Dunántúli Napló, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-07 / 260. szám

6 NAPLÓ mi NOVEMBER? # GYŐZELMES OKTÓBER Javítsak meg a kultárnevelési munkát Ma nyílik megr «t baranyamegyei minta-kuliúrotthon OritoonOridre horta a hírt: Péter-Pál erőd a jelre vár. Egy fiatal martóz jelenti: A balti flotta készen áll. Már órák óta gyűl a gárda. „Pntyilov“ egy ezredet küldött. Az északi kerületből kilenc Századot jelent a küldött. Megjött Iljics! terjed a hír. Az arcokon az öröm kigyul. „Elvtársak“ — szól, de zengő hangja Mindent elsöprő hurrába fül. „Elvtársak! A forradalom Megérett! Tettekre váltjuk szavunk, Melyektől újjászületik majd öt világrészen századunk. És százmillióknak könnyes szeme Az örömtől lesz majd ragyogó, Ä kapitalizmus lerombolt falára Felröppen a vörös lobogó!“ 3-án este tartotta mintegy kétezáz főnyi közönség előtt előadó estjét az Iróezövetség pécsi csoportja. Az itt hallottak kévéé kivétellel azt bizonyítják, hogy fiatal íróink helye ten látják az irodalom mai kérdé geil harcos, pártos írásműveket alkotnak és küzdenek az irodalmi sematizmus ellen. Igen örvendetes az, hogy a líra mellett igen jó prózai munkákat ie felolvastak ezen az esten. Különösen jó volt Galsai Pongrácz József Attiláról szóló regénytanul mányá és Boros József A vándor-bá­nyász című elbeszélése. Az előbbi ér dekesen, színesen irta le a „Tiszti szívvel“ című vers keletkezésének körülményeit. Igen jól ecsetelte <• Horthy-rendszer bábjainak érzelmi álásfoglalását a verssel kapcsolatban és éles kon, > ősziként azt a nagyszerű Mást, amelyet az egyszerű dolgo. tókra tett. Hibája a felolvasott rész­letnek az, hogy míg első felében igen élvezetes, lebilincselő stílusban be szél az emberekről ós azok érzéseiről. a második részben teljesen száraz iro­dalomesztétikái tanulmánnyá váltó zik. így a mü két része közöu tö rés van, Jó lenne, ha GaJsai az első rósz irányát, stílusát, hangulatát vir, né' tovább. Borsos József elbeszélése egyszerű eszközökkel szép leírást adott a bá­nyászok életéről ós egy olyan em. bérről, aki a „munkaerővándorlás“ betegségében szenved. Látszott, hogi, írója azok között élt, akikről az el. beszólás szól. A vándorló bányász alakja, a pártirodán lefolyt vita életteli, jó ábrázolóé. Külön erénye az elbeszé­lésnek ízes, szép nyelvezete. Megér­demeli sikeréhez a szép, értelmes, jóI hangsúlyozott felolvasás is hozzája, rult, amit nem mindegyik előadott műről lehet elmondani. Nem volt sikerültnek mondható Szántó Tibor „Áradás“ című egyfel vopásosa. Ez az irásmü magánviselte az , Irodalmi sematizmus minden jel­lemző vonását, az emberek frázisok­ban beszéltek, a súlyosan sebesült munkás pedig sebének ellátása köz. ben a pártszeminárium elvégzését szoi'gaimazz.'i annál az elv-társnőnél »ki öt kötözi. Az ellenség ábrázolása is sematikus, ha az életben is ilyen egyszerű lenne leleplezni őket, akkot lényegesen könnyebb volna az osz­tálykor c. Szántó Tibor jótollú fiatal író. Reméljük, hogy tanul ebből a rofszulsikeriilt kísérletből ós követ­kező munkái lényegesen jobbak ősz nők.'Itt kell megemlítenünk, hogy a Pedagógiai Főiskola kultTtrcsoportja nem jnvifntta a darab hatását a fe lilletes, rosszul megfogott játékkal A költemények közül kiemelkedett Takács József „Levél Vietnámba- című költeménye. Ez a költemény Mint hús forrás üdítő vizét A szomjas vándor, itták szavait. Trockij, mint tettenért tolvaj A terem hátsó sarkában lapít. * A hajnal első sugarával Megindult a vörös gárda Munkásindulótól hangos, Végig zeng a Miljonája. Telefonon jelentik végre: miénk a posta, a táviró. És másfélórás harc után Nekünk ad hírt a rádió. A bankokat még körömszakadtáig Védték a junkerek, De a minisztériumokba Percek alatt tör be a sereg. Késő estig jönnek a gyárak, Üzemek fegyveres küldöttei. A Néva felől feldörögnek Az „Aurora“ hathüvelykesei. nem nagy szavakkal, puffogó frázi­sokkal igyekezett hatni, hanem egé­szen egyszerűen, minden stilizálás nélkül tükrözte vissza azt a mélysé­ges ezeretetet, amit koreai elvtársa, ink iránt érzünk. Igen tehetségesek Baricz Ottó versfordításai is. Tin- SMn-Von koreai költőnő „Bosszú“ című versének hangulatát, mondani valóját híven lolmácsolta. A közönség arcán világosan lehetett olvasni a hatást mind a békésen hömpölygő tiszta fo lyó, mind az ártatlan gyermekek é< asszonyok halála fölött érzett felhá borodás kepeinek hangulatában. Mindent összevetve fiatal íróink Hurrá! A Téli Patotnnak Vaspántos kapuja remeg. Béniről veszettül géppuskáznak A kadetek és a junkerek. A palota előtt nyílt a tér, Búvóhely, fedezék sehol. Egy pillanatra megtorpan a gárda Középen megbomlik a sor. Hajrá! Hurrá! előretörnek A kronstadti flotta matrózai... Tépett zászlót tart magosra S az élre ugrik valaki. A hatalmas kapu recseg és enged... Mór özönlenek az udvaron át... Az előcsarnokban megjelennek Az első bolsevik katonák. A nyolc miniszter félőn Sunyit, megbújva remeg — hallgat, Szverdlov harsányan kiáltja: „Az orosz proletariátus nevében A hatalmat átveszem!“ Kövcsdi János lelkes munkája élvezetes irodalmi szórakozást és tanulást hozott szá mnnkrn. Az esttel kapcsolatban felháborító eset is történt. Az előző napi főpró­bán teljesen rendben hagyott szín padra kivonsziolták a vasfüggöny kiugrasztották a csigából, hogy el. mozdíthatatlan legyen, a függönyt félig leszakították, a dekorációt el tüntették. Az estet kétízben zavarta meg percekig tartó csengetés. „Is­meretlen tettesekszerették volna megzavarni fiatal íróink és dolgozó­ink szépen fejlődő kapcsolatait. Nyu­godtan üzenjük nekik Pécs minden becsületes dolgozója nevében: aljas tervük nem fog sikerülni! Hernádi Tibor A Nagy Októberi Szocialista For­radalom győzelme, a szovjet nép és nagy vezérének, Sztálin elvtársnak se­gítsége a magyar dolgozó nép számára is lehetővé tette, hogy lerázza magá­ról az évszázados elnyomás bilincseit. P ártunk irányításával és a Szov­jetunió következetes, baráti segítségével, dolgozóink hazafias helyt­állásának eredményeképpen gyors ütemben épül új, szocialista hazánk. Ennek eredményeként bátran elmond­hatjuk, hogy az imperialista háborús uszitók mesterkedései ellenére is — nemcsak gazdasági vonalon, de kul­turális téren is, ráléptünk a szocializ­mus útjára. Dolgozóink zöme egyre jobban meg­érti, hogy a szocialista kultúra az igazi kultúra. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy dolgozóink egyre jobban felismerik a tanulás el­engedhetetlen szükségességét. Pártunk, kormányzatunk intézkedé­sei és Rákosi elvtárs állandó hatalmas segítséget nyújt dolgozóinknak kul­turális felemelkedéséhez. Ezt bizonyít­ják a közelmúltban létrehozott kul­turális intézmények, kultúrotthonok, kultúrszobák egész sorozata, ahol a tanulás, szórakozás, pihenés minden lehetőségét megtaláljuk. Megyénk és városunk is 6zép ered­ményeket ért el kulturális munkánk, valamint a kultúrotthonok, kultúrszo­bák és ezekben folyó kultúrnevelési munka kiszélesítésében és megjavítá­sában. Azonban nem állhatunk meg az eddig elért eredményeknél. Pártunk kongresszusán Révai elvtárs beszédé­ben rámutatott, hogy a szocializmus győzedelmes felépítése lehetetlen a kultúrforrada/om feladatainak megol­dása nélkül. A tapasztalat azt bizo­nyítja. hogy a kuliúrotthonainkban még csak kis mértékben alakult ki a rendszeres kultúrnevelési munka. Ez a körülmény erősen gátolja dolgozóink egyre növekvő kultúr6zomját. S ok helyen még túl általános a kultúrmunka, amit a program- mok is visszatükröznek. Ez az általá­nosság, az egyoldalú programmok el- laposítják dolgozóink érdeklődését. A rossz műsorpolitika visszahat a kul­túrotthonok látogatottságára is. Ez észlelhető a pécsbányatelepi kultúrott- honban, ahol a rendezvények túl egy­oldalúak, a kultúrotthon programmja csupán a filmvetítéssel és a kétheten kénli táncmulatságokból áll. Nincsenek megszervezve az egyes szakkörök, tö- megelöadások s még csak kultúrmű­sort sem szolgáltatnak egyes rendez vények (mulatságok) alkalmával. így » kultúr-rendezvényeket minden esetben táncmulatságokkal helyettesítik. A dol­gozók figyelmét nem irányítják kellő­képpen a szocialista kultúra felé. Az. ilyen táncmulatság-szerű rendezvények egyáltalán nem nevelő hatásúak és nem segítik elő dolgozóink kulturális felemelkedését. Ez a körülmény nemcsak a pécs­bányatelepi kultúrotthonban. de másutt w észlelhető. így a Pécsi Magasépítés kultúrotthonában is, ahol a vezetőség kizárólagosan a sportnak biztosítja a kultúrotthon helyiségét és a kultúr­munka többi, fontos ágazatait teljesen kiszorítja a kultúrotthon programújá­ból. A kultúrnevelési munkánk hiányos­ságának okozója elsősorban -az, hogy egyes kultúrotthonok vezetői nem sok gondot fordítanak saját politikai és szakmai továbbképzésükre. Nem tar­tanak rendszeresen vezetőségi ülése­ket, a legtöbb esetben csak az igaz­gató dolgozik, a vezetőség többi tagja nem vesz részt az aktív munkában. A vezetőség munkáját sokhelyütt nem ellenőrzi senki. A szakszervezetek mellékes kérdésként ,kezelik, nem lát­ják világosan a kultúrmunka hatal­mas jelentőségét. A kultúrotthonokat igen sok iestben az ÜB bizottságok is csak szórakozási helynek tekintik. Tyr agy hiányosságot követnek el ' egyes kultúrotthonaink vezetői abban is, hogy nem látják az összefüg­gést a kultúrmunka és pártunk célki­tűzései között. Igen gyakran előfor­dul, hogy a kultúrotthon vezetősége nem tart rendszeres kapcsolatot az üzemi pártszervezettel, nem kér segít­séget, munkájának jobbátétele érde­kében. Kultúrotthonaink munkájának meg­javítása és továbbfejlesztése érdekében hatalmas feladatok várnak ránk. Szo­cialista hazánk építése egyre jobban megkívánja, hogy kemény harcot vív­junk a kapitalizmus rothadt nézetei ellen, mely még számos formában meg­nyilatkozik dolgozóink gondolkodásá­ban és cselekedeteiben. Ezt a káros hatást csak úgy tudjuk dolgozóink gondolkodásmódjából és cselekedetei­ből kivetkőztetni, ha megtanítjuk őket. Lenin-Sztálin tanításainak igazságaira. Ez a feladat vár kuHúróíthonamkra, kultúraktíváir.kra. Pártunk határozata értelmében a szakszervezeteknek egyik legdöntőbb feladata, dolgozóink szocialista neve-' lése. Ezt a célt — a dolgozók szocia­lista nevelését — szolgáljuk, s kell( hogy fokozottabban szolgálják kultúr?- otthonaink. Kultúrotthonaink munká­jának megjavítása érdekében mindén segítséget, a legmesszebbmenő támfo- gatást kell bizlosilaniok a szakszerije- zeteknek, a SZOT-tói kezdve az üzemi bizottságokig. Ennek érdekében — a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa a Szovjetunió kultúrotthonainak tapasztalatai nyo­mán szükségessé tette olyan mirnia kultúrotthonok létesítését, melyek pél­dát mutatnak működésükkel és komoly módszerbeni és gyakorlati segítséget nyújtanak a többi üzemi kultúr otthon­nak. ■p* zt a célt szolgálja a baranyamegyei *"'minta-kulitúrotthon létrehozása is, melyet a Nagy Októberi Szocirihsía Forradalom évfordulóján ünnepélyesen nyilunk meg a Szakszervezetek Megyei Tanácsának szánhúzóban. Minta-kultúr- otthonunknak müsorprogrammjaval, működésével hatalmas segítséget kell nyújtani megyénk összes kultúrottho- nának. Gerenda Lajos SZOT megyei kultúr- és tömeg. név. felelős. Apám felajánlása Egyik napon elkísértem apámat le a bányába. Megvártam, míg be­szállt a kasba és az megindult a bányászokkal le a föld gyomrába. Gon­dolatban én is leszálltam velük együtt. ....Lenn a. hányában mindenki igyekezett a helyére. Különösen édes­apám és brigádja sieletl munkahelye felé. Eszembe jutottak édesapám teg. nap mondott szavai, mikor a közeledő ünnepről beszélt. „Kislányom, — mondta — tudod-e, hogy pár nap múlva november hetedike lesz. a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe és a mi brigádunk felajánlotta, hogy 30 csille szénnel emeli az eddig lermelt szén mennyiségét“. Azért sietlek hál, hogy beváltsák szavukat. Megkezdték a munkát. Zúgtak a re- pesztő és fúrógépek, csattoglak a fej szék és minden csákányütés nyomán liullo‘1, hullott a csillogó szén. Megszólalt a duda, a bányászok a kas felé igyekeztek. Édesapámét is beszálltak és jöttek, szálltak felfelé. Izgatottan váriam őket. Édesapám ahogy meglátott, messziről kiáltotta: „Nem harminc, hatvan csillével ter­meltünk többel!" Zsemberl Irén pécsbánvatclepi ált. isk. VIII. b. lan. Karcsi geszlenycbarna hajú, eleven kisgffcrek volt. Nagy diószeméből melegen csillogott az élet, s az egészség piros rózsákat csókolt kerek arcára ..Szakasztott a nagyapja" szögezték le a roko. nők, ismerősök. Járásában, mozdulataiban, szavai­ban mindig nagyapánkat vélték felismerni. Mivel ö volt a legkisebb,- a .,fészekfenék", ahogy nagy­anyáméi; nevezték,. mindenki kedvezett neki. Ilyenformán hiba is történt volna, ha édes­anyám résen nincs és időnként szeretettel ki nem porolja a nadrágja hátulját. ^taid adok én neked! fiái illik a nagymama fölött így basdskodni? Menj szépen és kérjél bocsánatot. A bábáskodásnak így befellegzett, de. azt, hogy már harmadik eícmista korában kapitám/ legyen, senkt nem akadályozhatta meg. Édesanyám találta meg a névsort, mikor föl. iozta a ruháját. Kapitány: Borsos Károly, ni vo­ter: Csörgő Jani. hadnagy: Bencze Pista, stb. Egy közlegényük volt csak — nyilván a legújabb tag — a többinek mindannyinak volt valami rangja Nem szóltam, róla. de ettől az időtől kezdve sokszor meglestem őket. amint játékpuskákkal, nyilakkal felszerelve törlek magukat keresztül az akácos bozótjain, öcsém hangos vezényszavakkal irányította kis csajtatát. — Jancsi, ti jobbról kerüljetek, mi itt me­gyünk végig az árokban, aztán ha odaérünk a körtefához, hajrá! Szájukkal utánoztál: a puskaropogást: — Bum. bum ... lelőttelek! A célnál pedig olyan indiánüvöltést rendez­tek. hogy a gerlék ijedten rebbentek fel a lombok közül. Télen sem szünetellek a hadműveletek. Ahogy hazajött iskolából, megebédeli és úgy eltűnt, hogy csal: az este vetette öt haza, Ilyenkor levetette hőiétől ronggyá ázott cipőjét, frlkurorodott édesapámnak a tűzhely mellett levő kopott ka. tonal.Adájára és úgy .melengette meggéntbcredetl tagjait. Egyik este, (tinikor úgy ült. ott párolgó ru­hájában. mint egy meghajszolt, gőzölgő csikó, édesapám megcsóválta a fejéi és így szólt. — fia eböl a gyerekből nem lesz Rózsa Sán­dor, akkor senkiből. Akik a csillagokat hozták — Katonatiszt leszek én édesapám. Az akarok lenni. — Katonatiszt? — honmrodoM el édesapám. — Az csak az úrigyerekekből lehet fiam. Olyanok­ból, mint az igazgató fia. — Henrikből? Hisz a muHhéten is megzavar, tűk, úgy futott, mint a nyúl. Hogy lehet az, hogy a gyávákból is lehet katonatiszt? Olyan őszinte csodálkozással nézett' körül, hogy édesapám leült mellé és kemény bányász- kezével lágyan simogatta meg kócos üstökét. Annak nagy sora van. Most így van, de... — itt közelebb hajolt hozzá és beszélt nagyon sokáig. Közben én is odahúzódtam és most. már ketten hallgattuk, ittuk szavait, Édesapám meg beszélt az urakról, a szegényekről és egy ország­ról, ahol tizenhétben elkergették az urakat. — Ott a munkás fiából is lehet katonatiszt — fejezte be a beszédet, — Édesapám! Miért nem megyünk akkor mi is oda. vagy ők miért néni jönnek ide? — kér­dezte nagy szemeket nyitva Karcsi. — Talán majd ... egyszer ... — nézeti bele a messzibe édesapám. Elhallgattunk. Ahová most ö nézett, gondolt, oda már nem tudtukj követni d»óta hnanzú idő teli el. Édesapám ar. cára barázdákat szántottak a szegénység végtelen­nek tűnő. sovány évei. Édesanyám fekete haja lassan ezüstbe vegyült, öcsém pedig már kämest hangon kiáltotta, hogy ..légiriadó", mikor a há­ború beledül1 a mi családunk fészkébe is. I)e a sötét, füstölgő zür-zavarban egyszerre (sak meghasadt keletről nz ég és a szovjet har. vonok sapkáin elküldte apró piros csillagjait mi- hozzánk iz. Karcsi hamar barátságot kötőit a szovjet katonákkal. Egy Pjotr nevű hadnaggyal erővel el a/;art menni, édesanyám alig bírta lebeszélni. — Gyerek vagy még. hova mennél? — mondta neki — majd elmehetsz, hu itt lesz az ideje. | Akkor még maradt, de évek múltán egyre gyakrabban emlegette, hogy ö elmegy, nem várja meg, amíg behívják. Mos. már lehet tiszt, hiszen Pjotr is bányász volt, donyeci bányász és tiszt lett. És az idő homokja tovább pergett, gsak sok­kal vidámabban, gyorsabban, mint azelőtt. Én tényleges katonán szolgálatom teljesítése után szakérettségire, majd egyetemre kerültem, Nemrég levelet kaptam az öcsémtől. Ezt irta: ..Kedves Bátyám! Csalc állj kényelmesen! Tudom, hogy te, mirJ néphadseregünk tartaléka• tizedese most vigyázbo vágtad magad előttem, az alhadnagy előtt, -Meri ha még nem tudtán 'volna, örömmel értesítelek, hogy beteljesedett gyermekkori álmom.' Az ava­táskor még jutalmat, is kaptam, mivel kiváló eredménnyel végeztem. Biztosan meglepődsz, hogy én, aki hamar as ágy alá vágtam c könyvel, most kiváló ered. ménnyel végeztem. Tudod, jó tiszt akartam lenni: sokat tanultam. (Nem borzadtam meg a mate­matikától sem, nem úgy mint te.) Különösen, mi­kor édesapám irta, hogy a Magyar Népköztársa- sági érdemérem arany fokozatával tüntették ki. akkor gyürkőztem neki igazán. Gondol lám, csak nem hozhatok szégyent, rája. Emlékszel még arra, mikor édesapánk mesélt nekünk arról, az országról, ahol Ti.heti <'kerge* tél; az urakat, és a munkások vei-.ék kziükfjn á hatalmat? hin akkor kérdeztem, hogy miért nem megyünk mi is oda. vagy ők miért nem jfíndeb ide? — fiat eljöttek, negyvenötben eljöttek, el­kergették a mi urainkat is, aztán visszamentek szép. nagy hazájukba. Mikor jössz haza? Mire levelem megkapod, é- már otthon is leszek. ölel szerető öcséd: Károly' kései napfény pajkoson játszón öcsét 1 h-vclén. Kitártam az ablakszárnyakat, és lehuny-' szemmé., mélyen beszívtam <; jó, tiszta mecseki levegőt, Egy pillanatra « sárgás-piros hulló fa. levelekkel haza-rcpültcm az őszi szél szárnypn. hogy a tartalékos tizedes is ottlegyen, amikoi a? alhadnagy elvtárs beadja a jelentési az öreg hon­védnek a bánya künn!etett harcosának. BORSOS JÓZSEF Az írószövetség pécsi csoportjának irodalmi estje

Next

/
Thumbnails
Contents