Dunántúli Napló, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-11 / 263. szám

DUNÁNTÚLI ViLÁú mOlETÁmAl EC,Y£JÜŰZTEK! A MAI SZÁMBAN; Hírek a világ eseményeiről (2. o.) — A Szuezi-csatomn. (2. o.) — A Német Demokratikus Köztársaságban meg­alakult a választási törvényt kidolgozó bizottság. (2. o ) — így akart beépülni a volt keretlegány a bükkösdí párt­szervezet vezetőségébe. (3. o.) — A harkányi gépállomás nem teljesíti őszi idénytervét, mert laza a munkafegyelem. (3. o.) — Miért becsülik le a siklósi állami gazdaságban a szovjet gyapotszcdésí módszert? (3. o.) I AZ M D P Bi árau YA M E< ÍV-É-’I PÄ^BI llOiiTTj’ÁÍC­Vm. ÉVFOLYAM, 263. SZÁM ÁRA 50 i ELÉR VASÁRNAP. 1951 NOVEMBER 11 A pártfunkció a iegmegtisztelőbb megbízatás Dolgozó népünk legjobbjai min­dig a kommunisták voltak. A kom. munisták voltak azok, akik az el­nyomás nehéz éveiben az első so­rokban küzdöttek azért, hogy meg­szervezzék a dolgozókat a burzsoá­zia, az elnyomás elleni harcra. Számtalan haza- és népszeretetet bi­zonyító példa van a Magyar Kom­munista Párt történetében, közte olyanok, mint Schőnherz Zoltáné, aki a Szovjetunióból jött haza, hogy harcra szervezze a dolgozók legjobbjait az elnyomás ellen. Ha zajött a népek szabad hazájából, a Horthy.fasiszta elnyomásba, hogv elvégezze feladatát, eljött Magyar- országra annak ellenére, hogy biz. tosan tudta: ha elfognák, nem me. nekülne-- meg a Horthy-kopók kar­maiból. Schőnherz elvtárs így me­sélte el többek között hazatérését: „Mikor a vezető a Kárpátok túlsó oldalán útbaigazított és elváltam tőle, nekivágtam a havas hegynek, öt napig tartott, míg átjutottam. Az élelem a harmadik napon el­fogyott. Az utat nem lehetett látni, betemette a hó. Volt, hogy vállig érő hóba süllyedtem és azt hittem, soha nem jutok ki belőle. A negye­dik napon már pirosnak láttam a havat, a szemem káprázott a fá­radtságtól és az éhségtől. Lefeküd­ni nem volt szabad, mert tudtam, ha elalszom, nem ébredek fel töb­bé. Az ötödik napon tántorogva tudtam csak menni. Az életösztön alig működött már bennem. Csak az a tudat hajtott, hogy Rákosi elv társ utasításait hozom és ezeknek mindenképpen el kell jutniok Bu­dapestre. Átjutottam a Kárpáto­kon, mert nem a saját erőm vitt ót, hanem a pártfegyelem, a népem iránti szeretet és ragaszkodás." Schőnherz elvtársnak a párt is » nép iránti kiolthataflan szeretet adott erőt ahhoz, hogy később, ami­kor a „Margit-körúti“ fegyház ud­varán a bitó alatt állt, éltesse a magyar néD függetlenségét, szabad, ságát, a békét. És hasonlóan csele­kedtek Hámán Kató, Ságvári End. re és a többi elvtársak. Hatalmasat változott a világ az utóbbi hat év alatt. Szabadok let­tünk, a dolgozóké lett a hatalom. A kommunisták lettek azok, akik az orszáí»építés, az úi társadalmi rend felépítésének élére álltak, akik ma is az első sorokban har­colnak azért, hogy a dolgozó nép J*agy ügye, a szocializmus mielőbb felépüljön, Nézzünk csak végig ha. zánkon, megyénkén. Ha valaki 1947-ben azt mondta volna Komlón: „Emberek, itt 1951-ben város lesz" akkor az illetőt kinevették vol. "a. Igazságát bizonyítja ennek az, hogy Papp elvtársat, a komlói já­rási pártbizottság politikai munka, társát valóban ki is nevették, de nem 1947-ben, hanem 1949-ben, amikor egy gyűlésen arról beszélt, "°áy a régi sáros falu helyén vá­ros épül. Két év múlott el azóta, ami nem nagy idő, de a város meg­van, ott áll büszkén a kökönyösi dombon. És akik 1949-ben nevet­tek, azok csodálkoznak, vagy ép­pen élenjáró harcosai a város épí­tésének. Menjünk tovább egy lé­pest. Dunapentcle. Ha a dunaparti bis falucska dolgozóinak 1949-ben fezt mondták volna: „Jó emberelő ebből a faluból hat év múlva ha- zdnt egyik legnevezetesebb városa lesz" — hát arra sok mindent mondtak volna, csak azt nem, hogv 5$azat beszél. Ma már Sztálinváros áll és épül a régi Dunapcntele he­gyén, amelynek kohója 1951 no­vember 7-én megöntötte az első vasat. És ott van Inota, ott van liszalök, Barcinka.bánya, a föld- alatti gyorsvasát, amelynek szédü­letes építési iramáról még a „leg, vérmesebb“ pestiek sem álmodtak, °tt nyújtóznak büszkén'hdiaink. a romokból újjáépített Budapest és a? a cnk-sok alk 'tés, amit ddeto- a kommunisták, a Ma­gyar Dolgozók Pártja vezetésével valósítottak meg, alig hat év alatt. Hazánk ezeréves történelmében nem találunk még csak megközelítő példát sem hatalmas iramú fejlő­désünkhöz és ma már nem nehéz elképzelni, hogy két hónap alatt milyen újabb eredményeket érünk el, de nehéz még hozzávetőlege­sen is elgondolni, hogy milyen lesz hazánk három cv múlva, amikor a vas és acél országává, fejlett mező- gazdasággal és kultúrával rendel­kező országgá válik. Barát és el­lenség elismeri eddigi eredménye­inket és vitathatatlan, hogy a Szov­jetunió segítsége mellett pártunK biztosította eddigi eredményeink elérését, pártunk biztosítéka az öt­éves terv megvalósulásának. Nincs nagyobb megtiszteltetés, mint az, ha valakit vezetővé vá­lasztanak abban a pártban, amely ilyen hatalmas feladatok megoldá­sára hivatott és képes. A Magyar Dolgozók Pártja az egész ország lelke, mert hiába lenne jó vállalat- vezető, jó községi, vagy városi ta­nácselnök, ha a párt nem lenne mellette, nem tudná ellátni felada­tát. Az, hogy feladatát hogyan lát­ja el a párt, az egyes pártszerveze., tek vézetőin múlik elsősorban. A párttitkár, a pártvezetőségi tagok azok, akik irányítják az aktivisták, a népnevelők, a dolgozók munká ját, a tanácsokat, a tömegszerveze­teket, hogy jól végezzék feladatú- kát. Hatalmas építő munkánkban igen szép és megtisztelő feladat különböző funkciókat ellátni,, de a legmegtisztel öhb a pártfunkció. A legnagyobb kitüntetés az, ha vala­ki az ország vezető erejének> a pártnak a választott vezetője. Megyénkben most folyik a párt- vezetősegek újjáválasztása. Hatal­mas felelősséget jelent ez szá­munkra, mert a vezetőségválasztás sikerén múlik, hogy mennyire erő. södik meg megyénkben a párt, mennyire erősödnek meg a párt- szervezetek. További győzelmeink, eredményeink függenek attól, hogy megfelelő embereket választanak-e a pártszervezetek tagjai vezetőnek. De ez még nem minden. Nem elég, hogy becsületes, osztályhű legyen az illető, fontos az is, hogyan tud­ja elvégezni a ráháruló feladato­kat. Éppen ezért nem mindegy az, hogy falvainkon, — ahol általában a dolgozó parasztok vannak több­ségben a pártszervezetekben — dolgozó parasztot-e, vagy más te­rületen dolgoké alkalmazottat vá­lasztanak a vezetőségbe. Legtöbb falusi pártszervezetünkben vannak vezetésre méltó és vezetésre képes dolgozó paraszt elvtársak, akik hi_ vatottabbak a dolgozó parasztok vezetésére, mint azok a különben becsületes, más területen dolgozó elvtársak, akik nem a parasztok munkáját végzik. Hogyan is tudná jól irányítani a földművesszövet­kezet vezetője, vagy éppen a köz­ségi állomás váltókezelője a falusi pártszervezeteket, amikor munká­ja nem azonos a dolgozó paraszto­kéval, amikor nem tudja bebizonyí­tani, hogy élenjáró a földművelés, ben is, mert erre egyszerűen nincs módja. Nem mindegy az, kit választanak meg a párttagok vezetőnek. Ala. Pos> körültekintő munkát igényel ez. Olyan vezetőket kell választa­nig pártszervezeteink élére minde­nütt, akik úgy életükben, mint munkájukban és minden meg. nyilvánul ásukban példamutatók, követendő példák. A vezetőségválasztások tapaszta. lataí azt mutatják, hogy egész dől gozó népünket érdekli: kik iesznek a pártszervezetek vezetői. Egy pél­dát csak a sok közül. Rátfalván a vezetcségválaszfó taggyűlésen kint a ház előtt tartózkodott a pártonkí v(H!ek küldöttsége, hogv lássa, kit választanak vezetőnek, hogv meg­akadályozza az ellenséges elemek. nek a vezetőségbe való bekerülését. Helyesen választott a tagság és a taggyűlés végén a pártonkívüliek köszöntötték az új vezetőséget. Bolyban először Főgler Jánost akarta a tagság pártvezetőségi tag­nak választani. Azonban a hozzá­intézett kérdésekre kiderült, hogy Főgler nyilas volt. Főgler jelölését azon nyomban elutasította a párt­tagság. Sok példa bizonyítja még ezen kívül is: pártuezetőségi tag­nak lenni a legnagyobb megtisztel­tetést jelenti. Miért? A dolgozó néo kö. éti a pártvezetőket, annak a pártnak a vezetőit, amely legyőzi a természeti nehézségeket, amely új városokat, új életet teremt fel­szabadult hazánkban. Ennek a ha­talmas erőnek részese, irányítója a pártszervezet vezetősége, A jó ve­zetőt követi a dolgozó nép, de az olyat nem, mint a kőlkedi volt párttitkár, akit nem választottak meg újra a pártszervezet élére, mert iszákos, mert nem mutatott példát. Helyette a helybeli tszcs- ből választottak egy elvtársnőt, akt eddigi munkájával bebizonyította, hogy méltó a legmegtisztelőbb funk­cióra. Igen nagy feladatot és megtisz­teltetést jelent pártvezetőnek lenni. Ezért igyekszik az ellenség is be­épülni, hogy rombolhasson a leg­fontosabb munkaterületen. A Budai I. pártszervezetben négy és félórás vita után, 72 hozzászólás után uta­sították el és tették lehetetlenné a pártszervezet tagjai egy jobboldali szociáldemokrata befurakodását a pártszervezet vezetőségébe. Sok példa van, ami bizonyítja azt: barát és ellenség egy­aránt tudja, hogy nincs fontosabb munkaterület, beosztás ebben az or­szágban, mint pártvezetőnek lenni. A dolgozók a pártvezetőkhöz for­dulnak segítségért, tanácsért, a pártvezetőségtől várják a támoga­tást, tőlük várják a legfontosabb feladatok meghatározását. Sok pártvezetőt lehet megyénkben ta­lálni a bányákon, üzemekben és falvakon, akik sokoldalú és felelős, ségteljes munkájukat jól ellátják, akikben bíznak a dolgozók- A dol­gozók bizalma a legnagyobb segít­ség a pártvezetők munkájában ás a felsorolt példák azt bizonyítják, hogy a párttagok azokat válasszák meg, akikben bíznak, akiket szeret­nek, akikben megvan a képesség arra, hogy hatalmas feladatainkat segítsék a maguk területén, „ ma­guk „kis országában“ megvalósíta­ni. Olyanokat választanak meg pártszervezeteink tagjai vezető­nek, akiket méltónak látnak arra, hojy követik pártunk mártírjainak hősi példáit, akik követik pártunk vezetőinek példáit, Rákosi elvtárs példáját. Vannak megyénkben olyan je­lenségek — ha elvétve is —, hogy egyes helyeken, — így többek kö­zött Mekénycsen —, a párt­tagság, a dolgozók bizalmából java­solt elvtárs nem fogadja el a párt­funkciót. A megindított vizsgálatok minden esetben azt bizonyították, hogy az ellenség beszélte le őket és így volt ez Mekényesen is, ahol a kulákok mondták a javasoltak­nak, ne vállalják a pártfunkciód. Világos az ellenség célja: gyengíte­ni akarja a pártszervezetet. De bi. zonyít mást is. Azt, hogy ezek az elvtársak nem látják a pártfunkció jelentőségét és kicsit maguk is azon az állásponton vannak: „Végezzék azok, akik ráérnek." A pártfunkció jelentősége nem a ráérő idő és nem a fizetés kérdé­se. Az illegalitásban dolgozó elv­társak az egész napi gyölrelmes robot u/án éjszakájukat, vasárnap jukat áldozták fel a pártmunkára és ,,fizetésként“ a börtönt kapták, vagy az akasztóját. De kaptak érié mást is: egész népünk megbecsülésél, azt a tudatot, hogy népünket szol­gálták. A pártfunkció párttagságunk, pártunk kitüntető bizalmát jelenti, mert a párttitkárban a dolgozók, a párttagok, a párt és Rákosi elvtárs személyes képviselőjét látják. Ép­pen ezért nézzük meg, kit válasz­tunk erre az igen fontos hely.e, hogy olyanok kerüljenek a párt- szervezetek élére, akik múltjukkal magatartásukkal, jellemükkel, ké­pességeikkel, méltónak bizonyultak erre. Azok az elvtársak, akiket a tagság megválaszt, érezzék át meg­bízatásuk jelentőségét, szépségét és dolgozzanak úgy, hogy a bizal­mat meg is szolgálják, hogy segít, sék és vezessék a dolgozó nép har cát a szocializmus építéséért. Sudár Ferenc Kossuth-díjas szfahánovísfa vájár ésTajkov András mtmkaérdemrendes S2lahánovísta vájár a terv túlteljesítéséért Sudár Ferenc, Pécsbányatelep Kossuth-díjas sztahanovista vájárja egy azok közük akik Pécsbánytele- pen már a jövőben járnak a terv- teljesítéssel. Sudár Ferenc (948-ban lett élmunkás, 1949-ben kapta meg a Kossuth-díjat s 1950-ben lépett a sztahanovisták sorába. 1951-ben újabb kimagasló teljesítményekkel haladt előre ötéves terve teljesíté­sében. A november 7-i versenysza­kasz után ő is tavábbfolytatjn a harcot az évi terv túlteljesítéséért. Kusz Jánossal és Tajkov Andrással versenyez, s e mellett két fiatal vá­járból bárom hónap alatt sztahano­vistát nevel. Munkáját példásan szervezi meg. Műszakkezdés előtt átgondolja, mit kell elvégeznie azon a napon. Bekészíti a munkahelyre a bányafát, a szerszámokat. Munka közben arra is szakít időt, hogy át­adja tapasztalatait a közelében d olgozéknak. Sudár Ferenc versenytársa: Taj­kov András a tatabányai XIV-es akna munkaérdemrendes sztahano­vista vájárja és segédvájárja, Pó- cos János vállalták, hogy negyedik negyedévi tervüket 1951. december 21-re befejezik s a háromhavi tér ven felül 750 csille szenet termel­nek. Tajkov András és Pócos János jóval a határidő előtt valóra váltot­ták ígéretüket. November 7-re tel­jesítették 1550 csillés háromhavi tervüket. November 9-én újabb fel­ajánlást tettek, amelyről Tajkov András levélben értesítette Rákosi elvtársat: Levelében a következőket írta: „DRÁGA RÁKOSI ELVTÁRS! örömmel jelentem, hogy csapatom háromhavi 1350 csillés előirány­zatát november 7-re befejezte, vagyis 84 nap előirányzatát 32 nap alatt teljesítette. November 7-én Sztálinvárosban voltam és láttam azt a hatalmas alkotást, amelyet népi demokráciánk alkotóereje rövid idő alatt teremtett. Az a lenyűgöző erő, az a hatalmas lelkesedés, amely­nek szemtanúja voltam, arra késztet, hogy még több szenet adjak szeretett hazánknak, hogy még sok-sok Sztálin varosunk lehessen. Ezért eddigi 750 csille terven felüli vállalásunkat ezer csillére emelem s ígérem, hogy ezt a vállalást Sztálin elvtárs születésnapjáig teljesítem. Szeretett vezérünknek és apánknak jó egészséget kívánok. TAJKOV ANDRÁS sztabánovista vájár, XIV-es akna.“ Röpgyűlésen ítélkezett a vasast bányássbíróság károm notórius műszakmulasztó felett A vasasi bányászuk, akik a tatabá­nyai tanácskozás szellemében javít, jak napról-nnpra munkájukat, novem­ber első hetében már több, mint tíz százalékkal túlteljesítették havi elő­irányzatukat. Althoz, hogy az elért eredményeket túlszárnyalhassák s muít-havi elmaradásukat behozhassák — jól tudják — még hosszú, szívós munka kell. Ezért határozták el Pe­tőfi.akna öreg bányászai: kemény- kézzel rendet teremtenek bányájuk­ban. November 10-én teljes számban ös­szegyűltek műszak vált ás előtt, hogy röpgyűlósükön megtárgyalják: mi a módja a további előrehaladásnak, s mi gátolta eddig a terv teljesítését. Itt, ezen a gyűlésen került szóba — mint legfontosabb kérdés — a mun­kafegyelem Ugye. A régi bányászok közül többen is felháborodottan til. takoztak az ellen, hogy pótmüszakok- kal kelljen pótolniuk annak az 50— 60 bányásznak a mulasztását, aki n-apról-napia ; gazdátlanul távolma., rad a munkától Növezerlnt kipellengérezték a leg- megrögzöttebb mulasztókat. így Stro. bel Ernőt, aki októberben jött, a b*5 nyába, s máris bat „bumlija“ var Né­niét Lászlót, aki augusztus óta van Vasason e eddig tíz igazolatlan mu­lasztással mutatta meg: hogy akarat- tanul is az ellenséget támogatja. Kom- lós Józsefet, aki augusztus óla tizen­ötször szegte meg a kötelességét és a többieket. Duzsi István, Tóth János (12), Kopa Lajos és többi bányásztáreiik javaslatára az egész műszak dolgo­zói egyhangúan követelték: a mű­szakmulasztókat távolítsák el az ak­náról, de a telepről is. Ezt az (télé. tét mondotta ki a bányászok bírósága Stróbel Ernőre, Német Lászlóra és Komlós Józsefre, azzal hogy más bá­nyaüzem se fogadja be ökot. Vasison is ítélt a nép, mert tudta, lta eltávolítja a rendbontókat, csillék, tonnák százaival mutathatja meg a fcányászbecsületet. Meghalt Sora lay Arfur, kétszeres Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze A Színház- és Filmművészeti Szö­vetség és a Nemzeti Színház igaz­gatósága és minden dolgozója mély fájdalommal jelenti, hogy Somlay Artur kétszeres Kossuth-díjas, Magyar Népköztársaság kiváló művé sze, a Nemzeti Színház örökös tag­ja, a Színház- és Filmművészeti Sző vétség elnöke, szombaton hajnalban váratlanul ezivsxélhüdésben elhúnyl. Pótolhatatlan vesztesége ez cero. csak a Nemzeti Színháznak, bánom egész kultúráim életünknek is. A legnagyobb élő magyar színészt tisz­teli ük benne, aki őszinte hitte) és olthatatlan fiatal lelkesedéssel szol­gálta az igazi művészet és a haladó emberiség ügyét. Péntek este még mint Petur bán. Katona József sza­vaival szólott a közönséghez. Ha­talmas egyéniség voll, ragyogó testi- lelki adottságokkal, amelyek fiatal kora óta vezető színészi alakítások­ra tették hivatottá. De nemcsak a színpadon, hanem a közéletben is kiemelkedő volt tevékenysége. Lán­goló hittel és lelkesedéssel vett részt a haladó emberiség nagy ilgyéhen, a békeharchan. Temetése a Nemzeti Színház elő. csarnokából hétfőn. 1951. november 12-én délután két órakor lesz a Kerepesi-lometöheu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents