Dunántúli Napló, 1952. február (9. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-05 / 29. szám

2 W B P !, Ó 19*2 ff.thwír S A magyar sajtó levelezői /• országos konferenciájának második napja népe ilyen hatalmasam fejlődött, — jól tudja minden dolgozó — mit pár­tunknak, a Magyar Dolgozók Párt­jának köszönhetjük, s ha a mi ütünk a nehézségek mellett a győzelmek, , ,,, , , , ... . | eredmények, a fejődésnek sorozata, A magyar sajtó tevetezöimek I. or-ha, mii történt tovább, mert a levele- i szépségé, derűje, optnmiizmusa nem'a(ktkor a2t hoqy Gzt annak ágos konferenciája vasárnap foly- ző a folytatásról eífeledkezett. Azt hí- j kevósbbé érdekelné az olvasót, e nagy köszönhet jü —■**■*-*- — «-»**«—* n-L 1 szem, ez is olyan probléma, amelyet küzdelmek és eredmények aktív ré- • ma változott körülmények között is . szeseit. írjunk tehát a hibák könyör- jogigal felvethetünk. A levelezőknek leien leleplezése mellett többet a7 el­ért eredményekről, é etünk szépségei tette tanácskozásait az Építőipari Do gőzök Szak-szervezeti székházának dísztermében. A vasárnapi vita első felszólalója Bandik Ferenc katymáni délszláv doi- pjozó paraszt, a Szabad Nép és a Nase Novirie levelezője volt. Azokról a szen­vedésekről beszélt, asne yetet előbb a felszabadulás előtti kulák- és csendőr­lenne feladatuk, hogv ha egy kérdés. rő-1 írtak tudósítást, akkor azt ne hagy­ják abba, hanem kísérjék végig a kér­dést egész fejlődésében. Munkás'evelezőirfk jeletntös része — mondotta a továbbiakban — túlsá­gosan egyoldalúan fogja fel hivatá­uralom alatt élt át, majd a jugoszláv nép szörnyű helyzetét ecsetelte, I sá't, túlságosan csak a hibák teleple­MagyCLr János, az újságíró iskola zésére és feltárására helyezi a súlyt. ha Igatója a pécsi mezőgazdasági Holott mai életünk küzde meinek szerárugyár munkáslevelezője volt következő felszólaló. — Első leveleimben — mondotta, — termelési eredményeinkről munka, versenyünk állásáról adtaim jelenté­seket a Dunántúli Naplónak Hamcr ről, hőseinkről akik a termelésben, harcban, tanulásban kiválót teljesíte­nek, akik az új szocialista embertí­pusnak példaképeivé válnak. Pellegrini Jánosné, az Eszakmagyar ország leve'ezöje felszólalása után Horváth Márton elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai bizottságá­nak tagja mondott beszédet. Horváth Marton elvlárs beszéde — Pártunk Központi Vezetősége ne­vében üdvözlöm a munkás- és pa­rasztlevelezők első országos koníe­ZZn aztnSZ.Zgy bMló ciklceimmel még több és jobb szolga- ÄÜt Vt latot tehetek. Amikor brigádunk elha­tározta, hogy jelentős szénmegtaka rítással járul hozzá az anyagtakaré­kossági mozgalom kiszélesítéséhez, megfelelő sürűbordájú kemenceros. télyt rendeltünk egyik üzemünktől. A rostély azonban nem érkezett be leg népünk fejlődéséről, oyan képei ad a levelező mozgalom fejlődéséről amely túltesz várakozásainkon Az 0 harcos szellem, az a tettrekész buz- góság a hibák elhárításában, amey ezen a7 értekezleten megmutatkozott, egyik leglényegesebb bizonyítéka an­áru togy ^^^úrTkielada sem telelt meg a követelményeknek- Ekkor megbírá'tam a Dunántúli Nap­lón keresztül a szállító üzemet. Sokan azt mondották, hogy helytelenül tet­tem és okosabban tenném, ha nem taít egyre jobban tudjuk megoldani. — Olyan a mi népünk, mint a gyö zelmes harcokba,, kákovácsolt had­sereg, de olyan hadsereg amelynek minden katonája tudja, hogy miért ártanám "m^am^ólyan^dolgokFa amik harooi> h°SY miért áldoZf‘,'>J; ^ nem rám tartoznak. Az eredmény magyar népura om etoorsea a tevele­... . .. r. ■rr\lr A •r,rvlr íJ.L-ilr o.l rvcvnr VJ Sztálin elvtárs úgy beszél a le­velezőkről, mint a proletár közvó'e- mény parancsnokairól — mondotta, majd hangsúlyozta, hogy a levele­zőknek jó munkával ke l segíteniök a dolgozók közvélearényémek kiala­kításában és példamutató munkával, magatartással, harcos kiállással kell kiérdemelni ök a dogozók bizalmát. — A sajtó jó munkát végzett az­zal, hogy rövid idő alatt megszervez­te ezt a mozgalmat, amelyet az élet igazol, amely eleven, fontos mozga­lommá vált. Nemcsak eizetn konferen­ciának a képe, nemcsak az elmúlt hó­napoknak a munkája, a he yi konfe­renciáik, hanem a7 ellenség dühödt támadásai is bizonyítják azt, milyen fontos vívmánya demokráciánknak ez a mozgalom. Alig múlik el nap, hog. kívánt méretű rosté y és a szállító a saját területük _igám ut­üzem vezetői a sajtóban önbírálatot ,ui OT°^e ^ ™‘ni? mm‘ gyakoroltak. Első próbálkozásaimat a den levelezőnknek, akik először mu- bírálat terén a többi követte és csak- tatnak ra a maguk mimkateru.etukon hamar elnyertem a Dunántúli Napló íl hsakra es így hozzásegítik parbun- legjobb levelezőjének kijáró vándor- «■ aJamunkat ahhoz hogy eze­zászlót. Munkám jutalmául az elmúlt ^ a hibákat az utbo eltakarítsuk. A évben az újságíró iskolára kerültem, ™ demokráciánk erősségévé lesz ro­azonban az ‘ ellenkezőjéről győzött' Azok, _»kik először veszik észre ne támadnák a sajtót hogy ne vitái­mén. néMnv nap múlva megérkezett a h',bakat 03 nehézségeket a maguk kozna az e.-.enseges rádió, az imoe­.......- ° tortitetnk liláéi nt- riahsta sajtó a Szabad Néppel és töb­bi lapunkkal, levelezőinkkel De az az eltökéltség és határozottság, amely itt kibontakozott, azt mutatja, hogy mi alaposa,, ismerjük azokat, akik ezt az ellenséges uszítást folytatják. Ha egyáltalán véletlanü' fülünkbe jut a hangúik ráismeri) n-k a tőkések, nagybirtokosok, bankárok, horthysta tábornokok hangjára, akik azt akar­ják velünk elhitetni, hogy az. volt jó, amikor a nép rab volt ebben a.z országban s amikor az imperialisták voltak az urak. Nem. elv társak. Az, hogy itt állandóan fe'meTült a ször­nyű mult., a rabság képe és ahogy itten és egyebütt is állandóan felme­rül a boldog, békés, szocialista jö­vőnk képe, az biztosítja, hogv jelen­legi nehéz munkánkban és harcunk­ban fáradtságot nem ismerve, félel­met nem ismerve, ’ulfoesen, odaadó- an, a nagy céi, a szocializmus fel­építése érdekében minden erőnket összpontosítva fogunk dolgozni. Hogv az ország idáig jutott, hogy az ország S z tálin elvtárs 72. születésnapján pedig elnyertem a legnagyobb kin­cset, a párttagsági könyvet. Most már mint párttag megsokszorozott erővel vívhatom harcomat a hiányosságok ki­küszöböléséért. Támás Istvánná, a dunaföldvári Al­kotmány tszcs tagja szó alt fel ezután Nagy taps közben mondotta el, hogy , , , , „ , ,, már 62 éves. az elmúlt évben ist'kezdve kesö aggkorarg. tehat a-tto. vid idő alatt a levelezőmozgalom. — Ha csak arról az egyetlen oldal­ról, a levelezőmozgalom o daláról néz­zük meg a mi demokráciánk fejlődését és helyzetét, akkor is azt tapasztal­juk, hog,v nem egyszeri parlamenti választások, hanem munkánk állan­dó kísérője az. hogy minden állarn- po gárunk, mindenki gyermekkorától munkaegységet végzett. Ma.jd arról beszélt, milyen eredményt ért el a le­ve! nö munkában. — Nagy dolog az, ha valakinek a hibáit megírják — mondotta. — Bri­gádvezetőnk rossz munkát végzett a csoportban Megírtam a Szabad Nép­nek s azóta a brigádvezető sokkal jobban kezdett el do’gozni s a cso­port az élre került a munkában. árról beszélt ezután, hogy az őszi tv unkák után elment Sztálinvárosba dolgozni. 7— Úgy gondolom — mondotta, — minek melegedjek a kályha mellett, a csoportban most kevés a munka. Fztá ir.városban az irodában azzal fo Kezdve, hogy gondolkozni kezd és amíg a gondolat birtokában van, részt- vesz a társadalom kialakításában, fej lesztésében, résztvesz két keze mun­kájával és-harcával, tosatvesw gondo­lataival és résztívesz kritikájával, résztvesz abban a harcban amelyet a maradiság, a belső ellenség, a mull ellen vív mindenki, aki híve a mi rendszerünknek. Ez a demokrácia nem -korlátozódik egyesekre. Ez a demo­krácia százezrek és milliók demokrá­ciája. Beszélt Horváth Márton elvtárs, a levelezők igen nagy felelősségéről és idézte Sztá in elvtársat, aki a Ieve.ező- I munka alapjait így határozta, meg: ,,A ffadták, mit akar maga, öreg néni?, levelező független legyen azoktól az Elküldjük majd magát sepergetni, mo. j intézményektől és személvektől, címe fogatni. Azt teleltem: Nem jöttem én lyekkel és akikkel érintkeznie kel1 te sepergetni se mosogatni, én gvá- j munkájábanA függetlenség más rat akarok építeni! Tudja-e, szaktárs- szóval a felelősség fokozását jelenti nő — felelték —, hogy a., erős, ne-.— folytatta beszédét. héz munka? Nem bírja maga azt. — I — Ez a függetlenség _ amelyről Ha a nyáron két kaszás után tucf-1 Sztá'in elvtárs beszél —, azt jelenti, tam kötözni — mondottam — a mai- hogy minden szót mérlegelniük kell tért ,a téglát is el tudom majd hor­dani. Oda is kerültem a központi rak. tár építkezéséhez Ifi brigádban dol­goztam, 426 százalékot teljesítettünk és január 8 án, az új esztendőben e’- sőnek mi nyertük meg a vándorzász. lót. — Amikor a, építkezésinél azt kér­dezték tőlem hogv minek jöttem ide ilyen erős munkáit végezni, azt nion­'dottom: Ezzel is a béke ügyéi akadom védeni. Ezzel akarom meghálálni a drága Sztálin elv társnak, hogy szar badságot. adott nekünk, olyan életet, amelyben a dolgozók gyermekei ta­nulhatnak. — Az egyik unokám három évvel ezelőtt még egy kulák istállójában tiporta a marhaganéjt. Amikor rá akartam venni, hogy menjen el ta­nulni, a kulák azt mondotta neki: „Ne higyjél a kommunista öreg any ádnaJc. Meglásd, börtönbe, bitójára vezet té­ged a7 öreganyád.“ Én erre azt mond­tam az unokámnak: „Aki másnak ver. met ás, maga esik be’e.“ Így is lett. Az unokám ma hadnagy. /\ kulákot j pedig máslél évre lecsukták fekete­vágásért. Ezután Réti László elvlárs, a Aiun- kásmozgulmi Intézet igazgatója, 1942-es Szabad Nép munkás levele *éi-i rovatának vezetője beszélt. — Vajj-on nvujthat-e valamilyen tanulságot a tíz év e'őtti Szabad Nép a máj munikáslevelezőlcnek? — kérdezte. Azt hiszem, igen, ' Az 1942-es Szabad Nép egv szá­mában „Várjuk a folytatást“ címmel a levelezőknek, amikor kritikát gya­korolnak Arra kell törekedni, hogy az elvtársak levelei komolyan essenek latba. szerkesztőségeink felelősek a-zért, hogy komolyan figyeljenek fel azokra a figyelmeztető hangokra, ame­lyeket a levelezőktől kapnak. Állami szerveinknek, párt szerveinknek komo­lyan kell mér egolniök minden egyes levelet, amelyet a levelezőktől kap­nak. De a mérlegelés ne a szerkesz­tőségben kezdődjék, hanem azoknál az olvtársaknál, akik megírják a le­velet, A továbbiakban Horváth Márton elvtárs hangsúlyozta, hogy a párt- szervezeteknek, az állami szervezetek­nek támogatniok keli a levelezőket és szólt s. szerkesztőségek felelősségéről. Majd így folytatta: — Ha azt akarjuk, hogv a mi le­velezőink szeme éles legyen, észre­vegyék a hibákat — é<3 sokszor máso- kaf megelőzve vegyék észre a hibá­kat, — akkor a levelező elvtórsak sze­mét, látását, fü ét é'esriteni kell Ez más szóval ideológiai, politikai szín­vonaluk állandó emelését jelenti. — Gondoskodni kell arról, hogy kon­krétan ismerjék á párt politikáját, az hogy szi'árd-an, két lábon álljanak, 'hogy szilárdan tudták a harcot vív­ni az ellenség, a hibák e'ien. Hiba az, hogy a váHatótok munkahelyek vezetőt részéről nagyon gyakran nincs meg a-z a megértés a levelező- mozgalom iránt, ame y megértésre fel­tétlenül szükségünk van. — Igen keményen fogunk iellénni arról írtunk, hoigv levelezőink meg-' minden olyan jelenséggel szemben, írtok a tannak egy-egy folvam-riban amely kicsinves, szerhélves szempon­tévá ‘eseményt, a lap levelükéi le tokhál akad^lvt akar gördíteni a le­ts közölte, de az olvasó nem tudhat-1 ve.ezök munkája elé. köszönhetjük hogy pártunknak és né­pünknek olyan vezére van. mint. a mi szeretett Rákosi elvtársunk. Horváth Márton elvtárs beszédét hosszantartó, lelkes taps* fogadta. Ezután Gáspár Istvánná felolvasta a Rákosi Mátyás elvtárshoz intézen­dő távirat szövegét: „Drága Rákosi elv társ! „Hónt. és vezetőnk! Forró szeretettel köszöntjiik önt a maSyar sajtó munkás- és parnsztleve- lezőinck I. országos konferenciájáról. Mi a múltban a gyárosok rabszolcái, a földesurak és kulá-kok cselédei vol­tunk s lia szólni mertünk, a klsemmi- zés, a megalázás, a nyomor és az igaz ságt:il»nsá«ok ellen, utcára dobiak, vertek, börtönbe záriak minket. Ma szabadok vagyunk, miénk minden eb­ben az országban, eayencs derékkal járhatunk, emelt fővel szólhatunk be­le hazánk irányításába. Köszönjük ezt a szabad és botdoa életet a na"y Sztálinnak, felszabadítónknak és kö­szönjük az ő legjobb magyar tanít­ványának, önnek, Rákosi elvtárs. Mi, munkás-parasat és értelmiségi levelezők nemcsak jó termelő mun­kánkkal, hanem a sajtóhoz Irt leve­leinkkel Is segitjitk építeni a szocla lizniusl hazánkban. Örömmel számo­lunk be az űj életről, a lelkes mun­káról. amellyel dolgozótársaink s ma­gunk is öléves tervünk végrehajtásá­ért, túlteljesítéséért harcolunk. S fel­tárjuk a hibákat is, a gondatlanságot, a fegyelmezetlenséget maradlságot, leleplezzük az ellenséget s azt is, aki az ellenség szekerét tolja. Leveleinket örömmel fogadják, számítanak ránk, megbecsülés, kitüntetés az osztályré­szünk. Köszönjük ezt önnek, Rákosi elvtárs. Megfogadjuk: Továbbra Is bátran, állhatatosan harcolunk a szovjet sajtó levelezőinek példája nyomán, szocia­lista építésünk minden akadályával, minden külső és belső - ellenségével szemben, a jó kezdeményezések, a ta­pasztalatok elterjesztéséért pártunk­ért, hazánkért, a szocializmusért a békéért Közelgő születésnapja alkal­mából kívánunk Önnek, drága Rákost elvtárs, még sok-sok munkás észtén dőt. népünk javára. Mi úgy készülünk erre a napra, hogy még fegyelmezet­tebb, eredményesebb, odaadóbb mun­kát végzünk s a konferencia tapasz­talatait felhasználva, emeljük leve­leink színvonalát, napről-napra gyara­pítjuk tudásunkat Ezzel segítjük a mi lapjainkat, elsősorban pártunk éles fegyverét, a Szabad Népet Rá­knál rÍvtárs lapját mindennapi ke­mény harcában. A munkás- és paraszltevelerők I. országos konferenciájának résztvevőt.“ A távirat küldésére tett javaslatot a konferencia résztvevői fergetes tapssal, lelkes éljenzéssel fogadták el. Betten Oszlkán elvlárs, a Szabad Nép szerkesztőbizottságának vezetője a konferenciát berekesztő zárszavai­ban további jó munkát kívánt a kon fereneia valamennyi résztvevőjének. • A magyar sajtó levelezőinek I. Or­szágos Konferenciáján résztvett bara- nyamegyei küldöttek — mint elmon dotiak visszatérve lakóhelyeikre, átadják a dolgozóknak a konferencia tapasztalatait, élményeiket. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Demokartikus Köz­társaság néphadseregének főpa­rancsnoksága jelenti február 3-án hogy a koreai néphadsereg egysé­gei, szoros együttműködésben a kínai népi önkéntesekkel, vala mennyi arcvonalon továbbra is védelmi bareckaí vívnak az ameri­kai-angol intervenciósok és a liszin- maoista csapatok ellen és nasrv veszteségeket okoznak az ellenség­nek emberben és hadianyagban. Február 2-án az ellenség a nyu­gati és középső arcvonal egyes szakaszain vad rohamokat intézett a néphadsereg védelmi állásai el­len. A néphadsereg egységei azon­ban visszavetették az ellenséget, amely dett. nagy veszteségeket szenve . ebroár 3-án a néphadsereg lég- védelmi egységei és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek le­lőttek három ellenséges repülő­gépet, amely résztvett Vonszan, Wuncshon, Kanszo és Csnnhva tér­sége elleni támadásokban. HATÁRSÉRTŐT FOGTAM... — Gyerünk, gyerünk, igyekezzetek, mert késő este lesz mire hazaérünk! — biztatta Tóth Ferenc lovait, miközben megpaskolia oldalukat az ostorral. — Messze van még Drávaszabolcs! A lovak a nógatásra nekiiramodtak. Egykettőre elmaradt mögöhük a harkányi park, gyorsak ban szaladtak mellettük az útszéli fák. A lanuarvegi hideg szél kivitte a bakon ülő férfi szeméből az álmot.- Unalmas így egyedül kocsizni — gondolta maga ban Tóth Ferenc. — kihozhattam volna a kislányt, most beszélne az iskoláról, vagy az úttörőkről és hamarabb telne az idő, meg az út ■.. Az idő haladt, az út sarat, vizet fröcskölve szaladt ki a kocsi kerekei alól. Messziről feltűnt a gordisai el­ágazás tája, Tóth Ferenc az égre nézett, hogy a nap áiíásából megállapítsa az időt, ahogyan azt még nagy­apjától tanulta. — Négy óra körül járhat... — állapította meg, majd ismét ráripakodott a lovakra: — Mozogjatok, mert egy óra múlva már öreg este lesz! A kocsi egyenletes zörgése megint elálmosítotia. Feje le lekonyult, a nagyobb döccenőknél nagyokat bólogatott, azután bóbiskolt tovább. Az álom szárnyán talán már haza is repült Drávaszabolcsra. — Hé, bátyám! Álljon meg! Álljon meg! Tóth Ferenc felriadt. Egy jóképű fiatalember szaladt a kocsi mellett és karját lóbálva kiabálta: Vegyen fel legyen szives, mert már igen kifárad­tam Harkánytól idáig! — Hoó! Hoó! Álljatok meg már végre! •— pórölt -a a lovakra a gazda, csak azután fordult a fiatalemberhez: — No, csak szaporán! Ugorjon fel, mert egykettőre ránkesteledik! A másikat nem keffett kétszer biztatni. Eey ugrás- sál fenniermetl a kocsin és kényelmesen elhelyezkedett a saroglyábán felhalmozott cgyetmáson. Tóth Ferenc pe dig aki igen-igen megörült a hirtelen becseppent utitárs nak, megkezdte a terrierét: — Hát hova igyekszik, fiatalember? — Ide a szomszédba, Drávaszabolcsra! A meny­asszonyomhoz lei lók. — Hej, hej, ilyenek ezek a Hatolok! — merengett Tóth Ferenc. Akkor nem restcinek gyalogolni, ha szok­nyáról van szó ■.. Igaz. hogy én sem voltam különb annakidején ... Cinkosan, évődve szólt hátra: — Aztán csinos-e? — Hát megteszi! — szerénykedett a másik. — Nem is törném magam utána ha világcsuffa lenne! Bátaszékröl nem akármilyen lány ufón fut az emberfia! — Hü az áldófát! Bátaszékröl jön? Aztán mondja csak. ki az a kislány, aki így magábahabcritotla? £’ gy hosszú pillanatig nem jött válasz. — Áhá nem akarja megmondani a nevél — gon­dolta Tóth Ferenc és hr’-yrifnan ••isszacrá’f, miközben las- sabbra fog,a a lovakat, hogy jobban halljon: —Mondja csak nyugodtan! Köztünk marad! Mem vagyok én vénasszony, hogy elpletykázzam! — Jól van, megmondom! — adta be derekát a má­sik. — Hát a Kovácsék lányai — Az a vöröshaju? Az Ilonka? — Az, az — hagyta rá a fiatalember Tóth Ferenc fejében gyorsan űzték egymást a ion dolatok: — Hiszen nincs is Kovács Ilona a faluban! Miért hazudott ez a hu nekem? Miért igyekszik a határ fele? A határőr parsak éppen a múltkor figyelmeztettek bennunkc^rJiogy figyelünk fel a legkisebb gyanús esetre ~ N°, kerüljön csak ide mellém, fiatalember! - szód hatra az utashoz vegre. - Itt könyebbm elbeszél­gethetünk... Mar egeszen bcrckedtem a kiabálástól A férfi előrekapaszkodott a bakra, de a beszédből nem lett se mm, Tóth Ferenc gondolataival fagluMosko dott, utüarsanak pedig nem volt beszédes kedve — A nyáron tűz volt odaát... Alsómihojlácfelől lát szott a fény. Egész vörös volt tőle az egállá A iuVo szláv parasztok gyujlotlák fel kazlaikat, hogy ne kerül­jenek Titoek kezei köze. Hatha ez is tüzet akar? Tüzet, csak nem odaat, hanem nálunk hároTmszorFeTmC ° ^ *** CUIp0tt- E^strr- *«««-■ — Gyerünk, mert ránkesteledik! az idegen. ,C ^ S:aII>wk ■■■ — veteti? oda báiorialanü . Áh, minek az? Rögtön hazaérünk.. Aztán bizo­nyara nagyon varja magái az a Kovács Ilona ­ZZ/J ZLf V5Í TÓ‘oh Ferenc ** “a* akkor húz­ta meg a szárát, mikor az udvarára kanyarodott a bocsi Leugrott lesegitette a férfit is és kitartotta a tenyerét Na. lassúk csak az igazolványát, fiatalember> Az "ZltherüHebJÍÍeZ’ iapnatlc ,orSatta- de csak nem került elő semmiféle papír istalJóba: ^ ** dwahi* az"tá" bekiabált az t r„EIul°rsuk' Miének csak elvtársuk! Vendéget hoz tam! Nézzék meg maguk is' * vnaegei nuz Az istállóból egy halán',r elvlárs dugta ki a fejét — Jöjjön csak közelebb! intett -j . a puskája mellől. Az lehajtót• feil 7 ' ?í , ld*ÉeT;nek ttiffwsü »Ä - A-5-5 van a na tel a kocsira! _ gondoítn'Tö"’ ,ne7„ béretözötl vot- belépett a párásab’aku meleg ^őnZh l°bá™1 a snTnt hámozta magát a kábá ból 'Azután ÍC"müfos',n k’ r mondta — Határsértőt fogtam! úgy odavetve G. L i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents