Dunántúli Napló, 1952. február (9. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-12 / 35. szám

I#5S FEBRüAlt n r p pi «5 n H­s FARI ES FA KTk Fi I ES » A vajftzlói pártszervezet számol :a fe! soraiban és a tannesnái a megalkuvást, tekintse legdöntőbb feladatának a becsületes, arra érdemes dolgozó parasztok tagjelöltlelvételét A eajszltói fa lusi pártszervezetben hosszú hónapok óla nem vesznek fe, tag-je.öMeke', a becsű'ebes dolgozó pa­rasztok köziül. A pártszervezet tag­jainak túlnyomó többsége alkalma zott. A párttagság között mindössze egy dolgozó paraszt van, aki ve zeíüségí tag. H veifa'i parisieerv leit a falusi pái‘l»ieive*e! k pártszervezel bűnösen elhanyagol­ta a dolgozó parasztok fe vételét es ez odavezetett, hogy szűk körre szó. túli a munka. A pártszervezet hiva­tali pártszervvé alakult át, nem tölti be feladatát: nem irányítja a dolgozó parasztok munkáját a begyűjtés és a mezőgazdasági munkák teljesítéséért. A dolgozó parasztok segítése helyett a községiben lévő hivatalok munká­jának eredményeit és hiányosságait tárgyalja a pártszervezet. A pártveze tőség tagjait eginkább a községi ta nács. földmüvesszövetkezet és más hi­vatalok irodájában Cehet megtalálni. A dolgozó parasztok lakására igen keveset járnak. Papíron marad a pártszervezetnek az a feladata, amit határozatban állapítottak meg, hogy állandóan segítik a falu doLgozó pa­rasztjait. A határozat, határozat maradi a pártvezetőség újjává-asztása után is. Tehetetlenség uralkodik a legdöntőbb határozat végrehajtásában a pártszer­vezetnél, amit mutat a következő eset: Krén Miklós e'ivtárs párttitkár megbeszélte a vezetőséggel: „Legdön­tőbb föladat a dolgozókkal való fog­lalkozás, a becsüetes dolgozó parasz­tok tagjelöltté velő nevelése.“ A januári taggyűlésen ennek el­lenére mégis az alkalmazottak közül vettek fel ismét tagjeliül tct. „Nehéz a dolgozó parasztokkal megérttetni pártunk politikáját“ — vallja helytelen, hamis nézetét Kién elvtárs, amit maguk a tények cáfol, nak meg. Varga Gyula dolgozó paraszt már idősebb ember. A munkája azonban azt mutatja, hogy derekasan megái Ja helyét és nagyon is jói megérti pár­tunk politikáját. Állandóan becsületesen elvégzi munkáját. Többek között . 150 százalékra teljesítette beadást kö­telezettségét. Hogy ezt miért lelte Varga Gyula, arra egyenes a válasz: mert szereti hazáját, magáénak érzi a tervet,, me.rt egyetért a párt poJilikájéva OpiHirtunizmus uralkodik a tanáéban A pártszervezet nem segíti és nem bírá’ja a tanács munkáját és azért mutatkozik elbizakodottság Rcvadics Ferenc tanácselnök elvtárs muukáju ban. Rovadics evtál-s régebben jól végerte feladatát és ezért választották meg a falu dolgozói tanócselmöknek is- Az utóbbi időben azonban elfeled­kezett azokról, akik megválasztottak. A tanács munkájába nem vonja be a tanács tagjait és elbizakodottsága már oda veze­tett, hogy visszautasítja a dol­gozók véleményét, javaslatait, de visszautasítja Sebők István elvtárs­nak, az egységes pártvezetőség tit­kárának véleményét Is. „Megy a mun'ka úgy is, ahogy én akarom“ — szokta mondogatni Se­bök elvtársnak. És valóban „a mun­ka megy“, de hogyan. Február 8-án beidézték a falu ku- lá'kjait a tanácsházára, hogy kiadjak nekik a dohánytermelésről hozott rendelkezést. A kulákok közül azon­ban igen kevesen jelenték meg. így nem jelent meg PaOlag kul ál: sem, aki azza dicsekedett Denke Gyula 10 holdas dolgozó parasztnak: „Miért menjek a tanácsra, úgysem lesz be tőle semmi haj. Máskor is volt már, hogy nem jelentem meg és mégsem büntettek meg." Ilyen bátorságuk van a fain kulak járnák, akik elmennek a dolgozó pa­rasztokhoz „agitálni“. Ez is azért van, mert a pártszervezet nem viszi kel öcn az oszlá vharcot. Nem bírálják a tanácselnök mun­káját még azért sem, hogy meg­alkuszik a kulákokkal, hogy oppor. tunlsta szellem uralkodott el a tanácsnál. A dolgozó parasztok pedig ezit látják, és ezért nem kerüCmek köze e.bb a fa lusi pártszervezet vezetőségéhez. Az opportunizmusból' fakad az is, hogy az ellenség munkája sok esetben ér vényesül a községben. Saláta Sándor, a Horthy vrlágba-n csendőr volt. Most ö ismerteti nagyhangon a falu dolgo­zóival a begyűjtési rendeletet. A falu do gozói tudják, hogy csendőr vo*Lt, és ezért nem nézik jó szemmel Sa­láta Sándor „ismertetése;',“. Ilyen súlyos hiányosságok vannak Vajszló község pártszervezetének munkájában, amelynek gyökere az, hogy eltávolodtak a becsületes dol­gozó parasztoktól és a becsületes em­berek neveCése helyeit * Sa áta féle csendőröket istépo’ják, tejkezelönek állítják be. Ugyanakkor Kovács Erzsébettel, a község DÍSZ titkárával és a töb­bi fiatalokkal nem foglalkoznak, hogy belőlük tag jeü öltöket nevel­hessenek. A beoeS'etes dobozoltál neveljék tagje-öltté Ezek « hibák kijavíthatok Vajszlón, ha a pártszervezet sürgősen felszá­molja az eluralkodott opportunizmust, ha nem hagyja a tanácsot a „megy a munka“' jelszava alatt megalkudni a kulákoklkal, ha a pártszervezet meg. szilárdítja kapcsolat a R a dogozó pa­rasztokkal és a legbecsületesebbjeibő. tagjelölteket nevei. Legyen harcos, szilárd VajszSó község pártszervezete számolja fel a hibákat, mert ezt vár­ják a dolgozók. Leveleink nyomában A drávncsppeiyiek szép eredményeit látva Szaporca, Hátfalra, Kémes dolgozó parasztjai is megalakították a termelőcsoportot Drávaosep^y Mester község. A ínul “ban pióg csak ki sem mentek a fajpbitliete sehova, lecji-ed-jobb minden évben egyszer a vásárra. Nagyot változott a heáyzet Dráva- csepejyen a felszabadulás óta. Taviily o begyűjtési versenyben országosan elsők iettek és ez ország minden iá­ién, mini élenjáró községet emlegetik Drávacsepelyt. Büszkéik is a, ered- ■nóayae és küíöoöskép a jutalmakra. — Nagyobb értékű a jutalom, mint amennyi terményt összesen beadtunk — saoteák mondaná amikor a száz­ezer forintos új knjtúrház építését tor- veaik, s a jutalomként kapott nagy g-ramofonos rádiót haSgatják­De amire legjobban büszkéik a drá- vacsepü yiefc, aa nem más, minthogy ma máj egyetlen olyan dolgozó pa­naszt sincs a községben, aki ne lenne tagja a termelőszövetkezetnek \ cso­port munkája tervszerű, szervezett és e. jó eredipónyük sem maradt el. Sok kis község van Drávacsepdy körül alig kettő, három kilométer tá­volságra. Szaporca, Kémes, Cím, Rát- ialva, Drávapiski, Kórós és még több, ahová hamar e'jutott a hír 1950 augusztusában, hogy tszcs-t alakítot­tak a drávacsopelyidk. — No hiszen újból hajcsárral a há­tuk mögött dolgoznak, ráadásul egy vályúból esznek, mi aztán nem kérünk az ilyen életből — mondogatták. — Tgy aztán a környéken egyedül a drá- vaosepéyj dolgozó parasztok léptek az új útra. Ahogy telt az Idő, a szomszédos 'községek kíváncsian várták a dráva- osepe-yiek zárszámadáséna'k eredmé­nyét. Amint megvolt a zárszámadás, egyik nap váratlanul sok kocsi érke. "aett Drávacsepr'-yre a környező falvaik Qo'gozó parasztjaival- Egyenesen a feunácsházhoz hajtottak. — Tanácselnök evtárs, mondja el nekünk a csoport eredményét — kér­tek, de a tanácselnök csak annyin vá­laszolt: — Elmondják azt maguk a csoport tagjai, menjenek csak be akármelyik házba. El is mentek a szomszédos falvak küldöttei a falu minden részébe be­szélgetni a osoporttagofckal. A tanács­ié1 második házban lakik Varga Sán­dor csoporttag. Nála is kopogtattak ; a bemutatkozásuk után Varga elv- tára elmondta hogyan dolgoztak a csoportban és milyen eredményeket értek el, s mennyi mindent, kapott munkaegységére. _ Nem hiszik? — kérdezte meg "b eírámkozva. — Hát jöjjenek fel a padlásra — és azza! már tessékelte is felfelé a vendégeket és sorra mu­tatta büszkén feleségével együtt: 19 mázsa búza, hét mázsa árpa, három és fél mázsa zab, 44 és fél mázsa ku koríca. egy mázsa cukor. De ez még nem minden — és azzal á szénapad lásra vezette a hitetlenkedöket". — Huszonkét mázsa szénám van, de a verem sem üres, 31 mázsa takarmány- répával van tele. Ezt mind a csoport ban kaptak és még 3.750 forinton v& sároltunk ruhát. — A földjáradékról sem feledkezz meg — szólt közbe a felesége, — még azt Is kaptunk. — Hány holdjuk volt? — kérdezte az egyik vendég. — Jó terme kiszá- mtíani, hogyan jatt ki jobban, igy, vagy ha egyénileg dolgozott volna. — Hat hold — volt a válasz. — Ha az ember ceruzát fog pontosan ki tudja számítani, de én fejből Is meg mondom, hogy még két jó esztendő ben sem leit volna nekem annyi tisz tán, mint így a csoportban — mondta Varga Sándor, miközben az istállóhoz érve, büszkén mutatta meg jól gondo zott tehenét és a növendékbor'út, négy birkát, hét hízóját, és az anyakocát — Csak annyit mond jóm még meg mi Igaz abból, hogy brigádéras hajtja magukat a munkára, ágy mint kanász a disznókért és hogy vályúból esznek? — kérdezte az egyik vendég. Válaszul Varga elvtárs beveztte a lakásba ven dégéit, aWket a szépen terített asztal várt. © — A jó vezetés fontos, ne feledjétek, a családban is a családfőn múlik min den — hangoztatták a csoporttagok. © Azóta mé£ sok ilyen látogatás foiyt le Drávacsepelyen, és nem eredmény­telenül, mert meggyőződve a helyes út ról, megalakították Szaporcán. féme­sen. Rálfalván is a tszcs-t és a lobot község do’gozó parasztjai is egyre töo bet foglalkoznak a közös gazdálkodás gondolatával. *■ Ne a laiífúreliátmány rovására fizesse a Kokszművek üzemi bizottsága a hanyagságukért rá uk rótt büntetést! Dunapentelét építeni és az új kuk túrát építeni ugyanazon éremmk kél oldala! — számtalanszor halljuk ezt a mondást, funkcionáriusaink, kultúr munkásaink és egyszerű dolgozóink aj káról. Mégis — a lépten nyomon meg mutatkozó kulturális eredményeink kultúrforradalmunk állandó és egyen­letes szélesedésének árnyékában — nem egy helyen hibákat, hiányosságo­kat talá'ihatunk, melyek a kultúrmun- kát akadályozzák, hátráltatják. Ilyen hiányosságról számol be a Kokszmfi DISZ titkára. Szabó László II. elvtárs levelében. „Most, amikor dolgozó népünk öt éves tervünk mielőbbi teljesítéséért harcol, a pécsi Kokszműveknél is munkaversennyel és kul túrmunkával ahnrja az ifjúság segíteni a szocializ mus építését, kultúrát is fejlődésünket. Az üzemi színjátszók jó munkája se gitséget nyújthat pártunknak a dolgo zóh álneveléséhez és a kultúrmunka me gkedvelt etéséhez. Üzemünkben hosszabb ideig nem folyt kultúrmnuka, de két hónappal ezelőtt a DISZ-szervezei fia-tatjai az idősebb dolgozókkal karöltve új kul túrcsoportot szerveztek. A Kokszmű vek ÜBje nem támogatja azonban kellőképpen a kutlúrgáráa tagjait Van ugyanis egy bizonvos kultúrke- ret, melyei rendszeresen folyósítanak kulturális célokra. Ez a pénzösszeg eddig a sport céljaira használódott, mivel a kultúrgárda nem működött. Most kértük az ÜB t és a pártszerve zetet. hogy újból folyósítsa ezt a ha" vi öszeget, hogy a kultúr gárdának he tudjuk szerezni munkájához szükséges holmikat. Az ÜB titkár, a párttitkár elvtárs és a személyzeti igazgató min­dent megígérnek, de nem sokat tesz nek érdekünkben. Szeretnénk, ha a pártsajtó leközölné bírálatunkat és kérjük hassanak oda, nogy ilyen aka­dályok miatt ne essen vissza a krií túrgárda munkája. Kérjük a Kokszmfi pártszervezetét is VB jit, hogy többet foglalkozzanak velünk, fiatalokkal, ne csak Ígérgesse­nek, hanem aktívan srgl'senek bermün két a szervezeti és a kai tármunkában, hogy ezáltal is hozzájáruljunk a szo­cializmus építéséhez.“ Szabó eírtárs leve!« nyomán kint jártunk a Kokazművekben és megáJIa. pítottuk azt, hogy a bírálatnak az üzemi bizottsággal foglaCkozó része teljes egészében megfelel a valóság­nak. A szakszervezet 3.000 forint sport­alappal és 2.700 forintos knJtór- atappal rendelkezik negyedéven­ként. Az ÜB azonban. — mfot «hogy Szabó elvi Ars - írja — a kulturális alapot részben más célokra használta feL Kollár József ©Irtára, az ÜB-tit. kár arra hivatkozik, hogy hosszú időn át, így utoljáira decemberben a kultúrfelel'ős nem merített« kJ az alap összegét és ezért nem használták fel azt. Ez a beállítás azonban teljesen helytelen. A kultúr fe elős igénylése nélkül Is vásárolha­tott volna az CB könyveket, képe­ket, vagy dekorációs anyagot, melyek nek segítségével az üzem kultúrál 'ét már fellendíthették volna. Az elmúlt hónapban azonban mar javulás mutatkozott ezen a téren. Sztálin e'.vtárs születésnapjára .óbb. ezer forintos kö.lséggel a pártszerve­zet javaslatára átalakította az üzem a régi fürdőt kuitúrházmak. Februárban pedig több, mint 600 forint értékben vásároltak ruha­neműt (kendőket, szoknyáravalót) a kultúresoport számár«. A kapcsolat a kultúresoport és ÜB között ezek szerint az utóbbi idő­ben megjavult és ez éppen Szabó e,v- társnak köszönhető, aki a közeljövő­ben átadja DISZ titkári funkcióját és átveszi a kul.túrfelelősi teendőket. Ezt a megjavüt viszonyt, » kultúr, csoport fokozott támogatását és meg­erősödését azonban új veszedelem fe­nyegeti. A Kokszművek szakszervezeti bizottsága ugyani« az általa fizetett edzőt és az énekkar tanárát mép a* elmúlt évben nem jelentette be >• Ó IT ha. A Knksmiúveket a bejelentés el- mula.«v«4sáért 4 000 forint bünte­téssel sújtották (jogosan) és ez ts összeg márciusban les« kifizeten­dő. Kollár József elrtárs, az ÜB-tttkár ekkor igen helytelenül arra gondolt, hogy a kultúra és sport fejlesztésére szánt kultúr- és sportalapból fizeti majd ki a büntetés összegét és ezzel jó időre megfossza az üzem dolgozóit egy sereg kulturális é* »portehető­ségtől. — Hát m'hSl fizessem a büntetési? Taffán a saját zsebemből? — tesai feC a kérdést Kollár elvtárs, miközben arra hivatkozik, hogy nem ismerheti valamennyi rendeletet. Pedig nem kelt ahhoz különleges képzettség, hogy bárki Is tudja: az üzem által fizetett dolgozók teljes összegű javadalmaz«*» után meghatározott időn belül meg kell tenni az SZTK-han a bejelentésit Nem a ml feladatunk, hogy meg­mondjuk, miből Fizesse ma ÜB a kirótt 4.000 forintos büntetést. Egy azonban bizonyos, hogy nem s KCflith alapból, nem a kuli» HJU- és sportalapból kell e*t ki­fizetni. A párttlfkár elvtárs helyettese, akinek szívügye a fiatalok fejlődése, a vál­lalat vezetósége és az ÜB állapítsák meg közösen, ki a felelős az elköve. tett hiányosságért, vonják keményeit felelősségre a mulasztót és a Szak­szervezetek Megyéi Tanácsa a »zak­óra közi bizottság megkérdezésével ta­láljanak módot arra, hogy a kirótt büntetést azoclárts alapok épségben- tartása mellett fizessék ki. A Központi Statisztikai Hivatal tebívfa azokat a Medpurosokat és te realkédőket, «kük 1952 február 14-ig statisztikai kérdőívet nem kapnak, hogy a 8/1951/!. 6./MT számú reside. let értelmében folyó évi február 15 vagy 16-án az fEetékes községi, vá­rosi (kerületi) tanácsinál — saját ér dekükben — kérdőívét állítsanak ki. Az adatszolgáltatás kötelező. VISSZAMEGYEK... A jugoszláv hajó iassdn köhögvei, dohogva igyekezett fellő é a Dunán. Oldalán, a vizet korbácsoló hatalmas kerék fölött ott fék etetett a neve: „Kostmaj“. A gőzös, mi, roggyarit ge­be a mögéje fogott kőidét, nehezen, kifulladva vonszolta, a hat mögéje fo­gott megrakott uszályt. A z egyik uszály fedélzetéről két magyar határőr nézte a vizet, a vontató fara alól kivágódó fehér tajtékot. Mindkettő cigarettázott. Na­gyokat „slukkoltak" azután orrúikon, szájukon fújták, fújták a füstöt. Na­gyokat hallgattak. Úgy hallgatta,k, mint ahogy a harcos hallgat akkor, ha ellenséges területen felderít. A cigaretták egyre rövidültek. Az utolsó szippantás után szinte egyszer­re lendült a két határőr karja hogy a vízbe vesse a cigarettavéget. — Ne.. Ne dobják eä! Az e’vtársok keze megakadt a leve­gőben. Mintha vezényszó csattant vol­na mögöttük, úgy fordultak ;hát,ra. ToprongvO'S férfi, a., uszály. egyik matróza állott előttük. — Ne dobják e. a cigarettát, adják nekem . . Már Apatinb&n elfogyott a cigarettám, amit az útra kaptam... A két határőr összetiéze;,;. Nem azon csodálkoztak, hogy magyar szót hal­lanak jugoszláv hajón, hiszen sok bácskai, bánáti magyar kelt kényte- len-ko letten viziútra, hogy a szűkös mindennapit megkeresse, hanem azért lepődtek meg, hogy a cigarettáért kö­nyörgő férfi a titóista kapitány utasí­tása, szigorú rendelkezése e lenére megszólította őket. De csupán _ egy pillanatig tartott megrökönyödésük. Egyszerre kaptak zsebükhöz, egyszer- re rántották elő cigarettatárcájukat és kínálták a matrózt: . — Vegyél csak, vegyél! Van nálunk bőven! A hajós be is mankóit alaposan a cigarettákba azután gyorsan elhúzódott.a magyaroktól, — Ha este itt I esznek, idejövök ... — ígérte, majd eltűnt a lánckamra irányában. A határőrök ismét összenézitek. A tizedes elvté^rs m-ég a vállát is meg­vonta. Az , őrmestex elvtárs azonban komolyan mondta: — Itt leszünk! «» Ebédre előkerültek a„ elvtársak háti­zsákjaiból a fehér kenyerek. kon.zer- vek. hosszú rúd kolbászok Eltek. És miközben fogvoit a fe-terített fehér kendőről a falat, úgy eredt meg és kalandozott mind messzebbre a be­széd fonala­— Azt hiszem, tizede* elvtárs nem volt nálunk miikor néhány évvel ez­előtt még nem ebédeltünk Ilyen jó­ízűt a jugoszláv hajókon! — kezdte gombolyítani az őrmester a visszaem­lékezés szálát. — Akkor még a hajó főztjét ettük. Hát én mondhatom, hogy még sohasem ettem olyan maty- roaíékot, mint akkor. Igaz, hogy csak egys-zer ettem, akkor is esek néhány kanállal. A legközelebbi állomáson teszál'tam és bevásároltam magamnak mindent, amúgy isteni-gazában! — Az ételt meg visszalökte a kapi­tánynak hogv egye meg 5! Igaz-e? — találgatta a tizedes. Hát nem egészen! Az ételt to­vábbra is felvettsm, — hiszen alapo­san megfizettünk érte. — de nem et­tem meg. hanem odaadtam egy sze­rencsétlen matróznak Az aztán úgy nyelte, mint kacsa a nokkedlH. A másik elgondolkodott. Nézegette az ételt' maga előtt, azután csak eltolta a tányért — Az embernek fúj a szive, hogy milyen ételen élnek ezek a matrózok! A Kordunt kísértem fel a Dunán, mi­kor egyik bajos kenyerei kért tőlem... Úgy, ahogy ma ez cigarettát Persze adtain. De azért megkérdeztem: ,.Mi az. ti nem kaptok?“ Tudtam én azt, hogy nem kapnak, csak néhány ma­rék kukoricát, mégis, kíváncsi vol­tam, mit mond. — Es válaszolt? — kíváncsiskodott most már az őrmester e'vtárs. — Válaszolt hát! „Rossz volt « ter­més!" — ezt mondta, meg azt hogy Tito megígérte: „Idén lesz mir fehét kenyér." Na, azután rá két hónapra megiin.t összeütköztem vele egy má síik hajón Megkérdeztem: Van-e má' fehér kenyér? — Megismert» magát? — Meg hált! Válaszolt is -axc-anal: „A tiszturaknak van, de nekünk már nem jutott, csak máié!“ — A tisztek ... Azok megérik a pénzűket — mondott egy kacskarin- gósaí az őrmester. — Egyszer Perije­iénél akkor még Pen tele volt és nett Sztá'iinváros, észrevettem, hogy a ka pátány erősen kukkerozza a partot é- áUendóan babrál valamit a látcsövön Nem voltam rest, odamentem és ki vettem a kezéből. Hát álcázott fény képezőgép volt! A mi SzitélánváTosunk ra fáj a foguk! t1 áj nekik másra is! — toidte meg a tizedes. — A Napre­diket kísértem, mikor egv haióspapi- iOiCKdu kidéivora 11. utiV)ás te Akart szök­ni a hajóról. .. Persze fegyverrel, téi képpel, dollárral felszerelve. Vigyáz:; keli ezekre a titóista gazemberekre minit a higanyra! . .7-. (Folytatása köv cffcezBc.' \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents