Dunántúli Napló, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-20 / 245. szám

1951 OKTOBER 20 NAPLÓ 3 PÁR 1 ÉS P 4 RTÉPHÉS Az András-akcai L párfalapszervezef taggyűléséről v pécshányatélepi kommunisták mintegy másfél hónapja válasz'«', ták meg az aknák harmadpárlszervezetei- nek vezetőségét. Most ismét választa­nak. Számot vetnek, hogy az elte.lt idő aflat!', mennyi4. fejlődött a pártszer­vezetük, megnézik, melyik vezetőségi tag áOta meg jói a helyét és ki maradt adós a tagság bizalmával szemben, ki nem állta meg a helyét. Az András-aknai I. pártszervezet, a reggele« harmad kommunistái csüf.ör iftkön délután lar'.oMák meg számveté­süket, választották újjá vezetőségüket. Az elmúlt másfél hónap alatt is sok esemény történt, amit a tag­gyűlésen feltétlenül meg kell beszélni. Sz'écsi pártllilkár elvtárs beszámoló­jából nem is hiányoztak a pártszerve­zet ételének fontosabb eseményei. A beszámolójában nem törekedett a hibáikat! elsimítani, hanem élesen felvétette, bírái a a hibák elkövetőit. Búzás Rezső, Tárnái József és Bakán János elvtársikat, akiket a pártszer­vezet 3 hónapos pártiskolára küldött, de ők nem állták meg olt a helyüket, három hét múlva otthagyták az isko­lát, azzal a kifogással, hogy nem tud­nak tanulni, de azért a kéthónapos löm estén tanfolyamot képesek voltak elvégezni, meg tudták tanulni az anya­ga <V műszakmulasztók, a bumlizók is azok közűi kerülnek ki, akiknek minden fontosabb, mint hogy ké­pezzék magukat. Szabó Poszter, Bíró Endre és ZeCe.ni Imre elvtársak műszakmulasziásait az ellenség is felhasználja. ö miattuk mondhatják csak azt. hogy: ,.Lám a kommunisták között is vaunak bum- lizók." A kommunista bányászoknak ligv keil dolgozni, mint Bitter elvtárs- , nak, aki törött ujjal is fejtette a szenet és teljesítette a normáját, azért, nehogy lemaradjon a versenyben. Papp József (29) eilrvtárssa'l külön versenyben áll­nak, hogy ki lesz előbb sztahanovista. A beszámoló bírált, megmutatta, hol vannak hibák, mit végzett rosszul a vezetőség, ezért a tagság is mert bírálni. Nem is egy elvtárs még külön azt is felvetette, hogy a jelölteket is éppígy, keményen, de elvHjjrsiasan bí­rálják meg. A vita után már a jriölöbizottság elnökéé a szó. Elsőinek Méhn elvíársat! ajánlja a ve­zetőségbe. Méhn ekvtárs már a régi vezetőségben is jó munkát végzem, ter­vét rendszeresen teljesíti, a békeköl­csön-jegyzéskor 1300 forintot jegyzett, képezi is magát képes lesz az alap- szervezet vezetésének feladatát meg­oldani. A vezetőségi tagok megválasztásá­nál azonban a kommunisták nem mutatták meg eléggé, bogy ébe­ren, vigyázva figyelik, kiket is jelölt a bizottság. Sorra hangzóinak el. a jelöftl elvtársak nevei, elmondták önéletrajzukat, de egv elvtárs sem kérdezte meg tőlük, mit is csináltak a múltban, mit tettek a pártért eddig. Hamis az a nézet, hogy „ismerünk mi már mindenkit, mint a tenyerünket“. Például Szécsi elvtárs, akit szintén megválasztottak, 1947 óta dolgozik Pécsbányaieiépen. Régebben az ország másik végében volt gazdasági cseléd. Tőle sem kérdeztek egy szót sem. Megelégedtek az önélet­rajz elmondásával. Ebcrtelenség ez. így felületes ismeretség alapján döntőitek az elvtársak a párt­szervezet további munkájáról is. A taggyűlésen helytelenül jártak el akkor is, amikor az egyik jelölt, Bo- zsó elvtárs nevét felolvasták, de bu­ták, hogy nincs jelen, egyszerűen mást javasoltak helyette, nem vitatták meg, ' megválasztják-e vagy sem. A Központi Vezetőség határozata szerint ilyen esetiben a jelölőbizottság elnökének meg kell indokolni a jelölés; és neki kell ismertetni a jelölt életrajzát és a tagságnak kell eldönteni, hogy ve­zetőségi tag legyein-e vagy sem. A tag­gyűlésen azonban csak Müller elvtárs, aknai párbti’kár szólt hozzá Ilozsó elv- társ távolmaradásához és fegyelmit kért ellene. Igv a demokratikus centraliz­mus elvét sértették meg az elvtár­sak, de a jelölőbizottság sem vég­zett egész munkát, hiszen tudták, hogy Bozsó elvtárs már több taggyűlésről is hiányzott, mégis javasolták, A párt értekezletre küldötteknek ja­vasolt elvtársak jelölése felett sem nyi­tottak vitát. Gépiesen választották meg őket. Emellett nem ismertette a jeíiölőbizotl- ság, kiket javasolnak tanácskozási kiket szavazati joggal bíró küldöttek­nek. Az András-aknai kommunisták ve­zetőségválasztó taggyűlése a hl- hák ellenére is feltétlenül előre­viszi a pártszervezet munkáját. Mozgósított a hibák kijavítására, a vezetőségbe harcos, tapasztalt efvtár- saka't állítottak, de a több!' alapszer­vezetek vezetőinek és tagjainak is szolgáljon tanulságul, hogy a taggyű­lésükön az egész tagság éberen, a Központi Vezetőség határozatának be­tartása szerint válassza meg az új vezetőségé4.. Leveleink nyomában Mit keres a kuiák az abaligeti népnevelők között? Abalígelről érbesfh terel szer­kesztőségünkbe. A levelet Kiss Fe­renc re v társ levelezőnk írta, hogy Abaligeten nem elég harcos a párt- szervezet és a tamacs, netn elég har­cosak a népnevelők, Kiss Ferenc elv­társ leveléből kiderül, hogy Abalige­ten elaludt az éberség, hiszen a ta­nácstagok, a népnevelők között hosz- szú ideig megbújhatott egy kuiák. „Pál György, aki beiérkőzte magát az abaligeti dolgozó parasztok b'r'.ni- mába, mint elnökhelyettes és mint népnevelő igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy ő becsületes középpa. raszt — írja abaligeti levelezőnk. — O, alti mindig kizsákmányolásból élt mindig mással müveltette meg földiét, most a dolgozó parasztot játssza. Sze­leit elvtárs, a gépállomás egyik trak- toristája is do’gozoit nála és 12 órai munkájáért mindössze 12 forintot fi­zetett neki akkor, amikor iöbb, mint 25 forint járt vólna Szeteli elvtárs­nak égyr napra. Most is cselédet tart Pál György, ő úgy mondja: „család­tagja". De vájjon miért fizet egy „családtag“ után betegbiztosítási já­rulékot a tanácsnál?“ Kiss Ferenc elvtárs leveie nyomá­ban kimentünk Abafligetre és meg­néztük, mennyiben feleinek meg az abban közöltek a valóságnak. Ahaliget község már a muH hónap óta 92 százalékon áll a begyűjtésben. Helyesen írta Kiss elvtárs: a hiba lit a népnevelőmunkúban van. A népne­velők már megfeledkeztek arról, hogy begyűjtés is létezik., Az általános vé­lemény a faluban az, amit a kulákok kpzdteje terjeszteni, hogy .nincs több Áss új műszaki vezetés jó munkájával behozhatja Petőfi-akna lemaradását A termelési napló nemrég büszke­sége vak a vilsasi bányászoknak. Büsz­kék . voltak az élért eredményeikre, •melyek nap-nap után kerültek a ter­melési naplóba, a verseny-táblára, hogy hirdessék a Petőfi-akanai bányászok f i (lamutató harcát. A múlt hónapban vezettek ezt a naplót, de csak nyolcvan-nyolcvanöt százalékos ered­ül Anyék kerülitek bele. A bő vécére n termelési eredmény is csak 94 százalék lett. Nem léÁjesítették a tervei. „Na majd fi jövő hónapban behozzuk ez! is“.-— él,!iloi'”ák egyesek és ezzel megnyugod­va indullak haza az aknáról. A jövő hónap161 vár! magasabb termelés azon- han nem ment Llvcn könnyen. A Ier­nte!, ési .naplóba már a tizcmhalodikai •redményt is beírták, de az akna ter­melése még a nyolcvan százalékot •cm érte el. A mufti hónapban nem teljesítették a tervet — a lemaradás •gyre nő, „Ez így nem lesz jó, valamit tenni kellene* *' — tanácskoztak a mű- •ráki vezetők, a párt, a szakszervezet vezetői, A legnagyobb „feladatuknak" azt te­kintenék. hogy magyarázatot taláílja- uak a tervtéljesíl'ésben niu'atkozó le­maradásra. A műszaki vezetők hama­rosan „találl ak“ is magyarázatot, Meg- 41 lap flották, hogy a létszám, de főleg • műszakhiány az egyik akadályozója • termelésnek. Hivatkoztak a nehéz geológiai viszonyokra i,s, amelyeknek következtében két fejtés elmed dűlt. •gyet meg az alapfolyosóv bővítése miatt kellett beállítani. Voltok akik a „munkakedv hiányára" is hivatkoztak. Úgy nézett M ezek után n helyzet Petőfi-aknán, hogy , nem is lehel** teljesíteni a tervet. Megszületett a válla,lá.s. a Rákosi •Ívtársnak küldőit levét, amelyet száz és száz'bánvász írt alá, fogadta meg: — November 7 és december 21 tisz- teledére 1951 évi termelési tervünket december: 21-rp befejezzük, negyedik negyedévi tervünket 197.2 százalékra teljesítjük és így terven felül .>7.200 lomra szenei adunk terven felül nép- gnzdaságunk,nak‘‘. A vállalások teljesítéséért azonban nem úgy indult meg a harc, mini •hogy a*i a Petőfl-aknai liánvá­szoktól mái* megszoktuk, A termelés továbbra is a száz százalék •laitt maradt a lemaradás is eg.vre *6. A véül alá sóik teljesítését nem el­lenőriznék eddig rendszeresen a mű­szaki és szakszervezeti vezetők, vagy ha ellenőriztek is, mimikájukban nem érték el azt, hogy a vállalások telje­sítésére lelkesítsék a dolgozókat. De nejucsak n műszaki és a szak' szervezeti vezetek nem tudták ezt el- iftr.nl. hanem maguk a pár’esoporfve­/ ■’ •• rvrzeái bizalmiak sem. eremleni a vállalá­sok teljesítéséhez feliéilenül szükséges versenylendületet. Miért nem? —’Hor­váth István pártcsoportvezelő példá­ja jellemző erre. Horváth István a hó elején került a jelenlegi munkahelyére, a Wéber-csapathoz. ö a pártcsopoh vezetője, de nem tudta, kik a párécsc- port tagjai. A fejtés dolgozói államióau vúl­foznak és így néni jní idő arra.-------------------------- ....— hagy v alakit teljesen megismerje- nek. „Mire a nevét megismerjük — mond­ja Horváth elvlárs -— addigra elkerül a csapattól.“ MegpróbáOtam már szám­talanszor foglalkozni az ú j munkások­kal. eredményt nem tudtom elérni.“ A legtöbb csapaton hiányzik a har­cos munkalendület, különösen az új munkásoknál. Ezek az új munkások előtt még ismeretlen a bányászok hősi harca a több1 szénért, amit a szén- csaiálól kezdve folytának. Elég gyakran előfordul: az. utóbbi Időben, hogy a csapatvezetők „pa­naszkodnak“ egy-egy vájárra, segéd­vájárra vagy csillésre, akiknél nem megy a munka, akik miatt kevesebb a csapat teljesítménye. Rossz a han­gulat a Veisz- meg a Széni-fejtésben dolgozók közölt, azéri nem megy a termelés. Ezt mondják a pártszerve­zet vezetői, ezt állítja Hankisz József, a Széni-fejtés szakszervezeti bizalmija is, — de hogy miért rossz, azt maguk­ban tartják, nem árulják el senkinek. Pedig, ha az ellenség kezét keresnék a rossz hangulat mögött, egész biz­tosan megtalálnák. Ezeken a csapatukon csak kevés szó esik a termelési lemaradás behozásáról, sőt maga a szakszervezeti bizalmi sem. szokta megnézni a verseny táblán, tel­jesíti-e a csapat a tervét. A közellá­tási nehézségeinkről már gyakrabban esik szó. Az ellenség most ezen a terü­leten támad a Petőfi-aknán. A leg­utóbbi csirkeostzlást még a csapatokon is tárgyalták és egész viták fejlődlek abból, hogy ki hány csirkét véti. Amikor meg kellene magyarázni, hogy nincs erre szükség, meri a kor­mányunk bőven gondoskodott a bá­nyászok kenyér, zsír és szalonna el­látásáról, akkor hiányoznak a népne­vetek, a pártcsoportvczetök, mert a beosztás következei ében vagy elosz­tói ák őket a párt csoport juktól, vagy sajáí maguk is ezt látják problémá­nak. Annak ellenére, hogy a pártszerve­zet, a műszaki veretes, az üzemi bi­zottság nem tudla még íeljes egészé­ben a vállalások teljesítésére mozgó* sin-ni a Petőfi-aknai bányászokat, van­nak már kiemelkedő eredmények a vállalások teljesítésében. A Máthé*. a Nimsz-csapatok, a Herr Károly körlete az Orsós János 12) szállt'óhri «adja és számos egyéni dolgozó, mint Balázs Mihály naponta túlteljesítik Rákosi elvtársnak teli ígéretüket. Ezek a csa­patok, bányászok, műszaki vezetők egy-egy napi munka irtán lelkesen jönnek ki a bányából és bizakodva mondják egymásnak: „Ebben a hó­napban még a lemaradást is be keli! hozni.“ Be is lehet. Erre azonban a hánya összes dolgozója1; mozgósítani kell. A pártszervezetre és a szakszer­vezetre, az új műszaki vezetésre vár ez a felad alt. Rad» főmérnököt. Petőfi-akna üzemvezetőjét leváltották a vasas» bányaüzem vezetéséről Helyébe i Ycreczkei Lajos elvlárs kerül4, aki eddig István-aknnn, mini föbánva- inester számtalanszor bebizonyította, hogy szívén viseli a dolgozók érde­keit. így a terv teljesítését is. Pécs- bányatcleprőíl Szepeshegvi mérnök visszakerül Vasasra és keltőjük tudá­sa biztosítani fogja, hogy Petőfi-akna behozza lemaradáséi, a bányászok tel­jesíthessék Rákosi elvtársnak led*! ígé­retüket. gabonafelcsleg hiszen gyenge volt a termésátlag és így nem lehet, telje­síteni a tervet.“ Ezt mondja maga a tanácselnök és Vincze Lajos elvtárs, a párttitkár is. Viincze elvtárs pedig saját példájával is bizonyíthatná, hogy igenis lehet teljesíteni a tervet, hi­szen ö is 630 százalékra teljesítette azt. De lehet-e rsnrfúüioiN » azon, hogy Abaligeten áll a begyűjtés ak­kor, mikor a tanácseinökhelyettes kó­lák és egyúttal egyike a legaktívabb „párto-nkívüli népnevelőknek.“ Pál György kuiák „tanácsokkal látja el“ a párttitkár elvtársat, „segíti“ a taná­csot, a többi népnevelőt és munká­jának „eredménye“ nem is marad el. Németh Mihály dolgozó .paraszt pél­dául a kuiák „agtiációjának“ hatá. sára nem adta, még be felsleges ter­ménye egy részét és még számos dol­gozó paraszttal áll ugyanígy a hely­zet. Abban In inasai írt Kinn Ferenc hogy a lrulák még ma is cselédet tart. Cselédet, nem pedig családtagot, ahogy 6 híreszfeli. Puchinger Ferenc „családtag“ maga. így beszél életé­ről. — Hát bizony nehéz a cselédéieU Különösen nekem. Egész életemben mindig másnak dolgoztam. Itt is öl éve vagyok már cseléd. öt éve verejtékezik Puchinger Fe­renc Pál György kóláknak, aki havi 60 forintért dolgoztatja a 60 éves öreget Ezért a pénzért hat szarvas, marhát és két lovat gondoz, ezenkívül a házkörüií „apróbb“ munkákat is ő végzi és a mezőn is „segít.“ Nyáron a pajtában van a lakóhelye, lélvíz idején pedig az istállóban van a „csa­ládtag“ ágya és a „jószívű“ kuiák még két rossz pokróccal is ellátja, hogy legyen takarója. Vájjon a jó begyűjtésért, népi de­mokráciánk erősféséért agitál-e nép­nevelő útján Pál György, ez a Ki. zsákmányoló kuiák? Nem! Minden bizonnyal nem ezért harcol,. nem ezért agitál. Hanem azért, hogy mi­nél tovább kizsákmányoló maradhas­son, azért, hogy népi demokráciánk fejlődését hátráltassa. Az üyen ku- ták-agitáció eredménye az, hogy Aba- ligeten nem megy a begyűjtés, hogy a dolgozó parasztok a tanács és ma­ga a párttitkár elvtárs is — egyazon nótát, a kuiák nótáját fújják: „Nincs már felesleg, kevés volt a termés, nem lehet teljesíteni a tervet.'* A piírtnserresret nem volt elég éber, hagyta, hogy a kuiák félreve­zesse a dolgozó parasztokat. Kiss Ferenc olvtárs azonban leleplezte az abaligeti dolgozó parasztok ellensé­gét. Most már a pártszervezeten, a kommunistákon, az abaligeti dolgozó parasztokon a sor! Közösítsék ki ma­guk közül a kuíákot. bánjanak vele úgy, mint ahogy ellenséggel, mint ahogy alattomos, mindén gazságra kész kinsákmányolóvaí bánni kell! Es ha így lösz, akkor a begyűjtés is menni fog majd Abaligeten! Újsághír: Megyénk állami gaz­daságaiban eddig 138 gyapoíszedö dolgozik szovjet módszerrel- Mi- lies Mária, a sátorhelyi állami gazdaság dolgozója megdöntötte 116 és lél kilogrammos legjobb szedési eredményét és 807 száza­lékra teljesítve normáját, 121 ki­logramm gyapotot szedett. * Nem saillettek mindig iuyen eredmények a sátorhelyi állami gaz­daságban, mint árnályonrö’ bírt adott a Dunántúli Napló október 19-i szá­ma, Voltak idők, mikor a gyapotize­dük átlagos napi teljesítménye ép­pen hogy elérte vagy csak kevéssel haladta meg a normát: a napi 15 kilo­grammot. Vájjon hogyan változott meg a helyzet Sátorhelyen, hogyan vették át. hogyan allcaimaiBták a dol­gozók a nagyobb teljesítményt, több keresetet hozó szovjet szedési mód­szert? * Koczka Rozália nem idegen ezen a a vidéken. Tizenhat éve, mióta meg­született, itt él Baranya déli szélén. Hat évvel szellői t még keserű volt az élete. Frigyes „főherceg“ adta akkor még a szűkös kommenciót a Koczka- csaladnak, a hajnaltól késő estig tar­tó szakadatlan robotért. Ma már más kenyeret eszük Koczka Rozi és csa­ládja: az áüftámi gazdaság fehér, bő- eégies kenyerét, -r , SZOVJET MÓDSZERREL! A gytnoliőld csapa élei. A kipat. ía>nt góbékból ügyes ujjak emelik ki a fehér vattát, azután pedig oltünte- tik azt, a háromrekeszos szedőkötény- ben, Koczka Rozália is szaporán ha­jolgat, balkezével megfogja a gnbót, a jobbal pedig kiszedi a puha, fehér termést. A brigiádvezetö, Takács An­nus dőltté jár, hát igyekszik: be akarja érni. —• Mennyit szedtél? — kérdi tőle, miikor fordulónál találkozik vele. — Áh, keveset, — legyint az Annus, — majdnem semmit! És te? — Nekem se megy valami gyor­san! Nehéz munka ez! így volt ez addig, mig a központ, ból egy elvtárs be nem szaladt Sá­torhelyre egy hírrel: Levél jött a Szovjetunióból P. Antonová/ól! Olyan szedési módszer­ről írnak a szovjet »ívtársak. amel­lyel ni lehet érni — kicsit bizonyta­lanná vált a hangja, — a napi 50— 60 kilót is! Koczka Rozália és a többiek is hi­tetlenkedve ingatták fejüket: — 50—60 kiló gyapotot leszedni egyetlen nap alatt? Ez lehetetlen ... Hiszen eddig örültünk, ha 15—20 ki­lót megszedtiinkl Ha bizalmatlanul is, de elkezdtek olvasni a szovjet brosúrát Apróléko­san megjegyezték maguknak az egyes munhamozdu latokat. Hegedűs Mária még a könyv olvasása közben a le­vegőbén gyakorolta a fogásokat. * Elmúlt néh&ov hét és gyapotsze- dési versenybe kezdtek a lányok. Koczka Rozália is korán kelt. Ahogy beállt a táblába, megkérdezte: — Nem késtem el? — Dehogy késtél — nyugtatták meg, — még nem kezdtünk! Miközben várakozott, hogy az ag- ronómus megadja a jelet, végigsza­ladt mindazon, amit a szovjet brosú­rából tanult: — A soron 'végig kétoldalról sze­dem, alulról lelteié, hogy ne piszkol- ják be a lehulló levéltörekek a vat­tát. Mi lies Mária külön is mondta, hogy a kezembe gyűjtsem a szedeti gyapotot, ne rakjam azonnal a zsák­ba.., Éne is keli vigyáznom! Akkor jutót, eszébe:A kötények! Fel kell kötni a négy kötényt, hogy a gyakori váltásiéi se menjen idő Veszendőbe! Pontosan fél hétkor felhallatszott az agronómus vezényszava: „Rajta!'* Hogy hogyan folyt 1c a verseny, arról Koczka Rozália bőven mesélt otthon: — Úgy járt a kezein, mini a rrfoiol- la... Egyik szemem erre nézett, a másik arra... Délre már annyit szed­tem meg, mint máskor más-él nap alatt! 40 kilót! Végűi diadalmasan jelesrle-te be a végeredményt: — 66 kiló 20 dekát szedtem le is­iig! 07 forint 31 iV.lért kerestem és 50 forint prémiumot is hopíam! — Mennyit szedeti Milics Móric? — kérdezte az apja, — Milics? O 116 kilót! — Hát akkor te afapocr lemoiad­tál! — fitymáiódctó Róza ádesapiá. — Most igen, de lesz szerdán gyc- potszedés? versenybemutató,, ott majd eltanulom Mária munkamódszerét és megkérem, tanítson bennünket is meg tél... Bizonyos, hogy megteszi, hi­szen eddig is soka' segített! * A bemutatón Milics Mária 121 ki­lót szedett. De az új, országos rekord mellett te ajánlás is született meg, Mikes Mária felajánlotta, hegy 20 gyapolszedő munkást betanít az új szedési módszerre és a többieknek, akik már a kétkezes módszer szerint dolgoznak, segít munka módszerüket tovább tökéletesíteni. így hercoluak a sátorhelyi állami dolgozó; a 20 mázsás egyéni szedés! eredmény eléréséért — szovjet módszerrel! 5. L.

Next

/
Thumbnails
Contents