokon, nem hiányok helyes felhasználásával eredmé- nyoznak és az előadásokra jól fel- nyes munkát tudnak kifejteni, úgy készülnek. Csoportjában liánom szia- a politikai felvilágosító, mint a t*er- hánovista van és egy újító. Kodra melóm unka térülőién. Tapasztalata. Károly népnevelő eivtárs a kiadvá. ink szemű azoknál a pártszervezetek- nyokat tamilméinyozva, a szovjet néi, ahol a kiadványokat' rendszere- agitátorok tapasztalatait felhasznál- sen tárniVmányo-azák, időbe^ eljuttat- va minden feladatot megbesré* a hoz- ják a dolgozókhoz, ott j zá beosztott dolgozókkal és az egyea

I megmozdulásokra mozgósítja is azoa termelési százalék is emelkedőben van d« nemcsak jéghegyen **

1 zik jól a partkiadványok terjeszte.

Például a Pécsűjhrgyi Erőműinél a sét, ugyanilyen jól \ -’vrzi a pécsi Por- kiadványokat Kárpáti Ferenc titkár celángyár és a Villányi Szőlóoeep elvtárs rendszeresen tanulmányozza pártszervezete is. és ő maga határozza meg elsősorban | A jól terjesztő szervezetek mellett azok terjesztési útját Kárpáti elvtárs vannak a megye területén olyan tisztában van azzal hogy melyik szeleink, • melyeik nem értik meg kiadványt kihez kell eljuttatni A a" kiadványok terjesztésének jeten- pá«.csoportokat már úgy seervezték tőséget, elhanyagol ják-azt, a kiadvá- meg, hogy azokban va^ egy felelős nyokat nem juttatják ej a do gorék- a kiadványok terjesztéséért Pártcso- hoz <ss sokszor beporosodva, felbon. portnépnevelőértekezletfcn meg.be- teitlanu! a pártirodán heverted azo- szélik egy-egy kiadvány tartalmát és kat. Mint például a., István-aknánál, ßz azokból tanultakat alkalmazzák akol három havi anyagot felbontat munkaterületükön, mint példáu ,,Ho- lanui gyűjtöttek össze és még olyan gvan harcolnak a Rákosi Mátyás a,nyagot »«m adtak ki a doógorék- Művek népnevelői az anyag.takaré- nak_ amit kerestek. Az anyag a kosságért“ c. brossura taniu'mányozá szakszervezet; helyiségben hever még sa után az öntöde dolgozói nagymér. ^ Enné! a szervez» tnéí az

tőkben csökkentették selej (százalékú-. elvtóreak nagyon rosszul viszonyul, kat. |nak a pártkiadványok terjesztéséhez

De ha egyénileg nézzük: akik és még arra sem vettek fáradtságot, rendszeresen olvassák pártunk Irá- hogy Rákosi elvtárs születesruinjara

küldött kia.htasi tablókat megfelelő helyen kifüggesszék, sőt egyáltalán fel sem bontották. Ez meg is látszik a szervezet munkájában, az oktatás teljesen megszűnt,

6.

a termslékenység nem emeljük,

Hajdú, 7. Csongrád, 8. Fejér, 9. Tok na, 10. Szolnok 11. Veszprém, 12.

Vas, 13, Bács, 14, Borsod, 15. Baranya, 16. Győr, 17. Zala, 18. Nógrád, hanem csökkien, a hiányzások sízá- 19. Somogy. j ma naponta 40~50 fő Rosszul végzi

Tojás: 1. Békés, 2, Csongrád, 3. ■ a munkáját a Béremondi Cement- Szolnok, 4. Győr, 5. Somogy. 6 Zala, Cl™, * nagyharsanvl hehh*«ro»* 7, Szabolcs, 8. Tolna, 9 Veszprém, 0 .P6^ Tejüzem, a mágoosi tennelő- 10, Vas, 11. Nógrád, 12. Baranya, 13. szövetkezet es sorozatnánk nrég Borsod, 14. Fejér, 15, Komárom* 16, to'5b ű‘>’,ai} S*z»rvezetet ahol eddig Hajdú, 17. Pest, 18. Bács, 19. Heves., 0e™ f°9-a ltóztak .c&iőképpm pár- „ ’ . „ tunk fontos kiadványainak terjeszte.

Baromfi: 1. Szabolcs, 2, Békés, 3, g^vel

Somogy, 4. Csongrád, 5. Szolnok, 6. Zala, 7. Tolna, 8. Heves, 9. Borsod, 10. Győr, 11. Baranya, 12, Veszprém,

A kufcoriicabegyüjtés évi tervének teljesítésében 1. Békés 2. Baranya.

A községek sert és begyűjtési versenyében negyedik he'yre Drávasaer- dahely az 5. helyre Deszik küzdötte fel magát.

Azoknak a szervezeteknek. ahoi most a pártkfadványok terjesztési munkája laza, feadatuk, hogy szervezzél:. át munkájukat, vegyék igénybe úgy a megyebizottság, mint a pro- p agaruk térj esz tő segítségét, és ha e téren is eredményesebb munkát fognak végezni, az kihatással les® mun. Icájuk minden területére.

(6)

A SZOMSZÉD valamivel arrébb.

**■ húzfe a poharat:

— Ne hígítsd löt jobban dmzstl Tett ebbe már elég vizet Györgye gazda)

Az énekes a pohár után nyúlt és egy hajtásra kiitta a könnyel öntözött bort. Utána révetegen körülnézett és a kocsma közepére vágta a poharat. Karjára borult és nem (é. szeg, de kétségbeesett zokogással sírt. >yA malacom, az egyetlen szép malacom/ Hogy ne szült volna az anyádI Elvetted a tiamat, most meg a malacomat/ Ehesebb vagy, mint a néme. lek, te gazemberf‘

VII.

Tito képe alatt, a íahitanács Iro. dójában ott ült Sr.tevo Glazár. Kihúzta összeaszott, vén testét. két ke. sét az asztal lapján nyugtatta Mint ■ kaszóspik vékony, hosszú lábai, Úgy szaladgáltak arcán a ráncok.

— Nem, nem engedem! — károgta a vén varjú és Híjának még ma is •azébejut, hogy a tulutanács elnöke közben moso'ygott. Úgy húzódott gú. myos vtgyorra logat!a„ ínye, mint ahogy gazdájáé — a képén.

GARAMI LÁSZLÓ:

JUGOSZLÁVIÁBAN TÖRTÉNT

“ Nem lehet az! Nincs hozzá joga! — az öreg Szterác mintha meg. nőtt volna, mikor remegve a haragtól odavügia, odaköptv szavalt az asztal mögött vigyorgó küldk télé. — A gyerek az enyém és hazaviszem. Készt

— Es a 23 birka, azzal ml lesz? — Glazár most már rikácsolt és ökölbeszorítottá jobbkeiét. Vén parasztja, hát nem akar érteni a rendes szó. ból! — Ha a birkákat kifizeted, akkor viheted a gyereket, addig azonban ittmaradl Vigyázott volna job. báni

l'ija. eddig csendben volt, de most már nem bírt magával Hál hogyan is tarthaltu volna a száját! Hiszen éppen Sztevo Glazár volt az, aki üzente, hogy hajtson be a faluba vagy kéttucat birkát — ,,Lakomát

csapunk a felszabadulás örömére“ — üzente ég most egyszerre nem emlékszik ráfi Vagy nem akar emlékezni...

/) E SZTEVO BÁCSI! Hát nem

U maga üzent a birkákért?!

~ Hallgass kölyök, vagy beverem a szád! — ugrott egyet ez asztalon az összeszáradt ököl. — Ki engedte meg, hogy kinyisd a lepényiesődet?! Ha apád űzet, mehetsz, ha nem: maradsz! Megértettétek??

— Nem, ez nem lehet... Ugye, nem csinálhatják ezt velünk, Niko- lics gazda? — Niko Szterac, mint vízbefúló a szalmaszál után, úgy kapott az utolsó lehetőséghez. — Ní- kolics elvtárs... Hiszen maga a mi páriiitkárunk .. Mondja meg, hogy ezt nem csinálhatják...

Már megint velem van baja... Miért nem hagv békén ez az ember?! szidta magában llija apját az eddig meghúzódó gazda, majd szaporán pislogva mondta:

— A párt: Tito marsall pártja — a falutanács: Tito marsall tanácsa .

párt, az csak természetes, nem akarhat mást, mint a tanácsi Nahátl — Ezután, mint aki jól végezte dók gát, hátradőlt a székben és úgy mormogta. — Meg kell hagyni, jól adja ... Elvesznek a birkák, a párt meg segítsen ... Közben még csalt nem is párttagt

— Dehát nem vesztek el a bárány ok .. Iliin megmondta: magol: vág. ták le! Most mi űzessük meg?l Hát

nem fizetünk eleget nektektl Ez a

keserves rohadt életünk is kellene?

— Nik0 Szterác egyre inkább tűzbe- jött. Már nem látott, nem hallott senkit és semmit, elfelejtette, hogy hol van, nem érezte, hogy tla egyre növekvő rémülettel és Igyekezettel rángatja vedlett ruháját, ő csak azt a ráncosarcú ördögöt látta, aki * nem akarja neki visszaadni Híját és azt a másikat, azt a kövérebbet ott íö. lőtte, aki mindezt tűri és jóindulatú mosollyal szemléli. Hát nem, ő nem hagyja nem hagyja, ha magához Ti- tőhöz is kell mennie a gyerekért!

— Fogd ám a szád, míg jó dolgod van, mert különben én fogom be! — A vén varjú most már magá. ból kikelve rikácso’ta Rég nem beszéltek vele ilyen hangon, de nem is hagyja, hogy így beszéljenek! De nem ám/ Hiszen maholnap a tejére gyújtanák a házat vagy a nyílt utcán vernék meg/ — Takarodj innen, azt mondom, ez a fattyú pedig itt marad, míg leszolgálja a kárt! Te pedig — fordult gyűlölködve Niko’ics télé — megtaníthatnád ay embereidet a tisztességes beszédre! Azt ajánlom, legyen otthon gondod erre a vén szamárra, mert majd egy szép napon arra ébredsz, hogy a tél falul megbolondította!

Az öreg végre megérezte, hogy a tla rángatja, huzigálja hátulról. Igazad van fiam — motyogta, — igazad van... Menjünk innen, nincs itt nekünk semmi keresnivalónk!

A két Szterác kiszédült az djtón. Sztevo Glazár kihúzta az asztalliókot, elővette a kupicákat.

— No, igyunk egyet az izgalomra!

— töltött, majd a feje fölött lógó kép. re bökött:

— Az c egészségére!

Vili

A DRÓTON APRÓ, pettyeshátú katicabogárka próbálgatta szárnyait. Eleinte csak óvatósan lépegetett, azután gyorsabban, mind gyorsabba., szaladt, mint egy landoló repülőgép, kiterjesztett szár. nyalt rezegtclvc feleine kedett. majd lassan leereszkedett a drótkerítés

mögé. Most egy fűszálon kezdett kísérletezni: a barna pötty lassan kapaszkodott tölfelé a zöld szálon, a hegyénél azután huss, elrepült, túl. szá ft a szöges kerítésen, bele a nagy zöld mező napsugaras világába.

— No, ez a kis katica megmenekült — gondolta Mark0 és lustán a hátára fordul. 4 kerítés sarkán ma- gasodó őrtoronyra nézett, látta a beleié fordított gépfegyvert. Még sze. rencse, hogy onnan nem látták a k,s bogarat, mert különben bizonyára be. Icer.gedtek volna egy sorozatot!

~ Mars el onnan a kerítéstől1

A fiú tudta, hogv a barátságtalan íelszoljtást neki címezték. Lassan tá- pászkodni kezdett

— Gyorsabban hél Hájde. Hájdel

Marko most már igyekezett etke.

rülni a veszélyes helyről. Tudta: az ilyen figyelmeztetést ,úgy folytatják az örök, hogy odapörkölnek. ■. Aztán pedig jóreqgefU Az ember csak a másvilágon ébred lel, ha van i’yen! Marko ismerte jól a rendet, hiszen nem tegnap került ide. Jó három hónapja ette már a láger penészes ke. nyerői és c korpalevest. 1048 júniusa, a Tájékoztató Iroda határozatának megjelenése óta Letartóztatásakor egy levelet lobogtattak előtte. Egy levelet, melyet egyik harcostársa, egy szovjet hadnagy in. bú yos vád volt ez: levelezni egy szovjet emberrel és még súlyosabb vádként tornyosult fölötte az, amit Hanton Kovaljev irt neki:

„Kedves Márko! Te ts, én is, míndketten olvastuk a határozatot. Bi. zony, kormányotok, rossz úton jár. Rossz úton, mely nehéz akadályok, szakadékok, áthatolhatatlan őserdők rémével fenyeget benneteket! Mi pe. dig nem azért harco lunk együtt ezelőtt négv évvel, hogy most rémektől kelljen tartanotok. Sztálin minket azért küldött, hogy felszabadítsunk benneteket hogy rátérhessetek a mi álunkra, mely a szociailzmushoz visz.

No, de most látom, ami! eddig Ir- i tam az úgy hangzik, mint egy rossz vezércikk. En csak aua kerletc, tie

feledd, hogy együtt harcoltunk ml; szovjet katonák és ti: partizánok! Ne le’edjétek, hogy egy sírba temettük hőseinket, a2 én bátyámat és a ti ka. pilányotokal. Rajtatok múlik, hogy a» ö haláluk virágot vagy gyomot érlel-e!

Kívánom, hogy sikeres legyen harcotok és visszatereljétek vezetőiteket a helyes útra!“

Marko nem is látta a levelet addig míg fel nem olvasók a tárgya, láson. Azután már csak az tté etet hallotta: WMeglA/hatailan, gyűjtőid, borbal“

így került Ide és hasonlóképpen jutottak a drótkerítés mögé, a gáfi- puskatomyok árnyékába azok, akik itt hevernek a harmatos füvön és várják sorsukat. Es Marko ezalatt a három hónap alatt rájött valamire: Tito nem téves úton jár: Tito tudva tudja, mit csinál és árulásának legkomolyabb akadályozóit: a kommunistákat, a partizánok legjobbjait és az elégedetlenkedőket ide zárja. Itt vun például hálótársa, az öreg Niko Szterác. Ö azért került ide, meri d kerületi rendőrségen panaszt emelt faluja vezeiői ellen. Szegény öreg ,. Mástél éve van itt, már őslakó. De nem törte meg a fogság. Csak a munkát már nehezen bírja. Hogyan is bírná? öreg a test, itt meg korpa, cibere az ebéd, penész a vacsora/ Az erdőirtás pedig komoly munka! Bár az öreg már tudja a módját, Ismeri a vidéket, hiszen a fe’szabadulás után errefele katonáskodott...

rGY EGYENRUHÁS FICKÓ áU szaladt az udvaron és szaporán verte a láger harangját: a felfüggesztett sínvasat. 4 szerteszét fekvő ein. berek mozgolódni kezdtek. Kidör- zsölték szemükből az álmot, megro- pogtatták derekukat, azután a haralz. épületek felé szaladtak. Marko is arra indult. Ha misére kongatnak, hát gyerünk az imakönyvért! — dör. rnögte és priccse alól e őhúzta lej- szélét, övére kötötte killialakú, magas olasz csajkáját Gyerünk! Hol az öreg Szterác, legalább együtt szidják az életet...

— önkéntes munkaosztag: sora- kozóóóól

—* önkéntes munkaosztag: indul fi (Folytatjuk}