Dunántúli Napló, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-16 / 267. szám

Jelentkezz te is. gyapotszedésre, segíts betakarítani a „fehér aranyat**! PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS ★ Jobb munkával, az ellenség elleni fokozott harccal készül a nagykozári tszcs pártszervezetének tagsága a vezetőségválasztó taggyűlésre Nagykozár községben nagyrészt dél­szlávok laknak. A községben lévő III. típusú termelőcsoport tagjai ezévi el­számolásukat állítják össze. Egyévi jó munkájukat mutatják a munkaegy­ségek értékei. „Sóba ilyen termésünk nem volt — mondja Nagy János elv­társ, tszcs párttitkár — mint ebben az évben." Búzából a kiértékelés 14 mázsát átlagot mutat, míg egy egyénileg dolgozónak átlagtermése kilenc mázsa. I>e nemcsak a termények többlete mulatja a tszcs erősödését, fejlődését, hanem az állatállomány növekedése b. . .1 A tszcs megalakulásakor 26 szarrasjószága volt a csoportnak, amely azóta kétszeresére emelkedett, így lehetne tovább sorolni azokat az eredményeket, amelyet a csoport dolgozói elértek a közős munkával. Ebben a fejlődésben segítette őket a tszcs pártszervezete, amely a vetések Idején már mozgósította a csoport tagjait, hogy idejében vessenek, úgy ahogyan azt a rendelet megszabja, mert a szovjet módszer szerinti vetés nagyobb terméseredményt jelent. A pártszervezet munkája eredmé­nyes Is volt. De nem ment ez olyan simán ... A tszcs földterülete között van egy' kóláknak a földje is, aki hosszú évti­zedekig sanyargatta, kizsákmányolta a falu dolgozó parasztjait. Ma már nem zsákmányolhat szabadon a ku­lik és ez nem tetszik Lenke Györgv és Lenke Jakab kulákoknak. Elhatá­rozták, hogy támadást indítanak a tszcs ellen. Elkezdték suttogni: „Meg­látjátok nem értek el semmit a cso­portban, tönkre mentek, hiába a ko­rai vetés is, mert az is tönkre megy“. Azonban a kulákok vereséget szenvedtek. X pártszervezet megmutatta a helyes utat a tszcs dolgozóinak, akik bebizo­nyították, hogy nem tönkre mennek, hanem úgy gyarapodnak, mint az­előtt soha. Ebben a harcban erősödött meg a pártszervezet Is, amely segí­tette, jutalmazta azokat a dolgo sókat, akik nem hátráltak meg a nehézségek elölt, úgy nevelték őket, hogy méltók le­hessenek a tagjelöltségre. Ilyen példa Horváth Jánosnéé is, aki különösen az aratásban tűnt ki jó munkájával és példamutatásáért felvették tagje­löltnek. Horváth elvtársnő azóta még lelkesebben, példamutatóbban végzi munkáját, hogy kiérdemelje a párt­tagságot. így a begyűjtésért folyó harcban jó munkájáért a Megyei Pártbizottságtól elismerő oklevelet is kapott. i Most a rezelőség újjáválasztására készül a nagykozári tszcs pártszerve­zete is. Lesz miröE beszámolni a ve­zetőségnek, lesz a tagságnak módja arra, hogy a tapasztalatokból tanulva, még erősebbé, harcosabbá tegye a pártszervezetet. A pártszervezet tagjai is készülnek a vezetőségválaszló tag" gyűlésre. Számot vetnek magukban az elmúlt év eredményeivel, hibáival, hogy a további fejlődést egy olyan pártszervezet irányítására bízzák, amely képes tesz arra, hogy a meg­növekedett feladatokat ellássa. A tagság máris feladatokat készít az új vezetőségnek és ezek között az egyik legfontosabb: Folytasson az eddiginél kemé­nyebb harcot a pártszervezet a kulákok ellen. A vezetőségválasztás előkészületé­ben új harcra indulnak a tszcs tag­jai, hogy győzelemre vigyék az őszi munkákat, a gyapot betakarítását, hogy méltóan készülhessenek a veze­tőségválasztó taggyűlésre. Ambrus Dezső Kérem a békebizottságok segítségét Htmesiiázán « első osztály taní­tónője vagyok. Nálunk, a ml kis osz­tályunkban Is meglátszik a békeharc. A kis első osBtályoooknak elmagyará­zom az „Ö“ nyelvükön,, hogy miért ■kell tanu’.niok és miért van szükség arra, hogy tanuljanak, hisz ezzel is a békét védik és saját jövőjüket bol­dogítják. Hogy jobban megértsék el. magyaráztam, hogy van egy békebás- tyáník, amelyet építünk és ogy-egy jo felelettel, jó osztályzattal emelik a bástya falait. Még be sem fejeztem magyarázatomat, amikor az egyik el- sőosztályos, őrömtől ragyogó arccal feugrott a pádból és azt mondta: „ Tanítónéni, akkor nekem már hal téglám van, ugYe?" Meg sem várva a választ, egymásután bukkantak fel a mosolygó boldog arcok: „tanít&né- ni, hát nekem hány téglám van?” De m Iskola után még a dolgozó parasztokhoz is kimegyek és elbe­szélgetek velük. Lanor Jánosmé be­szélgetésünk közbsn azt mondta: „Most látom csak, hogy mennyire érdemes volt beadnom a kukoricát, sőt milyen jé volt, hogy C. Jegy re 1» szállítottam. így legalább tudok jó ruhát vermi a gyermekeimnek és be­adásommal a béketábort is erősítet tem. Én tudom jól hogy mit jelent a háború, sokat szenvedtünk miatta és nem Is azért nevelem 6 gyermeke­met, hogy elpusztítsa éket a háború, hanem azért, hogy békés, boldog éle­tük legyen.“ így beszélnek a do'gozé parasztok legíöbbnyire. De varrnak, akik nem látják be azt, hogy mennyire fontos és szükséges a beadás, sőt. még olya­nok is vannak, akik feleslegesnek tartják azt, hogy gyerekük iskolába járjon. Ilyen helyen szinte úgy néz ki, hogy „hiába“ minden felvilágo­sító munka. Én arra kérem a békebi. zottségokat, hogv segítsenek ezeket a dolgozókat meggyőzni arról, hogy a_ békéért vívott harcba^ nekik is részt keV. vermi úgy a begyűjtés­ben. mint egyéb munkájukkal. Remé­lem, hogy a békciroda munkatársai megértenek és segítségemre lesznek. Hegedűs Ildikó tanllónó, Himesháza. Mférí mi ©iit epreit a magyarszéki tanács a feketéző Tárnál Mánál őrt? Magyarszék a komlói Járás legrosz- ezatobk„ teljesítő községei közé tarto­zik. Pár nappal ezelőtt., mikor me­gyénk kukorica begyűjtésből elérte már a száz százalékot, mikor az or. szagos begyűjtési versenyben a ne­gyedik helyre törtünk fel, Magyar­szék község még búzából 51, kuko ricából 85, napra forgóból 64 száza­lékkal szégyenkezett. Miért maradt te Magyarszék a feesyiljíési versenyben ? Talán a magyarszéki dolgozó parasz­tok nem szereti hazájukat? Talán igaz az. amit. Komáromy Tivadar, a tanács VB-titkára nőm győz hangsúlyozni, hogy „nem volt termés búzából, mert májusban a.z eső lenyomta a vetést“? Nem egyik sem igaz. a magyarszé. ki dolgozó parasztok szeretik felsza­badult hazájukat, a magyarszéki dol­gozó parasztok is szeretik épülő szo- ciaiMzmuíninkat, csak éppen nem ma­gyarázták meg. nekik, hogyan is keli! hozziá.járutoiok a haza erősítéséhez, a szocializmus építéséhez. Az is lehet, hogT c népnevelők beszélgsittek ezek­ről a kérdésekről, csak keveset és rosszul. Úgy., hogy a kulákok hangja elnyomja agitációjukat. Mert a ma­gyarszéki kulákok még igen eredmé. nycsr-n beszélhetnek, sót nem csupán beszélhetnek, hanem cselekedhetnek is —r a tanács bólogatása mellett. A kulákok terjesztik a hírt az „alacsony termősót],ágról“ és „búzát, elnyomó esőről“, nem törődve azzal, hogy a szomszéd községek — ahol ugyanany- nvi cső esett. — jó begyűjtési. ered­ményei bizonyítják: nem verte le a gaboáát az cső; nem volt alacsony a termésátlag, hanem a magyarszéki kulákok szabotálták a vetéstervet, vagy feketec-atornába irányították a gehortet, anélkül, hogy ez ©Men. a ta­nács egyetlen ujját is megmozdította volna. Itt van BiMcsdi György példáié. Bükk ósdi kulak hátralékban maradt kenyérgabonával, nem teljesített'1 elő­ír: kötelességét, mert szerinte is „ala­csony voltt a termésátlag“. Szeptem­ber 26-án eljött a kukoricaszedés ide h). A tanácsnak azonnal fel kellett volna szólítani a kuilákot: azonnal pótolja elmaradását kukoricával. — Azonban mm ez történt. A magyar­széki tanács csak várt, csak várt, míg a kulák pontosaj, egy hónapra a tö­rés után „be méltóztatott“ szállítani kukoricáját! De ez nem minden! Bük­köséi György 325 forintra szóló C- vásáriási utalványt is kapott, amely a rendelet szeTínt dolgozó parasztja­ink m-egjutalmazásáTa szolgál! Hogy mennyire szívén viseli a ta­nács és ezen belül a VB-elnök, Fo­dor Ferenc és a VB-titkár, Komáromy Tivadar a kulákok sorsát, gondját — mutatja Tárnái Nándor példája is- Tarnai Nándor igazgató-tanító apósa Sásd egyik legzsírosabb tőkése volt. Szőlője, földje, háza melíett az övé volt egyik sásdi malom is, melynek üzemeltetéséhez állandóan alkalma­zottak,at zsákmányolt ki. Tamai a volt kántortanító, akinek sikerült befér- kőznie a pártba is, szoros kapcsolatot tartott fenn kulák apósával, melyről természetesen a magyarszéki tanács és pártszervezet is tudott. A kapcso­lat olyan szoros volt a Jomnuinisia“ vő és a illik após között, hogy Tamai Nándor október közepén egyik «ötéi; éjszakán 120 ki­logramm árpát, 100 liter bort és 200 ki’ogramm burgonyát hozott el apó­sától Tamai állítólag „nem tudott arról“, hogy szállítási engedély nél­kül nem lehet terményt fuvarozni egyik községből a másikba. Mégis a „biztonság kedvéért“ mellékúton jött, lámpa né’kül. A magyarszéki ta­nács ezután mentőműködésbe lépett. A tanító kérésére 13-án, a szállítást követő napon kiadtak számára egy írást, amelyben igazolják, hogy Tár­náinak vetőmagra van szüksége, ezt a községben nem kap és mivel apósá, nál dolgozott. így indokolt lenne, ha a sásdi tanács kiadná a szállítás,i en­gedélyi. Az igazolványt, nem állíthatta volna Irt semmiképpen a magyarszé kj tanács, de különösen nincs rend ben az igazolvány azért., mert azt tizedikéi dátummal állították ki. an r.ak ellenére, hogy három nappal ké­sőbb, 13-án kérték! Fodor Ferenc elvtárs, tanácselnök azt. mondja: „Aki Tárnáira rosszat mond, az csak ellenség lehet!“ Ez a kijelentés arra vall, hogy a VB.elnök víigv nem tudja, vagy nem akarja meglátni, mennyire igaza van annak, aki a kulákapós befolyása alatt álló, feketéző .a nép törvényeit megszegő tanítót vádolja és aki nem hiszi el, hogy a kulákok Magyarszéken „nein csinálnak semmi rosszai.“ Hz éj pártvezetését most választották meg a magyarszéki kommunisták. Az új pártvezetőségnek elsőrendű feladata, hogy végre meg­indíts«. a harcot a kulákok eilen, hogy harcosságra, bátor helytállásra nevelje a tanácstagokat, hogy meg­tisztítsa a pártszervezet sorait az olyan elemektől, mint a befurakodott Tárnái Nándor, akiié a legközelebbi jövőben kimondja a bíróság azt az ítéletet, melyet a dolgozó nép elvár azok ellen, akik megszegik törvényeit, semmibeveszik rendeletéit. Garami László Majs község dolgozói követelik, hogy a tanács szigoróan járjon el a vetési munkák gátlóival szem ben Majs község dolgozói lemarad­tak az őszivetés elvégzésében. A dolgozó parasztoknál 71, és a tszcs- nél pedig 270 hold lóid vár elve­tésre. A lemaradás oka könnyen meg­található a tanács munkájában. Mordvai Gyula elvtárs még azt, sem tudja, hány dolgozó paraszt nem teljesített„ a vetéstervet, egy dolgozót sem tud megnevezni, aki megszegte az állami legyeimet, nemtörődömségből hátráltatja az őszi-vetés gyors beíejezését. Pedig könnyen lehet neveket találni, mert a negyven dolgozó paraszt közül húsz — közlük Bosnyák Mi. hály, Bokros Sándor, — még min­dig várnak a vetéssel. Opportunizmus és felelőtlenség jellemzi a tanács munkáját. Nem törődnek a vetési munkákkal, nem vonják felelősségre a törvény meg­szegőit. Eddig a 20 do’gozó pa­raszt közül még egyet sem bün­tettek meg hanyagságáért, mert Mordvai élvtárs azt mondja: Minden dolgozó parasztnak kevés a földje és már vetettek it valamennyit! Házi László elvtárs, íüggetlenitett párttitkár is látja a tanács felelőt­len munkáját, tisztában van azzal, hogy községük nagyon lemaradt az ősziek: e'vetésével. Es miért nem vonja felelősségre a tanácsot, mi­ért nem segíti bírálatával jobban Dalmer Péter elvtársnak, a tanács. elnöknek munkáját? Van a községben 40 népnevelő; a tanács és pártszervezetre vár az a feladat, hogy népnevelőértekez- leten megbeszéljék, milyen felada­tokat kell megoldani az őszi mun­kák befejezése érdekében, hogyan osztják be a dűlői elel ős őket, akik naponta jelentik, melyik dolgozó paraszt lejezte be a vetést és ki az, aki még nem vetett és hátrál­tatja a községet a terv teljesítésé­ben. A község becsületes, jól dolgozó parasztjai pedig elvárják a tanács­tól, hogy vonja fele’ősségre a ve. lés gátlóit, szigorú büntetést szab. jón ki azokra, akik nemtörődöm­ségből még most sem vetettek el. Az újjáválasztott pár! vezet őségtol várják a segítséget Basal élenjáró dolgozó parasztjai a begyűjtés teljesítésében Patapoklosi község dolgozó paraszt­jai büszkék a begyűjtésben elér! jo eredményükre. A napokban várják, hogy megkapják az engedélyt a sza­badpiaci értékesítésre. A jó eredmény nem születet', ma­gáid!. Gyenis Nándor elvtárs, a pár.- lilkár. Szabó János, a tanácseinök, Kiss József és a többi VB-!ag elsőnek példamutatóan teljesítették beadási kötelezettségüket. Példájukat és a nép­nevelők jó példáját követték a falu dolgozó parasztjai. Az Októberi For­radalom ünnepére vállalták, hogy 100 százalékon felül teljesítenek. Minden patapoklosi dolgozó paraszt becsülettel teljesítette kötelezettségét, a szégyentáblán csak hasali dolgozó paraszt nevét lehet találni. Ugyanis Hasal község a palapokl’.osi tanács­hoz tartozik. Sajnos a basaliak nem dicsekedhetnek ilyen eredményekkel. Még a 70 százalékot sem érlék el a begyűjtésben. Nem teljesítették vállalásaikat, nem lartották be szavukat és 7-e után sem vittek semmi1', a begyiijtőhelyre. Úgy látszik, azt gondolják, vége a begyűj­tésnek. Vagy talán rosszabb termésük volt, mint a patapoklosiaknak? Nem, Basaion is van jól teljesítő dolgozó paraszt, Gorcsi János, Patak János és még többen, akik mindenből telje­sítettek. De a falu dolgozóinak 80 százaléka még nem teljesítette köte­lezettségét. Csete János 41 holdas kuláknak még 40 mázsa termény és élőállat beadási hátraléka van. Egyre azl hí- reszieli a faluban, „nincs miből I el - jesiieni, kevés termet!, a baromfi ki­pusztult". A párttitkár. Nájczer János elvtárs és a többi dolgozó paraszt is átvette ezt a siránkozást, mindannyian ezt mondják kifogásul. „Kevés ter­mett" — mondja a párttitkár, Náj- c.zcr elvtárs és ugyanakkor hamis szállítási szerződéssel szállított „ré­szes-kereset" címén kukoricát eladni. Tehát tudnák teljesíteni a iecvet Basaion is. Joggal! és helyesen kérik Basal község élenjáró parasztjai: „Jár­jon el a tanács a törvény szigorával a kötelezettségüket nem teljesítőkké! szemben. Nem engedjük meg. hogy megalkuvás ronthassa a községünk becsületét." Elvárják Basal élenjáró dolgozó parasztjai, hogy a tanács 5— 10 százalékos felemelés után bírságol* ja meg a kötelezettségüket nem tel­jesítő dolgozó parasztokat is. A pár'.vezetőséget most választatták újjá. A pártszervezet élére, a begyii.r 'ősben és az őszi munkák végzésében élenjáró - Patak János elvtárs dolgo­zó paraszt került. Ha nem a fain ki­zsákmányoló kulákjára hallgatnak ezentúl a basali dolgozó parasztok, hanem követik a páVltitkár, Pa'ak Já­nos elvtárs jó példáját, akkor nem sokáig kell szégvenkezniök amiatt, hogy utolsók között vannak a köte­lezettségek teljesítésében, nem vihetik szabadpiacra a felesleges termés'. Horváth lbol) a Dicséret Az állami gazdaságok Baranyamr- gyei Központja szeretettel köszönti a Szabadság úti általános Iskola VII és VIII. osztályos úttörőit, abból az alka­lomból, bogy a bólyi állami gazdaság­ban két gyapolszedésr békemííszakban a legjobb eredményt érték el. Kedves Pajtások! Köszönjük nektek a jó munkát és kérünk benneteket, hogy továbbra is szedjétek lelkesedés­sel a „fehér aranyai“, keljetek egy­mással versenyre, a nagyobb teljesí­tésért. a jobb minőségi munkáért. NAGY SÁNDOR megyeközpont-vezető. KÉT GÉPPISZTOLYSOROZAT A köd még alacsonyan úszott a bar­na szántás, a megsárgult, ’©töredezett kukoricaszárak fölött. A tejszerű fe herségan csak itt-ott tört át a bágyadt őszi napsugár. A füvön még minde­nütt. ott ragyogtak az éjszakai harmat gyémántszemei. Hűvös volt. Már egy egész órája feküdtem egyhelyben. Fi gye'.tem a határt. A kora reggeli csendet hirtelen megtörte egy géppisztoly éles ugatása. Utána rövid időre még egy sorozat hangja ... Hiába meresztettem a szemem, ettől az átkozott ködtő: síig láttam ötven méternyire. Gyorsa,, felugrottam é« járőrtársam figyelőhelyéhez rohantam, hátha neki van segítségre szüksége. Nem! S:e- rencsére