Dunántúli Napló, 1952. február (9. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-10 / 34. szám

2 NRPtO 1952 FBBKtT IV A „jó munka“ leple alatt tervszerűen bomlasztja a kaposszekésői Táncsics tszcs-t Lovas Zsigmond kulák dés őrá. mint párttitkárra tartozik leg­inkább. Ezért elhatározta, figyeli Lo­vas munkáját. Foiioznfo^an kestébe kaparinioha a ve?etést Csa/khogy Lova« Zsi gmond kulák elő vette a lókupeckodásnál, fűszerkeres kedésnél szerzett m nden ravaszságát és látszólag jó munkát végzett, hogy bizalmukba férkőzzék a becsületes do'- gozó parasztoknak. A ítaposszekcsöi dolgozó parasztok nak még egészen új dolog volt a tszcs és háromnégy hónapi munkájuk után előfordult több hiányosság í«. Például Pénzéri hajtandó a csoportnak is darálni Pedig csak körül keltene nézni és meglátjuk, hogy mi van a ravasz ku­lák látszólagos jó munkája mögött. Aldozatrakészon felajánlotta, hogy a csoport jószága az ő istái ójában le­gyen. Itt elővette a rég és jól bevált .számításait és a csoport szarvasmar­háitól vonta el a takarmányt, amivel a saját háztáji gazdaságában lévő te­henei és borjúját etette. De ez, még oent mind n. Mással is félrevezette és megkárosította a csoport tagjait. Vil­lanymotorral hajtott darálóját üzem­ben tartja és az egyénieknek darál, azonkívül mintha tagja sem lenne a csoportnak, úgy darái a csoport részé­A Istrcs elnöke is a kutak nttzá'jába került A hecsii'totes dolgozó parasztok, mint Fábián Józsefné. Keresztes Imre, Bog­nár Sándor, Farkas István és többek közelednek a hármasiípusú csoport fe­lé, meggyőződve arról, hogy többeb termelni a közös gazdálkodással le­het a legjobban. De visszatartja őket, ellenszenvet vált ki hol öltik az. hogy ku ák van a csoportban és Bank Mi­hály tszcs elnök mégis azit mondja: — Ha a Lovas nem lenne a cső portban, nem lennének új belépők és a csoport meggyengülne. Alaptalan és téves kijelentés ez, hiszen ott vannak a csooort becsü­letes dolgozói minit Bakó Dezső. Döb- rösi Jenöné. Szabados Gyuláné. Sza­bados Imre, akik le késén végzik a munkát, örömmel terveznek: „Nagy táblában négyzetesen vetjük a kuko­ricát. pótbeporzást égzünk.“ Már versenyre hívták egymást a munka­csapatok a magasabb eredmény- eJ- éréso érdekében és munkájukat, ered. menyeiket örömmel figyelik, támo­gatják az egyénileg dolgozó parasztok Megjelent „6 Megvár Kép feiiiart hiira'ib tta/ei és Hméntkatározaiai“ círaa gyaiteiaem az őszi mélyszántást bandában végez­ték. S ekkor „jóinduiatulag" figyelmez tette Lovas kulák a csoporttagokat hogy nem helyes, mert akkor nem lesz igazságos a munka után a bérezés, s elmagyarázta hogyan van az alapsza bályzatbau. A csoportban — nem hiá­ba volt boltos — ő tud legjobban szá­molni és mind:g készséggel végzett minden munkát Így terjedt el .ló munkás" híre a csoportban. Kertész elvtárs ekkor már feleslegesnek tartot­ta a további kételkedést és már-már főied és be" ment az, hogy Lovas Zsig- mond kulák, kizsákmányoló és a dol­gozók legnagyobb ellensége. re is. Az alapszabályzatot figyelem­be sem véve, pedig jól ismeri, s hi­degvérrel zsebre teszi a pénzt. Egész viselkedésével, sp.teu ációiva.1 bom­lasztja a csoporttagok munkáját s el­idegeníti a becsületes dolgozó parasz­tokat a közös munkától. Tehát a haszonlesés a kizsákmá­nyolás gondolata van továbbra is a Látszólagos jó munka mögött. De is­merik jól Lovas ku ákot Kaposszek- csőn. A tanácselnök elvtársnő is jól emlékszik még arra. hogy testvérét, aki Lovasnál volt cseléd, hogyan sa­nyargatta Ha megnézi ö is közelebb ről a kulák mostani munkáját, meg­látja hogy az nem változott meg. is míg Lovas Zsigmon^ kulák célja az. hogy látszólagos „jó munkájával“ bőm assza a csoportot és amikor le­hetősége van rá, ártson. Úgy látszik Kertész elvtárs nem tanulta meg még eléggé gyűlölni az ellenséget, leg­alább annyira, ahogyan Lovas gyűlöl minket, a dolgozókat kü önösen a csoport tagjait. Lovas, aki évekig sa­nyargatta a cselédjeit, azt szeretné hogy újból a régi „jó világ“ térjen vissza, s -ezért férkőzött be a csoport ba. Hogy ez sikerült neki av azt mu­tatja, amit Rákosi elvtárs mondott: „Hiba van a pánmunkában." Es Kertész elvtárs még ingadozik? Kertész eivtársra, a pártszervezet töb­bi tagjára, a csoport minden dolgo­zójára vár, hogy megtisztítsák a cso­portot Lovas Zsigmond'kallóktól, hogy utána a csoport becsületes dolgozói még nagyobb lendülettel növeljék gaz­daságukat és sikereikkel vonzzák ma­gukhoz a, egyénileg dolgozó parasz­tokat. A term elősző vetkezetik ős gépállo­mások élenjáró dolgozóinak orszá­gos tanácskozásán Rákosi elvtárs töb ->efc között ezt mondotta: „Látatlanban meg lehet mondani, hogy a szövetkezei vagy a gépállomás ott erős, ahol jó a pártszervezet poli­tikai munkája és megfordítva, ahol bajok vannak, akár a fegyelemmel, akár egyébbel előre ki lehet jelenteni, hogy o-t valami hiba van a párlmun- kában," Kaposozekcsőn a Táncs'cs tszcs üze mi párttltlkára. Kertész Nándor elv társ sokat gondolkodott azon meg­mondja e ami a szivén fekszik. — Figyeljen lel u tagság, megmon­dom! —- határozta el nvigát a csoport gyűlésen, de aztán mégsem szólt és gondterhelten ment haza a csoportért tekezlet után, ahol a legfontosabb fc! adatokat, a tavaszi munkákra való felkészülést, munkaszervezési, terme­lési terv elkészítését vitatták meg. — Nem tudom mit csináljak, meri jól dolgozik, egyike a legjobban dől gozó tagoknak — mondta odahaza feleségének, s azóta sem tett semmit. Lovas szónokolt a ie^liangosabhnn A múlt érv szeptember 17-én alakult a HI es típusú Táncsics tszcs. Az alakulás előtt, amikor még csak arról beszéltek a dolgozó parasztok, hogy jó lenne közösen megművelni a fői det, Lovas Zsigmoud mindenképpen el 1-merte a közös munkát. — Közös tónak túrós a háta — meg nem adom én az államnak a földem, * magamat is — mondogatta, de ami kor látta, hogy ezzel és ehhez hason’ó beszédekkel nem ér el semmit köpenyt fordított és egyszer csak arról kezdett beszélni, hogy r.om is olyan rossz do­log a tszcs főleg, ha ő belép és ku lönbözö ötletekkel állt elő, hogy ő mit javasol a .közösbe”. Résztvet) a csoport alakuló ülésép Is és olyan „lelkesen" beszélt hogy be­vették a csoport tagjai közé. lovas Zs gmond tekintélyes ember volt mindig a faluban, hiszen töfcb. mint Uz évig tartott cseléd ket akik 17 hold földjét művelték, fűszerüziete volt és a környék lókupecei közé tar tozott. Mikor látták a dolgozó parasztok, hogy belép a csoportba, egyesek tgy beszéltek: ..Nem lesz ennek jó vége, majd a maga hasznára hajt mindent " És nem léptok be. De vo’tik, akik azt mondták: , Ha Lovas belép, belépünk mi is, mert ha ő jónak találja, csak ne.n lesz rossz. Meg aztán a nagyobb táblán nagyobb n termés." Azzal be léptek. Eleinte bizalmatlanul, gyűlő lettel néztek Lovasra a becsületes dolgozó parasztok és csak egymás között mondogatták: — Azelö't cselédet tartott, kizsák­mányolt. mit keres most itt közlünk. — Különösen Kertész elvtársnak nem tetszett, mert érezte, hogy ez a kér A jogi és államigazgatási könyv kiadó „A magyar Népközlársaság fon­tosabb [örvényei és kormányhalaro zatai“ címmel jogszabá ygyiijleményí adott ki. A gyűjtemény törvényeket. törvényerejű rendeleteket uvrlszfer- tanácsi határozatokat és rendeleleket. miniszteri rencieletekct és népgazda­sági tanácsi határozatokat foglal ma gában. HAH I ES PA ff 7 t VI I ES it A Borán amegyei Tég'agyári Egyesülő« l*es számú fég agyarának pártszerve*efe harcol a munkafegye enn megszilárd fása írt .feküdt“ Csillagnak. Különösén a hét­Az ország, így a baranyai téglngyá rak dolgozóinak is az-a megliszte ő feladata, hogy ötéves tervünk épilke- zéseihez biztosítsák az egyik legfon­tosabb a apanyagot, a téglát is cse­repet. Világos, hogy az ötéves terv fokozott követelményeit csak úgy tud ják megyénk téglagyárai megvjtósi. tani, ha a termelés motorjává, a do! gazok lelkesedésének irányitóivá válnak a pártszervezetek. A Baranyamegyei Téglagyári Egye­sülés I-es számú téglagyárának dol­gozói a vezetőségválasztáson jó' meg vitatták, hogy kit választanak a ve. zelöségbe. Céljuk az volt, hogy a párt vezetőség betölthesse feladatát. 4 texetösegreálasstá* ntu eltelt három hónap alatt szinte na­ponta születtek kimagas’ó eredmények a gyárban és ezek elérésében az üzem kommunistái mulattak példát Papp Anta-.né pártvezelőségi tággá az élen. A pártonkívüli dolgozók követték a kommunisták példáját és. így szü­letett meg az a szép eredmény, hogy a gyár dolgozói 135 százalékra teljesítették 1951 évi tervüket Ez az eredmény kemény harccal valósult meg. Az új pártvezetőség első feladatai közé tartozott: meghívni a vezeiőségi ülésre a gyárle ep vezetőjét. Mitvkó András eCvtársat, hogy beszámoltassa a munkájáról. Mitykó elvtárs közölte a pártvezetőséggel a nehézségeket, amelyek főként a munkafegyelem la­zulása terén mutatkoztak. Az új párt vezetőség azonnal hozzá js fogott a nehézségek felszámolásához. A -egközelebbi taggyűlésen a kom. munisták megvitatták a munkafegve lem terén mutatkozó lazaságokat és határozatot hozlak a műszakmulasz tások megszüntetésére. „Szigorúan kell azokkal eljárni, akik akadályozzák a gyár dol­gozóinak munkáját, akik xe-mmibe- veszik az évi tervünk teljesítésé éri folyó harcot“ — mondották a kommunisták ezen a taggyűlésen. Ennek a határozatnak meg is lett az eredménye. Csil ag Gyula többszó. rös niűszakmuCasz-tó fegyelmi bízott ság elé állításává! vette kezde'ét a műszakmulasztók. fegyelembonlók al­konya az I-es számú téglagyárban. Csillag az elmű t év nyarán került az üzembe. A munka azonban nem fői munkanap esett „nehezére** Ezen a napon pihente ki Csillag a fáradal­mait vasárnapi szórakozása után. Csil. lag ezért „kisvasárnapnak“ nevezte a hétfőt. Azzal sem törődött, hogy munkatársainak kell heyette is elvé­gezni a munkát. A mun ka fegyelem mvg*xilordilti8a érdekében hozott határozat természe­tesen nem tetszett Csillagnak, de a többi műszakmu'aszlónak sem. Ami­kor tudomást szerzett arról, hogv fe­lelősségre vonják, sok igazolatlan mu­lasztásáért, furfangos ötlete támadt. Elment az orvoshoz, hogy „betegsé­gére“ hivatkozva, igazoltatja kimara dását. A beteg apra azonban mást ír­tak, mint ahogy azt Csillag gondolta, vagy várta volna: „Egészségi állapota rendben, munkára javaslom“. Ezzel az igazolással nem volt kiút Csillag számára. A fegyelmi bizottság döntött a fegve emezellen magatartá­sa fe ett. 50 forint pénzbüntetés és eredeti munkahelyére való vuszahe lyezése volt Csillag büntetése. Ez csak egyike volt azoknak az intő példáknak, amely mutatja, hogy a becsületes dolgozók nem tűrik meg soraik között azokat, akik a tért tel. jesítésében akadályozzák munkájukat, Az új párt vezetőség és a tagság )ó munkája, á tandó harca nyomán ko moly javulás állt be a fegyelem te­rén. De még mindig vannatk olyan esc tek, amikor egyes dolgozók ké­sőbb érkeznek munkára Ax iiyen későn jövők sajnos, megtalálhatók a pártszervezet soraiban is. Igen gyakori esel pél dául, hogy Farkas Éva elvtársnö kés ve érkezik a munkahelyére. Az ilye.*! elvtársakkal szemben alkalmazni kell a felelősségrevonást a pártszervezet veze­tőségének. A munkafegyelem megszi­lárdításának legelemibb eCőfe'tétele, hogy először a párttagság mutasson példát, akár a magatartás, akár a szervezésben való élenjárás területén A pártonkivü'i dolgozók ki más* kö­vetnének a termelés, a munkafegye­lem kérdésében, mint az élcsapat tag­jait, a kommunistákat?! A tég'agyár pártvezet őségé is csak akkor mondhatja el üzeméről, hogy felkészültek a legdöntőbb tervév si­keres megvalósítására, ba elsősorban a párttagságot kovácsolja egv®éréssé. És ezt el is s-árják az üzem konunu nistái, de elvárják az üzem Sntuda tos pártonkivüá dolgozói is. AZ ÖTÖDIK A szél már vasárnap éjjel rákezd- te u íurulyázdst. Megzörgette, meg­tépázta az erdőiöldnusztuí ablakokat, mint kése/ vendég dörömböli az alto­kon és tüstte' tettek meg a szobák. A hó magas oszlopba tornyosodon és az égnek magasodó hógörgetegek, mint szaporalábú óriások nyargalták be a határt. <4 rlhar er fje hétfő reggelre sem csökkeni. A nap sugarai csak ólom- színű, gyenge lénnyel világították meg a hófüggönv mögé rejtett tájat. El vesztek a fehér kavargásban nemcsak a messze tájak, de a bokrok, fák, épü­letek is. A puszta elnéptelenedett. Nem játszottak hógolyósdit a gyer­mekek, nem tapasztottak maguknak sárgarépaorrú, bádogka apú hóembert és a felnőttek is inkább belső mun­kát végeztek, a kályha mellé kupo­rodtak, minthogy a7 eszeveszett fer- getegbe menjenek. — ítéletidő ez! — állapította meg Kállai József, az állami gazdaság te henésze és ez voT a többiek vélemé­nye is. — Nem sokan merészkednek ki ebben az istenverte hóviharban. Hát nem! hagyta rá Szabó La­jos. — Ólmot kell az embernek a zse­bébe rakni hogy el ne vigye a szél! En Is csak az Istállóig szaladtam át. de egy pillanat alatt tele lett a sze- mem-szám hóval.. Alig győztem tö rölgelni meg köpködni... * Az őrsön készülődtek az elvtársak. Nagy Gábor, a járőrparancsnok már felszerelt és járörtársára. Vitális And­rásra várt, aki az uto'só kortyokat húzta a forró teából. A többiek beszélgettek. Majo­ros elvtárs a harmonikát nyekerget’e a hatalmas 120 basszusai hangáiéi en­gedelmesen mozgott a kezében: érez­te. hogy mesterére talált. Balogh elv- társ biztatta: — Csak gyakorolj, rádlérl Szom­baton úgyis Ormánypusztára va­gyunk hivatn osak .. Kivonulunk teljes zenekarral... Tegnap, mikor Bezedeken jártam, hármán is szalad­tak utánam hogy mikor jövünk hoz­zájuk ts __ Oda is el kellene menni. me ri még azt mondják, hogy jobban húzunk az ormánypusztaiakhoz! — Hát mindent mondhatnak, csak ezt nem! — tette le most már az al­hadnagy elvtárs is a garast, hiszen vagy négy bezedeki lánynak köti be hambrosan határőr a tejét! — Hát ez nagyon igaz! — vágta rá az örökké viccelődő Balogh elv­társ. — Én nem is gondoltam rá, sze­rencse, hogy az alhadnagy elvtársnak eszébe jutottI Felcsattant a nevetés ők tudták, miért. A7 alhadnagy elvtárs pedig hir­telen másról kezdett beszélni az in­dulásra készülő járőr télé: — Aztán vigyázzanak az elvtársak! Lehet, hogy a banditák éppen ezt az időt akarják kihasználni a határsér­tésre... Gondolják, hogy a határ­őrök talán megijednek az időtől és meghúzódnak egy védett kuckóban . . — No. akkor nem is ismernek azok bennünket! — válaszolta Nagy elv- társ. — Ha malomkövek potyognának, akkor se hagynánk őrizetlenül a ha tárt! * rí fc » t- tp — re «pwfco* A maqasligs'előben Naay Gábor úgy érezte, hogv imbolyog tán­col alatta az egész alkotmány Kerek sapkája oldalát fülére húzta, de még így is érezte, mintha ezer tű szúrta volna kiíagyott, szélcserezte arcát. Védekezve a hó ellen szeme elé er­nyőn, te kezeit és úgy nézett körül a háborította tájon. Odaát, a haláron túl semmi sem mozdult IdeJele ts csak a szél görgetett hatalmas hógolyókat, csodálatos tornyokat — Mintha ott mozogna valami! — figyelt Nagy elvtárs a hajladozó nyö­szörgő akácokon túlra. — De nem, mégsem ... Talán egy bokrot mozga­tott meg a szél... Kitörölte szemébö1 a havat és to- vábbnézelt, de nem nyugodott. Sze me állandóan visszaszaladt a7 akáco­son túlra, a szőlők leié. — Mégis mozog olt valaki! Lekúszott a magasfigyelőből és oda. szólt Vitális elvtársnak: — Va aki Igyekszik a határ felé! Vitális elvtárs haladjon egyenesen eb­be az irányba — Nagy elvtárs kezé­vel a levegőt kaszálva mutatta az irányt, — Én pedig majd elébevágok. elvágom a menekülés irányát! — Értettem! — Vitális elvtárs neki­vetette mel ét a szinte markolható szélnek és elindult. Nagy Gábor is megindult az akácos felé. Köpenyét elkapta a szél. de ő észre sem vette, hogy a hókristályok milyen alattomo­san beveszik magukat ruhája minden résébe, minden hajtásába. — ördög vigye ell Tee van azárok hóval! — egy pillanatra gondolkodott csak hogv belevesse e magái '-agy sem. azután már térde„ felüli hóban, az árokban törtetett tovább. — így bi. zonyos. hogy vem lát meg a határ- sértő! Csak gyorsabban, gyorsabban. mert eltűnik, mint a köd... Phü. de nehéz itt járni, ilyen érzés lehet a mocsárban taposni ~~ csak az nem ilyen hideg ... Nagy Gábor egyik gondo’alból a másikba kapott miközben kétrét aör- nyedve igyekezett a vélt mozgolódój lény leié. Nyitott szájjal, lihegve kap-* hogy közben nyeli a havat is. Meg­fordult a fejében az fs, hátha csak egy eltévedt kutya az, amit látott. — Érdemes volt-e nekiindulni az út­nak? Hej, ha csak egy kutya vagy macska ' mozog a hóban ... De ha mégsem az? .. Igen, így vo't helyes! Meg kell győződni róla, ki az, mi azI Benn a pusztán nyugodtan dolgoznak, mert tudják hogy vigyázunk rájuk. . Vigyázunk még hóviharban is . ■ . Igaz, ha szükség lenne rá, jönnének a pusz­tai dolgozók is elzárni a határt, ha mással nem. hál kaszával vasvillával. Megcsinálták már .. Hát mi sem ijedhetünk meg egy kis hóvihartól... /V0<rr elrtárm flé-rt a po-’ui, az árok és a határ találko­zásához, beásta magát és várt, Hall- gatódzott, ligyelt. Nem hallott mást mint a vihar zúgását, nem látott mást, mint a száguldó hópelyheket. Hirte­len azonban fekete alak magasodott fel e ötté. — Állj vagy lövök! Nem kellett másodszOT mondania. Az idegen lábai gyökeret eresztettek, kezei az ég télé nyúltak. Mire Nagy elvtárs leiegyenesedett, addigra Vitá­lis elv társ már ott ált a határsértő háta mögött. — Egy csontnyelü tőr pléhtoleban és még egv tör. ez a változatosság kedvéért bőrtokban ... — diktálta Vi­tális elvtárs a motozás eredményét — Mit akart csinálni a késekkel? A határsértő didergetf — inkább a félelemtől mint a hidegtől, de nem felelt. — Nem hallotta? Mit akart csinál­ni a törőkkel? — ismételte Nagy Gá­bor elvtárs lehúzta kesztyűjét és hü velykunát véaiqsznnkázlatta a? egyik l-z, áhn ru,---- 7-. vr "■ ..... — . „„....inuziotto az ej ké s élén Ujjából klserkedt a vér. — ördög vigye e’... Borotvaélei Megmondod hát, mi akartál ”ele?l — Egy jegyzőkönyvszerű valarr találtam .. Elrejtette a gazember ruhájában!-4* idegennek mearoi/gyanta <i térdel. — Hát akkor már mindegy — nyö te. — Két megyét jártam be és te jegyeztem mindent, amire csak *zü ségünk lehet odaát... Ha nem íj bukkan fö- előttem, hogy mukkan sem volt időm, akkor megmutatta volna, hogyan használjuk mi oda ezeket a késeket! * — Odanézz csak! — figyelmeztet Kállai József Szabó Lajost az állat gazdaságban. — Odanézzl Kísérnek v lakit az elvtársak! Kiszaladtak a közeledők elé. — Határsértőt foglalok evtársak? ' kérdezték már távolról. — Azt ám, méghozzá a javábóll - büszkélkedett Vitális elvtárs. — A nyavalyás! — köpött ki me vetően Kállai. — Biztosan azt hitt hogy ilyen rossz Időben a mi ható őreink jót alszanak a fülükön. 7 csirkefogó/. . . A tiloista kém rémülten húzódott határőrök fe é: — Ne hagyjanak bántani!... N hagyjanak... — Itt nem kell félnie... majd a b róság előtti — biztatta Nagy Gábo azután visszaszólt Kállai Józsefhez: — Ez az ötödik bitang, akit elcsipel de mondhatom egyformák: egyformá kegyetlenek, ha fegyver van a k< Hűkben és egyformán gyávák, ha l csavarjuk ezt a fegyvert a kezűi bői! „ A két határőr továbbindult. Élői tv összegörnyedten. botladozva halat Tito kém fe. a/ ötödik akit Nagy Gt bor elvtárs ártalmatlanná te~i GARAMI lASZLi y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents