Dunántúli Napló, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1951-11-25 / 275. szám
6 MflPlO 1951 NOVEMBEB 25 Szűnjél médAzevvel nen&L&dnzk tzuihzeijtk '.'„MI aafnészek, mánál megfelelőbb tómácsolóivá válunk az igái ügy, a «zoffúiilizmufi építése ügyének, annál twrthséóssbban tudjuk támogatni dolgozótokat a szinházművészeten keresztül. Ezért van döntő jelentőségük fi színházaink munkaprogramjában rendszeresen szereplő Sztaniszilavszkij köröknek, E körök feladata elsősorban az. hogy tisztázzák mindazokat a problémákat, melyekíkel a színház dolgozói találkoznak, továbbá, hogy e problémák m-eg-oldása során még tel. jeeebb értékű művészekké érleljék színházaink dolgozóit. Maga Konstantin Szergejevics Álexejev, ezinészi néven SztániszlavszkSj, a XX század legnagyobb' színpadi egyénisége. 1863-ban született Moszkvában. Már egészen fiatalon műkedvelótársu. latot szervez, minden idejét, érdeklődését a színészetnek szenteli. Élete munkásságának eredményei és eszményei ma is élő, fénylő vezér csillagként világítanak előttünk. ,,Az igazi. színház az egyik, legfőbb fegyver legyen a háború ellen, legYen a világbéke támogatásának nemzetközi eszköze.“ De tudja és meghatározza azt is, milyen művészek azok, akik ezt a színházat képesek létrehozni: ,,Az igaz{ színházban eszméktől fűtött embereknek kell lertniök, akik megértik magasztos küldetésüket és akik hivatásukat nem olcsó sikerek hajhászá- siára, nem saját kicsinyes becsvágyuk kielégítésére használják fel, hanem a haza és az egész emberiség nagy céljai érdekében.“ Satanisziavszkij elgondolása szerint a művészetnek meg kell mutatnia az emberiség boldogságához vezető utat s meg keli személyesítenie azokat az eszményeket, amelyeket maga a nép teremtett. Ehhez a módszert a szocialista realizmusban látta, mint a művészetnek a nép által választott útjában. „A nép saját kormánya útján — írja Sztami- sziavszkij, — határozottan és erőteljesen kifejtette véleményét arról a művészetről, amelyet alkalmasnak és szükségesnek tart korunk számára. Ez a művészet a'szocialista realizmus.“ Ennek a művészetnek mély elsajátítására, analízisére, összetevőinek ismeretére és birtok'á&ára adnak mindennapi munkánkon felül alkalmat a Sztaniszlavszkij körök. Szlaniszlavszkijf fűtötte az a vágy, hogy felLcbbentse a fátyolit a szn'né- ari ’ alkotás titkairól, hogy le tudja rögzíteni a megfogható eredményeket, tyogy az utána következőknek az Útja a művészi megnyilatkozásig könnyebb legyen. Szakadatlanul töprengett azon, hogy adhatná át a fia. 'tál nemzedéknek tudása eredményeit, hogy megkímélhesse őket a gyakorlat-, Unságból eredő tévedésektől. Élete kutatásainak eredménye úgynevezett „rendszere“ vagyis a színészi munka bizonyos módszere Ez a színész természetének ismeretéből fakad. A módszert S z t ani szí a vs-zk i j gyakorlatilag Önmagán és tanítványain ki is próbálta. ' Ez a módszer két főrészre osz'itk: 1. a színésznek önmagán végzett belső és külső munkája 2. a szerep belső és külső megmunkálása. Ezen munkálatok helyes végrehajtását célozzák a színházaik Sztamszlavsikij körei és a most már működő stúdiók. A színésznek önmagán végzett be/lsó munkájához sorolhatjuk elsősorban azt a változást, amit önmagunkban kell elérnünk, hogy a Sztamiszlavszádj által meghatározott eszmények teljes- éfiékü harcosaivá válhassunk, kivetve magunkból a még fel-felburjánzó káros csökevényeket s mindazt, ami az alkotó lelkiállapotot megzavarhatja. a színész önmagán végzendő külső munkája jelenti arrnek a körülménynek megteremtését, hogy művészi eszközeinek: jegyei is a szocialista realizmus éltető erejéből fakadjanak, jelenti hogy ne viselje a színész önmagán a szürke naturalizmus, az ön- tetszelgés, az illusztrálás, az ösztönös- ség hazug művészi irányzatainak nyo mait — az útmutató valóság-ábrázolás helyesen átélt megnyilvánulása helyett. Ki kefll vetni kíméletlenül az önmagunkkal! folytatandó külső és belső munka során minden olyan káros hatást, mely hátráltatja művészi fejlődésünket. Ez a haTc kell az alap ja legyen az önmagunkon végzett bél só és külső munkának a Sztaniszlav- szkij körök keretén belül is. Ami a szerep belső és külső átélésének munkáját illeti, az feltételezi magának a szerepnek mélyreható ismeretét, viszonylatait a színdarabon beiül célját, összefüggéseit, kidolgozásának, megalkotásának módját — a kivételezés helyes mivoltát. A színészi alkotás sz taniszlavszkí j i realista módjának három sarkalatos pontja van: 1. Az író mellett a színpad egyetlen igazi művésze a színész. 2. A színészi alkotás lényege az átélés, vagyis a szereppel kapcsolatos, teljes testi és lelki koncentráció. 3. Minden művész megvárhatja az ihlet pillanatát, csak a színésznek kall parancsszóra alkotnia minden este. Meg kell tehát ta lálnd a módját, hogy fel tudja idézni magában az alkotó ihletnek megfelelő lelkiállapotát. Erre a harmadik megállapításra épül fel Sztaniszlavszkij rendszere vagyis az a módszer, amellyel a színész megteremtheti magában az alkotó lelkiállapotot. Művészi munkája taglalását a Szta- niszlavszkij körökön végzi a Pécsi Nemzeti Színház együttese is. Ezek a beszélgetések adnak alkalmait, arra, hogy lemérjük, milyen mértékben tudunk megfelelni azoknak a magas. rendű követélményeknek, melyeknek értelmében Sztaniszlavszkij szellemébe,, a szocialista-realista színjátszás útján haladva kell végeznünk murr Icánkat. Magával a munkával kapcsolatban olykor már komoly eredményekről számolhatunk be. Ezt bizonyítja előadásaink fejődése is. De az eredmények köteleznek. Fejlődésünk körülményeinek, lehetőségeinek tudatosítása, a7 elmaradottabb munkatársak előbbrelendítéSp és eredményeink fejlesztésének tervszerűsége terén még sok tennivalónk van. ön- te/lesztő munkánknak az adna jelentékeny lendületet, ha dolgozóink széles rétegei rendszeresen támogatnának bennünket kritikájukkal, Egészséges meglátásaik kritikájuk őszinte hangja éltető kovászként h<Jna önformáié munkánkban Sztaniszlavszkij köreink során. Támogassák tehát dolgozóink kritikájukkal a színházat, mert ezáltal iá tökéletesíthetnénk előadásainkat s ez az eredmény egyaránt hasznos lenne színházra, nézőre. Ami előnyét gyakorlati munkánk során máris érezhetjük a Sztaniszlavszkij köröknek és stúdióknak: aa. a fejlődés ami kartársaimikná! mutatkozik. A fiatal tehetséges és szorgalmas Major Pál (akit tavaly még a karból ismerhettünk) Szeoiykája a Szibériai rapszódiában, SzépLaky Endre, Galambos Lajos, Erdélyi lka egyre biztosabb reá. tata alakításai, a készebb művészek közül Bakos Lásnító, aki igen példamutatóan tanul ma is, vagy Bázsa Éva, aki operettszerepei mellett a Jegor Bulicsovban ós a Titkos háborúban is jelentékeny, elmélyüli munkával igyekezik embert ábrázolni — mind-mind bizonyítók amellett, hogy a színészpedagógia új útjai milyen széles távlattal bárnak, öröm látni színészeink tudásszomját, tanulni vágyását, öröm hallani megnyilvánulásaik egyre sűrűbb, egyre bátrabb hangjait, a megnyilvánulások módja sajnos még néha magán viseli a múlt rendszer bűneként egyesekre ballasztként nehezedő egyénieskedést, jogtalan követelázést, személyeskedést, de a szégyenletes múlt e jelei mind jelentéktelenebbé válnak — s a lemaradókkal együtt eltűnnek. Osztályharcunkban nincs megalku vás. Küitúrforradalmunk reánk bízott fontos szakaszán harcunkat a győzelmes bolsevik fegyverekkel vívjuk. A színház harci bástyáján szakmai és ideológiai tudásunk teljében lehetünk csak méltók arra a hivatásra, amit Sztaniszlavszkij örökké élő eszméje jelent: „Mi, művészek, a Vörös Zászlóval együtt a béke olajágát is visz- szűk.“ Vórady György főrendező A középiskolák jó beiskolázásáért Pártunk iránymutatásával kormányzatunk az ötéves terv végrehajtására törvényt hozott. A terv megvalósítása tehát valamennyiünknek kötelessége. A tervtörvény előírja a megfelelő számú szakkáder nevelését ie. A megye számára megadott be- iskolázási keret megszabja, hogy általános iskoláinkból hány tanulónak kell középiskolában folytatni a tanulást. Ez a keret szabja meg, hogy Baranya megyének az első ötéves terv folyamán hány szakkáder nevelését, kell biztosítania. A beiskolázási keretszám összehasonlítva a horthysta rendszer középiskoláé létszámával, azt mutatja, hogy a most. középiskolába beiskolázott középiskolások száma a technikumok vonalán több, mint tízszerese, egyéb középiskolák vonalán pedig közel liá- í omszorosa a felszabadulás előttinek. A népelnyomó Horthy rendszernek nem volt érdeke, hogy a munkásszár. mazású gyermekek középiskolákban tanuljanak. Tudták a fasiszta vezetők, hogy a munkások gyermekeinek a tanulása megrövidíti uralmukat. Tudták, hogy az embertelen kizsákmányolásnak a munkásgyermekek tudása, tanulása gyorsan végét veti. A dolgozó parasztság gyermekeinek továbbtanulását ugyancsak feleslegesnek tartották. Hangsúlyozták: „A paraszt csak annyit tudjon, hogy ne álljon a csűr gás alá, ha esik az eső.“ „Elég a parasztnak annyit tudni: ha felfelé megy a kocsi, úgy ne kösse le a kereket“. A felszabadulás után, az áruló Nagy Ferenc, Rajk és Mind- szenthi leleplezése után pedig különösen megnyíltak az iskolák a munkás. dolgozóparaszt származású tanulók előtt. A dolgozók élnek is népi demokráciánk nyújtotta lehetőségekkel s gyermekeiket szívesen adják a középiskolákba. Fel kell azonban hívni a szülők és a pedagógusok figyelmét az elmúlt év hibáira. Egyes iskolákat — melyeket jobban ismertek, — valósággal megrohanták, míg másokat úgyszólván figyelmen kívül hagytak. Ezt a helytelen elosztást a* okozta, hogy a szülők, de a nevelők nagy része sem ismerte a középiskolákat, különösen az újtipusú' középiskolákat, A közoktatásügyi minieztériuip _ a múlt hibáin okulva az elmúlt. Héten kiadta a középiskolákat, ismertető brosúrákat. A brossúrák alapján az általános iskolák Vili. osztályának nevelői a szülők között a, felvilágosító munkát megindították. Felhívják -i szülök figyelmét az eddig kevésHbé ismert iskolákra: az Építőipari Technikumra, Bányaipari Technikumra, Közgazdasági Középiskolára, a. Tanú tóképzőre, a Mezőgazdasági tehni- lcumra. Különösen a fiúk figyelmét irányítják ezekre az iskolatípusokra, míg a jeánvoknak a Gépipari Technikumot, Villamosipari « Technikumot. Építőipari Technikumot. Bányaipari Technikumot és a Mezőgazdasági Technikumot ajánlják. T gén fontos, hogy a lánytanulók *• szülei az eddig mutatkozó tartózkodó magatartásukat a technikumokkal szemben megváltoztassák. Képi demokráciánkban megszűnt a női munka alábecsülése. Igen sok dolgozó nő bizonyította be kiváló munkájával, hogy méltó versenytársa a férfiaknak, A lánytanulók'szülei .éljenek a tehetőségekkel, s küldjék el gyermekeiket az eddig lányok előtt kovésbbé ismert iskolákba. í)o a fiútanulók szülei is meg kell. hegy barátkozzanak az eddig elhanyagolt 'iskolatípusokkal. hiszen ötéves tervünknek nemcsak egyféle szakos káderekre van szükségé, hanem a 'többi, előbb említett iskolákban képzett szakkádeyekre is. Szülőknek és nevelőknek egyaránt össze kell fogni az 1052—53. tanév középiskolai beiskolázás biztosítása érdekében és minden bizonnyal segítik majd munkájukat a járási pártbizottságok és a helyi párt alapszervezetek i&. Bujdosó László m. t. ált. iskolai. előadó. Elkészült a harmadik üvegiiáz a pécsi Pedagógiai Főiskolán A Pedagógiai Főiskola kertésze, Keresztény József elvtárs elgondolkozva nézett szét az összezsúfolt virágok között A szaporílóban még valahogy eltértek a virágok, de a tárolás céljára rendelkezésre álló üvegház már kicsinek bizonyult. A virágok pompáját szinte elhomályosította, elhalványította a zsúfoltság. Keresztény elvtárs sajnálta virágait és törte fejét a megoldáson. Tekintete egyszer n műhely előtt összegyűjtött vasdarabokra esett. Egy pillanatig gondolkozott, majd izgalottan sietve indult Köre elvtárs leié, aki a pálmafák körül foglalatoskodott. Köre József, mint segéd dolgozik a kertészetnél. Ö is látta, hogy a nagy növénykészlet elhelyezésére új helyiség kellene. Keresztény József kihívta Karc elvtársat a műhely elé, s a földön fekvő vasdarahokrar mutatott. — Mi lenne, ha ezekből újat varázsolnánk? * — Hogy értsem ezt — kérdezte a másik. — Úgy ahogy mondom1 Ezek a heverő vasdarabok alkotnák az új üvegház vázát! A ledöntött falból megmaradt téglákat letisztítjuk a habarcstól, felhúzzuk velük a falat Így mindössze üveget kellene vennünk! Köre József lelkesen helyeselte az elgondo’ást: — Kitűnő ötlet! En is segítek! Közösen dolgozták ki az új üveghúz tervét. Lázas igyekezettel készítették el és gyűjtötték egybe a szükséges anyagokat, azután nekiláttak az építkezésnek. Kitartóan, fáradtságot nem ismerve dolgoztak két hónapig s ez alatt, teljesen elkészült a tíz méter hosszú, két és fél méter széles új üvegház. A fűtőberendezés is nagyszerűen sikerült s a virágok fejlődése mutatja: otlhonérzik magukat új lakásukban. Az üveg kivételével így készült el si'lej lány ágból a főiskola harmadik üvegháza, amely 32.000 forint értéket képvisel. így csatlakozott a pécsi Pedagógiai Főiskola a Gazda-mozgalomhoz. BARKÓ RÚZSA ped. főisk. hallgató. Ri mszki j -Korzak o v vígoperája Pécsett Különleges zenei eseményre készül a pécsi zcnekonzervatóriiiru. Rimszkij- Korzakov, a nagy orosz zeneszerző Magyarországon még ismeretlen- vig- operáját, a „Májusi éj“-t, — amelynek szövegkönyve Gogoly novellái» alapján íródott, — betanulják és előadják Pécsett. Az opera partitúráját még a nyáron szerezte meg az MSZT útján Horváth Mihály, a pécsi zenekonzérva- tőrium tanára- aki a betanítást is vállalta és végzi. A fordítás ndiiéz munkája Horváth József műve. Az opera zeneileg igen értékes alkotás és igen alkalmas arra, hogy a széles dolgozó tömegekkel megszerettesse az orosz zenét. Muzsikája köny- nyen érthető, tételei népi mniívumok- hól épüllek fel, zenei szerkezete U egyszerű. A betanítást már megkezdték A kórusokat hetventagú vegyes és hclven- !agú gyermekegyüttes énekti. A főbb szerepeket a kitűnő énekesekkel rendelkező Pécsi Nemzeti Színház osztja szét tagjai közöti. A vígopera magyarországi ősbemutatóját n Szövjet- Magyar Barátság Hónapjában tartják meg. J-.fim apó és felesége. Nalalja Kuzminyicsna egész életükben magányosa„ éltek, gyerekük nem volt. Egyszer Jefim a kolhoz egyik távolai földjére ment szántani. A szántóföld szélén, a tóparton gyermekotthon emelkedett, előtte a tisztáson gyerekek játszottak Az ebéd ideiére Jetim kifogta a lovat, megebédelt és lehevert újságot olvasni. Közben meglátott egy 5 év körüli kisfiút. A fiúcska fücsomókat tépett és etette ve. le a lovat. Az öreg odament hozzá és megkérdezte: — Szervusz kispajtás, hát téged, hogy híynak? — Vasijának! — Aztán hány éves vagy? — Hamarosan öt leszek. — ÉS a lótól nem félsz? — Nem! — válaszolta bátran a kisfiú. — Nahgt akkor felültetlek rá! Az öreg ielültette Vaszjál a lóra, könyedén megfogta és a lovat a mezei útra vezette. Miután megjáratta a kisfiút, leemelte és így szólt: — Jóból is megárt a sok. Gyere el holnap, akkor újból mignyergeljük a lovat. Másnap Jefim, amikor a mezőre készült, megkérdezte a feleségét: — Nincs itthon valami édesség? — öregkorodra kezdesz torkoskod- • M. Zsesztyev: ■ ÄHl FÖLDÜNK lMBliR.ll ni? — csodálkozott Natalja Kuzminyicsna — 1'endéir jón hozzám a mezőre! — mondta az öreg és elbeszélte esetét a kisfiúval, — Hát miért nem szóltál előbb? Sütöttem volna túróslepényt, meg mást is készítettem volna. Mint előző napon, Vaszjátka most is dél tájban szalad elő. Először is fürgén, kedvesen és határozattan odaült az öreg térdére, aztán kihúzott az inge alól egy süteményt és .így szólt: — Tessék kóstold meg én már ettem! — Köszönöm. — mosolyodon el Jetim. — Úgy látszik, gondoltál rám. En is meg akartaink vendégelni téged, de a, feleségemnek nem akadt semmi a kézeügyebe. Jetim apó megint ielültette a lóra a kisfiút, és körbevezette. A tisztáson már el akart búcsúzni Vaszjatkáiol, de aztán meggondolta .magát: — Te Vaszjátka, mi még nem ismerjük egymást eléggé. Mutasd még, hogy hol élsz, kikkel vagy együtt? Az öreg végigjárta a, egész gyermekotthont, megnézte a gyerekek szobái' és ebédlőjüket, méa a konyhába is benézett, — érdeklődött, bogv mit esznek a gyerekek és ángyon meg volt elégedve. — Jói ineróil. szépen éltek! — mondta komolyan Vaszjatkának, teljesen elfeledkezve arról, hogy a fiúcska még alig öt éves. — Gondoskodik rólatok a szovjet hatalom! Előtte mind egylormák vagytok, — törődik veletek mintha apátok-any át ok terme! Másnap hajnalhasadáskor felkeltette feleségét és így szólt hozzá: — Hozd csak be az új ruhámat. Az öregasszony, aki semmit sem értett az egészből, csodálkozva kérdezte: — Hová készülsz Jefim? Talán vendégségbe? — Szántani megyek! S délben te is gyere utánam. De öltözz ám lel rendesen... — Eszednél vagy te? — csapta össze a kezét Nalalja Kuzminyicsna — Munkába menni ünneplő ruhában! De Jefim csak fölvette a legjobb ruhát, majd az asztalhoz ült és így szólt: ’— Idesüss asszony: csak élünk itt mind a ketten a kolhozban, résztve- szünk a közös munkában és a családi életben magunkra maradunk. — Igaz, — helyeselt a íelesége, — Micsoda élet ez így, gyerekek nélkül ... “ Na látod — mondta Jefim. — Fogadjuk tiúnknak Vaszjatkát. Nagyon szívemszerint való emberke1 Meg’átod, neked is tetszeni fog. Aztán hoz. zál valami ajándékot, tegnap úgyis szégyenkeznem kellett, ö megvendégelt engem én meg üres kézzel álltam ott Jefim kiment a mezőre. Ott szántott dé’ig. Mikor Natalja Kuzminyicsna megjött, az öreg térdén már ott ült a kisfiú. — No hát Vaszjátka — mondta az öreg, — úgylehet, hogy én leszek az apád, ez a néni meg az anyád. Eljössz-e hozzánk? — Kimegyek én, — válaszolta Vaszjátka. — Alikor hát meg is egyeztünk! — mosolyodott el Jetim. — No, asszony üdvözöld a fiadat! Nyáron minden perc drága és az. öregek, hogy ne veszítsenek időt, elhatározták, hogy azonnal elmenneka gyermekotthonba, kitöltik a Vaszját- kára vonatkozó iratokat és a kisfiúi ázonnal magukkal is viszik a faluba. A gyermekotthon előtti tisztáson Jefim leült a padra, maga mellé ül. Vasiját és így szóit a feleségéhez: — Engem itt. már ismernek, most biztos, meg akarják nézni, hogy ki lesz Vaszjátka anyja. Hát csak menj, ismerkedj meg az emberekkel, beszélj velük és mindjárt hozd el a kis- Hú iratait Natalja Kuzminyicsna elment. Nefíx sokáig volt. a gyermekotthonban. De amikor kijött a kapun a nevelőnővel együtt, akinek karján egy 3 év körüli kislány iilt, — Jetim látta felesége arcáról hogy valami nincs rendben. Mégis megkérdezte: — Mehetünk? — és tölállt a pádról. A* nxxxony nem válaszolt és a nevelónőre nézett. — Csak nem gondoltad meg maga. dat, Natalja? — kérdezte az öreg. — Dehogy gondoltam meg magamat, felelte az asszony. — Csák a7 a bibi, hogy nem tudtunk . .valamiről. Vaszjatkának van egy hugocskája, Oljuska. S ő még egy évvel hatalabb — mondta s a leánykára'pnutatotl. —- Hát most már mi lesz, ebből? Ha a kis legényt fiúnkká fogadjuk, akkor a kisleány egészen elárvul. Nincs apja, se anyja és most már bátyja sem lesz. Az öreg visszaült a padra és így szólt: ■— Szóval úgy gondolod, hogyha Vaszjatkának van egy kistestvére, akkor én lemondok róla? Hát azt már nem. Már nagyon is szivembe záriam Vaszjatkát. Elhatározták, hogy elviszik a kisfiút és húgát is. És amikor visszatértek a faluba, Jefim mosolyogva így szólt: i ... — Látod asszony, egész életünkben gyermektelenül éltünk, s most egyszerre hét gyerekünk is van. Ez már igen! '
