Dunántúli Napló, 1952. február (9. évfolyam, 26-50. szám)
1952-02-26 / 47. szám
1952 FEBRUÁR 26 W B P I. 6 PjR 1 ÉS PAR7ÉP17 ÉS ___* íg y szcrvezlék meg a Dokánygy árkán a pár lesöpörtök at Csorbios Joes-ef elvtárs. a pécsi Dohánygyár párttitkára ott ült íróasztala e^ott. A papírra irt nevek és számok halmaza elárulta, hogy tervet készített. Amikor elkészült ve* 1«, már tisztán látta, hogy megvan a kikiduitó pont, amely hosszú időre megszabja a feladatokat az üzem kommunistái előtt. Másnap este összehívta a* alap- szervezetek titkárait és vezetőségi tag jatt. A pártiroda ablakán kis’zürödő vi ágosság ell árult a, hogy odabent még késő éjszaka is komoly munka folyik. Tizenöt elvtars tanácskozott arról, hogyan volna jobb és célszerűbb megválasztani az új pártcsoport bizal miakat. A vezetőség hido' gotta, hogy melyik pártcsoporton belül tni- lyera feladattal bízzák meg a kommunistákat. Az eevtársak elmondták, a hiányosságokat és megállapították azt, hogy a páecsopurtok munkája azért nem Volt kielégítő, mert nem el kmvrizte a vezetőség a munkájukat, mert nem látták el őket feladatukkal. Megbeszélték azt is, hogyan segítsék a párttagságot abban, hogy valób m a legjobb kommunisták legyenek azok, akiket megvá asztanak a párttagak bizalminak. Az összehívott népnevelő értekezleten ismertették az élenjáró kommunisták eredményeit. Hangos-híradón keresztül népszerűsítették azokat a párttagokat, akik úgy a termelő, mint a párlmunkában példamutatóan megállják helyüket. _ Február 16_án elsőnek a III. számú alapszervezethez tartozó tűzoltó párt csoport vezetőjét vá- tasztoíítiík meg a kommunisták. Erre,.;;/: értekez’etre meghívták — a IIHií szánni alap- azervezet titkára távoílétéheai Wágner Ferenc elvtársat, az alapszer. vezet- vezetőségi tagját, hogy az itt szerzett tapasztalatok alapján készítse elő a termelő részleg pártcsoporl bizalmijainak megválasztását. F.ztiián került sor a XI- számú alapszervezethez tartozó pártcsoporl bizalmijainak a megválasztására. A II. számú aiapszervezet titkára, Veres Györgyné elvlársnő, jól élőké szítette a hozzá tartozó I-es ’számú pártcsoport bizalmi megválasztását. Ehhez a pártcsoporthoz tartozó 15 kommunista Valek Pálné elvtársnőt választotta pártcsoport biza'minak. Valek eflvtársmő nagy kitüntetésnek vette ezt a fontos párfmegbizatást. Nem lenne azonban sikeres a párt csoport munkája, ha nem bíznának meg a közös feladat mellett szemé ycs feladatok elvégzésére elvtársakat a pártcsoport tagjai között. Itt érvénye sült az a terv, amit már jól előre megbeszéltek az aiapszervezet vezetői. Veres Györgyné elv-társnő felosztotta a parte* opőrt.ián belül is a felnő a okát. Borfoás GyuCáné elvtársnöt megbíz, ta azzal, hogy ellenőrizze a pártcso- porlon belül a párt és pártonkívüli dolgozók politikai iskolán való rész vételét, Bolvári Alajosaié elvtársnő azl a feladatot kapta, hogy kísérje figyel «immetö a szivarka gyártás és esoma^clMoe tariozó műszaki dötgozók bevonásával a napi tervék teljesítését. Ha valahol! azt látja, hogy nincs biztosítva a műszaki feltétel, azt azonnal jelentse, nehogy fennakadás légyen a termelésben. Barkó Katalhi e vtársnő azt a feladatot kapta, hogy beszedje a tagsági díjakat. Dombi Ferenc elvtárs a taggyűlésre, párt- napra, népnevelő értekezletekre és a tömegszervezetek üléseire mozgósítja úgy a párttagokat, mint a pártonkí. vii.li dolgozókat. Dombi elviárs még azt is ellenőrzi, hogy a párt- és a tömegszervezetek feladatai a népnevelők tudatosító munkáján keresztül e- jutna-k minden dolgozóhoz. Bánki La. josné elvtársnő a sajtó terjesztései látja el, ezenkívül a pártirodalmakat is ő terjeszti. Beszélget a dolgozókkal, a kül- és belpolitikai kérdésekről, így tartja számon az elv-társak és pártonkívüli dolgozóik fejlődéséi. A többi elvlársat pedig a pártonkivüli dolgozók nevelésével bízták meg. Ilyen a II. számú alapszervezet I.es számú pártcsoportjának a munkája. így alakultak ki a kis csoportok, amelyek magukban Is hatalmas erőt képviselnek. A feladatok elosztása a nevelő- munka biztosítása, a párfe-llemőrzes azonban nem tölthetné feladatát, ha a pártcsoport tagjai csupán reszortfeladatként kezelnék feladatukat. A beosztásuk elvégzése a főfeladat, e melleit azonban nvinden partesopo-rftag segítője és nevelője úgy a kommunisták, mint a pártonkívüli dcflgtxzóknak. A pártcsoportok munkája széleskörű feladat, mert a pártcsoportok átfogják os egéss párttagságot. A kis motorokat — a pártosoporto. kát, a műhely alapszervezet vezetősége látja el feladatokkal. A feladatok kai vaó ellátás még népi biztosítja sem a termelő, sem pedig a pártmun- ka sikerét. Ezért például a II számú íflapszervezelhcz tartozó hat pártcsoport munkáját minden héten napirendi pontként tárgyalja a műhely alapszervezet vezetősége. Az alapszervezet vezetősége felváltva minden héten más pártcsoporl biza’ini elvtársat hív meg a vezetőségi ülésre. Ott beszámol a pártcsoport bizalmi a végzett mun kájá-ról, majd megtárgyalva, segítséget kap a műhely aiapszervezet vezetőségétől a további munkához. Az üzem alapsiervezetének a vezetősége pedig minden héten felváltva eey műhely alapszerveze- tének munkáját tárgyalja meg. így biztosítja a Dohánygyár üzemi alapszervezete azt, hogy állandó nevelő munka felvon minden pártcsoportban. így biztosítja, hogy a három műhely ai’apszervezete valóban irányítója, segítője legyen a pártcsoportoknak — melyek az alapszervezet egy részét képviselik. így biztosítják a pártellenőrzést a termelő munká ban és a pórtéléiben, így biztosítják a fejlődést minden egyes kommunista és pártonkívüli dolgozó számára. A nagyárpádi IJj Alkotmány tszcs teljesíti beadiísí kötelezettségét Á nagyárpúdi Uj Alkotmány tszcs- ben a csoportlapok ilyenkor sem ülnek tétlenül, mindig találnak valami munkát. A vetőmag tisztítással már vé geztek kijavították a gépeket és most trágyát hordanak, kukoricát morzsolnak és zsákokat foltoznak, hogy a betakarításkor már erre se legyen gondjuk. Tervbe vették, hogy a jövő héten kifutót csinálnak a szarvasmarhaistálló elé. Kisvasutat is építelek, amelyen majd a takarmányt szállítják az istállóba és a trágyát a trá- gyateiépfe. Mostanában azonban a legtöbb «zó az időjárásról esik. mert a csoport vetni szeretne. Tiszta a vetőmag, a földet csak meg kellene boronálnj és be evetni a magot, de még nem lehet. Ha kissé szikkad a föld, azonnal megkezdik a tavasziak vetését, hogy már ezzel is a magasabb terméseredményeket biztosítsák. Az ehnúH évben jó volt a termésük. Majdnem 14 mázsát adott egy hold búzavetés, árpából 18 mázsa vöd az átlagtermésük kukoricából pedig 42 mázsás átlagot értek el. Igaz, nem is maradtak le a beadási kötelezettség teljesítésével. Gabonából 397 százalékra teljesítették a kötelezettségüket Ezért egy könyvtárat, egy világ- vevő • rádiót kaptak és elnyerték a Terményforgalmi VáUa'at versenyzászlaját is. Szili Györgyné, a termelőcsoport elnöke büszkén mutatta a hatalmas vörös zászlót és azt mondta: — Idén sem akarunk szégyenben maradni. Igaz, hogy Idén magosabb a beadási kötelezettség, de a tavalyinál jobb, fejlettebb módszerekkel dolgozunk: és így nagyobb les., a termésátlagunk is . . A csoport elhatározta, hogy a kukoricát többször kapálják majd. Négyszer kézikapával és ötször lóka- pával. Elvégzik a pótbeporzást is, ami öt-hat mázsával több termést eredmé tiyez egy holdon. Takarmánygabonabeadási kötelezettségük tava'y nem volt, idón 15.407 búzakilog rammnak megfelelő mennyiséget kell beadniok. De attól nem félnek, hogy takarmánygabonából lemaradnak a kötelezettség teljesítésé vei, mert idén tavasziárpát is vetnek, amit az elmúlt évben nem vetettek. Az őszi árpát már szeptember 15-re el. vetették, most tavaszkor meg műtrágyát szórnak rá, hogy magasabb legyen az átlagtermés. Az elmúlt évben nem vetettok gyapotot, de látták, hogy az kifizetődő a csoport részévre, ezért elhatározták, hogy idén tíz holdat vetnek. Vetnék szerződéses burgonyát, paradicsomot, hagymát, uborkát is, amire megkapják a nemesített vetőmagot, műtrágyát és a termelési előleget. Növelni fogják az állatállományt k 37 tehenet kaptak, ami már 57-re szaporodott. Május—június hónapokban pedig ismét 23 borjúval szaporodik az á'latállomány. Nem lesz tehát hiány tejből sem. Nemcsak azért, mert leborjaznak a tehenek, de a csoportnak még most is 500 mázsa szálastakarmú nya és 400 mázsa kukoricája, meg érpakészlete van. Ez bőségesen elegendő takarmányozásra. De hogy még jobban emelhessék u lejési átlagot, 35 hold másodnövényt vetnek és Se. vezetik a szovjet módszerrel való fejest. — Ezt így kell csinálnunk, mert amíg tavaly 7.680 liter tej volt a beadási kötelezettség, az idén 2.040 li terrel többet kell a csarnokba* szállítani. Igaz, tavaly a 7.680 litert 7 hónap alatt kellett beadni. De szívesen teljesítjük kötelezettségünket, hisz államunk adta a tcnyéazíörzset és mindennel segítette a csoportot. Százszor tőb- 'bet kaptunk, mint amennyi á mi beadási kötelezettségünk —mondta Bancs József, az üzemi pártszervezet titkára. A csoportnak jelenleg csak 30 baromfia van. De elhatározták, hogy 1300 forintért vesznek naposcsibéket és a tagok is adnak kotlákat a csoportnak. Most már saját sertésük is van: 13 anyakoca és 7 süldő. A 13 törzskönyvezett anyakoca májusban már lemalacozik, és ha csak tíz szaporulata lesz egv kocának, akkor is százharmincra növekszik a sertések száma. A, öSMbeadási kötelezettségek 3.855 búzákilogramma! emelkedett. De az itt felsorolt növekedések azt mutatják, hogy ezt tudják teljesíteni mert a lehetőségek Hókkal nagyobbak. Azzal, hogy teljesítik a beadást, elősegítik, hogy még több textilanyag legyen az üzletekben a dolgozók számára, hogy még több traktor és kombájn dolgozzék a termelőcsoportok födjein, ___Nyikolajeva elvlársnő látogatása mé g jobban elmélyítené a Szovjetunió népei iránt érzett forró szeret elünket!“ A megyei békeiroda rendezésében könyvankét volt vasárnap Püspökbó- lyon, az állami gazdaságban. Az an kétot Gyenis József elvtárs tartotta Nyikolajeva elvtársnő „Aratás“ című nagyszerű regényéből. A könyvismer, tető annyira lebilincselte a hallgatókat, hogy elhatározták: levelet írnak Nyikolajeva elvtársnőnek, aki jelenleg hazánkban tartózkodik; látogassa meg a gazdaság dolgozóit. A levél így hangzik: „Kedves Nyikolajeva Elvtársnő! Megismerkedtünk mi is ..Aratás1' c. könyvével és most tisztábban látjuk leiadatainkat, mint azé'ott. A könyv, bői megismertük, hogyan kell dolgoz nurde, hogyan kell élnünk, hogyan kell szolgálnunk a közösséget. Megígérjük, hogy minél többen e'olvassuk ezt a nagyszerű könyvet és a tanul- takkal megjavítjuk a munkát gazda- Ságunkban. Kérjük az Elvtársnői, mint korunk egyik kiváló íróját, hogy írjon ezután is sok o!yan könyvel, mint a, „Ara- 1 íás“ és segítse elő, hogy szórakozva. tanulhassunk, s megismerjük a nagy Szovjetunió mezőgazdaságának fejlő dósét, mert mi szeretnénk e példát követni. Tudjuk, hogy az Elv társnő jelenleg hazánlcban tartózkodik és kérjük: iá. fogasson el hozzánk, személyesen mondja el gazdaságunk dolgozóinak, hogyan készíti műveit, 4ogv segítik munkájában a szovjet emberek, hogyan él, tanul. Úgy érezzük hogy az Elvtársnő látogatása még jobban elmélyítené a Szovjetunió népei iránt érzett forró szeretetünket és eddig b széltéphetetlunné vált barátj kapcsold, tunkat! A püspökbólyi gazdaság dolgozói nevében: NCMETH GYÖRGY párt titkár, HERENDI DEZSŐ igazgató, OZV. TÓTH VENDE1.NE szem. ieL Három békéküldőtt útnak indul... A megyei békeíródában három elvtárs ült és beszé’getett hétfőn dél- ■rí előtt. Mindhárman délszlávok, Baranya legdélibb helységeiből, a jugoszláv határ mellől érkeztek. Nagy útra készültek ezek az pvtársak. A héttő déli vonattal Hevesmegyébe indultak, hogy a, ottani dolgozóinak beszámoljanak a halárszéli délszláv dolgozók élétéről, harcairól egyen fogú. ságáról. újjáéledő kultúrájáról.. Tíz kilométer elég ho-sszú út, különösen, ha sárban, hóban kell megtenni. Mégis, szívesen gyalogolt Révfalutól a sellyej vasútállomásig Goják Mihály elvtárs, hiszen eltörpül ez a tíz kilométer ahhoz a 4—500 kilométeres úthoz képest, amely még Goják elvtárs előtt áll. Igaz, hogy Sellyétől Hevesig vonattal utazik majd, de akár így, akár úgy, szép hosszú út ez. Lesz ideje bőven Goják Mihálynak, hogy gondolkodjék: miről is beszé’- jen a hevesmegyei dolgozó parasztoknak, mit mondjon el sok tapasztalata, számtalan élménye közül, melyet határszéli falujában szerzett. — ELŐSZÖR IS felajánlásunkról be szé’ek majd! — határozta el még szombaton délután, miközben Sellye felé gyalogolt. — Elmondom, hogy Rákosi elvtárs születésnapjára Révfalu dolgozói válalták: negyedévi baromfi, tojás és élőállat beadási kötelezettségüket 100 százalékig teljesítik március 9-re. De beszámol egyébről is majd Hevesben Révfalu küldötte. így elmondja hogy az egész község dogozó népé hogyan segít határőrségünknek, hogyan segítik a dolgotok elfogni a Jugoszláviából átdobott titóista kéme két, fasiszta banditákat. — Még az nttörőgyerekek is szaladnak a határőrséghez, g párttitkár, hoz vagy a tanácshoz, ha idegen, gyanúsan viselkedő elemeket látnak! — büszkélkedett Goják Mihály a béke- irodán. Persze azt sem felejti majd ki, hogy nemrégiben alakult meg a révfalusi termeőceoport előkészítő bizottsága. És miközben, ő Heves megyében lesz, nincs kizárva, sőt igen valószínű, hogy meg is alakul a termelőcsoport. Arról pedig igazán beszélni kell, hogy milyen volt a délszláv do’gozó parasztok élete a múltban és milyen most. — Bezártak bennünket az iskolába, ha akár magunk között is délszláv nyelven mertünk beszélni — emlékszik vissza Goják elvtárs. — 1939—40 ben az esti órákban még az utcára se mertünk menni, mert a csendőrök vé., resre vertek bennünket. Igv vertek meg engem és Borovácz Mihályt (aki most párttitkár) 16—1? éves korunkban, csak azért, mert este délszláv nyelven beszélgettünk az utcán. ÚGY JÖTTEK FEL ezek a régi, már-már elfeledett rossz emlékek, mint a soha vissza nem térő múlt kísérletei. De nem csak a múlt kísért ezekben a visszaemlékezésekben! Hiszen Goják elvtárs egészen közel él ahhoz az országhoz, ahol az ilyen szörnyűségek mindennaposak ... Erről is beszélnie köti majd ott. Heves megyében! Es Goják Mihá]v már itt, Pécsett, a békeirodában elmondott egy történetet: — Marosics Vincéné az elmúlt év őszén, disznóöléskor levelet írt „oda át“ élő rokonainak. Megírta, hogy hízót vágtak, hogy szépen lett zsírja, sonkája, szalonnája... A levélre nemsokára megjött a válasz: „Mi nem ölünk idén, még csak nem is látunk malacot, nemhogy disznót! Nekünk a, elmúlt tavaszon elvitték disznóinkat, néni maradt másunk, mint két öreg kecskénk. Segítsetek rajtunk, ha tudtok!“ így szólt a levél és Maro- sicsné segített is volna szívesen rokonain, de nem lehetett.. a Tito rablók még a tüt is kilopták -a levelekből, hát hogyne lopták volna ki. ha mást küldenek! Harasztía Pálné. elvtársnő Alsószent. máxtonból érkezett, HARASZTIANÉ már régi békebar cos tudja, hogy miről beszél Heves megyében. Hajdú Biharban tava’v járt békekörúton, tudja már, mi érdekli a határiól távoleső megyék dolgozóit. — Községünkben az egész falu dolgozó népe belépett a termelőszövetkezetbe! — mondja bevezetőül, azután a kuttúrcsoport megerősödésével folytatja: — Beálltak a ku túrcsoport, ba az újbelépö MNDSZ asszonyok, férjeik, , gyerekeik .., Drávaszabotcsi vendégszereplésünkkor már több, mint harmiucan voltunk! Mondták is a szabolcsiak: „Egész éjjel szívesen elnéz, nénk benneteket!” A magyar és délszláv anyanyelvű dolgozók kapcsolata válik még szóró, sabbra a kultúrg-árda szerepléseivel. És erről a kapcsolatról is sokat mesél majd Harasztié. Pálné. — Azelőtt nem is beszélhettük anyanye vünket... Ma pedig ... Ma pedig sokszor nem is tudjuk, hova menjünk, annyi helyre hívnak bennünket. mert mindenütt szeretik a délszlávokat, nemzeti táncainkat, énekeinket ... Legegyszerűbb útja Pécsig Szk-róbó János elvtársnak, a mohácsi járási kuüúrotthon művészeti vezetőjének volt. Ö csak felült a vonatra és már Pécsett is termett Szkróbó elvtárs is tudja, miről beszél majd Hevos megyében: a délszláv dolgozók szabad, bo-ldog életéről, az újjáéledt délszláv kultúráról. — A Horlhy-rezsimbeji —* meséli majd —, az iskolában még „nem hi- vatalosan1’ sem beszélhettünk délszláv nyelven, mert azonnal „vadrácoknak" mondtak bennünket... Nem volt újságunk, nem volt a város ve- zetöségében egyetlen képviselője sem nemzetiségünknek... A mohácsi gyöngyösbokréta tagjai is csak a kulákok, zsírosok közül kerülhettek ki... — MA PEDIG VAN délszláv iskolánk, nem Is egv, de több délszláv- nyelvű újságunk gyűléseinket, összejöveteleinket is anyanyelvűnkön tartjuk. Vezetőink között pedig éppen úgy képviselve vannak a délszláv anyanyelvű dolgozók, mint a magyarok! A kultúra pedig a népé, « dolgozó delezlávoké lett! F zi. és még sok mást mondanak o! a tőlünk távoteső megyében azok • J a délszláv dolgozók, akik hétfőn a megyei békeirodában jöttek össze a megye különböző pontjairól, hogy együtt folytassák útjukat Heves megye felé. Elmondják majd é etüket, harcaikat, a Tito-banda aljas tetteit, hogy még fokozottabb békeharcta lelkesítsék a hevesi népet, hogy olyan harcrakész határőrök, békeharcosok legyenek a hevesi dolgozó parasztok Is, mint az alsószentmártoni, révfalusi, mohácsi hazafias, harcos délszláv dók gőzök. Vonják felelősségre a hibák elkövetőit! igen súlyos hibával foglafkozilt a» a tevéi, amelyet Gcíeta Dezső sesédagronómas küldött szerke«?.- tőségünknek. Oly un hibát tár tel, amely mellett nem lehet simán el siklásiunk, s fel tétiem íl! felelősségre kell varad a hibák »'követőit . „Központunk állattenyésztési eső portja hat berksir, és tíz mangalica kant bocsátott a tőkul! állami gazdaság rendelkezőére, amelyekkel száz clöliusu mangalica kovái kellett vsiéna nu-gtevrnékcnyíttrt.iiüivk*1 olvassuk a levélben. — „F.zck azon" bn-n nem terméken, fti'tték meg a kocákat és a száz.bél csak. buszon kilencnek lett malaca, hetvenegy iormékrttle-i maradt. A berksir ka nőktől származó kereszitezett iiielu- eokoáj 6.4-ts »■llési százalékot és nyolchetes -korban 20~dí2 kilós át- lagsiilyt értünk el. a mangalica ka nőktől származó malacoknál esek négyes cllési százalékot és kéllietcs korban csak 8—10 kilós atlagsiílyt értünk el. Ha a gazdaságunk meg felelő karaikat kap, most 250 3UŰ za) tidd! malac lehetne gazdaságunk birtokában." Fődig a levél. A ml hozzáfűzi, síink esa.k az, hogy az Illetékesek vonják feleiósségre „ megyeközpont állationyésrtésl csoportját, de első sorban Kosta Józsefei. Kosta József nem egy e‘•«-Ilién kapott jelentési Bikáiról, tudta, mi a lirtvzet a gaz dóságban, mégse«« cseréltette ki a kanokat. Ezzel súlyos kárt »«kozott népgazdaságunknak, veszély «-ztette all allen vesztési tervünk végrehajtását, többszázezer foi-ínttnl károsította meg a dolgozókat. A felelős, ségrevonás után pedig hozzanak a-,no mull intézkedést. hogy a géz ilnság megkaphassa a wIMenjré»- tésliez szükséges kanokat, ha iná«' ként nem:.‘kölcsönözzék a nemerő- pusztul állami gazdaságból!
