Dunántúli Napló, 1951. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1951-12-25 / 300. szám
6 lffiJl DECEMBER 38 NAPLÓ E zt a Óh, 'mKaSttlórHAIAJABOL levelet kapta özv. Kalmár Jánosné Siklós, Rákóczi-út 57. szám alatti lakásába, amerikai „szabadság". Ára; Kalmár Jánosné fiának 1.300dollárjába került. Szabadság? Még 1.300 dollárért is csak annyit kapott, hogy nem zárták a börtön rácsai mögé és nemlétező bűnét kiegyenlítettnek tekintették 1.300 dolcsival. Igen „dolcsi", mert így becézgetik abban .ez országban a pénzt, ahol a valóságban nem a szabadság, hanem a pénz az úr. Pénz, pénz, pénz. Akinek van, az nral- kodik, az kormányoz, milliók életét irányítja. Akinek nincs, az szolgál azoknak, akiknek pénze van, mert a pénz a mindenség a „szabadság hazájában". Hogy nem átalkcdják kiejteni szájukon ezt a két szót az amerikai politikusok, hogy nem irtóznak saját szavuktól — szinte csoda. S mivel csoda nincs, hát világosan értjük, miért beszélnek a hömpölygő folyó vízbőségét meghazudtoló bőséggel, s mikor kiszárad a torkuk, vagy letörlik ajakukról a csörgő nyálat, újra folytatják az ENSZ-ben, „Amerika hangjában", a New-York Timesben és másutt: „Amerika a szabadság hazája", „Az amerikai életforma ..„Amerika szabad érvényesülés hazája...“ stb. Az ENSZ december 19-i közgyűlésén Yisinszkij elvtárs beszédet mondott az Amerikai Egyesült Államok agresszív cselekményeiről és más országok belügyeibe való beavatkozásról. Hadd idézzük szavait: „Ha ezeket az urakat hallgatjuk, kiderül, hogy mi a „szabadság eszméjét" államellenes bűncselekménynek tartjuk, holott épen a szabadság eszméje és maga a szabadság az, amiért az orosz nép és az Oroszországot lakó többi nép a forradalom előtti időkben harcolt és miután kivívta a győzelmet, megteremtette az igazi szabdságot, melyet az Októberi Szocialista Forradalom dicsősége koszorúz. Ezzel szemben az a „szabadság", amelyet itt az amerikai kongresszus tagja egekig magasztalt és amely az Amerikai Egyesült Államokban Uralkodik, a dollár szabadsága, az élienhalás szabadsága, a munkanélküliség szabadsága, az alcaponek, pendergastok és egyéb „bossok" terrorjának szabadsága; azok szabadsága, akiknek hatalmuk olyan nagy, hogy még az elnökválasztás eredménye is tőlük függ! Az ilyen „szabadságot" mi nem ismerjük el és soha nem fogjuk elismerni... önök legalább is szégyel- hetnék magukat azért, hogy az igazi szabadság és igazi demokrácia mintaképének szerepében tetszelegnek." így igaz ez... 1951 október 23. Toronto, Canada. KEDVES ÉDESANYÁM! Tudom, hogy már régen várja tő- kan a levelek de ón nagyon rossz helyzetbe kerültem. Amerikában elfogott a titkos rendőrség. Egy szép napon a rendőrség kijött a lakásomra és lefogtak és átkutatták az egész holmimat és megtalálták a katonai Art Sí A ^ Jf A. JÁ* *> jÍ * >> é ú? . /&cl Waaa-Ia odt cXt-ú^Q o -ea A-tAeA*' sX.AA.&'Ut.tX könyvemet, amelyet Spa/nyolorezágban kaptam, mielőtt elhagytuk volna az országot, ahol harcoltunk a fasiszták ellen. Ezek a bestiák bevittek a rendőrségre és kikérdeztek, hogy mikor jöttem Amerikába, milyen hajóval és mióta vagyok ott, mióta dolgozom és milyen szervezethez tartozom. Hát ón megfeleltem azoknak a piszkos heréknek úgy, hogy sikerült kijutni a kezeikből, de nagyon drágán kellett megfizetni a szabadságomat. 1.300 dollárt keile« letenni a rendőrségen, hogy szabadon engedjenek és amikor kijöttem, összepakoltam a holmimat és elmentem Klivlamdlba, mivel a Maris ott van és megkerestem a Gyula testvért is, akit nem láttam, csak akkor, amikor kijött a sógorral 1014-ben. Nagyon boldog volt, hogy felkerestem és azt mondta, hogy ő soha nem gondolta volna, hogy énvelem még fog találkozni az életben. Nagyon szép családja van, ké>t lánya, de férjnél van mind a kettő. Az idősebbnek van egy kislánya és egy fia és éppen úgy néz ki, mint a Zsuzsa néném, ez már 31 éves, és a fiatalabbik 26 éves és egy ezép kislánya van, hat éves és ez utóbbi mind a kettő hasonlít magára élesanyám, olyan kövérek. És mikor engem megláttak, a nyakaimba borultak és azt mondták, hogy mi soha nem gondoltunk arra, hogy téged Pista testvér látni fogunk az életben és boldog volt mindenki, főleg a Gyula és a felesége, áld szintén soha ««a látott engem. Egész reggelig fent voltunk. Nem tudtuk kibeszélni magunkat és ők azt hitték, hogy ott fogok maradni, de amikor megmondtam a helyzetem, hogy nekem menni kell Amerikából, könny jött a szemükből, hogy miért hagyom ott őket ilyen hamar. Legközelebb többet fogok írni' a Gyula testvérről, de most áttérek egy fontosabb dologra. Kedve« anyám, ha még él, legyen szives az én keresztelő leveleimet beszerezni Kásádról és az édesapám keresztelő- levelét, hogy milyen megyében született és melyik faluban és mikor'ez megvan azonnal küldje el, mert én haza akarok menni minél előbb és erre a két igazolványra nagyon nagy szükség van, mert máskép nem tudok hazamenni, így is, beletelik még egy év, miro megkapom a hazautazási engedélyt. s«. * -wtsic* ~~£é. ifrz/lÁ , / // q cX&Ao ír,' Itt nincs élet egy munkásnak 100.000-róvel vannak az éhező munkások itt Canadában. Én sem dolgozom, amióta idejöttem, alig kerestem meg a megélhetést, mely oly komisz az élet itt, hogy azt nem lehet leírni, csak elmondani. Anyám olyan nagy a drágaság, hogy a dolgozó nép ne« tudja megfizetni. Kedves anyám most pedig kívánok sok jó egészséget és mielőbbi viszontlátást. Csókolom szeretettől gyermeke. Pista. AMERIKA fSokan úgy tartják még. bogy „az Ígéret földje." Az amerikai tmpertaKsrtúk nem átalkoúnak kijelenteni mináószor, újra és újra, hogy „Amerika a boldogság hazája." S miközben erről beszélnek, elküldik repülőgépeikéi, hogy provokáljanak hazánk felett Rldgwait é.s Van Flct-et még !übb békés koreai ember lé gyilkolására buzdítják, összes/úrik a levet a Tltoval, a vérteké*« janicsárral, Adenauerrnl, a* árxdó nyufiatné- metországl bábvezérrel, szövetkeznek a szieiliai rablóbandával, s l'oay teljes legyen a társaság, kegyeikbe fogadták Ottó Skorzenyt, a hírhedt SS roham osztag-parancsnokot, melléje Francót, a spanyol nép hóhérát. Egyszóval nincs olyan gazember a földkerekségen, akivel ne lenne kapcsolatuk az amerikai „szabadságról" papoló imperialistáknak. S miközben egy-egy tettükön rajlacsiptk őket a békrszeretfl emberek, hallgatnak mint a todvaj, vágy a tolvaj kiállt fogd meg-et és nem átalkodják kijelenteni újra és újra, hogy nálunk és állítólag a többi szabad országban „.sárba tapossák az emberi jogoka!." Az amerikai urak a „jogok'* bajnokai, s hogy milyen a „szabad Amerikában“ a jog, a szabad élet, a boldogság, azt hűen megmutatja az Amerikából jött levél. Gnlnni Pongráe : NEVEM JÓZSEF ÁRON Az alíbbi regényrészlet „Pöeze Borosa útnak indnl" című közleményünk tolytntésa és egynt- tal befejezése a József Attila születését megelőző események. *ek az író regényében. A klleaereaei évek Budapestje % nemzet nagy ünnepére, a Millenniumra készül. 'Látszólag a kiegyezéssé! Magyarország a Monarchiával együtt beérkezett a nagyhatalmi állapotba, s az ezeréves múlt megünneplésének pillanata egyúttal a hon- foglaláskorihoz hasonló, új magyar birodalom születésnapja lesz. A mezőgazdasági válság, az olcsó amerikai, orosz, indiai búza beözön- Wee még jobban aláássa az agrár- proletáriátus helyzetét és szaporítja a. földnélküliek tömegét, de a nagybirtokos réteget nem rendíti meg: a külföldi tőke lehetővé teszi a belső piac kiszélesítését, a gyáripart. A tőnk szélére jutott nemesi közép- bírtokoseág mámoros egykedvűséggel nézi az agrárjellegű Magyarország pusztulását. A dzsentri néhány év alatt eldorbézolja vagyonát a világ- rérossá kialakított Budapest gombamódra elszaporodott orfeumaiban. Blacha Lujzának tapsol a Népszínházban. tájszólással raccsoló és németül selvnftő varietóosillagokkal együtt émekli a se német, se magyar halajidzsas/.őveget: „És én csak bánóm is, bánom is én; előbb jön a avirschtíaeh, aztán jön a krém!“ Bánja is, bánja :g ő, hogy udvarházában a végrehajtó dobol, jószágát szélnek eresztik, birtokai idegen kézre kerülnek; semmit sem bán, hiszen jövedelmező állásokat szimatol az úinn- ftan keletkezett bankok, részvénytár- Baeágok hivataliban. Levitézlett földesúriból tisztviselő lesz, de a régi, gondtalan ólet formáiról nem kell lemondania. Nyugodtan tovább pipáz- gathat az aktacsomók felett, ügyfeleivel úgy bánhat, mint hajdan a zsellérekkel, sőt családi összeköttetései révén egy kis sikkasztástól sem kell félnie. A rnhnmasan népesedett, nagv éjszakai életet élő főváros tiszavirág- sorsú kabaréival, lokákiivai, szenzációfalának: bulvársajtójával méltó keret ehhez a könnyelmű életmódhoz. A nők az öltözködéssel törődnek, szenvedélyesen majmolják a bécsi módit. Fátyolos kalap, porsodró slcp- pesszoknya, csipkés aleónemü a divat, de legfontosabb a fűző, amely- barokk idomú józsefvárosi polgárasz- szonyból estére légies tündelevénye- ket varázsol. A nők a széptevés szerzetesi alázatával mindent elviselnek karcsúságuk érdekében, még az uszályba varrott élomeöréíek súlyát is, amely sokszor gyógyíthatatlan altesti bánt aim akat okoz. Az ország felelős vezetőit megszédíti a fényűző Budapest. Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszternek legfőbb gondja, hogy a megváltozott gazdasági viszonyokhoz alkalmazkodni képtelen dasentri-fiatalság jövőjét biztosítva lássa; a tanári pályára biztatja őket, persze kevés eredménnyel. A magyar sovinizmus vezére, Rákosi Jenő szerkesztőségi ajtajának bőrpárnái mögött harmincmillió magyarról álmodik. Ugyanakkor az ajtón túl a magyar anyák fiakat Rzíilnek a hárommillió koldus országának. A belügyminiszter alig vesz tudomást a munkásság szerveződéséről, az orosházi tüntetőket a csendőri testület kénye-kedvére bízza és a Tnunkásfcüldöttekketl három lépés távolságból beszél: „A ti kötelességetek, hogy dolgozzatok. Semmi egyébhez közötök nincs!“ * A nyomor, az ország igazi kérpo nem a város határain túl kezdődik. Itt van a jólét tőszomszédságában, néhány utcasarokkal arrébb. Csak végig kell menni a körúton, le a Boráros-térig és a Mester-utcán vagy a Soroksári-úton át befordulni a sötét Fraazistadt valamelyik mellékutcájába, máris megtaláltad. Fiákkor ritkán jár. erre. A parádéskocsisoknak az egész belváros térképe'a fejükben van, minden házat, flaszterkockát, gázlámpát ismernek, de a perifériák homályba vesznek. Ha az uraságnak netán ezekben a negyedekben akad elintéznivalója, lo kell hn joiniok a tcvopokróeos bak isteni magaslatáról tje egy-egy, a kocsi körül settenkedő gyerektől megkérdezni, merre van a Márton- vagy a Szvctcnay-utca? A gyerekeket elbűvöli a fiákkor látványossága és szívesen adnak útbaigazítást, de a felnő'tek már kevésbbé. Tudják, hogy az ilyen látogatás rosszat jelent Urnák és fiakkeresnek fölösleges megtanulni az utcaneveket, meg nem is menne könnyen. Rengeteg kis utca, rengeteg név. Akár órákon át össze-vissza barangolhatsz, ha elfáradtál, nekidülhetez a Füvész-kert szuvas kapufájának, zsebredugott kézzel, elmerengve, mint a munka- nélküliek, vagy betérhetsz a „Trieszti nő“ savanyúszagú ivójába: helyben vagy, itt élnek, akiket keresel. Itt, ahol a bérháxak tetSvonala megszakad ós kis földszintes házakra, ugrásszerűen, irdatlan bér- kaszárnya-kolosszusok következnek, millióm ablakkal, vaksötét folyosó- labirintusokkal, itt, ahol égigérő tűzfalak ijesztenek üres telkek és szédülő léckerítések után, itt, ahol éjt- azaka —egy szál cigány tücsök-kíséretével —a reménytelenség vonítása csapódik ki a korcsmák sarkukból kifordult ajtajain ós a csillagok, mint a börtönrácsok, fénylenek, itt, ahol olyan szívszaggató tud lenni a csend ós halálos dübörgés« a nappali lárma, — itt találhatod meg Pőcze Borosát, ha érdekel a sorsa; Szolgálólány egy kifő8:sben, a Soroksári-út végén. Hol mindenütt járt, hány kilincset nyomott le, a.mig e lkai mázták? — nem tudjuk. Az ajtó felett dísztelen tábla: „Állandó hideg-meleg ételek.“ Ez a felirat a gyakorlatban any- nyit jelent, hogy bizonyos ételeket állandóan készletben tartanak, még este tíz után is, amikor az üzlet zárva van. A kapósabb ételeknek rendelt kondórokat. le sem veszik a tűzhelyről. Újévtől Szilveszterig egyhelyben rotyog a bableves, a székelykáposzta ló- és marhahússal keverve, meg a pacalpörkölt, s ha fogyóban a készlet, a maradékot hoz- závág.ják a többihez, A cseléd n maradékot kapná, de maradék nincs. A vendégek mind úgy esznek, hogy csöpp se vesszen kárba, még a tányért is kitisztítják a kenyérhéjával. Ilyen falánkok? Nem falánkok ők, csak éhesek. Legtöbbjük egyszer étkezik napjában. Ezek azwtún alig bírják kivárni, míg a pincér hozzájuk érkezik, reszkető orrcimpAikkal már előre magukba szívják a fűszeres illatokat. Nemcsak a szájuk eszik, bánom minden porci- kájuk. le a lábujjuk hegvéig. egész szervezetűk, idegrendszerük ennek a ritka élvezetnek a szolgálatába áll. Aki nem igy eszik, annak valami nagy baja van. Másnap talán már nem is jön ... Az étkezde három személyt foglalkoztat: a tulajdonost, a feleségét és a mindeneslányt. Többre nem futja a bevételből. • A tulajdonos gyérhajú, szőke, feltűnően világos arcú ember. Rózsaszínű malacok jutnak eszedbe, ha rátekintesz. Furcsa, idegen hangzású nevét nehéz kimondani; a vendégek csak ..gróf ur“-nak szólítják. Megjelenésében kétségkívül van valami előkelő. Ócska, pecsétes frakkot hord melvet az eeyik belvárosi mulató fizet őpineérétől örökölt De plaeztront már nem kapott hozzá, közönséges inget visel hát a frakk alatt, kockás vászonból. Apja állítólag vendéglős volt Tirolban. Ő is ott nevelkedett. Ezzel mentséget talál nevére és a rosszul sikerült ételekre is: „Nálunk. Tirolban így ' szerették ...“ Valószínűleg meg sem tudná mondani, hol van Tirol. Föle ■vége, a szakácsnő nem ér rá mutatkozni. A mindeneslányról esak annyit tudnak, hogy szabadszállási árva- ’á/nv. Árvának mondta magát. ígv könnyebben kapott helyet; akinek se apja, se anyja, azt egyszerű kézben tartani. Ki is használ iák alaposan. Takarít, felmos, krumplit hámoz, vizet hord, bolltba szalad, kiszolgál és sóhajtozik. Egyre mélyebbek a sóhajai. — Talán bizony szerelmes vagy? — kérdezi a tulajdonomé, napjában százszor, pedig azt. is tudja. kibe. Biztosan a bűvészkedő katonába. .4 katona minden suamhaton és vasárnap itt étkezik, de néha köznapokon is átszökik a szomszéd laktanyából. S7,é.p szál legénv és csodálatos dolgokat tud: tojásokat tüntet cl, rézpénzeket hajigál, selvemkendőt csen egv pohárba, gyufaszálakkal mesterkedik. Polgári foglalkozása sznpnnnfőzösegéd a Meister gyárban, de egész Erdélyt te Romániát bebarangolta; voK drótoBtót, kőműves, favágó, alkalmi szilvaszedő, hajósin«« Pólában, sőt vándorcirkuszista is, — úgy tessék ránézni! A kis ezolgálóiány úgy is nét rá. Ha üres a helyiség, leül a katona oldalára, szoknyáját szépen összeszedi, fejét szelíden oldalthajtja, akárcsak simogatásra várna, és figyel. A katona legelőször ellenőrzi bajuszát a tükörben, majd a zsebébe nyúl, piszkos újságpapírt vesz elő és ezéteimitja a* asztalon. A papíron átüt, a zsír, ételfoltok nyílnak ki rajta.-- Idenézz! — azt mondja, mert hamarosan tegezik egymást, — Látod ezt az újságot? A lány boldogan bólint. — Namármost... összetépem kis szalagokra, amekkorákra akarom, így, ni!... Még kisebbekre . tépjem? — Tépd, — nyel a lány. — Moot jól figyelj! Már hogyne figyelne, osak rá kril nézni. Délután egy másba karolnak ós mennek. Most, hogy már nem hallhatja őket senki, komolyabb dolgokról folyik a beszéd. — Radírnak hívták az apámat, uradalmi béres volt Iklotán. Nem ,él-t együtt az anyámmal, pedig szerették egymást. Anyám Fönlakon lakott, * fejősöknél. Az uras ág odatette a, béresasszonyt, ahová akarta, nem lehetett fellebbezni. Én kisbéresnek Szegődtem, az istállóban háltam, mindenki velem kötődött, miig aztán gondoltam egyet: Nem leszek én az nra- •ság szolgája, — és most is azt mondom, nem tudok én szolga lenni!.,. Te ee légy az! — Dehát mihez kezdjek ? — Eljönnél-e velem? — nová? • — Azt ne kérdezd. ITa leszerelek, feleségül veszlek. Eljönnél-e akkor? — Hiszen még azt sem tudom, hogy hívnak? — Növöm József Áron!
