Dunántúli Napló, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-23 / 247. szám

mi OKTrtBKK n w m f o * mak koaolyac, uea tú&menöen áJrzüá- bu el Tannak szakadva az emberek. MU, az élettől, a bányásztomé;?éktől is emiatt nem tudnak sem maguk jó, lendületes munkát végezni, sem a bá- nyáezság jeflentékeny részét ilyen munkára serkenlíeui. Léplen-nyomon tapasztaljuk — és ex a tanácskozáson Ismételten meg- áftapft&st nyert, — hogy az újonnan jött munkásokkaí nem foglalkoznak eléggé, magukra hagyják őket. Az új munkások sokszor szabad idejükben lézengenek, kocsmáznak, nem egye­zer az ellenség befolyása alá kerül­nek és emiatt otthagyják mnnkabedyü­ket. Gyakran hallunk olyan panaszo­ka'., hogy az új munkások lakóhelye elhanyagolt, élelmezésük nem kielégítő vagy éppenséggel rossz. Az ilyen csa­lódottan távozók tossz hírbe hozzák a bányamunkát és megnehezítik az új munkások toborzását. Azt hiszem, hogy ez mindannyhmk számára vilá* gos. Mindez akt mutatja, hogy párt- szervezeteink, a DISZ, a szakszervezet és — hozzáteszem — a bányaigazga­tóság rosszul] dolgoznak és hogy ezen a téren sürgősen meg kell javítani a munkát. Gondosan munkáljak ki azokat a módszereket, amelyekkel meg tudjuk javítani a bányászság közellátását 'Ä fegyelem csökkenésének okául a bányász elvtársak — különösen ma­gánbeszélgetések közben — az élelme­zési helyzetet is meg szokták említeni ás ezért erre kissé bővebben (érek ki. Az elrtársak még emlékeznek arra, hogy egy évvel eredőit a szárazság miatt rossz volt az árpatermés és szin­te katasztrófáiig volt a kukoricater­més. Szóvai kevesebb volt az a takar­mány, amellyel nálunk általában az állatokat hizlalják. Ennek következ­tében a parasztság a múlt év végén levágta vagy piacra dobta disznóállo- mánvának egyharmadát, sőt még mar­haállományának 15—20 százalékát is. Az elvtársak tudják, hogy egy évvel ezelőtt Í0—20 forintért lehetett egy választási malacot kapni. Ez tavaly ősszel nagy hús-bőséget okozott és ennek aztán az idén megjött a böjtje. Hús- és zsírhiány lépett fel. Mi gon­doskodtunk róla, hogy a dolgozóknak és külön a bányászoknak a minimális hús- és zsíradagolt jegyre biztosítsuk, de azt nem tudtuk megakadályozni, hogy a szabadpiacon a hús és zsír ára a tavalyinak a többszörösére ne emel­kedjék. Az idén a termés jó volt. Az elv- társak a már említett tervjeflentós számaiból láthatják, hogy a termény­beadás is az idén lényegesen jobb eredményeket adott, mint tavaly. A kukoricatermés idén kélszer akkora, mint tavaly. Jó volt az árpatermés, kétszer annyi szálastakarmány termelt. A napraforgóból, amely étolajat és naprafwgópogácsát ad, ö'.ven száza­lékkal nagyobb a termés. A cukorré­pából is legalább ötven százalékkal több termett, mint tavaly. Szóval kenyér, liszt és cukor szempontjából hasonlíthatatlanul jobban van bizto­sítva az idén a közellálás, mint egy esztendővel ezelőtt. Ugyancsak sokkui (öbb disznó áll hízásban, mint tavaly, ilyenkor. Ez vonatkozik nemcsak a paraszti gazdaságokra, de az állami gazdaságokra, állami hizlaldákra és a szövetkezetekre is. Ennélfogva min­dén,, előfeltétele megvan annak, hogy R,.hús- és zsirfronton visszatérjünk a normális viszonyokhoz. A hiba egye. tőre ott mutatkozik, hogy az idei hús- és zsirliiányba belekapcsolódott a spe­kuláció, a kulákság. a jómódú paraszt­ság jelentékeny része és azon az ala­pon, hogy evés közben jön meg az étvágy, meg hogy a szokás természetié válik, mast a jö aratás után is igyek­szik fenntartani azokat a magas ára­kat, amelyek a tavalyi rossz termés következményei. Természetesen mi gondoskodunk rója, hogy ezeknek a spekulánsoknak a terveit keresztül­húzzuk, de addig is, amíg a néhány béte letört kukoricából vagy a kiütés alatt áló napra forgó pogácsából szalon, na és marhahús lesz, még egy idő el­telik. — Ml a nyáron arra számítottunk, hogy a zsirhelyzet és a húshelyzet novemberben vagy decemberben már komolyan megjavul. Az idei jó ter­més miatt, valamint az időjárási vi­szonyok következtében a cséplés há­rom-négy héttel eltolódott és emiatt megkésett a kukorica törése, ami vi­szont természetesen az állathizlalások eltolódását eredményezte. Ez azon- han nem változtat azon a tényen, hogy mi tervszerűen dolgozunk azon, h°ffy a tavallyá szárazság következtében előállott hús. és zsírhiány minél előbb megszűnjön. Az elvtársak már tudják tapasz­talatból, hogy ha mi az erőinket vala­milyen feladatra összpontosítjuk, azt » feladatot meg is fogjuk oldani. Ez vonatkozik a .Zsír- és húshiányra is Az eJvtársak c kérdés megoldásának megvalósításához azzal járulhatnak hbzzá, ha fegyelmezetten bevárják azt * nem hosszú időt, ami után ezit a kérdést is megoldjuk. —' Néhány nappal ezelőtt Dorogon uz egyik elvtárs azt mondotta nekem, hogy ha kétszer annyi zsirt és szalon­nát kapnának, megdupláznák a terme­lést. Mindjárt arra gondoltam, hogy szaván kellene fogni az elvtársat. Tudvalevő, hogy az ellenség is a liús- •s zsfrhciyzetre való hivatkozással igyekszik a széntermelés csökkentésé­re. Az öntudatos bányász verje vissza m ellenségnek ezt a kísérletét és jó, fegyc.mezett munkával mulassa meg, •‘'•meneti nehézségek nem tón. Jorítjak meg, nem csüggesztik cl, nem befolyásoljak munkafegyelmét és meg­győződését. ° Szándékosan beszéltem kedves elv- »rsak erről a kérdésről ilyen részle­tesen A bányászok és különösen a kommunista bányászok így győződje­lek meg róla, hogy miijén ' fomios számukra a dolgozók ellátásával való foglalkozás. Különösen fontos, hogy a bányászság érezze, hogy a népi de­mokrácia megbecsüli nehéz munkáját és ennek a megbecsülésnek nemcsak szavakban ad kifejezést, hanem gon­doskodik arról, hogy a keresetében, ellátásában, kulturális és életszínvo­nalának megjavításában az első he. lyen álljon a munkásság között. Meg kell értenünk elvtársaink, hogy a mun­kafegyelem megjavításában, a széiüer- melés fokozásában, a jó politikai munka mellett ez a döntő tényező. A régi világban a bányász kényszer- munkásnak, rabnak érezte magát, akit a föld alá kényszerben az éhség és ott tartott a csendőrszurony. Minden régi bányász emlékszik azokra a régi időkre, amikor eskiidözött, hogy a fiát nem engedi bányamunkára, közel sem engedi a bányához és ugyanakkor örült ha gyermeket tizenkét éves ko­rában urasági munkára vagy egyébre felvették a bányába. Nem egyszer meg­vesztegette a főaknászit, vagy protek­ciót vett igénybe, hogy serdülő gyer­meke egyáltalán bejulhasson a bánya, munkára, mert a nyomor erre kény­szerít ette. A viszonyok ma természetesen egé­szen mások. A népi demokrácia, pár tunkkal az élen, gondoskodik róla, változott, hogy nettén, munkája menty nyire megbecsült és hogy első helyett áLl az ipari munkásság derékhadában. De ezért ne higyjük, hogy a hosszú évtizedes kapitalista szenvedés emlé ke, amikor a bánya rabszolgaságot jelentett és amikor a munkás minden áron szabadulni akart a bányától, a demokrácia néhány éve alatt nyom nélkül eltűnt. Ennek tulajdonítható az is, hogy a bányászok mind a mai napig nem szívesen küldik a bánya ba gyermekeiket. Nekünk minden téren szem előtt kell tartani ezt. Ezért többek között oda kell hatnunk, hogy a nehéz fi­zikai munkát nálunk is — mint a Szovjetunióban — a gépesítés leve gye a bányász válláról. Gondosko­dunk róla, hogy a bánya biztonsági viszonyai, egészségügyi viszonyai, olyanokká váljanak, hogy megköny nyítsék a bányász munkáját és óv jak egészségét. Az új lakások építé­sénél, a nyaral'.atásoknál, a bányász- gyermekek iskoláztatásánál és az elő­léptetésnél mindenütt éreztessük, hogy ők vannak az első sorban. Gondosan munkáljuk ki azokat a módszereket, amelyekkel meg tudjuk javítani a bányászság közellátását iparcikkekben és élelmezésben egy­aránt. Egyszóval a jó politikai felvilágo­sító mnnka és a bányászság anyagi jólétének állandó javítása együtte­sen hozzák meg azt az eredményt, aminek következtében megszűnnek a termelés nehézségei. A jó műszaki szervezés és minden egyéb itt meg­tárgyalt rendszabály szintén fontos, de nem kevésbbé fontos a bányamun­kások között végzendő jó politikai munka mellett a szakadatlan gondos, kodás anyagi helyzetükről. A fegye­lem és a fegyelmezés, amiről annyit beszélünk, egymagában nem csoda szer. Igaz, hogy jelenleg ez áll elő­térben, de a termelés általános meg javulásához mindazoknak az intézke­déseknek megvalósítása szükséges, amelyekről itt 6zó esett és csak ezeknek az összesége fogja meghoz­hogy a bányászság minden térét) érezze, hogy a világ az ellenkezőjére ni a gyökeres és gyors változást. Biztosak ragynnk benne, hogy hívó szavunkra a bányászság egy emberként fog felelni Semmi kétség, hogy mi magunk is hibások vagyunk abban, hogy a bá- nyászeág anyagi kérdéseit még min­dig nem fogtuk meg elég keményen és nem foglalkoztunk vele elég mély­rehatóan. Mi magunk, a vezetők is hibásak vagyunk abban, hogy ideje­korán nem figyeltünk fel azokra az okokra, amelyek a széntermelés fej­lődését meglassították és nem távo- lítottuk el idejekorán a fejlődés ál­jából az akadályokat. Most ezt a kér­dést napirendre tűztük, minden ol­dalról foglalkozunk vele és gondos­kodunk róla, hogy változás történ­jék. Ebben az igyekezetünkben mellet­tünk áll és szívvel-lélekkel segítsé­günkre vau a magyar bányászság. amelynek túlnyomó többsége szereti ezt a bátorságot, kitartást, találé­konyságot és szorgalmat követelő szép munkát és amelynek zöme a felszabadulás óta jóban-rosszban hűen kitartott a magyar kommunisták, s Magyar Dolgozók Pártja mellett. Ez év szeptemberében a bányász nappal kapcsolatban a bányászság ta­pasztalhatta azt a megbecsülést és szeretetet, melyet nehéz munkája ju­talmául az egész dolgozó nép vele szemben tanúsít. Ugyanakkor az egész ország értesült róla, hogy több, mint 12.000 olyan bányászunk van, aki évek óta egyetlen egy műszakot nem mulasztott ée hűen, fegyelmezetten, szorgalmasan teljesítette azt a fel­adatot, amely a szocializmus építésé­ben rá hárul. Ezek a bányászok ké­pezik a derékhadát a széncsaták hő­seinek, azoknak, akik az 1945—46-os nehéz esztendőkben annyi áldozat­készséggel és példamutatással építet­ték újra a romokból a magyar bá­nyaipart és akikre mindig bizton szá­míthatunk, amikor a Párt, népünk és szocialista építésünk érdekében hoz­zájuk fordul. Most is, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordu­lójának megünneplésére készülünk, újra fellobog a bányász áldozatkész­ség tüze. Hozzám egymás után ér keznek a tatabányai IX-es akna, a pécsi Fcrenc-akna, az ormospusztói bányászok és mások felajánlásai, me­lyekben lelkes szavakkal ígérték, hogy tervüket nemcsak teljesítik, de túl is teljesítik. Számukra nem kétsé­ges, hogy ha Pártunk erre a kérdés re megfelelő erőket mozgósít, szívó san és tervszerűen gondoskodik róla. hogy elháruljanak a széntermelés to­vábbi fejlődése elöl az akadályok úgy ezt az erőfeszítését az öntuda­tos, hazáját szerető bányászság se­gítségével gyorsan eiker fogja koro­názni. Biztosak vagyunk benne, hogy hí­vó szavunkra a bányászság egyem bérként fog felelni és a termelés te­rén elért új eredményekkel, új győ­zelmekkel segít bennünket tovább jobb, szocialista-jövőnk felé. A tanácskozás' az Internacionálé el­ének lésével lelkes hangulatban ért véget. 11 bánya- és energiaügyi miniszter jelentése a november 7-i versenyszakasz október 1—21-ig {erjedő időszakában elért eredményekről A bányavállalatok november 7-i ver­senyében október 1 ö 1 21-ig a terme­lés eredményei alapján a verseny he­lyezési sorrendje a következő NAGYVÁLLALATOK: 1. MESZHART, 2. KLstercnyc, 3. Szuliaviilgy, 4. Dorog, 5. Várpalota, 6. Tatabánya alsó, 7. Nagvbáiony, 8. Tatabánya felső, 9. Ózd. KÖZÉPVÁLLALATOK: 1. Zagyva, 2 Pelőfi, 3. Diósgyőr, 4. Ajka, 5. Oroszlány, 0. Tokod, 7. Kiiktatja, 8. Komló, 9. Vertes. bakonv. KISVÁLLALATOK: 1. Nngymányok, 2. Dudar, 3. Pi­lis, 4. Egereseid. A nagyvállalatok közüj n MESZ­HART üzemek közül a legjobb ered­ményt Ferenc-akna érte el, mely szép1'emberben is első volt a MESZ­HART üzemek között. Októberi tej-vét 17-ig bezárólag 103.1 százalékra telie- síietíe, Rákosi elvtársnak tető vállaló, sukat az üzem dolgozói tehát telje­sítenék. Ferenc-akna október 20-án is kiemelkedő termeléssel javi'otta tovább helyét, 134.6 százalékos terme­lési eredményt ért el. Október 20-án az ózdi szénbányák Péch Antall tárója 103.6 százalékot, a kislerenyei szénbányák déli üzeme 105 százalékot, a zagyvái szénbányák Salgó Róna üzeme 113.8 százalékot, Forgács aknája 116.8 százalékot ért el. A várpalotai szénbányák Cseri aknája 110.8 százalékot teljesített. A leggyengébben a vértesbakonyi szénbányák pusztavámi üzeme 57.4 százalékra, a tokodi szénbányák eb- szönyi és mogyorósi üzeme ugyancsak 57.4 százalékra, a tatabányai alsó szénbányák 7.cs aknája 57.3 százalék­ra teljesítette tervéi. Hz általi fegyelem súlyos megsértése miatt maradt el Baranya megye a begyűjtésben 'A Szabad Nép 21-i számában meg. jelent cikkből közöljük az alábbi részletet Baranya megye a begyűjtés első szakaszában következetesen és nem kevés sikerrel tört a megyék begyűj­tési rangsorában az első hely felé. Most azonban már hetek óta egyre hátrább csúszik a listán. Szégyen­szemre már ott tart, hogy — bár ter­vét még távolról sem teljesítette — a naponként felvásárolt gabonamennyi­ség alig egv-másfél vágón. És hason­lóan nagy az elmaradás a kukorica- begyűjtésben is: mindössze 38.1 szá­zalékát teljesítette a megVe az évi előirányzatnak. Mindenekelőtt azért esett vissza a begyűjtés Baranyában, mert a taná­csok megfeledkeztek arról, hogy ne­kik, az államhatalom szerveinek rendíthetetlenül kell dolgozniuk, harcolniok az állam törvényeinek be­tartásáért A hibák kiindulópontja a felsőbb vezetés: a megyei tanács és a megyei operativ bizottság rossz munkája. Az operativ bizottság — amelynek elnöke a megyei tanácselnök — tudvalévőét, a begyűjtés legfőbb helyi irányító szerve. Olyan komoly testület, amely­nek munkájától függ, hogy mikéül teljesíti beadási tervét, mikent hát­ráltatja, vagy segíti ötéves tervünk végrehajtását a megye. Az operatív- bizottság tagjai: a begyűjtéssel fog­lalkozó különböző állami szervek és a tömegszervezetek vezetői és a pórt képviselője. Az üléseken rósztvenm: megtisztelő kötelesség. Ennek elle­nére Baranya megyében az utóbbi hetekben rendszeressé vált az opera­tív bizottság egyes tagjainak távol­maradása. Volt olyan eset is, hogy négyen nem jelenlek meg a bizottság tagjai közül az ülésen és emiatt hú rom járásról nem kapott, jelentést az operatív bizottság. Ráadásul a kom'ói járás felelőse elment ugyan az ülésre, de elmulasztotta kötelességét. Nem töltött kint egy percet sem a gondjaira bízott járásban, bár a ha­tározat szerint minden héten két na­pot kellett volna kint tartózkodnia. Ezekért a lazaságokért nemcsak el­követőik, de a megyei operatív bi- zottság elnöke is felelős, mert a kő telességüket hanyagul teljesítő bizott sági tagok ellen nem lépett fel kellő eréllyel. De nemcsak az operatív bizottság hibáiról van szó. A megyei begyűjtési osztály vezetője például iáthAíc örömmel cáfolta meg legutóbb azt a tévedésen alapuló hírt, hogy Baranya a tizennyolcadik a megyék kukorica begyűjtési versenyében. Amikor meg nézte az újságban a hivatalos jelen tést, felderült az arca: „Nem is olya'i rossz a helyzet, tizenötödik a megye.' Ez a felfogás jellemzi sok tekintet­ben a begyűjtési munka helyzetét Ba i-anyában. A begyűjtésért felelős szer vek vezetői ahelyett, hogy előre néz nének, azt néznék, hogyan juthatnak ismét az- elsők közé a versenyben ahelyett, hogy számotvetnének törvé nyes kötelezettségeikkel — megen gedhetetloniil megalkuvó módon azzal vlpasztalgatiák magukat, hogy „van még nálunk rosszabb is.“ A pécsi járási tanács elnöke nemré­giben így nyilatkozott: „Minek siet ni a begyűjtéssel, hiszen nálunk van tnár két vándorzászló.'4 A pécsi járási tanács elnöke nem a .kötelező tervet tartotta szem előtt, hanem azt. hogy sikerült elhagyni még inkább köteles •■•égmulasztó „versenytársait,“. Ennek a tűrhetetlen felfogásnak, meg is lett az. eredménye: néhány nap múlva a mohácsi járás megelőzte a péesit amely kukoricabegyiijtésben és álta . Iában a kapásnövények begyűjtésé ben az utolsók között, van. A baranyamegyei tanácsok — kezd ve a megyei tanácstól egészen a köz- ségi tanácsokig — nem értették meg még, hogy ők az államhatalom heh/) szervei és legfőbb kötelességük, ható rozottan érvényt szerezni a törvények, nek. Bánfán például a tanácselnök jogtalanul, törvényszegő módon kn koricaszállítás! engedélyeket adott ki több spekuláns parasztnak, akik oh'- maguk sem teljesítették beadási köte­lezettségüket (nem is szólva a község elmaradásáról). A spekulációnak ez az „állami támogatása'4 rendkívül súlyos visszaélés, amelyért kemény megtor­lás jár. A járási és megyei tanács azonban — bár tud az esetről —. semmiféle megtorló rendszabályt nem hozott és a tanácselnök ma is a he­lyén ül. Hegyszentmártonban viszont, a községi tanácselnök a kulákok előtt akar nép­szerű lenni: „népszerűségét" féltve, nem veti ki rájuk a begyűjtés szabotálásáért járó büntetést. És a siklósi járási ta­nács és a megyei tanács ezt a tanácselnököt sem vonta felelősségre! Az erélytelenség és megalkuvás sok más vonatkozásban is mégnyilvánul. A sásdi járási tanács elnöke például a megyei operatív bizottság utasítá­sát, amely szerint kimutatást kell ké­szíteni mindazokról a kulákokról, akik­nél nem járt eredménnyel az elszá­moltatás, úgy „hajtotta végre", hogy mindössze két kulák szerepel a listán. A megyei tanácselnök, Varga elvtárs szerint viszont legalább 60—70 kutak és más spekuláns elem helyszíni el­számoltatásáról kellene gondoskodna. A megye tanácsai, az operatív bi­zottságok nemcsak a büntetésre vo­natkozólag nem tartják be a törvé­nyeket, hanem jutalmazásoknál sem. Drávaszerdahely pl. kiváló eredményt ért el: 330 százalékban teljesítette gabonabeadását. A kukorica beadást 120 százalékra, a burgonyát 156, a to­jásbeadást 100 százalékra és eleget tett takarmánygabonabeadási kötele zettségének is. A. megyei tanács már hétfőn értesítette a siklósi járási ta nácsot, hogy a község megkapta a kukorica és takarmánygabona szabad, piaci értékesítésének kedvezményét Ezt azonban péntekig nem tudatták a drávaszerdahely! községi tanáccsal és ekkor is csak külön figve' -ezle- tésre hirdették ki a faluban, hogy a kötelezettségüknek eleget tett dolgozó parasztok most már szabadon árusít­hatják terményeiket. Drávaszerdahely jó példája is bizo­nyítja, hogy Baranya megyében min­den inhr-tőség megvan a hibák kikü­szöbölésére. Ezt mutatja az is. hogy a megyében 84 község teljesítette ed­dig száz százalékig a gabonabeadást, 17 község a kukorica-, 26, a napra­forgó-, 39 pedig a burgonyabeadási kötelezettségének maradéktalanul ele­get. tett. A megyei tanácsnál és a já­rási tanácsoknál ennek ellenére az a véloménv. hogy a beadási terv telje­sítését 'gén sok tárgyi körülmény akadályozza. A megyénél és a járá­soknál egyaránt arra hivatkoznak hogy „a rossz káderhelyzet akadá­lyozza a munkát.“ A megyei tanán« begyűjtési osztályvezetője az ál'itja, hogv hiába hoznak jó határozatokat intézkedési-fjet. azok a járásoknál, a járási funkcionáriusok részvéten** gén. fegyelmezetlenségén feltétlenül elakadnak. Különös módon azonban ugyanezt mondják a járási szervek a községi vezetőkről. Hogyan ’ehet azonban az, hogy néhány héttel ez előtt ugyanezek az emberek viszony­lag jó eredménnyel dolgoztak? A vá­lasz nyilvánvaló: a megyei és járási vezetőknek egyaránt elsősorban saiát muntfálukben kell a hibák forrását keresni, — saját munkájuk megjavításában kei! újabb eredmények elérésének út­ját keresni. A megyei tanácsnak keit elsősorban példát mutatni a határoza tok betartásában, az oda,adó, áldozat, kész és lelkes munkában. Ez az alapja annak, hogy a járási tanácsok is meg­javítsák a munkájukat, jobban segít­sék a községi vezetőket és ismét egészséges, lendületes mozgalom ala­kuljon ki a begyűjtés teljesítéséért. A vezető szervek munkáján mút'fc az, hogy ismét fellendüljön a gabonabe- gyüjtés. a kapások begyűjtése, hogy felszámollak a spekulációt, hogy egész­séges légkörben folyjék a pártszerve­zetek által vezetett cgyéges nép­nevelőcsoportok munkája Ha érvényt szereznek a törvénynek, akkor hatá­rozottabban hivatkozhatnak majd a népnevelők a jó teljesítéssel járó elő­nyökre, különösképpen a községek ter­vének teljesítésevei járó szabadpiaci értékesítés jogára, amelynek megszer­zését fievcbbé akadályozza majd a spekuláció. Baranya megyében éppúgy, mint az ország más, a begyűjtési terv feljött tűsében elmaradt megyéiben, most. :• jövőévi kenyér biztosítása, az őszi munkák mellett minden rendelkezésre álló erőt a begyűjtés fokozására kei! fordítani. Ha a járási bizottságok én a községi pártszervezetek, amulyek szintén felelősek az elmaradásért, az eddiginél jobban irányítják, ellenőr zik és segítik a tanácsolja!, és ha a tanácsok valóban az államha'auuTi hely! képviselőiként a törvények ér­vényesítéséért az -eddiginél sokkalta határozottabban lépnek fel. akkor Ba­ranya megye visszaszerezheti • helyét a begyűjtési versenv legjobbjai kő?-"

Next

/
Thumbnails
Contents