Dunántúli Napló, 1952. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1952-01-20 / 16. szám
6 N a r t. w 1952 JAMAR M» EGY HÓNAPPAL A BÍRÁLAT UTÁN A SZÉCHENYI-TÉRI DIÁKOTTHONBAN „A megyei tanács oktatási oez- j versenyben dekorálnak, szépítik, oei- tá-lya minden bizonnyal komoly : nositják kollégiumukat, az építősök segítséget tud nyújtani a diákott-1 pedig megkérték Iskolájuk igaagató- hon nevelőinek a hibák, a bajok iát, hogy mühölyóráikon a dekoráció- feiszámoiására, hogy a karácsonyi. hoz szükséges famuukákákat elvégez- szünidő után visszatérő diákok ; hessék. Debitzky elvtárs, az Építőipari Technikum igazgatója készségesen teljesítette a fiúk kérését és így máris vagy 30 darab virágállványt és 50 képkeretet készítettek az építősök a diákotthon Számára. már valódi otthonuknak érezzék a -Széchenyi-téri diáko'tthont, hogy a tanú ók igazi barátot,, segítő, Szerető elvtársat lássanak tanára. ■ övban, nevelőikben és ne ellenséget, hogy megszűnjenek a fegyeL toezetlenségiek és lazaságok a Széchenyi téri hatalmas épület fa.axn beiül és megindulhasson természetesen nem csupán a külsősé- henne a lelkiismeretes, rendes. gejjben nyilvánul meg. mint a deko- szorg,almas munka _ I ció, a tanú ok, hálók és folyosók új- ezekkel a szavakkal fejeződik be rafestése, de megnyilvánul az egyre n Dunánítúri Napió december | szilárduló fegyielemben és a tamilmáA lanuSók i/rvekestele, a nevelők odaadó munkája szAmában megjelent cikk, amely , Széchenyi-téri diákotthon hibáit hiányosságait tárta fel. A cikk meg. jelenese óra éppen egy hónap telt el és megállapítható, hogy az eltelt egy hónap alatt gyökeres javulás követ- kezott. be a Széchenyi-téri diákotthon ■éleiében. A megyei tanács oktatási osztályának vezetője a cikk megjelenése után azonnal értekezletet hívott össze, melyen a diákotthon tagjai és nevelői egyaránt résztvevők. Easn az értekezi nyi színvonal emelkedésén is. Bocz f‘s i László Hosszuhetényről bejött tanuló például elmondja, hogy a bírálat óta sokkal jobban kihasználják a korrepetáló tervet, a stúdiumok alatt is már jóval kevesebb a beszélgetés, fecsegés. Katona Gyula is szívesen büszkélkedik azzal, hogy kevesebb a panasz az építősökre és hogy saját tanulmányi eredménye 4-röl 4.3-raeme- kodéit az utóbbi hetek során. — Csak meg kell nézni a naposkönyvet — hivatkozik bizonyítékra is ■»Mén megtárgyalták mindazokat az Katona Gyula a kilences tanulóból, okokat, melyek a hibák forrásai vol -fák, határozatok születtek meg a hibák fel számolására. A határozatok ' már a születésüket követő napokban kezdtek megvalósulni. \ DlSZ-bizottfcág ka’tégiunij összekötőt állított, aki j nek. tanulnak nincs benne már annyi panasz, minit egy hónappal ezelőtt! A 11-es tanulóban sem alszik már senki, ennek a tanulónak a lakói is már szorgalmasan, csendben készül. rendszeresen ellenőrzi a diákotthont i é? segíti a újHH stef igen komolyan hozzálátott aszfir- . vezeti, élet megerősítéséhez. A különböző iskolák szülői munkaközösségeit ■is íüc’ivizálta az oktatási osztály. A 42-es tanulóban Bo,nyár Vilmos, drávaualkonyai dolgozó gtf! az ifiusugi szervedet mimká- paraszt fia dic>ekszik el a tanuló meg. ja-. Az új DISZ-felelős, Kovács Jó- j javult eredményeivel és azt sem felejti e! megmondani, hogy saját maga •V .