Dunántúli Napló, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1951-11-11 / 263. szám
4 NAPLÓ 1951 NOVEMBEB 11 É FÚL A KOMMUNIZMUS A szomjas sztyeppe írta: KONSZTAINTYIN PAÜSZTOVSZKIJ Az itteni száraz sztyeppén az cm. bort mindig vonzza a víz, még altkor is, Ha Hi a víz egészem kicsiny forrás, iS. s ha oly sűrűn nőtte is be a béka- nyál, hogy a víz nem is látszik ki alóla. émü éjjel érkeztünk meg Ka* lacsba. A nappali forróságtól folhe- vült városka még nem hűlt le. Meleg szél tengette az üres utcákon a lámpákat. A távolba^ a Don magas jobbpartja sötétített. A Volga—Don csatorna építkezésének távoli tényei egy pillanatra sem aludlak ki az éjszakában. Késő éjjel volt, utüérsammal egy-’ tt mégis azonnal nekiindultunk a Donnak, a hús víznek, Megfűrödtiink a Don friss vizében, majd hosszú ideig ü'.tűnik a parton, s hallgattuk, hogyan - mossa a folyó a partnál kikötött, s az egész várossal együtt rövid, mély álomba merült vontatógőzös oldalát. Kalácsból utltár&amtnal együtt Cimljanszkaja községbe készültünk,— arra a helyre, ahol a Donon gátat és virierömüvet építenek. így támadt éj. jé, a Don pártján a7 a gondolatunk, hogy nem autón utazunk Cimlianzzka- jába, hanem a Donon valami vonta- tógőzöáön. Ez az út egyben búcsúnak jí készült a folyótól, mert az 1952. év nyarán Kalacs és Cimljanszkaja között a Don eltűnik: helyén a Citnl jans.zkaja-tenger képződik. De reggel váratlanul ott termett egy autó, amely a szalszki és doni sztyeppékra, Bolsaja Martinovka községbe indult, — oda tehát, ahol < sztyeppék öntözésére, irányuló gr bit diózus munkák összpontosulnak. Saj nálkozás nélkül mondtunk le arról, hogy a folyón utazzunk. Az öntöző csatornák építése, — ez ti roppant nagy munka, ~~ mely az Azov! tengertől a Káspi tengerig ás a Dontól a Manicsig terjed —, kissé messzebbre esik itt a Volga—Don csa tornától és a cimljanszkajai építke Zéstől. Sokkal nehezebb ide eljutni, mint az említett két építkezéshez. Elgondolkozva ültünk be a7 autóba, ez pedig rázkódva és kígyózva rohant velünk a Don balpartján elterülő sztyeppék mélyébe. ,,Az ördögbe is, puszta, de szép vagy!“ — kiáltott fel egy alkalommal Gogolj. De amit láttunk, az nem Gogelj e/.yeppéje volt. Ez a délkelet kötött és száraz agyagtalajú sztyeppéje, Bit.y kiégett az aszálytól. ^SrSjei por kavargóit a,z utak fölött, s óriási tűzvészre emlékeztetett. AZ ürgék fürgén futottak át az úton, s dühösen néztek az autó után. Fel ijesztettünk egy túzokcsapatot. A nehéz madarak csak közvetlenül az autó kerekei előtt, kelletlenül repültek fel. Azután még épülőfélben lévő községei láttunk egy vízteteon völgy enyhe lejtőjén. Értetlenül vetődött fel mind- annyiunkban a kérdés: vájjon miért te epednek ide az emberok, erre a száraz helyre, ahol nincs egyetlen kökénybökor sem. Csakhamar magyarázatot kaptunk erre. Egy olyan községen haladtunk ál melyet idő telepítenek a sztyeppé re a Don partjairól, a, úgynevezett „elárasztás övezetéből.“ Egy év múlva ezeknek a házaknak ez ute a küszöbéig ér el a Cimljan- szteajai-tengor, s itt az út mentén, ahol ma az árkokban üröm szürkül, a a tiszta, hideg hullám nyaldossa maid a partokat. A sztyeppe emberei biztos nyugalommal várják a vizet, a naptáron számolják a heteket és a napokat addig, ameddig az első víz megjelenik a sztyeppén, s a kátyúkat és mélyedéseket elöntve, lassan a község felé közeledik. A viz közeledésének ezek a napjai a dolog lényegét tekintve a szovjet ember természet fölött aratott győzelmének napjai lesznek, s bennük lesiet ölt a mesébe illő emberi bátorság és emberi tudás. * Kotyelnyikovo közelében át kellett vágnunk a „fekete viharon.“ A teige leg az égig emelte a homokot, a száraz növényeket, s roppa.’t sebességgel száguldott el mellettünk. Sokáig emlékezetemben marad ennek « f r getegnek vécztjósló, nobéz dübörgése Fergeteg, délibáb, a hőségtől piszkos-szürkévé fakult óg, vörösbama föld, ürgék, üröm és por, aok por volt ezen a tájon ... Csak estefelé robogott át kacsink e lomhán hömpölygő Szál-főivó hiúján, s futott be Bolsaja Martínovká. ba, az utcák mozdulatlan hús vízhez ha£Onlósn kellemes levegőjébe, « sűrű meggyfák félhomályába. , Egyetlen csepp víz is éllet ezeken a sztyeppéken. Az a növényzet, mely nem vesztette még el nedvtartalmát és vidám, zöld színét, a völgyek mélyén rejtőzik, ahol mégis van valamilyen jelentéktelen mennyiségű kis víz. Az egyetlen folyó, a Szál partjain pedig sötétzöld lombozattól terhes gyümölcsösök vannak. De men jünlc csak el akár száz lépésnyire a Száltól, — ismét Q sztyeppe leheli arcunkba napperzselte agyagos, nehéz levegőjét, s a szemet vakítja a föld elviselhetetlen fehér színé. — Lám ezeket a sztyeppékét kell vízzel meghatni, nagyszerű viruló t'j- já változtatni, — mondta nekem Szó kolov elvtá.rs, a doni és sznlszki sztyeppéken folyó öntözőcsatorna építkezések Vezetője. — Ez a mi fel adatunk. Gigantikus területet, kb két millió hektárt kell öntöznünk és vízzel ellátnunk. Megáll a föld száradása, s megkezdődik a lermékenyedés nagy folyamata. Most végigmegyek Önökkel építkezéseinken, s majd mutatok egyet s másít, 300—400 kilométert teszünk meg a nap folyamán. A kocsi nekihamadott a községből a sztyeppe felé, s mintha izzó vaskemencében rohant volna velünk a látóhatár szélén lévő dombvonulait felé. Ez az egv idő óta híressé vált vízválasztó a Don és a Szál között. Majd alább szólunk arról, hogy mi tette híressé. Egyelőre azonban az „építkezés fővonalairól“ beszél ne. kém Szokolov olvtárs. — Kár, hogy nem elég kifejező a mi nyelvünk, nz építészek nyelve. Objektumok, grafikonok, szívó-kotróbe- r ende zések, átvágások ... Sokat fejez ez ki önök előtt? — Be kell vallanom, nem sokak — feleltem. — Összehasonlításokra van szükség, hogy elképzelhessük az önök munkájának rendkívüli lendületét. — Igen, ez kellene! De sajnos, n'-ics időnk összehasonlításokkal foglalkozni. Beszéljünk előbb építkezésetek objektumairól. Legfőbb objektumaink az önlözőcsatornák. Sok csatornát épí. tünk. A 190 km hosszú doni főcsatorna a cimljanszkajai víztárolótól a Manics-folyó pártján elterülő Frole- tarszkaja községig húzódik. Az elosztócsatornák teljes hossza kb 600 ki o- méter. Ezek a csatornák — a nyizs- nye-doni, ,az azovi, a bagajevkai, a szadkovkai, a verhnyeszali és még több ilyen csatorna — szintén jelen, lös méretűek. A verhnye-szali csatornát csatornának nevezte ugyan, de a valóságban ez a Sza! folyó, melyet az erősen felduzzasztott doni víz visszafordít forrása irányúba, a sztyeppék mélyébe, a Sza! folyásirányának megfordítása — egyik objektumunk. Az azovi csatornába nagyteljesítményű szivattyúállomás emeli át a vizet a ManicsbóL. Ez másik objektumunk. Látja, mennyi mindent fejez ki a mi „objektum“ szavunk? S hogy' képet kapjon ezeknek a csdtomáknak a nagyságáról, el mend ok néhány számot. Nézzük például a főcsatornát. Szélessége 60—62 méter lesz. Ez a csatorna a Cimljanszkajai tengerből a sztyeppére, a nagy és kis e'oszló- csajomák hálózatába szállítja a Don vizét, s ennek a víznek a mennyisé, ge kb másfélszer akkora lesz, mint amennyi a nyári időszakban a Don medrében folyik. Sokat mondó számok ezek. És még két számot említek. Az 1951. évben 18 millió tonna földet kell kiemelnünk, o hidakba, szivaty- tyúállomásokbá, esővízelvezetőkbc és egyéb létesítményekbe 40 ezer köbméter betont kell beépítenünk. Kocsink felszaladt egy szóles fennsíkra, s megállt. Szemünk előtt az egész sztyeppe hullámzcr ezüst tűzben égett. Ne ijedjenek meg, — mondta Szokolov. — E^ árvalányhaj. A szélben ringó árva.ányhaj. Valóban, az árvalányhajas sztyeppén voltunk. A fehér, selym.es hullámok véget nem érő egymásutánban terjedtek végig a cűrű árvalár.yhajon, s sejtelmes, nagyon halk susogás hangzott köröskörüi. A. Doa és Szál közötti vízválasztó legmagasabb pontján voltunk. Szokolov beletúrt csizmája orrával a földbe. Alattunk 80 méter mélységben már ássák a jövendő földalatti folyó medrét. A következőket kell elmondanunk, hogy megérthessük, mi is történik alattunk, 80 méter mélységben. A szára, doni és szalszki sztyeppék a Dontól délre terülnek el. Ezeket a szalszkj fennsík választja el a Dontól Felmerült a kérdés: hogyan kelle: j eljuttatni a Don vizét eze„ a fennsíkon át e sztyeppék öntözőcsatornálbii. Szinte lehetetlen lett volna ezen a fennsíkon át csatornát —- helye3ebííallgaHunk. A sztyeppe tüze te kihívóban vo-It, alkonyodott. Az esti félhomályban előtűnt, a vibrálva világítani kezdett az első csillag. Most még sehol sem talál vízfelületet, hogiy megfürdesse tiszta fényét. De ^Ítélik egy év, s a cet Hágok milliárd* jaivál tündöklő éjt már nem a sztyep pe poros homálya fogadja, hanem a gyümölcsösök és dúsan termő földek tiszta és nedves levegője. S a csatorben 90 méter mély hegyszorost építeni. Ilyen csatorna építése temérdek munkába és pénzbe került volna. A mi szovjet mérnökeinlk egyszerű és kiváló megoldást találtak; a tern sík lábánál alagutakat, sajátlago: földalatti folyókat kell építeni, s eze ken gravitációs úton kell eljuttatni a vizet a Cimljanszkajai tengerből az öntözőcsatornákba. S most mélyem ez alatt az árva- tányhajas sztyeppe alatt, hol nehéz agyagban, hol porszerű homokban építik már az első alagutat, mely — a későbben épülőkkel együtt — át- bocsátja majd a vizet a szalszki sztyeppékre. Az alagutat a moszkvai földalatti vasút építői KrajevSZiklj mérnöknek, a moszkvai metróépítés volt brigádvezetőjének vezetésével építik. Ezeknek az alagutaknak az építése az egész volga-doni építkezés egyik legcsodálatosabb objektuma. Egiy-ogy alagút hossza kb 6 kilomé. tér tesz. Az alagutaknak ideálisan egyeneseknek kell lenniök. A 6 kilométeres hosszon legfeljebb 5 cm-nyi- re térhet el az alagút az egyenes vonaltól. Az alagutak lényegében óriási méretű ágyucsövek lesznek: az alagutat hatalmas vas csőgyűrűkbö" készítik. De ex még nem minden. Még egy súlyos követelmény van: az alagutak falainak tükörsimáknak kell len. ni, hogy egyetlen mélyedés, egyetlen érdes felület se lassítsa a víz gyors áram'ását, s ne okozzon veszélyes örvényléseket. A vízválasztó tetején álltunk, a távolban, a forrón tűző napfényben láttuk ay alagút aknái fölött emelkedő tornyokat, a fölöttiük a szélben lengő vörös zászlókat. Szokolov suhogtatta a letört akác- gallyat, s beszélt azokról a pamut- földekről, rizstáblákról, Cukorrépáról és öntözött búzáról, a dúsan termő gyümölcsösökről és kertekről, melyek hamarosan elborítják nedvdús, zöld szőnyegükkel ezt a most csaknem teljesen terméketlen földet. Estefelé tértünk vissía Bolsaja Mar* tinovkába. Járó.ekszkavátorok porfelhőket verve dolgoztak a főcsatorna mentén a lenyugvó nap sárga sugarai* nak fényében. Az útgyaluk újabb utat építettek a sztyeppén át. Csodálatos látvány volt. A gépek lassan haladtak a sztyeppén, s már teljesen kész, az aszfalthoz hasonló sima és kemény I mennyit ér egesz Anglia — dollárok- utat hagytak maguk mögött. | ban számítva.,. IFJÚ GÁRDA írta: Pák Ken Szűk, koreai úttörő (II. rész) (Előző számunkban drótot és és Mun Ce- íme, egy árnyék ért az már közöltünk egy Cannal átkúsztam a nyi. .ajtóhoz és aztán egyik részt a hős koreai láson. Az amerikai őr ott fogoly a másik után jött úttörő-partizán clbe- állt, vállát a baralc fald. elő. Nem alcarták elhin- széléséből). hoz támasztva. Halálos ni, hogy szabadok. Ne... Hetenként kétszer, csend volt... Kim On- vettek, sírtak, kedden és szombaton a Gan kirántotta a kabátja — Gyorsan, gyorsan! városi börtön kapuján alá rejtett kést és az őr Gyertek a folyó felé, emberekkel megrakott felé kúszott, de egyszer- most nincs idő beszélge. amerikai teherautó ro- re megtorpant. lésre, — sürgette őket bogott ki. A gépkocsi Mun Ce — suttogta Mun Ce-Can. oldalainál amerikai gép- izgatottan — én nem tu. Én a bárok ajtajánál pisztolyos katonák ül. dóm megölni, én még so- álltam és figyeltem az lek. A városontúli szaka- hasem. oltottam ki egy asszonyok arcát, akik el- dókhoz vitték kivégzésre emberéletet sem. mentek előttem. Anyáa hazafiakat. Mun Ce-Can szótlanul mai kerestem. Már sokan Nem tudtuk ölhetett kiragadta kezemből a elmentek, de ö nem. volt kézzel nézni, hogy az kést... Az őrnek még köztük. Egyszeresek va- amerikai hóhérok meg- csalt mukkanni sem volt laki dlkarolt. Mcgérez. gyilkolják /ipáinkat és ideje, hirtelen megfor- tem, hogy 6 az. Egy pil- anydlnkat. Már erős, ősz- dúlt, térdre bukott. Én a lanatra még a lélegzetem szeforrott szervezetünk barakujtóhoz ugrottam is elállt. Ő volt, az én és fegyverünk is volt. és feszítővassal {gyeket- édesanyám. Az egyik gyűlésünkön tem kinyitni. A vaspűk. Az őrszoba ajtaját az Mun Űe-Can azt indít, tnk nem engedtek. Miit, ttmerlkai katonák puskává nyozt-a, hogy rohan- Ce-Can ott termett és tussal döngették. At ab- }Uk meg a börtönt és egyesült, erővel kitártuk laküveget már beverték szabadítsuk ki a fog- az ajtót. és most az ablak vasrdlyokat. Az illegális párt- Ugyanekkor Kim On- csát igyekeztek kitörni, ban dolgozó elvtársak Can és a többi gyerekek. Kim Ón.Gan a villany - helyeselték az ötletet és akik utánunk jöttek, ge• oszlophoz futott és elsegítettek nekünk a bőr- rondával elrekesztették tépte a vezetéket. A tön támadási tervét ki- nz őrség ajtaját. fényszóró kialudt, az őrdolgozni. Beléptem a sötét ba- ség az ablakból sem tu... A külvárosban sző- rakba. ahonnan csak dóit. ránk lőni. A kisza- ács dróttal körülvett, ab- úgy áradt felém a nyo. badított foglyok a- drót. laknélküli komor barak niasztó fülledt levegő. kerítés nyílása felé ro- feketéllett. Ez volt a — Elvtársak! Gyertek, hanták, börtön. A börtönelőtti te- szabadok vagytok — ki- — Fussatok elvtársak! rét fényszóró világította áltattam. ' — hallatszott Mun Cemer/j a börtönépület Senkisem mozdult. A Can hangja. Már senki- melleit Őrszoba volt, — bárokban olyan halotti sem volt a Varakban, mi ott tartózkodott az őr. csend volt, mintha egy is elindultunk. Én éppen ség. lélek sem tartózkodott akkor néztem az őrség Éjjel egyórakor oda- volna ott. barakjára, amikor Mun ''■úsztunk a szöges drót- — Gyertek! — tsmé- Ce-Can közeliikbe ért és '-'ürítéshez. Kim On-Gan teltem. — Gyertek, a egy köteg gránátot do. harapófogóval átvágta a partizánok vannak itt. bolt oda... nák áttetsző vize csillog majd an égi fény vidám játékától. Csak egy év van már hátra, s a föld gyorsan megváltoztatja majd arculatát. A szürke esti sztyeppét nézve arról kezdtünk beszélni, hogy nincs olyan ember, aki teljes egészében maga elé idézhetné azt az áldott jövendő tájat, mely a legközelebbi években virágzásnak indul a Szovjetunió délkeleti sztyeppéin. ANGLIA ABA - DOLLÁROKBAN Ang’la fennállásának kétezeréves évfordulóját ünnepli. Az „ünnep“ szónak sajátos jelentősége va^ a kapitalista országokban, ahol mindent vesznek és adnak, ahol még az olyan fogalmakat is áruvá változtatják, mint a „nép történelme“ és „nemzeti becsülete.“ Vagyis Anglia üzletet csinál a kétezer évből. A prospektusok részletesen felsorol, ják milyen előnyökben és élvezetekben részesülhet az az amerikai, aki résztvesz az angliai jubileumi ünnepségeken. Ezekben az illusztrált prospektusokban hiába keressük a brit kultúra, tudomány, technika és művészet legkiválóbb eredményeit, — hiszen a reklám, amely a„ amerikait mindenáron lépre akarja csalni, tudja, hogy mit kell adni, — ehtílyelt tehát feteorolja a garantáltan „ősi“ tájképeket, az elsőrangú éttermeket, a legprimitívebb szórakozási lehetőségeket. A rek'ém erőszakoskodva csaló, gátja a felesleges dollárokkal ren dellkező amerikait: tessék, jöjjön, kitűnően fog lökni, étkezni és vidáman töltheti idejét tánccal és játékokkal. Érthetetlen, hogy mi köze van ehhez az egészhez a kétezer évnek, hiszen az „ünnepség“ nem más, mint kereskedelmi vállalkozás. A történelmi „ünnepségekre“ készülő angol uralkodókörök mintha csak valami nagy vásárt rendeznének, igyekeznek megállni a »arat az amerikaiak előtt. Nehéz elképzelni még egy olyan irományt, ame'ybon jobban kifejezésre jutna a nemzeti öntudat teljes hiánya, mint ebben Angliát kiárusító prospektusban. Ebben az értelemben véve ez a reklám Anglia kétezerévös fennállásának „utolérhetetlen“ emlékműve. Egyébként iga. zám nincs mi't csodálkozni. Ott, ahol egészben meg tehet vásárolni a sajtót, a pártokat, az ipart, ott meg tehet vásárolni a történelmet és a nemzeti becsületiet is. Most már csak ar ra vagyunk kíváncsiak, hogv az angol „munkáspárti“ árjegyzék szerint Ivan Huitjnkov, a hajózható Volga* Don csatorna építésénél dolgozó Nyi- knlaj Oszlrovszkij nevét viselő koni- szoinolokbol álló ckszkavátor kezelő brigád vezetője új rekordot áMítólt fel. Az ES-1 Ifpnsú lépő ekszkavátor- ral egy műszak alatt 3147 köbméter földel cmélt ki. A NÉPI DEMOKRÁCIÁK HlREI Lengyelország Gyors ütemben halad élőre a hatéves terv keretében előirt közlekedési beruházások megvalósítása. Ezek közé tartozik a Varsót a katowicéi Ipari vidékkel összekötő vasútvonalak villamosítása is. Ez a vonal Lódz felé elágazik. 1953-ban megindul a Lódz. Varsó és a Plotrków-Varsó vonalon a villamoserejű személy- és leherszállf- lás. A villamosítás befejezése uián Varsóból Katowicéig alig három óránál hosszabb ideig tart majd az utazás. Az utasok lehát két órával hamarabb leszik meg az utat, mint most. Az új vonalakon a személyforgalmat 120 kilométeres sebességű, 250 U'.ast befogadó, úgynevezett .,lur. pedúk“ bonyolítják majd le. Alsó-Sziléziában új és betemetett szénbányákat tárnak fel. A „Miesko"- bánya dolgozói új lejtősaknái építettek, s ugyanakkor megindították a széntermelést a bánya egyik elhanyagolt aknájában. A „Viktória"-bányában ismét üzembehelyezték a nagy ,.Witold“-aknát, amelyet 1935-ben használaton kívül helyeztek. A tőkések kizárólag a profitra és nem a népgazdaság erősítésére törekedtek és így ezt a két aknát a múltban telje' sen elhanyagolták. • Hasonló elhanyagolt állapotban volt a „Klárá"-akna is, amely pédig szintén gazdag szénréteget rejtett magában. A munkások és mérnökök nagy érdeme, hogy az elárasztott aknából kiszivattyúzták a vizet. A tőkések által elhanyagolt aknák most ezer tonnaszámra szolgáltatták a nagyértékü, kokszositható sziléziai szenet a népgazdaságnak. Románia A Zsil-völgyéfoen 60 bányászcsoport már 1952-es tervén dolgozik. A petro- zsényi szénbányák dolgozói nagy lelkesedéssel teljesitik a Nagy Októberi Forradalom évfordulójának tiszteletére tett felajánlásaikat. Ismét 15 csoport fejezte be 1951-es tervét, köztük Szilágyi Ion petrilai csoportja, amely a Zsuravilov-Pokrovszki-módszerévé! dolgozik. A zsilvölgyi Sovromcarbuna- ben 60 bányászcsoport termel 1952 re. Az éten Kopctin Géza csoportja halad, amely eddig az 1952-es terv Ő havi normáját teljesítete. Német Demokratikus Köztársaság Egyre gyorsabb ütemű építkezés a Weberwiesen. A Weberwiesen folyó nagy lakóházépitkezésnél naponta három váltásban 240 munkás dolgozik. Naponta 200 köbméter habarcsot használnak lel a lalak emeléséhez. Jelentős könnyítés az építők számára az, hogy a habarcsot készen szállítják a habarcsművek. A Königsberger Strasse másik oldalán másik épülettömb földmunkálatait végzik. Nemso' kára már itt is zúgni kezdenek a keverőgépek és a kőművesek elkezdhetik munkájukat. A Weberwiesen éjszaka is folyik a lelkes munka. Itt munkás- 'akóházak épülnek kaszárnyák helyett.
