Dunántúli Napló, 1951. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-02 / 281. szám

1851 DECEMBER 2 5 w K p l 6 Ez történi a ME§ZHAHT újhegyi Szénelöké§zítö és Áramfejlesztő Müveiméi novcmhee 9-éaa este hat órától hat óra 27 percig „ November 8-én esle hat órakor Pécs városában, egész Baranyá­ban, sói egész Déldunántúlon, Ba­jitól Bázakerctlyéig megszűnt áramszolgáltatás. A gyárakban megálltak az esztergagépek, a bá­nyában a fejtó'kai'aisácsok, a la­kásokban elaludtak a villanyok, sötétség borúit az egész Déldunán- túlra. Az emberek türelmetlenül várlak, öl, tíz, tizenöt percet, de csak 27 pere múlva indult még az áramszolgáltatás Pécsett, vala­mivel később a megyében és Déi- dütiántidon. Erről egész líőldunán- túl tud, de arról, bogy bat órától Hai óra 27 percig mi történi az tljKégyl erőműben, csak igen ke­vesen. Hat előtt tí7 percet mutatott az óra. tbfiUBttk Kárpáti Ferenc elvtárs, a pécsujhégryi pártbizottság titkára be­lépett HuBá-ufc'ai lakásába. Felesége annak rendje-njódju szerint elébe rak­ta a gőzölgő levest, — Kárpáti elv. tars ebédelni készült. Az erőmű töb­bi dolgozója közül is sokán otthon voltak olvasgattak, a gyerekekkel játszadoztak.' töltötték szabad időjü­ket. — Egy pillanatra lehú2ott a vilá­gosság — emlékszik vissza Kárpáti évtárs, — majd felvillant és újra elaludt. A hirtelen támadt rötétséghen ottmaradt a. leves, a kabát gyors-in lekerült, a fogasról és Kárnáti c.v- t-árs futva igyekezett a sötétben az fiwm fe'é. Kétszer elhullóit. hasravá- gótí-oft, de felugrott, futott-futott és egy gondolat gyötörte: ,.Valami baj vaa!*‘ Tilos úton szaladt Kárnáti elvtárs, amelyen hatóságilag' tiltva vap a közlekedés, soha nem szokott a salakdombnak járni: „Most nem számit, mert baj van“ — hessegette el magától a gondolatot. Fogyták a métereik egyre közelebb került a cél: a centrálé. — Világosság van. a transzlormá­lorpál __ szakadt fel benne a felis­me rés, de nem örömében, mert át­látta: „Ott lehet n hiba“ Leszaladt a ttfanszfprmátorházLoz vzzető lép­csőn. ott találta Vass elvtársat az egyik tűzoltót és még valakit és hár­mukból szakadt fej a szó: „Ég a vil- larnosb er end ezés /“ 9 Efekor már egész Déldunántúlon tú­réi rms ti énül vártak a dolgozók: Mi lesz, mikor szűnik meg a sötétség? A bányák mélyén, a fejtési csapatok tagjai mérgelődtök, hogy kiesés lősz a termelésben, a kétműszakban dol­gosé gyárakban, a tervre gondoltak a mankások, a villamosokon embe­rek vártak hogy tovább haladjanak, de áram nem jött. A ME8ZHART Ujhegvi Szénelőkó- szjtő és Áramfejlesztő üzeme körül megmozdult az élet. Százak hagyták ott lakásaikat, kommunisták, párton- kivüliek és rohantak a, tizem felé: „Baj van a centrá'éban“ — mondták egymásnak, hogv betódultak a kapun. €» — Gyorsan kell cselekedni, mert komoly haj lesz — mondta Kárpáti elvtárs* de ezt mondta Sztánkovics Gusztáv is, a közben odaérkezett fő- gépmester helyettes és Vass elvtárs, tűzoltó is. Bont a transzformáforházban köz­ben leégett a fojtótekercs, a meleg egyre elviselhetetlenebb lett, , — Húzzuk lel a redőnyt, oltsuk el a tüzet — javasolta Kárpáti elvtárs, dé a javaslatot nem hajtották végre, mert Sztánkovics Gusztáv mondta: „Több levegőt kap és jobban ég.“ Ekkor még nem látták, hogyan ke- teiífeezett a tűz. de nem is volt fontos lokáiizáini kellett. Igen, de hggvan, levegőt kap, jobban ég, vízzel oltani nem lehet! De erre már ott is volt a poroltóval Fischer elvtárs és a me. légtől közben kipaftogott ablakokon keresztül próbálta eloltani a iöbbeaer fokos tüzet. Nem süt erűit! — A haboltót hozzák! — kiáltotta valaki, — mert robbanás lesz! A szűk helyiségben, a mintegy 1500 - liter olajat magába foglaló transz­formátor egyre jobban melegedett, oda is átcsapott a zárlat, égett a te­kercselés. A transzformátor egyre me­legebb lett, már mindé,, pillanatban várták robbanását. Az ott.lévők arcán 'átszgtt, tudják, mi lesz: lev esőbe röpülhet egész eenirúSé. Átlátták a helyzetet. A transzformá- torhAz föleit vannak a7 áramfejlesztő turbinák, feljebb a kapcsoiószoba és ez mind tőinkre megy, hónapokra meg- á l az élet. Sokmillió forintos kár 'esz, bepótol hatatlan veszteség. Hozták a haboltót. Fischer edvtárs a borzalmas melegben kezdett oltani. — Vigyázzon, életveszélyben van! — kiáltották neki de nem számítolt, nem is gondolt erre és az, hogy rob­banás lehet, nem érdekelte. Megnyi­totta a haboltó csapját, de a borzal­mas meleg visszavágta az oltóanyagot, telefröcskölte Fischer, Kárpáti elv- társakat és a többieket, akik ekkor már olt. voltak. Percekig nem láttak semmit és most már nemcsak a foj­togató füsttől, hanem az oltóanyag­tól is prüszköltek. Nem számít! Újra széles sugárban ömlött a vegyianyag a tűzre, mert oltani kell robbanás lehet. Az abla­kok millió szilánkra törve, ötméteres körzetben, mint az aknarepeszek. röp­ködtek a melegtől. Ez sem számított. — Húzzuk lel a redőnyt1 — hang. zott. a kiáltás és felcsapódott a zörgő vaslemez, Fischer elvtársi beugrott és engedte összsszorított fogakkal az oltóanyagot,, vasmarokkal fogva a ké­szüléket. nem törődve niz écető me­leggel. azzal, hogy bármelyik perc­ben a levegőbe repülhet. Többncrces hősi viaskodés ulán végre győzött: a tűz atábbhaovott és végül csak n meos.zenesed.ett fojtó'ekercs füstökről romja maradt, de robbanás nem lett. 0 . Ekkorra minden ánimszö’aáltatás megszűnt v., üzemben is. Az önműkö­dő szerkezetek kiváltottak, vagv le- kaopsolták őket és mindé., munkahe­lyen. min.i. a katonák, álltak őrt az üzembe iőtt munkások. Az er,jc7 Pá'_ durántűlon pedig már türelmetlenül várták, mikor lesz áram. 9. .Indítani akarták az áramszolgálta­tást. kanCsollak,. de visszavágott. Új­ra próbálták, újra visszavágott. — Valahol méa b'aj van! — ismer­ték fel rutáiul tok alatt a helyzetét, — de Iiol? Az egész certfrálé tele volt fekete, fői tó füsttel, sötét volt. sem­mit rém láttak. A szükségvilágítás semmit nem ért, elhomályosította a füst. Néhány pillanat és. puskalövés- szerű durranások hanozoitak a gyüjtő_ sínek felől, ahol 3.000 voltos a fe­szültség. Rohanás fel a lépcsőkön az «■meletre, bukdácsoló emberekből sza­kadt fel a biztató szóval VerrVülve a káromkodás. Fent. a gvüjtősíneknél semmit nem láttak, itt is borzalmas volt a füst. ■ Keresték, hol a baj és együtt buk­dácsolt ekkor már a sötétbe,, mérnök a munkással, technikus a tűzoltóval. Végre megtalálták a leckénvesebb ponton a.z egyenáram átalakítónál a higanygőznél. Ide is kihatott a rövid­zárlat, leégett a siziaetelgs, az egész berendezés megrongálódott: — Gyorsan javítani — mondták- Igen ám. de a gyűjtősifitekben 3000 volt feszültség van. Gyorsan kellett valamit cselekedni. De vigyázni kel', egy félrelépés vagy rossz mozdulat, halállal i&r, de a crvözelem itt sem maradt, el. Leszerelték a qyüjtősínt, megszüntették a zárlatot és izzadó homlokkal mondták: ,.EZ is kész!“ © Aram még sehol nem. volt és a bá­nyákban már előijf í a szó: Ha sokáig tart az áramszünet, ki kell szállni, fel kél mászni a többszázméteres ak- na'étrán, mert a felvonó nem műkö­dik. A qvárakban már tíz pete kiesett a termelésből — még mindig állt az élét. 9 Az újhegyi erőműben ekkor már hozzáláttak, hogy áramot szolgáltas­sanak. a bonyolult gépezetek mellel) munkások ^álltak, Motics.ka Alfonz sztahanovista mérnök és a többi jnü- sZaikj vezetők irányították a ki- és be­kapcsolást. a motorok leváltását, új­ra-kapcsolását. A kettes számú turbi­na még forqolt. még termelt bizonyos mennyiségű áramot és az alacsony- nvomású kazánokban elkezdték táp­lálni a tüzet. A kettes turbina lassan tolles üzemmel ment, dR ez nem.elég. működnie k'e'.l a többinek. Igen, de a magasnyomású kazánokban, ahol nem rostélyos égés, hanem robba­nással ég a tűz, nincs láng, nem mű­ködik. — Be kelj robbantani úira a kazá­nokat/ — és Alsószegi elvtárs, aki hazulról jött úgy, mint a többi 200 dolgozó, hozzálátott a munkához. Meg­nyitotta az olajpiszto'Yokat amely hefröcskö'.te a7 olajat a kazánba. Rob­bant is, de nyomban kivánott, sűrű szénpor szállt a levegőbe. Újra be- kapfcso’ta a pisizfolyokat, újra rob. bánt, de újra kivágott, mert eltömöd- tek a csatornák, r. megindult motorok, nem bírták a megszorult fűztápláló szerkezetet megindítani. Újabb szén- porfe'leg szállt a levegőbe és Alsó­szegi elvtárs ruhája cafatokra égett, sőt teste is lángot kapott a kicsapó­dástól és megégett egyik oldala. De nem tágított és a hazulról jött ntunlitísoli sem tágítottali egy lépést sem. Úgy nézett ki min­denki, mint a műszak után kiszálló bányász, feketék voltak a szénpor­tól, de nem számított az otthoni ruha sem. A'kószegi elvtárs újra robbantotta a kazánt, sikerült, berobbantot’.o a másikat is, — és lassa^ megindult a többi turbina is és néhány perc múl­va kigyulladtak a lámpák a város­ban, majd megindultak a .fefiökila- pácsok a bányában megperdültek az esz tergapadok és 27 perces áramszü­net után újra indult az élet. Ez, történt este hat órától hat óra 27 _ percig, amikor a kommunisták példamutatásával az égés, üzem dol­gozói egyemberként, rendíthetetlen bátorsággal megakadályozták a rc-b bánást, kijavították a rövidzárlatból származó üzemzavart. © Ezzel azonban nem szűnt meg 1 sl- jesen a hiba. Tönkrement a higany­gőz. amely a MESZI1ART viilamos- vasutnak alakítja át a váltóáramot, egyenárammá. A szénsizálíitó villa- mosmozdonyok nem indulhatlak . te - jes kapacitással, mert az egyenáram dinamó nem bírja a terhelést. Va.a- mennyien tudták, meg kell javítani, ígér, “in. de.ezt csak mérnök tudja, megcsinálni méghozzá külföldi, mert legutóbb js Svájcból, volt fit mérnök, aki javítást végezte, néhány évvé! ezelőtt. Sokáig tart ez... > ' © Szombaton réggé' úgy, mint más napokon .jöttek az.üzembe a munká­sok, Kárpáti elvtárs is útnak indult az erőmű felé és az úton találkozott Koszorús Lajos élytú.rssal, az üzem egyik villanyszerelőjével. Koszorús elvtárs nem tudta, miből fakadt a hiba, nem volt bent az üzemben pén­teken este, mert kikü'det-ése volt. ügy mesélte el nek; Kárpáti elvtárs a 'ör_, téliteket és ekkor jutott Koszorús elvtárs tudtára, hogy tönkrement a higanygőz. A folytatása már a párt- irodán történt -..- Koszorús .elvtárs, maga tagjelölt — mondta Kárpáti elvtárs. — .Maga Msztvett már a higanygőz javításá­ban, nem. vállalná el a megjavítását? Fontos dolog nagyon. Koszorús elv­társ. Koszorús elvtárs meghúzta a vállát. Igaz, hogy segített a külföldi mérnök­nek a javításban, de .. . — Veszélyben van az üzem — fo-lv- tatta Kárpáti elvtárs —, nem tudunk megfelelő mennyiségit egyenáramot termelni, nem tudnak járni a vllla- mosmozdonyok és gőzmozdony pedig nem bírja a terhet. Nem tudjuk leszól. Utáni a szenet, amit az aknákon ter­melnek, ennek pedig az egész or­szág kárát látja. Vállalja el a meg­javítását Koszorús elvtárs. Hosszú ideig tart, amíg külföldi mérnök jön Ide. Koszorús elvtárs vállalta. Arra gondolt: szép példáit mutattak az üzem dolgozói este, kommunista mun-, ka volt. Ott vo'tak a párttagok, tag­jelöltek, pártonkívüliek és egyember- Icént harcoltak. Én is tagjelölt va. gyök.. — Vállalom Kárpáti elvtárs — mondta és kiindult a pártirodából. Vannak minden üzemben hitetlenek, akik meginognak, amikor valami bo­nyolult, nagy feladatról van szó. Vol­tak ilyenek aj- újhegyi üzembe,n is, Mondták is Koszorús elvtársnak: — Jól gondolja meg. Nagy fába vágja iejszéjét. És Koszorús elvtárs tényleg elgon­dolkodott, visszament Kárnáti elv­társhoz és e’mondta neki: Tudja Kár­páll elvtárs, az ember úgy van... A párttil'kár tudta, miről va.p szó, újra lelket öntött Koszorús elvtárs,ba, aki ezután már nem tágított és mun­kához látott. Hosszú napokon ke­resztül, végezte munkáját és az egész ü*em figyelte. Győzelemről győzelem­re haladt és e hét péntekjén már el­jutott oda, hogy a higanygőz felfűté- sériél tartott. Munkája győzelmes volt, üzembehelyezték a higanygőzt, v,an egyenáram, járhatnak a villa­mosmozdonyok.' Ugyanígy készítették dl az üzem dolgozói az új fojtótekercset, maguk feltekercselték a transzformátort és az üzemzavar nyomait már csak a transzformátorház előtt a földön he­verő apró üvegszilánkok, a szénné égett régi fojtótekercs maradványai mutatják. Ezt is elsöprik és semmi nem mutatja már a nyomokat de a dicsőség örökre megmarad azért a hősies munkáért, amit az új­hegyi erőmű dolgozói vég,eztak 1951 november 9-én este hat órától hat óra 27 percig és e hét péntekjéig. Igazi kommunista munka volt. Büszke rá­juk a párt, de büszke lehet rájuk egész Déldunántúl dolgozó népe. ® Múlt vasárnap a pécsi kommunis­ták pártértekezletén Czár.t elvtárs a beszámolójában azt mondta: Olyan hősi kommunista példamutatások szü­lettek, mint az újhegyi erőmű * dől. gozóinak példája, akik hősies munká­val megakadályozták üzemükben a robbanást. Kárpáti elvtárs, aki az újhegyi kom­munisták küldötte volt, szerényen le­hajtotta a fejét: „Kötelesség“ —gon­dolta a7 üzem dolgozóinak nevében. És amikor felszólalt egy szót sem szólt a leírtakról, hanem arról beszélt, hogyan harcolnak a továbbiakban az újhegyi kommunisták, a becsületes dolgozók a szocializmus építéséért, Kászon József Az adott szó mindennél jobban kötelez Tizenegy lelkes, odaadó munkával eltöltőid hónap illán, elérkeztünk ez- évi tervünk befejező szakaszához. Mindössze harminc nap van még bál­ra és megyénk bányászainak is be kell számolni az elvégzett munkáról, a lervteljesítésben elért eredményekről. Számot kell adni minden bá­nyásznak, műszaki veze cinek arról, hogyan segítette elő a tervteljesítésért folyó harcot, milyen munkává, járult hozzá a szocializmus mielőbbi felépí­téséhez. A következő harminc nap munkájától is döntő mértékben függ. hogy ezek a beszámolók milyenek lesznek, milyen eredményekéit mutál­nák majd fel. lk/f egyénk bányászainak meg van . minden lehetőségük arra, hogy a továbbiakban az eddiginél Is jobb ■ munkát végezzenek, hogy a Rákosi elv,ácsnak tett vállalások túlteljesíté­sével kieínelkedö, soha nem látott eredményeket érjenek cl. Az első ma­gyar bányásznap '.iszteile'.ére megin­dult lelkes munkaverseny továbbfejlő­dött és november 7 34-ik évforduló­jára már majd minden bányászunk a szocialista versenyvállalásának meg­valósításáért harcolt. Ez a verseny nem állt 'meg november 7-nél, hanem tovább fejlődött, bányászaink egyre magasabb, edejig soha- nem látói' eredmények elérése _ felé törtek. A M ESZ HAUT bányaüzemek az ünnepi műszakon 165 százalékra, ezen belő! az András-aknai bányászok 188.1 szá­zalékra teljesíteti'ék a napi tervüket. A komlói bányászok több, mint 168 vagon szén kitermelésével 105 száza­lékos napi teljest ményt értek el. De hasonlóak az eredmények a többi bányaüzemeinknél is. Megyénk bánya­üzemeinek, az olt dolgozó munkások­nak — kivéve a komlói bányászokat — az eddigi eredményeik alapján nem kell szégyenkezniük, hogy lema­radtak a tervle!jesítéssel. TU* s ezért harcolnak is megyénk bányászai, köztük első sorok­ban a sztahanovisták, a kiváló bányá­szok. Kordé Pál, István-aknai vájár már a jövő évi áprilisi tervét telje­síti, Uüröcz István (5) fejtési csapat is befejezte ezévi tervéit és ma már az 1952 évi január 5-női tartanak. Ei- mondha'jük ugyanezt az András-ak­nai Bogdán István vájárról, az István- aknai Kelemen József (4) sztahano­vista vájárról, a Petöfi-aknai Fuksz Adolf, Horváth János (91 vájárokról akik az évi tervüket már befejezték és terven felül sok-sok száz mázsa szenet adtak népgazdaságunknak. De nemcsak több szenet adtak, hanem segítettek a gyengébben termelő, az alacsonyabb szakképzettségű dolgo­zóknak is, hogy azok is jobb ered­ményt érjenek el. Megyénk lesjobb bányászkerületéhen, Pécsbányalelepen is ennek a segítségével érték el kiváló eredményüket. A terv határidő e:őlli teljesítéséért folyó verseny élén az üzem negyvenhét sztahanovistája jár. akik nemcsak a magúk munkáját ja­vítják lépésről-lépésre tovább, de én­hez hozzásegítik a fiatalokat, a gyen­gébbeket is. Példájával tanít, buzdít a követésre Horváth István Í18), a ke­rület jelenleg legjobb vájárja, aki nemcsak 1951 évi 'érvét fejezte he november elsején, de a következő évi tervével is már jövő májusában jár. Vele együtt a fiatalok tanító­mestere, Sudár, Ferenc, Kossu'h-dijas váiár, aki hosszúlejáratú verseny"zer- ződésben három új bányász nevelését vállalta. November 7 után ők hatá­rozták el, hogy az András-aknai DISZ brigád tizenegy fiatalját úgy tanítják meg a fejletebb munkamódszerekre, hogy a brigád az év végére minőségi brigád, a brigádi.agok pedig vala,meny­nyien sztahanovisták legyenek. A béke kiváló katonái ezek és kö­vesse példájukat valamennyi bányá­szunk és különösen a komlói bányá­szok, hogy erejüket megsokszorozva, harcoljanak a még fennálló lemara­dásuk megszűnt eléséért. A komlói bá­nyászok a Sztálin Vasmű, a magyar nép nagy békemüve számára termelik majd a szenet- és ez kell, hogy az ed­diginél sokkal jobb munkára kötelez­ze őket. Minél jobban túlteljesítjük tervünk előirányzatát, annál sikere­sebben állunk helyt itt, közvetlen a Tito Jugoszláviájának határán a báj, kefront ránk eső szakaszán. N em közömbös az sem, hogy bá­nyáink előbb vagy később fe­jezik be a tervüket. A 1erv határidő előtti teljesítésének elengedhetetlen feltétele, hogy még nagyobb verseny- lendületre mozgósítsák bányáink dol­gozóit és biztosítsuk a verseny még szélesebbkörü kifejlesztéséhez a kellő feltételeket. Bányáink nagy többsége vállalta, hogy december 21-re, Sztálin eivtárs 72. születésnapjára befejezi ezévi ter­vét. A november havi eredmények vi­lágosan mégmuitatják, bányászaink harcolnak is a vállalásaik teljesítésp­ór*. . A pécsbányatelepi bányászok no­vember havi teljesítése 109.0, a sza­bolcsiaké 102.8, a Petöfi-aknai bányá­szoké 105.2 százalék. És ez az ered­mény már nem a hónsíp végi nagy „rohammunka“ eredménye, hanem a napról-napra megismétlődő, napon­kénti tervek teljesítése. És hogy ez így van, az elsősorban a vállalások teijesí'éséért küzdő csapatok 'elkes munkájának az eredménye. Számos olyan csapat dolgozik a megyénk bá­nyáiban, mint a pécsbányatelepi Hart­mann csapat, mely a múlt hónapban is vállalását messze túlszárnyalva, a havi tervét 238.6 százalékra teljesí­tette. Hatalmas tartalékai ezek a szocia­lista termelésünknek, ha mindezeket a párt és szakszervezeti vezetőink he­lyesen irányítják és egyre jobban kiszélesítik. A vállalások ellenőrzése elengedhetetlen feltétele a további jó munkának. Vannak még olyan csa­pataink és dolgozóink, mint István- aknán Bien József csapata, vagy Pécs- bányán Béréiül Adám csapata, akik nemhogy vállalásukat nem teljesítik, de még a tervüket is csak 70—80 szá­zalékban. Ne álljanak meg félúton bányászaink — az adott szó nem tre- fadolog, az mindennél jobban kö'e- lez és a tervünk: Sérthetetlen, meg- rendíthetetlen törvény, amelynek meg­valósítása kötelező, minden bánya­üzem és minden bányászra is. jtyff ég néhány hét választ el ben- minket az új tervévtöl. Az 1952 es terv az eddiginél is nagyobb fel­adatok elvégzése elé állítja bányá­szainkat. Mimiéi sikeresebben való- sítják meg bányászaink ezévi tervü­ket, minél több szenet termelnek ter­ven felül, annál zavartalanabb, sikere­sebb lesz az új tervév megkezdése. Erre gondoljanak megyénk bánya­üzemeinek dolgozói, számolják fed a munkájukat akadályozó hibákat, tör­jenek magasabb eredmények fele: el- jesílsék túl a tervüket. Á Gazda-mozgalom eredményei a Hálózatépítő Vállalatnál Ez év április elején alakult a vál­lalatunk, a Pécsi Hálózatépítési Vál­lalat. Munkánk jelenlegi központjában a vezetékes rádió.építése áll. Az ed­dig még nem folytatott munkálatok során sok olyan anyag szükséges, mely mennyiségileg nem áll rendelke­zésre. A szeptemberben beindított Gazda-níozgailom ezeket ,a nehézsége­ket segítette megoldani. Ugyanis az az építkezések folyamán mutatkozó letötarló hiányon szaktársaink úgy scgí'e'tek, hogy- ócskavastelepeken huliadékcsöveke! vásároltak és ezek összehegesztésével kifogá stalan és egyébként nehezen, vagy egyáltalán he nem szerezhető tetőtartókat készí­tettek. Ennek kezdeményezői Jártósi László, Jánosi iVlinos. Szávai György és Végh Sándor építési csoportveze­tők voltak. Komiós Károly szakmunkás fillére­ket érő lvídoghulladékliól nehezen beszerezhető tetőtarló és fülescsavai- vfztelenőket készített. Ha figyelembe vesszük, hogy a Gazda-mozgalom grafinkonja szep'cm- ber hóban 1.570 forint megtakarítást mutat és ezzel szemben októberben 14.500 forin!, akkor megállapíthatjuk hogy a mozgalom helyes úton halad, melynek frokozása ki űzött célunk. Sólyom Lajos üzemi levelező.

Next

/
Thumbnails
Contents