Dunántúli Napló, 1952. április (9. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-27 / 98. szám

I» X P L b i«a Annus ti ÉPÜL A KOMMUNIZMUS Közeleg a Volga—Don-csatorna megnyitásának ideje A Do* kdttpett partjai Mafii és sok kaljfm előnWtte a jobbparti interfile tét. A rfrszint n aprói-n-apr» növek­szik. Keletkezőben Tan * „Cimljamzkajai tenger“. Ez n tender még nem nagy. A leendő tengerfsnélkon egyelőre még gépkocsi- •szlopok közelednek, szállítják ez ■tolsó házakat, amelyekben az épí­tők laktak. As ez ka rátörök, talaj- gyaiuk, buldózerek néhány hónap le­forgása alatt elkészítetlek a „Citnl- janszkai tenger“ fenekét és most az óriási völgyöt körülvevő fennsíkra Iá vonnak. Ezeken a magasabb helyeken Itt U, amott i§ a munka zaja hallat- rslk. épülnek a kikötők, mólók, ma fi] ▼látót dolgozóinak kényelme* lakó­telepei. Esek «3 építkezések is már befejeré- •Akhöz közelednek. A házak belső dl. stftéae folyik. Rövidesen felcsendül •sen a tájon a ház-aratók vidám dala, • ma éj kikötő mólóihoz gőzösök •ima Ittak. A „Cintljansekajai tenger" a Volga- Don víziót egy réssé, s tulajdonikép­pen sem más, mint egy 180 kilomé­ter boss rá és 90 kilométer széles, óriási vfstároló. Ebbe a víztárolót* főbb mlTMrfi köbméter vis fér. S vtoe srfikség van az aszályos sztyeppékén, a ehnljanszfcajal víziért mű vXlaiDoaenergiatenneléséhei és s bajó zható Volga-Don- csatorna vfzellá- Mafibo*. I A eaateraaépftés befejenésbes köze. fedik. Nemsokára flrembebe!y*sfk a ▼arvarovsricojei szivattyúállomást U, amely átszivatlyúza a Don Tizét a fo­lyó szintje felett 44 méter magasság­ban lévő vízválasztón épített utolsó víztárolóiba. A víz innen zsüiplépcsön jut a Volgába. A Volga-Don csatorna építői mun­kanapjukat azzal kezdik, hogy érdek­lődnek mekkora utat tett meg az el­múlt nap alatt a Don vize. Hallottam, hogy egy mérnök a munkásokkal be­szélgetve, a kővetkezőket mondta: „Nem szabad késlekedni. A via egy hét múlva Ht less nálunk.'* ...Ä Volga és a Doa között most már nem húzódik éjszakánként a vil­lanyfények 100 kilométer hosszú lán­ca, mint azelőtt. A lánc megszakadt. A fényeket néhol 6—7, sőt 10 kilo­méteres szakaszon nem lehet látni. A sötét helyek a csatorna kész részeit jelentik, amelyet az épitők máz* el hagytak. Több dolguk nincs itt, tehát más munkahelyre távoztak. A munka most főleg a zsilipekre és a vízválasztókra összpontosul, ahol rendkívül nagy mélységben kell a földet kitermelni. A csatornán a* exkavátorok egész serege működik« élén a nagy lépkedő villamoseikavá- torraJ, melynek markolója 14 köbmé­ter űrtartalma. Az építők igyekeznek minél hama­rabb befejezni a munkát. Nincs a csa­torna mentén olyan ember, aki ne siaretné elsőnek kíjefentnoii J£n mindent elvégeztem“. Minden építő réactveaa lista munka verseny bon. DmMrij Szlepuha brigádja .Ural««" gyártmányú exkavátorjával minden nap közei 1000 köbméter földet emel ki terven felül. Anatolij F’asztov ex- kavátorkezelő 2 hét alatt egy hónapi tervét teljesítette. Pavel Sidlun, aki a lépkedő exkavátoron dolgozik, na pont* kétszeres normát teljesít. Ezer és ezerszámra sorolhatnánk fel a nagyszerű munkalendüilet példáit. Az embereik lelkesen, hévvel dolgoznak. A csatorna 13 zsilipjénél gyors ütemben folyik a szerelés, épülnek a kezelőlornyoik. Az első és a 13-ik zsilip építői nagyszerű diadal­ívet emelnek. Befejezéshez közeledik a csatornán át vezető vasúti és közúti hidak építése. Egyre gyakrabban lehet a csatorna gazdáit látni. Megérkeztek n zsilipek főnökei, a gépészek, kormúnyonok, világító­toronyőrök. A hajóépítő és hajójavító üzemekben kés* személy- és teherszállító hajók