Dunántúli Napló, 1951. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1951-12-26 / 301. szám
an BKsausEB » __________ * M I, Q Leveteink nyomában: ■- --— Söpörjék ki a knlákokat a Iba bares zol ősi fszcs-ből Ä PÁR2 ÉS PÁRJhPÍ'J Éís * A bőrg:yári páWI»ÍKOÜs$ág oUtiátsisf isi 8§ fis kűjss réi Lewáeí fai «serfreoziőeógünkbe LCff- ksr József levefozónk, amelyben többek között ezt írja: trA napokban be. széliem Nagy János elvtárssal, aki- rw# együtt nőttem fel, akivel együtt szenvedtük a mait rendszerben a kalákák kizsákmányolását. Elkeseredve beszélte nekem, hogy Babarcszólös egykori tani, a kizsákmányolok felbomlasztják a tszcs-t, ahová beférköz- lek és István József még pártunknak Is tagjelöltje, Gilik Mihály meg a csoport tagja. Ml jól ismerjük István Józsefet és családját. Kocsmárosok voltak Siklósbodonyban, soha sem dolgoztak. házakat vettek a dolgozók kizsákmányolásából. Gilik Mihály sem különb nála. Az apósa Babarcsző!5- *ön volt kocsmáros és az én nagybátyám iveken keresztül cselédeskedett náluk a amikor valami 150 pengő árva-jussal kapott, Gilik Mihály apósa kiforgatta kis pénzéből nagybátyáinál és hitvány koldusnak nevezett bennünket. Nem tadtam megállni ezt szó nélkül, mert véleményem szerint kizsákmá. nydóknak semmi helyük a tszcs-ben. de különöskép semmi helyük nincs pártunk tagjai között, hiszen pártunkban csak a dolgozók legjobbjai lehetnek ..." Löffler József levelének nywmában Idmeatünik Babarcszólös re. Jó három kilométerre van az országút Babarc, szőlőshöz. Múlt hét pénteken este a falu apraja-nagyja a kultúrházban {tyűit össze, ahol színdarabot adtak elő az úttörők s trí ária megindult a beszélgetés. — Attól félek, ha tgy megy tovább, nem lesz a csoportból semmi, pedig szinte megfiatalodtam már a csoportban — mondta Nemes Endre elvtárs a kisbír ónak, aki feleletül ejak annyit válaszolt: — Nem lenne szabad megengedni, hagy ezek újra a nyakunkra üljenek... ..Ezek“ alatt, a kisbiró és Nemes Endre elvtárs A csoportban lévő István Józsefre, Gilk Mihályira gondolt, akik. ről Löffler József élvtárs Irt levele, ben, A hűl dk oh elriasztják n becsületes dolgozókat a tsxcs-től Babarcszőlösön egy év-vd ezelőtt alakult meg a tszos. Lelkesen kezdtek munkához a csoport dolgozói és szép eredményeket értek el közös munkával. De alig telt él egy két hónap, egyre több elégedetlen hang hallatszott a csoportból, leginkább István József szájából. „Ki tudja miénk-e a föld to. vábbra is, stb.” rémhíreivel sikerült elérnie azt, hogy felbomlott a közös munka.'A becsületes, jól dolgozó parasztok visszariadtak a csoportba való belépéstől. Hiszen olyan beszélgetések voltak, amelyek nem biztatták semmi jóval az egyénileg dolgozókat Egyik rtap több dolgozó paraszt megkérdezte Gilik Mihályt: 1 — Beléphetnénk ml is a csoportba? Gondolkoztunk rajta és ágy határoztunk, jobb lenne a közös munkaGilik Mihály így felelt: — Én azt ajánlom várjatok, míg meglátjátok mi lesz a vége, elég ha mi bent vagyunk — mondta vészt. jóslóan. De a közös gazdálkodástól csak nem sikerült elriasztaniok a dolgozó parasztokat és egyre többen lépteit a közös gazdálkodás útjára. De a közös munka elé. mindig valamilyen „csoda" folytán akadály gördült. A tagosítás előtt pedig az a hír járta: .,No most tagosítás után már nem lesz' senkinek tulajdon® a föld". Illés József ás Gilik Mihály elérték oéljukat a rémhírek terjesztésével, a tagosítás előtt kilenc becsületes dolgozó paraszt kilépett a csoportból, Szekeres András, Herceg Vince, Márton József, Szabó Lajos és a többiek, akik nem voltak tisztában azzal, hogy a tagosítás után továbbra is sajátjuk lesz a föld és ha egy nagy táblán dolgozhatnak, jobb eredményt tudnak elérni, jobban kihasználhatják a földeit. Ma már tudják ezt, mégsem léptek vissza. Nem is csoda, hiszen István József kulák a csoport elnöke. Helyesen írta Löffler József elvtárs, István József és családja soha nem dolgozott, mindig kizsákmányolásból ólt. Apja az egyik cselédjének nem fizette meg a bérét négy évi munkájáért. István Józsefnek a felesége is negyven holdas kóláknak ’ a lánya. A faluban leg- jobb barátja Csábi Kálmán malomtulajdonos kulák, aki padlássőpredcket adott a dolgozóknak liszt helyett, úgy hogy a faluban nem egy család megbetegedett emiatt és Csábi Kálmánnal „főzték" ki mindig a tszcs ellen a , jabbnál-jobb“ érveket és a tszcs „megerősítése" érdekében vették fel A kátolvi December 21 tszcs-nck saját délszláv kultűrgárdÁja van. Ez a kultúr csoport január első felében végiglátogatja Északnyugat-Magyar- ország egyes délszláv községeit. — Ugyanakkor a mohácsi délszláv kul. túrcsoport is ütnak indul, hogy a kul- .túrgárdák feladatukat minél eredmé nyesebben megoldhassák, a kátolyi kultúrcsoport versenyre hívta a mohácsi kultúrcsoportot. A verseny íelNagykozár község tanácsa rendes ülésén Markovira tanácselnök elvtárs bejelentette, hogy a Szabadság Ili típusú tszcs az 1951. évre 308 százalékig teljesítette, beszolgáltatás! kötő lezettségét. Beszolgáltatása kötelezettségének a közséq ,is eleget tett, csupán a kukoricaibeszolgáltatásmál maradtak ei négy százalékig. A jelentést élénk vita követte, melynek során —mm—in1 i’ht immiwii i «a—«—— új tagoknak a ktllákokat, legutóbb Illés József 38 holdas kulákot. Ezért nem voltak új belépő dolgozó parasztok a csoportban,, ezárt man. dogatjak .annyit esténként a dolgozók: „Nem mehet így tovább": Igazuk van s igaza van Löffler Jószefnek is. aki levelének minden sorában a valóságot írta. Az üzemi párltitkár a hutákok barátja Hogy lehetséges az. hogy pártunk tagjelölt je István József és kulákok férkőztek a tszcs-be? Úgy, hogy az üzemi párttítlkár, Bruhoveczki Jámcsmé megalkuvó és nem a dolgozók érdekét tartja szem elölt. Legjobb barátai a kulákofc és azokat menti, elfogadja azoknak vendéglátását • Persze egyik kulák sem vendégeli meg „ingyen". Legutóbb is Kata Sándor vendéglátó 63 holdas cselédtartó kulákot mentegette, aki bejelentette a tanácsnál, hogy készen van az őszi munkákkal., így & vetéssel i*, közben Ká<a kulák „elfelejtette” elvégezni a vetést. Sürgősen fel kell számolni Babarcszőlősön ezt a tarthatatlan helyzetet, amihez joggal kérik a babarcszőlösi dolgozók a járási pártbizottság segítségét. Ha megtisztul a csoport az olyan kizsákmányoló kulákoktól, mint István József, Illés József, Gilik Mihály, akkor megerősödik a csoport és egyre több dolgozó paraszt lép a közös gazdálkodás útjára, ami jólétünknek, életszínvonalunk emelkedésének egyedüli biztosítéka. tétele ez: melyik kuUúrcsoport tart több előadást. A kátolyi kultúrgárda reméli, hogy a mohácsiak a versenykihívást elfogadják. * 'A kátolyi délszláv Iskola, mely működését az ősz lolyamán kezdte meg, az elmúlt héten új iskolaberendezést kapott. A* iskolát 20 délszláv tanuló látogatja. A szülök és tanulók hálásak a pártnak, mely iskolájukat szebbé tette. Nagy János, a Szabadság tszcs párt titkára kötelezettséget vállalt, hogy a lemaradást még ebben a hónapban behozzák. Javaslatát sok dolgozó paraszt fogadta meg. Ezeknek az elvtár- saknafc példáját kövessék azok is, akik a,z állammal szembeni kötelezettség üknek teljes mértékig, nem tettek eleget. D. M. A Pécsi Bőrgyár pár bizottsága hat alapfokú és bárom középfokú politikai iskolát szervezett.Az iskola . tt>7 hallgatóval indult be. Az igazolatlan mulasztók száma 27—30 fő között mozog. A hiányosság kijavítására a bőrgyári pártbizottság elhatározta, hogy minden üzemrész alapszervezeténél egy-egy brigádot szervez és ezek felkeresik a hiányzó elvtársakal, elmondják nekik, hogy milyen hibát követnek el azzal, ha nem járnak ei az oktatásra. E’íket a btioádakal tagból, egy iskolai haiiigatőlxő és egy szeminárium vezetőből szervezik, amely állandó nevelömunkát végez az iskola befejezéséig. Ahhoz^ hogy' a brigádok feladatukat meg is tudják valósítani^ elsősorban az kell, hogy az alapszerveze'.i ve. zetőség tagjai hs mutassanak példát a tanulásban. Nem úgy, mint Sneider Jámosné, Bárdosa Lajos alapszcrvezcli vezetőségi tagok, akik rendszeresen hiányoznak a rzenrínáriumokról. Az alapfokú politikai Iskolák közül a legjobb eredmény Fckecs elvtársnő szemináriumán van. A hallgatók többsége az apróbőr üzemrész dolgozóiból tevődik. Ezen a szemináriumon meglátszik, hogy az előadó elvtársnő alaposan felkészül a szemináriumok vezetésére. A jó felkészülés eredménye, bogy a hallgatók megértik az anyagot. Amit tanulnak, felhasználják a napi munkájukban, élen járnak a iermcCő munkában, magukkal ragadják az üzemük többi dolgozóit Is, a magasabb termelés elérésében. Rákosi elytáns legutóbbi beszédét a szeminárium kiértékelte. Megértettél: az előttük álló feladatokat és hetedikén már felajánlást is leltek, a szíuesbirkás üzem rámázói. Vállalták, hogy az eddigi 138 százalékos átlagukul 110 százalékra emelik, 99 százalékos minőségi munkával. Ezenkívül Mi, a Pedagógiai Főiskola történelem-—földrajz szakos hallgatói is elérkeztünk oda, hogy számot adjunk eddigi munkánkról. A jobb tanulmányi eredmény elérése érdekében ta- nulópárokat szerveztünk ezen keresztül igyekszünk a gyengébb tanulóknak is segíteni. Földrajzból különösen szép eredmények mutatkoztak. Az első dolgozatok eredménye 3.3 volt, a másodiké 3.9, a harmadik dolgozatnak pedig már 4.44 volt a szakáttog eredménye. vállalták, az ott dolgozó sztahánovii- lák, hogy a brigádjuk minden tagjából, sztahanovistát nevelnek. Fckecs elvtársim jó oktatási módszere megmutatkozik- abban is, hogy rajzon is bemutatja az előadását, hogy szemléitetpibh legyen, ahogy ezt a párt szervezeti felépítésének ma-. gyaráza'ánát is használta, hogy ezen keresztül is könnyebbé tegye az anyag elsajátítását. A középfokú politikai iskolák közül lleisz és Sztipánovics elvtársak szemináriuma a legaktívabb. A hallgatók alaposan felkészülnek a feladott anyagból és kéthetenként kiértékelik a heti sajtót is, kiselőadás formájában. S propaQtinil.s?ák meoérlet’íéV, moly, felelősség teljes munkával tisztéi'* meg őket a párt és ezért szívügyüknek tekintik az e'.vtársak nevelését- Példamutatásra nevelik a hallgatókat. Minden hallgató elsőnek tett felajánlást Sztálin elvtárs születésnapjára. A bőrgyári pártbizottság tagjai is ellenőrzik a szemináriumoikat. De ez az ellenőrzés sem rendszeres. Nem fcü'd minden szemináriumra ellenőrt, A bőrgyári pártbizottság megértve a, oktatás jelentőségét, a múlt heti vezetőségi ülésen megbeszélte n munka megjavításának módját. Az oktatás még jobb levezetéséhez elhatározta hogy felhasználja az üzem filmvetítő gépét is. Ehhez azonban Fibn is kellene, amit a felsőbb bizottságok segítségével akarunk megva- 'ósítani. A másik kérésünk, hogy a városi és a megyei pártbizottságtól kiküldött elvtársak, amikor kijönne!: ellenőrizni, mondják el a szeminárium után az észrevételeiket, mutassanak rá a hibáinkra, adjanak javaslatokat hogy előrébb vigyük, tovább fejlesz- szük pártoktatásunkat A még jobb eredmények elérése érdekében versenyben állunk az ország1 összes főiskoláinak történelem—földrajz szakával és elhatároztuk, hogy á 1 kollokviumi idő alatt csoportosan átbeszéljük az anyagot és az estleg hibás do'gokat tisztázzuk. Pár nap vé-. laszt el bennünket a vizsgáktól és igyekszünk ezt a pár napot a legjobban kihasználni, hogy valameny-- nyien, a legjobb eredményeket érjük el. Erős János I. év. halig. Horváth ibolya A kátolyi kultúrgárda versenyre hívta a mohácsi kultúrgárdát A nagykozári Szabadság tszcs 308 százalékig teljesítette a icrnybeszolgáltatást Gnngl János Bőrgyár, ágit. prop. felelős. Tanulmányi versenyben vannak a Pedagógiai Főiskola fö'drajz-törléneiem szakos hallgatói AZ ELSŐ HARCGYAKORLAT A szál süvített. Kellemetlen, magát mindenüvé befészkelő őszi «aél volt w_ Nehéz volt ellene védekezni, különösen nehéz ■ volt egy harcgyakorlaton e,, a katonák számára. Hosszú Ideig még -az eső is megnehezítette a harcosok, helyzetét, de éjfél után végre elállt, néhány csillag kiült az égre és a hold is előbujt a felhői-; mögül A harcosok örömmel nézték a csillagokat, miközben el-elfogyó lé- Iokzettel kapaszkodtak felfelé a dombon.. , — Szép vagy Alföld, legalább nekem szép! — idézve a költőt, sóhajtott. fel Bokodi honvéd elvtárs, miközben keiével a sáros földbe kapaszkodott, mintha nem is akarná elengedni, 1 pedig csak vissza csúszását szerette volna megakadályozni. — Ha még csúszol egy félmétert, leütsz a lábamról — figyelmeztette a mögötte menetelő Sárvári elvtárs. — Ez Alföld? Tele van begyekkel! _zsörtölődött Bokodi Sándor. — E zek hegyek? Akkor a Mecsek vagy a CsQvályós micsoda? — kérdezte nevetve Sárvári IPés. Domb ez csak,' az is a kisebbik fajtából! A* estle ér a 4<n»b tetejére Kora estétől menetellek már a harcosok, legtöbbje első gyakorlatán volt, néni csodia hát, ha megkönnyebbülten - sóhajtottak fel. ___Ott az erdő! — mutatott frissé jo bbra -Vecsernyés úrvezető elv Mrs. Ha-azon keresztüljutunk, elérjük a célt. Uiiból1 elindultak. Sárvári és Bokodi elvtárs a néphadseregben Ismerték meg egymást. Már az első napon egymás mellé ke- jültek a körletben. Rendszerint együtt voltak, de a beszélgetés csak nem akart, megindulni kettőjük között. Pedig mindkettőjüknek annyi mondanivalója lett volna: az otthonról, a gyapot-termésről — Sárvári e'vtársék termelőcsoportja versenyt nyert! — meg hát a lányokról is ... De mindketten arra vártak, hogy a másik, kezdje ei. Vigyázz/ Kisebb szakadék! Vecsernyés őrvezető elvtárs hangja versenyre kelt a szél süvítésével. Az elől menetelek meg is hallották, de azok akik 14—15 éves korukban e:felejtettek továbbnőni, így Bokodi és Sárvári elvtárs is, már nem hallották. Bokodi elv társ csak azt érezte, hogy nincs talaj a lába alatt és-csúszik, hempereg lefelé. £lesen belenyi- la.t bokájába a fájdalom,, arca sáros lett. sapkája legurult a fejéről. — Elnyeli a föld? — hallotta Sárvári elvtárs hangját. — Juj, a bokáim! szisszent fel Bokodi Sándor, miközben feitápászko. dott a főidről. — Egyben van még? — Úgy lehet, mert végigtapogattam .. Megpróbált elindulni, de alig bírt a jobblábára lépni. — Majd segítek — ölelte át a derekát Sárvári elvtárs. — Hagyjál! Bírok én menni — rázta le magáról Sándor a segítő kezét. — Akkór gyere ... Bicegve-, kínos '’assúsággal indult tg Bokodi elvtárs. Minden lépésnél mérhetetlen vágyat érzett, hogy .leüljón a földre. „Nem lehet, az erdőn keresztül kell jutni!“ — dünnyögte magában. Száját összeszorította, hatalmas akarattal folytatta az útját Az egység csakhamar elérte az erdőt Egyszerre olyan sötét borulta harcosokra, hogy még az előttük menetelő szerelvényen, sem látták a csajkát. Bokodi elvtárs fától-fáig bi cegett, görcsösen kapaszkodott kezével a vékonykérgü fákba. Egyszerre fegvverdörgés csattant, fel. — Jobbról „ellenség"! Eedezés! — harsogott Vecsernyés őrvezető elv- társ hangja. A harcosok a földhöz lapultak, I ,..i- kájukat tüzelésre készítették elő. — Tűz! Ropogtak a fegyverek. Mintegy :iz percig tartott az erdei „tűzharc". — Előrenyomulás!. — hallotta Bokodi elvtárs a mellette fekvő Sárvári Illés hangját. Csakhogy ezt könnyebb volt mondani, mint Bokodi elvtársnak véghez is vinni. Lass-a„ előrekúszott, aztán egv fához szaladt. Két lépés után azonban elvágódoit. ,,Belndagádt a bokám a' csizmába" ,— villant át az agyán.\ Ugv érezte, hogy a Iába helyem fatuskó van, amely nem úgy hajlik, mint ahogyan ő szeretné. Újból megpróbá'kázott az előrenyomulással, de niü ■ már az első lépésnél összeesett. „A többiek, hol vannak a többiek?" — nézett szét ijedten maga körül. A fegyverropogás .egyre messzebbről hallatszott. „Lemaradtam! Nem, nem lehet.lemaradnom, a parancsot teljesíteni ke/1/“ Ismét felállt. Hatalmas erőfeszítéssel tett néhány lépést, aztán halk sóhajtással lezuhant e földre. Sírni szeretett volna elkeseredésében. Megvetéssel nézett a lábára, mintha az volna az oka hogy ö most nem harcolhat ott a többiek kö. zött. Talán éppen őrá von szükség. . . Hiszen a harcban az ember a legfőbb tényező! Talán éppen most nyomják vissza az egységét, s ő nem segíthet! — Nem jó derékalj a sáros föld, Sándor! Bokodi elvtárs majdnem a nyakába ugrott Sárvári Illésnek. Itt van. nem hagyott cserben! Aztán elborult az arca. — Menj vissza! Rád ott van szükség! Majd eljutok valahogy egyedül is az erdőn túlra ... — Az „ellenség“ megfutamodott,.. Különben is engedé'yt kértem, hogy érted jöhessek... No, gyere. Sárvári etttírs vállára tette barátja puskáját, szerelvényét a hal kezébe fogta. Fclnyalábolta Bokodi elvtársat., aztá,, lassan kissé tántorgó lépésekkel elindult. — Láttad volna, hogy vertük őket! Pedig nem könnyű a sötétben harcolni! Még közelharcra is sor került. Csurom víz a köpenyem, érzed? — Nem kapott választ. -- Banya Csönd. Sárvári elvtárs egy pillanatra megállt. Oldalt nézett, a váltón keresztül lecsüngő fejre. Bokodi e’vtárs szeme ’e volt csukva. Nehezen lélekzett. — Hű!... Siessünk! Meggyorsította a lépéseit. — AUj! Megtorpant. „Ellenség“? Jóbarát? Mit csináljon? — Ecl a kezekkel! Az áthatolhatatlan sötétben csak r hangokat hallotta, erobert nem látott. Óvatosan letette a földre Bokodi elvtársat, aztjn várt. — Fel a kezekkel, ha mondom! Arra van! A hangból megállapította az irányt. Óvatosan balra kúszott, aztán jobbra. Mogzörrent előtte egy bokor. Valaki kidugta a. fejét. „Eilcn- ség!“ Sárvári elvtárs • nem tétovázott. Ráugrott. Két perc mn'va már hármasban mentek az erdőben. Sárvári elvtárs. nátán Bokodi Sándorral, előtte pedig feltartott kezekkel az „ellenség". Jó negyedórái járás után. kiértek a tisztásra. A harcosok már ott állták 'topogtak, miközben forró teát 'itták. Sárvári elvtárs jelentkezett parancsnokánál. — Hadnagy elv társ jelentem, hoztam egy sebesültei, meg egy ..íoglyoV.' Havas hadnagy elvtárs s szájához emelt csészét visszáeresztette. _ Igv hozta őket? .. . Az egészei dó n kérésziül? — Jelenteni: a „foglyot“ nem tudtam a vádiamra venni.. Két szerelvény, ikét'púska. meg Bokodi elvtárs . . . Hava-3 hadnagy elvfárs szeme-nagyon kifejezően csil'ogott. Bpliiro'*. — Vigye g kötözőhelyra gz-elvtársat! — Na, gyere Sándor, mindjárt ott leszünk, ne íélj/.. Bekötöznek... Egy hét múlva már kíityabajod!... Tudod régen el akartam már monda. ni, hogy elsők lettünk a gyapotszedé- si versenyben ott a kornyékünkön... — Úgy beszéli, mintha Bokodi elvtárs hallotta volna. De lehet, hogv hallotta is. mert szája körül mintha beleegyező mosolv bujkált volna... HIVES LÁSZLÓ
