Dunántúli Napló, 1952. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1952-01-05 / 3. szám

1*S2 JANUAR S NAPLÓ PÁR1 ÉS PÁRTÉPll ÉS ★ A Széchcuyi-aknai pártbizottság adjon az eddiginél nagyobb segítséget az üzemi szakszervezet munkájához A feketeváfíó Net' András kulák nvolchónapi börtönt kapott X* íj esztendő eled negyedévi ter- v« megkezdésénél fontos, hogy párt szervezeteink kiértékeljék a tömeg- •zervezetek multévi munkájának ered­ményeit, megáflapí.sák a hiányossá­gokat, melyek kijavításával jobb és eredményesebb munkáit lehet végez­ni. A Széchenyi- és Andris-akna szak­szervezete a munkaversenyek megszer­vezésében eredményes munkát vég­zett. Ezt mutatja az Is, hogy bányá­szaink a felajánlott december 21-e iie- iye.t, már december 16-én befejezték évi tervükéin Az év végére pedig 15.990 tonna szenet adtak 'erven fe­lül népgazdaságunknak. Ebből M munkából lói kivettek t réssüket bányászaink, körtük Kakas József fejtési csapata, akinek december havi átlagos eredménye 169.2 százalék volt. Ez a csapat- 2.676 csille szénnel töb bet termett, mini amennyi a terve voh. Haraszti István fejtési csapaté nak december havi átlaga 14Ü.S szá zalék volt és 776 csille szenet termel­lek terven feLüL A többi munkacsa­patok is jól kivették részüket a terv- tieljesítésből. Az üzemi bizottságnak jelentős sze­rep jutott, hogy időben teljesítse Szé­chenyi- és András-akna évi tervét. Az üzemi bizottság munkacsapatonként kijelölte a bizalmiakat, akiknek az volt a feladata, hogy felvilágosító munkával serkentsék munkatársaikat a magasabb termelés elérésére. Az utolsó negyedévi terv befejezésénél azonban az üzemi bizottság nem igye­kezet! azon, hogy a bizalmiakon ke­resztül szervezze a munkaversenyt, hanem maguk akarták ezt megoldani, számítva az üzemi pártbizottság se- gi ségérte. Az üzemi pártbizottság nagy *eg t- séget adott a szakszervezetnek. Ez a segítség azonban az utóbbi időben már nem az irányításnál bontakozott ki, hanem mindinkább úgy mutatko­zott, hogy a pártbizottság átverte a versenvmunkák szervezésé! a szakszer verettől. így az üzemi bizottság munkája mindinkább kisebb területre összpon­tosult. A bizalmiak hálózatának ki­építését azonban most is meg lehel 'aláírni, de caak papíron, Glock Jó­zsef üB-elnök elvtárs asztalfiókj&han. A legutóbbi bizalmi értekezlet, me­lyet december 12-én hívott össze az üzemi bizottság, art bizonyítja, hogy jó kezdeményezések jönnek napvilág­ra. Miveű azonban ma már kevés azoknak a bizalmiaknak a száma, akik felvilágosító munkát fejtenek ki, nem csoda, hogy ezen az értekezleten elhangzók javaslatok közül kevesen vannak, akik art tovább is fejlesz­tik. Sudár Ferenc Kossuth-dfjas szttthó- novista felszólalásában elítélte a mű- szakmuCasztókat. Nyomban javaslatot is telit, vállalta, hogy több bumlizó! felvilágosít, úgy a politikai, mint a szakmai munkában segítséget nyújt nekik. A jó kezdeményezéshez csatla­kozott Takács István körletaknász, aki vállalta, hogy három bányászt patronál. Börzsei Mihály üzemvezető vállalta Sánta Gyula csillés szakmai és politikai nevelését. Sánta Gyula miután több segítséget kapót!, laka sán is felkereste az üzemvezetőt. Mé.g többen is csa'Takor'ak Sudár elv-társ kezdeményezéséhez. A fiatat hány assak segítésére az üzemi bizottság háromtagú bízott »ágot szervezett, amelynek egyik tagja Glock József elv társ ÜB-tifkár, a má­sik tagja Szabó Rezső bányamérnök és Tréber Antal vájár. Ennek a bi zott-ságnak az a célja, hogy foglalkoz zon az új bányászokkal. Ezt a bi­zottságot az új bányászok közül so kan felkeresik, hogy munkájukhoz segítséget és útmutatást kérjenek. Az üzemi pártbizottság vizsgálja fe lull a szakszervezet munkáját, adjon több segítségei az üzemi bizottság munkájához, Feladat, hogy a szakszer­vezet vegye kezébe újra a verseny- munkák szervezését, szervezze újjá a bizalmihálózatot, melyet ellátnak fel adatokkal és útmuta'ásokkal. Ezzel könnyebb lesz a pártbizottság muhká ja és így jobban betöltheti a páríbi zotlság irányító szerepét. GRÁICSNÉ BESZÁMOLÓRA KÉSZÜL Kátólynak, ennek a ki® baranyai délszláv községnek a dolgozó paraszt­jai közül kevesen láttak a múltban többet az országból, minit a falu hatá­rát Ez így volt régen, a Horthy-idök- ben. Ma* mér természetesen máskép­pen van ez i®. A kátolyi dolgozó pa­rasztok megismerhetik végre mér ha. tájukat, megismerhetik az országot, sőt még külországba ie eljutnak. Ka- szapovics elvtárs például az idén a Szovjetuniót járta meg, minit paraszt- küldőit és rengeteg tapasztalattal, él­ménnyel megrakodva tért haza a szo­cializmus országából. Eljutnak ma mór a kéto'yiak mindenhova az országba. Tanulnák a faluból Pécsett és Pes­ten. A kultúrcsoport most -indult el, hogy az ország másik felén mutassa be délszláv 'népi dalait, táncait, vise­letét. Azonban nem csak látják a ká. tolyiak hazájukat, nem csak megis­merik városainkat, vidékeinket, de be­le ie szónak a kormányzásba, sajái ügyeik intézésébe. Kas-zapovics And­rás elvtára, országgyűlési képviselő, talán éppen egy herceg vagy gróf he­ly-én ül az Országházban, a tanács­házában sem a jegyző úr, hanem Gróács András elvtárs, délszláv dol­gozó paraszt irányítja a dolgokat, fe. lesége, Gráics Andrásné pedig éppen karácsonykor utazott Pestre, hogy a kátolyi December 21 terme őszövet kezetet képviselje a termelőszövetke- neték és gépállomások élenjáró dol­gozóinak országos tanácskozásán. Mikor Gráicsné vissza étkezett Bu­dapestről, a termel őszövetkezet tag­jai szinte eChalmozták kérdéseikkel: — Mi volt Pesten? Mit. tóttá!? Mii hallattál? Mondtak-e valamit, ami ránk is illett? Gráicsné alig győzött válaszolni n sok kérdésre. Különösem brigádve. zet-ője, Pólics János firtatta: mi és hogyan volt odafenn a tanácskozásom. Azonban nem csupán a szövetkezeti tagok érdeklődtek Gróicsnénál. Felke­resi ék a még egyénileg dolgozó pa­rasztok is. Kollár Mátyás például olyan lelkesedéssel hallgatta, mintha máris a termelőszövetkezetben dolgoz­na. Miközben Gráicsné beszólt, közbe i*. bökte: — Megagitálom a fe'eségemet, az­után belépek én is! Mégis csak más az .. • a csoportban dolgozni1 Gráicsné pedig csak győzött vá- laszolgatni a kérdésekre. — Legalább megtudom — gondolta, — mi érdekli az embereket és úgy készülök lel a beszámolóra! Hiszen komoly dolog is az a be­számoló! Gráiesnél úgy küldték a ta_ nácslkozásira a kátolyi December 21 tsz tagjai, hogy legyen fen») a sze­mük és a fülük. Hát úgy is kell majd beszélnie, hogy a tagok valóban lás­sák é® hallják, mi történik odafömt, Budapesten! Ezekre gondol Gráics Andrásné, mi­közben összeállítja a beszámo ót, mi­közben válaszol a kérd erősköd ökn eje ée Igv alakul kerekké, mind kerekeb­bé elbeszélése a tanácskozásról és annak legnagyszerűbb részéről, Rá­kosi elvtárs hozzászólásáról. — Az volt a legszebb! — meséli Gráicsné. — Az volt a leg­szebb, mikor ieldübörgött a taps, mi­kor felzúgott az éljenzés. En nem láttam a kijáratot, mert az elnökség­ben ültem és oda nem látszott az aj­tó, de azonnal tudtam: csak Rákosi elvtárs jöhetett, öröm vott hallani azt az ünneplést, öröm, mert láttam, hogv minden dolgozó mennyire szereti Rá­kosi elvtársat! Mikor Rákosi elvtáirs beszélni kez­dett, Gráicsné le nem vette a szemét róla. Nem akart elveszíteni egyetlen betűt sem az értékes szavakból. Es miközben elraktározta a hallottakat, mindig arra gondolt: — Ez ránk is vonatkozik! Ezt mint­ha nekünk címezte volrui Rákosi elv­társi — .,... sokkal keményebben fog­juk kezelni azokat, akik önkényesen eltávoznak és azokat is, akik az ilyen önkényeden ellávozókat felveszik, mert eljött az ideje, hogy ezen a té­ren is rendet csináljunk“ — ezt mond. ta Rákosi elvtársi — idézte otthon és azonnal hozzá is tette: — Ná'unk is jónéhónv fiatal járt, máshova dolgoz­ni, hiába kértük az állami gazdasá­got: ne vegye lel őket, hiúbal Most majd megváltozik a helyzet. A gya­potnál sem zúgolódnak majd az asz- szonyok, ha a gvapotos brigádnak se­gítségre lesz szüksége. 0 A munkafegyelem megszilárdíinsa csak javítja a munkánkat, emeli a jövedelmünket! Az én brigádom pél. dáu! 41 mázsás kukoricatermést ért el holdanként. Ez is szép eredmény, de nem minden. A munkát elvégez­tük, a kapálást is beíejeztük. de a pótbeporzásra már nem jutott idő — nem volt elegendő munkáskéz. Pedig ahol Kaszapovics elvtárs szovjet mód­szer szerint összeütögette a szemben­iévé sorok virágját, azon a hat hol­don 57 mázsás lett a termés. Tizenhat mázsát vesztettünk holdanként azok miatt, akik máshova jártak dolgozni., akik miatt nem végezhettük el a pót­beporzást! A fiatalok megint más probléma után érdeklődnek Gráics Andrásné nál: Hát hogy is lesz azzal a gépállo. mással? Ugyanis mielőtt Gráicsné elment Pestre, már Kaszapovics elvtórs ped. zette: — Alighanem a szövetkezet tartja majd a traktorosokat a jövőben.. Jó lesz hát, ha minél többen jelent­keztek a gépá’lomásra! A tanácskozáson azután Rákosi elv társ kijelentette: „... a gépállomások és szövetkeze­tek viszonya akkor lesz egészséges és jó, ha a szövetkezetekből kerülnek lei a traktorosok és a gépállomás lég- több dolgozója " Helyeselte ezt Gráicsné és helyesel­ték a kátolyi tsz dolgozói is: — Ha közülünk valók lesznek a traktorosok, ha tőlünk kapják végzett munkájuk után « fizetséget, jobb kedvvel dolgoznak, jobban megy a munkájuk mélyebben fog maid az eke és kevesebb lesz a gépál'dsf A lányok már hevesen érdeklődnék is: — Hogyan lehetve traktorosnak je. lentkezni? KláiCs Mária pedig inár ki is jelen, tette: — Én elmegyek traktorosnak! Most már nem kell távol lennem hazulról Rákosi elvtárs mondta, hogy saját szövetkezetünkben dolgozhatunk ... Persze ezek a kérdések és ezek a válaszok csak részei, töredékei annak a beszámolónak, melyet Gráics And- ráerné a közeljövőben tart majd meg. Az érdeklődök nagy számából, a fel­tett -kérdésekből azonban kitűnik, hogy ahogyan Gráicsné készül a be­számolóra, úgy készül rá az egész termelőszövetkezet, az egész község, sőt az egész környék szövetkezeti tagság« és dolgozó parasztsága is. Valamennyien kiváncsiak: mit hal­lott, mit tapasztalt Gráicsné a tanács­kozáson, valamennyien várják, hogy a tapasztalatok nyomán megjavított munkával, nagyobb eredményekkel harcolhassanak a harmadik tervév si. keréért, a magasabb terméseredmé- nyekórt, a magasabb jövede'emért. A múlt és a jelen Mikor bekopogtatott hozzám a pos­tás, azt hi tem, talán a lányom írt levelet, aki most Kaposváron van ápolónőképző tanfolyamon, vagy ha nem az, akkor a másik lányom, aki ijtori tanuló. De egyik sem vo t az, a levél Budapestről érkezett. Azt ír­ták benne, hogy jó munkám után most üdülni mehetek Pestre, a Szé- chenyi-hegyi, Vörös Csillag üdülőbe. Nagy örömmel olvaktam a soroka', még megremegeilt kezemben a papír is De hirtelen aszembeju'ott valami. Az, hogy már az 53 életévemet tapo­som és most megyek e'őször üdülni, pedig igen soka' dolgoztam a felsza­badó.ás előtt is. Regényében voltam kisbíró, pos'á.s. éjjeliőr.' Munka volt annyi, hogy sokszor még hárman is alig tudunk vele megbirkózni, azon­ban a fizetés csak annyi, amiből szű­kösen megélhettünk. De erről nem mertem szólni Varga János 30 holdas kulák bírónak, mert mindjárt kido hassa! fenyegetett, akkoriban pedig nehéz voll munkál kapni. Arra nem is mertem gondolni, hogy valamikor is üdülni mehetek, de a bíró „úr' meg a tisztelendő „úr“ bizony elmen lelt nem is egyszer. Most a hásságyi térni.előgso portban dolgozom. Megbecsülik itt a becsüle­tesen dolgozó tagokat, ami! bizony!' az is, hogy jó munkám uán iidü.ni menteni Pestre. Ezt a megtiszteltetés' most azzal hálálom meg, hogy igyuk szem még jobb munkát végezni. De szeretnék köszönetét mondani a Szov­jetunió dicső hadseregének is, inert az ő felszabadító harcuk tette lebe ő- vé azt, hogy én kél hétig üdülhes­sek hazánk fővárosában Kocsis Antal tszcs-tag, Hásságy. 'Az ..ártatla.rf' Net András er- dösmecskei 28 holdas kulák, aki a múltban még a golyvát is kiló­ra mérte, nem változott sokat a ieiszabadulás után sem. Még nem­régiben is összevásárolta a tojást 80 fillérért a dolgozó parasztoktól, hogy ezzel- is zavart keltsen a községben a tojásbegyüjtési terv teljesítésében. Később a tojást már megunta fogyasztani, már nem vált he neki, annyira elhízott l&'e, hogy alig bír mozogni, feleségével együtt, aki negyedórát sem tud állni, olyan kövér, hogy főzés gőz­ben is leül a kályha mellé. Nem. rég gondolt egyel a két basa. jó volna egy kis változatosság is az étkezésnél. Ezt helybenhagyta a furfangos Nei András felesége is. Közösen kieszelték, hogy ezután egy kis „disznósággal“ táplálják magukat. így is történt Másnap már .,teljesen érthetet­lenül“, az egyik hízónak eltörött a lába. A feketevágáshoz nem kel­leti segítség. Nagyon élénken, ár­tatlan képpel járkáltál: ekkor az udvaron, egyik épületből a másik­ba. Már kész volt a hús b »sózá­sa, de itt aztán figyelmeden volt a kulák. mert egyik tszcs tag ép­pen akkor ment el a kapu előtt, mikot a hatalmas teknő húst át­cipelték Oz udvaron lévő másik épületbe. Nem sok idő telt el. Szabó Andor tanácselnök eMárs és Tiszf János elnökhelyettes ko­pogtatott be Net kulák ajtaján. 'A ravasz kulák ekkorra már elrejtet­te a húst és azt akarta elhitetni a látogatókkal, hogy nem is vá­gott. Ha Szabó elvtárs igazat ad a furfangos bujáknak, még sike­rült volna száraz on megúszni o feketevágást. Tiszl János tanács­éi nökhe’yett es már-már azt mond­ta: „Mit csináljunk a hutákkal? Hal idiód., nem is vágott.* Ekkor jutott eszébe Szabó elv- társnak, megnézni a füstölőben, milyen a levegő és már a fekete­vágásra voltak is bizonyítékok, meri a sok kolbász, meg a hurka ott lógott a füstölőben No és a hús. Most még az volt vissza. Ai nyomtalanul eltűnt valahová, mint­ha elpárolgott volna. Később de­rült ki. hogy a húst Neí András átcipelte a másik utcába. Hoch Mátyás tszcs-taghoz. Itt találta meg Szabó Andor tanácselnök elvtárs o húst. A lábakról láderüR. hogy egy sem volt eltörve, csak a túr. iangos kulák meg akarta téveszte­ni Szabó elvlársat, minthogy meg. tévesztette Hoch Mátyás tszcs-ta- got. Másnap már felháborodottan hal. lották a dolgozó parasztok Net ba­sának aljas cselekedetét. De meg is kapta méltó büntetését. Nyolc hónapi börtönre és ezer forint pénzbüntetéssel sújtotta a pécsvá- radi járásbíróság, A húst kies:' Iák a község dolgozói között. Az il e ékes hatóságok vizsgálják meg honnan erednek a sorozatos lakásvisszaé esek a városi tanács Levelet kapturA Horváth János elv- társtól, a 73/1 Építőipari Tröszt V. ácsrószlegénck vezetőjétől. amelyben megírja, hogy régóta húzódik a lakás­ügye és nem nyer méltó elintézési. Horváth János elv-társ feleségével, két és féléves gyermekével és 68 éves beteg édesanyjával lakik együtt a Mandula utca 26. szám alatt, egy kis szobában és egy szűk fürdőszobában amelyet konyhának használnak. A szobába csak fél hálót tudtak beálií tani és a fürdőszoba ie akkora, ha egy ember bent van, a másik már nem mehet be. .,E két kis szoba mellett két lakat­lan helyiség volt már március ófa — írja levelében Horváth elvtárs. — Ezeket az üres helyiségeket már két­szer igényeltem, de mindkét esetben elutasította kérelmemet a városi fanacs lakásgazdálkodási osztálya." Első igény-lésére az alábbi választ kapta: „Igényelt helyiség a lakásban, mint átjáró célt szolgál, ezért kérelmét nem teljesíthetem. 1951. augusztus lb. Gyuska Jánosné osztályvezető’1. A második válasz is elutasító volt. Ebben Gyuska Jánosné, a lakásgaz­dálkodási osztályvezető közölte, hogy az igényelt lakást megosztani nem le­het, mert a tulajdonos szolgálati vi­szonya bármikor megszűnhet és ezért a tulajdonos részére meg kell hagyni egy lakást. Ennek a levédnek is oda volt biggyesztve a végére: .,Kérését nem teljesíthetem". Horváth elvtárs hozzánk küldött le­velében megírta: ..A volt háztulajdo­nos. Czimmer Adámné Pécsett, egy családnál dolgozik, ott is lakik, tehát a lakását nem használta már 1951. márciusa óta. A lakást én sem kap­hattam meg, pedig nagy szükségem lenne rá. Később az történt, hogy Czimmer Adámné eladta a hazái Mó dós Józsefnek aki a Sándor-utca 12 szám alatt lakott, főrbéleti lakásban. 1951. november ötödikén újból be­adtam egy igénylést, az üres lakásrész­re. Ezt kövctőleg. november nyolcadi­kén beköltözött a lakásba Módos Jó zsef apósa — Kovács János feleségével együtt. Kovács János és felesége addig Szigetváron laktak, saját házukban, s ezt a lakást kiutalás nélkül foglalták el." A történtek után Horváth elvtárs azonnal jelentette az esetet a lakás gazdálkodási ósztálygak, do azt * vá-1 laszt adták neki. hogy a lakást az ln-1 gatlanközvetítő Vállalat adta p! Ková­csoknak. Ezt a szabálytalanságot kö­zölte az INKÖZ-zel is, de innen -e furcsa magyarázatot kapott. Igv ir a továbbiakban Horváth elvtárs: ,Ekkor figyelmeztettem Gyuska Já­nosnál a rendeletek és a törvények be- (artásárá, melyek nemcsak énrám kö­telezőek, Én nyolc hónapig nem köl­töztem be a mellettem lévő üres he­lyiségbe, mert megtartottam a törvényi, tudtam, hogy nem lehet és nem követ­tem el kihágást." Gyuska Jánosné a figyelmeztetés után kijelentette, hogy Kovács János valóban szabálytalanul költözködött a lakásba cs kihágást követett el. ezért kiköltözteti majd onnan, mert Pécsett is van szőlője, lakható présházzal A helyes intézkedés helyett azonban, a következő véghatározatot küldfe el Horváth Jánosék címére: .Jíérelmél nem teljesíthetem, mert az igényelt, lakást egy olyan család részére utaltam ki, akinek lakását a lakásügyi hatóság igénybevettC, Gyut- káné." Ezt a „véghatánozatot" követte egy másik ,.vég"-határozat, amely szerint Gyusháné a lakást Módos Józsefnek utalta ki. „A költözködés azóta megtörténi — írja levelének ■ más részében Horváth elvtárs, — de levelem megírásakor a Sándor utca 12. szám alatti Iaká.\ meg üresen állt, ml pedig még mindig szw kösködünk abban a két kis „egér lyukban" beteg édesanyámmal es kir gyermekemmel, amelyben azelőtt is laktunk. Gyuska Jánosné elsimította Módos József lakáskihágását, nem tö­rődve azzal, hogy másnak árt vele. Nagyon helyis lenne, ha az illetéke­sek megnézték, hol a hiba? Szerintem a hibát először is a lakásgazdálkodási osztályon kell keresni, ahol ilven fe­lelőtlen emberek vannak, akik képesek a törvényt is l&lremagyarázni azért, hogy ismerősük, rokonuk, vagy esetleg barátuk ügye kedvező elintézést nyer­jen(Erre több példát lehetne mon­daná.! • Horváth János eMárs levele nyo­mán valóban az illetékeseknek ts utá­na kell nézni, honnan erednek soro­zatosan azok a hibák, amelyeket a va ncei tanács lakásgazdálkodási osztá­lya elkövet és kit terhel ezért a fele­lősség, mert nem ez az első lakás- visszaélés a várost tanács lakásgaz­dálkodási osztályán. A toiósbegyüjtésben a sellyei, a baromfibegyüitésben a siklósi «órás vezet Megyénk a Békés megyével vívott versenyben legjobban a tojás- és ba- romfibegyüjtésben marad' le Már be léptünk az 1952. évbe, de a baromfi- begviij'ésben csak 90.1 százalékot ér tünk el, tojásból pedig 88.2 százalékra .‘eljesílettük a begyűjtési tervet. A sellyei járás tojásból már elérte a 109.3 százalékot, így első lelt a járások közötti versenyben, (2.) mohácsi 93.8, (3.) sflsdi 80.3 (4.) szigetvári 84.1, (6.1 vitányi 82.4. (6.) pícsváradi 72.7, (7.) pécsi 67.8, (S.i komlói 67. (9.) siklósi járás 63.2 szá­zalékos tervteljesí éssel. ItaroinfibegyUjtésben első a sik­lóst járás 125.7 százalékos tette sí léssel (2.) sásdi 112.9, (3.) szigetvári só 7 (4.) mohácsi 83.2. (5.) sellvel S2.5, (6.1 kofnlői 81.7, (7.) pécsi 76.8, |8.I villányi 67.9, (9.) a pécsváradi járá* 65.1 százalékos lervteljesltéssel. üsv kell igyekezniük járásaink dolgozó parasztságának, hogy behozzuk a bo- gyüjlési terv teljesítésében való 1 ma­radásunkat, sót túlteljesítsük a terve* és hagyjuk le a békésrocgycieiket » be gyűjtési versenyben. _

Next

/
Thumbnails
Contents