Dunántúli Napló, 1952. április (9. évfolyam, 77-100. szám)
1952-04-04 / 80. szám
m* április i NAPLÓ 5 V Százával érkeznek hozzánk levelek. Dolgozóink írnak a bányákból, az üzemekből, talvainlcból A munkások és dolgozó parasztok leírják, milyen hatalmas változás következett be életükben, környezetükben a fel- szabadulás óta, mit köszönhetnek a felszabadító Szovjetuniónak. Maga a levelezömozgalom is a szabadsáq éltető tényében született. Azok a7 emberek lógtak toVat és Iák tak az íráshoz, akik azelőtt még az újságot sem nagyon olvasták. Levelezőink, a közvélemény parancsnokai, topunk munkatársai üzemük, lakóhelyük tudósítói, akik nemcsak jó munkával, de tollal is harcolnak a beké. ért, a szocializmusért. Az alábbi levélcsokor egy csöpp a lelszabadult, boldog életünkről hírt adó levelek tengeréből: Hazánk felszabadulásának évfordulóján megfogadom: példát mutatok bányásztársaimnak Tizenötévé» korom óta bányász vagyok. A felszabadulás előtt Szász- váron dolgoztam, azóta átjöttünk Péesbányara. Gyöuyörű új lakásban lakom Meszestelepen. Ma inár ritkán jut eszünkbe az a végtelen nyomor, amelyben a felszabadulás előtti években éltünk. Néha elnézem a fiainat. milyen sok cukrot eszik. Még csak öt éves, de mar több cukorkát, csokoládét megevett, niiat én egész életemen át. Apám fiatalon ment nyugdíjba, anyámnak kellett napszámból eltartania a családot. Tanulásról, olvasásról abban az időben szó sem lehetett. Én csak azóta tanulhatok, amióta a Szovjet Hadsereg felszabadította hazánkat és mi dolgozók tcljcsjogú emberek lettünk. Nagy kedvvel, szorgalmasan dolgozom és munkám eredménye az, hogy gondtalanul élünk. Két éve új szobabútort vásároltunk és rádiónk Is van. Jól osztjuk be a fizetésemet és így mindenre jut belőle. Hazánk felszabadulásának évfordulóján megfogadom, hogy továbbra is szorgalmasan dolgozom, munkámban példát mutatok bányász társaimnak is. Csak így köszönhetem meg szabadságunkat, bol do« életünket. HUBERT JÁNOS vájár Széchenyi-akna. Boldogan dolgozom, mert munkámat megbecsülik és elismerik Alig múltam tfz éves, amikor a felszabadító Szovjet Hadsereg megtisztította hazánkat a német megszállóktól, és Szálasi pribékjeitől. Ketten volltunk csak testvérek, de mégis alig tudtunk megélni, mert édesapám jóformán annyit sem keresett, hogy a mindennapi kenyérre tílég lett volna. Amikor elvégeztem az elemi iskolát, segédmunkás lettem a Magasépítési Vállalatnál, ahol munkámat megbecsülték és jutalmul gépkezelő iskolára küldtek. Most gépkezelő vagyok. Jó munkával ünneplem felszabadulásunk évfordulóját Talán azzal kellene kezdenem, hogy milyen felajánlási tettein április 4-rc. Itt, a mohácsszigeti állami gazdaságban, mint gyapolszedő dolgozom, most pedig a tavaszt munkákban veszem ki a részemet. Felajánlottam. hogy a tavaszi munkákban napi 150 százalékot fogok elérni. Ezt a felajánlásomat iiuár túlteljesítettem, dugványrépa ültetésben napi 160 «iá. zalékot értein el. Április 4 tiszteletére vállaltam még, hogy két hold gyapotföldet teljesen egyedül fogok megművelni, a holdanként előírt 420 kiló gyapot helyeit 11 múzsát fogok termelni. Ezenkívül húsz gyapolszedőt fogok megtanítani szovjet kétkezes gyapotszedési módszerre. Ezt a húsz gyapotszedőt is olyan boldoggá akarom tenni, mint amilyen én voltam tavaly, amikor „gyap oiszedés mestere“ címmel tüntetett ki a földművelésügyi minisztérium. Évekkel ezelőtt még gondolni sem mertem erre. A felszabadulás előtt még Iskolába jártam és azt gondoltam, őrök életemben cselédek és napszámosok maradunk. Szüleim a két hold föld megművelése melleit kulákoknál dolgoztak, hogy élni tudjunk. Gyermekéveimben még nem tudtam, hogy mi a szenvedés, mert szüleim mindent megtettek, hogy ne érezzem a ..cselédsorsot“. Azonban azt tüdőm, hogy szüleim annál többet szenvedtek és dolgoztak, 1949_től dolgozom az állami gazdaságban. 1950-ben kezdtünk gyapotot termelni. Tavaly átvettük a szovjet elvtársak tapasztalatait és megtnnol- tam én is Szovjet kétkezes gyapotszedéssel dolgozni. Azóta szebbnél- szebb eredményeket érek el és ezentúl minél több gyapotszedőnek adom át ezt a módszert, hogy ők is a gvapotszedés mestereivé váljanak. PÁFKOVICS KATALIN gyapotszedő, mohácsszigeti állami gazdaság. Teljesült gyermekkori vágyam: saját anyanyelvemen taníthatok Április 4 felszabadulást jelent min. den becsületes dolgozó számára. De az én számomra különösen új vVágot és új életet hozott. En a múlt rendszerben nyomorúságban éltem. Klfu- tóíiúnak alkalmazlak, pedig még egészen fejletlen Halai gyerek voltam A nehéz munkában tönkrementek a lábaim úgy. hogy soha az életben nem leszek egészséges. Gyermekkoromban mindig arról á'modozlam, hogy tanulni logok és tanító leszek. De a múltban a szegényember gye. tekének csak dolgozni volt szabad- Ez azonban megváltozott, a felszabadulás óta és én most tanító vagyok. Teljesült a régi vágyam és most saját anyanyelvemen nevelhe. tem, taníthatom a jövő embereit az új és szebb életre. Es arra, hogy gyűlöljék a múlt rendszert, amelyben szüleik annyit szenvedtek. De megismertetem őket aljas szomszédunkkal, Titóval is, hogy tudják azt milyen nyomorúságban és elnyomásban tartja Jugoszláviában a becsületes dolgozókat. Én meg fogom tanítványaimmal gyűlölteim az ellenségeinket és ezen keresztül elmélyítem bennük a hazaszeretet Is Ezután is fogok tanulni, hogy jól taníthassak, hogy olyan fiatalokat tudjak nevelni, akik méltók lesznek a felszabadító szovjet nép szeretető, re és dolgozóink megbecsülésére. JAKABOV1CS BÉLA délszláv tanító, Németi. Többször jutalmat is kaptam, de megkaptam munkám eredményeképpen a sztahánovista oklevelet is- Fiatal vagyok még, de egyet tudok azt, hogy ezt a sok szépet és jót, amiben nekem és testvéremnek része van, az soha nem érhettük vol. na el április 4. nélkül. Én most boldogan dolgozom, mert munkámat becsülik és elismerik. Biztosítják a munkalehetőséget is. Most legalább szüleim is, kárpótolva lesznek azért a sok rosszért és nélkülözésért, amiben a múltban részük volt. Ördög Vera oki. sztahánovista gépkezelő Magunknak építjük az országot, szép hazánkat Komló néhány évvel ezelőtt egy kis bányászfaliicska volt. Ha valaki régen látta, az most nem Is Ismerne rá. A bányászfnliic-skábó! város lett. új Komló született a régi helyett. A városban napról napra gombamódra nőnek ki az új házak és már tizen hatezer lakosa van. Csodálatos módon folyik az építkezés Kökönyösbcii és az Allárón Is. Április negyedikén, nzaz ma ad juk át rendeltetésének az új Szénosztályozót és Kökönyősben több új há zat. Is. Az új Szénosztályozó körül szorgalmasan dolgoznak a munkások. Szemben a Szénosztályozóval épül az új, 4.800 személyes bányászfürdő és új mozdonyszínt is építünk. Szállodát és még sok.sok új házal építünk majd fel az ötéves tervben ebben a városban. Amilyen csodálatosan épül Komló a felszabadulás óta, éppen olynn csodálatosan változott meg az én életem Is! Azelőtt Inségmonkás voltam. Naphosszat álldogáltam inunkaiiélkiil a piaetereken és a pécsi városháza előtt. Minden munkaalkalmat megragadtain, ntégls nyomorogtunk a családommal. Csak a felszabadulás óta van állandó munkám, de ezt meg Is becsiilöm. Brigádommal majdnem mindig sztahánovista szinten teljesítünk én pedig fiammal együtt jelvénves sztahánovista vagyok. Jelenleg 219 százalék az átlagteljesítményünk. Napról-napra szívesebben dolgozom, mert látom és tudom, hogy magunknak építünk. Magunknak építjük Komlót, új, szocialista városunkat, in agunknak építjük a Sztálin-Vasnifivet, ahová Komlóról szállítjuk a szenet, magunknak építjük a November 7. Erőmüvet, az egész országot, boldog, szép hazánkat. NUSSZER PÉTER jelvényes sztahánovista. Komló, nltárői építkezés. Boldog jövő vár ránk, fiatalokra Megbecsüljük szabadságunkat 'Apámmal együtt urasági cseléd vo tam. Békáspusztán küszködtünk a mindennapi kenyérért. Emlékszem egy tavaszi estére. Hetvenéves apám szokás szerint a mezön dolgozott. Az egyik fordulónál megálltak az ökrök és a legnagyobb nógatásra sem akartak továbbmenni. Ekkor ért oda Pető, az uraság kocsisgazdája. „Mit ácsorog itt azokkal az ökrökkel? Miért nem dolgozik?“ _ kiáltott rá. — Azzal ne kiment öreg édesapámnak és rálökte a vasboronára. Erre én is odaértem és mikor ezt láttam fejembe szállt a vér. Kirán tottam a járomszöget, hogy leüssem a gazembert, 0 azonban gyorsan elszaladt. Erre Jzellett gondolnom most, hogy elérkezett április 4-e, felszabadulásunk ünnepe. A felszabadulás után 10 hold fö’det kaptam s így biztosítva lett nyugodt megélhetésem Három éve vagyok tszcs-tag. Mindenünk megvan, amiről a múltban nem Is álmodhattunk. Azt hiszem, hogy a mai na. on minden dolgozónak eszébe jut a múlt és a jelen — a megváltozott élete. Biztos, hogy van még egy jó néhány dolgozó, akit a Pefő-féle kis. királyok, a földbirtokosok, kulákok és „urak“' szipo'yoztak ki és keserű telték meg életüket. Számomra elég volt az az egy esel Is. Nem tudom, soha elfelejteni — Kokat tanultam belőle. Megtanultam Kzivből gyűlölni a7 ellenséget és sze retni édes hazánkat, s jó munkám mai fogok harcolni azért, hogy a Pe. tő-télék soha többé ne bosáskodhas sanak lelettünk! Elmondta: DOSZPOD GYORüi 'vúrdgyuJa, 1945 április 4 nekem is szabadságot hozott A mai nap nagy ünnep számomra, mert a szabadságot hozta meg nekem és a gyermekeim részére. A múltban nekem csak a szenvedés jutott, még egy darab kenyérért és küzdeni kelllett. Fiam most testnevelési főiskolán tanul, ahova ezelőtt a bányászok gye teke! be sem léphettek. Ezt a lehetőséget április 4. hozta meg nekünk. Szeretem most az életet, mert van miért élni és dolgozni, mert életünket a dolgozók legjobbjai irányítják, nein úgy, mint azelőtt, amikor az urak és a papok voltak az ország fő irányítói. Az a pápa irányította őket, aki most szívvel-Iélekkel osztogatja áldásait a koreai népet gyilkoló fegyverekre, do aki nem emelte fel még egyszer sem szavát a baktériumháború és gyilkos vérengzések ellen, a hős görög hazafiak kivégzése elten. Szeretek most dolgozni, mert mindenkit a munkája után értékelnek. A felszabadulás nekem sok mindent hozott. Ha elnézem a meszesen épülő új bányász kertvárost, ahol már a mj jövendő otthonunk épül, akkor nem tudom megállni, hogy vissza ne gondoljak a múltra, mert akkor csak a bánya urainak jutott a fürdőszobás, kétszobás lakásokból. Nekem a szov, jel emberek mindig a legjobb barátaim lesznek, mert ők nemcsak fel. szabadítottak bennünket, da azután segítettek minket az új élet megkezdésében és folytatásában is. Kiss Jánosáé háziasszony Pécsszabo’cs, Gondtalan anyagi körülmények között végezzük tudomanyós munkánkat 1945 április 4-e mindannyiunk életében fordulópontot jelentett Ez a nap szellemi és tudományos életünk terén is lel szabadulást hozott számunkra. Harmadéves orvostanhallgató voltam, amikor a leiszabadító Szovjet Hadsereg elérkezett hozzánk. Ezután minden vágyunk az volt, minél előbb íolytathassuk a télbenhagyott tanulást. Mennyivel más volt ez-a tanulás, mint a felszabadulás előtti Egy más, új világot ismertünk meg a tudományos életben. 1948-ban végeztem. Nem volt okom egy pillanatig sem arra gondolni, hogy vájjon mi lesz velem, kapok-e majd állást. A pécsi Szemkllni kán mindjárt megkaptam a kinevezésemet. Problémákat, perspektívákat kaptunk a tudományos élet terén Es ami szintén a zavartalan tudományos munka egyik feltéte’e: gondtalan anyagi élelet. A tudományos tervek nem egyéni kedvtelések, a közösség érdekeit, szükségleteit tekintelbe vevő komoly termelő munkát jelentenek számunk, ra. Filatov munkáival való komoly foglalkozás és megismerkedés teremtette meg ná'unk a Fllatov-munkakőzösséget, melynek megindítója a ml klinikánk volt. Célunk: minél több dolgozónak visszaadni, vagy javíta. ni a látását, hogy annál többen vegyünk részt a boldog jövő építésében, békénk megvédésében. Ilyen körülmények között, < békés jövő biztos tudatában üdvözlöm április negyedikét! DR GRÓFNÉ, DR ÁGOSTON ÍREN aemklinikai gyakornok. __t Ne m vo'tak szépek gyermekéveim.1 Nekem Is, mint a többi munkásgye■] reknekaz élet árnyékosabb oldala jutott. Apám és anyám fiatalon haltak meg, elvitte őket a céltalan ro. bot. Hárman maradtunk árván. Lelencházba kerültünk. Emlékszem, a kfshugomat még pólyában vitték el valahová fa'ura, én pedig egy kulák cselédje lettem. Istállóban laktam télen, nyáron. Hajnaltól, éjiéiig nem volt megállásom. Egy asztalnál nem ehettem velük, külön ültem és kimérték az adagomat. Sokat éheztem. A kulák egyszer dühében úgy iám vágott az ökörhajtó korbáccsal, hogy felrepedt az oldalam. Moziba szerettem volna menni tega’ább egyszer, de nem mertem pénzt kérni. A felszabadulás után felmentem Budapestre. Egy tanulóotthonba vetlek fel. A fiúkkal hamar összebarátA felszabadulás után régi vágyam — Alig voltam 14 éves, amikor a Pécsi Bőrgyárba kerültem inasnak. Négy hosszú, szenvedésekkel teli inasév után végre kézbe kaptam a segédlevelemet. Ebben az időben sokan szabadultunk fel és bizony összeszorult a szívünk, amikor segédlevéllel a zsebünkben törtük a követ a Bőrgyár udvarán — miközben a munkanélküliség veszélye fenyegetett bennünket. Négy évi ingyen munkáért ezt kaptuk a Horthy, rend szertől. A felszabadulás Budapesten ért. Nem kellett tovább bujkálnom a pin. cékben a nyilas kopók eCőt. Éhesen, lerongyolódva, de — szabad hazában, szabad embernek éreztem magam. Ettől az időtől kezdve szebb és derűsebb lett az életem. Még a tőkés rendszer alatt szerettem volna tovább tanulni, azonban egy-egy vizsgára i—500 pengőt, hat havi keresetemet kellett volna fizetni. Ezt természetesen nem bírtam. Felszabadulás után miénk —» dolgozóké lett az iskola, végre teljesült a régi vágyam, tanulhattam. Pénz nem kellett hozzá, könyveket a vállalat adott, sőt a munkaidőmből is naponta két órát eljöhettem, hogy Egyenjogú emberek lettünk a magyar anyanyelvű dolgozókkal Április 4-e a délszláv dolgozók számára is nagy ünnep. Hét évvel ezelőtt, mikor le’szabadított bennünket a szovjet hadsereg, a mi életünk is megváltozott. Azelőtt csak egy hold saját földünk volt, nem tudtunk többet venni, mert szegények voltunk. Mindig másnale dolgoztunk nap számosként és nyáron részes araióként A felszabadulással azonban meg. szűnt minden nélkülözés, nem vo'. lünk már cselédek. Kilenc hold földet kaptunk, amit magunk munkálunk még. Egyenjogú emberek lettünk a magyar anyanyelvű dolgozók, kai, megvan ugyanaz az életszínvonalunk és kulturá’ls szórakozásunk, mint a magyar dolgozóknak. Az állam bennünket, délszláv anyanyelvű dolgozókat is megbecsül, és nyugodt, boldog életet biztosít számunkra. Elmondta: M1SLYENÁCZ ANTALNÉ Olasz. koztam, az igazgató elvtárs apám 1*tl apám helyett. Nagyon sokat beszélgetett velem esténként az életemről és a jövőmrőt. ö vitt el először szín házba és ő adta az első könyvet 1» a kezembe. A legnagyobb esemény a lelszaba dúlds után az volt életemben, amikor párttag lettem. Olyan érzés volt, mintha egyszerre családom lenne. Azóta munkával teltek az évek Szakmát tanultam Csepelen. Azután bevonultam katonának és most ftt vagyok- Nem aggódom a fövöm miatt, mini régen, mert boldog, szép jövő vár ránk, liatalokra. Ezt az életet köszönöm meg a felszabadító szovjet hősöknek felszabadulásunk évfordulóján és fogadom, hogy ezt a szabadad got becsülettel védem, fegyverrel « kezemben. R. J. tisztiiskolát. végre teljesülhetett - tanulhattam nyugodtabban tanulhassak. Később tartalékos tisztiiskolára mentem, ahova a múltban egy dolgozó sem jutott. Itt megláttam, hogy ez a hadsereg a nép hadserege, itt a tiszt és a honvéd közötti viszony neun a feL sőbbrendűség gőgjéből alakul ki, hanem a kölcsönös segíteni akarás és a mindannyiunkat betöltő izzó hazaszeretetből. Tanulásom ideje alatt alkalmam volt megnézni az épülő Sztálinvárost és a Sztálini Vasművet. Ilyen alkotásokat, a fasiszta Horthy rendszer sohasem tudott volna megvalósítani. Láttam, a rombadöntött fővárosunkat, felrobbantott hidainkat és mikor először mentem —évek múlva — keresi tül az újjáépített Lánchídon, kőny- nyeztem. Ezek a felszabadult ember boldog könnyei voltak. 1950-ben — művezető lettem, amire a múltban még legmerészebb álmaimban sem mertem gondolni. Most is tanulok, hogy jó szakember lehessek. így tüdőm csak igazán megköszönni félsz* baditóinknuk, hogy ilyen boldog em bér lehettem, családommal együtt. Tóka István művezető Bőrgyár. Nagy ünnep a mai nap, nekünk kisiparosoknak is Április 4 nagy ünnep a számomra, mert meghozta azt az őrömet, hogy gondolataimat szabadon, a sajtón ke resztül is nyilváníthatom. A félszoba dulde előtt a nincstelenség és a munkanélküliség volt csak, amit az élet „nyújtott“ nekem. Segélyekért fáztunk a munkanélküli igazolvánnyal a zsebünkben a többi társaimmal együtt Most a Szabók Kisipari Szövetkezetében dolgozom. Április 4 nagy ünnep nekünk, kisiparosoknak is. Ml azon leszünk ezután, hogy még azokat, akik idegenkednek közénk jönni, meggyőzzük szövetkezetünk előnyeiről, hogy a jövő évi felszabadulási évfordulót még nagyobb szövetkezeti létszámmal ünnepelhessük IFJ. KOVÁCS FERENC Szabók Kisipari Szövetkezeié nek dolgozója.