horgonyoznak, amelyek az új vizluton fognak közlekedni. Az üzemibehelyezés napjáig több­százezer fát és cserjét ültetnek el. A csatorna partjainak fásítása tovább folyik azután Is, Ihogv megindul a hajózás. Kezdetben hat, majd tíz védő. erdóeáVot létesítenek 400 méter szé­lességben, vagy még szélesebben. Zöl. daló ordők fogják megvédeni a Volga- Don csatornát a homoktól és a por­tón MÁJUS ELSEJE MOSZKVÁBAN Moszkvában hagyományos pompával ünnepük meg május l ét. a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napját, v alainennyl ország munkásai testvéri­ségének ünnepét. A Szovjet Hadsereg nagyszabású f elv «múlása, Moszkva dolgozóinak ragyogó seregszemléje, barátnak, ellenségnek egyaránt meg­mutatja a Szovjetunió legyőzhetetlen erejét. Képünk múlt év május 1-én készült és a nehéztüzérség felvonulását mutatja be a Vörös-téren. »•*«-« AZ IPAROSÍTOTT SZIBÉRIA Szibéria természeti kincseinek gaz­dagsága következtében igen nagy népgazdasági jelentőségű részo a Szovjetuniónak. Területe körülbelül 10 millió négyzetkilométer, vagyis csaknem fiele a Szovjetunió egész kerületének. Szibéria kétszer akkora, mint valamennyi nyugateurópai or­szág együttvéve és nagyobb mint az Amerikai Egyesült Államok vala­mennyi gyarmatával együtt. Szovjet Szibériát a JenyiwoJ-folyó kél részre ■— NyugaUSzibénára és Kalaí-Szibérlára — osztja. Szibéria gazdagsága mérhetetlen. Qt daaapontosul a Szovjetunió kőszén- készletének csaknem háromnegyed ré. «*, erdőinek pedig körülbelül két. bánnád részei Igen gazdag vasérc­ben, színesfémekben, aranyban, csil­lámban, grafitban, ritkafémekben. Csupán * Kuznyeck-medencénok két és félszer akkora a kőszénkészlete, mint Nagybritanniáé. A kószénréteg vastagság« egyes helyeken eléri egy négyemeletes ház magasságát Szibéria a iacradalom előtt sötét, vad ^»tárterület volt. Rém térték'-wi kincseit, nagyipara egyáltalán nem. volt. Mezőgazdasági termékeket feldolgozó kézműves jel }egő üzemek: malmok, szeszfőzdék, ■tb. — ez volt a forradalomelőtti Szi­béria „ipara“. A cári tisztviselők, a kereskedők, a kulákok könyörtelenül kizsákmányolták a népet. Szibéria a száműzetés helyn volt Ide száműzte a cári kormány a dől gozók legjobb vezéreit: Lenin és Sztálin elvtársat. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom gyökeresen megváltoztat, ta a vad ós patriarchális állapoto­kat A vésődik ötéves terv végén Nyu- gat-Szibéria Ipari termelése már 11 wer, Kelet-Szibéria ipari termelése pedig 14-*zer akkora volt, mint 1913. ban. Ez a termelőerők tervszerű, szo­cialista elosztásának, az ország szo­cialista Iparosítására irányuló politi­ka megvalósításának eredménye volt. A cári kormány által mesterségesen vissiafejlesztett, elmaradott kerületek­ben körülbelül kétszer olyan gyors volt az iparosítás üteme, mint a köz. ponti kerületekben. Az első ötéves terv idején jött létre az Ural—kuznyeclri kom. bioéit, amely rengeteg hatalmae gyárból és Untából áll. A háborúelőtti sztálini Ötéves tervek éveiben a kohászati óriásokon kívül hatalmas gépgyárak, vegyészetigyárak, élelmiszeripari és könnyűipari üzemek épültek Szibériá. Iwtn. A sztálini ötéves tervek éveiben épült az altáji traktorgyár, a kraszno jarszki kombájn- és mozdonygyár, a novoszibirszki szerszámgépgyár és bányászati gépgyár, az omszki mező- gazdasági gépgyár, a tyumenyi folya­tni hajógyár és a hatalmas gyárak százai. A szibériai vároeok a Szovjetunió hatalmas ipari központjaivá vál­tak. Sztálinszk városbán például 192ö.ban még csak 4 ezer lakos volt. 1939- ben pedig már 170 ezernél több. Ha­sonló mértékben nőtt a többi város lakosságának száma is. Rendkívül gyorsan fejlődött Szibé­ria ipara a második világháború évei­ben. Az 1940—1943-as évek közötti időben háromszorosára emelkedett a termelés. Szibéria ipara ebben az idő. ben a cári Oroszország egész nagy- iparának termelésével egyenlő érté­kű árumennyiséget termelt. A szibé­riaiak a háború éveiben különböző bonyolult gépeket, traktorokat, szer­számgépeket, csapágyakat, aiuminiu mot és egyéb olyan termékeket óllí. tottak elő, amelyeket azelőtt nem csak Szibériában, hanem az egész cá. ri Oroszországban sem gyártottak. A kómerovoi területen 1943 ban 365 gyá­rat helyeztek üzembe. A háborúutáni első sztálini ötéves terv újabb szakaszt jelentett Szibéria ipa­rának fejlődésében. A vasgyórtás 1950-ben, a sztálini ötéves terv utolsó évében 45 százalékkal haladta meg a háborúelőtti színvonalat. A„ öntött, vastermelés 29 százalékkal, az acél­termelés 49 százalékkal, a hengerelt fémáruk termelése pedig 59 százalék­kal növekedett. Az Uraiban, a Kuz- nyeck-medencében és Karagandában több, mint kétszer annyi szenet bá­nyásztak 1950-ben, mint a háború- előtti években. Nagyot fejlődött Szibériában a nagyüzemi, » legújabb gépekkel felszerelt szocialista mezőgazdaság is. ' Szibéria, a mujtban elmaradt or­szágrész, a Szovjetunió fejlett kultú­rájú részévé vált. Háromezer kilo­méterre Moszkvától, Novoszíbirszkben opera- és balettszínhéz épült amely nagyobb a moszkvai Nagy Színháznál Két drámai színház, ifjúsági szín. Á Munkavédelmi Intézetben ház, bábszínház, tucatnyi kultúr palota és klub is működik itt. A gyárakkal, viilamoseróművekkol, bányákkal, új városokkal együtt* nő­nek Szibériában az új emberek, a kommunizmus építői. Sokszáz ezibé riai érdemelte ki a „Szocialista Mun ka Hőse“, a Sztálin díj kitüntetettjei, Szovjetunió Hőse címet, sokezer szibériai dolgozót tüntattek ki rend­jelekkel és érdemérmekkel. Szibériában élnek kislétszámú nép­csoportok is: a nyenyecek, chantik manysik, ojrotok, hakaszik és má­sok. Ezek a népek a cári Oroszország, ban kihalásra voltak ítéive. A szovjet hatalom biztosította részükre a szabad és bol­dog életet. E népek körzeteiben az Októberi Forradalom előtt csak há­rom kórház volt. Most tucatjával működnek polikllnikák, orvosok szá­zai látják el a betegeket, egészség­ügyi repülőéilomásokat tartanak fenn. A betegeket szükség esetén re­pülőgépen szállítják a körzeti szék­helyre. Így biztosította a szovjet állam Szibéria termelőerőinek fejlesztését, a hajdanj cári Oroszország egykor el­maradt határvidékén lakó szovjet em. berek anyagi jólétének növekedését, kulturális színvonaluk emelkedését. A május 1-i szocialista munkaversenyek a Szovjetunióban Ä Szovjetunió minden részéből ér­keznek a hírek a május elsejei ün nép tiszteletére megindított széleskörű szocialista munkaversenyről. A májusi szocialista munkaverseny a szovjet dolgozók dicső hagyomá­nya, A szocializmus országában a nép életének fontos eseményeit, a forra­dalmi ünnepeket mindig újabb mun kasikerekkel ünneplik meg. Most is a májust megelőző napokban a szovjet emberek százezrei és milliói sztahá. no vista műszakot kezdenek, fokozzák harcukat a szeretett haza dicsőségé­re, újabb termelési győzelmekért. Az olajmunkások és gépipari dol­gozók fcmkohúvzo.k és bányászok, a világon páratlanul á ló hatalmas ví­zierőművek építői, a gazdaság külön, böző ágainak dolgozói 3. V. Sztálin hoz, a Szovjetunió népeinek vezéré, hez írt levelükben jelentették be szo­cialista felajánlásaikat: a kitűzött ha láridő előtt teljesítik az 1952. évi ál lami tervet, minőségi árut gyártanak, túlszárnyalják az önköltségcsökkenté­st feladatot, még több nyersanyagot és segédanyagot takarítanak meg a hazának. i* Idén márciusban az ország élenjáró olajfúrómesterei, mint például Krisa- novics, Aga Dadas, Fatkulijev, Ma. leckij, Kartasev, Dorosanko, Szidorcn- ko, Cjupa, Nurgalejev, és Jugyin felhívást intéztek valamennyi szovjet olajfúrómesterhez, a fúróbrigádok dolgozóihoz., a fúrási üzemek raérnö kelhez és technikusaihoz, hogy indít­sanak országos szocialista munkaver­senyt az 1952. évi olajfúrómunkák határidő előtti teljesítéséért, ünnepel­jék munkasikerekkel május elsejét. Az ország valamennyi olajmunkása támogatta ezt a felhívást. A munka verseny e]sö eredményei igen örven­detesek. Az idei májusi mimkaversetnr sa­játossága az, hogy a szovjet emberek minden képességüket latbavetlk azon iőleladatok megoldására, amelyek az adott időben a népgazdaság «sry«» ágai előtt állnak. A fémkohászok a termelés nőve lését ajánlották fel. Igyekeznek Job., ban kihasználni a fontos gépeket A pjervo uralszki csőgyár hengerészei több hengerelt árat állítottak élő n gépi felszerelés észszerűbb kihasznáiá­ra révén. Csurszinov művezető, a munkaverseny kezdeményezője a gép áll ások csökkentése útján nagy- mennyiségű csövet gyártott terven felül. A hengerműhely elnyerte a szta- hánovista műhely címét. A Donyec medence bányászai új bányatechnika gyors meghonosítását és teljes kihasználását, valamint a gyártásszervezés élenjáró módszerei nek egyre szélesebb bevezetését tűz­ték ki célul. A szovjet ember igyekszik minél többet és jobban dolgozni hazájáért. Tudja, hogy magának a szovjet tár­sadalomnak dolgozik. Ez a tudat ha. talmas mozgatóért, amely biztosítja a termelés növekedését, ugyanakkor ez a tudat a nép egyre emelkedő anyagi jólétének forrása. A szovjet állam az ipari és mezőgazdasági ter­melés sikereire, a munka termelé­kenységének emelkedésére és az ön. költség csökkentésére támaszkodva hajthatta végre 1952 április 1-én az élelmiszerek árának számszeriat ötö­dik leszállítását, A szovjet do’gőzök válaszképpen a nép java iránt tanúsított nagyszerű sztálini gondoskodásra, május I al­kalmából leiajánlásokat tettek, ame. lyek elősegítik az 1952. évi dUami terv teljesítését. Kazakevics: GYŐZELMES MÁJUS ELSEJE 1\J AJUS ELSEJÉNEK lei luhr VWrytm]T Szergejevics Szokolov, a Szovjetunió Országon Munkavédelmi Ttadományoe Kutatóintézetének igaz gatóhelyettese nemrégiben beszámolt az Intézet újabb eredményeiről. A vé­dőruházatokról szólva bemutatta az intézet új mintadarabjait, a tfiz- és hőálló munkaruhákat, kesztyűket. El­mondotta hogy sikerült kikísérletezni olyan szellőztető és hőmérsékletszabá. lyozó berendezéseket, amelyek meg. felelnek a korszerű iparegészségügy- fick. Az intézet kutató kollektívája meg­oldotta az üzemi világítás problémá­ját Is. A szovjet üzemekben különle­ges napfénylámpákat szereltek fel s igy ötszörösére emelkedett a «Jepek megvllágítottságának fényerőssége. Az egészséges fénnyel világított üze­mekben növekedett a munkatermeié, kenység ós felére csőkként a selejtes gyártmányok mennyisége. To­vább javultak a munkaviszonyok és tovább tökéletesedett a munkáso-k egészségvédelme, ­REGGELÉN Lubencov elhatározta, hogg vég" re felkeresi Tányát. Potsdam utcái ünnepi díszben ra­gyoglak. Vörös zászlók lobogtak min­denütt és a katonák gyűlésekre jöt­tek össze, hogy meghallgassák Sztálin május elsejei parancsát. A parancs szavai diadalmasan zengtek a porosz székhely házai fölött. „Letűntek a múltba és nem térnek vissza soha többé a nehéz idők, ami­kor a Vörös Hadsereg Moszkva és Leningrad, Groznij és Sztálingrád alatt küzdött az ellenség hadaival“. „A német imperialisták által kirob­bantón világháború a . vég felé köze­ledik. A hitleri Németország összeom­lása a közeli napokban bekövetkezik. A magukat kérkedve a világ urainak hirdető hitleri főkolomposok a végü­ket járják.“ Sztálin a kővetkező felhívást intérte katonáihoz: „Szülőhazátok határain túl legyetek különösen éberekI Mint eddig is, hor dózzátok fennen a szovjet katona becsületét és méltóságát1" A szovjet parancsnokság épülete előtt véget nem érő sorokban álltak a német férfiak és asszonyok, akik a közzétett szovjet parancsra jelentek meg, hogy beszolgáltassák a birtokuk­ban lévő fegyvereket. Tisztelettudóan álllak, kissé eltartva maguktól a va­dászfegyvert, nehogy bárki is kétség­bevonja fegyverbeszolgáltatási készsé­güket. Még a nap is diadalmasan ragyogott az égen. Vorobjov ezredes hadosztálya Span­dauban állomásozott és Lubencov, kül­dönce kíséretében elindult a város felé. Átkelve a csatornán, Lubencov egy­szeriben az országutak hullámzó zajá­ba és morajába jutott. Különféle nemzetiségű emberek vo­nultak minden irányban. Kerékpáron, járműveken és gyalogosan özönlöttek ismét a felszabadítottak tarka csoport­jai. A szövetséges hadseregek volt ha­difoglyai: francia, belga, holland és norvég katonák a fogságban leron­gyolódott mundérban ballagtak hosszú sorokban az országutakon. J ÓKORA, autóbusz nagyságú, ha­talmas uradalmi hintákon szőke angolok között gyarmati katonák tur­bánjai fehérlettek iés torkollottak a skót gárdisták hímzett szoknyái. A far golytáborokból kiszabadított sápadt- képű amerikai repülők közül fekete- arcú négerek villantak ki itt is, ott is. Az ujjongó öröm és világraszóló egyenlőség pillanatában az amerikaiak nem undorodtak Tamás bácsi utódai­nak tőszomszédságától. Sőt, a mellei- tűk elhaladó szovjet csapatok ezeme- Iáriára az amerikaiak és angolok tün­tetőn ölelgették néger és Indián bajtár­saikat; a szlnesbörűek hófehér fogat villantó mosollyal mosolyogtak, is va­lószínűleg azt gondolták, hogg ez a barátság immár őrökre szól. Az egyik nagyobb faluban az útkereszteződésnél Oganyeszjan állt. A politikai osztály küldte ki arra a feladatra, hogy ma­gyarázza meg a szövetségeseknek a szovjet parancsnokság állal kiadott, az útirányra vonatkozó rendeletet. Oganyeszjcm keze már sajgóit a sok kézfogástól. Sapkacsillagja után vátL pántjárói is már minden csillag a fel­szabadított angol és amerikai hadi- foglyok tulajdonába vándorolt át: lé* rimánkodtálc róla emlékül. Vörös Csil­lag érdemrendjét is alig tudta meg­menteni attól, hogy martalékául ne es­sék egy amerikai emlék gyűjtő szen­vedélyének. ~ Láfjat — kérdezte Oganyeszjan és lelkesen kezetfogott a gárdaőr naggyal. —1 Ide Szurikoo vagy Rjepin kellenel Kisebb festő ecsetje gyarló volna hozzál... Maga hova tart? Lubencov motyogott valamit, sietve elbúcsúzott. Minél közelebb ért Lubencov Spatr dauhoz, árnál jobban nőtt lelkében a nyugtalanság. Közvetlenül a városka előtt annyira elvesztette bátorságát, hogy csaknem visszafordult. Megállí­totta lovát, ránézett Kablukovra: — Az fim, meg kellett volna Izemá AntonyuJenak... — dünnyögte Luben­cov, de hogg mit kellett votna meg­üzenni Amtonyuknak, azt nem mondta meg, annál az egyszerű oknál fogva, mert nem is volt semmi üzennioafója. Végül aztán megeresztette a hattá" szárat és paripája Újra megindult. El­hagyták a „OsMVesf" hadiutat, meg­érkeztek Spandau nyugati szélére, ahol az egyik vasútmenti házban álloin& sózott a hadosztátylörzs. JéERLlN FELÖL tisztán hallatszott az ágyúzás. A város fölött lán­golt a látóhatár. Az égen egyegg stov jet repülő tűnt fel: a német ellenállá* utolsó tűzfészkeit bombázták Német­ország fővárosában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents