Dunántúli Napló, 1952. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1952-03-23 / 70. szám
6 NlPt© m2 m^bCSts » A szakérettségi — út a tudomány vára felé Megyénkben fokain ismerik már a ■fafcéa-eitségis tanfolyamokat. Most kétféle tanfolyam fog indulni, Az első m eddig Is ismert egyéves nappali ' tagosat. Ezt július elsejével kezdődő kéül ón após bentlakásos előkészítő tan folyam előzi %ieg. Maga a tanfolyam seeptesnfcer 16-én kcedődilk. Itt nem kőtelező a kollégiumi bentlakás. Azok, a haffiSgatrtk, akik a kollégium területen lévő városban laknak, este, a .tanulmányi munka befejeztével hazatérhetnek. A kintiaké hallgatók éppen úgy megkapják a teljes ellátást, ösztöndíjat, tankönyvet, tanszereket, mini a bentlakók. Jelentkezni lehet másrészt kétéves aeakérrttségis tanfolyamira. Ennek eCnő éve esti tanfolyam, amelynek tartama alatt a dolgozók munkahelyükön maradnak és heti három esté,, előkészütnek a következő éri nappali tagozatra. Esdi tanfolyamok mindazon helyeiken indulnak, ahol legalább 20 26 jeleatkeső van. Minőikét tagozatra 16—30 éves üzemi munkás és dől. «rozé párásért származású fiatalok vehetők feL Az iskolai végizettség nem haladhatja meg a mai> második vagy a régi hatodik középiskolai osztályt. Jelentkezni lehet a különböző mérnöki karokra, tanári szakokra (pedagógiai főiskola, Orosz Intézet, bölcsészettudományi, természettudományi karokra). Idegen nyelvek főiskolájá. ra, Művészi főiskolára, Testnevelési főiskolára, Közgazdasági Egyetemre és főiskolára, jogásznak, orvosnak, gyógyszerésznek. Összesen 17 szak között lehet választani. A tanfolyam elvégzése után a hallgatók szakérettségis bizonyítványt kap nak. A szakérettségis bizonyítvány az abban megjelölt egyetemre, főiskolára való felvételre jogosít. Az érdek lődők töltsenek ki jelentkezési lapot és részletes önéletrajzzal együtt juttassák el az üzemi, helyi pártszervezet titkárának, aki április 12-ig a helyi tanács oktatási szervein keresztül megküldi a megyei tanács oktatási osztályának. JeCentikozési lapot az üzemekben, a járási, városi és megyei tanács oktatási osztályain lehet kapni. A múltban több üzem nem akarta elengedni a jól dolgozó fiatalokat szakérettségis tanfolyamokra. Révai József miniszter elvtárs mondotta az MDP II. kongresszusán: „Az iskola: termelés kérdése is, mert a megfele lően képzet! és a megfelelő számú szakember nélkül ötéves tervünk megvalósítása lehetetlen“. Az üzemek, tszcs-k állami gazdaságok azzal becsülik meg legjobban a munkáiban élenjáró, tanulnivágyó dolgozóikat, ha elősegítik fejlődésüket, hogy mint nagy-tudásu szakkádereket kapják vissza őket. A dolgozók megbeszélésekkel, faliújságon ismertessék á szakérettségis tanfolyamokat, hogy minden arra érdemes fiatalhoz eljusson pártunk által adott ezen nagyszerű továbbtanulási lehetőség. Azok a dolgozok, akik a múlt évben jelentkeztek, de hely hiányában felvehetők nem voltak, most a felvétetné' előnyben fognak részesülni. Megy«« tanács (iktatási osztály. Szak érettségizőink levelekben számolnak be életükről A szaké rettségtrők munkájáról. készülődéséről, céljairól és terveiről fff/dtn legszebben azok a levelek beszélnek, melyeket nap, mint nap hoz a. posta era leérettségiző levelezőinktől. Varga Jóaeef pékMafl így ír: „Mi, munkás, és panasztfíatstók megértettük pártunk hívó szavát és jelentkeztünk szakérettségire. Diákotthonban élünk, meleg tanulószobák ,han tanulunk és a napi eKó táson fe- Kí! még ösztöndíjat is kapunk. Ha sikeresen elvégezzük tanulmányain- hat, mindenütt «dvesen fogadnak berarulnket, Keadoüben bteotny nekünk 1« veitek nehézsógieinik, aanig ki nem alakult osziááyunk'bati arr, egészsége* 'koít ktiva. A párt és a DISZ azonban a neveikkel karöltve harcolt, hogy osztályunk ogtéezséges jól ősz- saekovácsoit kollektíva legyen. Küld. nősen Takács Gyula osztályfőnökünk és Borsos Tibor osztály titleárunk dolgoztak sokat a fegyelem és a jó tanulás! előmenetel érdekében. Munkánk gyümölcse meg is mutatkozott a félévi 3.39 es tanulmányi eredményben, A gyenge tanulóknak :TMg,y segítséget nyujto-clak a jobbak. K j lónösvn eredményes munkát végzett Hotmer János ós Deák Béla, akik úgy segítettek gyenge tár Ráütnek, hogy azok kettes osztályzatukat kö. zepesre javították, ígérjük Rákosi rávtirsrialc hogy erö-nlket nem kímélve tanulunk és sikeresen letesz- szük az érettségit. Dolgozó népűnk egészségét védem majd ■ „Már a frAszabadu’ds előtt is minden vágyam a tanulás volt. Vágyamat azonban nem válthattam valóra egészen addigi, amíg a Szovjet Had- etereg fel nem szabadított bennünket — írja Jancsikios István, az orvosi A-osetálty hallgatója. — £n- földműves volúra. Falumban 1950-ben alá. küt meg a III. számú termotöcso- port. melynek szervező tagjai közé tartoztam. Kétszer küldött pártunk pártiiskolára. Tudtam már akkor, hogy miért kell tenulnom: Uj értelmi, ségfiinlmek a dolgozó nép soraiból kell kikerülnie. 1951 tavaszán jelentkeztem szakérettségire. Elhatározásom a, volt, hogy ötvös leszek. Boldog vagyok, mikor arra gondolok, hogy dolgozó népünk egészségét védem majd. Felcsillan e*öisem. hogy mii yej, szép lesz a termelőcsoport or. vosának lenni! Őrködni fogok elv társaim egészsége Schott és azon leszek, hogy a dolgozó népet szerető, ahhoz hű orvos váltjók bóléiéin Jöjjetek szakérettségire! „Diákotthonunk lakéi, a szakérettségis -tanfolyam hallgatói ezelőtt vagy üzemi vagy mező gazdasági munkások voltaik — írja Zára; Tibor a mérnöki E. osztály hallgatója. — A párt hívó szavára otthagytuk munkahelyeinket, és elfoglaltuk a tanulópadokat. Itt is jól meg akarjuk ájSini helyein, két. Tanulásunkat szervesen összekapcsoljuk a ku’ltúrmunkéval, szervo- aet-ton látogatjuk a mozit ás a színházat. A szocializmus építésének egyik alapfeltétele a munkaversemy, a kollégiumon belül is tért hódított. Ez ikülöuösen Rákosi elvtárs születés- napja előtt mutatkozott meg. Valamennyien résztveszünk Rákosi elvtárs életét tanulmányozó politikai foglaRcozáRokon. Az orvosi B. osztály emellett a Pártitörténetet is tanulmányozza. Igv fejlesztjük ideo. lógiai tudásunkat is. De nemcsak ne künk, még sok-sok munkás, és pa- raszCfiatalmak két! tanulnia. Ezért hívjuk fel a tanulnivágyó baranyai fiatalokat, hogy jöjjenek közénk, jöjjenek szakérettségire!“ Teljesült szívem vágya „Szakérettségis hallgató vagyak — írja Molnár Benő — boldog, vidám és fiaitall. örülök az életnek, a jelen-nők, és sokszor magam elé képzelem a biztató jövőt. Néha azonban a .sötét múltra is visszagondolok, egészen etemista koromig. Amikor elvégeztem a negyedik osztályt tamitóm ajánlotta, hogy tanít bassanak tovább. ^ jóakarat nem is hiányzott, de annál jobban. a pénz. Két éven át könyörögtem édesapámnak, míg végre a hatodik osztály élt végzése után úgynevezett felsőbb iskolába kerültem. Nem gimnáziumba mentem, arra nem volt pénzünk, hanem a polgári iskola magántanulója lettem, hogy a tanulás mellett dolgozná is tudjak. Az első, év még csak ment valahogy. A második évet azonban nem tudtam befejezni. Sokáig fájt a színem, nem tudtam elfelejteni az iskolát. Egyhangú robotban teltek a szomorú évek, amíg egy szép tavaszi napon szovjet katonák szuronyán csiCüairt meg a napfény! Uj életet hoztak, új társadalmat A felszabadulás után a szegedi Ken- derfonóbán dolgoztam segédmunkásként. Itt jelentkeztem 1951 nyarán szakérettségire. Teljesült hát végre szivein vágya. Tanulhatok hát nyugodtan, gondtalanul. Kiváló tanárok foglalkoznak velünk. Ellátásunk kitűnő. Havonta 115—515 forintig terjedő ösztöndíjat is kapunk. Szép könyvtárunk és sportfelszerelésünk is van. Munkás- és paraszt fiataloki Titeket is hívunk a szakérettségire. Legyetek az új társadalom új mérnökei, tanárai, jogászai! Tanuljatok tovább minél többen. Vút benneteket a szocializmust építő hazánk. HARMADÉVESEK A magyar-szovjet barátság hónapja alkalmából a Pécsi Nemzeti Színház A. Borozina és A. Davidson szovjet szerzők fordulatos vígjátékét a Harmadévesek-et tűzte műsorára, melyet Szendrő József, a színház igazgatója fordított magyar nyelvre, A vígjáték igen komoly kérdést tárgyal, gyakran felvetődő problémára ad választ: érdemes-e az ország- építő hatalmas tervek mellett aprómunkával, a mindennapi étet kicsiny terveivel is foglalkozni, vagy sem? Andrej és Kosztya, a mű két főalak. ja egyértelműen ezt a választ adják: Nem csak érdemes, hanem kell is állandóan foglalkoznunk g. mmdenna pi élet apró gyakorlati kérdéseivel, szükséges, hogy nz épülő hatalmas vízierőművek völgyzárógátak, millió kilowattokat adó áramfejlesztő berendezések me’lett a kis kolhozfalvak lakóépületeiről, kultúr házait ól és 50 kilowattos áramfejlesztő telepeiről is gondoskodjunk. Szovjet fiatalok, harmadéves egyetemi hallgatók vitatkoznak előttünk a színpadon. Valamennyit ugyanazok az érzések, ugyanazok a vágyak hevítik: felépíteni, minél előbb felépíteni a kommunizmust! Fiatalok valamennyien. Tapasztaltatok kevés. Es talán éppen ebből ered, hogy a,z aprómunka kérdésében nem tudnak meg. egyezni. Viktor, Boba és Katja valósággal, elfceseitsdiniek, mikor meghalják, hogy gyakorlati vizsgájukat nem a kommunizmus egyik hatataíis építkezésén, hanem egy kis kolhoz- faluba,n kelti letenniük. De a komszo- miolcok fegyelmezettek. Az ellenkező fiatalok is végrehajtják a kapott utasítóit és végrehajtás közben megsze. rétik a feladatot is. Ezt a darabot látnia kell minden fiatalnak A Harmadévesek: a szovjet jelen, a magyar jövő! És ezért kell minden hatolnak különösen pedig a főiskolásoknak, egyetemi hallgatóknak, diákoknak és úttörőknek látnánk ezt a darabot. Hadd lássák még tisztábban tanulmányaik értelmét és célját! Haitid lássák még tisztábban ragyogó jövőnket! Hadd lelkesítse DISZ-fia- taljainkat a Komszomo' példája, a természet átformáló, a kommunizmust építő szovjet fiatalok példája! A kitűnő mű jó előadásban került színre a Pécsi Nemzeti Színházban. Ez yem kis mértékben a fordító érdeme is, Szendrő Józsei úgy ültette át a Harmadévesek-et magyar nyelvre, hogy az végig gördülékeny, ér- dekíeszítő maradt. Kár, hogy néhány helyen apró magyartalanságok csúsz. taik a szövegbe (.kiértékelés“,. „Ez nem fog neked sikerülni!“ stb.),ezek azonba,, könnyűszerrel kijavíthatok. A jó rendezés Gyökössy Zsolt Ven- dégrendező érdeme. A főiskolát most elvégző fiatal rendelőnek ez volt a vizsgaelőadása. \ falusi jelenetek és a koílégiumbeíi képek elevenek, megmutatják mélyen és színesen a szovjet diákok mozgaímas, vidám étetét, a harmadévesek tudásszomját, te-rvez. getéseit, A tömegje lenetek: már kc- vésbbó sikerültek. A második kép táncoló fiataljai, a mintegv vezényszóra a színen átviharzó kolhozparasztok megjelenése, az aratást segítő egyetemi hallgatók kórusa, nem adnak reális képet, mesterkéltek, erőltetettek. Báslhy István díszletei szépek. Kü. Ionoson a koncertterem előcsarnoka és a kolhozfa !u képei sikerültek, Az előadás A Pécsi Nemzeti Színház együttese a Harmadévesek szíorehozásúval ismét jó munkát végzett. Jó munkát végzett a színészek nagy többsége, különösen Mester János, ak; Andre jt alakította. Eggyé forrt szerepévé’, egész embert állított elénk, akit meg. szerettünk és akinek terveiért aggódtunk. Méltó módon illeszkedett be az előadásba Gordon Zsuzsa (Katja) aki maikrancosságéval, szeteburdisá- gáva! együtt is kedves, rokonszenves maradt. Alakítása azonban nem tel- ie=en mentes még a túlzásoktól. — Ugyanezt a' hiányosságot fokozottabb mértékben kell felvetnünk Major Pál Babája felé. Az örökké szerelmes kissé felszeg Boba kedélyváltoctósa-it. érasímeit nem kell túlzott mimikával vas-tagon aláhúzni A nem egyszer túlzásba vitt arcjáték azonban, nem kisebbíti Major Pál ala-kitás-ának jós-ágét. Kedéye szívből jövő, humora eleven. -Játéka átélt. Csis?tai Andor a Komseömol.titkár Koaztya szerepében félszeg, naív, sem olyan, mint egy szovjet főiskolai ifjúsági szervezet titkára. Talán éppen ezért hatott dekiíamálás-nak, mikor Leninről beszélt, vagy mikor határozottan véleményt nyilvánított. Bay Gyula Viktora a jó a'akit ások közé tartozik. Máthé Erzsi átélt, kiforrott játékkal hozta színre a szerelméről lemondó Szvotát. Meggyőzően ábrázolta a fiatal diáklány emberi nagyságáit, közvetlenségét, áldom tokra kész szívét. Bereszenev pro. fesszort, a kimért, de melegszívű tanárt Szalma Sándor mutatta be. Puskás Tibor nem élte, inkább vértete- nüí, meggyőződés nélkül utánozta Nyiko'láj mérnököt. Egv rövid szere, pet is át lehet fűteni, élővé tehet ten ni több melegséggé1,, l-elkesedéss-eü Verát Mátray Mária, Pável mérnököt Ga'ambos Lafos, Jevdokiá-t Arany Kató mutatta he. Rövid szerepében is jót nyújtott Bakos László, A kolhozát fejleszteni akaró, meggondolt, pontosan tervező kothozelnökből már hiányoztak Bakos Lá-szlió-nak azelőtt még itt-ott megmutatkozó népszínmű vonásai. Péter Gizi kedves, évődő Tonját ho-zott színpadra, Sal lay Attila meglepően érett alakítással el event- tette meg a kiváncsi nagy terveket szövő kis Zsenját Tanít, nevek szórakoztat A Harmadévesek fontos mondani, valója, jó előadása indokolja, hogy ifjúsági szervezeteink, különösen az egyetemi és főiskolai DlSZ-bizott- ság a fiataloknak miiéi szélesebb tömegeit mozgósítsa. A Harmadévesek előadása megérdemli ezt a támogatós!, hiszen sok mosolyt fakaszt, komoly é’ménvt nyújt, hasznosan szórakoztat és emellett komoly mondanivaló ja mélyértelmű tanításokat rejt magában. Ma ünnepeltük az öcsém huszonkettedik születésnapját. Együtt volt tz egész család. Édesapám, édes anyám, Mariska húgom és az öcsém, Karcsi. Édesapám az asztalién ült, cigarettázott, Az utóbbi idők sokat kisimítottak homloka ráncaiból. Mosolya;, gyönyörködik ben-nünk. ÉDESANYÁM BEHOZTA A TORTÁT és letette az asztal közepére a virág mellé, azután tréfásan megfenyegetett az ujjával bennünket, mert olyan diadalordítással fogadtuk, mint valami neveletlen kis gyerekek. öcsém kacagott a legjobban. Csak ügy áradt belőle az egészséges jókedv. Kerek, mapégette arca, kissé pisze orra és aíkkora nagy gevető szeme van. hogy az maga beszél helyette. Hátrasimítja a homlokára hulló lágy, gesztenyebarn-a haját. Patkó-alakú, piros forradás válik láthatóvá a jobb halántékán. Én sokáig nézem ezt a jelt, azután » szép sárga tortára tekintek, majd ismét Karcsi homlokán a forradásra. Lassan hátradőlök a széken. A kacaj, a hangos beszéd iágy duruzso- láis&á osi-tul fülembe, lehunyom a szemem és emlékezem. Bvntóék lakodalomra készülődlek, Mert hiába volt szegény a vi ág, a legények csak megháza.sodtak, a lányok férjhez mentek, ha eljött az ideje. Csontos Géza, a vőlegény tőzsgyöke. res telepi, H.fc született már az .anyja is az öreg-soron, de a lány szülei aíc- kvrjthan költöztek be faluról. V®ó> BORSOS JÓZSEF: hogy elsorvadtak a módos rokonok közt. Csontosék szerényen készü.tek, csak a közeli rokonokat hívták meg. An. nál nagyobb hűhóval Bontóék. FeLkendőzött, fényesszerszámú lovak hozták a vendégeket. A kényes lovak minduntalan el akarták ragadni a sárga, paraszthintókat. A kocsisok keményen fogták a gyeplői. Ahogy befordultak az országúiról a telepnek, lassítottak. Maszatos, fél meztelen gyerekek szaladtak utánuk a portban. Az én Karcsi öcsém is ott nyargalt köztük. Ilyen ritka látványosságtól, hogy is maradhatott volna el. Futás közben nyakába akasztotta karikáját és elsőnek csimpaszkodott fel az utolsó hintó hátuljára. — No gyere! Fogózkodj be’.ém! — nyújtotta balkezét a botladozó, vézna Csörgő gyereknek, aki mák' te 1-eszájjal kapkodta a poros levegőt. Mikor ő js fönt ringott Kar.esi mellett, egymásra kacagtak. A KOCSIS HÁTRASUH1NTOTT, de csak a nyakukat húzták összébb, a világért le nem szálltak volna. Bontóék előtt az első kocsis megállította a lovakat. Azok türelmetlenül kapálták patáikkal az utat. A bő. szoknyás cifra asszonyok felállottak s a gondosan berakott szoknvarán eok-al izgazgatták félkézzel, mert a másikban a tortát tartották. Ahogy leléptek a hintóról, magasra emelték a cukorral, csokoládéval bevont tarka-barka tortákat. A gyerekek látott szájjal bámultak. A kocsikázás az is valami, de a tor te ,. Szájukban az cdképzelt csodálatos izekre összefutott a nyál. A Csörgő gyerek megrántotta Karcsi nadrágját. — Nézd csak! ... azt.e! A SÓVÁKGÓ SZEMEK, mint reflektorok irányultak egy pontra, a még mindig kavargó poron át. Mert különösen egy torta volt borzasztóan szép és kívánatos. Baunaarcu, villogó szemű menyecske tartotta magasra. Csokoládé alapon feliér cukormázzal rajzóit minták kacslka ring őzt a k. A vonalak az alsó szélétől indultak vastagon húzva. Föntebb egyre szűkültek a sorközők, a minták kisebbek lettek, a vona.ak vékonyodtak, vcg-iil egy csúcsba futottak össze a torta tetején, a fehér és piros cökörszemekből ki-rakott szív alatt. É-s mindez még csak a külseje, a máz, a díszítés. Hát még ha beleharapnál? Cukor; csokoládé, krém. Valóságos álom, tündérmese, tortamese. Karcsi végignyalta száraz aJsóajkát. A kis Csörgő gyerek felszívta az orrát, magáról inegifeie-filkezve vakarózott és felsőhajtott. — Hü az anyját, de jó lenne! Az elröppent kívánó sóhajra, a gyerekek képzeletében megnyúlt a menyecske tortáttartó meztelen karja. A cifra blúz pit ffos ujjúból indult ki és barnán nyújtózkodott egvre magasabban az ég felé. Tetejében a torta tatán már a felhők mögött úszott, szédítő, elérhetetlen magasságban, ahová csak lehunyt szemmel gondolatba,, követhették. Karcsi elejtette a karikái. A iábára esett, de észre sem vette. É-n, mint nagyobbacska gyerek távolabbról szemlélődtem. Nem bírtam tovább, önkényt el énül belerúgtam a gesztenyefába, amelynek eddig támaszkodtam és hazamentem. Otthon leültem a kopott heverünk szélére és hallgattam. Jó magam is megettem volna a tortát... Sokáig ülhettem ott szótlanul, mert édesanyámnak feltűnt. — Mi bajod van fiam? Miért nem mégy a lakodalmasokat nézni? Ugv hallottam, bö-gözdi cigányok muzsikálnak. —Már voltam — felettem esende sen, — most jöttek a fa'usi vendégek. Édesanyám rámtekintett. — Jó az ilyen gazdag rokonság. Sokat hoznak. Az ajtó felé indultam, féhem, hogv tovább kérdezősködik. Karcsi rontott be az ajtón. — ÉDESANYÁM! — lihegte. — Itt vannak a lakodalmasok. Olyan tortát hoztak, hogy olyan volt, mint a... mint egy cipó, csak cukor, meg minden volt a tetején. ’így vitték-e: — magasra tartott jobbkezét nézve, óvatosan lépkedett végig a konyhán. A Leverőnél megfordult és kérőn tekintett édesanyámra. Mikor sütünk minik is olya*? De jő volna! Sok tojás -kell ahhoz fiacskám. — Hát nekik nem kellett? De igen, csak ők tehetik, nekik van. Én meg jó lia a tésztába... — elfordult. Nem mertem az arcára néz ni. KARCSI ODALÉPETT és gyenge den megérintette hátán a hitvány kar- tonruliát. — Ugy-e édesanyám nem is olyau jó az a torta? Meg olyan vaslag, hogy át se érné a szánk. Lemondó, kedves szavai szívembe markoltak. Szerettem volna felordi. tani, de mikor láttam, hogy édes anyám se ad hangot fájdalmának, csak kötényét emeli n szeméhez és a válla rázkódik, a kitörni készülő elkeseredés nyögésként szakadt le ajkamról. A szegénység sovány keze kinyújt és könyörtelenül letörölte öcséin egészséges gyerekaroáró'l a mosolyt. Tanácstalanul várt egy ideig, de mivel nem .kapott vá’aszt, csendesen kj ment. Én is kitéptem az ajtón és utána tekintettem. Karikáját vadul űzte, haj. tóttá. Éppen akkpr ért a lakodalmas ház elé, amikor két kalácskinálgaló lány lépett ki az udvarra. Arra for dftotta a fejét, már újra csak a kék nagy tál létezett számára és benne a -kalács. A karika meg továl* gurult, egye nesen be a türelmetlenül kapáló tüzes lovak közé. Azok megugrottak. Ann jót láttam még, hogy a hintó rúdja leütötte az öcsémet, a lovak pedig maguk alá tiporták. No, fiam, hát nem koU a torta? Fölriadtam és a kés után nyuttani Előttem a születésnapi torta kínéba magát.
