Dunántúli Napló, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-17 / 268. szám

DUNÁNTÚLI VILÁGPBQLETAR3A1 EGYESÜLJETEK'. A MAI SZÁMBAN: A nemzetközi békcmozgaloni eseményei (2. o.) — Erősö­dik n vasasok Tilo-ellcnes harca <2. o.) — Egyiptomi íalut ágyaztak az angolok (2. o.l — l’ocsássák szaba­don n letartóztatott barcelonai fiatalokat (2. o.) — Ne- hagyják Rózsafa kommunistái, becsületes dolgozói, hogy kulákok cs egyéb ellenséges elemek rombolják a párt­szervezetet és a tszcs-t (3. o.) — Levél Jugoszláviából (3. o.) — Gazdag zenei programot állított össze a Muzsika Állami Vállalat (4. o.) Vitt. ÉVFOLYAM 268. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR SZOMBAT, 1051 NOVEMBER Í7 ■■TU Harcoljunk még keményebben a munkafegyelem megszilárdításáért Több, mint fél hónapja volt a ta­tabányai bányászértekezlet, ahol Rákosi elvtárs felszólalásában a munkafegyelemről többek között a következőket mondotta: „Megígér­hetem, hogy e téren az eddiginél szigorúbban fogunk fellépni és a fegyelem javíthatatlan megbontói és n termelés dezorganizálói, a bá­nyában található ellenség ellen ke­ményen el fogunk járni annál is inkább, mert a fegyelem terén szep­temberben a helyzet változatlanul rossz maradt." Rákosi elvtárs szavai nemcsak a tényleges munkafegyelem megbon- tóira vonatkoznak, hanem azokra is, akik nem tartják kötelességük­nek, nem érzik felelősségüknek a munkafegyelem megszilárdítását és ezzel akarva, akaratlanul az igazolatlanul mulasztók táborához szegődnek. Több, mint fél hónapja, hogy elhangzott a tatabányai bányász ta­nácskozás és Rákosi elvtárs útmu. tatása. Azóta elmondhatjuk, hogy megyénk bányáiban van javulás a munkafegyelem területén. Az Ist- ván-aknai, Petőfi-aknai, Széchenyi- és András-aknai bányászok arról számolnak be, hogy meggyőző munkával, vagy éppen megfelelő, a régebbinél sokkal keményebb in­tézkedésekkel hogyan szilárdítot­ták meg a' munkafegyelmet. Ennek a munkának eredménye meg is mu­tatkozik a terv teljesítésén. Pécs- bányatelep mindig a legnagyobb- arányú műszakmulasztásról és az ezzel együttjáró alacsony termelés­ről volt „híres." Az elmúlt néhány hét óta másként ismerik már Pécs- bányatelepet. Ma már nem a mun­kafegyelem Lazasága, hanem a mun­kafegyelem fokozatos szilárdulása, nem az alacsony termelés, hanem a terv túlteljesítése teszi valóban híressé Pécsbányatelep két akná­ját, a két akna bányászait. Sok ilyen eredményt lehet még felso­rolni. Ha a komlói bánya eredményeit vizsgáljuk, ott is fejlődést tapasz­talunk. Az azelőtti 220—240 főnyi napi mulasztók létszáma lecsök­kent 150—170 főre, ami viszonylag szép eredmény. Javítottak Komlón a legényotthonok, a női otthonok­kal való foglalkozáson is, így új felelős kerül a legényotthon élére, aki lelkesen kezdte meg nehéz, de szép munkáját. De annak ellenére, hogy eredményeket látunk, egyál­talán nem lehetünk megelégedve ennyivel. Nem, mert még ma is 150 —170 ember munkája esik ki na­ponta a termelésből. Komlón minap Kummer elvtárs azt mondta: „Egyes műszaki veze­tők nem akarnak érvényt szerezni * kiadott rendelkezéseiknek." Eb­ből fakadnak aztán az olyan ese­tek, mint ahogy ez az egyik lég­vágaton történt, ahol öt „dolgozó" várt •— egyik része ürescsílléte, a másik része telire. Nem dol­goztak. Sok a bányában a kisebb-ülésekből eredő mulasztás is. Tervbe vették, hogy orvosi rendelőt építenek a bányában, amelynek csütörtökre kellett volna elkészül­ni. Egyik nap még ment itt a mun­ka, a másik nap már Rudolf Mi­hály üzemvezető nem tett oda munkást. Ilyen „aprónak" látszó eseteknek aztán az a folytatása, hogy a munkások egyrésze elked­vetlenedik a munkától, nem megy munkára, vagy a laza fegyelem miatt — amit lent a bányában ta­pasztal elsősorban — úgy látja, „mindegy" megy_e dolgozni vagy sem. Ez az egyik komoly hiba Komlón. A másik az, hogy beszél­nek úgy a pártszervezet, mint a szakszervezet, de még a műszaki vezetők is arról, hogy a munkafe­gyelem területén igen aktívan dol­gozik az ellenség. Amikor arra tere'ődik a szó, hogy leleplezik-e ezeket az ellenséges elemeket, lep. leztek-e le néhányat már ezekből a gazemberekből, az a válasz: „Nem, nem emlékszem rá . •." Valóban úgy áll ebben a kérdésben a hely­zet, hogy nem látják a fától az er­dőt. Javítanak igaz, a munkafe­gyelmen a felelős vezetők és hetek munkájával építenek- de arra már nem terjed ki figyelmük, hogy megvédjék eredményeiket az ellen­ségtől, amely a gondos és nagy erőfeszítést követelő munkájukat órák alatt tönkre teheti — és teszi is — demagógiájával, uszításával, félrevezetésével. Van a komlói bá­nyában bőven ilyen elem és ki kell húzni őket a sötétből, ahol meg­bújnak, ki kell vetkeztetni őket a „rendes munkásemberek" álarcá­ból és eljárni velük szemben. To­vább kell folytatni a munkafegye­lem megszilárdításáért folyó har­cot Komlón, mert ellenkező eset­ben nem a lemaradás behozásáról, hanem a lemaradás további növe­kedéséről lehet majd beszélni. Már többször foglalkoztunk a meszesi legényotthonnal és több­ször felhívtuk a MESZHART szak- szervezet figyelmét arra, hogy fog­lalkozzon az ottlévő új munká­sokkal. A figyelmeztetést a kultúr. csoportok vezetői, tagjai, de ma­guk a legény otthon becsületes dől. gozói meghallották, de érdekes mó­don a szakszervezet nem, mert né­hány nappal ezelőtt Mézer János csi’lés arról számolt be, hogv ígér­getnek csak a felelős vezetők — értve alatta a szakszervezetet, — de nem foglalkoznak úgy a legény­otthonnal, ahogyan kellene. Itt az ideje, hogy komolyan ve­gyük a bányákon a munkafegye­lem megszilárdításának kérdését, mert ellenkező esetben nem további javulás, hanem visszafejlődés lesz. Ezért pedig ebben az esetben fele­lősek lesznek azok a vezetők, akik­hez tartozik a munkafegye’em meg­szilárdítása. Harcoljunk hát még keményebben, még türelmesebb nevelőmunkával a munkafegyelem további szilárdításáért. A páríoktatás lapasztaSataiból Jól vezeti a politikai iskolát Nagy János elviúrs Nagykozárban. A ma­gyar, délszláv és németajkú dolgozók szívesen járnak a politikai iskolára, mert könnyén érthetővé teszi szá­mukra az anyagot. Nagy elvtárs, a község élei éből vett tapasztalatokkal köti össze az eCméletet és a politikai iskola hallgatóinak nagy segítséget ad abban, hqgv az iskolán tanultakat a napi gyakorlati életben hasznosíthas­sák. * A MESZHART párlbizoltsiWnnk meg kell javítani az oktatási munkát, mert előfordul, hn»y nem értesítik ki a propagandistákat az értekeztetek meg- j tartásáról. Gcrényi Józscfné elvtárs ' még egyfzbcn sem kapott értesítést, bogy mikor tartják az értekezletet. # Siklós községben Kónya elvtárs po­litikai iskoláján jó kezdeményezés szillé!élt. A politikai iskola jobb ta­nulói eljárnak azokhoz, akik nehe­zebben tanulnak és segítenek nekik az anyag elsajátításában. «= Nem végzi jól megtisztelő feladatát Vajszlón Kertész Ignác elvtárs. aki — amink ellenére, hogy politikai Iskolá­ján 22 elv'árs megjelent — nem ment el a foglalkozásra így az elvtiírsak 1 kénv!elo*'k vnboV e-mennt a szomsz-1- j dós sícnti’átb'v’bo hogy ne marad­janak le uz oktatásban. * VERSENYBEN AZ ÉVI TERV, A VÁLLALÁSOK TELJESÍTÉSÉÉRT A Kossuth-aknai V értik e-brigád tagjai „becsületműszakot“ tartottak a pártértekezlet tiszteletére November tizenegy edáike előtt olyan volt a Kossuth-aknai I-es üzem, mint a megbolygatott méhkas. Különösen az ötös csapat frontfejtésében lát­szik, hogy az elvtársaik készülnek va­lamire. Mégpedig az aknai pártvá lasztenány megválasztására. — Nem mindegy, — mondogatták a, etatársak, — hogy kik lesznek a vezetőink, kik lógják irányítani az aknai pártéletet. Beszélgettek ezek az elvlá-rsak so. kát a munkájukról, a termelésről, tér viik teljesítéséről és azokról az aka­dályokról, amelyek miatt nem tudják behozni tervlemaradásukat. Pedig * Kossuth-akna I. üzem ötös csapat frontfejtésének bányászai beváltják Rákosi elvtársinak tett ígéretüket. Legnagyobb és leglelkesebb készü­lődés a Vertifce-brigádbam volt tapasz tolható. Bódiis Mihály, Illlés István és Békefi János elvtársak voltak itt a kezdeményezők. Békefi elvtárs oda. szólt Illés elvtarsnak: — Idefigyelj Pista! Ha jön Verti­lge elvtárs, megmondjuk neki, hogy holnap, a pártválasztmány megválasz­tásának napján, mi okvetlenül telje­síteni lógjuk tervünket, de ha miniéii jól megy és kellően telepíteni fogják a lejtést és adnak ürescsülét, azon­kívül lesz kellő mennyiségű levegő is, — akkor túl is teljesítjük! — Hát... — szólt vissza Illés elv társ a hozzáintézett szavakra, _ va­lam it illene tenni a nagy napra, hogy megmutassuk, valamennyien szeretjüK pártunkat. Én bizony szégyelem azt ts, ha látom a telolvasó teremben, hogy eddig még .nem váltottuk be Rákosi elvtársnak tett ígéretünket és nem hoztuk be a lemaradást... — Tudjátok mit? — szólt Bódis elvtárs is —, dolgozzunk holnap va­lamennyien és nevezzük el ezt a mü szakunkat „becsülef'-müszaknak és teljesítsük túl 162 csillés vállalásun­kat. Vértüké elvtárs ezekre a szavakra ért oda és büszke boldogsággal gon­dolta magában, hogy nem veszett a csapaton belül kárba a sók népneve- lömunka, men itt vain a hatása. Ettől a porctól kezdve lendületeseb­ben dolgoztak az elvtársik. Gyonsab. ban ömlött a szén a rázócsuszdába és onnan 1® a kaparós&aíegra, amely vitte a szenet lefelé a csillékbe. Ö.á ról órára fokozódott a lelkesedéi, amely a pártválasztmány megvá osz­tásával elindult a csapaton beiül. November 11-én Vérüké e.vtáss mint küldött, vett részt a pártérrekez- leten és látszott rajta, hogy agg A dk a csapatért: vájjon teljesíteni tudják ■’ a brigád tagjai a vállalást és kiad. ják.e a megígért 486 csille szenet. Még ott volt, nem jutott tudomásé'a az örömhír, hogy az ötös csapal ?,tj tés 588 csille szenet adott ez an a na­pon. Százkét csillével teljesítették túl vállalásukat! A Vertike-brigád 162 csille helyett 225 csille szenet adott népgazdasá­gunknak! A brigádtagok megmuta'.éfc erejüket és azt, hogy rájuk számíthat a párt. Az Osztertár-brigád 194 csille szenet termelt az előirányzott 162 helyett, az Appel-brigád 162 csille he­lyett 169 csillét termelt. De még fel lehetne sorolni sokat, azok közül a dolgozók közül, akik ezen a napon 190—200 százalékos tel­jesítményt értek el. Sok dolgozó kö­vette és követi Vertike elvivs pél­dáját, aminek meg is van az eredmé­nye. Mind jobb és jobb százalékok tűnnek fel. így születnek meg az eredmények a komlói Kossuth-aknán. Ebből látszik, hogy van elég kezde ményezés a komlói bányászokban, csak kelőén kell segíteni és 'ámegat- ni őket., megértetni velük a mun<ca fontosságát, kezdeményezéseiket pe dig támogatni, segíteni kellene a ve­zetőségnek. Mi tudjuk és érezzük, hogy az újonnan megválasztott pártválaszt- rnány jól fogja vezetni a termelésben folytatott harcunkat és mindjobban élesedő osatályharcban sikeresen fog bentiünket vezetni. Gábor Balázs üzemi levelez^ Komló, Kossuth-akna. Gyapolszedéssel feöszönlji párléiMezleliinket November 18-án tartja a Komlód Bányaépítő Tröszt pártbizottsága ve- zetőségválasztó gyűlését. Mi, a Ma­gyar-Szovjet Társaság tagjai jól tud­juk, hogy milyen nagy jelentősége van ennek, ásztába^ vagyunk azzal, hogy a most megválasztandó pártbi­zottság segítségünkre les, további munkánkban és sikerein*:: elérésében, ígérjük szervezetünk nevében, hogy az új pár tv eze tőségnek md is minden segítséget és támogatást megadunk szocialista építésünk sikere érdeké­ben. A pártértekez’et tiszteletére öröm­mel vállaljuk, hogy a bikáid állami gazdaságnak vasárnap segítünk a gya­potszedésben. Olvastuk a megyei pártsajtóban, hogy ebben a gazdaság­ban igen lemaradtak a gyapotszedós- ben és ez számunkra nem közömbös, mert tudjuk, hogy a gyapot mit je­lent nemzetgazdaságunknak. 18-án reggeltől ugyanakkor, amikor pár tértek ez le tünk fontos tanácskozá­sát tartja, mi lelkesen kezdünk hozzá a gyapotszedéshez. Este pedig kultúr- gárdánk vidám és szórakoztató mű- Eort ad, á bikáid állami gazdaság dol­gozói számára. A vidám „befejezés“ is méltó lesz ehhez a naphoz. Komlói Magasépítési Vállalat MSZT-szervezete. Kaposszekcsőo nem segíti a pártvezefőség a begyűjtést, a pártfitkár elvtárs nem mutat példát, ezért nem megy a begyűjtés Kaposszekcsőn mindjárt a begyűjtés elején igen vontatottan haladt a mun­ka. Naponta alig egy százalékot ha­ladtak előre a begyűjtési kötelezettség teljesítésében. Nem azért, mert nem lelt volna lehetőség az ütemterv tel­jesítésére. Bő termést takarítottak be, amit bizonyít az, hogy zabból 123 és burgonyából 125 százaléknál tartanak a beadási kötelezettség teljesítésével. Azonban búzából még csak a 34 szá­zalékot érték el, kukoricából pedig a 71 százaléknál tartanak. Ugyanígy a tojás- és baTomfibeadásban is lema­radtak, a 70 százalékos teljesítéssel. Miéri maradt le Kaposszekcső? Azért, mert a pártszervezet nem szorgalmazza a begyűjtést még any- nyira sem, mint november 7 előtt. Vé­letlenre bízták a begyűjtést. Három hete már nem folytatják a felvilágo­sító munkát, ehelyett Marosi József elvtárs is, a pártszervezet titkára va­dászni megy, a népnevelők oktatását is elhanyagolja. Hogy miért, azt könnyen meg lehet érteni. Marosi elvtárs az. akinek példát kellene mutatni a községben, ezen ke resztül példámn ál ásra nevelni a párt- szervezet népnevelőit a beadási köte­lezettség teljesítésében. Ez az, amit Marosi elvlárs nem csinál, mert ahogy a számok is mutatják, eddig egy darab tojás, de egy deka barom­fi.: sem adott le. Megszegte a törvény és az állami fegyelmei, amelynek be­tartásán neki kellene őrködni. De hogyun végezhet az meggyőző, munkát, vájjon beszélhet-e a törvény betartásáról, aki maga nem seljesíti az állaim iránti kötelezettségét, megszegi a törvényt, amit a dolgozó nép ho­zott. Vájjon mehet-e a dolgozó nép közé Marosi elvtárs felvilágosító mun­kát végezni, szembe meri-e nézni a becsületes, beadásukat jól teljesítő dolgozó parasztokkal. Bizony nem. Mert Marosi elvtársat nem is hallgatnák meg a dolgozó parasztok, bátran a szemébe vágnák: Előbb nézz körül a saját portádon, és utána gyere énhozzám! Joggal mondanák ezt a dolgozó pa­rasztok, de akkor sem tévednének, ha azit mondanák: Marosi József nem méltó a dolgo­zók bizalmára, nem érdemli meg, hogy továbbra is betöltse párttitkári fukcióját, mert ő az, aki miatt nem megy a begyűjtés Kaposszekcsőn. Most a vezetőségválaszitáskor job­ban meg kell nézni, kit választanak a pártszervezet élére. A kaposszekcsői kommunistákra vár az a feladat, jól vizsgálják meg, ki méltó bizalmukra, példamutató-e az az elvtárs, tudja-e mozgósítani a párttagokat a feladatok megoldására. Olasz községben is olvassák a Nase Noviné-f Pártiitkár vagyok Olasz községben, most készülünk a v ezetőségvá osztás. ra. Sokan vagyunk délszláv nemze­tiségűek itt Olaszban is és hűségesen olvassuk a Nase Noviné-t, ami a mi lapunk, nekünlc, déEszlávoknak író­dik, saját nyelvünkön. A multban bi­zony nem adtak ki nekünk lapot, hogy megismerkedjünk testvéreink életével és sorsával, akik nem mesz- $ze tőlünk, a fasiszta Tito járma alatt tengetik életüket. A Nase Noviné-ban olvastam, hogy md történik Jugo­szláviában, ahol Tito állati kegyetlen­séggel gyötri a népet és lenyúzná a dolgozókról még a bőrüket is, hogy eladhassa az amerikai imperialisták­nak. A dolgozó népnek és a kommu­nistáknak o'yan börtönöket építtetett, ahol bokáig — és van, ahol derékig is — vízben vannak és Itt pusztítják őket éhen. A jó, kommunista elvtár­saknak még külön kínzásokat talál­nak ki. például addig járatják őket óles kavicson, míg nem vérzik fel a lábukat. így néz ki a „szabadság“ Titoéknál, nem pedig úgy, ahogy azt ők hirdetik. Mi, Magyarországon élő délszlávok, vá’.óban szabadságban, boldogságban, megbecsülésben élünk. Minden jogunk megvan, mert mj is a Népköztársaság polgárai vagyunk. Jugoszláviában, ahol a kulákok és a gyárosok az urak, elnyomják a nemzetiségieket Titoéknál, csak szerbül taníthatnak az ottélő magyarok. Az én kislányom pedig magyarul is, dé’.szlávul is ta. nülhat. Mindkettőt tanítjuk vele. örül is neki nagyon, mert már ő is tudja, hogy nem minden ország nem­zetiségi gyerekei büszkélkedhetnek azzal, hogy saját anyanyelvűk ön ta­nulhatnak az iskolában. Becsüljük meg, mi délszlávok az újságunkat és a pártsajtó mellett ol­vassuk minél többet a Nase Novkié-t Gyurák János párttitkár, délszláv dolgozó paraszt. Olasz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents