Dunántúli Napló, 1951. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-04 / 282. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! \ A MAI SZÁMBAN* Amerikai katonai repülőgép, »mely dírerz ón sokat akart ledobni magyar területre, durván megsértette a Magyar Népköztársaság légiterét. (2. o.) — A Magyar-Szovjet Társaság Országos Vezetőségének ülése. (2. o.) — A ha­tározat tovább szélesíti a gyermekek védelmét, a csalá­dok helyzetének javítását. (2. o.) — Megyénk bányászai értekezleten beszélték meg a tatabányai tanácskozás éta elért eredményeket és a feladatokat. (3. o.) :'áP0W AZ MDP BAR A NYA MEGYEI PARTBIZOTTÍTÁgANA Vili. ÉVFOLYAM, 282. SZÁM AHA gŰ FILLÉR KEDD, 1051 DECEMBER 4 „GONDOSKODIK RÓLUNK RÁKOSI ELVTÁRS" Pécs városának legforgalmasabb út­vonala közé tartozik a Rákóczi út és a Bem-utca. E két főútvonal keresz­tezésénél álló hatalmas saroképület egész földszintjét egy élelmiszerüzlet foglalja el. Más napokon is hatalmas forgalmat bonyolít le ez az üzlet, de különösen nagy a vevők száma min­den Hónap első hétfőjén, országos vá­sár napján. Ilyenkor zsúfolásig tele az üzlet „eladózott" falusiakkal, vásárról hazafelé igyekvő háziasszonyokkal. A decemberi vásár napján, harma. dikán minden eddiginél zsúfoltabb volt ez a bolt is, akárcsak a többi. A kiszolgálóknak úgy járt a kezük, mint. a ibotolla. Különösen a kenyér, liszt, cukor eladóinak fájt már kora délelőtt a karjuk. Az üzletvezető elv­társ kíváncsiságból összeszámolta fél tizenkettő és dél között között a for­galmat. A fél óra alatt közel egy má­zsa finomlisztet és több. mint fel má­zsa cukor fogyott, a kenyér pedig tel­jesen kifogyott, mert a szokott meny- nyiséget 11 órára mind elvitték és az utánpótlás kicsit késett. Pálmai Ferencné, az egyik kiszolgáló nem győzte hajtogatni: — Liszt van-e? Hogyne lenne! Olyen réteslisztünk van, hogy kinyúlik a város másik bégéig!... És hatvan fillérrel olcsóbb lett: Öthúsz helyett csak. négyhatvan kilója. Bocsárdi Gizella is alig győzött vá­laszolni az érdeklődőknek: — Szabadon, persze hogy szabadon árulunk mindent! Rizsa is lesz már délután, ahhoz sem kell jegy, vagy vágási engedély! Hétfőn míg ez újdonság volt. Nem kell jegyi Nem kell utalvány! Köny- nyen és gyorsan megvásárolhatja min­den dolgozó amire szüksége van! Az üres szatyrok, kosarak gyorsan teltek meg rózsaszínű, barna. fehér zacskókkal. A pénztárgép csengője másodpercenként jelezte: ismét új vá sárló, megint új vevő távozik meg­elégedettén. A pénztár előtt várakozók között ott van Deáki Józsefné is. Nagy ra­kás áru várta a pulton, egy' heti élel- miszerszükségletét vásárolta meg, mint ahogy azt minden szabadnapján tenni szokta. Nem 6 volt az egyedüli vára­kozó és ahogy ezt már asszonyok szokták, hamarosan megindul a beszél, getós. — Nagyon örülök, hogy nem kell ezentúl a jegyekkel vesződnöm! — kezdte Deákiné. — Én is, férjem is a Közlekedési Vállalatnál dolgozunk, a két gyerek iskolába jár, mind a né­gyen sokat eszünk. Különösen kenyér fogyott sok. A jegyes kenyér bizony kevés volt és ha szabad kenyerét akartam venni, akkor el kellett men­nem a város másik végére ... A többiek szorgalmasan bólogattak. Volt aki még belé is szólt: —- Pontosan így voll nálunk is! Deákiné folytatta: — A cukorral hasonló volt a hely- zet. A gyerekek egyedül voltak otthon és vnig én a villamoson a jegyeket lyukaszgattom. ők rájártak a cukros- dobozra. Elhordták hamar a cukrot, hiába veszekedtem velük ... — Hát hiszen gyerekek! Kell nekik az édesség! — keltek ismeretlenül is a Deáki-gyerekek védelmére a töb­biek. — No, most jut is nekik! — vidá- modott neki Deákiné — Viszek cuk_ rőt, lisztet, már Télapóra is vásárol­tam, délután pedig visszajövök rizsá­ért... jegy nélkül! A kassza ismét csengetett egyet. Deákiné jót sorra. Fizetett, azután ment vissza a pulthoz. A liszttől meg- öszülthajú Bocsárdi elvtárenő segített kosárbarakni a holmit, azután Deákj­áé megindult kifelé Útközben ismét csak visszatértek gondolatai Rákosi elvtárs beszédéhez, a minisztertanács határozatához: — Az én fizetésem 580, Józsié 840 forint volt. Ez összesen 1420 lorini. Epehtúl ketten 1718 forintot keresünk. 298 forinttal többet, mint eddig. 4 családi pótlék is majdnem a dupla ja tesz a mostaninak... Az áremelke­dést ei bőven fedezi! Gondoskodik rólunk Rákosi elvtársi GARAMI LÁSZLÓ 4 párt gondoskodott rólunk „Igyekezni fogok, iiogy uzemünH megtartsa első helyét“ Családom lelkes izgalommal várta szombaton este a hét órát. A kelle mesen meleg szobában, körülültük a rádiónkat, amit az üzemtől kaptam jó munkámért — és számoltuk a perceket. Hét órakor megkezdte a rádió a beszéd közvetítését és mi figyelmesen hallgattuk .:. Nagy örömök érték a családunkat. A párt gondoskodott arról, hogy a gyermekes családok különböző elönyö két élvezzenek. Nagyon örültünk a’»- nak, hogy az egyes cikkek árának em elkeldése mellett, változatlanul vásá­rolhatunk két kisgyermekünk részére ruhácskákat, játékokat, stb és ezen­kívül még tejet is olcsóbban kapunk részükre. A két kicsi egy liter tejet kap naponta — a felnőttekéhez ;nszo nyitva — féláron. Az én fizetésem eddig 800 forint körül volt, de a imsz onegyszazalékos emeléssel majdnem ezret tesz majd ki. Előfordulhat az is. hogy ezer forinton felül keresek, mert általában sztahanovista szinten trljesi lem a normámat. De nemcsak a fize­tésem emelkedik, hanem a családi pótlékból is nagyobb összeget kapok. Az eddigi negyven forint helyett, 75 lórin tot. Ezen is több holmit vásárolha­tunk majd a gyermekeknek. Feleségemmel együtt, nagyon egy etértünk Rákosi elvtárs beszámolójá­val. elégedettebbek és boldogabbak va gyünk, mert megnövekedett a vásárló erőnk, a spekulánsokat, kulákokat, le ketézöket pedig megfékeztük. Mindent megkapunk szabad áron, vásárolhatun k majd ami csak jólesik és a pénzünk 's meg lesz hozzá. A magam részéről pedig igyekezni fogok, hogy üzemünk megtartsa első helyét a hozzá hasonló üzemek között, mert továbbra is jól fogok dolgozni, a tememet mindig tel jesítem. NAGY JÓZSEF sztahánovista sajtoló, Mezőgazdasági Szerárugyár, melegprés- üzem. Siettetni kell a fejlődést az állami fegyelem megszilárdításával is .4 drávofoUi dolgozók meghallgatták Rákosi elvtárs beszédét A dolgosó nép Milliók ültek szombaton este a rádiók mellett és hallgatták Rá­kosi elvtárs beszédét Hét órakor kezdte a beszéd közvetítését a rá­dió és néhány pillanat múlva, ami­kor Rákosi elvtárs a következőket mondta: „Javasoljuk a jegyrend­szer megszüntetését“ — az egész ország dolgozó népe boldog öröm­mel fogadta a hírt. Sokan voltak olyanok, akik örömükben ott nyom­ban az addiginál jobb munkát ígér. tek, hogy még gyorsabban folyta­tódjon a felemelkedés útja. Vasárnap milliók olvasták a la­pokat, tanulmányozták Rákosi elv. társ beszédét, a megjelent rende­letet, amely békés építőmunkánk, felemelkedésünk mutatója. A jegy. rendszer eltörlésének híre végig­szaladt hihetetlenül rövid idő alatt az országban, és Pécsett is, — ahol néhány órája még az ellenség azt suttogta: „Az öregek nem kapnak élelmiszert“ — osztatlan örömet keltett. Már szombaton este, de különösen vasárnap délelőtt meg­élénkült az egész megye és szinte minden ember azt tárgyalta, hogy milyen hatalmas lépést jelent elő­re & jegyrendszer eltörlése. Megkönnyebbülést jelent már az első pillanatban a gazdasági hely­zet egészséges változása. Az em­berek biztonságérzete hatalmasat nőtt. Nőtt, mert a béke erősödésé­nek jele a jegyrendszer eltörlése. Ki ne emlékezne arra, hogy a jegyrendszer bevezetésekor hogyan kapta fel az ellenség a történteket és híresztelte: „Na, most már nem tart soká, mert így kezdődött a múlt háború előtt is ...“ Hát jó urak, feketézők, spekulánsok, reakció­sok, fasiszták és más bitangok, ez az elképzelésiek sem — úgy, mint a többi sem, — vált valóra. De ütést, azt kaptatok olyat, hogy gör. nyedezhettek belé és mire kihever­nétek, hát kaptok újabbat Nem, a dolgozó népből egy bitang sem fog élőskődni, egy korruptnak, fe­ketézőnek, fasisztának sem lesz éltető melegágya ez az ország. Népünkből a boldogság érzése szakadt fel Rákosi elvtárs beszé­de nyomán, ellenségeink pedig fo­gukat csikorgatják. Hát hogyne csikorgatnák, amikor kénytelenek látni, hogyan nőnek erőink, ami­kor nem titkolhatják az angol dol­gozó előtt Hogy az agyonszidott és rágalmazott Magyarországon jegy nélkül lehet kapni az élelmi­szereket, miközben a londoni, bir­minghami munkásnak felkopik az álla a koplalástól, mert annyi az adag, hogy egy jóétvágyú Hatéves gyereknek kevés. Nos, hát számol, hatnak azok az urak is, hogy med. dig tűrik még a munkások a kop- laltatási akciót. Egy biztos, hogy Iránban, Egyiptomban, Vietnam, ban és a többi helyeken már igen remegnek a tőkések nadrág­jai. Jogos dolgozó népünknek az öröme. Lelkes munkájának, fára­dozásának gyümölcsét láthatja a mostani Határozatban, lemérheti, Hogy mire képes egy ofszág dol­gozó népének összefogása, lelkes ereje. Hazánk mezőgazdasági országból ipari országgá lett — hangsúlyozta többek között Ráko­si elvtárs és ez a tény joggal teszi büszkévé a magyar dolgozó né­pet, Nem egy év mulasztását kel­lett pótolnunk, hanem legalább negyed évszázadét egy olyan pusz­tító háború után, mint amilyen hat ^ven át végigsöpört a földön, A romból emelkedtünk ki, semmink nem volt, csak célkitűzésünk és boldog jövőnk példája. Ma pedig boldog öröme hat év kemény megfeszített mun­kája után úgy mondhatjuk: Ma­gyarország többé nem agrárország, hanem ipari ország, amelynek az ötéves terv végére fejlett mező- gazdasága lesz. Több, mint negyed évszázad bűnös mulasztását, ha­nyagságát pótoltuk és pótoljuk. En. nek a munkának mutatott utat Rá­kosi elvtárs, amikor az állampol­gári fegyelemről, a munkafegye­lemről, feladatainkról beszélt. Nem egy paraszt példája csak a somogy- megyei Bessenyesi Ferencé, aki el­mulasztotta állampolgári kötelessé, gét teljesíteni, hanem még sokszá­zé, Itt megyénkben hányán ismer­tek magukra, hány dolgozó paraszt mondta: Én beadom, ami még visz- szavan, mert hát ami igaz, az igaz. És a december eleji vasárnapon megmozdult egész megyénk. A já­rásokban, a községekben, a házak­ban egy témáról, Rákosi elvtárs beszámolójáról folyt a szó. Lapán. csa, Illocska dolgozó népe határ­talan lelkesedéssel fogadta a hírt, a villányi gépállomáson Gulyás elvtárs, a megye legjobb traktoro­sa munkafelajánlást tett örömé­ben, Kisjakabfalva, Pócsa, Márok dolgozó parasztsága táviratot kül­dött Rákosi elvtárshoz, amelyben azt fogadták: Eleget teszünk a to­jásbeadásnak is! Magyarbólyban azt fogadták a dolgozók, hogy ami még betakarítatlan föld . van, an­nak munkáit elvégzik, mert látják felelősségüket a kukoricabetakarí­tás elhanyagolásáért. Márokon Czc. gény Lajos, a III. típusú tszcs el­nöke azt mondta: „Igaza van Rá­kosi elvtársnak a munkafegyelem megszilárdítása nagyon fontos. Ná­lunk is a laza munkafegyelem mi­att maradt el a gyapot betakarítá­sa, ami akadályozza a mélyszántás elvégzését. Ezer és ezer ilyen példát lehet­ne még felsorolni, amelyek ott nyomban születtek, ahogy Rákosi elvtárs beszédét hallották a dolgo. zók. Világosan meglátszott: tudják a dolgozók, hogyan lehet a legmél­tóbban Rákosj ©Ívtárs beszédére, a megjelent életszínvonalat emelő határozatra válaszolni: A munka- fegyelem, az állampolgári fegyelem megszilárdításával, a jobb munká­val. És ez vonatkozik a bányára, az üzemre, a falura, életünk min­den területére. A legméltóbb vá­lasz Rákosi elvtárs szavaira a terv maradéktalan teljesítése, túlteljesí­tése és ez a biztosítéka további felemelkedésünknek is. Bányász, üzemi munkás, alkal­mazott, dolgozó kisember, de min. den más dolgozó hétfőn lelkeseb­ben állt munkába. Igen! Dolgozó népünk hatalmas lépéssel ment előbbre december 2-vel és ez a lé­pés növeli erőnket, növeli a béke­tábor erejét £s olyan csapást mér külső és belső ellenségeinkre, amely párját ritkítja. Súlyos csapás ez a Tito-bandára, amely azt akarta el­hitetni mindenkivel, h-gy nálunk „azért vezettük be a jegyrendszer, mert háborúra készülünk.“ Kell-e fényesebb bizonyíték békés szándé. kaink mellett, mint a jegyrendszer eltörlése? Az életbelépett határo­zat a béke határozata. És ezt a békét dolgozó népünk megvédi minden támadástól. Bol­dog, felemelkedő út az, amelyen mi járunk és gyorsítsuk meg fejlő, désünk tempóját útunkon a munka- fegyelem, az állami fegyelem meg­szilárdításával, a terv maradékta­lan teljesítésével, túlteljesítésével, hogy nagy ügyünk, a szocializmus építésének ügye, minél előbb győ­zelmes legyen. Szombaton este 7 órakor a dráva. fokj tanácsirodába jöttek össze a drá- vafoki dolgozók. Hetven dolgozó pa­raszt hallgatta Rákosi eivtárs beszé dét, Rákosi elvtárs beszéde nyomán mind jobban felcsillantak a szemek és amikor a jegyrendszer megszüntetésé­ről volt szó, akkor halkan suttogni kezdtek, ■ ’ i — Ez igen! Ez helyes! Milyen jó lesz ezután! Mikor Rákosi eivtárs befejezte be­szédét^ és a határozatot is felolvasták a tanácselnök elvtárs megnyitotta a hozzászólást. Beszélt Rákosi elvtárs előbb elhangzott beszédéről és meg­kérdezte, hogy mi a dolgozó parasz­tok véleménye. Elsőnek szólalt fe! F.lés Sándor dol­gozó paraszt: — Nagyon örülök én is a jegyrend­szer megszüntetésének, örülök annak Is, hogy eladhatjuk szabadon úgy a felesleges kenyérgabonát, mint más árut. Községünkben azonban vám nak még olyanok, akik nem akarják kihasználni ezt a kedvezményt, mert nem teljesítik beadási kötelezettsegü- ket és nem törődnek azzal, hogy Bog- dása község lehagyott bennünket a versenyben. Nagyon jó lenne, ha az ilyen dolgozó parasztokat kipellengé­reznénk és szégyenláblára írnánk. Ak­kor talán jobban igyekeznének és nem néznék nyugodtan azt, hogy le­maradtunk Illés elvtárs .felszólalása után már jobban megindult a besZégelés. Papp Jenő dolgozó paraszt szólalt meg vi­dám mosolygással: — Csak az a kár, hogy Rákosi elv­társ nem beszélt a petróleumból, nem mondta, hogy mennyit és hogyan ka­punk. Pedig az is fontos lett volna. — Mii akarsz! Nem kell már so­káig petró.lhm. hisz kapunk villanyt, — felelt rá Joó József. — A dúcok már itt is vannak. Nem láttad? Ott vannak kinn az árokpar­ton. Nagy örömmel hallgattuk Rákosi elvtárs beszédét, amelyben bejelentet­te a jegyrendszer megszüntetését, az árak de ugyanakkor a fizetések ará- hyos emelését. Bőséges, jó termésünk lehetővé tet­te, hogv a legíontosabb é’elmczésj és közszükségleti cikkeket jegy nélkül vásárolhassuk meg. A jegyrendszer idején, komoly nehézségeink voltak, mert a spekulánsok és a feketézők a zsírnak és más tontos cikknek mér­hetetlenül íelemelték az árát. Fiammal együtt 920 forintot keres­tünk eddig. Most, a felemelt fizetés­sel 1113 íorintót lógunk hazavinni ha­vonta. Lakbérre, vVlanyra, újságra, rádióra 76 forintot fizetek lei mint régebbet' is. Cükoria 33.G0-at, négy kiló Kézire 18.40-el, lüszetre és más egyébre 20 forintot adok. A zsír jegy­re kapott adagunk inellé egy kg zsirt szoktam venni Legutóbb 100 lot in tol adtam kf ezért, most Ugyanezt a zsír- mennyiséget meglrapom 35 Ft-ért. Ha­vonként szoktam venni kétszer élő- csirkét, 40—50 forintos árban, ezt A dolgozó parasztok össze, össze néz­tek, majd a pislákoló petróleumlám­pára pillantottak ős tudták, érezték, hogy hamarosan eljön az az idő, ami­kor ehelyett az egyszerű, „régidivatú“ lámpa helyett Is ragyogó villanyfény tölti be a szobát. De siettetni kell ezt az állami fegyelem megszilárdításá­val is. ezentúl is beszerezhetem ezért az ösz- szegért. Vajhoz és tejhez, dmelvel a fiammal nagyon szerelünk, ezután korlátlan mértékben hozzájuthatok. Mindezek a dolgok 233 lorintot tesznek ki. Hozzászámítok ehhez két kiló húst 52 toríntért. Kiadok még n piaci vásárlások során 124 forintot egy hónapban, \ tüzelőre kétszáz to rintot Szánok és még mindig marad négyszáznégy forintom, amelyet ru­házkodásra, színházra, mozira, könyv- vásárlásra fordíthatunk. így néz ki az új árak és a felemelt fizetés meg­lett a mi költségvetésünk, amely elő­nyösebb, mint volt. Fiammal nagyon • hálásak vagyunk a pártnak, mert pártunk és kormány­zatunk gondoskodása folytán nem vagyunk kiszo'gdltatva az üzérkedők és spekulánsok kiszipolyázásának. Szabadón és korlátlanul vásárolha tunk pénzünkért bármit, ami nekünk tetszik. És ezért nemcsak én, hanem minden dolgozó nagyon hálás lehet. BECZE VERONA egyetemi dolgozó, Péci, A MI KÖLTSÉGVETÉSÜNK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents