Dunántúli Napló, 1952. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1952-03-02 / 52. szám
6 NAPLÓ 1952 MÁRCIUS 2 A SZOVJET FILM ÜNNEPE BEMUTATÓJA: 'Az „Aranycsillag lovagja“ — napfényes jövőnk filmje Versenyre készülnek az Építőipari Technikum hallgatói Iskolánkban komoly készülődés folt.fik. Készülnek legjobb tanulóink és sportolóink a március 9-én Szegeden megtartandó versenyre, melyen az ország valamennyi technikumának tanulói, és sportolói mérik össze erejüket. Ez ‘nagy megtiszteltetés a mi iskolánk számára is. hiszen tudvalévő, hogy Rákosi elvtárs Szegeden, az Építőipari Technikum épületében végezte gimnáziumi tanulmányait. Éppen ezért lesz ez a tanulmányi és sportverseny Szegeden az Építőipari Technikum dísztermében rendezve. — Rákosi elvtárs tiszteletére. Iskolánk a tanulmányi versenyre ha>t legjobb tanulóiával indul. Matematikából Dombi Máriaf kőműves és ácsszerkezettanból Bauer Béla, szabadkézi rajzból Herendi Attila, ioa- rosmunkából 'Fre.ifógel Mihály, tervezéstanból Navratil Géza. szilárdság- tanból Nick Jenő képviseli technikumunkat, A sportversenyen röplabda, labdarúgó és asztalitenisz csapatunk vesz részt, Igen nagy megtiszteltetés iskolánk és minden egyes versenyre induló tanulót ár sunk számára,' bogy abban a teremben lehet, ott mérheti le tudását, ott versenyezhet, ahol Rákosi elvtárs végezte Urrmbnúnyail. Milyen határtalan örömben lesz része annak a versenyben első helyen végzett tanulónak, aki büszkén elfoglalhatja Rákosi, elvtárs egykori helyét. Azt a helyet, ahol sok■ mindenről lemondva tanult a mi édesapánk. ügy a tanulmányi, mint a sport- verseny iránt nagy érdeklődési tanúsít az ország összes Építőipari 'Technikumának hallgatósága. Vájjon melyik iskola lesz az első, vájjon má)/ik iskola tanulója lesz orz első helyezeti1 Azonban akármelyik iskola is lesz az első, akármelyik tanuló szerzi meg az első helyet, e nemes verseny meghozza majd eredményét és az eredmény nyomán még öntu. datosabb, még szorgalmasabb diákság ólukul ki, amely mindenben követi szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs példa mutatását, ÜDVARACZ MARK levelező. Új épületet kap a villányi Szőlészeti és Borászati Technikum Ax' «über régi vagya, hogy valamilyen titokzatos szerkezet segítségé ' e! beláthasson a jövőbe. Könnyebb ma .megtalálni' A helyes utat. ha híd. jnk hová vezet. az. ■ Amikor a szovjet filnumivés-zet leg újabb alkotásait nézzük, úgy érezzük, mintha valóiban a jövöbe látbatnáok. Vájjon nem ezt éreaték-e bányászataik, amikor a „Donyeei bányászok“; fényárban úszó bányáit csodál, iák .’. Nem jövőnket vélték-e látni tudósaink,' amikor a ..Becsük’t'bíróság’ c. filmből a szovjet tudomány hatalmas • fejlettségéről győződtek meg? Ilii ■ parasztságunk megnézi az Aranye.siXag- lovagjá t, Babajevszkij Sytálin.dijas regényének filmváltozatát - —, úgy érzi majd, hogy ebből a filmből csodálatos fény árad. Ez a fény: a ragyogó jövő fénye. Ami nálunk még csak jövő — az a Szovjetunióban a megvalósult jelen. Az ül. amelyre ma parasztságunk rá MVp: ott már hatalmas eredményeket Jiozoít, boldogabb korszakot let intett. .. Szergej Tutarinov, a film hőse, az ..Aranycsillag kivágja" még fiatal em bér, de. máris kitüntetés ragyog a mellén. Mégpedig nem is akármilyen: A Szovjetunió Hősének fényes aranv- rsiílagja. Hazatérve a frontról, harci hőstetteihez ntékóan veszi ki részét ■fi murikéból is. Háborúban elszegő, íiv edett .szülőfalu ja : a kozák tiszt- Ny vinszkája az ö vezetésével válik virágzó, gépesített gazdag kolhozzá. Soha még az emberi munka dicséretét így nem hirdette, ilyen gyönyörűen nem ábrázolta film, mint az r, Ara nyesi Hag lovagja". Soha még fjhrien nem láltuirk ilyen szép, ilyen tiszta szereimet, mint ebl>en a film ben. Soha még napfényes jövőnket ilyen elevenen nem láttuk magunk elölt, mint ebből a fűmből. Méltán kapta meg tehát az 1951.es kariös y A »ni filmfesztiválon „magas eszmei és művészi színvonaláért, a szovjet emberek munkájának megragadó szintes ábrázolásáért, a természet átala kitásáuak és a gazdag, boldog éleiét építő kolhozoknak megmutatásáért1’ .» Ijl.niyer.seny nagydíját. • Két 1 egem száll le a vonatról a kis kozákfaiu, l’szt-Nyevinszkája vasútól omá són. Az egyiknek. Szergej 'iutarinovnak mellén a Szovjetunió Hőse fényes aranycsillag« ragyog. A másik: bajlárs. Szemjon Goucsarcnko. Elválaszthatatlan barátok voltak a Honvédő Háborúban, egy tankban küzdöttek végig a harcokat és mos*, a háború végén együtt szerelte* le és térnek vissza Szergej szülőfalujába : Uszt-Ny-eívmszkájába. Az úton egy ökör-szekér veszi fel őket. A kocsis — feketeszemü, barna- piros arcú, feirérkendős leány — nagyon megtetszik Szergejnek. Csakhamar megérkeznek a faluba. Szergejt mindenki „agy megbecsüléssel fogadja. Csodálkozva át ja a falu megváltozott képét. így kezdődik a szovjet film ünnepének legnagyszerűbb filmje: az AranycsW’ag lovagja. A folytatása pedig... Szergej Tulariinov hatalmas tervet dogoz ki a helyi szovjet elnökével a jövő boldog falujának, az újra gáz", dug és boldog Uszt-Nyevinszkájának. Kondratyev, a körzeti pártbizottság titkára A lelkesen támogatja elképzeléseit é« azt tanácsolja, közöl,je azokat a kolhoztagokkal. Az egyének legnagyszerűbb elképzelései nem egyebek, mint álmok, fia viszont magáévá teszi őket az egész nép, akkor ezekből az álmok bőé élő valóság lehet. S a nép valóban magáévé ieszi Szergej nagy tervét, amelynek első láncszeme a villányteep megépítése. A nagyszerű, s/ines, magyarul beszélő film megmutatja nekünk azt a hősies munkát.' me 'ivei kolhozparasztok új falut építenek a régi helyén. Megmutatja a film a szovjet emberek sze- re.mét, amely nem öncélú, amely felemeli és viszi, viszi az aranycsillag lovagját és menyaszonyát a felemelkedés útján. Ke'épül ,a villanytelep és elkövetkezik a nagy pillanat: Irina, a volt kocsislány. az ar-anyesillag , lovagjának felesége.‘a telep új diszpécsere a kapcsolótáblához, lép és megrántja az egyik fogantyút: egyetlen mozdulatára fénvbeborut' az épület, s körülötte a lámpák. Majd a másik fogantyúhoz nyúl és Uszt -Nyevinszkájá- ban millió apró csillagként gyulladnak ki a villanyok. És most a harmadik: a környéki falvakat, ameddig a szem ellát, elönti a fény. Terjed a fény a sztyeppén, elborítja a réték zöldjét és az utakat. Még boldogabb jövőt világít meg a kubá.niak előtt. Es a film még nem ér véget... Néhány év telt el. Az a jövő, melyről a kolhozisták álmodoztak, etérke. zeit, A vULanyerő újjáformálta a munkát és a-z embert. Amerre Szergej és Irina elrobog autóján, mindenütt ezt az új munkát és új embert tátják. A földeken vi'llanytraktor szánt. Egy ragyogóarcú ember irányítja: alig ismerjük meg benne Artamasovo-t, az egykori könnyelmű, leváltott, elkese- dett ko’.hozelnököt. Ma ég keze alatt a munka és azon fog.adkorik, hogy lehagyja Ragulimt. a gazdag termés mesterét. Az istállókban viálanyfejőgép feji a teheneket. viWanygép nyírja a juhok dús- bundáját. Az új technika gazdagabbá és szebbé varázsolta a Kubánt. Szergej örömtől sugárzó arccal nézi megvalósult álmait. — Emlékszel? Erről mind csak á\ modtunk... — mondja neki barát, ja Szemjon. — Én most is álmodom — feleli Szergej. — Képzelj csak ide végtelenbe tűnő, széles aszfaltozott utakat, újonnan felépített falvakat, fiatal erdőket. Nem látod? Hiszen már itt van előttünk, egészen közel: a kom. munizmus! Méltán írja az Aranycsillag lovagjáról kritikájában a Szovjotszkoje Iszkusztvo: ,.A kommunizmus ma már nem álom. Reális Ismertető jelei, érett vonásai mér átszövik mindennapos tevékenységünket. Babajevszkij regénye elsősorban azért -értékes, mert hűen és kifejezően megmutatja eze. két a vonásokat. Bár a regény cselekménye csak a,7 egyik kubáni fa luban játszódik le, a néző a mű hősein keresztül meglátja a szovjet kolhozparasztság milliós tömegeit — és az egyik kubáni terület egész hatalmas hazánkat képviseli. A forgatókönyv írója, Csirszkov és a Rajxman rendező által irányított művészi koTektiva mesterien ültette át a kitűnő irodalmi művet a film nyel. vére megőrizte a regény frisseséqét, a hősök egyéni vonásait és ezzel olyan realista művet alkotott, amely mélv eszmeiséget és igazságot tűk. röz.“ Ezért fogadják dolgozóink nagy örömmel és lelkesedéssel az Arany- csillag lovagja című filmóriást, me' lyet a Kossuth filmszínház tűzött műsorára. ötéves tervünk sikeres végrehajtása során mezőgazdaságunk egyre fokozottabb mértékben fejlődik. A lendületes fejlődésben nem marad el a szőlőtermelés sem. Egyre több olyan termelőszövetkezet alakul, mély’ a növénytermelés és állattenyésztés mellett nagyüzemi szőlőtermeléssel is foglalkozik. Sőt már olyan termélű- szövetkezeteimk is vannak, melyek speciálisan szőlőtermeléssel foglalkoznak. Nem is beszélve állami gazda stágainliTÓl, melyek már az agrotechnika legmodernebb és legújabb, leg- haladottabb módszereinek alkalmazó, sávai termeinek. Minél jobban nagyüzemivé válik a szőlőművelés, illetőleg szőlőtermelés, annál jobban szükségessé válik, hogy azok termelésének irányításához elegendő szakkád-er álljon a termelés rendelkezésére. Szocialista tervgazdál kodásunk erről sem feledkezett meg. Speciális irányú szakközépiskolákban neveli azokat a fiatalokat, akik belépve a termelő munkába, irányítói lesznek annak a termelésnek, melynek végső eredménye a világhírű magyar bor. A szőlészeti é>s borászati szakemberek nevelése céljából hozta létre pártunk és kormányzatunk a villányi Szőlészeti és Borászati Technikumot is. Ez az iskola három év alatt képez olyan szakemberekéi,- akik a tér- melöszövetkezetek és állami gazdasá gok szőlőtermelés! és borkezelési termelő munkájának lesznek szakvezetői. Az elméleti oktatáson kivitt gyakorlati tanítás is folyik az iskolában. Az elméletben tanultakat, a villányi sízőlöoltványtermelö állami gazdaság, Közép-Éurópa legnagyobb ilyen irányú, pár év alatt világhírűvé lelt gazdaság telepein támasztják alá a tanulók gyakorlati tapasztalatokkal. A szőlőtermeléssel és az azzal fog lalkozó szocialista nagyüzemek fejlődésével együtt fejlődik a villányi technikum is. Az iskola az 1950/5*1-. tanévben nyitotta meg kapuit a dolgozók gyermekei előtt. Az 1952/53. tanévben lesz először végző, harmadik évfolyama. A fokozatos fejlődéssel túlnőtt-e jelenlegi épületének befogadóképességét. A tervszerű gazdálkodás felmérte az épülethiányt és milliós költséggel máris megkezdődött az új, modern és korszerűen felsze. relt iskola építése. Ez az épület már elegendő lesz arra, hogy - befogadja a tanu-lniivágyó ifjú szőlészeket. Az iskola mellett természctesMi diákotthon is működik, ahol a vidéki tanulók teljes ellátásban részesülnek. Az iskolára jelentkezhet minden olyan tanuló, aki az általános iskola nyolc osztályát sikeresen elvégeztess még nem töltötte be a tizenhetedik életévét. Részletes felvilágosítást min. denkinek készséggel ad az iskola igazgatósága. (Szőlészeti és Borászati Technikum Villány, Vőrösh-adsereg útja 488.) KÜZDELEM INDULT ■..Piros-kék szegélyes levélborítékot hozott a címemre a napokban a postás. A borítékon rajta a jelzés: Por avion, légiposta. Feladó: Lucienne Muciié, Paris 12 me Leriche XV. PILLANAT ALATT feielevencd’-ek előttem a VIT színes, örökké felejthetetlen napjai. A képsorozatból élesen elém rajzolódott az épülő Népstadion akkor még óriási, de rend- szerte'em föld- és kötömege. Itt dolgoztunk néhány órát, hánytuk a {öleiét a hosszan kígyózó árkokból a szovjet és francia, kínai és albán fiatalokkal együtt. Megjelent előttem egy feketehajú, magas lány arca, amint a nap meg-megcsillan nagy karika-fülbevalóján. Ugyancsak jókedvvel forgatta a lapátot á kezében mindaddig, amíg tenyerébe bele nem fúródott egy apróka szálka. — Ollálá! — kiáltott fel, s nyomogatni kezdte tenyeréből a kibuggyanó vért. Aztán szájához emelte a tenyerét, szemét becsukta, s úgy szívta, nátha kijön, a szálka is. Úgy 1 átszűr, munkájának meg volt az eredménye, mert halkan, de megelégedetten fel- sóhajtott, csupán a vért. szemlélte, most már összehúzott szemmel. Camarad! Donnes-moi... donmos- •m'oi. .. adni... quelque chose... — lépett hozzám és elém tartotta vérző tenyerét, — Tiens! Fogd ... — adtam oda a " zsebkendőmet, ® nevetve figyeltem 'csodálkozását a francia szó hallatán. •Franciául beszélgettünk tovább, •mert Lucienne magyar szótudása ..Éljen ,a béke!“ v£ljen. Sztálini", „Éljen Rákosi!" meg még néhány szóval ki :is, merült. Elmondta, hogy Parisban lakik, s • egy szövőgyárban dolgozik. Nincs testvére — már nincs. Volt. Elvitte őket a háború, jobban mondva a da- chair koncentrációs tábor. Mert kommunista volt Pierre és Philip egyaránt s üdvlövés helyett mindketten géjV pisztoiytüzze! fogadták többedmaguk- ka! a bevonuló német fasisztákat. Apja maquis volt — partizán, Bresti foírf. a takarója. Anyja? Ö nem a háÚJ borúban halt meg. sokkal előbb, tüdő- bajban. — Mert az úgy voit, tudod — magyarázta Lucienne —. hogy sokáig a híd alatt aludtunk. Fölöttünk az emberek ős autók ezrei, előttünk a Szajna. Sokszor megkísértett bennünket a kép, de apám azt mondta, hogy könnyebb meghalni, mint élni. Mi a nehezebbiket választottuk. A fasiszta támadáskor a Marche család —• miridannyian Renault-gyári munkások, kivéve a még fiatal Lu- ciennei, aki lóságot árult, tejet hordott, vasaltnadrágos férfiaknak fényesítette a cipőjét — szétszéledt az országban. A férfiak fegyvert fogtak s csatlakoztak a partizán-alakulatokhoz. Lucienne Parisban maradt. Soksok levelet sikerült a földalatti mozgalom tagjai között továbbítania, egészen addig, amíg Franz Behrling kapitány — a nevére, sebhelyes arcára pontosan emlékezik —, e! nem fogat, ta. Penészes, patkánylátta celláját azonban csakhamar kinyitották, mert ágy gondolták, hogy nem is olyan csúnya, ez az érésbe növő leány. Kar agyonverni. Néhány napra lélekzet- hez jutott, azután megszökött. A hegyekbe menekült. Partizán lett, s mikor a-z első fasisztát agyonlőtte, sírógörcsöt kapott. — Vagy téged gyi'kolnak, vagy te gyilkolsz. Nincs, alku! Nem minden törvény van könyvben megírva, ez sem volt, de igazságát csakhamar megtanulta Lucienne. Vé- gigküzdötte a háborút Franciaország felszabadulásáig. Azután visszatért Parisba. Apjáról hamar megjött a hala líhozó hív. Bátyjairó! csak félév múlva tudta meg, hogy éhenhaltak. Egyedit maradt. A FELSZABADULT ÉLET felszabadult örömével, az ellenség iránt érzett mélységes gyűlöletével vetette magát a munkába, s hitt, réndületle nül hitt abban, hogy a fasizmus elpusztult, .s az é’et ezerszínben virul most már számukra is. Ahogy múltak az évek mindjobban megértette, hogy az embert halottaiból feltámasztani nem lehet de ez a szabály a fasizmusnál megdől. Uj harcok' kezdődtek. Sztrájkok és tűnte, tések a Szovjetunió, a béke mellett, az imperializmus,, az új fasizmus ellen.. Minden nap újabb és újabb győze- met és újabb harcot hozott számukra,' s Lucienne a harcban sosem hátrált. Mikor a Szabadságszobor mellől, a korlátnak támaszkodva végig jártat- tuk szemünket az épülő Budapesten, Lucienne megfogta a kezem, s úgy mondta: — ITT ÍGÉREM MEG neked és mindannyiotoknak. hogy még kíméletlenebb harcot folytatunk a szabadságért, a békéért. S meglátod, eljön az az idő amikor nekünk is lesz igazi Szabadságszobrunk! A VIT után megindult közöttünk a leve’ezés. Lucienne minden leve.ében beszámolt a francia életről, munkás- társainak rendületlen harcáról, melye; Franciaország függetlenségéért, a békéért folytat. Szinte izzottak azok a szavak, amelyekkel az imperialisták elleni gyűlöletét, a nép iránti szereidét írta le: „Az én országomnak már csak a neve Franciaország, valójában Amerika gyarmata ... Elmondtam és elmondom újra mindenkinek, hogy mit láttam nálatok Magyarországon a határtalan öröm, boldogság, a szabadság országában.“ Legutóbbi levele azonban ezeken túl egy igen érdekes és tanulságos történetet is tartalmaz. íme a történet: Lucienne vá asztottja René Boucber bányász, a Pas-dé Calais egyik szénbányájában dolgozik. Lucienne szombatonként meglátogatja vőlegényét. Igv volt február 16-án. ezen az esős, szeles, hideg napon is. Megérkezve a bányatelepre, szokatlanul kihalt, csendes vidék fogadta. Lucienne egye nesen a szegényes munkáslakásokhoz sie:etr, * Renét kereste. Nem volt otthon. Szobáját feldúlva, szokat’an összevisszaságban találta • ■. Hol van René, ilyenkor már itthon szokott lonni. — René Boucher? Hm... — simította meg az állát a bányatelep egyik tisztviselője, mikor Lucienne megkér, dezle tőle hol találja meg vőlegényét. — Bizonyára a bányában van... De tessék talán az igazgatósághoz fordulni.., — Az igazgatósághoz? — csodálkozott Lucienne. — Dehát miért? Megvárom, míg befejezi a munkát... — Aggódom kisasszony, hogy talán sokáig kel! várnia ... Nálunk ugyanis sztrájk van ... A bányászok nem jöttek fel... Persze nem mind. lehet, hogy Renének volt annyi esze és... Lucienne összehúzta a szemöldökét, s hátatfordított a tisztvise’őnek. Amilyen gyorsan csak tudott, az igazgatósági épülethez sietett. A párnázott ajtó előtt sokat kellett várakoznia. Egv szemüveges, haját kontyba tűző nő sűrűn pislogott rá, miközben fel-alá sétált a süppedő szőnyegem. — Nem lehetne megsürgetni kérem — kérte Lucienne a gépírónőt. — A titkár úr uzsonnázik. Ilyenkor nem szereti, ha zavarják ... Jóadag uzsonnát fogyaszthatott el, mert Lucienne több, mint félóráig várt. Végre kinyílt az ajtó. A hatalmas szobában e^y újság mögé bújva ült az íróasztalnál a titkár. René Boucherről érdeklődnék ... Az újság lecsapódott az asztalra. Lucienne halkan felkiáltott. — ön?! A SEBHELYES ARCBAN rö* ön felismerte Franz Behrling kapitánvt. — Ismer engem? — kérdezte a ka- pitányrtitkár. — Ismerem. Két hétig tartott fog- ság'ban a Gestapo pincéjében... kapitány úr. .. Franz Bejirling gúnyosan elmosolyodott. — Két hétig? Müv figyelmetlenség. Egyébként nevem a régi, de állampolgárságom új ... Tessék... S egy szürkefedelű könyvecskét tartott Lucienne elé. Rajta a bélyegző: US. 1 Csak tájékoztatásul mondom, hogy ismerettárát kibővíthesse... LUCIENNE szó nélkül megfordul: es kiment az irodából. Most hová menjen, kitől érdeklődjön. kinek mondja el, hogy ez a gazember... Végigszaladt a fo'yosón, s nekiütközött egy felkölött.karú férfinek ... — Kérem ... felvilágosítást szeret- nék kérni... René Bouchw menyasszonyíi, ugye? René mutatta a fényképét, onnan ismerem... Hát igen - nézett ruX3 ,?,e,a férfi- — Roné lenn van,a többiekkel együtt. Két napja. Nem !® feI; amig vissza nem vonjak bb bányász elbocsátását... En tegnap jöttem fel, eltört a karom... Lucienne bólintott.- Az előbb még fojtogató haragja eltűnt, 5 helyébe mélységes büszkeség költözött. Azt hiszem, nem találkoznak ma... folytatta a férfi. — Az igazgatóság még hajthatatlan. De mi s k'tártunk. Ezt azoknak a nevében mondom akik lenn vannak. „ ~,AZ Igazgatóság hajihatatlan? Ez a titkár... •Is,I?f'r!?. Mi is ismerjük. Nemrégen jött. ■ „Amerikai".., __ jegyezte me g gúnyosan a férfi. _ Ha kivívtuk olXgY 'egközelebbi harcunk ennek a gyilkosnak az eltávolításáért folyik majd! • LJJf?enn® délután még bevásákonzervef kenyeret, süklüdt Ju SABg7 levél kíséretében le- küldte Renének. ovr^artS«t0k kV >s Sy5zni fogtok! Na. gv™-.na9Y°n buszke vagyok rád!“ KT.;dhd-? * történet. A többit a Szabad Nepboi olvashattuk: „A Pas-de Calais v£JÄ,nafc szlrájkja győzelemmel Qz,56 bányászt az igazga- J ag kény te: cn volt visszavenni Hives László
