Dunántúli Napló, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1951-11-04 / 258. szám
D APLO 1851 NOVEMBER 4 5 *EBMEL0SZ0 we tkezetbsem Vrezgé András sertésgondozó éppen most tölti be hetvenedik évét. 328 munkaegysége van. Eddig kapott 22(i kiló búzát fejadagra, rá 217 kilót munkaegységei után, 487 kiló árpát is hazavitt már. De kap ezen kívül vagy kllene mázsa burgonyát és 1—8 mázsa kukoricát is. Idősebb Fodor István állattenyésztési brigádvezető bevezette az egyedi takarmányozást. ö az újítások leglelkesebb pártfogója. így bevezette a borjak legeltetését, a göbék és a malacok elkülönítését és a többi javaslatot, ame. lycket a szovjet elvtársak tanácsoltak neki. A Szovjetunió élenjáró mezőgazda- sági dolgozói baranyai tartózkodásuk alkalmával látogatást tettek a mágo- csl Rákosi önálló termelőszövetkezet- ben. Sok javaslattal, rengeteg tanáccsal segítették a szovjet elvtársak a szövetkezet munkáját és a tanácsoknak, javaslatoknak meg is lett az eredményük. Valóságos fordulat állott be a Rákosi termelőszövetkezetben a szovjet elvtársak látogatása óta. Ábrahám Antal könyvelő a szovjet vendégek távozása után azonnal nekiállt, hogy Torma Péter gazdásszal együtt elkészítsék az új brigád és munkacsapat, beosztást. Ahogy végeznek a betakarítással, azonnal meg is valósítják a már papíron lelekletett terveket. A szovjet vendégek tanácsaira hallgatva, még ebben az évben megkezdik az új disznóólak építését, nehogy a hideg ólakban teleljenek át az állatok. De van számtalan olyan javaslat, amelyet már meg is valósítottak a mágocsiak. így például az anyaállatok és a növendékek elkülönítését, az egyedi takarmányozási mód szereket, a többszöri fejést — már az elmúlt héten naponta háromszor fejtek. A csoport egyik legjobb fejőstehene a Cifra, amelyik az egyedi takarmányozás bevezetése után napi 20 liter tejet ad. A termelőszövetkezet tagjai eddig sem bánták meg, hogy a nagyüzemi gazdálkodás útjára léptek. Bőven kaplak a szorgalmasan dolgozó tagok a terményelosztás idején mindenből és bőven jut majd nekik pénz is az elszámoláskor. Legalább 25 forintra becsülik a „legborulátóbb" csoporttagok is az egy-egy munkaegységre járó keresetet. Azonban most, a szovjet elvtársak látogatása után még szebb eredményeket ér majd el a termelőszövetkezet. Megszilárdul a munkale gyelem, hiszen Virág Mátyás és Borbély István és családtagjaik is megértik majd, hogy csak akkor várhatnak jövedelmet, ha ezt becsületes, rendszeres munkával meg is érdemelték. De nem csupán a szövetkezeti logok látják az eredményeket és a tsz jövő lehetőségeit, látják ezt a kívülálló dolgozó parasztok is. Éppen ezért kérte a legutóbbi csoportértekezleten 15 tag felvételét és a 15 új belépő után majd jönnek a többiek. Jönnek sokan, akik rá akarnak lépni a szovjet elvtársak mutatta új. boldog élet útjára. A szovjet elvtársak látogatása alatt késztilt el az új 50 férőhelyes tehén- istálló. A vízvezeték ugyan még nin es bevezetve, de már benn itatnak, az istálló mögötti kőiből ugyanis villanymotorral gumtesövön keresztül a vályúkba szivattyúzzák a vizet. Hnma rosan azonban már elkészül a vízvezeték Is. A szovjet elvtársak látogatása előtt a gondos ápolás ellenére is sok malar elpusztult: agyonnyomta az anyja. Most a szovjet elvtársak javaslatára aprószalmával almoznak, hogy a göbe lássa a kicsinyeket, a malacokat any. juktől elválasztva tartják, gyakran kiviszik őket a levegőre. A levegőu gyorsabban fejlődnek, a mozgás,' a 'friss levegő meg is edzi őket. —- Gondolhatod, a szokásos, ön. ként jelentkeznem kell a vasútépítés hez és a jegyeimet megvonták ... más nem történt! Azaz mégis valami... Tervünket előbbrehozzuk. Holnap ott. hagyjuk az üzemet, miután megrón gáltűk a gépeket s felhúzódunk a hegyekbe, csatlakozunk a partizánokhoz. — Hogya„ tatáitok oda. Es vala. mennyien, mentek? — Már megint ,,találtok“, ,,mentek“ Te talán nem akarsz velünk jönni? Mihajlovios zavartan nevetett: — Dehogynem, ha visztek! Hát el tudnálak hagyni? — í Eh, itt nem rólam van szó — fakadt ki Lyubica Vojnovics, — én á mozgalomról beszélek neked és te viccelődsz! Nézd, itt a térkép, erre mennénk, amerre a kék vonal mutat ja, itt gyülekezünk, a piros karikánál, a hegyék között. Onnan majd ütjük őket, ezeket a gyilkos gazem heréket, Tito banditáit! Te... Én jobban gyűlölöm őket., mint a német megszállókat! Azok idegenek voltak de ezek?! Érékké! egv nyelvet beszélünk, egy levegőt szivünk, mióta megszülettünk, és mégis úgy eladtak bennünket az amerikaiaknak szőrös- tül.bőröstül, mint a bori rezet, vagy migt Bosznia hatalmas szálfáit! De majd megmutatjuk nekik, hogy nem vagyunk árucikkek! — A lány kezet- nyújtott. — Holnap ugyanitt tálÁííko zunk, te már ne is menj be a gyár ba, várj itt rám! • — Hát így történt, ezredes úr! Ez történt tegnapelőtt, tegnap pedig már lakat alatt volt az egész társaság... — Maga pedig felvette a pénzt, igaz? — nézett Mihajlovicsra gúnyosan a tiszt. — Azonban egy kis hiba csúszott a ezómíttásba! Na n® nyúljon a zsebe felé, a dollárokat már nem keTJ! visszaadnia! Majd ennél az új feladatnál rápótolja, amit itt hiba. zott. — J^egkérdeahetem, hol tör tént a hiba? — hebegte kivörösödve az ügynök. — Ott, hogy nem mondta meg, maja részeges disznó, hogv azoknál a.2 átkozott munkásoknál- fegyver js van! Hagytuk, hogy összejöjjön a társaság ~~ így könnyebb a munka, ha nagy ban vesszük, olcsóbban jövünk ki, — és az erdőben ütöttünk rá a kommunista bandára. — Es vissza!őttek? — fészkelődöt! Mihajlovics. — Ha mag® jobban tudja, akkor kár mesélnem ... Igen, mint ahogy csodálatos éleselméjűségével rájött azok a rongyosok visszalőttek! Hetven emberünk veszett oda! Ilyenért a Gestapo már falhozállította volna! — Őket ölkapták? — kérdezte az ügynök szorongva és zsebkendőjével törölgette verejtékező arcát. Az ezredes összehúzott szemmel mérte végiig a remegő embert. — Nem kelj félnie! Nem esett ugyan az egész banda fogságba, a ve zetöjük, a, a Vojnovics is meglógott, de maga úgyis messze kerül innen Nem kell tartania tőle ... Tee töltötte pálinkával a kristály poharat. Na, igyon egv kis szíverősítőt a nagy ijedelemre és hallgassa meg új feladatát. Mindketten ittak, majd az ezredes térképet terített ki és magyarázni kezdett. • . Az ililócskái határra ráborult, az alkony. A sárguló búzamezőket fodrozva ringatta a nyáresti meleg szellő. Az árpa már keresztekbe rakva várta a cséplőgépeket, a behordást Az idegen végignézett a lenyugvó naptó! narancsszinŰTe festett tájon. — Az ott már Mocskai — mormog ta. — Csak már lennék vagy 30 kilo méterre a határtól, akkor mér megy minden, mint a karikacsapás! A férfi begázolt a búzába, leült egy tábla közepén és elkezdte iratait ren. dezgetni: — Vajda Péter névre szóló iratok.. ezek rendben vannak. Ez a rejtjeles levél a pesti kapcson tömhöz, a kö vétségre. \ csomag az a pen telel munkásoké, ivóvízbe keverve elveszi, bizonyos, hogy elveszi a versenyked vet. . . örökre! Na, Mihájlovics, Vajda tett belőled! Az udbás ügynök hátradőlt a velősben és a vörös felhőkkel terhes égre bámult. — 01yan a színük, mint a véré ~ gondolta és gondolata a felhőkről Vojnovics Lyubicához szaladt. —.Legalább ő is... legalább ő is hagyta volna ott a fogát. Ha visszatérek, bál nem lesz tőle maradásom, ö tudja hogy én... Egyre sűrűbb lett a homály. IHocs. ka fölött esteledett. Az aranysárga búzatábla mint a tenger hullámzott. A közeid erdőben mint söf.ét óriások bólogattak a fák. Mire a hold kibújt és beezüstözte - sugaraival a' ha,tárt, addigra a,z idegen már oldalárafor- dulva aludt. Lujulbovics Vojin és Cékó elvtárs már kora reggel kimentek az illocskaí határba. — Meg kell nézni, elkezdhetjük-e már vágni a búzát! Kár lenne minden szemért! — mondja Lujulbovics elv társ. — így igaz! — helyeselte Cékó. — Nem várjuk meg, amíg pereg! Kiértek a határba. Gyönyörködve nézték a lábon álló kenyeret, a gazdag termést. De szép ez a föld!'— sóhajtottak fel szinte egyszerre. Csak Lujulbovics elv társ lette hozzá szomorúan: — Amilyen szép itt, olyan szomo rú „odaát“. Láttad azokat a földe két? Nem terem meg rajtuk már ma holnap a dudva sem! — Hát csodálod? — kérdezte vissza Cékó elvtárs. — Hiszen hiá ba is teremne, hiába is dolgoznák meg a földet a jugoszláv parasztok, úgyií elveszik mindenüket n.zok a gazcpibe rek! Azok csak azzal törődnek, hogy m?gtömjék saját hasukat, a többit viszik a, ame ... Cékó elvtárs felében abbahagyta a szót. Maga mellé vonta Lujulbovics Vojint és úgy mutatott a vetésre: — Odanézz, ott letaposták a vetést! Valaki bement a búzába! Bemenni bement, ez biztos, de kijött-e? — fűzte tovább a gondolatot a másik. — No, vidimo . .. Majd meglátjuk! Óvatosan elindultak nyomon míg meglátták az alvó férfit. — Ahun-a! Ott van ni! Ki lehet? - j tépelődött Cékó. De nem sokat törte ezen a fejét. A falu irányába mutatott s úgy magyarázott Vojinnak: — Siess, nagyon siess a bajtársa kért! Én őrzöm addig! Szaladt megállás nélkül, lélekszakadva a délszláv dolgozó paraszt II. locs-ka felé. Találkozott egy határőr- járőrrel. Eleinte levegő után kapkodva mutogatott, csak azután jutott szóhoz: — Egy idegen a búzában! ... Cékó vigyázza! A bajtársaknak sem kellett több beszéd. Fegyverüket a kezükbekapva futólépésben indultak a búzatábla fe lé. Az egyik bajtárs nyugtalankodott csupán: — Csak ne legyen baja Cékónak1 Hiszen teljesen fegyvertelen! — Ne féltsd, bajtársi — nyugtatta meg Lujulbovics Vojin az aggódót. — Tört bizonyára magának egy húsán got, azután ha felébredne á csövek hát majd megmutogatja neki a boldo gabbik végét! — Szóval alszik a „barátunk“? — örült a határőrbajtárs. — No, majc mi fujunk neki ébresztőt! A búzaföldön minden változatlan volt. Cékó elvtiárs ott ült az idegen mellett, az pedig vígan fújta a ká. sát. — Úgy látszik, alaposa,-, a pohár femekére nézett a barátunk — újságolta suttogva Cékó István. — Csak úgy dől belőle a pálinka szag ... — Bizonyára bátorságot ivofctl — állapította meg az egyik bajtárs, mi közben letérdelt az idegen mellé. — No, bajtárs, vegye célba, én majd felébresztem! Egy búzavirágot szakitott le és megcsiklandozta az alvó orrát. — Legyen kellemes az ébredései — mondta, mikor a7 idegen nyugta laoikodni kezdett. — Mégis jobb így mintha a szmony hegyével ébreszte nénk! Az udbás ügynök ébredése azonban így sem volt édes. Mikor szembené zett a rászegezett pus,kacs övei, a hát. só zsebe felé kapott, de ahogy a szurony a mellét érte, visszahúzott a keze: — Szve jedno! Most mar minden mindegy I — Hát ígv történt! — fejzte be az ügynök a vallomást. Végignézett at asztalon elérakott bűnjeleken, megakadt a szeme egy fényképen, Lyubi- ca Vojnovics fotográfiáján. Mikör a jegyzőkönyvet ai'áirta, még akkor is a fényképen függött a szeme. Letette a tollat és csendesen megszólalt: — Nem lehetett semmit tagadni! De azért megpróbáltam volna, ha nem várnának otthon Lyubica Vojno vies és társai... A halálos íté letera... Miért maguk — Legyen kellemes az ébredése! ugye nem ölnek meg .. nem ítélnek halálra? ~ az udbás ügynök remegve várta a választ. A kihallgatást verető tiszt bajtárs ősz. szeszedte az iratokat. Egy hosszú pillanatig nézte az előtte remegő öcs mány, emberi mivoltából kivetkőzött lényt, azuuin megsző lalt: — A mi bíróságunk úgy fizet a kémeknek és árulóknak, ahogv azok megérdemlik — Felvette a telefont és beleszó-t: - Vezessék cl bajtársak a letartóztatottait! Garami László
