Dunántúli Napló, 1951. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1951-12-16 / 293. szám
F Fi P I, 6 5 Sfc MSI DECESECETt 18 HARASZTIA PÁLNÉ HAJDÚ—BIHAR MEGYÉBEN Baranya egyik legdélibb pont {áréi, "Alsószentmá rto óból indult él Hárasztja Páiné Hajdu-Bibar megye felé. Uta- Bott autóbuszon vonaton, ezüstszínű repül ógépen, mfg célhoz ért, az or- uzég túlsó végébe. Miért utazott Harasztláné és még két baranyai dolgozó paraszt flyen messze szőkébb hazájától? Azért keljek útra, hogy megismertessék a határszél é e-tével a határtól messzebb eső dolgozókat, hogy elmondják: mi a különbség a két világ: Magyarország és Tito Jugoszláviája között. Harasztia Pálnét, az nlsószentroárto- Bi délszláv parasztasszonyt Debrecenben, az állomáson népes küldöttség várta. A debreceniek egészen a szállodáig kis érték a határmenti vendéget és. már az úton a kérdések tu- , cat Jajt sieger' '1: a moVének: — Hát valóban úgy van Jugoszláviában, mlint ahogy beszélik: ■— Jönnek levelek „odeátról?" *“ Alsészentmártonban csak „úgy" Af lehet nézni a határon? Harasztia Pálné nem győzött szabadkozni : — Majd később eVtárjsak, majd később Is lesz idő beszélgetni Hadd nézzem egy kicsit, a várost. Még 6oha Bem jártam itt. Egy hatalmas épület előtt Harasztia Pálné megállt — Mi ez a szép épület? — kérdezte. Egy öreg bácsi válaszolt neki: ■— Ez az Aranv-bika szálló, itt fog feknl az elvtársnői Az öreg kicsit elgondolkodott majc feozzá tette: — Sn Irt születtem, ttt éltem végig Bs életemet, de 1945-lg még a kőzetébe te mehettem ennek az énületnek. tde csak a vicispán meg a hozzá hasonló nagyinak jártak. Eqv hetet töltött Harasztié Pálné •RajduvBiliarban. Ezalatt az egy hét alatt négy községben tartott előadást. Nvlradonyban 500,: Hajdudorogban 450, Hajdúszoboszlón 700 és Berettyó- ®jfa!un 600 dolgozó hallgatta végig B határszélről jött délsz áv dolgozó jwrasztasszony előadását köztük igen •okán olyanok, akik ezádeiq még •gv etlen előadásra, egyetlen megmozdulásra sem érezték szükségét, hogy fel men jenek. Érdekes volt Haraszti« Pálné minden szava, minden mondata. Arról beszélt, hogy a délszl&v dolgozó Parasztok milyen szeretettel, milyen örömmel tettek eleget beadási kötelezettségüknek, arról beszélt, hogy hogyan ragadta magával a délszláv kommunisták példamutatása, a népnevelők jó agitációja az egész tahit, elmondta azt is, hogyan tért ál a község a szocialista mezőgazdálkodás útjára. Egyszóval a távoli megye dolgozói elá odavarázsolta a kis határszéli községet színes szép népviseletbe öltözött, Ízes délszláv nye ven beszélő dolgozóival és azok életével egvütt De nemcsak Alsószentmí Honról beszélt Harasztia Pálné beszélt azokról ó levelekről Is, melyek a határon túlról, 7Hío Jugoszláviájából érkeznek a faluba, beszélt azokról az esetekről melyek „odaát“ történnek, s melyeknek mindennapos szemtanúinak egyike 3 maga. ___.. Fe l is olvasott Hnidndorogon egy levehet, mely Tolnai Márkákhoz, sógornőjéhez érkezett a minap: „Mi már régen kicsépeltünk, de néni hagytak többet, mint hat mázsa búzát Ennek elégnek ke'l lenni lei- adagnak és vetőmagnak, mind a hetünk számára. Kukoricával sem lesz másként. 45 mázsát le kell adnunk, nem lesz még kukoricakenyérre való sem, nemhogy disznóinknak jusson. Két sertésünk van, de azokat sem kagyják meg nekünk. Ha volna nagy árkus papirosom, ki tudnám magam panaszkodni — ha szabadna. Van nálunk, aki nagyon jól él, de sokan, nagyon sokan szenvedünk. A kisfiam már második éve jár iskolába , de a tanító nem ér rá vele foglalkozni többször nincs tanítás, mint van. Így persze nem fejlődik a gyerek.” Az előadás után két és fél óra hosz- szat özönlöttek a kérdések. Érdeklődtek a hajdudoroglak a beadásról, a Tito-banda garázdálkodásairól. Az egyik érdeklődő megjegyezte: — Hogy tudták elérni ezt a szép teljesítést? — Azért iparkodtunk — te’ette büszke mosollyal Harasztláné — hogy az elsők között legyünk, hogy bebizonyítsuk: mi- délwrláv Jinííewéli dolgozd parasztok szeretjük hazánkat és készek vagyunk érte bármilyen áldozatra! Másik érdeklődő a jugoszláv dolgozók helyzete utá,, kérdezett: — Igazán olyan nagy nyomorban élnek Jugosz áviába-n a dolgozók? Még mielőtt Harasztia Pálné válaszolni tudott volna, a hallgatók közül felugrott egy idősebb ember. — Úgy van minden, ahogy az elvtársnő mond fa — erősítette meg Harasztia elvtársnő szavait. — Én is úgy szöktem meg 48-ban Jugoszláviából. a kegyetlen nyomor elöl. Ellőttem Magyarországra, mert nem volt megélhetöséqem é* már az éhhalál és ami „odaáll“ van 0 0» Növi Szád városban a munkások tízezrei éheznek. A piaci árak olyas magasak, hogy az átlagfl—tésű munkás a legminimálisabb élelmiszer- mennyiséget sem tudja megvásárolni. Az étkezdékben a munikásebéd havi 2'lüO 3650 dinárba kerül. Ezért, a pénzért csak egy kis híg levest és főzeléket adnak. Az úgynevezett „vendéglátó üzemek“ a munkásokat egyáltalában nem hajlandók kiszolgálni. De nemcsak Növi Szádon van ez fgy. Borban az étkezdék és éttermek árai úgyszólván naponta emelkednek. A paracsini fakombinát dolgozót naponta mindössze fél kilogramm száraz kukorica-máiét kapnak. A Gla va Zcta vfzlerömfl építkezésénél dolgozók napi eledele egy tányér híg bableves. A pancsovai réten tévő állami mezőgazdaság dolgozót számára azt w romlott paradicsomot, káposztát, stb. készítek el, amtl a piacon már nem tndnak eladni. A gombost állami mezőgazdaságban napi egy tányér borsólevesen élnek a dolgozók és ezért az „ellátásért“ havonta kétezer dinárt kell fizetniük. A párttitkár elvtárs kiseprűzfe az ellenséget az iskolából szélén álltam. Búcsúzóul már nem kérdezősködtek a hajdudoroglak, hanem Ígéretet tettek: — Ha messze Is vagyunk, ml I* védjük veletek együtt déli határainkat/ Számíthattok ránk, bármi is történik. , „ . U ® Harasztia elv-társnő továbbutazóit Hajdu-Biharból Berettyóujfau felé Berettyóújfalu úgy várta ót, mint a felbolygatott méhkas Az Altom ásón hatalmas tömeg, virágerdó fogadta Harasztláné a vonatból kiszállva, mint pút sem sejtó !Atogató. érdeklődött: — Hát nem tudja, — Jött a méltatlankodó válasz. — Délszláv küldöttet »drunk a határszélről! Hát csak fűik szépen fogadni. Hadd érezze magát otthon nálunk. i .................- ..i Ha rasztia Pálné aisőszcntmártonl délszláv dolgozó parasztasszony Gay Mihály és felesége nem [ég körüliek A.óószentuiárton,ba As újonnan érkezettek betelepedtek az Iskolába. Gay Mihály lett az igazgatótanitó. Azonban az Iskola körül valami nem volt rendben. A kulákok széltében- hosszában agitáltak a dúlszlávnye vű oktatás ellen és ezt az agitációt az igazgató — akinek pedig legjobban módjában lett volna — nem cáfolta meg. Jakabovicu elvtárs, a falu párttitkára már ekkor érezte, hogy az új igazgató körül nincs valami rendben, még akkor sem, ha az fennhangon hirdeti, hogy a dolgozók lakóijában végzett és oklevelét is gyakran lobogtatja. A vezetSrégvi’anrtá tagtrr&fé sen azután, ahol Gayné — aki párttag — elmondta önéletrajzát, bizonyságot is szerzett Jakabovics elvtárs gyanújáról. — a férjéről és annak családjáról nem beszélt még az elvtársnő — fi- gye mez tette a párttitkár elvtárs Gay MIhálynét, miután az elmondotta önéletrajzát. — Hát, hát nem tudok róluk sokat *— No, de mégis valamit csak tud. — Hát legfeljebb annyi: — vallotta be himezve-hámozva Gayné, — hogy gazdálkodók voltak és nyugatra hurcolták őket a németek... Ezután már Jakabovics elvtárs nem találta a helyét. Taggyűlés után azonnal irt a felsősben ilvAnl pártszervezethez, hogy ki és mi ez r (tsy Mihály. A válás* csakhamar megjött. „Gay Mihály apjának, Jakabnak 100 hold szántója, 20 hold szólója és borháza volt. Állandóan zsellérekkel dolgoztattak, a falu legutáltabb szipolyozó munkásnynzói voltak. Egy évnél löbbe: egyeljen cseléd sem bírt ki náluk. A kuliknak az volt a véleménye, hogy „csak korpa legyen elég, a kutya szaporodik gyorsan“. Kutya alatt természetesen a dolgozókat értette, akik mélyen hajlongva kelleti, hogy köszön.sék a „méltóságos urat*', aki 1930-ban ezeT holdon volt nagybérlő Gyomán. Hatszohás lakásuk volt ott, ahol most a földmflvesszö- velkezet székháza van. ,A Szovjet Hadsereg elől nyugatra szöktek, tolóban szivárog'ak vissza. Mihály, a fiúk SS kator.-a volt. Valami ú‘on- módon beférkőzött a dolgozók iskolájába, ahol felesége tanított, majd ACsószentmártonba költöztek“. Jakabovics elvtárs tehát nem csalódott Éberségével leleplezett egy ellenséget, aki kétszeresen fontos halyen, egy ha'árszéii iskolában akari Ártani dolgozó népünknek. Az aileaságet azóta e 1 távolított é It az iskolából, nincs már aki megfé’cmlitéssel, za varkeltéssel elriassza az alsószen mártoni dolgozok gyermekeit a délszláv iskolától. Az alsószentmárloni román iskolában hajú kisfiú és kislány figyeli a vereengóst. A lányok természetesen Orsós Ágnesnek, a fiúk pedig Jovano- vice Péternek kívánják a győzelmet. Ä - feeníerermben ezámtanverseny folyik. Orsós Ágnes ée Javanovics Péter, állnak a nagy fekete tábla előtt ée írják «záporán a számokat, melyet Simon Béla tanító diktál. Az n.. , , ,, idegen, a .Látogató azonban rosszul ulHlOTl tieid románul bíztatja Járna, ha a tanítóra figyelne és nem & táblára. Nem értene bizony Simon Béla beszédéből egy szót sem. A tanításban ugyanis ebben az iskolá ban románul folyik. Román nyelven Íródtak .q. tankönyveit, román nyelven a két vetélkedőt: — No mi lesz gyerekek? Egyikőtök sem végzett még? , De, úgy látszik, Jovánovtea Péter már tudja az eredményt, mert karját lóbáiva jelentkezik: — Tizenkettő — vágja ki nagy- büszkén. Most már Orsós Ágnes le Jelentkezik. 0 máé eredményt hozott ki: — Tizenöt.. A gyerekek felrúgnak: — Győzött, megnyerte a vereeuyü így tanulnak, játszva okosodnak a román iskola kis növendékei Énekóra következik. Először románul énekelnek a gyerekek, majd déb szláv nótát javasolnak. Két szólamban értékelnek, messze «zAll a hang, az agyedü'.AIIé ki« villából, elhaiiatezik egész utcahosszat. Ée a délszláv dal után magyar nyelven fűzik tovább az éneket. A refrént különösen megnyomják, hadd hall iák minél többen, hadd hallják minél messzebbre: Jakabovics István, a — „Rajongva tyy köszönt szovjet választott pántlikára, aki bátran bar. délszláv tánccsoport egyik tagja nép- hazdnk..." j cd! az ellenség ellen viseletben község újjá- Matovlcs Anna, az alsószentmártont Orsós Ágnes, a számolási verseny győztese magyaráz a tanító és ugyanezen a nyelven felelnek a kis másodikosok. ,,7,+2 + 4=í»‘:‘ kerülnek egymásu'án a táblám a számok év- a két gyerek szinte beleizzad a fejtörésbe, a gondolkodásba.-Simon Béla még tüzeli őket: . — No lássuk, melyiktek érdemli meg az ötöst:?! De nemcsak a táblánál állók számolnak lázasan. Izgatottan várja a verseny kimene'efét az egész, osztály 27 barnaarcú. kormo-sszemü. borzasrAz alsószentmárloni délszláv Iskola két termében együtt ül mind a nyolc osztály. Potyák Anna, a tanítónő, a második osztálynak magyaráz addig, mfg a többiek csendesen log- lalkoznak Nem is annyira magyaráz a tanítónő, mint inkább beszélget. kérdezget — természetesen dél- szlávut — Miért láztok gyerekek? — feszi fel az egyszerű kérdést. — Mert kinn hideg vanI _ válaszolja az egyik tarkaszőttesruhás kis- tánv Moqusics Agának már más a véleménye ö ezt i..ondja: — Mert esni akar a hó. 'Az ianznl azonban Szemelyácz Anna találja lel. — Azért tázunk, mert tél vanl — No és szeretnélek, ha esne a hó?. *— folytatja a kérdezősködést Pólyák elvtársnő Most már kórusban érkezik a válasz s — De még mennyire. — Hát akkor le 'olvasok nektek eay téli mesét. A elme: Jelka i zirnszki A DÉLSZLÁV ISKOLÁBAN vjetar — 'A fenyő és a téli szél. délszláv nyelven. Egyelőre azonban a Így jolyiji az iskolában a tanítás reáltantárgyakat még magyar nyelmmmiiHwmK [ftÉtiOUAmékÜUK! Htvs hmm tmet ijíi rméetJCSirrnRmim Az «teószentmárionl délszláv Iskola felső tagozata ven tanítja Pólyák Anna. Ez n szülök kívánságára történi így, — Hadd tanuljanak egy évig 6 gyerekek mind a két nyelven — vél ték a szülők _ jövőre azután már el ég ha onyanvelvilkőn tanulnak. Át alsószentmártani délszláv gyermekek szeretik az iskolát Nemcsak tanulni tárnak be, hanem sportolni, szórakozni .is. Szívesen büszkélkednek el legújabb eredményeikkel: — A gyapotszedésnél 640 forintot kerestünk és ezért az egészért sportfelszerelést veszünk — újságolják tőnek- Iának. Pólyák Anna a fiatal, délszláv tanítónő pedig ugyancsak büszkén meséli mindenütt: — Elvezet tanítani e?eket a gyerekeket. Nincs közöttük egv sem. aki ne nőtt volna pár hét alatt a szívemhez, és jói wnulnalc! Egvet’en egy gyerek van. egy kulákcsemetn aki nem képes megszólalni, csak mikor már más elmondta a helves választ akkor bő ki ő is ki: „Ezt akartam én is mondani.“ A többiek mind éleseszQ. remek gyerekek Meglátta akárki innen még nagy ember tog kikerülnil
