Dunántúli Napló, 1951. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-29 / 302. szám

2

HAPiO

1951 DECEMBER W

(Folytatás a, L oldaliról)

Szeretném, ha ax Elvtársak, amikor fegyelemről beszélnek, az állampolgári fegyeCemre is gondoljanak, «mihez hozzátartorkk, hogy a szövetkezet is jól, pontosan teljesítse az ál- kmmal szemben fennálló kötelességeit. (Hosszantartó, lelkes taps.)

Kevés szó esik itt a mi szöve'keze- leimk fejlődésének egyik gyengeségéről, az állattar'.ásról, a közös álla tartásról. A* a körülmény, hogy a szövetkezetek legtöbbje jogos büszkeség gél emlékezik meg arróT., hogy műven istállókat, föazta'.ókat épít, mulatja, hogy az Elvtársalk magúik is érzik, hogy ezen a téren le vannak maradva. Hozzátehetem, nagyon alaposan le vannak maradva. A szövetkezetek áljafálítományaszámosállatra átszámítva, kb. egyharmada, de legtöbbször egynegyede az országos állagnak. Égy ilyen értekezleten nem kell magyaráz nőm, hogy intenzív, belterjes állattartás nélkül nincsen belterjes mező- gazdaság. És minél hamarabb számolják fel az Elvtársiak az állattartás ‘e nén az elmaradást, annál gyorsabban fognak fejlődni.

Megelégedéssel hallottam, ahogy a szövetkezetek képviselői alaposan meg mosták a gépállomások fejét és a gépállomások képviselői U jól odamondogattak az ittlevő szövetkezeti vese töknek. így az Elvtársak végre megismerik mindkét fél bánatát. Mi nagyon jól tudjuk, hogy ren.ge.eg hi ha van a gépállomásoknál. Náluk is rettentő gyenge a fegyelem, a szervezésben is nagyon sok a baj. A télen az egyik fetada'unk az lesz, hogy megpróbálunk ezen lényegesen javítani: De nem kevésbbé komoly baj az, hogy eddig szövetkezeteink sem találták meg az egészséges viszonyt n gépállomásokhoz. Örömmel hallom, most itt a félsz óin lóktól, hogy kezdik megérteni, hogy a gépállomások és a szövetkezetek viszonya akkor lesz egészséges és jó, ha a szövetkezetekből kerülnek ki a traktorosok és a gépállomás legtöbb dolgozója. Ezek a szövetkezetekből kikerült traktorosok^ akik lehetőleg a saját szövetkezetükben dolgoznak, kora tavasztól késő őszig, $ oda lesznek erősítve a brigádjukkal, érdekelve lesznek abban, hogy a lehető legjobb munkát végezzék, mert fizetésük a termeléssel lesz arányos, szemben a mostani helyzettel,, amikor a traktoros a munkát úgy ahogy elvégzi. Mire kiderül, hogy 22 cm helyett csak 17 cm mélyen szántott, már a hetedik határban jár s nem lehet felelősségre vonni.

Érmek a mostani tanácskozásnak az egyik jó eredménye az lesz, hogy az E'.vtársak mindkét oldalról, a gépállomásiak csakúgy mint a szövetkezetiek, megértik, hogy ez a két szervezel egymásra van utalva, egymást kiegészíti, száz ós száz egészséges szállal van egymáshoz kötve. Ennek az lesz a következménye, hogy megjavul a gépállomások munkája és megjavul a szövetkezetek termése is.

Néhányszor bejelentették itt hogy egész falvak, községeik nemsokára termelőszövetkezeti községekké válnak, sőt az egyik felszólaló elvtárs még a dátumot is megmondotta, amikorra az ö községe teimelőszövetke- zetí községgé vá'Sk Az ember csak örömmel üdvözölheti, ha ez annak Icövetkezménye, hogy ott a községben a. termelőszövetkezet működése és eredményei a kételkedőket is arra bírták hogy belépnek. Tartok tőle azonban, hogy ez nem mindennapos eset és a szövetkezeti községije válásban van egy jó adag erőltetett agitáció, talán még egv kis n vom ás is. Azért beszélek erről ilye,, bátran, mert a, tavasszal láttam a Szolnok-megyei ós egyéb szövetkezeti községek lótesülését. Már akkor figyelmeztettem az E vt.irsakat, hogy ne nyomják, erőltessék a szövetkezetbe való belépést, de még túlságosan ne is agitáljanak mellette, mert az olyan embernél, akit ilyen -15—20-szo- ros arflitáció után úgyszólván kötéllel húzunk be a szövetkezetbe, azt fogjuk tapasztalni, hogy a legnagyobb munkaidőben egyszer hiányzik, máskor nem találják és csak akkor : jelentkezik, amikor a zárszó,máriásnál méltát- ’.ankodhi kelp hogv kevés a rá jutó munkaegység. Egyszóval ilyen embe- . ren úgy. sincs áldás.

Kérem, azokat az elvtársakat, akik itt bejelentették, hogy községük lei. melőszövetkezet; községgé alakul át, különösen, akik a dátumot is megmondták, hogy a szavaim nyo-máh nézzék meg nem okosabb-e talán a jövendő tagság egy részét még érni hagyni. Éljenek csak odakint, nézzék még csak a kerítésen át, hogyan fejlődik a szövetkezet. Várjuk ki, amíg maguktól, önszántukból bejönnek. Különben úgy járnak, mint egy cső. mó szövetkezeti községünk, amely- a nyáron nem győzött csodálkozni és panaszkodni. hogy néha a tagság 30— ;0 százai éké hiányzott a Legnagyobb dologidőben. Világos, hogy ezek azok y emberek, akik vaov a sodrással kerültek a szövetkezetbe, vagy pedig ' Isáaosmí agitálták, néha még talán ■ g is fenyegették őket. Az i'yesmi- őrizkedjenek az Bivtársai nekünk erre egyáltalán ránc* azükségóink.

— Az egyik felszólaló elvtára eL mondotta, hogy náluk varrnak olyan

parasztok, akik kiléptek a szövetkezetből. Most már megbánták azt, hogy kiléptek és szeretnének visszajönni, de ilyen egyszerűen most már nem veszik őket vissza, hanem hagyják topogná a kapu előtt várjanak egy darabig.

Elvtársaim, megértem, hogy édes a bosszú, meg az elégtétel, különösen, ha az illető mikor otthagyta a szövetkezetét nem takarékoskodott a gúnyolódó, kritikus megjegyzésekkel. Ennek ellenére azt mondom, hogy az ilyen embert, ha egyébként más komoly kifogás nincs ellene, vegyék vissza a szövetkezetbe. A, ilyen ember, aki már megpróbálta mindkét oldalt és a végén újra. a szövetkezetei választotta olyan mint áld már megégette a száját a tejjel (nagy tetszés és taps), és most már jobban fog magúknál dolgozni jobban meg fogja becsülni a szövetkezetét.

Ez a kérdés a Szovjetunióban is felmerült, amikor a mi szeretett vezérünk, Sztálin elvtárs (hosszantartó, lelkes éljenzés és taps) 1933 februárjában beszélt a szovjet koühozparasz- tokkaL Bár akkor már a szovjet parasztok több, mint 90 százaléka rátért a közös kollektív gazdaságra,

még őket is külön figyelmeztette Sztálin elvtárs hogy az egyéni parasztokat, akik sokáig tépelődtek, nehezen határozták el magukat a belépésre, vegyék fel. Hozzátette: Ne felejtsétek el, hogy közülietek a legtöbb 3-4 évvel eze őtt még maga is tépelődött hogy belépjen-e, ne lépjen-e be és most már ott tartotok, hogy nem akarjátok felyenni azokat, akik most jöttek rá, hogy helyes belépni. Én téliát az ilyen egyéni parasztokat, akik kilép- tek ós most vissza akarnak lépni, bevenném. Meg vagyok róla győződve^ hogy az ilyenek a szövetkezés, a közös termelés eszméjének legjobb képviselőivé váltnak.

Szólnom kell a szövetkezetek gazdagodásáról. Mi most arra vettünk irányt, hogy megszilárdítsuk mindazt. amit eddig elértünk, megerősítsük a szövetkezetek vezetését, politikai vezetését, gazdasági vezetését Iskolára küldjük a szövetkezetek vezetőit, hogy megtanulják, elsajátítsák azt a szaktudást, amellyel még jobban tudják a szövetkezet gazdasági ügyeit vinni. Megadjuk minden lehetőségéi annak, hogy a szövetkezetek erősödjenek, virágozzanak, vonzókká legyen ele. Olyan vonzókká, hogy a dolgozó parasztok kopogtassanak az ajtaján, mint ahogy kopogtatnak azok, akik kiléptek ós most kérik, hogy vegyék vissza őket , , , , ^

A lesriobb propaganda az,

ha a szövetkezet jól mnkftdtk

A legjobb agitáció, Elvtórsak, a legjobb propaganda az, ha a szövetkezet jól működik, mintaszerű, ha a termelése olyan messze fölötte áll az egyéni paraszténak, hogy mindenki előtt világos hogy ez a jobb termelési forrna. Mi .rajta tesztünk hogy a szövetkezet megkapja mindazt, amit a' legmodernebb termelés, a Szovjetunió termelése nyújtani tud. Minden támogatást megadunk, gépeket, traktort kombájnt, jó vetőmagot, műtrágyát, mindennel segíteni fogjuk a szövetkezeteket abban hogv jómódúak legyenek.

A napokban egy elvtárs közbenjárt nálam egy szegény emberért akinek négy ho'd földje van és négy családja hozzá. Kérdeztem: van-e a községben szövetkezet Azt mondta: van. — Tagja-e ez a szegén,., ember a szövetkezetnek? Azt mondta: nem taqja. Hát — mondtam —akkor a szegénységének maga az oka, mert ha a négy holdjával bemegy a szövetkezetbe és a feleségével együtt 400—500 munkaegységet kidolgoz, altkor már annyi a jövedelme, mint egy középparasizt n-alk. (Nagy taps.)

Amellett, mindjárt hozzátehetem, hogy nem is kell úgy dolgoznia, mint régen, amikor hajnali három órakor már a botosispán zörgetett az ablakán, vagy ha napszámba ment, látástól-vaíkulásig kellett túrnia a földet Most egyszerű rendes munkával a szövetkezete^ belül egy házaspár 400 —500 munkaegységet ki tud dolgozni

és Jövedelme már olyan lehet, mint régente egy jómódú paraszté volt

Az Elvtársak itt hallhatták a tízezer forintos kereseteket. Elmondották itt egy három taggal dolgozó családról, hogy 42.000 forintot keresett a szövetkezetben. Hát mikor keresett egy lízhoCdas paraszt 42.000 forintot egy évben? Régente, Elvtársaim, a jó boldogulás ú ja, magyarán mondva a fcit- lákság útja a falun — amint erre Sztálin elvlárs is rámutatott — az volt, hogy aki gazdagodott, az nyúzta a béresét, megkárosította a szomszéd ját, kizsákmányolta, becsapta, akit csak tudott, és Igv lassankmt meg- tollasodott. v

A,gazdagságnak emiatt mindig volt valami kis bűnös meüőkfze, a régi világban. Most pedig a szövetkezeti tagnak a jómódhoz nem keß, hogy kizsákmányolja a szomszédját, vagy becsapja embertársát, hanem egyszerű, rendes becsületes munkával megkapja mindazt a kultúrát, mindazokat a javakat megbirja szerezni, amelyeket azelőtt csak foggal-körömmel, huncutsággal, csalással, nyúzással, ki- zsákinánj'olássaJl tudott megkapni.

Ebben is megmutatkozik a szocia lizmus fölény« a tőkés rendszer felett. Az Elvtársak tartsák ezt szüntelenül szemelőtt. Meg vagyok győződve róla, ha a szövetkezeteink olya nők, hogy ott egy rendesen dolgozó tag jobban él, minit régente a középparaszt, úgy ez a legeredményesebb agitáció a szövetkezet meiEett.

A szövetkezetekben és a gépállomásokon is teljes erővel álljanak ki a nők mciieit

Fel akartam hívni a szövetkezetek és gépállomások figyelmét a női munka fontosságára. De az: hiszem, hogy ezen az értekezleten nem keli agitálnom e kérdésben, mert szinte valamennyi felszólaló aláhúzta, hogy a nők milyen értékes munkát fejtenek ki a szövetkezetben, a gépállomáson is. Csak azt kérem, hogy a jelenlevők otthon, a szövetkezetekben és a gépállomásokon is teljes erővel álljanak ki a nők mellett. Itt, ezen az értekezleten láttuk, hogy a nők egy milliméterrel sem álltak hátrább a férfiaknál és tudjuk, a munkában is Így van. Az ellenség azonban minden erővel megnehezíti a nőknek a termelőszövetkezetekbe és különösen a gépállomásokba való belépést és ottani munkáját. Nekünk erre szakadatlanul figyelmünk keil és az értekezlet világosan mutatja, hogy a ter- tnelőszö ve .kezetekben és a gépálioniá sokon az asszonyok és lányok — ha nehézségek is harcok árán is — de kezdik .végre elfoglalni azt a helyet, amely őket méltán megilleti. (Taps) Köveseid) szó esett itt az ifjúság rol, a DISZ-ről, tlozzá'ehetem, ez általános hibánk nemcsak a mezőgazdaságban, turném az iparban is. Valahogy még mindig nem becsülik meg eléggé a fiatalokat. Ezért idézni akarom Sztálin elvtárajiak ugyancsak a kolhozparasz'ok előtt tartott btsze.lé- bfl. a fiatotokra vonatkozó részt. Az mondja Sztálin elvtárs:

„Az ifjúság a mi jövőnk, a mi reménységünk, elvtársak. Az ifjúságnak kell majd felváltania bennünket, öregeket. Nekik keLl majd s zászlónkat a végleges győzelemre vinni. A parasztok közt nem kevés az olyan öregember, aki: lenyűgöz a régi 'eher, lenyűgöz a megszokás hatalma és a régi élet emléke. Érthető, hogy az ilyeneknek nem mindig sikerül a párttal, a szovjet hatalommal lépest tartamok. Más az ifjúságunk. Az ifjúság men'es minden régi 'tehertől és köny- nyebben teszi magáévá a lenini eszméket, mint bárki más, S éppen ezért, mer! az ifjúság könnyebben teszi magáévá a lenini eszméket, mint bárki más, éppen ezért van hivatva arra, hogy, az elmaradókat és ingadozókat előrevigye. Igaz, nincs elég tudása. De a tudás olyan dolog, amit meg lehet szerezni. Ma nincs meg, holnap meglesz. Ezért a feladat: tanulni és megint csak tanulni, elsajátítani a leniniz- must. Komszomol Elvtársak és Kom- szomo! Elvtársnők! Sajá í'sátok e'I a boLsevizmúst .és vezessétek az inga.hízókat előre! Kevesebbet fecsegjelek, többet dolgozzatok s ügyeteket siker koronázza“. (Taps)

Sztá in elvtérs szavait az ifjúságról nemcsak a szövetkezetek és a gépállomások vezetőinek, hanem gazdasági életünk minden terén érdemes meg. szívlelni, mert ezen.' a téren még sok a tennivalónk. Mi gyakran kritizáljuk a DISZ-t. az ifjúsági szervezeteket, (je arról. keveset beszélünk, hogy mi magunk sem karoljuk fel őket eléggé. Ezen az értekezleten sem vo't elég szó róla és ezért hívtam fel rá az Elvtársak figyelmét

A szövetkezel, vagy a gépállomás oil erős. ahol jó a pártszervezet

— Befejezésül rá kívánok mutatni falusi pártszervezeteink munkájánafe fontosságára. Látatlanban meg lehet mondani, hogy a szövetkezet vaqy gépállomás ott erős, aho' jó « pártszervezet politikai munkája és megfordítva, ahol bajok vasinak, akár a

fegyelemmel, akár egyébbel, előre ki lehet jelentem, hogy ott valami hiba van a pártmun-kában. Elvtársain), mi önnek tuck'ában vagyunk', pártunké',« különösen vidéki szervezeteink — e - sösorban n szövetkezetekben vagy ■ gépállomárr-’.on dolgozó kommunistáink figyelmét «rra irányítjuk, hogy1 azt a sok hibát, aim.it nagyon helyes kritikával és önkritikával ezen az értekezletein feltártak kijavítsuk és ezzel meggyorsítsuk a falu szocialista átépítését.

— Ismétlem, a falu szocialista átépítésének legfontosabb lépése most az, hogv a szőve'keze'ek, amelyek már létrejöttek, rendezzék soraikat, tartsanak fegyelmet, növeljék gazdaságukat és sikereikkel, virágzásukkal vonzzák magukhoz az egyénileg dolgozó parasztokat. A világért se bízzák el magukat és ne gondolják, hogy mert itt, ezev, a tanácskozáson százszámra vannak képviseVe a legjobb szövetkezetek, aiz ütközet már meg van nyerve. A natív ütközet, a dolgozó parasztság zöméneik megnyerése, még előttünk áll. És az Elvtársak jó munkájától függ, hogy milyen gyorsan fogjuk megnyerni az íi'köz-etet. Mert, hogy megnyerjük, afelől semmi kétség sincs! (Hatalmas, hosszantartó, lelkes taps. ütemes felkiáltások: Éljen Rákosii Sztálin—Rákosi!)

Rákosi Mátyás elvtárs viharos lelkesedéssel fogadott beszéde után az efoöfclő Krizsanyik Jánosné, a pásztói „Szabadság termelőszövetkezet elnöke mondott köszönetét a tanácskozás résztvevői nevében Rákosi elvtársnak az értékes tanításért. Hangsúlyozta; nagy öröm a jelenlevő dolgozó parasztoknak, hogy közvetlenül hallhatták Rákosi elvtárs szavait.

Az elnöknek ezekre a szavaira újból feldübörgött a taps, s a jelenlevők hosszasan ünnepelték a magyar dolgozók szeretett vezérét.

Szünet után elsőnek Sinka Erzsébet, a detki gépállomás vezetője szólalt fel.

Hangsúlyozta, hogy milyen értékes segítség a gépállomásoknak, ha a

nők is résztveszmek munkájukba®,

Sziveri Kálmán, a mágocsi „Rákosi“ termelőszövetkezet elnöke elmondta, bogy a Szovjetunió agrotechnikai tapasztalatainak felhasználásával u burgonyánál alkalmazták a fészkes műtrágyázást, ami .140 mázsa burgonyatermést biztosított a tagoknak".

Ezu án Borka Attila, a földművelésügyi minisztérium AMG főosztályának vezetője hangsúlyozna, hogy a gépállomások eredményei azért nem ki- elégítőek. mert az utóbbi kót év folyamán a Szovjetunió munkaszervezési tapasztalatait nem alkalmaz ák keli óképpen. Ha a muukaszervezeie- fcet megfelelően kialaki.ják, altkor inegszüntettietőík a munkafegyelem terén mutatkozó lazaságok, időben és minőségi munkát lebet végezni.

Lovas Lajos, a turkevei Vörös Csillag termelőszövetkezet elnöke elmondotta, hogy ebben az évben félnnii-ió téglát égettek házilag és ebből megépítették a szükséges is'.áilóépüIeteKet.

Polácsfca Gyula, a somogygeszü Uj Barázda termelőszövetkezet részéről szólalt fél. Hangsúlyozta, hogy igen nagy hiba az, hogy a termelőszövetkezetekben, amint Rákosi elvtárs is mondotta, nem működtek a 'DI&Z- szervezetek.

Pál József, a földművelésügyi minisztérium termelőszövetkezeti főosztályának vezetője beterjesztette a termelőszövetkezetek és gépállomások"

élenjáró dobozéinak a termelőszövetkezetekhez és gépállomásokhoz intézendő felhívását, amelyhez a benyújtott javaslatok alapján több tnódosi- tásl javasolt. Az országos tanácskozás a felhívási és a módosításokat egyhangúlag elfogadta.

Ezután Erdei Ferenc földművelés- ügyi miniszter foglalta össze a ké,- napos értekeztlel eredményeit.

A magyar kormáry fegyzékiten ulasitia vissza a jugoszláv t ármány hazug állításait a Mura egyik sz gsieit lőttén! jagcszláv provokációs katársériéssel kapcsolatban

A. külügyminisztérium tájékoztatási főosztálya közli:

A magyar külügyminisztérium a Mura egyik szigetén elkövetett jugoszláv határsérté.-vsel kapcsolatiban a következő újabb jegyzéket adta át december 28-án a bndapesJti jugoszláv követségnek!

„A Magyar Népköztársaság kormánya leghatározottabban visszautasítja a jugoszláv követség 1951 december 27-én kei! Jegyzéket, amely a Magyar Népköztársaság kormánya 1951 december 20-i jegyzékében részletesen Ismertetőit durva jugoszláv hntársér lést, amit jugoszláv katonai és polgári szentélyek a Murának, egy magyar 'lerUlelhez tartozó ezigetérc való behatolással köveitek el, azzal tetézi, hogy a magyar szerveknek az említett Mura-sziget őrzése végett magyar területen foganatosított intézkedéseit minden «lap nélkül agresszív eljárásnak“, „bitorló akciónak“, „Jugoszláv terület megszállásának“ és „ki- sajátításának1' minősíti. A jugoszláv kormány nyilván ugyanazokból a provokációs célokból folyamodik a tények ilyen meghamisításához, amely a magyar területet képző szigetre való behatolásra vezették.

A Magyar Népköztársaság kormánya leszögezi, hogy n szóbanforgé sjiget a trianoni békeszerződés mellékleteit képező, a hivatalos haiár- megáthipító bizottság tagjai — köztük Jugoszlávia képviselője — állal ellen- jegyzett térképek tanúsága szerint

(lásd: Fronttere erűre Ja Hongrie -el le Royaume des Serbes, Creates et Slovenes, section „B“ homes no. 48— 54, bora es go. 54—57) minden kétséget kizárólag a határvonaltól, amely a Mura főágának közepén vonul, ékre magyar területen fekszik. A budapesti jugoszláv ügyvivőnek 1951 december 27-én a magyar külügyminisztériumban tett látogatása alkalmával ezeket a hivatalos térképeket felmutatták és így módjában volt az azokba való betekintés útján erről a tényről meggyőződni. Minthogy az 1947- es párisi békeszerződés megváltoztatás nélkül megerősítette a Magyarország és Jugoszlávia között 1920-ban kijelölt határokat, nem férhet kétség ahhoz, hogy a fent 'említett térképeken feltüntetett határvonal ma is változatlanul érvényes

Fentiek alapján a Magyar Nép- köztársaság kormánya ismételten leszögezi, hogy n Mura említett szigetére való behatolás jugoszláv részről előre megfontolt, durva határsérlés volt és újítói a leghatározottabban felszólítja a jugoszláv kormányt, gondoskodjék arröL bogy a jugoszláv határőrizeti szervek a jövőben a magyar területen lévő szigetre való behatolástól tartózkodjanak. A Ma*»var Népköz'ársaság kormánya / ragaszkodik ahhoz, hogy az elkövetett szándékos határsértést n jugoszláv kormány vizsgáltassa ki és annak elkövetői! részesítse példás büntetésben“.

A IPravcSa ax amerikai

káisayálsxssEer^MCséileíiség’ral

Moszkva (TASZSZ):

A Pravda közli Zorin „A west- francforti tragédia“ című cikkét. Zorin megírja, hogy december 21-én este a chicagói Wilmington and Franklin Coal Company tulajdonában lévő westlrancforti (Illinois állam) Szénbányában, az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb szénbányáinak egyikében óriási földalatti robbanás történt és tűz keletkezett. A robbanás és tűz következtében 135 bányász puszta/; el. A mentési munkálatok rend- kivül lásson fo’ynak, a hatóságok nem segítik a társaik megmentésére törekvő bányászokat búnydszön- kéntesek nagy önfeláldozással végzik a mentési munkálatokat a bányarobbanás következtében gőzzel teli leve. góbén.

Az amerikai- reakciós sajtó — folytatja a cikkíró — igyekszik elhallgatni a katasztrófa méreteit és azt „véletlennek“ akarja feltüntetni. A fények azonban az ilyen kijelentésok teljesen hazug voltáról tanúskodnak. A 135 west/ancforti bányász azért pusztult él. mert ennek a bányának tulajdonosait — mint minden tőkést. — a kapzsiság a gazdagodás vágya halja át Az amerikai vállalkozók kényszermunka-rendszert vezetnek be

vállalataiknál, hogy minden eszközzel fokozzák nyereségüket.

A munka fokozása hihetetlen méreteket. öltött. Munkabiztonsági intézkedés pedicr gyakorlatilag nincs. Ennek következtében egyre gyakoribbak az amerikai iparba^ a szerencsétlenségek. Egy év alatt 38 százalékkal növekedett a munkabalesetek száma. Különösön a., amerikaiak koreaj beavatkozása - óta szaporodott a szerencsétlenségek száma az EISA" iparában, mert azóta még jobban hajszolják a munka iramát. Példátlanul nagy mértékben mocmövekedtek az olva„ szerencsétlenségek az amerikai szépiparban, melyek a munkások rokkantságát, vaav pusztulását idézték elő. A7 1930-lói 1943-ig terjedő 13 év alatt 250.000 bányász pusztult el, sebesült meg, vagy vált nyomorékká az amerikai szénbányákban, Ez év januárjától novemberéig az amerikai szénbányákban 575 bánvász pusztult el, több, mint 25.000 pedig nyomoTókká vált.

A 135 westfranclortl bányász tragikus elpusztulása — állapítja meg befejezésül a cikkíró —. isjná^Uen le' leplezi az igazságot a dolgozók vfl lódi helyzetéről az Egyesült Államokban.

I