Dunántúli Napló, 1952. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1952-01-15 / 11. szám

/ E

VILAC PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

A MAI SZAMBÁN

Visinnktj ehrt ár» ■ szovjet kormány nevében újabb nagyjelentőségű javaslatot tett a béke megőrzésére, az atomfegyver eltiltására, a fegyverzet csökkentésére. (2. o.) — ítélet a munkajegyelemsértö bányászok ellen, (2. o.)

JÓ munkát végzett a magyar sajtó baranyamegye* levele zőinek konferenciája. (3. o.) — A pécsbányatelepi bányászok, az újhegyi munkások lelkes felajánlást tettek Rákos" elvtárs 60. születésnapjának tiszteletére. (4. o.j

!

AI MDP BAR ANYAMEGYEI PÁ RTBI Z O TTJ ÁC ÁN A K LAPJA

IX. ÉVFOLYAM, lí. SZÁM

Alin au r iLtbit

lii;i)lt, 1052 JANUAR ló

Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a Magyar Dolgozók Pártja országos aktivaértekezletén

Kedves Elvtársak!

Teljesen egyetértek azzal, amit Gerő elvtárs itt az aktíva elé tárt, de egy-két kérdéshez kiegészítésképpen hozzá akarok szólni. Az egyik, a legtöbbet hangoztatott, a munkafegyelem, melynek hiányát úgy tekintjük, mint egészséges fejlődésünk gyermekbetegségét. Az itt felszólalt vezető elvtársak egy része ezt a kérdést nem kezelte azzal a komolysággal és keménységgel, amellyel kellett volna.

Úgyszólván minden felszólaló elvtárs érintette a munkafegyelem kérdését, de szinte semmit sem hallottunk arról, hogyan harcoltak a munkafegyelem helyreállításáért. Rengeteg panaszt kaptam e tárgyban, de amikor konkrét eseteket kértem abból a célból, hogy felhasználjuk a munkafegyelem megszilárdításra, a lógósok elleni küzdelemben, a legtöbb elvtárs rögtön viszolyogni kezdett és magyaráz- gatta, hogy az az eset, amelyet éppen szóvátett. talán mégsem olyan súlyos, mint ahogyan a kezdetén látta. Ha csak tőlük függött volna, az a bizonyos felsőbíróság! határozat — amelyet most helyeselnek s amely módot ad nekik arra, hogy végre a törvény erejével is fellépjenek a munkafegyelem inegsze- jöft volna

létre. Hozzáleheiem, hogy ez az én inegug)exesem — sajnos összeesik a munkások tapasztalataival

A törvény erejével is segíteni kell a munkafegyelem megszilárdítását

Az elvtársak itt hallották az ájkacsingervölgyi bányászelvtárs felszólalását, aki elpanaszolta, hogy a vezetőség nem harcol keményen a munkafegyelem megszilárdításáért. A 22. építési tröszttől felszólalt igazgató elvtárs szintén kénytelen volt megállapítani, hogy * munkafegyelem kérdésében liberálisak a vezetők. Aki figyeli a Szabad Népnek a munkafegyelemről szóló, munkások által írl cikkeit, annak is meg kell állapítania, hogy eziek a munkáslevelezök szin'e kivétel nélkül panaszkodnak a vezetők liberalizmusára. Előre n cg lehet jósolni: ha ezen a téren nem történik változás, akkor hiába ad tjük meg a lehetőséget a gazdasági f-lelben vezetőknek, hogy a törvény erejével is segítsenek helyreállítani a munkafegyelmet, ez nem fog megfelelő eredménnyel járni, mert az elvtársak félnek az erőteljes eszközök használatától. Mi százszor ismételjük, hogv e téren döntő annak a szellemnek kialakítása, amelyben szégyen és gyalázat naplopónak. csellengőnek lenni, de ugyanakkor hozzátesszük, hogy vannak bizonyos ellenséges vagy egyéb elemek, amelyeknél a puszta agitáció, rábeszélés csak annyit használ, mint a szenteltvíz, s ezért velük szemben a törvény erejét is igénybe kell venni. Ezért kérem a gazdasági vézetőket, hoev ezt a kérdést kezeljék keményebben. Ne legyen a jövőben folyton panasz arra, hogy gazdasági vezetőink, igazgatóink — megmondhatom: középkádereink is — nem egyszer pu. hák, liberálisak, viszolyognak a keményebb eszközök használatától. Hiába adjuk akkor az elvtársak kezébe ez', a lebe Őséget. E téren feltétlenül változtatni kell. Minden elvtársunk, minden üzemből jövő hír azt közli, hogv ennek a rendelkezésnek igen üdvös volt a hatása s hogy hár úgyszólván csak pár napja közismert, mégis már mutatkozik az eredménye.

Ha az elvtársak most sem nyúl nak konzekvensen és kemény kéz zel a fegyelmezés kérdéséhez, akkor megint úgy járunk vele. mint egy csomó egyéb rendszabállyal, amelynek .nem konzekvens, nem következetes kezelése miatt nem lelt meg az eredménye.

A munkafegyelem lazításához gyaksan az is hozzájárul, hogy gazdasági vezető elvtársaink a kisebb ellenállás vonalán mennek. Azt hiszik, hogy ezzel hozzájárulnak a termelés emeléséhez, holott végeredményben az ellenkezőtérik el. Egyetlen ilven kérdést ragadok ki, a vasárnapi munkát a bányákban. Amikor ezt a kérdést közelebbről megnéztük, rá töltünk arra hogv százával, sö‘. ezrével van olyan bányászunk, aki kidolgozza a hat napot egv héten, de hogyan? F^v napot hétköznap mindig igazolal latiul hiánvzik, akkor pihen, helyette vasárnap dolgozik, amikor dupla fizetést kap. Ezzel eléri, hogv — nz olyan rendes munkással szemben, aki a hat mii"’»- napot hétköznap hiányzás nélkül kidolgozza — egynapos hiányzás ellenére tíz-tizenöt, vagy húsz százalékkal többet keres. A rendes nunkások, — ■_ bányászok zöme —

elkeseredetten látják, hogy az, aki hetente rendszeresen igazolatlanul mulaszt egy napot s ezzel megzavarja az egész csoport termeié sét, a végén a vasárnapi műszakkal még 15—20 százalékkal többet keres, mint a rendes, fegyelmezett munkás. Annak dacára, hogy vezető elvtársaink a bánvában ezt jól tudják, eddig nem léptek fel ellene. Sőt újabban helyenként bi zonvos hallgatag kooperáció alakult ki a műszaki vezetés és az ilyen, a vasárnapi műszakra specializált munkások között azon a/ alapon, hogy a műszaki értelmiség is kétszer annyit keres' vusárnaji. mint hétköznap, és ahelyett, hogy üldözték volna ezt a jelenséget, még bizonyos fokig maguk is részt vettek benne.

Az eredmény az, hogy a rendes munkás is kezdett rászokni a vasárnapi műszakra és emiatt szenved a hétköznapi műszak, továbbá a vasárnapi karbantartás és vele az egész termelés is. Bár ezt minden vezető bányász elvtársunk tudja, a kérdést nem is naevon feszegették. Ugyanakkor pedig szakadatlanul panaszkodtak általánosságban a munkafegyelemre és hog: a termelés nem megy úgy, ahogyan kell. Ezért minden téren keményebben kell fogni n fegyelmet: nz elvtársaknak most erre megvan a lehetőségük.

Hasonló a kérdés a munkás hiánnyal. Itt van egy sor elvtárs. >ki jelen volt. amikor mi Várpalo tán, Perecesen, vagy Tatabányán és egyebütt a -helyszínen, termelési értekezletet tartottunk. Állandó volt a panasz, hogy kevés a munkás. Ugyanazon az értekezleten pedig mindenütt, kivétel nélkül egymásután sorakoztatták fel azokat a tényeket, amelyekből kiderüli, hogy az odaküldött, odatobor- zott munkásokkal a kutya sem tö rődött, különösen a fiatal munkásokkal. vagy u nőmunkásokkal. Ez állandó kísérője volt az összes termelési megbeszéléseknek. Egy rész* oanaszkodtak arról. hogv ninr^ e'ég munkás és ugyanakkor megállapították, hog£ azokat a mun kősókat, akiket a párt vagy az állam odaküldött. elhanyagolták nem foglalkoztak velük, enged ek ho"v az ellenség hatása uiá ke nőjenek és otthagyják a munkahelyet.

Különösen fontos ez a kérdés az új munkásoknál, a nőknél, a fiataloknál, az átképzéseknél. Hogy a nőkkel és az ifjakkal a nti gazdasági vezetőink nem bántak ú ahogyan kel!e‘.‘ volna. azt etilig is tudtuk. Minden értekezleten óira félmerül ez a kérdés: az ifjakkal és nőkkel való bánásmód Utubban már kezd ehhez hozzájárulni az ntk epresükhöz való rossz viszont. Az elvtársak itt is két esethen hal lőttük, amint n felszólalók ezt szóvátették. Amikor a gyárakat iárom. most már tipikus jelenség. Ito^v e'émáll r>gv ifjú vngv tutin kásnő és közli, hogy az állam őt nagy áldozattal valamire átképezte és utána takarítónőnek vagv nap számosnak osztották be. vagy egyik gyárból a másikba k'ddték Már a sajtóban is kezdenek nz ilyen panaszok jelentkezni, ami

azt mutatja, hogy gazdasági vezetőink e kérdést még nem fogják azzal a komolysággal, amelyet megérdemel.

Az új munkásokkal kapcsolatos másik kérdés, amelyre Gerő elvtárs már kitért, de amelyről én szintén nyomatúkkal szólni kívánok, a balesetelhárítás, a munkás- védelem, u biztonsági intézkedések, berendezések kérdése, valamint az ezzel kapcsolatos felvilágosító mun ka, plakátok, figyelmeztető felhívások, stb. Elvtársaim, évente százkétszázezer új munkás kerül be iparunkba, ezt mindenki tudja. Ezek a munkások legtöbbször ta- jiuszta'atlanok, faluról jöttek, fiatalok. Ezeknek semmiféle gyakorlatuk nincs a munkavédelem terén és éppen ezeknél kellene fokozottabban — sokkal inkább, mint a régi, tapasztalt, gyárba szokott munkásoknál — vigyázni minden néven nevezendő munkásvédelmi és egészségvédelmi intézkedés betartására.

Ehelyett ez a kérdés meglehetősen háttérbe került. A szakszervezetek. amelyeknek egyik legnemesebb feladata éppen ez^ volna, szintén nem nagyon törődnek vele. Emiatt gyakoriak a súlyos balesett k. Nem egyszer egy-egy ilyen üzemi baleset jóidőre megnehezíti a fiatalok vagy nz új munkaerők toborzását is. Felhasználom a mi gaz. lasági vezetőink ez aktíváját arra, hogv nyomatékosan felhívjam fi- tutikén- in •» el vág yank maradva és változtatnunk kell ezen a téren is: meg kell javítanunk a bal- "setelhárítás. a munkavédelem minden agát.

Sok szó esett a minőségről

Több elvtárs panasz tárgyává tette, hogv a tervteljesítésnél már szokássá vált, hogy a nagy, könnyen legyártható vagy kevés megmunkálást igény lő darabokkal a gyár túltel ipsíti tervét, viszont a finomabb, jobb megmunkálást követelő ki sebb darabokkal elmarad. Globálisan meg van a tervteljesítés, de amikor közelebbről megnézzük, kiderül, hogv ebben a teljesítésben igen komoly hibák vannak. Példán' a hengerművek tervtel jesitéséné* az ellenőrzés alkalmával már rögtön megnézzük, hogv a tervteljesí- 'és nem úgy történik-e, hogy a durvahengerdénél túlteljesítés van, i finomlemez oedig el van maradva. A tapasztalat gyakran azt mu- atja, hogv valóban így ..teljesítik" a tervet.

Rengeteg baj van ami a: a minő. "éggel is. Az elvtársak hallották b Ramerf-gvár igazgatójának pann szót.. hogy néha több munkaóra kel! a durván elkészített darabol rendbehozására, mint az egésznek kigyártásúra. .Sok a panasz a minőségre általában és gyakori tünet, hogy igazgatóink kezdenek huzó dozni a minőségi munka elvállaló sótól. Mór az is baj. ha n belföld' piacról sok a reklamáció a minőségre. és az elvtársak tudták, hotz- mennyi panasz érkezik. De még nagyobb baj. hogvha külföldről, a expor áll árura kn|>unk ilyen panaszokat. Az elvtársuk, mint g.iz lasági életünk vezetői, tudják hogv bizony az ilyen panaszok egyre gyakoribbak. A panaszok kivizsgálása folyamán természetesen felelősségre vonjuk az illető igazgatókat. Emiatt újabban már kezdenek nz elvtársak húzódozni nz exporttermékek vállalásától vagypedig azon a címen, hogy ez különös pontosságot igényel, nem tartják be a határidőket. A helyzet ntúr olyan, hogy külkereskedelmijükre komolyan érezteti hatásút

Kezdünk egv egész csomó ítélvén — éppen az ilyen gondos munkát igénylő megrendelések, a finom neptinni),-;! jprén — az exoor'ba1’ lemaradni. Nem szorul magyarázatra. hogy mit jelent, ha export- tprv!in'-eí nem tudjuk teljest'en1 ha dczorganizá'ódik egész export- tervünk Hu a kiviteli terveinket nem tudjuk jól végrehajtani, akkor azok n gének, nyersanyagok ímelveket külföldön vásárolunk n ijtar számára, természetesen vontatottan, tervszerűtleniil érkeznek és ez egész termelésünkre károsan hat ki.

A műszaki értelmiség és munkásság viszonyáról

itt aránylag kevés szó esett, amit úgv tekintek — és azt hiszem, az értekezlet is úgy tekinti — hogy ez a viszony alaposan megjavul. Annyira megjavult, hogv tulajdonképpeni problémát talán már nem is képez. Ennek ellenére e kérdésre azért térek vissza, mert a bányászattal kapcsolatban a munkafegyelm hiánya mellett, — mint a felszólalj elvtársak rámutattak, — a legnagyobb baj az, hogy az ÚJ gépeket nem tudjuk kezelni. Ez pedig azt mutatja, hogy legalábbis a a bányászatban, az értelmiségiek és a bányászok munkája még nincs jól koordinálva, nincs egymásra hangolva. Különben lehetetlen volna, hogy a kaparósza agok, rázócsuszdák. fejtőgépek szakadatlanul annyit álljanak, mint ahogy ezt itt az igazgatók és a szlahánovisták panasz tárgyává tették, Tartok tőle, hogy az értelmiségi, nk és munkások jó együttműködésének-kérdése még más iparágban sincs teljesen megoldva.

Amikor a gyárakba,, járok, nem úgy helyen előfordul, hogy mindenki ott van már a megbeszélésen, de a főmérnököt rendszerint úgy kell külön behivatnom. Ebből Is arra következtetek hogv bár a jóviszony az érte mi jggel kétségtelenül elmélyül, marad még tennivaló is elég. Ezért ezt a kérdési ne hanyagoljuk el és az elvtársak szakadatlanul tartsák napirenden. Soha nem lehet azt mondani: na, most már a munkások s az értelmiség közt olyan jó a viszony, hogy ezzel a kérdéssel többé nem ke] foglalkozni. Ezt a viszonyt mindig mélyebbé és mindig jobbá lehet és kell tenni.

Szótanom kell még az igazgatók és a helyi pártszervezet viszonyáról. Itt. ezen a konferencián erről kevés szó esett. Az első gondolatom az vo.t, hogy talán azért, mert e téren ts minden rendben van. Valóban, mi az utolsó esztendőbej, rendkívül nagy súlyt helyezlünk partvonalon e kérdésre és nem győztük hangoztatni, hogy a jó pártmunkát a jó termelési eredmény mutatja. A mi pártunk bizonyos fokig ellentétekben fejlődik. Volt egv idő, amikor pártértekez'e- teinken a termelés kérdése alig került széba. Most bizonyos fokig már az ellenkezőjénél tartunk, egy-egy párt. értekezletünk inkább termelési értekezlethez kezd hasonlítani. Az elvtársak hallották itt egyik-másik párttitkárunk feszólalását. ha nem tudták volna, hogy az illető párttitkár, akkor legalábbis az igazgató első helyettesének vélték volna, mert a pártmunkáról úgyszólván semmit sem szólt, kizárólag a termelés kü'önbóző kérdéseihez foglalt állást.

Tapasztaltam már ennek az ei'en- kezójél is. Tavalv júliusban elmentem megyei tanácselnökeink értekez étére, mert mog akartam nézni, hogyan készítik elő a termésbegyüjtést. Némi meglepetéssel hallottam, hogy a ta. nácse'nökők szinte kizárólag olyan követe'ése.ket hangoztattak hogy a párt népneve'őit feltétlenül mozgósítsuk. a pirlagitóció a fsadat magaslatán legyen, a pártszervezetek készüljenek fel. stb. Megértettem, hogy a tanácselnökök féltek a nehéz feladattól és mindkét kezükkel n párt szoknyájába kapaszkodtak. Meg is mondtam nekik, hogy ha nem tudnám. hol vagyok, azt hinném, hogy a ml ágit. prop. osztályunk ülésére té. védtem be, annyira , pártszerüen" vették a kérdéseket.

Természetesen nagyon helyes, hogy

tanácselnökeink nem feledkeznek meg a pártmunkáról, de ez esetben kétségkívül túlzásba vitték. Az az eredménye mindenesetre megvolt, hogy a párt valóban teljes erővel segített nekik és ha a begyűjtés olyan eredményes volt, mint amilyen, abban lóit- ségkívül annak is szerepe van, hogy a mi tanácselnökeink idejekorán

igénybevették a párt segítségé:

Ezen a megbeszélésen — mint az elvtársak eddig meggyőződhettek róla. — bizonyos fokig az ellenkezőjét tapasztaljuk. Itt alig hallottunk olyan igazgató vagy gazdasági vezető elvtársat, aki akár csak félolyan erősen, mint a tanácselnökök forszírozta,

vagy követelte volna a pártunk tá mogatását, Az első gondolatom az volt, hogy olyan nagyszerűen folyik inár lent az üzemekben a párt és a gazdasági vezetés kooperációja, hogy nem is tartják az elvtársak szükségesnek, hogy erről beszéljenek, de attól tartok, hogy itt valami másró is szó van. Az elvtársak talán átestek egy kicsit a nyereg másjk oldalára ésanv- nyira belemerültek a termelés prob témájába, hogy elfelejtették hogy a pártszervezettel való munka a terma- lés egyik döntő tényezője. Ezért én azt a régi megállapításunkat, hogy a jó pártmunkát a jó termelési eredmény méri, most úgy variálom, hogy a gazdasági vezetésnek jó együttmü ködése a pártszervezettel, vagy ennek a7 együttműködésnek a hiánva pontosan visszatükröződik a termeié* jó vagy rossz eredményeiben. _Nyo. matékosan kérem az itt jelenlévő gaz. dasági vezető elvtársakat hogy ért a variációt tartsák szem előtt és akkor kétségkívül még jobb eredményeket fognak elérni. ,

Befejezésül rá akarok mutatni ennek a tanácskozásnak magas szfr.vonalára, amely azt mutatja, hogy

gazdasági vezetői uk együtt nőttek népi demokráciánkkal

és azokat a íe'adátokat. amelyek e.é a szocializmus építése állítja őket, jól megoldják. Azt is mutatja ez az aktíva. hogy gazdasági vezetőink tudatában vannak az előttünk álló ötéves tervünk döntő esztendejének jelentő, -égével és teljes erővel felkészülnek rá. Mi azért kértük ide az elvtérsa- kát, hogy felhívjuk figyelmüket a harmadik tervév kezdetének problémáira, hogy megkönnyítsük a? idei munka beindítását.

Azonkívül el akartuk kerülni, hogv megismétlődjék a tavalyi eset, amikor aT év elején könnyen vettük a tervet. Ez azt eredményezte, hogy sok helyen lemaradás keletkezett és e lemaradás'után loholtunk aztán de cemberig és bizony nem egy helyen be sem tudtuk hozni.

A tavalvi év egvben-m&sban nehezebb volt, mint az idei, mert hiszen menetközben lényegesen megemeltük a tervet, ami már magában véve is megnehezítette a feladatok teljesítő sét. Ennek ellenére, ezt a tervet amint erre Gerő elvtárs rámutatott, —• nemcsak teljesítettük, hanem túl is te’jesltettük.

Az idei év sem könnyű de kétség, telemül ebben a tekintetben szervezettebb, mint. a tavalyi. Ezért mi biz. tosak vagyunk benne, hogy az idei tervet is teljesíthetjük, sőt, ha jó! dolgozunk, túl is fogjuk teljesíteni.

A gazdasági vezetőink pedig legyenek meggyőződve róla, hogy ebben a célkitűzésben mögöttük áll az egész dolgozó nép és mögöttük á l a mj viharedzett, sok győzelmet látott, sok nehézséget legyőzött pártunk: a Magva Dolgozók Pártja! (Hosszantartó, ütemes, nagy taps. Felkiáltások: Éljen Rákosi!)

A ltab(>tntcM!4zko Del« a* USA és Jngo«*lávia is J „gazdasági együtt műk fidősi megállapad ísérAl“

Szófia (BTA), A Belgrádiján néhány nappal ezelőtt aláírt atnerikai-jugn- szláv gazdasági egvül működési megállapodással kapcsola ban n Rabolni rseszko Delo „Trnman és Tito meg jobban megszorítja a gyarmati liurko' a jugoszláv nép nyakán" cíinniei a köve1 kezűket írja:

Az új mcgá'fapótlás a jugoszláv gaz daság hivatalos marsballizálását ,jelenti -s Jugoszláviát még jobban be.

kapcsolja az amerikai háborús gépe zet terveibe.

A jitois'ák tudatosan és módszeresen gazdasági és politikai rabszolga ságha hajtják a jugoszláv népe1 — állapi'ja meg befejezésül a lap és gúzsbakötik az amerikai monopóli»- tákkal és háborús uszflókkal kötött különféle „megállapodások" halálos béklyóival