-zölői munkáközö8«f-«ek is mennyit javított, hogy számtanból és földrajzból hármasról ötösre emelte átlagát. — Van, aki egyszerre négyöt ötöst is hoz egyetlen nap alatt haza az Isti határozatok megszületését követő kólából! — mondja Bonyár Vilmos és- I’ tenon mar 500 forintot adtak össze , játszik rajta, hogy úgy érzi: ,.Ez ami dekoráció céljára, különösön kitűnt t eredményünk!" íY a., ígti'ő.pari Technikum szülői j A korrepetálás komolyan megindult: mnr\ a,,. t; amey áz építőipari A tanáriban két fiú ismerkedik Siptár ’tanulószobák valamennyi dekorációjának hrezerzését vállalta és ezt a válla ist .azóta teljesítette is. A diákotthon lakói is ráébredtek a nevelő segítségével az orosz nyelvvel, az emeleti étkezde hosszú asztala mellett ugyancsak orosz korrepetálás folyik, itt Pétorfia elviére, a ’'■birs-tat és az értekezlet nyomán, hogy , Nagy Lajos gimnázium tanára fog- c diákotthon valóban az ö második i lalkozik vagy egy tucat tanu'nivágyá Otthonuk. A tanu'ók szabadidejükben I fiatallal. Egyszóval megváltozott az élet a Széchenyi-téri diákotthonban. Az eredmények szépek, biztatóak, azonban csak kezdeti eredmények! A további jó politikai és nevelői munka, a diákotthon rendszeres csinosítása, otthonossá tétele elengedhetetlen feltétele annak, hogy a tanulmányi eredmények ezentúl is növekedjenek, hogy a fegyelem tovább szilárduljon., Ä 29-es tanulóba^ például arra hivatkoznak még egyes diákok — így Jung Rudolf is. — nem tudnak az orosz korrepetálásról. Pedig Jung Rudolfra alaposan ráférne az, hogiy nevelő segítségével tanuljon, hiszen orosz nyelvből mindössze 2.9 a tanul, mányi eredménye. Az egyénenkénti beszélgetés, az egyéni meggyőzés ilyen esetben, sokat segítene. A tisztaság területén is vannak még követelmények. A hálókban pé'dául elég felhajtani iónéhány ágynak a takaróját, hogy lássuk: gyakrabban kellene mosni a lepedőket, érintkezést kellene találni a szülői munka- közösségekké1, meg kell beszélni a szülőkkel, hogy szaporítsák a diákotthon lepedőáíiományát Gondoskodni keli minél előtt megfelelő társalgóról is, ahol a fiatalok kellemesen, hasznosan tölthetik idejüket, növelhetik általános művelitsé. güket. kulturális szín vonatokat. A Jelenlegi társalgó kicsinysége, kopársá- ga, hiányos berendezése miatt erre a célra nem alkalmas. A diákotthon vezetői és diákjai előtt álló feladatok tehát még igen nagyok. Az>onban az otthon szellemén, nem utolsó sorban az eddig; eredményeken látszik az, hogy ebeket a feladatokat a kollektíva végre akarja és véqre is tudja hajtani. Minden bizonnyal nas»v seeífeéeet jelent ehhez a megyei tanács oktatási osztályának néhány nappal ezelőtt kelt határozata, mely tapasztalatcaere-ér- tekeztetek megtartását tűzi ki célul a diákotthoni nevelők számára, valti. mint előírja, hogy az oktatási osztály dolgozói hetenként legalább két diákotthont látogassanak meg, számol jónak be tapasztalataikról aiz osztály’* nak, hogy mód legyen a meg’évő hiáj- nyosságokat minél előbb kiküszöbölj ni, a jó tapasztalatokat pedig elten j észtén i. Segítsék a dolgozók bírálattal az SZMT kuliúrotthont! 1951 november 7-én nyílt meg a Szakszervezetek Baranyamegvei Tanácsának minta-kultúrotthona. A kultúrotthont a legszebb, legmodernebb berendezéssel láttuk el, hogy minél jobban szolgálhassa a dolgozók kényelmét, pihenését, hasznos szórakozását. A kultúrotthon jó munkájához ezonban elengedhetetlenül szükséges, hogy a dolgozók a kultúrotthon igazi tulajdonosainak érezzék magukat. A dolgozóknak irányítaniok, bírálniuk kell a kultúrotthon munkáját, így segítsék annak vezetőségét további munkájúban. Ha ezt a segítséget: bírálatot es irányítást megkapjuk, akkor elérjük azt, hogy munkánk megjavul és a dolgozók még nagyobb szeretettel fordulnak a megyei mini»- kultúrotthon felé. WESZTL LÁSZLÓ SZMT. kultúrotthon pol. műnk. Levét Hartmann János élmunkásnak Hévízre Szertette', kosz öntjük jól megérdemelt üdülése alkalmával Hartmann elvtársat! Értesítjük, hogy csapatának tagjai a mai napon megkezdték s ciklusos munkamódszer alkalmazását. Meiszinger Henrik eledére vezetésével vállvetve do'gomak. hogy a csapatok közötti munkaversenyben továbbra is az elsők között legyenek. Jánosi elvtárs csapatbiziatmi büszkén mondja, hogy 109 százalékra tol- jesítik napi tervüket a kultúresoport is köszöntötte üzemi szereplése 'alkalmával a csapat dólgozóit jó munkájukért. Az erzsébetteőepi kultútcsoport nevében arra kérem Hartmam, elvtársat, hogy használja ki pártunk éf kormányzatunk által biztosított üdülését, hogy a Rákosi elvtárs születésnapjának tiszteletére folyó munka verseny ben győzelemre vihesse csapata dolgozóit, túlszárnyalva ebben a munka versenyben a Bányásznap alkalmával elért eredményeiket is. Mi, kuHúrmunkások pedig még jobb kultúrmunkával segítjük elő népünk szeretett vezére születése napjAngik tiszteletére indult munkaverseny sikerét. Az erzsébetteiepi kultúrcsoport nevében: GARAMSZEGI GYÖRGY ku'.túrfelelős. Szövetkezeti közgyűlés — ez volt a címe annak a levélnek, melyet Zöldfáról kapott szerkesztőségünk. A levél — egy kitépett irkatap, — színes virágkoszorúval volt ékesítve, egyik virágkoszorú a címet másik írójának nevét, harmadik pedig a rajzok készítőjének nevét foglalta körül. A levél, melyet Torkos Mária ötödikes írt és Hegedűs Mária hetedikes rajzolt, így hangzik: „Szép napunk volt vasárnap Ekkor tartották meg a földműves szövet kezet évi közgyűlését. Zaláta dolgozó parasztjai mind ott voltak. Nagyon sok vendégünk is volt a szomszéd községekből. Beszédet tartottak. A mi ügyvezetőnk is megtartotta beszámolóját. ,4 gyűlés végén pedig kultúrműsor következett. Mi tíz számot adtunk. A* MNDSZ és a DISZ is szerepelt. Ez szép volt tőlük, azonban a legszebb a mi népi táncunk volt. Szereplésünkért egy fcüó cukrot adott a szövetkezeti elnök bácsi. Mi azt kívánjuk, hogy az 1952. évi közgyűlés ig olyan jól sikerüljön, mint az idei. Mi jövőre is szereplünk majd, mert a szövetkezet megérdemli. Kaptunk már szép és jó kályhát, kerítésdrótot és még nagyon sok mindent. ,, Most újult erővel fogunk a. tanuláshoz, hogy megháláljuk a szövetkezeti tagok szeretedéi. Nem leszünk engedetlenek soha. Nem hozunk szégyent úttörőcsapatunkra! TORKOS MARIA‘‘ RIDEG SÁNDOR: A K1SVATYAIHARANGOZÓ NYILATKOZATA A kisvalyai harangozó hivatalához Klö komolysággal éppen habot váInga olt a kcmencesulban, amikor rákászon era. fizuén mindjárt elmond iám neki. hogy a hajdani plébánosa ügyében jö'tani, aki azóta sokkal na- 'g-iobb ember Cet;, mini gondolnánk, 'azonfelül most újra elő akarják lép Vetni. Már a római pápa is foglalkozol1 a dologgal. ' a barangóró éppen befejezte a I hafováloga'áis'., elölőrülgeWe száját a szőr közül és beszélni kezdet', fin Ugyan nem tudok táj&zólással beszélni, ;'de annyit mondok el a nyilatkozatából, amennyit mondoKI, néni veszek el ■ „belőle egy igét sem: Ott éltünk hármasban a kis■ va'yai parókián, én meg a plébános .Ú"- meg a Zsófi nevű gazdaasszony, aki nem volt több, húsz esztendő-miéi Lecer aztán mikor javában éldegélünk, a papomat váratlnnü meglátó ..ga>'ta a püspök, A papom, mint illik, kezel csók olt a püspöknek, árián kö- . rü'vezettük az udvaron, meg a ker*- :ben. megmutatok neki a kiszáradt ,körtei'á, a deszkáim] ácsolt budit, a disznóólai, majd a plébános hálószobájára kerüli a sor. A szoba összes .. bútorzata egv kopot" szekrényből é- eg y ágy biti ólt. A falon néhány szent- ,kép..lógót',, de az már nem sokat ja viteti a dolgok vagyoni helyzetén. A plébánoson) röS'elikedel' a nagy szegénység miaut és elmondta a püspökinek, hogy úgy él, mint a hajdani szent apostolok: minden munka ma ga végez, imádkozik, rendes időben : m sét mond, litániái tart, ruha' foltoz, harisnyáé jav/', mos, fő« és ta. kai-ft. E? Így nagyjából igaz volt, mer a húszéves gazdaasszonyok nem sroh- llrak agyon dolgozni magukat a parókián. i -v Micsoda szörnyű szegénységi — Csodn'Tozo t a püspök. *• — Bizony nagy a mi szegénységünk, püspök aivám, — mond'a a papom — olyan szegények vagyunk, hogy ke! harangs'Zinik a toronyban, ahol már a bő, reger ok is éhen pusztulnak a nagy éhség mis 1. Ami engem illet, leg inkáid} káposztán élek. Tyúkól csak képes újságban láthatok meg a gazdák udvarán. A püspök szomorúan ingatta illatúba kos fejét, mer1 nagy eniberbará! volt és igen sajnálta a bőregereket. — Van v valami ven gazdaasszonyod. aki néha ebédel főzne, fiam? — kérdezte a jóságos püspök — Van gazdaasszonyom, püspök atyáin, kegj es engedőimével, de őt se 'udom kellően ellátni, mert mindennap többet kíván. — Hány éves a gazdaasszonyod fiam? - kérdezte a püspök. — Húsz éves lesz karácsony szén1 napján, kegyes atyám. Aztán hol szokoll aludni a gazdaasszonyod, ha már nincs több ágyad? l-t szoko t aludni mellettem az ágyban, püspök atyám. Úgy segítünk magunkon, ahogy lehet. Kerülöm a pénzkiadást, meri. vékonyán áll az eklézsia erszénye. — Hát ez rettenetes — sóhajtott a püspök — és hogyan bírod ki mellette. ha leszeni azt: éceaka önfeledten ki-akarodzik és meglátod a keb'e fehérét, meg miegymást? — Van áin egy hosszú vasalódeszkánk, — mondta a pa-potn, —- a deszkát végiigállí.juk az ágy közepén és így el vagyunk egymástól kerítve. — Öli, te szerencsétlen! — kiáltod a püspök kétségbeesve. — Mondd mit ud,sz tenni, 'ha minden keménységed ellenére megkísért az ördög? Hogy tudsz ellenállni a rossz, csábbásának, ha erőfeszítésed ellenére fölkelti alantas indulatodat, hiszen éppen éceaka leggyengébb a férfiember az ördög hatalmával szemben! Jlyenbor úgy teszünk, — mondta a papom — hogy megfogjuk a vasalódes/kát és letáinasr juk oda a sarokba, reggelre aztán minden rendbe gyön magától. Igv beszélgetett plébánoson) a püspökiké', míg ■teljesen meggyőzte, hogy erkölcsi javakban egyáltalán nincs hiány a parókián. A püspök ezután megigazította fején a liiaszínű kóbak- já1'- es elment a másik fahiba. Szeren esőre ez a püspök is csak holtig élt es a plébánosommal á’kerüUiinik egv zsírosabb parókiára. O t már olyan jól ment do gunk, hogy én. ha meg- íríia költeni, szalonnával löriilget’em meg a számai. De nemcsak én éltein jól, meg a papom, de még a halhús kw válik is palacsintát szivarozót' ebedn.an. így éltünk a parókián, ami kor egy kerekhasú püspök lú' ugatod el hozzánk. Aszongya egy reggel a papom: isba, le! Szerezz magad mellé egy ember', és minden szebb bútordarabot vigyetek le a pincébe. Vem akarom, hogy a püspök úri meglássa gazdagságunkat, mert könnyen megtör émhetne. hogy ezt a helyet is odaajándékozza valamelyik pártfogol1 jának, mink meg mehetünk mak- .kölni valami Istentől elhagyott koldus helyre. Minden díványt és fo'elt vigyetek le a pincébe, csak a régi fa- ágvat hagyjátok bent a hálószobámban. Nem akarom, hogy a püspök úr sokáig nálunk időzzön Képes volna meggyúntafni bennünket, aztán imád kozhatnál helyettem is vagy három hónapig. •. Olyan tiz e uh é t - ti 70 nn yo 1 c év kflrüM 1-eány volt a plébánosom gazdaasszonya akinek teljesen szabadkeze volt a vagyoni dolgokban, de a plébánoséin most őt is e'látta tanáccsal ilyen, formán: —- Marcsa szedd össze magad és tűnj el a parókiáról! Gyön a püspök úr! Nem akarom, hogy véleUtenül megásson nálam. Ilyen vén papok tele vannak ártó irigységgel és szinte bizonyos, hogy kár érné erkölcsödet, ha észrevenné, hogy milyen szép kebled, iábodszára és milyen fehér bőröd van ... Marcsa el is ment a parókiáról rögtön. vitte magával az erkölcsét is. Volt a faluban egy kocsis, aki e! akarta venni, azt kereste föl az istái, lóban. Én meg a sógorommal minden bútort lehordtam a pincébe. Csak a falra akasztott szentképeket hagytam bent' a házban, meg a régi faágyat így vártuk a püspököt, a legteljesebb szc. génysógben. Estefelé meg is érkezett a püspök. A plébánosom megcsókolta rajta a bőrkesztyűt, aztán kivezette a kertbe, megmutatta neki a legnagyobb tököt, ami valaha a földön termett és bevezette a házba. A püspök látta a nagy szegénységet és igen megcsóválta a fejét. — Ilyen szegényesen vagy, fiam? — kérdezte a püspök a papomat. — Sz'-jén-y vagyok, püspök atyám, mert szegény az eklézsia. Már 'majdnem ott tartok, hogy magamnak kell harangozni. Kevés a stólapónz, keresztezés alig akad, temetés pedig még ritkábba,, fordul elő, bár úgy ünnepnapokon igazén szívhez szó'óan dícsérgotem a túlvilágot. A .megátal. kodott parasztok egyáltalán ne-trh akarnak meghalni. Még azt se mondhatom, hogy a köszvény gyötri őket, dg a garast a fogukhoz verik és már a kötelező párbért sem akarják megfizetni. Ciberén éltünk farsangban és ciberét eszünk böjtben. A miseborho« nyúlni sem merek, nehogy magva szakadjon ... — Még egy rendes ágyad sincs, fiam! — szörnyűlködött a püspök. — Szállást se tudsz adni püspök atyádnak! — Elférünk ebben az ágyban ketten is — szíveskedett a papom — ugyanúgy hívunk szükségből, mint régi nagy elődeink, a szent apostolok, akik ugyancsak gyakran háltak együtt a puszta földön és igen sokszor vacsora nélkül feküdtek le. Nagyon boldognak érzem magam, ha szent elődeim halvány nyomdokába léphetek. Már régen tapasztalom, hogy a tisztes szegénységben üdvözítő erő van, ugyanúgy, mint a jámbor tudatlanságban. így beszélt a plébánosom a püspöknek és végül teljesen elbeszélgette a vacsora ügyét. Abban reménykedett, hogy a püspök hamarosan odább áll, a püspök hasát pedig úgy ítélte meg, hogy máris tül van táplálva s bizonyosan javára válik, ha vacsora nélkül marad. A püspök látva, hogy a parókia szegénységéből egy vacsora sem telik, szegre akasztotta lila kobakját, levetette eugos cipőjét, lerakta nyakából a láncot, a rózsafűzért meg a többi kacatot és ellebegte az esti fohászkodást. Imádkozás után mindjárt ledőlt az ágyra és egy fertály óra müva olyan vígan fújta a kását, mintha egész héten vályogot vetett volna. A papom lehúzta a firhangot, hogy nyugodtabhan pihenjen a püspök, aztán, hogy más ágy nem volt a házban, ö is lefeküdt a püspök moXé. Azonban a régi vasalódeszkát elfé'ej tette elhelyezni az ágy közepén. Mindamellett hajnalig nem történt semmi különösebb hiba a papom szobájában. De ekkor megszólalt az utcán a csordás száján a duda, ami a (ehenes gazdákat, figyelmeztette, hogy siessenek kihajtani a teheneket ... A csordás istentelen dudálásától a papom is eszmélni kezdett, de csak a füle környékén és ahelyett, hogy a püspök létezésére emlékezett volna,, ébresztgetni próbálta a gazdaasszonyát a koromsötét szobában, üyen formán: — Mgj-cga tel.., Fene a csülköd! -. BbretfjT Marcsal... Hajtsd ki a teheneken ... Siess Marcsa, aztán majd újra lefekhetsz mellém... No kéresd magad Marcsa, mert úgy letaszítalak az ágyról, hogy a nyakad is kitöröd... A. Marosának vélt püspök háta a papom tomporát me'engette és nem- csak, hogy nem sietett fölébredni a tehenek miatt; de olyan csúnya szamár hangon hortyantott, mint a kincstári öszvér. A papomat elöntötte a pogány harag és tomporával igen na. gyot taszított a Marcsán. A püspök pillanat alatt lepuffant a padlóra, ott aztán akkorát kurjantott amekkorát bírt. Ö se érkezett mindenre emlékezni és azt hitte, hogy el akarja vinni az ördög, vagy már el is vitte. Nem volt hozzászokva a hajnali ébredésekhez és nem tudta fölfogni ésszel, hogy miként került az apostolokat megillető csupasz földre. \ papom vigasztaló biztatására hamarosan létre tért, de mindjárt sorra vette keserves prédikációjában az összes földönháló régi apostolokat, ugyanúgy, mint az újakat. Hogy ezután mi történt a házban, akár el se mondjam. Reggel aztán bekövetkezett minden, amitől a papom félt. A püspök beült a gyóntatószékbe és meggyóntatta a papom. Majdnem dél lett, mi. kor abbahagyta a gazdám vegzálását és eltávozott a parókiáról. Ekkor a papom kijött hozzám a kertbe és azt- mondta: — Miska- te! Itt van egy pakli hármas dohány, imádkozz el helyettem negyvenkilenc miatyánkot, ld'encyen- hat őrangyalát, kilencvenkilenc üd- vözlégyet és hetven rózsaíűzért! Abbahagytam a knimplikapálAat és leültem a szíIvafa alá imádkozni. Teljes egy héten keresztül hánytam magamra a keresztet és három hétig imádkoztam egyfoytában. A püspök akkora pcnitenciát szabott 3 papomra, hogy akármilyen gyorsan daráltam az imádságokat, nem tudtam vele elébb elkészülni. — Hígyje el, uram — mondta a kis vatyai harangozó — én már akkor tudtam azt, amit a papok a mai napig se tudtak megtanulni, hogy sokkal könnyebb imádkozni, mint krumplit kapálni...