járörtársamnak, Z. Miklós­nak semmi baja sem volt. Nézd! Nézz oda! — mutogatott a határon túlra. — Az átkozottak! Csak meg tudtam volna akadályozni! A ködtől csak bizonytalanul, el­mosódottan láttam. Azonban azt ki tudtam venni, hogy két jugoszláv ha­tárőr osztozik egy kis kosár tartalma és ruha,neműek felett. — Ezek lőttek? — kérdeztem. — Ezek! Ezek a gyilkos gazembe­rek! — mondta, vagyis inkább szi­szegte Miklós, a harag és a gyűlöld valósággal eltorzították az arcát. — Dehát miért, lőttek? — Hát nem látod? Ekkor már én is láttam. A határon túl két alak feküdt arccal a földre borulva. Két nö. — Miért lőtték 1• őket? Te végig- n étied? — Mos! ne beszéljünk róluk.. — kért Mik ós és az edzett, bátor kato­na hangja remegett. — Majd később. Láttam, hogy olyan izgatott, mini még soha, így hát hagytam. Még egy órai szolgálatunk volt vissza, de ez idő alatt egyetlen egy szót sem be­széltünk. ♦ O onn az őrsön forró tea várt ben- nünket. Ilyenkor, ősszel lizony ez már jólesik. Egy asztalhoz ültem Miklóssal, együtt kortyolgattuk a mézszínű, gőzölgő italt. A kályhában barátságosan pislogott a tűz. Miklós a tüzet bámulta, a táncoló lángnyei- voket és beszélni kezdett: „Mikor elloglaltam figy élőhelye­met, mindjárt észrevettem, hogy oda­át. köze! hozzám két árnyék mozog. Akkor kezdett csak derengeni, azután a köd is sűrű voll, azl sem láttam, nők-e vagy férfiak. Később, a lövé­sek előtt néhány perccel láttam csak meg, hogy Írét nő — egy idősebb és egy fiatalabb, nyilvánvalóan anya és lánva, — vágja a kukorica szó rat. figyeltem munkájukat és a határt.-*• Láttam, hogy nem csupán én nézem őket... Észrevettem Írét jugo szláv határőrt is. Ugv kísérték sze­meikkel * két nőt. helyesebben a fia talabbat, mint a kánya kiszemelt zsákmányát. Egy idő múlva a fiatalabb letette a kapát és pár lépést tett a határőrök felé, letette a kosarát és a felsőka­bátokat. Ekkor léptok elő a határ­őrük. — Mi van a kosárban?/ — törmedt rá az együk a lányra. Az úgy megré­mült. hogy ailig-alig bírta kinyögni: — A reggelink ... Egy kis hajma és kenyér ... — Értetted a nyelvüket? — vágtam közbe. — Hát hogyne — felelte Miklós. — Hiszen errefe’é születtem! Szép fs lem ne, ha még ennyit sem értenék... De hadd folytatom: —■ A jugoszláv határőr kirántotta a lány kezéből a kosarat, odadobta a másiknak, azután átfogta a lányt és elkezdte húzni a7 őrház leié. A lány sikoltozott.. Az anya kapáját ma­gasra emelve rohant a lány védel mére... (Vf-‘-'-Mklós ciha.Igatott, én fo'.ytartám; — Ekkor hallottam az első soroza­tot . .. — Úgy van. ekkor lőtt először az o titoista gyilkos! Ezt a pillanatot használta ki a lány. hogy kitépje ma. gát a szorításból. __ Vadál'atok! Gyilkosok! — sikol­tozta magánkívül, majd hirtelen meg­fordult é= felénk szaladt... És ak kor a másik emelte vállához a gép­pisztolyt. A lánv kitárt károkká! zu­hant a földre ... A többit láttad. Miklós elhallgatott. Mindketten néz­tük a játszó, kergetőző piros lárg. nyelveket, melyhez hasonló lángok egyre több és több jugoszláv hegy csúcsáról hirdetik a titoista elnyo­móknak: a jugoszláv nép előbb vagy utóbb, de lerázza nyakáról a gyilko­sok jármát! Tolnai Gfnr UsztHekolás.

Next

/
Thumbnails
Contents