Dunántúli Napló, 1951. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1951-12-16 / 293. szám
2 ff RPLO 1951 DELEMBRR t® rAm és pÁRTÉpnts * Ágitációs munkám tapasztalatai II gépátaások versenyében továbbra is első a herbányi, a traktorosok versenyében Szerbék Károly bó;yi traktoros tört az élre Kemerovo városában a SzK(bjP savodazki kerületi bizottságának ve- jwiőaégi ülésén nemrégen meghallod ‘ ÜV Sz. T. Cservovnaik, a kokszold é* vegyiünem agitátorának beszámoló Ját a műhelyben végzett népnevelő munka módszereiről. A kerületi párt vezetőség megállapította, hogy Cserkor elvtárs jól és lelkiismeretesen tel jesfti a párt felelősségteljes megbízásait, s azS ajánlotta a kerület pártszer veretéinek, hogy széles körben terjesszél: Ceervorr élvtárs népnevelői la pasztalalah. — A pártszervezeé 1917-ben azt a felelősségteljes megbízást adta nekem —1 mondotta Gservov elvtárs, — hogy végezzek .agitáció* munkát munkahelyemen. Azon a taggyűlésen, mtsVen népnevelői megbízásomat jóváhagyták, az egyik kommunista azt mondotta; ^A népnevelői megbízatás a párt bizalmát jelenti, az ön hivatása — a dolgozók előtt megvilágítani pártunk eszmélt1'. 4 népneretSi tevékenységemet tzzal kezdtem, hogy gondosan és alaposan felkészültem előadásaimra Igyekeztem » politikai és termelés" kérdéseik széles köréi átfogni, azonban szomorúan tapasztatom, hogv előadásaim nem elégítették ki a hallgatókat, EDgondolkozrtam halsikereim okán és arra a következtetésre jutottam hogy a népnevelő munka egyetlen helye» formája az eleven megheszó lés, mely élénk visszhangot keit. A politikai kérdések mellett fel létlenül beszélni kell saját mű helyünk mindennapi kérdéseiről, a termelés soronlcvő feladatairól, így irányítottam tehát népnevelői munkámat s őrömmel láttam, hogy hallgatóim mennyire másként fogadják felszótásnimat. A heszélge'ések során kibontakozott a fogyatékosságok bírálata, az önkritika és f©'színre kerültek az ésszerűsítési javaslatok, Az egyik beszélge'ésem témája s takarékosság vök. Beszélgettünk az állami eszközök megtakarításának, a nyersanyag és a berendezés gondos felhasználásának jelentőségéről és * hozzászólások során Kukájuk elvtárs az ügyéi értés lakatos, fontos kérdésre hívta fel a figyelmei. Amikor a kén- savat kiszivattyúzzuk a cisz!©mából, rendszerint jelentős mennyiség ma rád benne. Ez egy ciszternánál talán még nem la olyan sok, de az ér fo lyamán sok tonnányi kénsav vesz kárba, ami erősen növeli az önköli- séget. Kukujuk elvtárs rámutatott, hogy a veszteségek oka a rossz szivaty tyúkban keresendő. Egyidejűleg javas tatot tett a szivattyúk munkájának megjavítására. A szivattyúkat megjavították és azóta a savveszilcség a minimumra csökkent és a műhely észrevehető megtakarítást ért el. Népnevelő munkámban nagy segít séget kapok az üzemi pár bizot ság tói. Hetenként rendszeresen résztve szék a népnevelői szemináriumokon, ahol tájékoztató beszámolókat hallunk, megkapjuk a szempontokat és átadjuk egymásnak munkamódszereinké'.. Sok tekin'etben tapasz'al- tabb társaimnak köszönhetem azoka* a módszereket, melyeke! agitációs munkám során felhasználtam. Az üzemi pártblznrttnág funkcionáriusai gyarknn ellenőrzik a népnevelő munkát. Többizben megjelent nálunk Satvilov elv Ars, a pártbizottság instruktora, részié'esen elbeszélgetett velem, rá- mu'atoti a hiányosságokra, az elkö vetett hibákra és ezzel jelentősen seDecember nyolcadikén olvastam a Dunántúli Naplóban Mészáros Jenő András-aknai segédvájár levelét, amelyben a munkaerővándorlással foglalkozott. Mészáro-s Jenő eivtáresal egye tér tek, mert helyesen hozta fel azt. hogyan koL! nevelni az új brigádtagokat, ée ezen keresztül, hogy szüntethettük meg a munkaerő vándorlást Már három éve dolgozom Komlón egyhelyen és egy brigádban. Ezalatt a három év alatt volt öt olyan bri- gádtagunk, akiket nein tudtunk megnevezi, pedig hónapokon keresztül próbálkoztunk velilk. Reggel későn jöttek a munkára, sőt nagyon sok esetben csak négy napot dolgoztak egy héten. „Gyógyíthatatlan'* bum.li- zók voltak, nem akartak komolyan résztvenni a munkában. Amikor láttuk, hogy felesleges minden erőfeszítésünk, kizártuk őket a brigádból. Az öt közöl legfegyelmezetlenebb Vük István volt., aki három hónapja dolgozott velünk egy brigádban. Minden reggel későn jött és hetenkint csak négy, esetleg öt napot dolgozott, hétfőn soha nem jött munkára Ez így ment három hónapig. December hetedikén egy új munkahelyre kerültünk és azt vállaltuk, hogy december 21-re, Sztálin elvtárs születésnapjára befejezzük az autógarázs építésének munkájából ránk eső részt. gitette az agitáció színvonalának emelkedését. Hallgatóim körében mindig nagy érdekCődéat kef.enck a vL.ágbékéért vívott harc kérdései. Mű helyünk minden egyfes dolgozója, mint minden szovjet ember, őszintén kívánja a békés életet. Tavaly nyá ron nagy lelkesedéssel írtuk alá a s.ockholmi béke fel hívást és az öt nagyba alom bétkeegyezznónyé követelő felhívást is nagy lelkesedéssel fogadtuk. A műszak összes dolgozói elhatározták, hogy újabb mnnkasikerek- kel erősítik a béke ügyéit. Békeműszakot tartottunk és vállaltuk a reánk bízót* műhelyfelszerelés szocialista megőrzését. Műhelyünk hőnapról-hónapr» túlteljesíti minden vonalon az előírt tér feta dalokat. Az idén többszázezer rubelt tiakarí'oVtunk meg terven felül az államnak. így vettük ki részünké1 a békeharcból és szilárdan elhatároztuk, hogy eredményeinket növelni fogjuk. Erre irányul mflhelvpártszer- vezetünk egész politikai munkája és ezen belül az én népnevelői tevékenységem. Vük István is beleegyezett. Tudta ő is, hogy külön huszonötezer forint jutalmat osztanak ki azoknak a dolgozóknak, akik ebben a munkában jól kiveszik a részüket. Tehát Vük Tstvá.n is megígérte, hogy velünk tart. mégsem jött vasárnap munkára. Ennek az volt az oka, hogy vállalatunk pénteken kifizette októberi fizetésünk 10 százalékát. így Vük István is kapott 120 forintot. Erre nyolcadikán újra későn jött a munkára és csak délelőtt 10 óráig dolgozott, velem pedig közölte, hogy sem ma, sem holnap nem tud dolgozni, mert más elintézni valója van. Felelősségre vontam Vük Istvánt és megkérdeztem tőle, tudja-e mit vállalt és mjért nem teljesíti az Ígéretét? Eszembe jutott Rákosi elvtárs beszéde, hogy a fegyelmezetlenekkel szigorúbban kell eljárni. Megmondtam Vük Istvánnak a brigádtagok nevében, hogy nekünk elés: volt a három hónaoi lecke, nem tűrtük tovább a bumlizásait és a késéseit, mert mi csak rendes munkásokkal akarunk együtt dolgozni. Ezt mondtam még neki: — Te a mi brigádunkban nem dolgozhatsz tovább, de amit vállaltunk Sztálin elvtárs születésnapjára, azt győzelemre visszük nélküled is! — Nusszer Péter levelező, eztahán oviét* kubikus. Nem tűrjük meg magunk kozott a „javítbatatJan“ műszak mulasztókat Gépállomásaink versenyében tovább tartja elsőségét a harkányi gépállomás 109-5 százalékával. De jól kell Igyekezniük, meri a bolyt gépállomás dolgozói gyorsan hátadnak az első hely felé 106.8 százalékukkal és a vajszlói gép . állomás 106.5 százalékkal. Élenjáró gépállomásainkon az eredmény eiiéré seben legnagyobb érdemük azoknak a traklorista elvtársaknak van, akik minden perc idő kihasználásával végezték munkájukat és elérték, hogy teljesítették tervüket. De lemarad ak a terv teljesítésében az abaiigeti, a szenfi'ászlói, kétújfalusi, szigetvári gépállomások. Ezeken a helyeken főleg a gépállomás vezetőségét terheli a felelősség, ahol nem foglalkoztak kellően a traktoristékkaö, az élenjárók nem ad.ák ál jó módszereiket, nem ellenőrizte a gépállomás vezetősége a dolgozókat, nem népszerűsitet- ék a jó eredmény! elérőket és nem pellengérerték ki a lemaradókat. Megyénk élenjáró traktolistáinak versenyében az utóbbi kiértékelés óta nagy változás állt be. Az első helyre Szerbák Károly bolyt trak- torlsta került 265 százalékával, aki jó eredményét úgy érte el, hogy nyújtott műszakban dolgozott. Máso diik helyre az eddig ismerőien nevű Vadász Vince traktorista került, ak: nyújtóit műszakban dolgozva őszi tervét 245.2 százalékra teje-sítette. Az első heCyrőI harmadik helyre kerül Árva Lajos vajszlói traktorista 241.8 százalékával Ugyancsak lemaradt Gulyás Sándor villányi traktorista e.v- társ is. Árva és Gulyás e'lvársak ne hagyjátok magatokat, hozzátok be a lemaradást, versenyben minden perc idő jó kihasználásával szerezzétek vissza az elsőséget. Az élenjáró trak- loristák még, akik egyre inkább kö zelednek Szerbák Károly teljesítményének elérése felé, Szefcsik Sándor, vajszlói traktoros 231, Szabó Sándor vajszlói trak’oTos 206.S, Kapitány András Ujpetre 203, Suba János Uj- petre 190, Takács Árpád Bőly 197 Fóris János Vnjsrió 177.9 százalékukkal De sok traktorista elhagyja az éjjeli műszokokat, hidegre hivatkozva nem használják ki a munkaidői, mint Hollód János újpetrei trabtorÍEta. akinek 33, Gyúró ülés bóóyi traktoros, akinek 28, Herceh József szigetvári traktorista, akinek 35 százalékos a teljesítménye. Traktorista eJrtársak. igyekezzetek úgy a terv teljesítésével, hogy december 21-ig büszkén mond hassuk el, megyénk befejezte a mélyszántást Sztálin elvtárs szilletés- nap jónak tiszteletére.. A párfszervefe adjanak komoly támogatási a Szabad Főid Téli Esték sikeréhez Az őszi mezőgazdasági munkák befejezéséhez közelednek. Dolgozó parasztságunk a hosszú téli estéken előveszi a sajtót és olvas. Érdekli őket is, hogy épül a szocializmus, hogy- harcol az egyiptomi, a koreai nép a* imperialista betolakodók ellen. Ez az idő legalkalmasabb arra, hogy megfelelően foglalkozzunk a dolgozó parasztsággal, az asszonyok kai és a fiatalokkal. A már megindult Szabad föld Téli esték előadásaira hívjunk meg minden asszonyt, dolgozó férfit és fiatalt. Sajnos, Saly- lyén a legutóbbi előadást csak tizenhármán hallgatták meg. Mi ennek az oka? Először az, hogy * járási pártK zottság nem kezeli komolyan ezt a kérdést, mert a járás több községében is előfordult, hogy még a mai napig sem indultak be az előadások Magyarteleken és Királyegyházán például különös gonddal kellene kezelni ezt a kérdést, mert szocialista községek, de itt sem tartottak még előadást. Hasonló a helyzet a járás délszláv községeiben is. Böhönyei Gizella elvtársnő a népművelési ügyvezető személyesen is meghívja a dolgozókat a Szabad föld Téli esték előadásaira, de az ő munkája egymagában véve kevés ahhoz. hogy ezek sikerre! is járjanak. Szükség volna a pártszervezet hathatósabb támogatására, hogy a dolgozó parasztokat érdekeljék az ismeretterjesztő előadások. Járásunk területén olyan dolgok is előfordultak, mint például 0’áb *s„rOilva1 aki tanttó Drávátok községben. O, mint népművelési ügyvezető volt nyilvántartva és semmit nem tudott erről a megbízatásról. Drávafokon is megállapítható az, hogy a pártszervezet nem harcol a Szabad Föld Téli Esték sikeréért. A fenti hiányosságokat csak úgy tudjuk kiküszöbölni, ha szorosabbra vonjuk a pártszervezetéket és a tömegek kapcsolatát. A tömegek nevelése fontos feladat és ezt csak úgy tudjuk végrehajtani, ha a pártszervezetek komolyan hozzálátnak ehhez a munkához és mindent megtesznek .az ügy sikeréért. fflés Gábor levelező, Sellye. — .4 tttccíMcfitirt* férf‘1 először 9i kfamajori dolgozó parasztok látták, kora ha Inaiban. Nyugodtan, zseb- retsti kezekkel bandukolt a magasra rakott boglyák, az ébredező cséplőgépek között. Néha-néha kimért. hosz- tzú lépésekkel mérte le a távolságot két, egyrgáshoz túlságosan közellek- vő osztag között, azután le/csóválva elővonta noteszát és jegyzett belé valamit. Amikor az Idegen tűzoltó odaért az Idamajoriakhoz, megbökte aranysuj- tásos tányérsapkája szélét: — Adjon isteni Az idomajoríak visszaköszöntek: ~ Jó reggeltl — de rögtön utána meg is kérdezték: — Mit keres itt az elvtárs? Az idegen néhány papirost vett elő és megloboqtalla: — A tűzrendészettől jöttem... Ellenőrzőm a tűzbiztonságot, az óvóintézkedések megtételét... Az idamajoriak megelégedtek a válasszal: — No, rendben van elvtársi munkát! A tűzoltó megbökte megint a sittet és morgóit va’amit, majd lassan, himbálódzva megindult a tarlón dél felé. • ■* * Ifivé la » r fi ii. i i zés* n •* étévé »»«•* lllocskai úttörő, aki ott lábatlanko- dott a felnőttek között, elégedetlen- kedve csóválta a lejét, méltatlankodott: — Legalább a papírjait meg kellett volna nézni! Én most olvastam egy könyvet abban az volt.,. — Te, hagyj már békén engem azokkal a híres könyveiddel! — torkolta értés. cA th&teLetkell határéi Jó felügyelő! Egyenruhába ran... láthattad! A kispajtás egy másik cséplömum- káshoz sündörgött, ott folytatta: — Pert bácsi! Hallja, Feri bátyámI Menjünk utána és igazoltassuk ... Abban a könyvben, amit olvastam, az volt... ~ Te gyerek, ne okvetetlenkedj armyü. mert rádhúzok egyet! — vetett véget a beszédnek a másik. — Csináld inkább, amiért jöttéll Szedd össze az elhullott kalászokat! A kispajtás elindult a tarló leié, ahol szépen sorban, mint a fegytrl- mezett katonák, úgy álltak a kévék. Fejét magasra feltartotta, nagyokat szipogott és egyre mondogatta: sírni, nem fogok — Nem fogok sírni.., Talán nem is az tájt a kispajtásnak hogy nem hal'gatták meg a felnőttek, hogy megszégyenítették, hanem az, hogy időközben a tűzrendészet! felügyelőnek nyoma veszett. Akármerre nézett, nem látta sehol Egyre gyorsabban verte oda talpait « dülőút porába. Észre sem vette, hogy^már elég messze került a többiektől, hogy már alig hallatszik hozzá az imént rríegindult csép’őgép dübörgése. Csak ment és valósággal kétségbeesve kereste, kutatta a határban a szürke tűzoltóruhát. Egyszeresük meglátta: ott hevert a tűzoltó egyik kéve tövében háttal a gyereknek, két könyökére támaszkodva, maga előtt ügyelt valamit. Tányér- le a;: egyik dolgozó. — Nem sapkája o tarkóján pihent és néhaié ehhez! Ez a tűzrendészet! t néha beletúrt bozontos hajába. A leim űttnríi m*«rfnrfnt* feléin. Mezitláb volt, éktelenül szúrta a talpát a tarló, de csak ment, lopódzott az Idegen felé. űzte a kíváncsiság: vájjon mit nézhet olyan elmerülten a tűzoltó1 — de a kötelességérzet vitte elsősorban a szürkeruhásnak enyhet nyújtó kéve leié: mit akarhat az idegen, nem el’enség-e? A pajtás odaért a kéve mellé. Egyre óvatosabban rakta lábait, nehogy e'árulja magát, egyre jobban vigyázott, nehogy felesleges zajt csapjon. Nem, nem azért volt óvatos, mert félt. Arra egyetlen percig sem gondolt, hogy az egész határban sehol a közelben egy lélek. Az sem jutott eszébe, hogy segélykiáltásait még akkor sem hallanák meg a, idamajoriak, ha nem járna fülsiketítő zajjal a gép. Az úttörő csak egyre gondolt: — Meg kell nézni, ki cell fürkészni ki az idején! Nem ártani akar-e a hazának mint abban a könyvben olvasták az iskolában?! A kéve me’lé érve a gyerek előrehajolt. átkan- ■likáit a másik oldalra, az idegen télé. Egy pillantás iJég volt, hogy megforduljon és ugyanolyan óvatosan, ahogy jött, meginduljon visszafelé a tár ón. Most már nem is érezte a szúrásokat a — C*éndeaebben verj nehogy meghallja az ismeretlen! A dülöútra érve rohanni kezdett kisfiú Futott az állami gazdaság felé. Közben járt a szeme jobbra-balra keresett valamit vagy valaldt. — Csak jönne egy járőr! Csak most jönne egy járőr! — fohászkodott magában. Az állami gazdaság kapujáig azonban nem találkozott senkivel. — Telefonáljanak az őrsrel — esett be valósággal az irodába a gyerek. — Telefonáljanak azonnal az Örsre, hogy egy kém van a mezőn! — lihegte fulladozva a futástól és az izgalomtól. * A határőr elvtársak a határ felöl, félkörben kúsztak az idegen fölé. Az már nem a térképet nézte, hanem la ** t""- fwt„C A kéve mellé érve a gyerek előrehaj olt... talpán. Csak rakta egyik lábát a másik után és mellére nori-1 latozott. Nagyokat vágott a szalon- tóttá kezét, mintha’torkában dobogó nából, még nagyobbakat harapott a szivét így akarta volna visszaszorí-, fehér kenyérből. Inni: 1 — Né, csak, ítél Kétpoíára főmi maffdtf — súgta az «gylk határőr elvtárs szomszéd fának. — Ugylátszik tzltk neki a magyar koszt/ — felelte ai vissza. — Izlene az a gazdájának is! Szívesen elenné a magyarok elől a kenyeret aI Is! TBhb uá n'-fti esett, A két határőr egyet gondolt: Ahogy ez, úgy az sem eszik már meg a nép elől sok kenyeret. A szürkeruhás megtörölte zsíros száját, azután teltápászkodott. Nyújtózott egy nagyot és körülnézett. Az egyik kéve mögül ekkor lépett elő a járőrparancsnok etvtárs A géppisztoly torka fenyegetően tátongott a tűzoltóruhái leié. Annak szinte földbe gyökeredzett a lába. Futni akart, de nem bírt elmozdulni a helyéről. Azután a pisztolyát akarta előrántani, de karjai nem engedelmeskedtek akaratának: azok felemelkedtek a levegőbe és a revolvert már egyik határőr emelte ki: — Itt az ágyul A járőrparancsnok megvizsgálta és megjegyezte: — Colt! Amerikai! A tűzollóruhás idegen: Tit0 kémfs megindu't a határőr elvtársak között az őrs felé. ,*í„r'f-nf>iívr* a dolgozók. Velük ünnepelt a határőrség Is. Ünnepelték a bátor kis úttörőt, aki pirulva feszengve fogadta a dicséreteket, a fejére nyomott barackokat Csak akkor húzódott a füléig a szája a boldogságtól, mikor egyik határör- elvtárs nyújtotta oda neki kemény markát: — Na. csapi hele. pajtást "Fe... tiszteletben határőr! 1
