Dunántúli Napló, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-21 / 246. szám

6 NAPLÓ 1331 OKTOBER Ti Tibor Pál elvfárs harcol a kölkedi l-es típusú tszcs megszilárdításáért Alg 300 lakosú kisközség Köüked, két-hArom kilométerre Tito Jugoszláv vfójáraafe határától. Lakói most is­merkednek az újjal, most kezdenek bivetScöznj a régi maradi szokásokból, hogy a falu élet® minél előbb szebb és könnyebb legyen. A {elszabadulás előtt bizony nem volt könnyű Köke- . den az ólet. Nem is felejtik el Köl- ked dolgozó parasztjai azt az életet, amit a felszabadulás előtt éltek. — Küszködtek, húzták az igát kora reg. goitól késő estig Frigyes „főherceg“ négyezer holdján, — Amilyen a ml életünk volt Hor- thyék alatt, olyan, sőt talán még rosszabb az életük a dolgozóknak, lölünk alig két kilométerre, túl a ju­goszláv haláron — mondja n^m egy­szer etetés közben Tibor Pál, a har­madik típusú Uj Elet tszcs tagja, a ’ csoporttagoknak. Az etetés hosszú ideig tart, van Hó közben beszélgetni. Sok állatot kell ellátni, hiszen nemsokára épít­kezni is kell, úgy megszaporodott a csoport., alakuláskor alig pár darabot kitevő jószág-állománya. Tibor Pál elvtársnak van is miről beszélni, Túl a jugoszláv határon élnek szülei és bátyja. Éppe0 a múlt héten kapott tőlük .levelet, amelyben így írnak: ..Tavaly színét sem láttuk a iehér- lisztnele, hiába dolgoztunk, éppen, hogy megvoltunk. Azt reméltük, er­re az évre jobb lesz. Ez a remény nem vált valóra. Most csak azért írom ezt a levelet, hogy tudassam veled azt a szomorú hírt, hogy bátyádat el­vitték kényszermunkára.“ Ezekről beszél Tibor Pál elvtáTS etetés közben a többi dolgozónak és erre gondol akkor is, mikor hazain- dul piroscserepe«, új háza felé, me­lyet alig néhány hónapja építtetett. ’Ahogy hazafelé ballag az országúiról egész* jól látja odaát a jugoszláv fa­lut, ahol építkezésnek még a nyomát menő látni, Kó'.keden pedig 17 új, két- 9ZO b ás kon y h á s ■ f ü rd 5 szobás lakás js épült. Hatalmas különbség ran a két világ között és Tibor Pa! elvtárs ’átja i« ezt a különbséget. Azonban nemcsak látja, megmutatja, beszél róla másoknak is. Igaz, hogy ő az egyik legjobb köl­kedi népnevelő. Nemcsak a 111-as típusú csoport tag­jaihoz látogat el népnevelő útja so­rán, de sűrűn elbeszélget az I-es ti. pusú csoportbeliekkel is. Az I-es cso­portban eddig még nem végezték kö­zösen a munkát. Hiába adott jó taná­csokat B. Csömör János elvtárs., a Ill-as típusú csoport elnöke, hiába beszélt Tibor Pál elrtars is, n.em hall­gattak a szavára. Csak most, pár hét­tel ezelőtt látták világosain, hogy kikre hallgatnak, hogv kiknek a sza­vát fogadták meg: a megalakuláskor belépett kulákok, Harsányi Jenő és Harsányt János voltak azok, akik mindezidáig megakadályozták a Má. jus 1 I-es típusú csoportban a közös munkát. Harsányi Jenő, aikS játszotta a „jó embert“, arról soha nem beszélt, hogy fűszerüzlete mellett 17 hold földje is- volt és azt mással műve'tette éh­bérért, arról viszont annál gyakrab­ban szónokolt, hogy az I-es típusú csoportban ugyanúgy kell végezni a munkát, mint ahogy az egyénileg dol_ gozó parasztok végzik, — Közös munkát csak azért sem lehet végezni — hajtogatta a kulák, — mert annak aztán nem műveljük meg a földjét, akinek nincs fogata! Várkonyi, Szabó József hétho'das dolgozó parasztot is a ku'akagitáció riasztotta el a csoporttól. — Minek lépjek be — mondotta Várkonyi Czabó József, — hiszen semmi különbség nines a ti munká­tok, meg az én munkám közölt. A népnevelők ébersége hívta fel a csoporttagoknak figyelmét a kulákok romboló munkájára. Es a kulákok eltávolítása után valóban megindult az I-es csoportban is a közös munkai Két brigád, öt munka­csapat alakult a csoportgyűlésekre az Uj Élet III-es típusú csoport elnö. két is meghívták és felhasználják jó tapasztalatait,. munkamódszereit. A legutolsó csoportgyűlésan is elmond­ta B. Csömör János javaslatait: — Most, hogy a tagosítás után. egybe van a ti földetek is, vessetek keresztesen, pázsilvetéssel. Mi is úgy vetettünk. Ezt a szovjet módszert itt a szomszéd községben, Nagynyárádon már kipróbálták és az igen jól bevált, Több, mint három mázsával jobb ter­mést értek el, mint mi! Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy korán ve­tettek. A jó tanácsot megfogadták a Május 1 csoport tagjai, mint ahogy megfogadták Tibor Pál elvtárs tana. csat is. — Gondoljatok az állatállomány növekedésére is és most, ősszel ves­setek takarmánykeveréket. A tanács nyomán öt hoM takar­mánykeveréket vetett az I.es típusú csoport, bár ez teljese^ szokatlan volt eddig Kölikeden. így erősödik, fejlődik együtt a két tszcs, egymást segítve és támogatva. Természetesen még van sok tennivaló, különösen az Les tí­pusú termelőcsoportban. Még pem alakult ki a verseny a brigádok és a munkacsapatok között, még nem készült el a munkaterv sem és hiány­zik a munkaterületek felosztása is az egyes brigádok körött. Igv erősödnek a csoportjaink, így gazdagodnak dolgozó parasztjaink, amíg odaát egyre rosszabb, egyre ne­hezebb lesz a helyzet. — ,,Nálunk a földeket visszakap­ják a nagybirtokosok, ml meg mehe tünk hozzájuk kényszermunkára/ — írják Szűcs István, Les típusú cso­porttag,nak szülei. — A mindennapi betevő falatot, g kukoricamáíét tép síben sütjük és mikor kivesszük a sütőből, szétesik, úgy morzsánként esszük meg. Édes fiam, én már meg­éltem 60 évet, de nem gondoltam, hogy öregségemre üyen életem lesz.“ A „túlról'“ jött leveleket olvasva, a közös munka eredményeit látva, még- infcább igyekeznek a kölkedi , cso- porttagok és vállalták, hogy válaszul a Tito.banda garázdálkodására, 20-a előtt befejezik a vetést. Horváth Ibolya „Érdemes minden egyénileg gazdálkodónak gyapotot termelni44 A gerényesi Béke. tszcs hasznosan alkalmazza a szovjet küldöttek tanácsait Vendégeink, a szovjet mezőgazdasági küldőitek' csak tíz napig tartózkod­tak megyénk 'területén, mégis nagy segítséget adtak nemcsak a dunaszek- csöi és mágocsi termelőszövetkezetnek, haueni megyénk minden ierjnelőcso- porljának. Harmincnégy éven keresztül szer­zett gazdag tapasztalataik átadá­sával a jövő távlatait táriák ler- melőcsoporljaink elé. ■ Mos! csak az a feladat, hogy ezeket a gazdag tapasztalatokat minden ter- nje'őesoporí hasznosítsa. A szovjet tapasztalatok alapján készítik a terveket A gerényesi Béke tszes-ben már rá­fiérlek a tapasztalatok felhasználására. Ahogy a szovjet elv'.ársak elmondták tapasztalaikat, Gyurkovics János elv- társ, tszcs-elnök csoporlértckezle' elé vitte azokat, és annak alapján szer- resték meg a munkát. A csoportértekezlet óla megjavult a munka. Gyurkovics elvlárs az intéző- bizottsági éri »kezdeteken és csopor .- gvüiésen javaslatokat lesz a vezető­ség vagy a tagok felé. és demokrati­kusan a csoportérlekezlel határoz, bpgy a javaslat elfogadható-e, vagy nfcrti. Minden vasárnap Gyurkovics elvtárs nz jníezöbizoltság lagjaival. a brigád- vezetővel és a rnunkac.sapalvczelökki-1 összeül, előveszi az évi üzem'érvéi, amelynek alapján egész lie'.i tervei készítenek. Csopor1 értekezleten megvi­tatják. helyesén van-e a terv elkészít­ve. Ha a csoportgvűlés elfogadta, min­den inlfzőbizicfétsági tagnak, brigád­éi munkacsapat vezetőnek átadják a he’.ilfrrvél. így minden csapatvezető már esle tudja, hogy holnap milyen munkát kell végezni, és este ha végeznek a napi munkával, * csapatban lévő minden -Ingnak meg tudja mondani: melyik dűlőben milyen munkát végeznek a következő napon és milyen szerszámot hozzanak magukkal. A csoporté.rlekezlct két igazgatósági tagot választott. Mind a kettőnek külön feladatköre van. Kovács Mjliálv 1. a mezőgazdasági munkákért fele­lős, — de nem függetlenített. emelIeF más munkát ís kell végeznie. — Ű osztja be a traktorosok napi munká­ját, ügyel arra, hogy azok minősé­gűé™ és mennyiségileg jó munkáit vé­gezzenek. 'l. Felel, hogy a heil terv ne csak papíron maradjon, liánéin végre is legyen hajtva. A munkaszervezet alapvető formája a brigád. A gerényesi iszcs-ben csak egy brigád van, a növénytermesztési. A csoport tulajdonában lévő 322 hold föld ennek a brigádnak a felügyelete alá van helyezve és megkapják a hoz­zá szükséges szerszámukat, lovak.Tt, amelyekért a brig^dyezető felel. Az ő megkerülésével még az elnök sem adhat ki semmi!. Az állattenyésztésnél csak munka­csapat van a. gerényesi Iszc.s-ben. De i‘l is ugyanúgy a csapa! kezébe adják az összes á lila-toka1, a hozzájuk szük­séges istállót és szerszámot, amelyek­ért a . nninkacsapatvezetŐ felel, Ács János inlézöbizotlsági tag pedig min­den nap ellátogat az istállóba: meg­nézi rendben vannak-c az állatok. Megszilárdítják a munkafegyelmet A szovjet elvtársak kihangsúlyoz­iák: munkaszervezés és munkafegye­lem elválaszthatatlan egymástól. Már pedig a gerényesi csoportban van eg.v jónéhány olyan tag. aki szí­vesebben elmegy olyan helyre dol­gozni, ahol mindjárt pénzt kap. vagy harmadába vállal kukoricát és inkább azt dolgozza, a csoport munkája pe­dig nem halad. Ilyen Pék Józsefné, aki inkább Eó- ris Istvánhoz jár dolgozni, csak azért, meri itt mindjárt pénzt kap. De ha­sonló Cseri János-né, meg Kovács ,íó­zs-efné is. Az ilyen tagokat s idáig csak bírál­ták, és megmagyarázták nekik, hogy hanyagságukkal] a nép államát, a cso­port minden tagját és saját magukat károsítják meg. Ez a nevelés annyit ért, mi néha falra dobálták volna a borsót. Ezután majd úgy csinálják, mint a Szovjetunió kolhozaiban. Ha valaki egy napot mulaszt igazolatlanul, air nak 3 ö munkaegységet vonnak le. Aki késik a munkából, nevelik és megmondják neki. hogy ez több eset­ben e öl ne forduljon. Annak nem is adnak fejadagot, aki egész éven ke­resztül SÓ munkaegységét nem keresi meg. Szovjet barátaink beszéltek a gép­állomás és lazes kapcsolatáról is. A sásdi gépállomás csak ígérgeti a segítségei Gerényes a sásdi gépállomáshoz tar­tozik. Ugv szeretnék a kapcsolatot fenntartani, mini a szovjet elvtársik elmondták, hogy a gépállomás szakmailag és poli­tikailag segítse a csoportot. De a Sásdi gépállomás csak ígér­geti: „Majd kimegyünk, csak szóljatok mikor lesz gyűlés.“ Gyurkovics elvlárs meg is hívja őket minden csoport- gyűlésre, de mire a gyűlés ideje el­jön, a gépállomástól ..nem érnek rá elmenni“. De gazdaságilag sem támogatja a sásdi gépállomás a tszcs-l. Hiába kér répadarálót, vagy más gépel a gépál­lomástól, azii sem adnak. Pedig ha a sásádi gépállomás is úgy szervezné meg a munkát, ahogy azt a szovjet elvtársak elmondták, egész biztos a gerényesi termeiiőcsoporiba is jutna olyan gép. amire a Is-zcsnek szüksége van. A vendégeink által adott, a Szovjet­unió szocialista mezőgazdaságának felmérhetetlen kincsesliázaból szárma­zó tapasztalatokat, jó tanácsokat a dolgozók közkincséi é kell tennünk. Felhasználásuk nyomán újabb ered­ményeket érünk majd el lermeéőszö- veikezeteink megszilárdításában, llgy kell hasznosítanunk a segítséget a sásdi gépállomáson is, hogy egyre bőségesebben teremjen a föld. Ltpőezki József. Október 16-án este Malomban min­den csendes. Az utcán néha {eltűnik egy ember, vagy a szomszédba megy, vagy a még mindig kivilágított ta­nácsházba. Légrádicknál is világosság van. a nyitott ablakon beszélgetés szűrődik ki. Légrádiné a nagymamával beszel- get: — Nem tudom mennyit kapuul: majd belőle. — Majd meglátjuk. Azt hiszen nem nagyon fizetik meg a munkát rajta — hallatszik ki az ablakon. Mit nem fizetnek meg? Menjünk beljebb, néz zilk meg, mit. csinálnak. Egymás mellett, üli ai nagymama és a menye. — Gyapotot bontogat­nak. Gyönyörű, fehér pelyhek. Elő­ször kerültek Légrádiék lakásába. Szikrázva csillognak az ezüstfehér szálak a fényben. Az egyéni gazda fehér aranya kiterítve az asztalon De amíg odakerült, addig' sok min­den történt. De hadd mondja el eze­ket maga a gazda: — Valahogy úgy voltam a gyapoí- tal — kezdi az elbeszélést Légrádi Lajos —. hogy vetettem, volna, meg nem is. Mondták, hogy jó dolog az. meg nagy hasznot hoz, de az ember szeret meggyőződni előbb arról, hogy kifizetődik-e? Aztán nagynehezen mégis csak elvetettem, Feleségem ha­ragudott. is érte, mondta, hogy me­gint. sok munkát szereztem neki, mert ezt sokszor kell ka válni. Aztán iné- azt is mondta, hogy nem lesz ebből semmi. Megvallom, en se nagyon bíz­tam benne. A vetés után négy napon belül ki kelt. Azt hittük, hogy most pirr maid csak. fejlődik belőle valami. De bi. . tony nagyon sokáig úgy látszott, hogy odanőtt a földhöz, nem akart feinyúlani. Mondták is sokan a falu­ban, hogy nem jól csináltam, amikor elvetettem. Bántott nagyon a dolog. F.gr szép napon aztán virágbabo. rult az egész tábla. Na, — gondol­tam, — mégis csak lesz gyapotunk. Gyönyörű volt. Csodájára járt az egész falu. De eltűntek a virágok • Ve­lük együtt a mi reményünk is el­ment megint. Nőt, nőt, terebélyesedett, mind több lett rajt a zöld gubó, de közben kezdett hűvössé válni az idő. Gon­doltuk, már teljesen odavan. Sokat ohmstunk és hallottunk róla, hogy az állami gazdaságok már javában szedik a gyapotot, a mienk pedig még sehol sem volt. Egyik nap, mikor kimentem meg­nézni, láttam, hogy néhol fehérszik egy-egy bokor. Odamentem, tapintom, hát a — gyapot volt! Nagyot sóhaj­tottam. Leszakítottam egy szálat, ha­zavittem. Azt az örömet, amit ak­kor éreztünk, item lehet elmondani. Csodájára járt az egész falu. Elmen­tek. ki a mezőre, megnézték. Még ma is látni néha egy-egy leszakított szá­lat, ami a kíváncsiság áldozata. De már ilyen az ember. Ea új valami, szereti saját szemével látni, AH meg szedtük minden nap, ami megérett. Itthon. szárogatjvk, Már többen kér• dezték, mennyi hasznunk lesz belőle, de nem tudom megmondani, mert még magam sem tudom. Erős János is azt mondta, ha meglátja, mennyit kapót érte, jövőre ő is vet, és so­kan vannak a faluban ilyenéit.. Ép­pen úgy leszünk ezzel, mint a rici­nussal. Először senkisem akarta 'el­vetni, ma meg már mindenki azt akar vetni. En már tudom, hogy a gyapot jó hasznot hoz, de számban még nem tudom kimutatni. A termés szép. Égy száron még tíznél is több n gubó. Ahogy számítom, lesz vagy másfél mázsa. Azt azonban szeretném pieg- kérdezni, mennyit kapunk érte. . és milyen kedvezményekkel jdr, hogy elmondhassam a többieknek is, hogy jövőre még többen termeljenek'. Már most el kellene kezdeni a mélyszán­tást. a gyapot alá, — Ezeket mondta Légrádi Lajos malomi dolgozó pa­raszt, Féltéit kérdéseire a bárányomé­gyei gyapotkirendeltség válaszol: Ea a termés olyan, hogy egy hold­ra átszámítva meghaladja.a két és. fél mázsát, akkor az alapárat fizeti ki a vállalat. Az elsőosztályú gyapotért, mázsánként 1200 forintot, a második, osztályúért 1000 forintot, a harmadik osztályúért 800 forintot fizetnek.- Ea az egy holdra átszámított fer­mes két és fél mázsától 350 kilóig terjed, akkor az alapárra még a ter­mény árának 30 százalékát fizetik ki prémiumként. Ea az egy holdra eső átlag 350 és 150 kiló között van, 60 százalékkal kap többet a termelő a rendes útnál. 450 kilós holdankériti állag lelett az eredeti ár kétszeresét kapja o-ter. meló a beadott gyapotéit, Ezenkívül minden mázsa magvas- gyapot után öt méter, textilre kap a termelő vásárlási utalványt, melyre méterenként, tíz forinttal olcsóbban kapja meg a ruhát: Ami pedig az ál- lat-tartásnál nagy spaíiséaj minden múzsa gyapot, után tíz kiló olajpogá­csát kap a termelő. Légrádi Lajos termése felülhalad, ia a 450 kilós holdankénti átlagot. Ez azt. jelenti, hogy dupla árat kap érte. Számítsunk szűkén, számítsunk csuk kétezer forintot. A tavalyi év­ben takarmányt termelt ezen a föl­dön. Kihozott belőle vagy 300 forin­tot. Nagy a különbség a kettő kö­zött. Igaz, hogy több munka pan a gyapottal, de a fenteniUtett' kedvez­ményekkel bőven kifizetődik. Ehhez még hozzájön az, hogy a szerződéses gyapotföld mentes a beadás alól. Igaza van Légrádi Lajosnak, .amikor azt mondja: Érdemes minden egyénileg1 gaz­dálkodónak gyapotot termelni! ..Forró s/erelelfel és védtelen bizálqmtiaal lekintünk a Szovjet unióra“ Az egész világ dolgozói forró sze­retettel és bizalommal tekintenek a Szovjetunióra, a szocializmus orszá­gára, a béke és a haladás szilárd bás­tyájára. Ezt a bizalmat és szeretetet nem képes megrendíteni az imperia­listák és csatlósaik gyűlölködő raga- lomhadjárata. Ma, amikor a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 34. évfordulójához közeledünk, minden becsületes dolr gozónak egyetlen vágya, hogy méltón megünnepelje azt a forradalmat, ami­vel új korszak kezdődött meg az em­beriség történetében. A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom elsőízben törte át az imperializmus frontját. Ennek a forradalomnak köszönhetjük a szabadságunkat és azt, hogy miénk a gyár és nem kell az olyan tőkések­től rettegni, mint amilyenek Sebökék voltak a mi üzemünkben. Az Októberi Forradalom nélkül nem lett volna Szovjetunió, amely le­győzi a német fasizmust, felszabadítja az európai országokat és lehetővé te­szi, hogy szocializmust építhessünk. Nekünk meg kell becsülni a szabad­ságunkat és harcolnunk kell az im­perialisták ellen, akik Korea sorsát szánják nekünk is. A mi szomszé­dunkban áll az imperialisták csábosa, a fenevad Tito, nem feledkezünk meg a békebarcról és arról, mivel is tar­tozunk a nagy Szovjetuniónak. Én úgy fejezem ki hálámat és., úgy ünnepelem a forradalom évfordulóját, hogy vállalást tettem. És eddig mar nem öt, hanem tizenöt. százalékkal emeltem a teljesítményemet. Ígérem, hogy ezt a teljesítményi továbbra is tartom és vállalom, hogy munkamód­szeremet átadom Krapecz Mária szak­társnőnek, hogy ezáltal könnyebben érhessen el magasabb teljesítményt ós ő is méltóképpen ünnepelhesse a Nagy- Októberi Szocialista Forradalom ün­nepét. ­Farkas Anna .sajtolópő, Mezőgazdasági . Szerárugyár. Kemse 118 százaléknál tart a kukoricaszállítási szerződéskötésben Lőrinc Dezeő kemsei termelési fe­lelős, mint. népnevelő járt a falu dol­gozóihoz. Elbeszélgetett velük a mos­tani életükről és arról, hogy milyen volt a maliban. Elmondta, hogy itt.. Keinkén a népnyúzó Tito szomszéd­ságában is úgy kell dolgozni, hogv a határon túlról is észreveheseók, hogy békében és szabadon építjük orszá­gunkat. A dolgozó parasztok hallgattak Lőrinc Dezső népnevelő szavaira, aki rávezette őket, hogy hasznos lesz, ha kukoricaszállítási szerződést köt­nek, Meg ia lett az eredmény. A falu dolgozói 118 százalékra teljesítették a kukoricaszállítási szerződésüket. Dezse János VB-clnök Kemse. Hol él ez az ember? A Komlói Bányaépilö Tröszt me*s rendelte a Komlói Illem gyártó Vál­lalatnál n 13-ös számú Népből! be­rendezését. Az Illemgyárló Vállalat egy héten át kérte a tröszt építést osztályának vezetőjétől az írásbeli megrendelési, de az mindig másnap­ra ígérte, inig végül az Élemgyártő Vállalat központi munkairányítója felhívta telefonon az építési osz­tályt. uhui az osztályvezetőt helyet­tesítő Zollán Lolhárd tárgya,! vele. Az Élemgyártő diszpécsere azt mondta: „Megbírálom n munkáin­kat, ne járjatok elől rossz példával a megrendelések elhanyagolása te­rén.“ Zoltán Lolhárd osztályvezető ér- lelemdűs és sircmlékrrméltn válasza erre ez volt: „Jegyezd meg magad­nak. egyszer és mindenkorra: alul- rúl nincs kritika, csak felülről van!-" Csak azt kérdezzük; Hol él rz az ember?

Next

/
Thumbnails
Contents